Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-05-08 / 177. szám

308 -et viselnek, és ezen institutiót sok tekintetből bölcs, és üdvös, hasznos intézkedésnek tartjuk, de árnyékoldalait sem takar­hatjuk, mellyekre nézve a kiigazítást már sokáig halasztani alig lehet. A megyék létezésének jó oldalát arra alapítjuk, hogy mindenki, kit politikai állás, neveltség és műveltség arra jogosít, ’s a kiterjesztendő qualificatio ezután még jogositand — érzeményeinek, véleményének kizárására ’s azokkali köz­lésére, kik azok méltánylására hivatvák — a megyék gyű­lésein elegendő tért és alkalmat találhat; másoldalról pedig a megyék létezése jó azon tekintetből is, hogy megója az or­szágot a centralisatio ama részétől, miszerint meghült Francziaország, ha meghült Páris. És ki tagadhatja, hogy midőn veszély fenyegetné a ha­zát, a vész a megyékre mint megannyi erős szirtekre bukkan­na, mellyeket egyenkint kellene legyőzni ? És ki tagadhatja , hogy noha Budavárát a félhold járma alatt tarjá — azért Ma­gyarország még lenni nem szűnt meg? Ki tagadhatja: mi­kép ha az ország centrálisan testülete és hatalma, olly helyen létezendik, mellyen a prókátori és juratusi dictatorság, amollyan janicsár és streliczek-féle zsarnokságot gyakorol­na, zsarnok befolyása által a centrálisan hatalmat, majd egy tulértelmezett statutarius jog, majd a socialis lérem­ sza­bad mozgalmainak ürügye alatt, olly lépésre kényszerítene, melly az országot végképpen feldúlhatná. Ezen működés vész­­telyes gyümölcsét már csak azért sem teremhetné meg, legalább a legveszélyesb rögtönözéssel nem — mivel a kór­anyag a megyékben ujonan felforraltatván, e közben falánk­­ját elveszti? És ugyan mi lett volna következménye azon felhevülésnek, mellyel a múlt országgyűlésen, az erre fel­hatalmazva nem volt követek, szenvedélyeik vakságában a kormány ellen bizalmatlanságot szavaztak — ha a követek olly hatással bírnak, minőt a centralisatio baráti tervezget­nek? _ Ha Pozsony Páris lett volna? ha ezen gondolatlan­­ság a megyékben új bírálatra nem jut vala? — És ellenke­zőleg, mivé vált volna Magyarország, ha a hajdani tör­vénytelen kormányi kísérletek a megyékben ellenmondásra és ellenszenv-nyilatkozásra nem találván, egy hatalmas centrá­lisan bureaucratia útján amúgy könnyűszerrel végrehajtat­tak volna ? Árnyékoldalai pedig a megyei szerkezetnek főleg ezek : a bírói és végrehajtói hatalmak keveréke , a tisztújítási cala­­mitás, mi miatt a végrehajtó nem független. Különös hiány még a megyei szerkezetben az , hogy a kormány a megyék­ben elegendőül képviseltetve nem lévén, a kormány azon befolyást nem gyakorolhatta, melly a rend és csend fentartására, a törvények kellő végrehajtására azért is szükségeltetik , mert egyedül a rend és csend föntartása és a törvények végrehajtása szerezhet a fenálló rendszer iránt, és az által a kormánynak bizodalmát.­­ Miután tehát a megyékben, hol a nemzet­élet leginkább fejlődik, működik, és honnan a teendők kiindulnak, az állományi élet nélkü­­­lözhetlen tényezője, a kormány elegendőkép képviseltetve nincs, természetesen következik, hogy a kormány az ország­ban országlási tan szerinti befolyást nem gyakorol, mert tisz­telet becsület a kormányszékeknek, de nehézkes hoszszú út­jaikon Magyarország szerkezete mellett hatályos befolyást alig gyakorolhatni. Hogy a megyei életben, és általánosan az álladalom éle­tében íme hiányokat a nemzet már régen érezte, annak ta­núsága az 1723 : 56. t.czikk, mellynek nem volt más szel­leme, hanem hogy a főispánok a megyékben lakván, a liszt­­ujitási calamitást