Református főgimnázium, Budapest, 1932
tanári diplomát a magyar-német szakra való képesítéssel. 1905. szeptember 1-től kezdődőleg mint helyettes s .1907. szeptember 1-től kezdve mint rendes tanár gimnáziumunknál nyert alkalmazást s halála órájáig hűséggel és becsülettel szolgálta ezt az iskolát. A nagy háborúból is kijutott, a része. A szerb harctéren harcolt s később Belgrádban irodai szolgálatban volt. Erős akarata, nagy munkakedve közismert volt. Tősgyökeres magyar fiú létére annyira vitte, hogy tökéletesen irt és beszélt németül. Erősen kihasználta az iglói diákéveket s több alkalommal ment ki Németországba, hogy teljes jártasságot szerezzen szaktárgyában. S nyelvtehetségével és nagy szorgalmával el is érte célját. Intézetünk legkitűnőbb tanárai közé tartozott. A német nyelv és irodalom tanításában gyönyörű eredményeket ért el. Szigorúsága közmondásos volt, de pártatlan igazságossága is az. Minden munkájában, minden kötelességének teljesítésében pedáns pontosságú volt; az immel-ámmal végzett, félmunkát nem nézhette tanítványainál sem. Elevensége, mozgékonysága, katonás határozottsága termékeny indító erővel hatott a tanítványaira. Szigorúsága mellett ismerték jó lelkét s ezért szerették is őt. Sok ifjú karakter fejlődésére, életformálódására maradandó és mély hatással volt.. Tanártársai kedves, drága barátot, felejthetetlen jó kartársat veszítettek el benne. Halála az egész intézetre nézve nagy veszteség és csapás volt. 1933. január 9-én, egy zord, ködös, hideg délután temettük el a monori temetőben. Temetésén részt vett az egész tanári testület, a tanulóifjúság képviselete, a mostani és a volt tanítványok sokasága. Mind elhozták virágjaikat, elhozták szívük szeretetét s könnyes szemmel és zokogó szóval búcsúztak a felejthetetlen, kedves jó tanártól, a mestertől. Neve beleíratott iskolánk történetébe. Emléke él mindnyájunk szivében. Legyen áldott az ő emlékezete! Szekeres Albert (1858—1933) Még nagyon sajog a szívünk a Német Gábor halála miatt, még nagyon eleven és égető a fájdalom a januári katasztrófa után s újból temetnünk és gyászolnunk kell. 1933. június 7-én meghalt Szekeres Albert, gimnáziumunk érdemes nyugalmazott tanára. Ezelőtt öt évvel búcsúztattuk el kedves, meleg családi körben, a tanártestület kebelében, amidőn megvált a tényleges tanári munkától.