Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1910
mellyel ezt a mi Weberünk betöltötte. Ezalatt a negyven év alatt iskolánk nagyot fejlődött mind anyagiakban, mind a szellemiekben. Csonka gimnáziumból teljessé lett. Felépült a Deák tér közelében a maga korában mintaszerű épülete, majd az idők változtával átköltözött ebből mostani modern otthonába. Ebben a fejlődésben Webernek is megvan a maga érdeme. Nemcsak kortársa, hanem munkatársa is volt a «nagyok»-nak: Hunfalvy Pálnak, Székács Józsefnek, Győry Vilmosnak, Böhm Károlynak és másoknak. Ahol önzetlenül, jutalmat nem várva dolgozni kellett az iskola, az egyház, a nemzeti kultúra és a társadalom érdekében, ott a zajtalanul, de buzgón fáradozók közt Weber Rudolfot is meg lehetett találni. De működésének súlya természetesen a tanítás és nevelés terére esik. Itt is maradandó sikereket ért el, amiknek a titka abban rejlik, hogy megvolt benne az, ami nemcsak «a törvény»-nek, hanem a pedagógiának is a «betöltése», tudniillik a szeretet. Szerette tárgyát. Lelkesedett a történelem és irodalom nagy alakjaiért és eszméiért, tehát tudott lelkesítni is. Költő, tehát átértette, átérezte a költészet szépségeit, s ezt a hatást tovább terjesztette tanítványai fogékony lelkében. Szeretett tanulni, tehát tudott tanítani. A tudományért való rajongása ma is él, hiszen a pihenést is úgy fogja fel, hogy annál jobban elmerül tanulmányaiba, s ha nem taníthat többé, hát tanul ifjúi hévvel. Szerette a tudományt, de mint tanár szerette, a pedagógus szemével nézte, s örökösen azon töprengett, elmélkedett, hogyan fejleszthetné tanítási módszerét mindig jobbá, tökéletesebbé. E tekintetben működésének negyven éve állandó fejlődést jelent. Pedagógiai kiválóságának bizonyságai kitűnő és elterjedt iskolai könyvei is. De szerette tanítványait is. Nem úgy lépett közéjük, mint valami haragvó Jupiter, hanem mint szerető atya. Maga mondta és úgy is Weber Rudolf irodalmi működése: Zepferscher Liederbronn : Zipser Volkshumor; Olasz útirajzok; Tájszólás és tájszólási költészet; A népdal története; Hopgarten vagy a szepesiek eredete ; ezek a dolgozatok a szepesi lapokban jelentek meg. Ezenkívül kiadta szövegmagyarázatokkal és életrajzi bevezetéssel id. Buchholtz György krónikáját és ugyanazon szerzőnek : «Das weit- und breit erschollene Zipser-Schneegebirge» című kéziratát tárgyi magyarázatokkal mint a központi Kárpátok legrégibb (1717) ismertetését, valamint Augustini (ab hortis) Sámuelnek 1782-ben megjelent «A Poprád folyó topográfiai leírását», melyet ezen család történetével vezetett be s ugyancsak ugyanazon szerzőnek 1785-ben megjelent értekezését a kincskeresőkről a Tátrában. Iskolai használatra magyarázta Goethe Hermann és Dorotheáját. Német irodalmi iskolai olvasókönyvet szerkesztett. Ezeken kívül több humoros elbeszélést írt.