Gara József (szerk.): Harminc év, 1877-1907. A „Budapest" jubileumi albuma (Budapest, 1907)
Közgazdaság, bankok, takarékpénztárak, vállalatok, hirdetések
80-as évek végén a lőporgyártást is felvették s a telepen ma a közös hadsereg, valamint a tengerészetnél használt összes lőporgyártmányokat, de gyérfüstű vadászati és koronglőport is készítenek. A tengerészet számára külön osztályban sajtolt lőgyapotot is gyártanak. A telep a legutóbbi évek alatt különféle vegyészeti termékek gyártásának felkarolása által rendkívül bővült s itt első helyen a szénkéneg-gyártás meghonositása említendő fel. Rézsullat s egyéb vegyi termékek gyártásába a legközelebbi időben szándékoznak belekezdeni. A gyári telep 280 kat. holdnyi területet foglal el s közel 1000 munkást foglalkoztat. Ezenkívül 30 vegyész, mérnök és kezelőtiszt van alkalmazva a gyárban, mely helyiségeiben (219 gyári épület) a 2214 m2 összfűtőfelülettel bíró 19 nagy gőzkazán által fejlesztett gőzt fogyasztja s ezenkívül 7 nagy dinamo-gép villamos áramát. Tisztekről s munkásokról jóléti intézmények berendezésével a legmesszebbmenően gondoskodva van s majdnem az összes műszaki tisztek, valamint közel 100 munkás-család, a gyár területén épült lakóházakban talál otthont. FI magyar Cukoripar Részvénytársaság a nyolcvanas évek végén 12.000.000 korona részvénytőkével két gyárat létesített hazánkban. Az egyik, egyszersmind Magyarország legnagyobb cukorgyára, a Hegyalján, Szerencsen épült és pedig azon időben, amikor a filloxéra pusztításai a tetőpontot érték el ezen vidéken és a szőlősgazdák legtöbbje a tönk szélén állott, valamint számtalan munkás kézkereset nélkül maradt. Mindazonáltal a társulat csak erős akarattal és nagy pénzáldozatok árán honosíthatta meg az elpusztult szőlők helyén a cukorrépát, szolgálatba fogadván a kenyér nélkül maradt munkásokat s megkezdvén nehéz küzdelmét a saját hazai piacán az ottan már évtizedeken át meghonosult gazdag és hatalmas osztrák cukoriparral. A második szintén nagy kaliberű gyárat a társulat Románia határán a Brassó melletti Botfalun építette ugyanazon évben, mint a szerencsi gyárat; a gyár megalkotóinak ezen hely megválasztásánál főleg a román cukorpiac ellátása lebegett szemük előtt, de ezen kivitel tudvalevőleg a román határvám felemelése óta sajnos, teljesen megszűnt s így a gyár terményeinek legnagyobb része majdnem kizárólag a belföldi piacon helyezi el. A nevezett két gyár évenkint kb. 400.000 q fogyasztási cukrot állít elő. Ebből belföldön kb. 260.000 q fogyván, évenkint kb. 10 millió koronát szolgáltat az állampénztárnak csak gyártási és fogyasztási adó fejében, míg a külföldre szállított 140.000 mm. cukor évenként 4 millión felüli értékben szerepel kiviteli mérlegünkben. A társaság a Campagne alatt, évente szeptembertől kb. januárig tart, Szerencsen kb. 1600 és Botfalun kb. 1000 munkást foglalkoztat, ezenkívül kiterjedt gazdasági üzemeiben számtalan földmives kéz számíthat rendes munkára. A társaság gyárait folyton a a technika legújabb vívmányainak megfelelő berendezéssel látja el s e tekintetben a ma elérhető legmagasabb termelőképességre emelte. A cukoripar virágzása tehát úgy az állam, mint a közérdek szempontjából egyaránt igen kívánatos.