Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-05-04 / 175. szám
300 új életszaka viradott. A lengyel nemes eleinte nem hagyhatta el a külföldi árukat, szeszélyének ki kelle elégitelnie, ’s e körülmény vonta maga után a szomorú dugárusságot, melly lappangó méregkint sokakat juttatott tönkre. Azonban voltak közölték ollyanok is, kik a haza javáért buzogván, önmegtagadással is ragaszkodtak a jó ügyhöz, ’s nem irtóztak semmi áldozattól, hogy a már ingadozó aristocratai ’s elnyomott rabszolgai osztály közt, egy harmadik, mindkettőtül független, ’s jómódú polgári rendet képezzenek. Ezek közt különösen említést érdemel gróf Ostrovszky Antal. Varsótól napjárásnyira birt ő egy erdőséget, mellyben vashámor ’s nyomor korcsma találtatott; ezen helyen ő egy nagyszerű gyárváros alapítását tervezte merész lélekkel. — Beutazta Német- ’s Francziaországot, minden dologértőt magával hivott, ’s több nyelven irt felszólítást bocsátott közre, miszerint minden gyámolt hozzá menjen, ha ez uj menedéken a legbarátságosb fogadtatást ’s fölsegítést akar találni. — U. gr., habár nem a leggazdagabb lengyel mágnások közé tartozott, mégis néhány év alatt a bank segítségével, melly házak építésére a kölcsönt senkitől sem tagadta meg, valósító szándékát. A sűrű rengeteg elenyészett, ’s mintegy a földből kelve a virágzó városka, mellyet atyjáról Tomasow-nak nevezett, mindinkább telt fonó- és posztógyárakkal, ’s a szó betű szerinti értelmében kézzelfoghatólag terjedett. Ezzel még meg nem elégedve C. gróf, a várostól félórányira külön gyarmatokat telepített, mellyeket kartongyártásra szánt, ’s mellyek jövendőre határait valónak képezendők uj Lyon jának. A porosz határszéleknél fekvő Kalisch-ban, Varsó után Lengyelország második városában sok posztógyáros telepedett meg , nem messze innen Opatovek városkában szinte emelkedett egy posztógyár, melly nagyszerűségre nézve a gácsit sokkal felülmúlja; az egész kalischi kerület rövid idő alatt gyárhálózattal volt bevonva , úgy hogy könnyebb közlekedés végett Varsótól Kalischig, hol országút már annak előtte létezett, egy külön, a gyárvárosokon keresztül vezető utat kelle épitniök; és míg keleti Lengyelország félorosz durvaságában maradott, a nyugati rész barátságosan meghívott gyarmatok által mindig vidámabb külsejű ’s felvilágosodottabb lön. Az ország feszültségei fedezve voltak; lengyel posztóval lelt meg egész Oroszország, sőt Hindostan’s Chinába is kivitelék az. Mindenki örvendett a csendes jólétnek, ’s Lengyelországra virágzó jövendő látszék várakozni. A műipar akkor érte el ott tetőpontját, melly állapot a lengyel nemesnek nem legkedvesb vala, mivel általa egy uj hatalmas osztályt lála keletkezni, midőn kitört a zendülés. A külföldi gyárosok nyugalmukból fölzavartatva , nagy aggódással oszlottak szét, mire némileg okuk volt, minthogy a lengyel előtt, ki ügyök iránt nem birt semmi hajlammal, mindig gyanúsok voltak; műhelyeiket bezárták, ’s mint illy politikai nyugtalanságoknál könnyen előre láthatni, a kereskedés és gyártás megakadályoztattak; a munkások foglalkozásuktól láták magokat megfosztatni, é s a műipar ismét semmiségbe látszék visszasülyedni. Minthogy pedig sokan közölök ingatlan birtokhoz voltak kötve, nem hagyhatók el Lengyelországot a nélkül, hogy vagy egészen tönkre jussanak, vagy legalább magoknak nagy kárt szerezzenek. Az iparélet azonban még mindig megmenthető lett volna, ha a czár vas akarata nem lép útjába. Mert