Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-04-08 / 160. szám

szinte közköltségen építendőt, nyerhet. A dolog illy hely­zeténél fogva ezen két zsilip építése aligha ismét a pium de­­sideriumok közé nem soroztathatik, mert ezen munkánál a magyar szellem , az egyenetlenség, önkény, egoismus iszo­nyú kártékonysága és pártérdek látszatik uralkodni, melly­­ből a magyar talán kiszabadulni nem is fog ’s nem is akar; és igy Csallóköz vizét inkább keblébe zárva tartja, hogysem attóli szabadulhatásáról közös erővel gondoskodnék, háttérbe szorítván az egyes érdekeket. Az ezen megyei Csallóköz keblébe helyezett csicsói uradalom mérnöke Bubics Károly szivére vevén ugyanazon komárommegyei Csallóköznek szo­morú állapotát, melly szerint sok ezer holdnyi jó földét folyvástt vízállások és posványok borítják, feltévén előre, hogy az összes komáromi Csallóköz jövendő jobblétét földje haszonvehetéséből kivánja meríteni, e nemes megye közgyű­lésére egy teljesen méltatott tervet nyújtott be (mellyel újab­ban is az illetők figyelmébe ajánlok), mellyben kellőleg meg­mutatta, mi móddal, eszközökkel és körülbelül mennyi költ­séggel lehetne Csallóközünket teljesen szükséges csatornák és zsilipek által, még töltésszaggatáskor is , vízmentesíteni. E tervet, mint egyedül boldogító módot, Csallóköz birtoko­sai közöl igen sokan magukévá is tevék, és bár az erre for­dítandó költségektől elrettent birtokosok is köz és saját ja­­vokat méltó tekintetbe vennék, ’s a terv minél előbbi létesíté­sére minden erejöket fordítanák, a költség illy nagyszerű munkához mérve úgy is csekély lévén! E czél elérésére ugyanazon gyűlés alatt másodalispán az elnöklete alatti nagy küldöttség rendeltetett, de pártok létezvén itt is, mit vár­hatni egyebet, mint Csallóköz jólétének dugába dőlését; mert részint ez szokott a sok küldöttség következménye lenni, ré­szint pedig mert korteskedésre, restauratióra pénzünk elég van ugyan, de midőn üdvös közös czélra követeltetik az, akkor vajmi szegények vagyunk!!! Vajha ezen néhány szám ne hangzanék el a pusztában, hanem a felemlített mérnöknek komáromi Csallóköz gyökeres vizteli mentesítésére szolgáló czél- és okszerű tervét az illető birtokos urak szivökre véve, minél előbb eszközlésbe hozni iparkodnának! — K. K. Temesvár. Lonovics József Csanádi püspök ur ő exclljának lelkülete , erényei, m­ik között a ritka szerénység koronagyöngyeint tündöklik, sokkal magasabban állnak, mint­sem érdemeinek külső megjutalmaztatása után vágyódnék; mert mit a közérdek, közboldogság körében tett, és ha isten élteti — még ezentúl is tenni fog, annak rugója a kebel benső, nemes ösztönében gyökerezik , ’s annak legtisztább jutalma az öntudat; a mint a nevezett dicső honfit legjobban jellemzik Senecának ime szavai: Virtutis praemium in ipsa est, et recte factorum merces est — fecisse. — Azonban örvend a hon­polgár midőn látja, hogy a kormány az érdemet méltányolva azáltal a honpolgárokat hű szolgálatra serkenti, és hű ra­gaszkodásra buzdítja.— Imez érzelemnél fogva tehát alig jut a tudomásra, miszerint urunk királyunk Lonovics József Csa­nádi püspök ur­a exclját a Sz.