Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-06-12 / 196. szám
392 ményyek iránti türelme, lovagiassága, és hét országra szóló eszélyessége ! — Felolvastatott F. G. volt főisp. helyettesnek búcsúlevele, mellyben többek között azt is irja, hogy Szatmármegyében a főisp. helytartói hivatalt el nem vállalja. * A megye szomorgó rokonérzését levél által fogja tudatni, megküldvén egyszersmind magának a mai napon hozott végzést is; ( 10) azonban K. G. ur megsúgta egyik aljegyzőnknek azt is, hogy a búcsúlevelet a Pesti Hírlapnak küldje meg, természetesen azért, hogy lássa a világ: mikint F. G. ur a szatmármegyei főisp. helyettességet el nem vállalta, ’s valahogy más gondolatra ne térjen. — 100. Tornából, május 30-án. Folyó hó 19kén kezdetét vett évnegyedes közgyűlésünkön főbb figyelmet érdemlők voltak : kap. kir. felségének azon legfelsőbb határozatáról értesitö hítótanácsi intézvény, melly szerint a törvényesen bevett minden vallásfelekezetek isteni tiszteletük körül szolgálatot tevő, ’s az ifjúság tanításával — nevelésével foglalkozó egyéneknek, u. m. egyházfiaknak, kántoroknak, iskolatanitóknak, a becsületesség és műveltebb magaviseletre serkentés tekintetéből a tisztesbrendüek közé számíttatásuk, ’s vétségek esetében azokkal egyenlő bánásmódban részesittetésök rendeltetik. E rendeletet Tolnamegye kkr. hálával fogadták, ’s az intézvényben kifejtett üdvös czél elérésére intézett rendelet czélszerüségét elismerve, annak jótékonyságát a helységek azon bíráira, kik ismételve megválasztatnak, ’s a szolgabirói hivatal által bírói hivatalukban hűséges és erélyes eljárásuk és becsületes viseletök bebizonyíttatni fog; és a törvényesen bevett minden vallásu egyháziak gondnokaira is kiterjesztetni határozok. Most már a földesurak és szolgabiráktól függ ezen tagadhatlanul méltánylást érdemlő határozatnak lehető legnagyobb kiterjedésben alkalmazása, és pedig ugy, ha a földesurak kijelölési joguknál fogva mennél jelesbeket jelölendnek ki, a sz.birák pedig,ha mind a felsőbb rendelvény mind a vgyei határozat szellemét felfogva, lélekismeretesen teljesitendik két oldalú kötelességöket. Érdekes volt továbbá, és Szabolcsmegyének ismeretes levele, mellyre kijelenték és határozatba tevék Torna vgye rendet, „hogy a kormánynak eddig hivatalos és egyedüli hiteles utón nyilvánított intézkedésében mit sem látnak olyast, mi az alkotmányt, vagy a megyék önkormányzási rendszerét, vagy a tanácskozási szabadságot veszélyeztetné, és azért a kormányt mindaddig, míg törvényes téren működendik , támogatni fogják, ’s puszta gyanúsítás nyomán, előleges szabályok hozatalának szükségét nem találják“ — ’s ezt nemes Szabolcs megyének válaszkép megiratni határozák. Gyűlési tanácskozásaink egyéb tárgyairól, mellyek a rendes közigazgatás kerékvágásába tartozók, hallgatok; annyit mégis kénytelen vagyok a közönség előtt felfedezni, hogy a múlt évi november 15. berekesztett országgyűlési törvények még nálunk csak írott malasztok a közmunkákra nézve ; még egyetlen egy helységben sincs összeírva a közerő, és most is minden felügyelés, felelősség és beszámítás nélkül csak amúgy törvényelőtti módon rendeltetik a közerő utakhoz, hidakhoz ’sat. De júniusi 20. főispáni helytartónk hivatalos székébe ülend , ’s hiszem , a törvény malasztját mindjárt jobban érzendi nemes és nemtelen; már is van jó következése a rend érdekében, mert az ezelőtt két évvel elitélt tettesek, kik eddig kedvezésből szabadságban voltak, már bebörtönöztettek,’s ha egyszer valóban kormányzását megkezdi, némi más hiány is napvilágot látand, — mit