Lengyelország teljes bukása után boszút forralva keblében, a czár azt azáltal is torolta vissza, hogy a tulajdonképi Oroszországba vitetendő lengyel gyártmányokra roppant vámot rovott,s így a műipart csirájában megfojtani vélte. A sok elkobzásos kivándorlások által majd anyagi segélyforrásitól, majd azon éltető szellemektől, mellyek a műipar kedvező haladására legnagyobb befolyást gyakoroltak, fosztatott meg Lengyelország, és mégis alig ocsúdott fel e csapásokból, már minden visszatért szokott helyére, ’s régi folyamát követé, habár nem is azon vidorsággal ’s eredménynyel, mint azelőtt. Ha az eddig mondottakat közelebbről vizsgáljuk, két jelvény világlik azokból, melly a műipar főképi emeltyűjéül tekintendő, t. i. a külfölddeli kereskedés, ’s az ország támogatása. Lengyelország geographiai fekvésére ’s nagyságára nézve mintegy harmadát teszi M.országnak, magában olly lakosokat foglal, kiknek a haza virágzása bizonyosan nem fekszik annyira szivökön, mint nekünk magyaroknak. Lengyelország, hol a termesztő az adók minden nemeivel egész éven át szüntelen terheltetik,hol minden szabad kifejtés megakadályoztatik, melly mindentől el van szigetelve, hova a be- ’s kimenetel olly nehéz, — ez ország most a legtöbb külföldi gyártmányt nélkülözi, sőt a szomszéd tartományokat sokban fölöslegesen is elláthatja; — és az alkotmányos Magyarország tanúsított buzgalma ’s önálló műipar utáni törekvése daczára is, holott egyszersmind értelmesség ’s szabadságérzetben sokkal felülmúlja az absolut, vagy inkább önkényes kormányzati Lengyelországot, Magyarország maradjon el anynyira, hogy még azon kevés se kapjon ruházatára magyar kelmet, kik inkább fizetnék meg honfitársuk munkáját, mint az idegenet? De, mint már említek, mindenek előtt szükséges a külfölddel közelebbi érintkezésbe jönünk, és ott különbféle nyelveken szerkesztett iratok által magunkról jó véleményt elterjesztenünk; — de leginkább a nevezetes, első jelességü fejfiaknak állna kötelességökben a külföldi dologértő gyárosok s gépészekkel ismeretséget kötni, mi már magában is bizalmat gerjesztene bennük honunk iránt, ’s hazátokat, hol a verseny miatt, rájok nem a legreménydúsabb jövendő vár , könnyen felcserélnék olly országgal, hol őket sem a kelendőség, sem a nyereség miatti gondok, nem egyhamar fenyegetnék. — Továbbá a külföldi biztosítékot akar, ’s mivel azt jelenleg a státus nem nyújthat, tehát ideiglenesen nemzeti bank hiányában nemcsak arra kellene a gyáralapító társaságoknak ügyelni, hogy szétszórt gyárak, itt is ott is, keletkezzenek, mert ezzel tétetnék ugyan valami, de sokkal kevesebb, hogy sem a műipar sebesen terjedjen az országban, s aztán az eredmény is bizonytalan, hanem főképen gyári gyarmatok alapítására kellene figyelmüket fordítani. Vegyük csak a dolgot közelebbi vizsgálat alá, é s látni fogjuk a nagy különbséget, melly a gyárak eddigi kitűzött czélja ’s az említett gyarmatoké közt létezik. Ugyanis, hogy a külfölddel egyenlő lépést tartson, minden gyártónak szükséges napjainkban olly gépekkel bírni, mellyek valamint a kézmű finomítását úgy a gyors készítést is elősegítik. Erre nagyobb tőke kívántatik, hogysem találkozzanak egyhamar sokan , kik gyárat alapítani képesek volnának, például posztógyárat, mert itt, mielőtt a tulajdonképi munkához fogni lehetne, szükséges egy fonoda, (Spinnerei) és mángorló. De ha a gyarmatrendszert követjük, egészen máskép alakulnak a dolgok. Minden egyes ember , még középszerű