V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium, Budapest, 1924
(1874—76) a Dohány- és Akácfa-utcák északnyugati sarkán álló bérházban szorongott. Innen került végleges helyiségébe, V. kerületi díszes palotájába. Ez Trefort Ágost miniszter támogatásával, Kolbenhayer Ferenc tervei szerint az 1874—76. években épült fel a Markó- és Sólyom-utcák sarkán, gazdag olasz renaissance-stílusban, 1548 m2 beépített területen, a vallásalap terhére 410.847 forint költséggel. Dísztermét a világhírű magyar mesterek: Than Mór és Lotz Károly pompás festményei díszítik. Iskolánk 1876 őszétől kezdve csak egyszer és csak rövid időre volt kénytelen elhagyni díszes székhelyét. Az 1914. évi mozgósítás alkalmával ugyanis katonai célokra foglalták le az épületet, emiatt a tanítás pár héten át a VI. kerületi állami főreáliskolában folyt a délutáni órákban. Az időközben szervezett párhuzamos osztályok befogadására az anyaépület már nem is volt elegendő. Ezeket külön bérházakban elhelyezett fiókintéztekként kellett megszervezni s ezekből fejlődtek ki a később önálló intézetekké vált VI. kerületi (lovag-utcai) és III. kerületi (óbudai) állami főgimnáziumok. Az 1921. tanévben viszont Alagon nyílt meg iskolánk fiókintézete, de ez tanulók hiányában hamarosan megszűnt. Iskolánk szellemi és erkölcsi munkáját kezdetben császári és királyi iskolafelügyelők (1858—59: Haas Mihály, utóbb szatmári püspök, 1859—61: Halder Konrád), azóta pedig a következő tankerületi királyi főigazgatók irányították: 1862—66: Fesztl Károly prépost, utóbb pécsi joglíceumi igazgató, 1867—91: Lutter Nándor piarista, a kiváló mathematikus, 1892—1918: Erődi Béla, a kitűnő földrajzi író és részben Fest Aladár, a jeles történettudós, 1919-től kezdve Pintér Jenő dr., a magyar irodalomtörténetírás mestere. Igazgatókként vezették intézetünket 1858—61: Sobola János, 1861—62: Nagy Márton, 1862—66: Rómer Flóris dr., kiknek érdemeit fentebb vázoltuk. 1866—97: Corzan-Avendano Gábor, 1897—1911: Wagner Alajos dr., 1911-től Jacobi Károly. Corzan és Wagner, a két jeles mathematikus, a békés fejlődés évtizedeiben fejlesztette naggyá intézetünket, Jacobi Károly tapintatossága pedig a világháború s a forradalmak okozta nehézségek közt is sikerrel biztosította intézetünk működésének zavartalanságát, bár helyét a kommunizmus idejére másnak volt kénytelen átengedni. Tanári karunkban az intézet fennállásának minden szakában találunk oly kiváló tagokat, akiket szaktudományok önálló művelése egyetemi tanszékre vagy a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé emelt. Egyetemi tanszékre emelkedett közülök Ábel Jenő, Barta Antal, Bleyer Jakab, Cherven Flóris, Kassai Gusztáv, Némethy Géza, Riedl Szende, Rómer Flóris, Siegescu József, Szentpétery Imre és Zolnai Gyula. A Magyar Tudományos Akadémiában, vagy azon kívül is, mint tudományos irodalmunk érdemes munkásai váltak ki a fentemlítetteken kívül: Bayer József, Csepey László, Holub Mátyás, Köpesdy Sándor, Lonkay Antal, Kempf József, Pozder Károly, Schwincker J. Henrik, Szarvas Gábor és Veress Ignác. Mások ismét a középiskolai igazgatás vezető állásaiba emelkedtek, így Ady Lajos, Dunai Ferenc és Tímár Pál tankerületi királyi főigazgatók.