­István jeles rend középke­resztével diszesiteni méltoztatott, és a bánsági tartomány minden hatóságai de az egyes mindenrendü és sorsú lakók is — mozogtak, buzogtak, és vetélkedtek ö excjának ime meg­tiszteltetésén, küldöttségeik által őszinte szives örvendezé­seiket és örömérzelmeiket nyilváníthatni; a mire ez alsó táj­nak annál nagyobb joga és tiszte van, minél tagadhatlanabb, hogy midőn ő excllja bölcs, jóakarata intézkedésével, és te­temes pénzbeli segedelmezésével Temesváron lyceumot ala­pított, mellyben már harmadik esztendőre terjedve a bölcsé­szeti tanulmányok adatnak, és jövő évvel a törvényes cursus is meg fog nyittatni, és melly lyceumban megválasztott jeles magyarajku tanárok által, az oktatásban és társalgásban honi nyelvünk olly divatozóvá tétetett, hogy e részben a te­mesvári lyceum a tanodák között valóban nem foglal utolsó helyet, imez alapítványnyal az alsótájékot magának örök hálára kötelezte , és lekötelezte főleg a szülők leggyengédebb ér­zelmeiket , miután szerelmük zsenge zálogit már szem alatt taníttathatják , és nem kénytelenek többé reményeiket re­megve és zokogva távol földre küldeni, és idegen kezek gondviselésére és ápolására bízni. Fogadd azért honunk ma­gasztalt fia! hálás érzelmeink imez ömledezését a nyilvános­ság utján is, a nélkül hogy szerénységedet megsértsük. (Aranyházy János ur —mint nyavalyatörést gyógyító.) Közérdeket és jólétet törekesznek teremteni a hírlapok, ’s midőn a honpolgárok testi bajai enyhítéséről, gyógyításáról szinte gondoskodnak, a mellett, hogy a czélt, melly eb­bek tűzve van, nem tévesztették — azoknak szer­kesztői az emberiség hálájára levének érdemesekké. A Buda­pesti Híradó t. sz. szerkesztője fogadja azért az emberiség nevében legforróbb köszönetemet, és hálámat, mert e hír­lapból *) olvashatóm, miszerint Pettenden Fehér megyében lakó kertész Aranyházy János úr a nyavalyatörősök orvos­lásában kitűnő szerencsével bir. Szerencsétlen testvérem, ki napról napra növekedő gyöngesége mellett már elmeháboro­­dás jeleit mutató, sok orvosok, sokféle gyógyszerek, és módok által orvosoltatott, — mind hasztalanul (kivéve Madvai plébános urat, kinek szereivel­ élés kétheti javulást hozott elő — de melly után ismét visszaesett előbbi állapotába.) E hírlap tudósítása után a jó szerencse a most Nyéken, szinte Fehér megyében lakó Aranyházy János úrhoz vezetett, ki két­­heti egyszeri orvoslása után testvéremet az életnek visszaadó. A midőn tökéletesen meggyógyult testvérem nevében Arany­házy János urnak hálámat , és köszönetemet nyilvánítanám egyszersmind nyavalyatörésben szenvedő minden embertár­­simat figyelmeztetem a jeles — természetbarát Aranyházy János ur egyszerű jótékony és hathatós orvoslására._Te­mesváron febr. 18án 1845. — F. M. Hírlapi szemle. Pesti Hírlap (43­7d. sz.) Gróf Andrássy Károly az augsburgi lapban közlőit és magyar hazánkat illető nyi­*) Helyesebben : a „V­i­l­á­g“ból. — S­z e r­k. latkozatokra véleményét nyilvánítva a múlt orsz.gyülés főhi­­bájának mondja, hogy a tanácskozás alá veendő tárgyak ro­­szul soroztattak, ’s igy a legérdekesebb tárgyak vagy feledé­­kenységbe merültek, vagy háttérben maradtak. Megemlíti továbbá, hogy a védegyletnek szüleménye ’s pedig egészséges szüleménye a gyáralapító egylet —valóban különös, hogy a t. gr. beteg apának ép gyermeket sajátít — meglátjuk meddig élnek az apa és gyermek. C­áfolni igyekszik tovább az augs­­burginak azon állítását, miszerint Magyarország képtelen sa­ját szükségeit kipótolni. Végre azon kérdést veti fel státus­­gazdáinknak, ha hogy a galicziai és német örökös tartomá­nyok közötti vámsorompók megszűnnének, mikép lehetne a dohány-egyedáruságnak megmaradni? — E kérdésre leg­ott felel is az előadó, következőleg 1) a dohánytermesztésre országos pénztárba folyó adó vettessék, melly 2) a kivien­­dó dohánynál praemiumként visszafizettessék 3) saját hasz­nálatra bizonyos mennyiség az adó alól fölmentessék. Ezál­tal a dohánycsempészet gátoltatnék és a kincstár haszna nem fogyna. — Másod czikket ad Hunfalvi János, a Vallástalan­­ság, Uzsoráskodás I. fölirat