vagyonnal is elhatározhatná magát erre, minthogy azon helységek lakói saját kezökre dolgozva a múlhatlan segédmunkákat végeznék, és valamint a haza, úgy a gyáralapító társulat érdeke is csak ez után mozdíttathatik elő. Még egy eszmét kell a gyáralapításnál fontolóra venni, eddig ugyanis minden országban a megsokasult gyáraknak az volt természetes következménye, hogy a munkásosztályok egy része közönségesen a legnagyobb ínséggel küzdött , mint kellene ennek elejét venni, az iránt még kevés iratott, szabad legyen tehát azt majd egy más alkalommal tárgyalnunk. — Lichtenstein József: Megyék. Pestmegyei közgyűlés május 2-án. E rendkiv. közgyűlésben a t. RR. egyedül magánügyekkel foglalkoztak. A gyűlés kezdetén első alispán Dubraviczky Simon — jelenleg helytartósági tanácsnok — tizenöt évi vezérletéről lelépvén, a t. RR. bizodalmát ’s barátságát múltra megköszönte ’s jövendőre kikérte. És mit a kisérő szives éljenzés eléggé tán meg nem magyaráza, tolmácsold a RR. teljes megelégedését Nagy István főjegyző, a közügyek feddhetlen kezelésében megőszült, a megye által szeretve tisztelt ’s a magos kormány által kitüntetett honpolgárnak üdvöt kívánva. Nádor ő fenségének, mint e megye örökös főispánjának levele, mellyben tudatik a megyével, hogy gyengélkedő egészsége miatt a tisztujitást személyesen nem vezérelheti, a BR- ket egyszersmind bizodalmasan felszólítja a választási szabadság szemelőtt tartására ’s a pártoskodások kerülésére—felolvastatván, tudomásul vétetett, ’s igy a tisztujitás föispánihelyettes ő méltósága elnöklete alatt folyand le május 6an, mellyröl előlegesen jósolni nem , de utólagosan írni fogunk. Másodalispánságra Ny. P. és F. G. urak tüzették ki, annak pártja zöld lombot, ezé pedig fejér tollat mutogat süvegén. A jelen gyűlés egyébként, a le- és fellépő tisztikar közötti kapocsnak tekinthető, a mennyiben minden tisztviselő számolt a reá bízottakról, mi által a közügyek rendes folyamának fonala a lisztujitás mozgalmaiban el nem enyészik, hanem azoknak, kiket a közbirodalom felkarol, tájékozására szolgálatid. V a r a s d b ó 1. Folyó april he 10ére legfelsőbb helyről érkezett k.k. rendelet következtében alispáni elnöklet alatt ’s nagyszámu közönség előtt, mellynek nagyobb részét a horvát párt köznemeseivel képező, kezdődött és élén végződött zajos közgyűlésünk. A folyama alatt előfordult tárgyak érdekeslejei valónak: a f. évi martius hó 19ről költ azon k. k. rendelet, melly ugyanazon martius hóban tartatott kisgyűlési felírásra e megyéhez legújabban érkezett, ’s melly szerint abból ő királyi Felsége nagy nehezteléssel értette, hogy azok, kik e felírás szerzői valónak, azon határozatokat hozni nem átallották, ’s mellyek egyike szerint a postán az e megyéhez érkező hivatalos leveleket nem a főispáni helyettesnek , hanem egyenesen az alispánnak kézbesittetni kívánják; másika szerint pedig a jövő közgyűlés határnapját, a főispáni helyettesnek minden értesíttetése és hozzájárulása nélkül ápriliójára kitűzetni óhajtók. Mindkét ebbeli határozat kegyelmesen megsemmisíttetett azon megjegyzéssel, hogy miután a közérdek, mindkét pénztári adó kivetése tekintetéből is közgyűlést tartatni szükségesít, következéskép mind ezen oknál fogva, mind pedig azért is, hogy a kegy. kir. leiratok, rendelvények és a nmltgy Helyt.tanács intézményei, nemkülönben a magánfolyamodók kérelmei felvétessenek, é s kellő komolysággal tárgyaltassanak, ő Felsége e megyei közgyűlés