II. kerület községi nyilvános polgári leányiskola és női kereskedelmi tanfolyam, Budapest, 1895

kik nemes lényükben mint királyi férfiak, nők és szentek, az egyénileg és emberileg elérhető legmagasabb ideált képviselik a világban. Itt a Kárpátok között hazát, hitet és államot ily mondaszerű hősök ily világra szóló szentek teremtenek. S a­mi e rendkívüli nagyoknak oly cso­dálatos erőt és tekintélyt kölcsönzött az alkotásban, az azon alkotmányos központi erő volt, miszerint Magyarországon minden törvény, mindennemű kultúra és meggyőződés,,­mindegyik döntő hadjárat, egyszóval a patria potestas, mindez nem egy-két ember eszétől, vagy merőben idegen emberek tanácsából jött létre, hanem egy nagy testi és lelki egész akarata, természete és ész­járása szerint tisztán a magyar törzsektől eredett és származott. Szóval itt minden a magyar királynak és a nép atyáinak tanácskozásából vette eredetét, mely tanácskozások eredményének a királyt és a nemzetet egyaránt kötelező erejét és szentséges voltát az írott törvényen kívü­l, mint jelkép, a magyar királyi korona fejezte ki alkotmányos jogfolytonossággal. Lehet-e csodálkozni azután ily naprendszerbe illő egység láttára azon nemzetközi szolgálaton, azon dicsőségen és hatalmon, minélfogva a magyar nemzet, mintegy kül­detve a Gondviseléstől, leghatalmasabb védője és terjesztője volt a közép­korban a b­alkánon a kereszténységnek, hogy trónust szerzett politikai előre­látásból slaksburgi Rudolfnak, vezérszerepet játszott tudomány és művészet terén a renaissance idejében, töröktől, tatártól védelmezte a nyugoti kul­túrát s hogy magában Magyarországon Nagy Lajos, Mátyás király ide­jében . Fényben úszott az úri nép, bőségben a szolga, Az utolsó koldusnak is arany volt a dolga — Merre nap járt, merre hír járt, három tengerpartnál. Délczegebb nép, boldogabb nép nem volt a magyarnál! De ha nagy volt hajdan a magyar jelességekben, hatalomban, dicsőség­ben, nem kevésbé volt nagy az ő megrázó szenvedéseiben, önfeláldozó h­aza- és szabadságszeretetében, nem kevésbé volt nagy azon hőskölteménybe és mártiromságba illő jelenetek alatt, midőn a mohácsi vész után bírókra kelve törökkel, tatárral, némettel és önmagával, a külellenség, a reformált eszmék és szenvedélyek e borzasztó haláltánczában, tűz-viz között megütközött, leg­jobbjai estek és hullottak el nagy Magyarországnak. Azonban a népek sorsát intéző Gondviselés, mely mindenkor prófétákat, hősöket és vértanukat szeret küldeni a nagy eszmék és ereink számára a népek közé, éreztette úgy a megpróbáltatások hosszú éveiben, mint a fegy­veres békesség rövid napjaiban az ő szent akaratát és kinyilatkoztatta min­denkor kegyelmét a magyar nemzet iránt, midőn azt a honfoglalók szerezte földön a Lélek országának kultúrái kiépítése és megtartása czéljából meg­ajándékozta és megáldotta olyan férfiakkal, nőkkel és családokkal, mint: a Hunyadyak, a Zrínyiek, a Báthoryak, a Rákóczyak, mint Fráter György, Verbőczi, Gyöngyösi, Bell­­én Gábor, Pázmány, Bocskai, Zrínyi Ilona, Lorántfi Zsuzsanna, megáldotta Isten a magyart oly férfiakkal időnként, mint Széchenyi Deák, Eötvös, Kossuth, Petőfi, Madách, Arany János, Jókai, Munkácsi, a­kik mint bölcsek, államférfiak, királyok és női eszmények, a­kik mint papok.

Next