bizton reménylünk. — Zágrábból, máj. 28. *) Már szinte hinni kezdem, hogy Horváthon egy szomorú csillagzat mostoha befolyása alatt áll, melly a hoszszas pártviszály és szakadás által annyira bonyolult viszonyok végfejlődését akadályoztatja, vagy legalább halasztja, ’se szerencsétlen hont, melly a pártdühöngés és személyes érdekek felostorozott tengerén rongált sajka gyanánt már olly igen hosszú idő óta hánykódik, nem engedi a béke és engesztelődésnek az ígéret földjeként óhajtott partjához vergődni. Azon meggyőződésem, mellyel utolsó tudósításomban kijelentek, hogy t. i. a horváthoni viszonyok végfejlődése azaz a tisztújítás végbemenetele előtt legkisebb remény sem biztat a pártok kölcsönös kibékülésére, az utolsó közgyűlés alkalmával fájdalom nagyon is valósult. E közgyűlés az e f. hóban elhalasztottat folytatandó e f. hó 26an nyittatott meg, és pedig szokott rendszabályok azaz szuronyok villogása ’s a törökzene hadi hangjai mellett. Sokan, úgy látszott, tetszéssel legelteték ismét szemeiket e mindenesetre szemigéző látványon, ’s örömest halják az itt állomásozó olasz ezred ritka Ügyességű zenekara dallamdús indulóit ; de bennem, ’s úgy hiszem minden igaz honfiban, sírt a lélek, látván, mint szorul a vérözönbe és majdnem ezredéves küzdésbe került magyar alkotmányos szabadság itt Horváthonban mindig szőkébb és szőkébb szuronykeritésbe. A törökzene hatalmas dobütései mint e szabadság lélekharangja kondult meg fülemben; ’s a jeles szerzeményű int dúló egy gyászos „circumdederunt“ gyanánt hangzók viszsza lelkem mélyében; ’s mindamellett kénytelen vagyok ’s kénytelen velem együtt minden igaz honfi megvallani, hogy e rendszabályok Horváthon jelen körülményei közt a netalán történhető még nagyobb baj elhárítása végett elkerülhessenek. Ez volt és lesz mindenütt és mindenha a vakbuzgalommal és önérdekből folytatott pártviszályok fanyar ízű gyümölcse! — A horvátmagyar párt részéről ez alkalommal 800, az ellenfél részéről pedig 300an jelentek meg az országház két udvarában. Bánóexcllja rövid beszéddel nyitá meg az ülést, mellyben a kir. ’s rrket leginkább arra inté, hogy csak a tárgyhoz szólván, minden a vitatások folyamát gátoló személyességektől tartózkodjanak. Legelsőbb is az illyr párton lévő gr. D. Gy. szólamlott meg, indítványozván, hogy mindenek előtt a tavaly leérkezett legfelsőbb kir. parancs olvastassák fel, mellyben a kir. és rrk. a megyebeli tisztikar iránti engedelmességre intetnek, ’s ez indítvány a szóló párthívei által erősen pártoltatott; de miután annak elfogadását a horvátmagyar párt, ’s igy a roppant többség az ingerültség és elkeseredés elhárítása tekintetéből szintolly erősen ellenzette volna, St. a város bírája a horvátmagyar pártot a kir. parancs iránti tisztelet hiányáral vádolta, mit P. Gy. azzal torolt vissza, hogy az érintett városbirót ama közgyűlésre emlékezteté, mellyben ő nyilván kijelentette, hogy nem tekintve az ama közgyűlésben felolvastatott paritionis mandátumot, a k. biztosnak nem engedelmeskedendik, ’s miután ő ezt tagadta volna, szóló magára az ellenfélre hivatkozott, ’s azzal a vitának véget vetett; — bán ő excellja pedig kijelenté , miszerint ő tisztét jól tudván, nem ellenzi ugyan annak a maga idejében történendő felolvastatását; azonban ezen időt meghatározni ’s a vitatkozási tárgyak felvételének rendét kiszabni az elnökség jogaihoz tartozik. Ezek után fölvétetett végre az átvizsgált összeirási munkálat, melly felolvastatván, legelőször is a kulpántúli járás vétetett tárgyalásba, ’s erre semmi nevezetes észrevétel nem történvén, a