tartatását ápril 17ére kifüzetni, a többi közügyek elintézését pedig jövőre, a megyei kormányzó jelenlétében tartandó közgyűlésre halasztatni legkegyelmesebben rendelé, melly értelmű k. k. rendeletre a megyei főügyész a jelennem lévő nemesség nevében, mennyiben az a megyei helyhatósági jogokat megszorítaná, óvást ten. Továbbá a többi nem annyira nyilvánosságot igénylő kir.rendeletek felolvastatása után közfigyelmet ébresztett a nmltgu Helyt.tanácsnak február hétről költ azon k. intézvénye, melly a m. évi november hóén megnem tartott közgyűlés akadályairól , hivatalos tudósítást tevő m. gróf Erdödy János főispánunknak, mint akkori főisp. helyettesünknek felterjesztésére keletkezett, melly szerint leginkább rászaltatik legfelsőbb helyről a varasdvárosi tanács azon ellenzékessége mellyet a m. évi nov. 11 -ei közgyűlésre rendelt cs. kir. katonaság be nem szálliltatása, és el nem láttatásában kitüntetni merészlett, egyszersmind neki, az illetőknek hivatalaik elvesztése és egyéb közkereseti büntetésük alatt, szigorún meghagyatik, hogy midőn a közbátorság fentartására hasonló módon és esetekben ide katonaság rendeltetik, azt kellőleg élelemmel és szállással ellátni el ne mulaszsza, és a megyei kormányzóval öszhangzásba jönni törekedjék; egyúttal pedig a megyei kormányzó ur közgyűlés-tartás végett uj határidő kitűzésére, és szükség-esetben katonai hatalomkarrali élésre utasittatik. — A Rendek magyarhorvát része ezen k. intézményt öröméljenzéssel fogadá; a másik részből pedig többen fentarják jogukat ahoz a jövő közgyűlésen szólhatni.— Egyik főbírónk gróf D. G. hivataláról végkép lemondott, ’s ellene, mivel ő mint ifj. gr. K. zárgondnoka, igazoló felterjesztésében a néhai ilir pártot vastag tollal kirá, közkereset (fiscalis actio) rendeltetett a nagy lármában kitörő Rendek többsége által. — Gyűlésünk legtöbb ideje a gyámsági ügyek és kérdések körül folyt le. Hír szerint jövő közgyűlésünk május 15én fog tartatni. BUDAPESTI HÍRHARANG. Buda gőzösről egy férfi Dunába esett, de a horgonyőrség által szerencsésen megszabadíttatott. — A Honderű ezentúl minden héten kritikai és könyvismertetési függeléket ígér adni fél íven, bár a többi divatlapok is követnék ez igen czélszerű intézkedést. — Beniczky és Dalári urak a nemzeti színházban működvén, a magas várakozásnak nem bírtak egészen megfelelni, ’s különösen bántó vola, hogy Dalári, ámbár jól beszél magyarul, olasz nyelven énekelt. — Május elsején a két város minden zugában zene volt, ámbár a felhők egész nap folyvást fenyegetőztek. — A polgárkatonaság, ha a szükség csakugyan be fog állani, alkalmasint csak éjjel őrködendik,hogy a nap egy részét legalább iparügyeik előmozdítására fordíthassák a polgárok. Most jelentek meg Vörösmarty munkáinak sik füzete, melly Cserhalom, Tündérvölgy, Délsziget és Eger höskölteményeket foglalja magában . Csokonai munkáinak adik füzetet, mellynek boritékán azon kellemetlen hir lepett meg, hogy Csokonaiból Lipcsében utánnyomat készül, melly bizonyos priápi pajkosságokat is hozand, miket maga Csokonai sem szánt nyilvánosságra. Eddig hazai irodalmunkat még nem igen fertőzteték meg illy trágárságok, ’s épen azért igen kívánatos, hogy a vállalkozó pesti könyvárus ezen dísztelen szándékától álljon el. Mindenesetre előre figyelmeztetünk minden atyát, hogy ezen lipcsei kiadást ne bocsássa házába. Továbbá, az Uj Plutarchik füzete, ismét 24 arczképpel, ’s Lemouton Emilia Shakespearejének sik füzete. Jó magyar olvasmányben tehát nincs hiány. — Több lap érinté, hogy: kaucsuk (rugony-mézga) hathatós gyógyszer a tüdővészes sorvadás ellen,’s ezt bizonyos urnák inasa is meghallván, ki sokat köhög és olly száraz, hogy bizonyosan gyertya gyanánt égne, ha meggyujtanák, egy éjjel urának mindkét kaucsuk-sárczipőjét megette, ’s másnap már nem bírta uj kabátját begombolni, melly még ki sem volt szabva. — © Nemzet fasvnház Hétfőn, május 5 én, Lendvay Márton javára bérletszünéssel fog adatni: „Maid.