pótolandva, az alárendelt tisztviselők által a rendet, csendet fentartassák , igazságszolgáltatást esz­közöljenek, a törvényeket végrehajtassák, ’s ezen működés utján a fenálló rendszer iránt ’s általa a kormánynak bizo­dalmat szerezzenek, ’s igy az ellensúlyt fentartsák, a status életét szilárdítsák. Hanem ezen törvény végrehajtását, noha minden ország­­gyűlésen megpendíttetek­, komolyan nem szorgalmaztuk, nem sürgettük, mivel a nemzet képviselői, vezérei,szónokai több­nyire a megyék tisztviselői lévén, ezek a tisztújítási cala­­mitás miatt a felsőbb sulykot nem kedvelhették, és jobbnak látták ama barátságos egyetértésre: „Nem bánllak, de te se bánts!“ a tért minél tágasabban fentartani. Minő képviselői voltak a kormánynak eddig a főispánok? az eléggé tudva van, valamint az is, hogy a főispánok több­nyire három év alatt egyszer a tisztújításra megjelentek, a tisztújítást is, anélkül, hogy embereit illőleg ismerték vol­na, a népszerűség álfényét nem kerülve, megtartották, a KK. és HUet keleti pazarsággal megvendégelni siettek, és távozásuk alkalmával elégnek tartották az alispánnak meg­mondani: „Cavcant consules ’sat.“ Miért nem hajtotta végre a kormány az érintett törvényt? arra a felelet­et illeti, de mi ezen mulasztást annak tulaj­donítjuk , hogy a kormány Magyarország alkotórészeiben és erkölcsi jellemében elegendő megnyugvást talált , és látta, hogy 1820dik évig nagy nehézség nélkül hagya magát kor­­mányoztatni, és csak 1820 után látta a környülállásokat ébredésre mutatóknak; azonkívül pedig méltányolta hihető­leg a kormány még azon környülállást is, miszerint a főispánok­nak eddigi teendőik leginkább a vendéglésben állván, tőlük kívánni nem lehetett, hogy vagyonukat a magyar nyalánk­ság és torkosságnak feláldozzák, maga pedig a kormány pénzügyi bonyolultságai miatt a dolgon nem segíthetett. Az illy egyrészről elhanyagolt, másrészről mesterségesen fel­csigázott státusélet azonban örökös nem maradhat, és min­den kór végre önmaga kimutatja a gyógyszert. De a kormánynak újabb kinevezései, jutalmazásai és in­tézkedései azt sejtetik velünk, hogy az idők és környű­lállá­­sok intését felfogván, csakugyan oda törekszik, mi kép kor­mányzási lisztének és a természetes országlási kelléknek megfelelve, ezen alkotmányos után magának bizodalmat sze­rezhessen. Nem titkoljuk ugyan, hogy az alkotmányos átalakulásra i­­mez első lépés sok érdeket fog sérteni, ellenszenvet ébresz­teni hiúsági szenvedélyeket felzaklatni, és nem titkoljuk, ho­gy az eddigi nyilatkozatok szerint is, a kormány imer intézkedését azok fogják ellenzéki tárgyal felkarolni, kik legtöbbet declamálnak erős és hatályos kormányról. Tudjuk, hogy ezen intézkedés minden megyében viszhangra nem fog találni, kivált hol az alispáni szuverenitás tartatik megseb­­zendőnek; azonban megnyugtat azon meggyőződés, hogy kormányunk elég erővel és vas­akarattal bírand, azon alkot­mányos és törvényes intézkedéseinek végrehajtására, és hogy a megyék nagyobb része és többsége kiábrándulván, majo­­rennitásra vergődnek,’s a faltörösdi kos szerencsétlen csillag­zatának bűvös köréből magukat emancipálván, nyílt karok­kal ölelendik később a kormány imer intézkedését, mellynek egyedüli czélja lehet a rendet, csendet visszahozni, a törvé­nyeket végrehajtatni, részrehajlás nélküli igazságot szolgál­tatni , ’s ezen alkotmányos intézkedés nyomán magának bi­zodalmát, kellő befolyást szerezve, a nagy átalakulási haj­lamnak illő irányt adhatni; mi mellett őszinte kívonatunkból azt is reméljük, hogy a nemzetet a rögös és nehéz törvény­hozási pályán