Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1881
iskola és szülői ház. Az újabbkori paedagogia a nevelés és oktatás főczéljának tekinti a jó alkotó-hajlamnak s teremtő erőnek, az akaratnak kimívelését és ez által a nemese 11 em nek fejlesztését, oly jellemnek, melynek alapja: a jó, szép és igaz után való törekvés, melynek szövétdekei: a józan ész és isten akaratja, — melynek támasza: magasztos elvek, és melynek eszménye : a kötelességnek teljesítése. Ily jellemnek képzőhelye mindenekelőtt a példás családi élettel biró szülői ház, melyben a gyermek benső szeretet és jó példa által első benyomásait nyeri; melyben magának azon gondolatkört alkotja, melyből a jónak akarása fakad; melyben kötelesség érzetét gyakorolja és szilárd életrendhez szokik. De miután a családi élet — sajnos! — nem mindenütt bir ily erkölcsi befolyással, sőt sok helytt hanyatlásnak indul, vagy már teljesen romlott is, — miután ennek folytán sok gyermek a szülői ház áldását részben teljesen nélküllözi, — miután továbbá a társadalom megkívánhatja, hogy tagjai nemcsak okosak, hanem jók is legyenek az iskolának, nem szabad pusztán azzal megelégednie, hogy csak oktasson, hanem kell, hogy neveljen is; kell, hogy ott, ahol a családi élet jó, a szülői ház által vetett erkölcsi alapon tovább építsen, és ott, hol ezen alap hiányos vagy rossz, a hiányokat pótolja, a rontó befolyásokat ellensúlyozza, a netalán már felsarjadzott konkolyt kitépje és a jónak helyt szerezzen. Szülői ház és iskola között ne legyen tehát oly viszony, mint amilyen úr és szolga között létezik, hanem tekintsék magukat olyanokat, mint a kik valamely közös vállalatra egyesülnek s akik egymásnak kezet nyújtva, annak sikeres véghezvitelére minden erejüket és tehetségüket áldozatul hozzák.