Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-04-08 / 160. szám
szinte közköltségen építendőt, nyerhet. A dolog illy helyzeténél fogva ezen két zsilip építése aligha ismét a pium desideriumok közé nem soroztathatik, mert ezen munkánál a magyar szellem , az egyenetlenség, önkény, egoismus iszonyú kártékonysága és pártérdek látszatik uralkodni, mellyből a magyar talán kiszabadulni nem is fog ’s nem is akar; és igy Csallóköz vizét inkább keblébe zárva tartja, hogysem attóli szabadulhatásáról közös erővel gondoskodnék, háttérbe szorítván az egyes érdekeket. Az ezen megyei Csallóköz keblébe helyezett csicsói uradalom mérnöke Bubics Károly szivére vevén ugyanazon komárommegyei Csallóköznek szomorú állapotát, melly szerint sok ezer holdnyi jó földét folyvástt vízállások és posványok borítják, feltévén előre, hogy az összes komáromi Csallóköz jövendő jobblétét földje haszonvehetéséből kivánja meríteni, e nemes megye közgyűlésére egy teljesen méltatott tervet nyújtott be (mellyel újabban is az illetők figyelmébe ajánlok), mellyben kellőleg megmutatta, mi móddal, eszközökkel és körülbelül mennyi költséggel lehetne Csallóközünket teljesen szükséges csatornák és zsilipek által, még töltésszaggatáskor is , vízmentesíteni. E tervet, mint egyedül boldogító módot, Csallóköz birtokosai közöl igen sokan magukévá is tevék, és bár az erre fordítandó költségektől elrettent birtokosok is köz és saját javokat méltó tekintetbe vennék, ’s a terv minél előbbi létesítésére minden erejöket fordítanák, a költség illy nagyszerű munkához mérve úgy is csekély lévén! E czél elérésére ugyanazon gyűlés alatt másodalispán az elnöklete alatti nagy küldöttség rendeltetett, de pártok létezvén itt is, mit várhatni egyebet, mint Csallóköz jólétének dugába dőlését; mert részint ez szokott a sok küldöttség következménye lenni, részint pedig mert korteskedésre, restauratióra pénzünk elég van ugyan, de midőn üdvös közös czélra követeltetik az, akkor vajmi szegények vagyunk!!! Vajha ezen néhány szám ne hangzanék el a pusztában, hanem a felemlített mérnöknek komáromi Csallóköz gyökeres vizteli mentesítésére szolgáló czél- és okszerű tervét az illető birtokos urak szivökre véve, minél előbb eszközlésbe hozni iparkodnának! — K. K. Temesvár. Lonovics József Csanádi püspök ur ő exclljának lelkülete , erényei, mik között a ritka szerénység koronagyöngyeint tündöklik, sokkal magasabban állnak, mintsem érdemeinek külső megjutalmaztatása után vágyódnék; mert mit a közérdek, közboldogság körében tett, és ha isten élteti — még ezentúl is tenni fog, annak rugója a kebel benső, nemes ösztönében gyökerezik , ’s annak legtisztább jutalma az öntudat; a mint a nevezett dicső honfit legjobban jellemzik Senecának ime szavai: Virtutis praemium in ipsa est, et recte factorum merces est — fecisse. — Azonban örvend a honpolgár midőn látja, hogy a kormány az érdemet méltányolva azáltal a honpolgárokat hű szolgálatra serkenti, és hű ragaszkodásra buzdítja.— Imez érzelemnél fogva tehát alig jut a tudomásra, miszerint urunk királyunk Lonovics József Csanádi püspök ura exclját a Sz.István jeles rend középkeresztével diszesiteni méltoztatott, és a bánsági tartomány minden hatóságai de az egyes mindenrendü és sorsú lakók is — mozogtak, buzogtak, és vetélkedtek ö excjának ime megtiszteltetésén, küldöttségeik által őszinte szives örvendezéseiket és örömérzelmeiket nyilváníthatni; a mire ez alsó tájnak annál nagyobb joga és tiszte van, minél tagadhatlanabb, hogy midőn ő excllja bölcs, jóakarata intézkedésével, és tetemes pénzbeli