Magyar Királyi Ferencz József Intézet, Budapest, 1907
TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSUNK AZ ALDUNÁRA ÉS ARADRA. Ősztől kezdve foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy a tavasz folyamán növendékeinkkel nagyobb tanulmányi kirándulásra megyünk. Választásunk az Aldunára és Aradra esett. Az Alduna maga remek partjaival, amelyek pillanatról-pillanatra kaleidoszkópszerűen váltakozó gyönyörű tájképeket adnak, hömpölygő hullámainak hatalmas voltával s vadságával, vidékének történelmi emlékeivel Európa legnagyobbszerű látnivalói közé tartozik; Arad pedig gyászos emlékeivel a magyar nemzet kegyeletének egyik legszentebb helye. Az ilyen tanulmányi kirándulásoknak pedig ép az a céljuk, hogy egyrészt a benne résztvevő ifjak megismerkedjenek hazájuk szépségeivel, hazájuk földjének gazdagságával, erejével, lássák az eszközöket, amelyeket emberi ész, szorgalom, kitartás azért létesített, hogy a hon jövendő nagyságát biztosítsák, munkálják, s látván mindezt, felébredjen bennük a vágy és lelkesedés a munkában való résztvételre; másrészt pedig, hogy a történelmi tradíciók az ifjúság lelkében megerősödjenek s a nemzet világa, reménysége e tradícióknak hordozójává, terjesztőjévé s fentartójává nevelkedjék. Azzal a meggyőződéssel választottuk tehát ezt az utat, hogy az ottani látnivalókkal s történelmi emlékekkel maradandó becsű eredményekkel tér haza a növendékség s utazásunk nem lesz egyszerű szórakozás. Négy és fél napig voltunk úton. Rövid idő ez arra, hogy szakszerű tanulmányokat lehessen tenni az út bármily helyén, a mi célunk elérésére azonban tökéletesen elég volt, legfeljebb a rendesnél kissé fárasztóbb. Sietnünk kellett azonban. Az idei tavasznak kellemetlen, hűvös volta miatt t. i. kissé későre esett utazásunk; veszedelmesen közeledett a vizsgálatok ideje, benne voltunk az évvégi összefoglaló ismétlések szakában; sokat nem mulaszthattunk. Emlékül írom e sorokat növendékeinknek. Jókedvűen, élvezettel, lelkesedve, fáradhatatlanul járták be velünk együtt a helyeket.