VII. ker. Nagydiófa-utcai polgári fiúiskola, Budapest, 1905

SZÉCSKAY ISTVÁN. 1851 1905. Intézetünk alig öt éve áll fönn, már is pótolhatatlan vesz­teség érte. Elvesztette első igazgatóját, Szécskay Istvánt, ki aránylag rövid, de munkás élet után 1905. aug. 7-én, alig 54 éves korában meghalt. Halála nem váratlanul ragadta ki közülünk s mégis meg­rendülve álltuk körül ravatalát, mert éreztük, hogy az költözött el tőlünk, aki nemcsak vezérünk, de legjobb barátunk is volt. Nekünk barátunk, tanítványainak pedig szerető atyjok. Szécskay István Pesten született 1851-ben. Jó módú polgári családnak volt a gyermeke. Gyermekkorát a szülői háznál töltötte, hol gondos nevelésben részesült. Atyjától örökölte a szorgalmat, édes­anyjától, — kit nagyon szeretett, — a szívet. Az elemi iskola elvégezése után a kegyesrendiek gimnáziumának lett szorgalmas növendéke, honnét négy év múlva átlépett a városi reáliskolába, melynek két felső osztályát befejezve a kir. József műegyetemre iratkozott be hallgatónak, ezután a reáliskolai tanárképzőnek lett a növendéke. Ebben a korban jelennek meg első természetrajzi dolgozatai, melyek oly föltünést keltenek, hogy az állam a kir. József­­műegyetem ideiglenes tanársegédének nevezi ki és 1874. dec. 7-én ezen állásban véglegesiti. Szécskay István azonban nem maradt meg ezen a pályán, alig egy évre kinevezése után otthagyta szép reményekkel kecseg­

Next