segedelmezésével Temesváron lyceumot alapított, mellyben már harmadik esztendőre terjedve a bölcsészeti tanulmányok adatnak, és jövő évvel a törvényes cursus is meg fog nyittatni, és melly lyceumban megválasztott jeles magyarajku tanárok által, az oktatásban és társalgásban honi nyelvünk olly divatozóvá tétetett, hogy e részben a temesvári lyceum a tanodák között valóban nem foglal utolsó helyet, imez alapítványnyal az alsótájékot magának örök hálára kötelezte , és lekötelezte főleg a szülők leggyengédebb érzelmeiket , miután szerelmük zsenge zálogit már szem alatt taníttathatják , és nem kénytelenek többé reményeiket remegve és zokogva távol földre küldeni, és idegen kezek gondviselésére és ápolására bízni. Fogadd azért honunk magasztalt fia! hálás érzelmeink imez ömledezését a nyilvánosság utján is, a nélkül hogy szerénységedet megsértsük. (Aranyházy János ur —mint nyavalyatörést gyógyító.) Közérdeket és jólétet törekesznek teremteni a hírlapok, ’s midőn a honpolgárok testi bajai enyhítéséről, gyógyításáról szinte gondoskodnak, a mellett, hogy a czélt, melly ebbek tűzve van, nem tévesztették — azoknak szerkesztői az emberiség hálájára levének érdemesekké. A Budapesti Híradó t. sz. szerkesztője fogadja azért az emberiség nevében legforróbb köszönetemet, és hálámat, mert e hírlapból *) olvashatóm, miszerint Pettenden Fehér megyében lakó kertész Aranyházy János úr a nyavalyatörősök orvoslásában kitűnő szerencsével bir. Szerencsétlen testvérem, ki napról napra növekedő gyöngesége mellett már elmeháborodás jeleit mutató, sok orvosok, sokféle gyógyszerek, és módok által orvosoltatott, — mind hasztalanul (kivéve Madvai plébános urat, kinek szereivel élés kétheti javulást hozott elő — de melly után ismét visszaesett előbbi állapotába.) E hírlap tudósítása után a jó szerencse a most Nyéken, szinte Fehér megyében lakó Aranyházy János úrhoz vezetett, ki kétheti egyszeri orvoslása után testvéremet az életnek visszaadó. A midőn tökéletesen meggyógyult testvérem nevében Aranyházy János urnak hálámat , és köszönetemet nyilvánítanám egyszersmind nyavalyatörésben szenvedő minden embertársimat figyelmeztetem a jeles — természetbarát Aranyházy János ur egyszerű jótékony és hathatós orvoslására._Temesváron febr. 18án 1845. — F. M. Hírlapi szemle. Pesti Hírlap (437d. sz.) Gróf Andrássy Károly az augsburgi lapban közlőit és magyar hazánkat illető nyi*) Helyesebben : a „Világ“ból. — Sz e rk. latkozatokra véleményét nyilvánítva a múlt orsz.gyülés főhibájának mondja, hogy a tanácskozás alá veendő tárgyak roszul soroztattak, ’s igy a legérdekesebb tárgyak vagy feledékenységbe merültek, vagy háttérben maradtak. Megemlíti továbbá, hogy a védegyletnek szüleménye ’s pedig egészséges szüleménye a gyáralapító egylet —valóban különös, hogy a t. gr. beteg apának ép gyermeket sajátít — meglátjuk meddig élnek az apa és gyermek. Cáfolni igyekszik tovább az augsburginak azon állítását, miszerint Magyarország képtelen saját szükségeit kipótolni. Végre azon kérdést veti fel státusgazdáinknak, ha hogy a galicziai és német örökös tartományok közötti vámsorompók megszűnnének, mikép lehetne a dohány-egyedáruságnak megmaradni? — E kérdésre legott felel is az előadó, következőleg 1) a dohánytermesztésre országos pénztárba folyó adó vettessék, melly 2) a kiviendó dohánynál praemiumként visszafizettessék 3) saját használatra bizonyos mennyiség az adó alól fölmentessék. Ezáltal a dohánycsempészet gátoltatnék és a kincstár haszna nem fogyna. — Másod czikket ad Hunfalvi János, a Vallástalanság, Uzsoráskodás I. fölirat