VII. ker. Aréna-úti polgári leány és nőipariskola, Budapest, 1944
m*. ' OV › ••.i f*f •: ' ■>.( A - r -«*. r* ; ü JELET A ROMOS FELETT! Az idei tanév talán a legrövidebb volt ii székesfőváros iskoláinak eddig lefolyt tanévei között. A felettünk dúló ostrom után testileg, lelkileg elcsigázva, a pince mélyéből indultunk romokat takarítani. Beléptünk kedves iskolánk kidült kapuján, átbukdácsoltunk a romokkal borított iskolai udvaron. A tantermek üres ablakkeretein besüvített a téli szél. Gyönyörű könyvtárunk diszkötetei a belőtt falak törmelékei alatt hevertek. A padok szétszórva, szép szemléltető eszközök, képek és falitáblák megrongálva emlékeztettek arra a szörnyű vérzivataros viharra, amely a fővárosban tombolt. A besüvítő jeges szél fagyos csontujja belemarkolt a szívünkbe. Oly szörnyű volt így szemtől-szembe állni életünk tartalmának romjai felett. Első pillanatra elernyedtünk és elgyöngült testünk már-már hajlandó lett volna feladni a küzdelmet. De ekkor megszólalt bennünk a lélek. Hangja nyomán kicsordult szemünkből egy forró könnycsepp, dermedtségünk felengedett és a tett erejével hozzáfogtunk az újjáépítéshez. Eltakarítottuk a romokat. Iskolánk felszerelési tárgyait összekerestük, elrendeztük és amit tudtunk, használható állapotba helyeztünk. Aztán vizet hordtunk, sikáltunk, súroltunk, bútorokat rendeztünk, takarítottunk, ablakokat javítottunk. Közben a márciusi napsugár leolvasztotta a romokról a havat és lelkünkről a kétséget. Tanulóink haján megcsillant a tavaszi nap sugara és szemükből ránk mosolygott az ifjúság várakozása, a jövő ígérete. Valahonnan betévedt egy csokor hóvirág és szivünkben már nem a dermedt tél csontkeze kalapált, hanem az újjáéledés reménységének dallama csilingelt. Tanítottunk. A Nemzeti Segély gondoskodásából egy—egy tál meleg ételt és egy — egy darab kenyeret is nyújthattunk tanítványainknak. . . , * ■ Tehát a takarítás eszközeit a tollal, könyvvel felváltva, igyekszünk teljes szívvel és lélekkel egy szebb, boldogabb, emberibb jövendőt építeni. A szenvedések tüzében szívünk és akaratunk megacélosodott. Tekintetünket a mélypontról kivezető útra szegezve, megfogjuk kis tanítványaink kezét és arra kérjük a Mindenhatót, hogy ez az út az emberi szeretet, a nemzetek közötti megértés és igazság útja legyen. ISKOLÁNK MÚLTJA, Iskolánk 1900-ban nyílt meg, mint a székesfőváros VII. kerületének második polgári leányiskolája. Tanulóinak létszáma a világháború kitöréséig állandóan gyarapodott. 1904—ben és 1910—ben egy—egy új polgári leányiskola alakult az itt el nem helyezhető tanulókból. Iskolánk a XIV. kerület egyik legnagyobb és legnépesebb iskolája. Tankerületünk eddigi főigazgatói: dr. Gyulai Ágost (1931-1933), dr. Leidenfrost Gyula (1933-1934), dr. Pintér Jenő (1936-1939), Praknay József (1939-1945) és dr. Szombatistvy György (1945 óta). Az iskola igazgatói: Tanos László (1900-1908), Sziklás Adolf (1908- 1921), Madarász László (1921—1966), Masson Izabella (1936—1937), Fillenbüchl Tivadar (1937-1939), Görög István (1959—1945) és Petényi József (1945 június 18. óta). a AZ ISKOLA TÖRTÉNETE A LEFOLYT ÉVBEN. 1. Az iskolai év kezdete, javító és felvételi vizsgálatok,.A. folyó iskolaévben a tanítás október 23-27-ig, majd március 1-től július 15—ig tartott. A javító vizsgálatokat rendes határidőben tartottuk. - 'r a v. ••.t 2 -