“ Drama 5 felvonásb. írták Pyat és Sue; francziából fordította Irinyi József. 171 agyar tengerpart. (Jegyzéke a fiumei kormányszék hatóságához tartozó hajóknak.) „A nagy tengeri hajók 14 száma (di lungo corso) következőleg áll: a fiumei révparti kapitánysághoz tartozók, ’s jobbadán itt lakók bírnak 50 nagy hajót 14,807^2 tonna teherrel ’s 540 hajóssal; a buccari révparthoz tartozók bírnak 3 nagy hajót 974 tonna teher, és 34 hajóssal; a fiumei kormányszék utján hajókázásra engedelmet nyertek 33 n.haj. 9,300 tonna teli. 338 hajóssal. Összes szám : 86 n. hajó 25,081/a tonna teher. 912 hajóssal. „A közép hajókázáshoz“ (grande cabottagio) tartoznak: Fiuméban 49 hajó 2390 tonna teh. 207 hajóssal; Buccariban 2 hajó 113 tonna teher. 9 haj.; Portoréban 5 hajó 295 tonna teher. 24 hajóssal. Öszszesen 56 hajó 2,798 tonna teh. 240 hajóssal. „A kisebb hajók 14 száma (piccolo cabottagio) Fiuméban : 5 hajó 38 tonna teherrel 11 hajóssal; Buccariban: az ujabbi rendelvényekkel ellátva 12 hajó 73 tonna teh. 30 hajóssal; — az előbbi mód szerint 68 hajó 85 tonna teh. 136 hajóssal ; — Portoréban: az ujabbi rendelvényekkel 22 hajó 164 tonna teher. 69 hajóssal; az előbbi mód szerint 16 hajó 31 tonna teh. 39 hajóssal; kivonattal ellátva 123 hajó 731/1 tonna teher. 246 hajóssal. Öszszesen 246 hajó 464/2 tonna teh. 531 hajóssal; a fentebbi három rendbeli tételeket összeadva az öszszes hajók száma 388, 28,344 tonna teherrel és 1,683 hajóssal. Az 1843/ évben „újonan épültek“ 10 nagy hajó 2969 tonna teherrel; 1 középhajó 49 tonna teherrel; 9 kisebb hajó 77 tonna teherrel. Összesen 20 hajó 2822 tona teherrel. Ezenkívül a trieszti hajótereken épült 7 nagyhajó 1,913 tonna teherrel. (Fume.) Kik a fumei vasutat sürgetik, és azt bármelly áldozattal a nemzet részéről létrehozandónak vélik, sine fine dicentes, hogy ennyi meg ennyi millió mázsája a kiviendő honi termesztményeknek tolakodik ezen vonalon a külföldre, mohón kapandják az „Eco“ tudósításait, mellyek a magyar tengerkereskedésnek mozgalmát és forgalmát hivatalosan kimutatják. Ezen adatok érdekesek lévén az egész hazára is, minthogy egyedül ezek szolgálhatnak biztos alapul az ország-intézkedéseknek, azon lapból ime közöltetnek: 1843/4 évi bevitel minden magyar kikötőbe ausztriai kikötő, idegen kikötő, öszvesen érték p.p. érték p.p. Fiumébe 1,187,031 f. 513,618f. l,700,649f. Buccari és Zurcovába 94,316,, 5,277,, 99,593 „ Portore, Selcze, Noviba 69,618 „ 40,280 „ 109,961,, öszszen 1,351,028 „ 559,175 „ 1,910,203,, 1842/3 évben 1,255,206,, 473,514,, 1,728,780,, tehát növekedett 95,762 , 85,661 f. 181,423 f. 184/4 é. kivitel auszt. kikötőkbe ideg. kiköt, összesen. Fiuméból 1,715,959 f. 2,083,814 f. 3,799,873 ft. Buccari Zurcovából 155,047,, 422,782, 577,829,, Portore, Selcze, Noviból 94,736 „___95,034 „ 189,770 „ összesen 1,965,742,, 2,601,730,, 4,567,472 , 184 ma évben________1,871,981 „ 2,290,104,, 4,225,085 „ tehát növekedett: 93,700, 311,626ft 342,3871,