II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1880

GODO­L, SZÉCHENYI SZELLEME, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL „HITES.“ CZÍMŰ KÖNYVÉRE. Széchenyi Hitel­e 1830. évben jelent meg először Pesten Trattner és Ká­rolyi könyvnyomtató intézetében. Harmincz esztendőnél több kellett hozzá, hogy 1863. évben egy határtalan tisztelője, hű tanítványa második kiadásban rendezte sajtó alá más fontosabb munkáival együtt három testes kötetben. S ha e hű tisztelője, tanítványa, Töröli János, nincs, máig is pirulhatnánk azon, hogy a legnagyobb magyarnak, mint SzÉCHENYIt legnagyobb ellenfele, Kossuth nevezte, pirulhatnánk, mondom, azon, hogy a legnagyobb magyarnak szíve lük­tetése, lángelméjének örökbecsű eszméi, itt-ott egy-egy antikvárius rongyos könyvei között, vagy egy-egy régi tisztes táblabirónak szekrényében eltemetve olvasatlanul — első kiadásban hevernek! A ,,legnagyobb magyar“ könyvei és egy kiadás! Valóban nem tudja az em­ber, szégyelje-e magát, vagy boszankodjék, ha visszaemlékezik azon gyászszer­tartásokra, melyeket Széchenyi halála után országszerte rendeztünk, templom­ból templomba járva, kényeinkkel kisértünk, mint egy atyját vesztett családnak elhagyott örökösei ? Szégyelje-e magát vagy boszankodjék, látva azt a szobrot ott az Akadémia palotája előtt, s visszagondolva arra a mélyen meghatott ün­nepélyes néptömegre, mely ama szobor leleplezése alkalmával az egész ország­ból összesereglett, és azon módon megint szép csöndesen szét is osztott a nélkül, hogy csak egy századrészének is eszébe jutott volna ostrom alá venni a könyv­árusok boltjait, hogy a legnagyobb magyarnak még el nem kelt munkáit vigye magával emlékül, s ezáltal egy újabb, teljesebb kiadásra buzdítsa a vállalkozó­kat. Mindez nem történt, de az megtörtént, hogy Széchenyi hátrahagyott ira­tainak a gróf titkárától leendő megvásárlására koldus aláírást nyitottak oly emberek, a­kik oly könnyen előlegezhették volna a 20 ezer forintot, mint ha én Széchenyi II. kiadásának három kötetét néhány forinton megvásárlom. Sőt előlegezhették volna bő kamatra is, ha a magyar haza életképessége iránt való hit oly erős bennök, minőnek azt mint kormány fér­fiak, mint törvény­hozók, mint a VI. nagyhatalom szószólói után-útfélen hirdetők és hirdetik; mert hiszen csak tőlök függött, hogy példával elölj­árva, tekintély­üket latba vetve, oly kelendőséget biztosítsanak a becses örökségnek, melyből még tisztességes nyere­ségre is számíthassanak. Az ünnepélyek zaja elhangzott, az ünnepélyes pillanatok elröppentek, az

Next