II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1880
GODOL, SZÉCHENYI SZELLEME, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL „HITES.“ CZÍMŰ KÖNYVÉRE. Széchenyi Hitele 1830. évben jelent meg először Pesten Trattner és Károlyi könyvnyomtató intézetében. Harmincz esztendőnél több kellett hozzá, hogy 1863. évben egy határtalan tisztelője, hű tanítványa második kiadásban rendezte sajtó alá más fontosabb munkáival együtt három testes kötetben. S ha e hű tisztelője, tanítványa, Töröli János, nincs, máig is pirulhatnánk azon, hogy a legnagyobb magyarnak, mint SzÉCHENYIt legnagyobb ellenfele, Kossuth nevezte, pirulhatnánk, mondom, azon, hogy a legnagyobb magyarnak szíve lüktetése, lángelméjének örökbecsű eszméi, itt-ott egy-egy antikvárius rongyos könyvei között, vagy egy-egy régi tisztes táblabirónak szekrényében eltemetve olvasatlanul — első kiadásban hevernek! A ,,legnagyobb magyar“ könyvei és egy kiadás! Valóban nem tudja az ember, szégyelje-e magát, vagy boszankodjék, ha visszaemlékezik azon gyászszertartásokra, melyeket Széchenyi halála után országszerte rendeztünk, templomból templomba járva, kényeinkkel kisértünk, mint egy atyját vesztett családnak elhagyott örökösei ? Szégyelje-e magát vagy boszankodjék, látva azt a szobrot ott az Akadémia palotája előtt, s visszagondolva arra a mélyen meghatott ünnepélyes néptömegre, mely ama szobor leleplezése alkalmával az egész országból összesereglett, és azon módon megint szép csöndesen szét is osztott a nélkül, hogy csak egy századrészének is eszébe jutott volna ostrom alá venni a könyvárusok boltjait, hogy a legnagyobb magyarnak még el nem kelt munkáit vigye magával emlékül, s ezáltal egy újabb, teljesebb kiadásra buzdítsa a vállalkozókat. Mindez nem történt, de az megtörtént, hogy Széchenyi hátrahagyott iratainak a gróf titkárától leendő megvásárlására koldus aláírást nyitottak oly emberek, akik oly könnyen előlegezhették volna a 20 ezer forintot, mint ha én Széchenyi II. kiadásának három kötetét néhány forinton megvásárlom. Sőt előlegezhették volna bő kamatra is, ha a magyar haza életképessége iránt való hit oly erős bennök, minőnek azt mint kormány férfiak, mint törvényhozók, mint a VI. nagyhatalom szószólói után-útfélen hirdetők és hirdetik; mert hiszen csak tőlök függött, hogy példával elöljárva, tekintélyüket latba vetve, oly kelendőséget biztosítsanak a becses örökségnek, melyből még tisztességes nyereségre is számíthassanak. Az ünnepélyek zaja elhangzott, az ünnepélyes pillanatok elröppentek, az