Gara József (szerk.): Harminc év, 1877-1907. A „Budapest" jubileumi albuma (Budapest, 1907)
Gracza György: Az új nemzedék
17 — Mintha az oltárra tetted volna, mikor idehoztad. Derék fiú vagy ! — Szerkesztő úr ! — fordult most hozzám az agg. — Engedje meg, hogy kicserélhesem ezt a ezüsthuszast. Tíz forintot adok érte. Van egy drága ereklyém : érdemjel, melyet ott szereztem a piski-hid védelménél. Igaz, hogy bal lábamat odaadtam érte, de hát egy lábbal is megél az ember valahogyan. A húszast ez ereklye mellé teszem emlékül. Halálom után úgyis neki hagyom mindenemet. Ha majd felnő, jusson eszébe, hogy mai cselekedete volt olyan szép, mint az a másik, amelyért én Bem apótól az ezüst koszorút kaptam. Az utolsó szavaknál hangja megreszketett, szemeiben köny csillant meg. — Menjünk fiacskám! — szólt unokájához, miközben a húszast kicserélte. Megboldogult apád ma bizonyára áldást szór reád az égből. Menjünk, jó magyar fiacskám. Nincs miért búsuljunk a hazáért ! . . . * * * Őseink erényeiből az idők folyamán tagadhatatlanul sokat vesziténk. De egy erényünk megmaradt : a hazaszeretet. Ez a drága, szent örökség átszáll apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre. És fönn fogja tartani magyar hazánkat az idők végtelenéig. Csak fogjunk össze bármi sors között, s ne kételkedjünk egymás hazaszeretetében. M.MUNKAsmöZSAH«I INTSZL I KÖNYV ÍAiíA 2