VII. ker. Nagydiófa-utcai polgári fiúiskola, Budapest, 1905
SZÉCSKAY ISTVÁN. 1851 1905. Intézetünk alig öt éve áll fönn, már is pótolhatatlan veszteség érte. Elvesztette első igazgatóját, Szécskay Istvánt, ki aránylag rövid, de munkás élet után 1905. aug. 7-én, alig 54 éves korában meghalt. Halála nem váratlanul ragadta ki közülünk s mégis megrendülve álltuk körül ravatalát, mert éreztük, hogy az költözött el tőlünk, aki nemcsak vezérünk, de legjobb barátunk is volt. Nekünk barátunk, tanítványainak pedig szerető atyjok. Szécskay István Pesten született 1851-ben. Jó módú polgári családnak volt a gyermeke. Gyermekkorát a szülői háznál töltötte, hol gondos nevelésben részesült. Atyjától örökölte a szorgalmat, édesanyjától, — kit nagyon szeretett, — a szívet. Az elemi iskola elvégezése után a kegyesrendiek gimnáziumának lett szorgalmas növendéke, honnét négy év múlva átlépett a városi reáliskolába, melynek két felső osztályát befejezve a kir. József műegyetemre iratkozott be hallgatónak, ezután a reáliskolai tanárképzőnek lett a növendéke. Ebben a korban jelennek meg első természetrajzi dolgozatai, melyek oly föltünést keltenek, hogy az állam a kir. Józsefműegyetem ideiglenes tanársegédének nevezi ki és 1874. dec. 7-én ezen állásban véglegesiti. Szécskay István azonban nem maradt meg ezen a pályán, alig egy évre kinevezése után otthagyta szép reményekkel kecseg