hegyi járás következett. E járásra nézve a horvátmagyar párt több összeirási hiányt fedezett fel, mellyek közöl leginkább kiemelendő ama képtelenség, hogy ott, hol 1835 ben 70, most 280 nemesi család íratott öszve; hol akkor 1 személy volt, most 13; hol akkor 3, most 30 jelenik meg az öszveirásban; továbbá miután a bukkari és vinodoli nemesek is e járásba tartoznak, a horvátmagyar párt leginkább az itt öszvesrt ’s nemnemesekhez férjhez ment nőszemélyek kihagyatását sürgette, az ellenfél azonban őket meghagyatni akará, ’s leginkább azért, mivel nemnemesi ugyan, de mégis szabad polgári birtokuk van. E kérdés igen heves és terjedelmes vitát szült, melly közben többen a latin szólásban akadályoztatván, ő excilja az elnök kijelenté, hogy ámbár ő a horvát nyelv használatát a gyűlésekben akadályoztatni nem akarja, mégsem főrendi soha, hogy a municipalis statútumok palládiuma, a latin nyelv, egészen mellőztessék, ’s ama szónokok, kik az e nyelvbeni nagyobb jártasság végett azzal élni kívánnak, abban gátoltassanak. Miután a vita még egy ideig folyt, ő excllja az elnök a növekedő ingerültség miatt az ülést eloszlatta, annak folytatását másnapra halasztván. (Folytatjuk.) Pest, Soprony és Szatmár megyék közgyűlésiről szóló tudósításaikat holnapi számunk adandja. "^BUDAPESTI HÍRHARANG. Buda gőzösről egy kis gyermek a Dunába esett, és elveszett; igen föltűnő , hogy illy szerencsétlenségek nagyobb számmal nem történnek, miután többször tanúi valánk, hogy a gondatlan anyák igen kellemesen mulattatják magukat, és minden fölvigyázat nélkül hagyják gyermekeiket a födezeten futkosni. — Nádorné ő fensége jövő szombaton délután teendi le a szegény gyermekek kórháza új épületének alapkövét, az ünnepély illő díszszel fog véghez menni. — Pest megye új tisztkara múlt kedden fényes lakomát adott. Egyszer ki fogjuk számolni, mennyi pénz adatik ki egy éven át Budapesten illy nyilvános lakomákra, és előre is meg vagyunk győződve, hogy az egész összegből igen hasznos intézetet lehetne megalapítani. — A budai ló-uszodában múlt hétfőn délután egy fiú leesett a lóról, ’s csak nagy bajjal szabadittatott ki. — Ugyanazon nap egy megyei kerülő a hídon két mesterlegényt leütött lábairól lovával, ’s a közönség által egy kis emlékkel jutalmaztatott, mellynek ismétlését hihetőleg nem fogja szorgalmazni. — Megemlítjük, mikép az „Isten szeméhez“ czimzett major bérlője a disznófej vizéből egy váltó garasért Pest legtávolabb részeibe is szállít egy pintet. — Eötvös b. „Falu jegyzője“ sik füzete is megjelent már. — A nemzeti színházban néhány olasz dalművész fogjamagát hallatni. — A természettudományi társulat múlt szombati közgyűlésében Scitovszky pécsi püspök választatott első elnökké, mellynek hirét Bugát Pál másodelnök viendi személyesen Pécsre, kinek fáradhatlan buzgalma napról napra nagyobb és üdvösb kört nyit e hasznos társulat működésének. A pesti katonaságnál a szembetegség gyorsan gyógyul, és különösen föltűnő, hogy a magyar katonák legkevesebbet szenvedtek e bajban, ámbár különben a magyar ember nem épen a legjobb szemmel szokott bírni, főkép ha valamit át kellene látnia. — Komlóssy Ida már szerződve van nemzeti színházunknál, mit mindenesetre nyereségnek mondhatni, mert fiatalsága mellett a vidéki rész modortól még könnyen elszokhatik. — Kisfaludy Sándornak többrangu hölgyeink emlékei indítványoznak, ’s igy biztosan sét reá bízták. Vagy talán méltóságuk alattinak tartották a rendek, magok írni azon főisp. helyettesnek, ki ép olly törvényes, mint bármellyik főispáni helyettes, ki Csongrádban valaha széket