kész törvényjavaslatokkal is fogja elősegíteni, mert hiába, csak könnyebb a nemzetnek eligazodni, ha előre tudja, mi nézetben van a törvényhozásnak azon fele, melly nélkül törvényt úgy sem alkothatni; és ha egyszer tisz­tában leszünk az iránt: mit lehet reményleni? mit engednek tér és könyülállások? mintsem 52 oldalról többnyire de fu­­turis contingentibus okoskodni és elvégre arra kényszerülve lenni, hogy a hon érdekei individualitásuk gyarló nézeteire bízassanak és önkényekre hagyassanak. Azért örömteli kebellel üdvözöljük a kormányt a cselek­vés­­mez alkotmányos és törvényszerű terén, és reményteli kebellel üdvözlendi a nemzet azon honfiakat, kiket a kormány bizodalma választott, és jelesen Főispánok és Helyettesek, kik ezentúl velünk és közöttünk fogtak élni és hivataloskodni, legyetek meggyőződve, hogy a sérült érdekek daczára, a nemzet többsége titeket a hivatali cselekvés terén szívesen látand és szent zálogul tekinteni arra,hogy a jó, becsületes, erényes és vallásos uralkodóház iránti hűségünket okos in­tézkedéseitek által szilárdítani fogjátok, hogy becsületes és alkotmányos működés útján a kormánynak a kellő befolyást kivívandjátok,és hogy soha szem elől nem veszítenditek,mikép a kormány bizodalmának talpköve akkor tétetik le, ha a kor­mány és nemzet érdekét egyenlő szeretettel, egyenlő buzgó-­sággal, egyenlő hűséggel kezelitek, és részrehajlatlan őszinte tanácsadással és a becsületesség hűségével az egyensúlyt helyreállítjátok, ha a kapcsok szorosabban füzetnek ’s ekép a kormánynak bizodalmat szerezvén , a korszerű átalakulást könnyílitek, elősegítitek. — S. A. Islegyék. Nemes Pestmegye folyó évi május hónap­okán tartatott tisztújító széke alkalmával elválasztott tisztikar név­jegyzéke : alispánok: első Szentkirályi Móricz, 2 dik Nyáry Pál; főjegyző: Nagy István, első al- é s egy­szersmind lisztfj: Balla Endre; 2od aljegyző: Rákóczy János; 3ik Simoncsics Alajos; 4ik Balla Endre; tiszt, alj.: Hajós József, Jankovics György, Ilkey Sándor, Halász Gedeon, Szalay József, Bakos Ambrus, Tallian Bertalan, Csemiczky Gábor; kecskeméti járásban főszolga­bíró: Nyáry Miklós; alszolgabírák: Balta József, Viczián Lajos, Thenke László; esküstek: Bicskey Ger­gely, Fórián György, Mészáros Zsigmond; liszt­: Rutt­­kay Miklós; aladószedő: Szeles János; katonai biztosok: Fórián György Kecskeméten, Vajkó Fe­­rencz Nagykörösön, Pajor Antal Czegléden; transen­­nalis biztos: Rédl Ferencz; mezei biztos: Sánta Antal; sebész: Nagy József. Váczi járásban, fösz.biró: Pár­­niczky Ede, al- (egyszersmind tisztelt föszb.) Majthényi Ignácz, Fáy Béla, Mártonffy Ignácz; esküstek: Fribaisz Ferencz, Podluzsányi Károly, Szalay Antal, Pósch Lajos lisztbl.;­aladó szedő: Sárközy József; mezei biztos: Jancsics Antal; tr­ah­sennali­s biztos: Modrovics Miklós; úti biztos: Hüttner Ferencz; sebész : Rácz Alajos. Pesti járásban: fösz.biró: Szilassy István ; alsz. bíró: Szeles József, Pajor Titusz, Halász Gerzson; esküitek: Földváry, Mihály, Szilassy János, Halász Álmos; lisztbl.: Kajtár Ágoston, Barócs István; aladószedő: Dinnyés Sándor; b­i­z­t­o­s­o­k: katonai, sopornyi Gáli István; mezei: Lévai Ferencz egyszersmind tisztbl. esküit: úti: Tóth Fe­rencz , s­eb­é­sz: Skoták Adolf. Solti j­á­r­á­s­b­a­n : fő­sz. b­i­r­ó: Madarassy László; a 1- egyszersmind tisztblt fő­­sz.birák: Mészáros Károly és Földváry Gábor; alszbiró Uj­­váry László; esküitek: Nagy Károly, Hegedűs Sándor, Ha­lász Oszkár, lisztbl: Végh György, Németh József; aladó­szedő: Hajós Menyhért; biztosok, mezei: Mészöly Rudolf egyszersmind