Gara József (szerk.): Harminc év, 1877-1907. A „Budapest" jubileumi albuma (Budapest, 1907)

Polónyi Géza: A "Budapest" albumába

Mennyi kitartással és mennyi ellenséggel kellett megküzdenie, amig célt ért ! ? Jól emlékszem, hogy kénytelen volt több hasonló lapcímre az előjogát biztosítani, mert gombamódra szaporodtak a lesbenállók, akik a Budapest­nek gyarapodását megirigyelték. De a Budapest megállotta helyét. Az öreg­úr valóságos rajongással csüggött vállalatán. Számított arra is, hogy kidől a sorból. Hugó fiát, a mostani kiadót, már ifjú kora óta arra nevelte, hogy gondos kezekbe kerüljön a lap, amelynek politikai és kulturális hivatásában nemcsak hitt és bízott, de reményeinek megvalósulását meg is érte. A derék fiúból méltó utód lett. A Budapest, amely végigküzdötte a Tisza-korszakot, a nagy véderővitát, a Szapáry-harcot, a Bánffy, Széll, Tisza István, Khuen és Fejérváry elleni nagy obstrukciókat és a nemzeti ellentállásnak sziget­­lelket emelő nagy ütközeteit, törhetlen hűséggel toborozta a független­ségi és 48-as párt táborába a lelkészeket, tanítókat, az iparosokat, a kis­birtokos polgárságot és a munkásokat. Tényező volt a 30 éves múltnak minden korszakában. Megalapí­tója csak azt nem érhette már meg, hogy vezérszerep jutott neki köz­életünk irányításában. Tegyetek egy mirthás-ágat és egy pálmalevelet az öreg Wodianer Fülöpnek fej­fáj­ára. De kárbaveszett volna a kiadónak minden igyekezete, minden áldozatkészsége, ha a szerkesztők és munkatársak megválasztásában nem lett volna szerencséje. A Budapest igazi fellendülésének első korszaka akkor következett be, amikor Brankovicstól Gracza György vette át a lapnak vezetését. Ez a zárkózott természetű, példás szorgalmú és elvhű szerkesztő ügyvédi irodámnak asztalától, amelynél éveket töltött, került a lap szerkesztői állásába. Régen észrevettem, hogy egy-egy irodai szemlém alkalmával cikkeket rejteget a conceptusok alá. Aztán azt is ellestem, hogy mit is irkál az én Gracza Gyurim, akit különben családom is becézett. Láttam, hogy jó úton van. Tetettem magamat, mintha nem tudnék irodalmi babérokra való vágyakozásáról. Mikor az öreg Wodianer megkérdezett, hogy jó lesz-e Gracza szerkesztőnek, azt mondottam neki, hogy ilyen hozzáférhetlen, hű és szorgalmas emberi lámpással sem találhat másodikat az ő lapja számára. Ő alatta érte meg a Budapest felvirágzásának első korszakát. Seffer László, a magyar hirlapirói karnak egyik legtehetségesebb

Next