II. kerületi községi polgári fiúiskola, Budapest, 1902

Még a legjobb egészségben kívántunk egymásnak boldog húsvéti ünnepeket; a szünnapok alatt meghűlt, tüdőgyuladásba esett s Husvét után negyednapra nemes lelkét visszaadta Teremtőjének és megszűnt dobogni a jóságos szív, mely családjáért, tanítványaiért és jóbarátaiért oly nemesen érzett. A zalamegyei Tapolcza adta őt nevelés- és oktatásügyünknek. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen kezdte és Temesváron folytatta, a­hol 1874-ben tett érettségi vizsgálatot. Egyetemi tanul­­mányait a budapesti kir. magy. tudomány-egyetemen végezte. Itt nyert tanári oklevelet is az orsz. középiskolai tanárvizsgáló bizott­­ság előtt a természetrajzból és vegytanból 1878-ban. Tanulóévei sanyarúságban teltek el, s hogy szegény anyját gyámolíthassa, nevelői állást vállalt, így nevelősködött Horváth József tiszttartónál, Horváth Boldizsár miniszter öcscsénél, Dettán, a Perger-családnál Pesten és Csáky Albin grófnál. A székesfőváros szolgálatába 1879. szeptemberével lépett, előbb mint segéd-, 1881-től mint rendes tanár. Tanított egy évig a III. ker. polgári fiúiskolában, 1880. évi szeptember 1-től 1892. évi június végéig a II. ker. közs. polgári leányiskolában, hol 1883. decz. 27-től 1884. aug. 5-ig az igazgatói teendők ellátásával is meg volt bízva. Az 1891/2. iskolai évben a II. ker. közs. közép keres­­kedelmi iskolában a franczia nyelvet tanította, míg aztán az 1892/3. iskolai év kezdetével a II. ker. közs. polgári és közép­­kereskedelmi iskolához helyeztetett át. A két intézet különválása után aztán 1895/6. tanévtől haláláig a II. ker. közs. polgári fiú­­iskolában tanított. Tanári teendőit buzgón és lelkiismeretesen végezte. Páratlan jó szívével, nemes lelkével, szerénységével megnyert magának tanítványt, kartársat, közönséget egyaránt. Ez a kulcsa annak, hogy jóbarátja számtalan volt, ellensége egy sem. Nemesen érző, igazságos szív, határozott jellem, talentumos fő, pallérozott lélek volt. Szakmáját kitünően értette s műveit lelkének kincseivel negyedszázadon át gazdagította az ifjúságot. Szabad idejében szívesen kereste föl barátai és polgártársai körét s társalgásán mindjárt meglátszott a sziporkázó szellem, a francziás, ötletekben gazdag, eleven gondolkodás, az aranyos kedély, a meleg szív és művelt lélek. A­kik ismerték, nem felejtik el soha. Megható volt a békásmegyeri földműves nép részvéte. A százakra menő gyászoló

Next