II. kerületi községi polgári fiúiskola, Budapest, 1934
REV 98 REV 2040 Az iskolaév története. Az iskolai munkát a tanári testület szeptember 3-án tartott alakuló értekezlettel kezdte meg. A javító- és pótló vizsgálatok 4-én voltak. A felvételi- és tantervkülönbözeti vizsgálatokat szept. 5-én, szept. 9-én és okt. 30-án tartották meg. A júniusban be nem iratkozott tanulókat szeptember 10-én írták be és a következő napon, szeptember 11-én volt a Veni Sancte és az iskolai év ünnepélyes megnyitása. Az ünnepély után osztályrendezés következett, szeptember 12-én pedig megkezdődött a rendes tanítás. Az iskolai munkát rendkívüli szünetek nem szakították meg, egész tanéven át zavartalanul folyt. A karácsonyi szünet december 23-tól január 3-ig, a húsvéti szünet április 14-től április 24-ig tartott. A rendes tanítást június 6-án fejeztük be és június 7—14 között tartottuk meg az összefoglalásokat. Június 17-én az iskolai évet istentisztelettel és évzáró ünnepéllyel befejeztük. Változások a tanári testületben Más iskolához nyert áthelyezést a tanév elején Andrasovszky István és Csernyánszky László tanár. Pótlásukra dr. Ambrózy Gusztáv és Antal Fülöp tanárokat helyezték iskolánkhoz. Az iskolaév folyamán a betegszabadságon lévő dr. Adámy Istvánná, Bodor Béla, Kronstein Ferenc, Rezik Béla és Vadon Benjamin tanárok helyettesítését Zsengeri Ilona, Szíjártó Károly, Krenkó János, Volly István és Elek Jónásné okt. tanárok látták el. Dr. Fekete Mihály róm. kat. hittanárt betegsége miatt Pataki József róm. kat. hittanár helyettesítette. Bokor Mihály igazgató-helyettes a Szentendrei úti polg. leányiskola vezetésére kapott megbízást h.-igazgatói minőségben, helyette Bagoly László tanárt helyezték iskolánkhoz. Bokor Mihály kartársunk búcsúztatására összejövetelt tartottunk, amelyen Trupper Béla tanár meleg szavakkal üdvözölte az ünnepeltet a tantestület minden egyes tagjának nevében. Elmondta, hogy a szeretet legszebb érzései hozták őket össze igazgatói kiküldetése alkalmából. Ugyanakkor azonban, amikor éppen erről a kiküldetésről van szó, s amikor örömtől sugárzó arccal és lelkesedéstől ragyogó szemekkel kellene gratulálniok, keserűség fogja el szívüket. . . Hát lehet-e örömük teljes, amikor azt, aki 15 éven át volt az iskola tanára és igazgatóhelyettese, elvesztették? ... Vájjon átadhatják-e magukat az öröm érzéseinek igazán, amikor eltávozott megszokott, meghitt körükből az, akit oly nagyon szerettek?... Hiszen ő 15 éven át az alapos szaktudás, a tanári lelkiismeretesség és a buzgó, odaadó munkásság olyan példája volt, amelynek párja aligha van az iskolák történetében. Hiszen ő a páratlan kötelességtudás, a legmesszebbmenő jóindulattal párosult kollegialitás olyan mintaképe volt, amely nem található sehol sem... Ő volt az, akit kivétel nélkül egyformán szeretett mindenki: igazgatója és kartársai, a szülők és a növendékek, altiszt és szolga... És ő volt az, akit egész működése alatt körülvett a testület minden tagjának osztatlan nagyrabecsülése és őszinte ragasz-