alatt, mellyben K—u J. a Nemzeti Újság 51, 88,89 és 100. múlt évi számaiban nyilvánított vádjait semmivé tenni iparkodik, ’s a honoratiorokat menti az uzsoráskodás bűne ellen, ’s a hitel hiányában keresi okát; a vallástalanság előmozditójául pedig a népnevelési rendszert mondja, értekezése közben hol a catholikusokra, hol a B. P. H.ra hintegeti légycsípéseit, de legyen kedve szerint, valóban igazságtalanság lenne valakit ártatlan kedvtöltésében és szeszélyes kicsapongásaiban háborgatni. Egyenkint mindazokra , miket H. úrnak említni tetszik, minek a zálog, avtticitás, igazság kiszolgáltatása, ipar, annyit tenne, mint új czikket irni. Furcsa mégis, hogy némelly urak csak azt tartják népüdvözitőnek és nemzetboldogitónak , mit ők rágtak ki tollaikból, és másoknak állításait könyörületes mosolylyal lenézik és higgadt megfontolás helyett, vagy gúnynyal, vagy álmosokkal állanak elő, ’s minden ellenvéleménynél felszilajulnak. Pesti Hírlap (438. sz.) T. Á. „Reform“ czim alatt a conservativeket akarná hanyagsággal terhelni, ’s nem veszi észre, hogy az ellenzékre, melly mindennel hamarkodik, igen rá illenek állításai, mig a conservativ épít, addig a szabadelvű tapos, dönt, ront, a nélkül, hogy puszta léghadonánál egyebet tenne. Bölcseletében az administratióról azt állítja, hogy fölötte egyedül a nemzet őrködhetik, tehát a tömeg; köszönjük szépen ezen őrködést, melly alkalmasint csengeri és tyukodi ónos botok kíséretében lenne hatályos. Ezen administrátiói ellenőrködést a szabad sajtó által véli elérhetőnek. Az új institutiókat nélkülözhetleneknek tartja; mi is valljuk, hogy józan újdonítás, de az alkotmány szellemében rém fog ártani. Végre a központosítók kívonatait korlátozókig központosítva, azon naiv vallástételt teszi, hogy a helyhatósági garantiákról csak akkor lenne képes lemondani, ha ezeknél hathatósb alkotmányi garantiákat víhatnánk ki. Mintha a helyhatósági szerkezet nem volna alkotmányos garantia ! Ehen jam satis! — Második czikk „Vallástalanság és uzsoráskodás. II.“ Hunfalvi folytatja K u J. elleni kifakadásait, a honoratiorokra tolni szándékolt uzsoráskodást elhárítani iparkodva, ennek alapját egyedül a hitel hiányában keresi, mellynek emelésére az ősiség eltörlését és a birtokviszonyoknak főleg telekkönyv általi elrendezését ajánlja, mellyeknek zavartságát nem lehet a honoratiorok nyakába tolni. Szinte eltávolítja a honoratiorokról a vallástalanság vádját is, ’s miután a czikkíró a honoratiorokat, mikép azokat törvényeink szerint venni kell, megkülönbözteti Kou Itens honoratiorjaitól, oda legyinti, mikép a fény és pénzvágy ezeknél mind az uzsorára, mind a vallástalanságra nem csekély befolyással van. Melly állítását nem akarjuk kusztorával piszkálni.• ACSKTMA. A statusadósságokat törlesztő tőke állapotának megvizsgálására kiküldött udvari küldöttség 1845. jan. 25 én kelt és legfelsőbb helyre felterjesztett hivatalos jelentése szerint eddigelé összesen már 481,894,662 ft 44 kr státusadósságot hozatott ki a forgalomból, jelesül a) az ezüst pénzben kamatozó adósságlevelekből 179,336,371 44kr; b) a váltóczédulákban kamatozóból 4,719,323 ft 225/s kr; c) a régibb statusadósság beváltott és évről évre megsemmizett kötelezvényeiből 148,698,457 ft 321/s kr; d) az 1831i dec. 16ai, 1834i nov. 20ai, 1837i apr. 27ei és 1841ei dec. 19ei 5 millió ft kamatöszeggel elégetett uj, ezüstben kamatozó statusadósságból 136,804,897 fr. 402/8 kr. e) egyéb kötelezvényekből 12,335,612 fr. 12 kr. — Maradt a törlő tökében 18141 oct. 31én 64,271 ft A'A kr készpénz és 185,342,317 ft 34y$ ktnyi adósságlevél. KÜLFÖElD. FRANCZIAORSZÁG. A követkamarában március 24-én Lasnyer felolvasta az általa és Boissy d’ Anglas által közösen tett következő tartalmú indítványt: „A jövő választástól kezdve senki követ nem lehet, ki status számára való valamelly szállításban, melly számolás igazítását vonhatja maga után, részt vesz.