II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1924

gatójának, Zenner Emilnek 1889-ben róla írt minősítése, mely őt többi között «a tanításban és fegyelmezésben kiválóan ügyesnek» véleményezi, mutatja a legjobban. Az egész város, tanítványok, szülők rajongtak érte s 1893. szeptember elején való távozásakor az egyik ottani napilap hosszú cikkben méltatja érdemeit s búcsúzik Schambach Gyulától : «. . . tiszta szív­ből köszöntjük őt a szép kitüntetés alkalmából, mely való értékének elis­merése és csak sajnálkozni tudunk Kaposvár közönségén, mely egyik, talán egyik legjobb professzorát vesztette el benne.» Már 1888. telén Rómában járt s 1893. nyarán nagyobb olaszországi és görögországi tanulmányutat tett, mely még jobban megtermékenyítette ideális lelkületét. Az 1893/4. tanévtől kezdődőleg a budapesti I. ker. kir. kat. gim­náziumban, illetőleg az 1895/6. tanévtől már I. ker. állami főgimnázium­ban működik az 1896/7. tanév végéig. A fővárosban a munkálkodásnak sokkal tágabb tere nyilik meg előtte. Ezidőben állítja össze a «Görög földön» című emlékkönyv illusztrá­cióit, valamint revidiálja s rendezi sajtó alá a Kacskovics-féle «Plutarchos . Párhuzamos életrajzok» 11. kötetét. Cikkei jelennek meg a Pester Lloyd, Hazánk, Nemzeti Újság s Buda­­pester Tagblatt hasábjain. Ezidőben a latin nyelvet a VI. ker. reálban is tanítja. 1897-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter a budapesti II. ker. kir. egyetemi katolikus főgimnáziumhoz helyezi át s itt töltött 15 évi munkássága, tanári működésének a koronája. 1898. június 10-én Wlassics Gyula báró akkori kultuszminisztertől a leánygimnázium V. osztályában a latin nyelv tanításában elért különös eredményeiért nyilvános köszönetet nyert. 1899. június 8. és 9-én a «Magyar Szemle» hasábjain közli két cikkét «A képzőművészet és a középiskola viszonyáról» s már ezt megelőzőleg e tanév folyamán «a művészeti érzék nevelése érdekében» kiadott miniszteri rendelet megvitatásakor kifejtett lelkes előadói munkásságáért főigazgatói köszönetet nyert. Az 1901/2. tanévben fordítja Cicero In verrem «De Signis»-ét és iskolai használatra Cicero «De imperio Cn. Pompei» című beszédét. E tanév folyamán január és február hónapokban műtörténeti kurzust tart a felsőbb osztályok növendékei számára s tíz délutáni előadás alkal­mával «papyroskop»-ja segélyével a szükséges anyagot is szemlélteti. E vetí­tési módot 1902. február 20-án egy tanári társaságnak is bemutatja. A következő tanévre a «De Signist» iskolai használatra is magyarázza s ugyanakkor, valamint az 1903/4. tanév folyamán számos előadást tart s cikket is ír művészettörténeti s a művészeti nevelésre való vonatkozással. Ekkor jelenik meg «A görög művészet kiválóbb alkotásainak ismertetése» c. tankönyve és e tanév folyamán a főgimnázium folyosóján elhelyezett «A festőművészet mesterművei» c. képsorozat rendezése is sok éven át az ő lelkesedését hirdette. A Franklin-Társulat «Művészettörténeti Faliképek­hez szóló Magyarázatok I. részét is ebben az időben írja. A zene iránt

Next