ült? Úgy van, illyen levelet írni a megye méltósága alatt, mással íratni pedig , csupán minden kritika alatt van. Mellyik e kettő közöl több , nem akarjuk elhatározni. ( Sze rk. 9) Szatmármegye rendei kétségkívül nagyon fognak sajnálkozni e nagyságának ezen szándékán, de vigasztalni fogja őket Csongrád ragaszkodása fizetéstől megkímélendő helyetteséhez. — Sze rk. 10) Az örök emlékül fog szolgálhatni a végből, hogy az utókor lássa a főispáni helyettesi hivatalt mennyire kívánták a rendek minden gondtól és fizetéstől megkímélni. Ez gyönyörű kis acclusum azon felírás mellé, melly a mostani helyettes főispánná neveztetésének szorgalmazására felküldetett, kinek, mint láttuk, törvényessége attól van föltételezve, hogy a kormánytól fizetést ne húzzon, Így tehát csakugyan transigálni akar a megye, mert azt mondja: ne tégy törvénytelenséget és ne hizz fizetést, és akkor törvényesnek ismerendünk. Csakhogy az első nem új találmány, a másikkanl pedig egy kívánt főispánnak gratulálni akarni, furcsa és a maga nemében egyetlen ötlet így, azt hiszszük, nem leszen az alkuból semmi,melly amúgy is ollyformán hangzik, mint a debreczeni ember alkudozási módja, ki ha 200 fton tartanak neki valamit , azt szokta kérdeni: mit enged kelmed a 100 ftból ?“•S z c r k. Rend*3 levelezőnk tudósítása. —■ S z c r k. reménybeírti, hogy az hova hamarább létesülni fog, meg legújabb időben azt tapasztalhatni, hogy a hölgyek sokkal erélyesebben működnek indítványaik létesítésében, mint a férfiak; szabad legyen azonbanazon szerény kérdéssel előállanunk, hogy nem kívánatosb-e valamelly szellemi emlék létesítése, mint például a Kisfaludy társaság, mert a kőemlék azt is juttathatja eszünkbe, hogy életében nem adtunk kenyeret a költőnek, és halála után is csak követ nyújtunk neki.?Épen most halljuk alvidéki utazóktól, hogy „Erős“ gőzöst az oláh Dunán, midőn kikötött, rablók támadták meg, ’s tetemes zsákmánynyal tértek vissza hegyeikbe. — A győri Magdolna-vásáron múlt hónapban közel nyolczezer darab szarvasmarha kelt el, ’s most azt is beszélik, hogy bizopesli mészárosok vásár előtt fővárosunk környékén falkánkint vásárlották össze a szarvasmarhákat, hogy a vásárra kevesebb ökör jöhessen, ’s a hús árát föl lehessen emeltetni. Mi e hit igazságáról jót nem állhatunk, de azt hiszszük, hogy hiteles megvizsgáltatása nem fölösleg, miután itt az egész közönség gyomra és erszénye forog kérdésben. — © Tisza-Dob, május 3. A felföldi vizek részletes szabályozása által okozott, most már napról napra sebesebben és gyakrabban rohanó és már nemcsak mint ezelőtt, károkat okozó, hanem létezést veszélyeztető árvizek szükségessé tették, hogy szabolcs megyei birtokosok az ezen veszély ellen óvó és segítő eszközökről és azoknak alkalmazásáról és kiviteléről tanácskozzanak, de ú Zemplén megye is kebelbeli vízszabályozási társasága kész terveinek és Szabolcsmegye határán leendő további végrehajtását és illetőleg folytatását sürgetvén, f. hó 30-ánus Szabolcsmegyében keblezettTiszadobavárosában az érdekek összeolvasztása végett összegyűlt egy társaság, mellyet szabolcsinak nevezhetni, ’s melly a zempléni és szabolcsi küldöttségeken kívül még az árvizektől legtöbbet szenvedő szabad hajduvárosok, sz. kir. Debreczen városa és nagy-kun kerület küldötteikből, ugyszinte sok Szabolcs- és némelly zemplén-borsodmegyei birtokosokból vagy azok képviselőiből állott, kik közt gr. Dessewffy Marczelt Szentmihályról, Semsey Bélát Újvárosról, az egri főtiszt, káptalan, nádudvari közbirtokosság és a p.ladányi k. alapítványi uradalom képviselőit, nemkülönben