VIII. kerületi Homok-utcai Községi Polgári Fiúiskola, Budapest, 1909
Délmagyarországi tanulmányútunk. A múlt évi tátrai kirándulásunk szép sikerein felbuzdulva, tanári testületünk még az ősz folyamán elhatározta, hogy a jelen tanévben is elvisszük növendékeinket szép hazánk közvetlen megismerésére, a magyar föld iránt való szeretetüknek növelésére, honunk egy másik, természeti szépségekben és kincsekben gazdag részének megtekintésére, Délmagyarország síkságaira, hegyvidékeire és a fenséges Aldunára. A részvételi díjat megállapítottuk az idén is 32 koronában, apránként beszedtük növendékeinktől, összeállítottuk útitervünket és május hó 15-én reggel 37 növendék az igazgató és 3 kisérő tanár, összesen 41-en, vígan útnak indultunk. A vonat szép, verőfényes időben indult ki velünk a nyugati pályaudvarból és gyors robogással vitt tova fővárosunk füstös levegőjéből a Nagy-Alföld áldott termőföldjein és éltető levegőjén át faluról-falura, városrólvárosra a végtelennek látszó rónaságba. Egymásután hagytuk el a hatalmas nagy magyar városokat: Ceglédet, Nagykőröst, Kecskemétet, Kiskunfélegyházát, majd a legmagyarabb városhoz Szegedhez érkeztünk. Itt sietve elköltöttük az állomáson megrendelt ebédünket és tovább utaztunk. Keresztül robogtunk a szőke Tisza hídján és vágtattunk tovább az acélos búzát termő bánsági rónán első napi célunkhoz Temesvárra. Szerencsésen meg is