Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1910

WEBER RUDOLF: «A tanítványaitól általánosan szeretett professzor», így nevezte Petőfi Sándor H Hunfalvy Pált, az akkori kézsmárki tanárt, aki később a mi iskolánknak negyedszázadon át felügyelője volt. Méltán nevez­hetnénk így Hunfalvy Pál földijét, iskolánk felvirágoztatásában bár szerény, de buzgó munkatársát, a mi Weber Rudolfunkat is. Sőt ez elnevezést így kellene kibővítenünk : a tanítványaitól és tanártársaitól általánosan szeretett professzor. És, mert ez igaz, nem természetes-e, hogy mikor most egy éve nyugalomba vonult, általános sajnálkozást keltett körünkből való el­távozása. Ma pedig, mikor megtisztelő megbízásból e sorok által mintegy lábaihoz teszem a tisztelő megemlékezés néhány virágszálát, nemcsak a magam nevében szólok, hanem soka sok szerető és hálás szív igaz érzését tolmácsolom. * Weber Rudolf 1843-ban született Poprádon, ahol családja már régi idő óta tiszteletreméltó állást foglalt el: egy őse, Weber Mihály a XVII. században Poprád polgármestere volt, neve rajta is van az egyik harangon. Atyja is éveken át a város hivatalnoka, végül polgármestere volt. Az egyházszeretetnek és vallásosságnak s általában annak a szellemnek, mely polgármesterek házánál otthon volt, bizonyítója lehet az a kö­rülmény, hogy két fiút nevelt az egyháznak: Sámuelt, a nemrég elhunyt szepesbélai lelkészt és a mi Rudolfunkat. Fényes tehetségek­kel, apostoli buzgóságukkal mind a ketten erős oszlopemberei lettek egyházunknak. Weber Rudolf gimnáziumi tanulmányait Pesten a piaristáknál és az eperjesi kollégiumban végezte el. Eperjesen volt theologus is. Majd három esztendőt töltött Nagy­őr­ön Mednyánszky báróéknál, mint Mendnyánszky Lászlónak a későbbi hírneves festőnek nevelője. Azután a protestáns theologusok régi jó szokása szerint külföldre ment: a berlini egyetemen tanuló társa volt báró Prónay Dezsőnek, egyetemes 1.

Next