VIII. kerületi Homok-utcai Községi Polgári Fiúiskola, Budapest, 1909

Délmagyarországi tanulmányútunk. A múlt évi tátrai kirándulásunk szép sikerein fel­buzdulva, tanári testületünk még az ősz folyamán elhatá­rozta, hogy a jelen tanévben is elvisszük növendékeinket szép hazánk közvetlen megismerésére, a magyar föld iránt való szeretetüknek növelésére, honunk egy másik, természeti szépségekben és kincsekben gazdag részének megtekintésére, Délmagyarország síkságaira, hegyvidékeire és a fenséges Aldunára. A részvételi díjat megállapítottuk az idén is 32 koro­nában, apránként beszedtük növendékeinktől, összeállítot­tuk útitervünket és május hó 15-én reggel 37 növendék az igazgató és 3 kisérő tanár, összesen 41-en, vígan útnak indultunk. A vonat szép, verőfényes időben indult ki velünk a nyugati­ pályaudvarból és gyors robogással vitt tova fő­városunk füstös levegőjéből a Nagy-Alföld áldott termő­földjein és éltető levegőjén át faluról-falura, városról­­városra a végtelennek látszó rónaságba. Egymásután hagytuk el a hatalmas nagy magyar városokat: Ceglédet, Nagykőröst, Kecskemétet, Kiskunfélegyházát, majd a leg­­magyarabb városhoz Szegedhez érkeztünk. Itt sietve el­költöttük az állomáson megrendelt ebédünket és tovább utaztunk. Keresztül robogtunk a szőke Tisza hídján és vágtattunk tovább az acélos búzát termő bánsági rónán első napi célunkhoz Temesvárra. Szerencsésen meg is

Next