Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1861
Convolvulus Cantabrica L. Verbascwn speciosum ScVrad. Digitalis lanata Ehrh. Veronica orchidea Crantz. Melatnpyrum barbatum W. K. Pimpinella Kitaibelii Sadi. Bupleurum junceum L. „ tenuissimam L. „ affine Sadi. „ Gerardi Jacq. Clematis integrifolia L. Ranunculus illyricus L. Hesperis runcinnata W. K. „ tristis L. Malcolmia africana R. Br. Sisymbrium Iris L. „ pannonicum Jacq. Erysimum canescens Roth. „ austriacum D. C. Alyssum minimum Willd. Euclidium syriacum R. Br. Lepidium crassifolium W. K. „ perfoliatum L. Myagrum perfoliatum L. Reseda Phyteuma L. Herniaria incana Lam. Spergularia marina Bess. Cerastium anomalum W. K. Silene dichotoma Ehrh. „ viscosa Pers. „ multiflora Pers. Althaea cannabina L. „ pallida W. K. „ hirsuta L. Hibiscus Trionum L. Polygala major Jacq. Euphorbia nicaeensis All. „ virgata W. K. „ salicifolia Host. „ lucida W. K. „ segetalis L. Linum hirsutum L. Trapa natans L. Amygdalus nana L. Genista procumhens W. K. Ononis hircina Jacq. Medicago prostrata Jacq. Trigonella monspeliaca L. Astragalus vesicarius L. „ sidcatus L. „ asper Jacq. „ exscapus L. Vicia pannonica Crantz. „ grandiflora Scop. „ serratifolia Jacq. Melilotus coerulea Lam. Az utóbbi jegyzékben felsorolt fajták, egynéhányat kivéve, melyek a déli virányhoz tartoznak — Magyarországból Ausztriába benyomult növények, melyek közül sokan csak mint szökevények fordulnak elő állandóan helyt nem foglalván, némely évben itt ott megjelennek, néha nagyobb számban s aztán ismét több évekre eltűnnek. Ilyenek p. az Anchusa italica, Echium italicum és rubrum, az Alyssum minimum, Cerastium anomalum, Ononis hircina s az Astragalus fajtái. Sok fajták vető magvakkal vagy takarmánnyal csempésztettek be Magyarországból, mint a Viclák s a Trifoliumok, a Cephalaria transsylvanica, Centaurea solstitialis, Crepis setosa, Melampyrum barbatum, Myagrum perfoliatum, a csinos Hibiscus Trionum, a Trigonella monspeliaca stb. Bizonyos fajták rég eltűntek s csak emlékül érintettek az ausztriai flórában, mint hajdani polgárai. Ide számitjuk a következő fajtákat: Kochia prostrata, Serratula radiata, Althaea cannabina. A tulajdonképi halophyták mint Cyperus pannonicus, Lepidium crassifolium, Spergularia marina csak a Fertőig mennek. Trapa natans, a magyar alföld ezen jellemző mocsárnövénye, mely a Tiszától közép és déli Oroszországon keresztül, végig a kozákok földjén elterjed az altai és bajkáli Sibériáig — Ausztriában nem bir meghonosodni, sanyarosan éldegél a Morva mocsaraiban, hol érezhető fogyatkozásban van. A bécsi floristák szerint hajdanában több helyütt fordult elő s elterjedettebb volt. Nagyon érdekes növény a Xanthium spinosum , melyet már Linné ismertetett meg közelebbről „planta advena et migrans“ cím alatt (Amoenitat. academic.) A növény közép és déli Oroszországban, Podólia, Ukrajna és a kozákok pusztáin honos, honnan is Európa déli és nyugati tartományaiba költözött, horgos tövisű gyümölcsével az apróbb állatok, juhok és sertések szőrébe kapaszkodván. A jövevény azonban csak lassan haladt előre, Kitaibel idejében Magyarhonban alig ismerték. Sadler flórájának első kiadásában még nem sorolja fel Pest megye növényei közt s a második kiadásban csak egy leshelyet nevez: „tantum circa Neugebäude. “Most már Pozsonyig a legalkalmatlanabb gyom, mely mérföldeket birt elborítani. A békési nép forradalmi fűnek nevezi, mert csak 1848 óta tűnik fel nagyobb mennyiségben. A magyar gyapjúval évek óta Ausztriába s különösen Morvába vándorol, hol azonban, egyelőre legalább, nem bir lábra kapni. Reichenberg posztógyárai közül a szeméttel elhányt gyümölcs kikel, de nem sokára ismét kivész, úgy hogy nem bír terjedni. Hason