alatt, mellyben K—u J. a Nem­zeti Újság 51, 88,89 és 100. múlt évi számaiban nyilvánított vádjait semmivé tenni iparkodik, ’s a honoratiorokat menti az uzsoráskodás bűne ellen, ’s a hitel hiányában keresi okát; a vallástalanság előmozditójául pedig a népnevelési rendszert mondja, értekezése közben hol a catholikusokra, hol a B. P. H.ra hintegeti légycsípéseit, de legyen kedve szerint, való­ban igazságtalanság lenne valakit ártatlan kedvtöltésében és szeszélyes kicsapongásaiban háborgatni. Egyenkint minda­zokra , miket H. úrnak említni tetszik, minek a zálog, avt­­ticitás, igazság kiszolgáltatása, ipar, annyit tenne, mint új czikket irni. Furcsa mégis, hogy némelly urak csak azt tart­ják népüdvözitőnek és nemzetboldogitónak , mit ők rágtak ki tollaikból, és másoknak állításait könyörületes mosolylyal le­nézik és higgadt megfontolás helyett, vagy gúnynyal, vagy álmosokkal állanak elő, ’s minden ellenvéleménynél felszi­­lajulnak. Pesti Hírlap (438­. sz.) T. Á. „Reform“ czim alatt a conservativeket akarná hanyagsággal terhelni, ’s nem veszi észre, hogy az ellenzékre, melly mindennel hamarkodik, igen rá illenek állításai, mig a conservativ épít, addig a sza­badelvű tapos, dönt, ront, a nélkül, hogy puszta léghadoná­­nál egyebet tenne. Bölcseletében az administratióról azt ál­lítja, hogy fölötte egyedül a nemzet őrködhetik, tehát a tö­meg; köszönjük szépen ezen őrködést, melly alkalmasint csengeri és tyukodi ónos botok kíséretében lenne hatályos. Ezen administrátiói ellenőrködést a szabad sajtó által véli el­érhetőnek. Az új institutiókat nélkülözhetleneknek tartja; mi is valljuk, hogy józan újdonítás, de az alkotmány szellemé­ben rém fog ártani. Végre a központosítók kívonatait korlá­tozókig központosítva, azon naiv vallástételt teszi, hogy a helyhatósági garantiákról csak akkor lenne képes lemondani, ha ezeknél hathatósb alkotmányi garantiákat víhatnánk ki. Mintha a helyhatósági szerkezet nem volna alkotmányos ga­­rantia ! Ehen jam satis! — Második czikk „Vallástalanság és uzsoráskodás. II.“ Hunfalvi folytatja K­ u J. elleni kifakadá­­sait, a honoratiorokra tolni szándékolt uzsoráskodást elhárí­tani iparkodva, ennek alapját egyedül a hitel hiányában ke­resi, mellynek emelésére az ősiség eltörlését és a birtokvi­szonyoknak főleg telekkönyv általi elrendezését ajánlja, mellyeknek zavartságát nem lehet a honoratiorok nyakába tolni. Szinte eltávolítja a honoratiorokról a vallástalanság vád­ját is, ’s miután a czikkíró a honoratiorokat, mikép azokat törvényeink szerint venni kell, megkülönbözteti Kou I­­tens honoratiorjaitól, oda legyinti, mikép a fény és pénzvágy ezeknél mind az uzsorára, mind a vallástalanságra nem cse­kély befolyással van. Melly állítását nem akarjuk kusztorával piszkálni.­­• ACSKTMA. A statusadósságokat törlesztő tőke állapotának megvizs­gálására kiküldött udvari küldöttség 1845. jan. 25 én kelt és legfelsőbb helyre felterjesztett hivatalos jelentése szerint ed­­digelé összesen már 481,894,662 ft 44 kr státusadósságot hozatott ki a forgalomból, jelesül a) az ezüst pénzben kama­tozó adósságlevelekből 179,336,371 44kr; b) a váltóczédu­­lákban kamatozóból 4,719,323 ft 225/s kr; c) a régibb sta­tusadósság beváltott és évről évre megsemmizett kötelezvé­nyeiből 148,698,457 ft 321/s kr; d) az 1831i dec. 16ai, 1834i nov. 20ai, 1837i apr. 27ei és 1841ei dec. 19ei 5 mil­lió ft kamatöszeggel elégetett uj, ezüstben kamatozó status­adósságból 136,804,897 fr. 402/8 kr. e) egyéb kötelez­vényekből 12,335,612 fr. 12 kr. — Maradt a törlő tökében 18141 oct. 31én 64,271 ft A'A kr készpénz és 185,342,317 ft 34y$ ktnyi adósságlevél. KÜLFÖElD. FRANCZIAORSZÁG. A követkamarában március 24-én Lasnyer felolvasta az általa és Boissy d’ Anglas által közösen tett következő tartalmú indítványt: „A jövő választástól kezd­ve senki követ nem lehet, ki status számára való valamelly szállításban, melly számolás igazítását vonhatja maga után, részt vesz.