tisztib. esküit; úti b.: Nyáry Péter; sebész: Lang Ferencz. Pilisi járásban: f . s­z. b.: Eckstein Rudolf; alsz.b.: Végh Ignácz, Urbanovszky Justin, Király László; esküstek: Hegedűs János, Miskey Rudolf, Si­moncsics László; tisztlk. esk.: Setét Gábor, Balogh Jó­zsef , Adh Károly; aladószedő: Simoncsics József; b­i­z­­tosok: mezei: Bódicz Ferencz; úti: Hegedűs Antal; sebész: Ufer József; ti­sz­t.s­e­b.: Dr. Jakab ; tr­an­sen­­nalis biztos: Gunda Antal; Középponti fész.b.: Zlinszky János; a. Pajor Titusz; esküit: Bellaágh Antal; tisztb. esküitek: Laczkovics János, Simonyi József, b. Horváth Antal, Molnár Mihály; első biztos: alsz.birói czimmel: Halász Farkas; udvari kapitány: Balla Ká­roly egyszersmind tisztb. esküit; főügyészek: Egressy Sámuel, Bereczky Antal; alügy.: Halász Gusztáv, Kör­­möczy János; tiszt.: Ruttkay Józs., Földváry Endre, Halász Balázs, Jalsoviczky Károly; levéltárnok: Kecse Péter; allevélt. és pertár elölülő: Gáli János, tiszt.K­. Matlekovich Imre;számvevő: Nyáry Lajos; alszmv. Tassy Becz László, tisztb.: Dankó Endre; hadi fő adószedő: Zsigray Lajos, házi: Pósch János; fő­or­vos­ok: Schmidt János, Barra Istv., tisztlb. Jessenyi Zsigmond egyszersmind rendes sebész, Posta Ferencz, Varga János, Halász Géza; tisztb. sebész: Horliczky János; mérnökök: rendes : Mocsy László, Zlinszky László, tisztb. Csontos Lajos, Ha­lász Móricz. — A tisztválasztás reggeli 8 órakor kezdődvén délután negyedfélkor be jön fejezve. «P Eszterg­o­m­b­ó 1. Május 3-án másodalispáni elnöklet alatti rendkívüli közgyűlésünkben hirdettetett ki 6­ap. kir. Felségének kegyes rendelménye, melly szerint mél­­tóságos Andrássy József urat megyénk főispáni helyettesévé kinevezni méltóztatott. A szép számmal jelenvolt megyei kö­zönségnek sokszor ismételt harsány „éljen“ kiáltásai félre­­ismerhetlenül fanussták azon benső érzelmek valódiságát, mellyeket köztiszteletben álló derék főjegyzőnk Huszár Zsig­mond az éljenzők kifejezés­ teljes arczaikról hűn leolvasva terjedelmes dicsszónoklattal részletes képekben öszvehordott, és egy nagyszerű, örömet ’s tiszteletet jellemítö, csoporto­­zatba mesterileg egybeállitott. Ugyan az ő indítványára, a múlt közgyűlésből megrendelt, mirgos petheőfalvi Uzsovics János úrtól — mélt. ’s főtiszt, b. Rudnyánszky Sámuel ur szóvezérsége alatt — a megye nevében bucsuzólag tisztelke­­dendő küldöttség, még több tekintélyes tagokkal számos biz­­tatván, — föntisztelt ö méltósága ujonan nyert főispáni he­lyettesünknél is üdvözlő tisztelkedést tenni bízatott meg. Ezekután , az ünnepélyes bevezettetés napja folyó hó 29 éve lévén e herczegsége országunk legmélyebben tisztelt prímása, ’s megyénk valóságos örökös főispánja által kitűzve, az ün­nepély díszes elrendezése iránt intézkedtünk, a szomszéd me­gyéket is szertartásos ünnepünknek megjelenésökkel fényes­­bitésére barátságosan fölkérni határozván. Nyilatkozat Göm­örből. *3 R­o­s­n­y­a, april 30. A Budapesti Híradó levelezője (f.évi 169.számában)Gömör­­megyének ápr. 14kei közgyűlését rajzolólag közli, hogy „ros­­nyai czukrász, kitől gyűjtött pénze nagyobb részét elköltöz­­ködése előtti pillanatban ellopták, panaszos szót emelt a nyomozásba befolyt szolgabírónak azon ténye ellen, misze­rint a neheztelt egyének bizodalmas felfedezése mellett, a fel­fedezett gyanút hitelesen és tanuskodólag adva ki a neheztelt egyéneknek, most a több ezrekig károsított c­ukrász számos becstelenítő pörrel nyugtalaníttatik. Lehelsen ez eljárást he­lyeselni ’sat.