VIII. kerületi Dugonics-utcai Községi Polgári Leányiskola, Budapest, 1935
»Hiszek Magyarország feltámadásában" Adatok az iskolaév történetéből. Iskolánk 16-ik évéről kiadott Értesítőjében hű képét akarom adni annak a munkának, melyet az iskolánk, az ezen a környéken annyira szükséges szociális nemzeti és vallásos nevelés szempontjából, kifejt. Továbbá annak a komoly pedagógiai tevékenységnek is, amely az adott lehetőségek között minden erővel arra törekszik, hogy a polgári iskola céljának érdekében minél erőteljesebben bekapcsolódjék abba a munkába, amely az irányító polgári iskolából kiindulva a polgári iskola fejlődését és értékének folytonos emelését célozza. Az eredményességnek egyik főpillére a tanári testület egységes, harmonikus munkája, amit fenntartani, mélyíteni minden erőmmel igyekszem. Sajnos ebben a tanévben két régi kartárstól kellett búcsúznunk, özv., Hegyi Gyuláné nyugdíjazását kérte, zábori Záborszky Sándornét az Úr szólította el körünkből. Hegyi Gyuláné, sz. Rotter Vilmát saját kérése alapján 97.489/1935-VII. sz.határozatával a polgármester úr a szolgálat alól felmentette illetve nyugdíjba helyezte. 1900. óta állott a főváros szolgálatában. 1905- től állandóan a Peterdy utcai polgáriban dolgozott, 1921-ben került iskolánkhoz. Szívvel, lélekkel tanár volt és magyar, ki pontosan, becsületesen végezte kötelességeit s ezzel megkönnyítette felettesei munkáját. Mint nevelő, a hazaszeretetet állította munkája központjává és igy büszkén mondhatta el, hogy derék magyar lányokat és kötelességtudó asszonyokat adott a hazának, kik mindig visszalátogattak hozzá. Hazafias érzésétől sugallva, a mult tanévben április 8-án tartott Rákóczi-ünnepély alkalmából egy gyönyörű selyem nemzeti szinű zászlószalagot adományozott az iskolának ezzel az aranybetűkkel hímzett felírással: „Istennel,a hazáért és szabadságért.“ S ezzel értékes, de a hazafias színeket Hegyi Gyuláné u. Rotter Vilma