“ A pénzügyminiszer némelly kisebb érdekű tör­vényjavaslatot terjesztett elő. A kamara ezután a vámtörvényt vette tárgyalásba. A kormány t. i. fel van hatalmazva a vá­moknak rendeletek útjáni változtatására, de a legközelebb gyűlésen a kamara jóváhagyását köteles kérni; ez czélja a jelen törvénynek is, mellynek előterjesztése összeütköző anyagi érdekek miatt több év óta halasztatott. Az első ülés­ben az átalános vitatkozás befejeztetett, mi mellett ellenzéki részről a Sardiniával és Belgiummal kötött vámszerződések rászak­attak, az északamerikai egyesült statusokkal és Ang­­liávali közlekedés iránt kívánságok, különféle iparágak nem elegendő védése iránt panasz emeltetett, a hajózás alábbszál­­lása (mi a ministerek részéről számokkal jön megczáfolva) fájlaltatott ’stb. Némelly lap hiresztelése szerint nagypéntek estéjén Thiers és Guizot urak kibékültek egymással. Lie ven hgne t. i. (Guizot ur barátnéja) mindkettejüket estebédre híta meg, melly alkalommal aztán Guizot ur az eddigi feszült viszony megszüntetését azzal kezdette, hogy Thiers urnak ama rop­pant tetszéshez, mellyel történetírása fogadtatik, szerencsét kívánt. A hűnő erre tovább menni és a halálos ellenségeket tökéletesen kiengesztelni el nem mulasztotta. Tudni akarják, hogy mindez a király kivonatára történt, ki a jövő választá­sok után Broglie-Guizot-Thiers kormányt óhajt oldala mellé. Broglie­rg eddig is mind Guizot, mind Thiers úr barátja volt. Mások e saloni mozgalmat azon hírrel hozzák össze­köttetésbe, hogy Soult marsal közel napokban törvényt ké­­rene Páris erősitményeinek, mellyeken most kettőztetett erő­vel folynak a munkálatok, felfegyverzésére és egyéb hadi tervekre szükséges összeg megengedése iránt, mire Thiers ur segedelme kívánatos. Guizot ur sürgönye Pontois grófhoz Schweicz ügyeiben az ellenzék lapjaiban keményen dorgáltatik. A National úgy tekinti azt, mint a hatalmasok ellenében félékeny, a gyen­gébbek ellenében pedig hetvenkedő külügyminiszer elősorolt ügyetlenségeinek zárkövét, és azt utolsó diplomatái táboro­­zásaként mutatja be a közönségnek. A Constitutionnel hallgat. SCHWEICZ. Mousson szövetségi elnök nem maradt adós Guizot urnak ismeretes erős sürgönyére. Részéről is intézett t. i. nyilatkozatot Parisba Tschann úrhoz, ottani schweiczi követhez, másolatban a franczia külügyek ministerével is közlendőt, mellynek nyomatékos része következőleg hangzik. E sürgöny közlése épen azon pillanatban, midőn országgyű­lésünk a szabados csapatokkal készült foglalkozni, szükség­kép felingerelte a nemzeti érzékenységet, mi annál természe­­tesb, miután némelly kifejezés, mellyekkel Guizot ur­a excja élt, beavatkozásként hangzik inkább, mint tanácskint. Nem akarom azonban különösen kiemelni azon helyeit, mellyek illy magyarázásra nyújtottak alkalmat, annál kevesebbé, mi­után mint bizonyost teszem fel, és arról az ügyviselő úr (Pontois) is biztosított, hogy a külügyek ministerének nem­zeti függetlenségünket megsérteni soha eszébe nem jutott, minthogy épen Francziaország táplál illy érzelmeket olly nagy mértékben , ’s azokat kétségkívül más nemzetekben is tiszteli. Jóllehet ama nyugtalanságok , mellyek Schweiczot közelebb időben szomoriták, Európa figyelmét magokra von­ták, azért mégis illik megjegyezni, hogy az internationális viszonyokat legkevésbbé sem csonkítolták. Az esküszövetség (Eidgenossenschaft), meg vagyok győződve, gondosan mel­­lőzend mindent, mi e viszonyokba ütköznék, de hiszi egy­szersmind , hogy jogai, miszerint belügyeit független orszá­gul maga rendezze, legkisebb kétségbe sem vonatandnak.