“ Miután a nyomozásba befolyt tisztviselő alul­irt lévén, valamint a kárvallott c­ukrásznak nem annyira az alulirt, mint az ellene indított becstelenítést koszóló perbeli summák biztosítása tekintetéből vagyonára bírói zárt hatá­rozó tisztviselő ellen beadott folyamodása felolvastatásakor alulirt a gyűlésben közhelyesléssel védte magát, úgy most is, mennyiben hírlapok utján ellene szó emeltetik, köteles­ségének érzi maga mentsége végett, a tisztelt közönség előtt névtelen közlővel csatatérre lépve, ’s a nagygyűlés első napján jelen voltakra hivatkozva nyilvánítani, mikép a jelen esetben a kárvallott czukrász részéről történt lépések annyira hibásak voltak, hogy mielőtt általa részint felleveles, részint tisztes rendű ’s erkölcsi állásukat legkisebb szenny álal nem szeplősített gyanús egyének ez esetben is minden terhes gyanú nélkül, illető tisztviselő el­be nyomozás végett terjesztet­tek volna, már nagyobb körökben tudatván a gyanúsítottak­nak neveit és történendő feladatásukat, mielőtt a nyomozást kérő folyamodás alulírt kezeihez jött volna, már a gyanúsí­tott tisztes­ rendű egyének a folyamodásnak, sértett becsületök helyreállítása végetti kiadása iránt alábbi ötnál több ízben fo­lyamodtak , és alulirt által a hasonló esetekben titkos nyo­mozás által teendő lépések sikerellenné váltak; mert ha va­lósággal ők lettek volna is a lény elkövetői, előre megtud­ván a kárvallottnak gondatlan beszédei által gyanusíttatásu­­kat, intézkedéseik által kisüthetése legalább hosszú időre lehellenné vált.--------Kérdem tehát már a közlőtől: hibáz­tam-e akkor, midőn a c­ukrásznak meggondolatlan beszé­dei miatt a hozzám becsületök mentsége ’s világ­ előtti szep­lőtelen lélelek végett esdeklő, különben is jóerkölcsü gyanú­sítottaknak a folyamodást hiteles másolatban kiadtam ’s ki­adni kénytelen illettem? hibáztam-é, midőn a világ előtt őket egyedül azért, mert vele ismeretségben voltak, minden ala­pos gyanú nélkül a világ előtt illy súlyosan terhelte? Nem tartoztam-e én ezt tenni becsületök helyreállítása végett? A becsület, erkölcsileg tisztán­ állás: az embernek legdrágább kincse! És azt több ezreken sem vásárolhatni meg!! Helyessé is tettemet mindenki a gyűlésen, mégis közlő ur jónak tartotta teljesített kötelességemért engem a világ előtt vádolni. — Ezen nyilatkozatommal tartoztam világ előtti ’s tisztviselői tiszta állásomnak. — Hámos Lajos, gömöri szolgabiró. A BUDAPESTI HIRHARANG. Szomorú hírrel kell mai so­rainkat megkezdenünk. Múlt vasárnap „ Széchenyi “ gőzös, Pestre jöttében, Gönyőnél megállapodván, ki- és beszállítás végett, katlana, vagyis üstje rögtön elpattant, ’s a hajó te­tejének egy részét légbe röpíté. A szörnyű szerencsétlenség részleteit hitelesen még nem tudhatni ugyan, de annyi már is bizonyos, hogy az utasok közöl sokan megsebesültek, 4­ azonnal halva maradt, kettő pedig, ruhájok égni kezdvén, Dunába ugrott, kik alkalmasint szinte halálukat lelték e gyászos esetnél, mellynek okát hihetőleg hivatalos tudósítás fogja földeríteni, mit a közönség megnyugtatása mulhatlanul igényel. Másnap „Buda“ gőzös azonnal Gönyöre siete, „Pan­nónia“ pedig Bécsbe indult, ’s így Budapest egy két napra gőzös nélkül maradt. — Ugyanazon nap délután egy itteni varganő, ki férjével nem legjobb egyetértésben élt, a Danába ugrott, de kivételképen élve szabadíttatott ki a hullámok közöl; kérdés: fogadja-e a hideghullámok­ból menekvöt fér­je most melegebb karokkal? — Este, szinte vasárnap, a *) Méltányosság követelvén, hogy mindenki azon lapban, melly­­nek olvasó közönsége elött vádoltatott, magát védhesse, — közöljék minden tartózkodás nélkül a jelen nyilatkozatot. — S­­­o­r­k.

Next