II. kerületi községi polgári fiúiskola, Budapest, 1940
REVES REV 2010 Üdvözlünk Erdély és Délvidék! Az 1940—41. iskolaév tartama alatt történelmi időket élt át a magyar nemzet. Az iskolaév első napjaiban visszatért az anyaországhoz a kincses Erdély északi része s a drága Székelyföld. S az iskolaév második felében, a nagyhét napjaiban megindultak honvédeink, hogy hősi küzdelemben visszafoglalják a Délvidék termő-Mit jelentett s mit jelent számunkra a Felvidék visszatérése után ez az újabb területi megnagyobbodás? A felszabadítás napjaiban jelentette az örömet, hogy megint erősebbek, nagyobbak, többet érők lettünk. De az örömön kívül jelenti azt a megerősödött öntudatot, hogy íme, a magyarság sorsába, jövőjébe vetett hitünk nem volt hiábavaló! A múlt tanulságai megint életre keltek: mohi csata ... mohácsi vész ... mind csak múló fejezetek a nemzet életében! Elmúlt Trianon gyásza is. A magyarság akarta az életet, volt benne ״ hit, jog és erő”, hogy új életre támadjon. A magyarság örök, halhatatlan. Ez az újra megszilárdult, nagyszerű tudat talán a legnagyobb értéke a Gondviselés segítségével megért és kiküzdött nemzeti újjáéledésünknek. Trianon után 20 esztendőn át emlegettük „csonkaságunkat“. Pedig talán nem is nevezték helyesen megcsonkítottnak a trianoni Magyarországot. Ezeréves országot nem lehet megcsonkítani! Egyes tagjainak életműködését meg lehetett gyengíteni, talán megbénítani is azzal, hogy elzárták a nemzet szíverétől, de midőn a mesterséges szorító kötelékek leváltak testéről, visszatért az eddig bénult tagokba a magyar élet vérkeringése. Tanúi voltunk, hogy napok alatt visszatért a friss vérkeringés az elalélt nemzettestbe a felszabadíttott területeken. A magyar életerő diadala ez. Hála érte a Gondviselő Istennek, hogy ezt az erőt nem hagyta elsenyvedni elnyomatásunk húsz keserves esztendejében. Az 1940—41. tanév végén a magyar ifjúság ennek az újjáéledt nemzeti életerőnek biztos öntudatával tekinthet a tágultabb, szebb, szabadabb magyar jövendőbe területét, a Bácskát.