“ A pénzügyminiszer némelly kisebb érdekű törvényjavaslatot terjesztett elő. A kamara ezután a vámtörvényt vette tárgyalásba. A kormány t. i. fel van hatalmazva a vámoknak rendeletek útjáni változtatására, de a legközelebb gyűlésen a kamara jóváhagyását köteles kérni; ez czélja a jelen törvénynek is, mellynek előterjesztése összeütköző anyagi érdekek miatt több év óta halasztatott. Az első ülésben az átalános vitatkozás befejeztetett, mi mellett ellenzéki részről a Sardiniával és Belgiummal kötött vámszerződések rászakattak, az északamerikai egyesült statusokkal és Angliávali közlekedés iránt kívánságok, különféle iparágak nem elegendő védése iránt panasz emeltetett, a hajózás alábbszállása (mi a ministerek részéről számokkal jön megczáfolva) fájlaltatott ’stb. Némelly lap hiresztelése szerint nagypéntek estéjén Thiers és Guizot urak kibékültek egymással. Lie ven hgne t. i. (Guizot ur barátnéja) mindkettejüket estebédre híta meg, melly alkalommal aztán Guizot ur az eddigi feszült viszony megszüntetését azzal kezdette, hogy Thiers urnak ama roppant tetszéshez, mellyel történetírása fogadtatik, szerencsét kívánt. A hűnő erre tovább menni és a halálos ellenségeket tökéletesen kiengesztelni el nem mulasztotta. Tudni akarják, hogy mindez a király kivonatára történt, ki a jövő választások után Broglie-Guizot-Thiers kormányt óhajt oldala mellé. Broglierg eddig is mind Guizot, mind Thiers úr barátja volt. Mások e saloni mozgalmat azon hírrel hozzák összeköttetésbe, hogy Soult marsal közel napokban törvényt kérene Páris erősitményeinek, mellyeken most kettőztetett erővel folynak a munkálatok, felfegyverzésére és egyéb hadi tervekre szükséges összeg megengedése iránt, mire Thiers ur segedelme kívánatos. Guizot ur sürgönye Pontois grófhoz Schweicz ügyeiben az ellenzék lapjaiban keményen dorgáltatik. A National úgy tekinti azt, mint a hatalmasok ellenében félékeny, a gyengébbek ellenében pedig hetvenkedő külügyminiszer elősorolt ügyetlenségeinek zárkövét, és azt utolsó diplomatái táborozásaként mutatja be a közönségnek. A Constitutionnel hallgat. SCHWEICZ. Mousson szövetségi elnök nem maradt adós Guizot urnak ismeretes erős sürgönyére. Részéről is intézett t. i. nyilatkozatot Parisba Tschann úrhoz, ottani schweiczi követhez, másolatban a franczia külügyek ministerével is közlendőt, mellynek nyomatékos része következőleg hangzik. E sürgöny közlése épen azon pillanatban, midőn országgyűlésünk a szabados csapatokkal készült foglalkozni, szükségkép felingerelte a nemzeti érzékenységet, mi annál természetesb, miután némelly kifejezés, mellyekkel Guizot ura excja élt, beavatkozásként hangzik inkább, mint tanácskint. Nem akarom azonban különösen kiemelni azon helyeit, mellyek illy magyarázásra nyújtottak alkalmat, annál kevesebbé, miután mint bizonyost teszem fel, és arról az ügyviselő úr (Pontois) is biztosított, hogy a külügyek ministerének nemzeti függetlenségünket megsérteni soha eszébe nem jutott, minthogy épen Francziaország táplál illy érzelmeket olly nagy mértékben , ’s azokat kétségkívül más nemzetekben is tiszteli. Jóllehet ama nyugtalanságok , mellyek Schweiczot közelebb időben szomoriták, Európa figyelmét magokra vonták, azért mégis illik megjegyezni, hogy az internationális viszonyokat legkevésbbé sem csonkítolták. Az esküszövetség (Eidgenossenschaft), meg vagyok győződve, gondosan mellőzend mindent, mi e viszonyokba ütköznék, de hiszi egyszersmind , hogy jogai, miszerint belügyeit független országul maga rendezze, legkisebb kétségbe sem vonatandnak.