“ A „Staatszeitung der katholischen Schweiz“ mart. 28kai toldalékéban ezt olvassuk: A (luzerni) kormány már 25-én tudósíttatott arról, hogy a radicalok valamit forralnak a can­­tonban. Kedden (25.), midőn nagy néptömeg gyűlt öszve a hetivásárra, azt hiresztelék cantonszerte, mikép a kormány számos elfogatásokhoz látand ’s az elfogattakat Úriba szálli­­tandja. A hirt estre saját megbízottak minden utczában szét­­terjeszték. Sőt az elfogandók névsorát is közölteték. Egyúttal mind a városban mind a vidéken közelgő szabados támadás hí­­reszteltetett. Ama hazugság az elfogatásokról azt okozá, hogy a városból és vidékről sokan megfutamlottak. A határvidéki községekből néhány százan szöktek át Aargauba, onnan a szabadosokkal visszatérendők. Seregeinkben a legjobb szel­lem. Hangosan kívánják ezek, hogy a hirtelen Aargau nyug­­talanításainak valahára vége vettessék. Kormányunk tehát kö­vetkező üzenetet küldött a magas élőhelyre: Ez oklevélnek, azt hoszusága miatt egészen nem ad­hatván , imez rövid tartalma. Hivatkozván a luzerni kormány már 25 én felterjesztett üzenetére, előrebocsátja a tényeket, mikép Aargau canton kormánya a szabados csapatok fegy­verkezését és hadi szemléit ’s gyakorlatait elnézi ’s ezek mármár Luzern cantonba törni készülnek, kivonatát követ­kezőleg adja elő: „Kérjük a magas élőhelyt, melly a 22 felségi (souverain) canton közt az országos békét fentartani, a szövetségi szerződés határozatait végrehajtani és kezel­ni, és az országgyűlés rendeleteinek teljesitése felett őrköd­ni köteles, szólítsa föl Aargau rendet, hogy a határaiban fen­­álló szabados csapatokat tüstént szétoszlassa, és cantonunk szökevényeit a határról a canton belsejébe utasítsa és töké­letesen lefegyverezze. E két kérésünkhöz még egy harma­dikat csatolunk. A Luzern canton nyugalma és törvényes rende ellen intézett forradalmi mozgalmak népe és pénzereje rendkívüli megerőltetését tették szükségessé. A teljesített kö­telesség érzetében Luzern canton népe elegendő kárpótlást lel közvetlen fáradságiért, de pénzbeli áldozataink pótlását jog­gal véljük olly rendtől követelhetni, mellynek kormánya nem­csak félretesz minden, idegen kormánynak tartozó kötelességet, hanem kétségbevonhatlan esküszövetségi kötelmeinek sem felel meg cantontársa ellenében. Joggal követeljük tehát, hogy Aargau cantonnak, minden költségeinket, mellyeket birtokán történt szabados zavargások következtében többszöri hadi és politikai előkészületek létesítésére tenni kényszeritteténk,meg­­térítni köteleztessék.“ E követelést azon nyomatékkal toldja meg Luzern kormánya, hogy ha Aargau canton Luzern ve­szélyeztetését ’s körültáborozását tovább is türendi ’s előse­­gítendi, Luzern az önfentartás kötelességét minden egyéb kötelmeknek ebbe tenni leend kénytelen. Luzern, mart. 27én 1845. (Aláírások.) Aargauból azt írják a mart. 28kai zürichi lapok, hogy a szabadosokat kormányzó biztosság, melly eddig aargaui ka­tonatisztekből állott, Aargau canton felszólítására e hivata­láról leköszönt, ’s ugyanilly biztosság tisztán luzerni mene­kültekből, élőkön Steiger tanárral, alakult; továbbá, hogy Aargau canton a szabados csapatokat szétmenésre szólította fel, de hogy ezek vezérei ezt boszusan visszautasiták, ’s a szabadosok még naponta szaporodnak Bern, Wact és más 235

Next