“ A „Staatszeitung der katholischen Schweiz“ mart. 28kai toldalékéban ezt olvassuk: A (luzerni) kormány már 25-én tudósíttatott arról, hogy a radicalok valamit forralnak a cantonban. Kedden (25.), midőn nagy néptömeg gyűlt öszve a hetivásárra, azt hiresztelék cantonszerte, mikép a kormány számos elfogatásokhoz látand ’s az elfogattakat Úriba szállitandja. A hirt estre saját megbízottak minden utczában szétterjeszték. Sőt az elfogandók névsorát is közölteték. Egyúttal mind a városban mind a vidéken közelgő szabados támadás híreszteltetett. Ama hazugság az elfogatásokról azt okozá, hogy a városból és vidékről sokan megfutamlottak. A határvidéki községekből néhány százan szöktek át Aargauba, onnan a szabadosokkal visszatérendők. Seregeinkben a legjobb szellem. Hangosan kívánják ezek, hogy a hirtelen Aargau nyugtalanításainak valahára vége vettessék. Kormányunk tehát következő üzenetet küldött a magas élőhelyre: Ez oklevélnek, azt hoszusága miatt egészen nem adhatván , imez rövid tartalma. Hivatkozván a luzerni kormány már 25 én felterjesztett üzenetére, előrebocsátja a tényeket, mikép Aargau canton kormánya a szabados csapatok fegyverkezését és hadi szemléit ’s gyakorlatait elnézi ’s ezek mármár Luzern cantonba törni készülnek, kivonatát következőleg adja elő: „Kérjük a magas élőhelyt, melly a 22 felségi (souverain) canton közt az országos békét fentartani, a szövetségi szerződés határozatait végrehajtani és kezelni, és az országgyűlés rendeleteinek teljesitése felett őrködni köteles, szólítsa föl Aargau rendet, hogy a határaiban fenálló szabados csapatokat tüstént szétoszlassa, és cantonunk szökevényeit a határról a canton belsejébe utasítsa és tökéletesen lefegyverezze. E két kérésünkhöz még egy harmadikat csatolunk. A Luzern canton nyugalma és törvényes rende ellen intézett forradalmi mozgalmak népe és pénzereje rendkívüli megerőltetését tették szükségessé. A teljesített kötelesség érzetében Luzern canton népe elegendő kárpótlást lel közvetlen fáradságiért, de pénzbeli áldozataink pótlását joggal véljük olly rendtől követelhetni, mellynek kormánya nemcsak félretesz minden, idegen kormánynak tartozó kötelességet, hanem kétségbevonhatlan esküszövetségi kötelmeinek sem felel meg cantontársa ellenében. Joggal követeljük tehát, hogy Aargau cantonnak, minden költségeinket, mellyeket birtokán történt szabados zavargások következtében többszöri hadi és politikai előkészületek létesítésére tenni kényszeritteténk,megtérítni köteleztessék.“ E követelést azon nyomatékkal toldja meg Luzern kormánya, hogy ha Aargau canton Luzern veszélyeztetését ’s körültáborozását tovább is türendi ’s elősegítendi, Luzern az önfentartás kötelességét minden egyéb kötelmeknek ebbe tenni leend kénytelen. Luzern, mart. 27én 1845. (Aláírások.) Aargauból azt írják a mart. 28kai zürichi lapok, hogy a szabadosokat kormányzó biztosság, melly eddig aargaui katonatisztekből állott, Aargau canton felszólítására e hivataláról leköszönt, ’s ugyanilly biztosság tisztán luzerni menekültekből, élőkön Steiger tanárral, alakult; továbbá, hogy Aargau canton a szabados csapatokat szétmenésre szólította fel, de hogy ezek vezérei ezt boszusan visszautasiták, ’s a szabadosok még naponta szaporodnak Bern, Wact és más 235