Borsodmegyéből tiszakeszi közbirtokos Gencsy József kir. tanácsos urat, heves megyei tiszafüredi közbirtokosság és zemplén megyei girincsi uradalom képviselőit említem. Az ezen számos gyülekezetet magyar vendégszeretettel szívesen fogadó háziúr, magos gr. Andrássy Károly az ablakból látható tengernagyságú árvízre mutatván, azt, műveit Európa közepén, legnagyobb botránynak nevezte, ’s ezen állapotot összehasonlítván az egyptusi, egy barbár által részint már bevégzett, részint még munkában lévő nagy munkákkal (mellyek Moeris hajdani egyptusi király hires munkáit felülhaladják) a tények mostani világában és harminczévi béke után, csak az általánosan érzett pénzhiánynak és fel nem fogható tespedésünknek tulajdoníthatni vélte; végzetül a gyülekezetét azáltal vigasztalta, hogy e cs. kir. föherczegségét országunk érdemdús tisztelt nádorát, ezen napról napra nagyobbodó veszély felöl tökéletesen és olly részletesen informáltnak állította, hogy kevesen az ottan lakozó urak közöl dicsekedhetnek annyi helybeli tárgyismerettel, ’s a helyzetnek olly jó és műszerü felfogásával, — és e cs. kir. főherczegségének azon ígéretével, melly szerint hatalmas pártfogása által e bajnak orvoslását elősegítendi, melly jelentés közörömmel és hangos többszörözött éljenekkel fogadtatott. Miután a társulat magát megalapítottnak kijelentette, társulati elnöknek gr. Andrásy Károly, távollétében pedig alelnöknek Szikszay György tb, pénztárnoknak Oláh Miklós Nánáson, a gyűlés jegyzőjéül Bay Ferencz szabolcsmegyei főjegyző, ennek távoztával alulírt tollvivőnek felkéresett. Többrendbeli czélszerű határozatok közt említendőnek tartom azt, melly szerint a társulat a Tisza vizének és Szabolcs megye azon pontjától kezdve, hol ezen folyó ez és Zemplén megye közt a határt teszi, lefelé egész Tiszafüredig — ezen határt is beleértve — saját költségén leendő szabályozását ; bízván mindazáltal a remélhető országos segedelemben is, nemkülönben a Hortobágyon és annak táján lefolyó árvizek korlátozását és illetőleg azok elleni biztosítását elhatározta, és e részben elkészített külön aláírási ívet a jelen voltak alá is írták; és minthogy az 1830 ban történt dobi gátnak elszakítása óta a Tiszától távolabb is fekvő alföldnek nagy részét az árvizek gyakrabban és veszélyesen pusztítják, ezen gátnak helyreállítása által az említett érdekek ha nem is tökéletesen, de legalább nagyobb részben a kártékony nagy árvizektől megmenthetők volnának, ezen gátnak az illető felek aránylagos költségein leendő tökéletesb és czélszerübb helyreállítása, mint az általános szabályozásnak egyik kiegészítő és elkerülhetlenül mentül elébb létesítendő része elhatároztatott, melly iránti szerződés a társulatnak legközelebbi öszszejövetele alkalmával — mellynek helyéül sz.lt. Debreczen városa tűzetett ki, ideje pedig, minthogy az a szükséges terveknek készítésétől függ, meg nem határoztatván , az illetők által aláíratni fog. Befejezésül nincs egyéb megjegyezni valóm, mint az, hogy ezen társulat tagjainak valódi érdekekben fekszik ezen czélba vett vállalatnak mentül előbbi létesítése, ez által az országnak egy elhanyagolt, árvizek által pusztított részét Kánaánná varázsolhatván, magok és a közhaza javát és erejét emelvén; ellenkező esetben pedig a betegség orvosolhatlanná válván, szükséges tehát, hogy magukon segítsenek, mert a mint a társulat magas elnöke megnyitó beszédében mondá „segíts magadon, majd az Isten is segít rajtad.“ — Közli Eckstein Adolf. Hírlapi Pesti Hirlal. (468. sz.) ,,Iparíszlet szabadság ’s ezédrendszer III.“ felirat alatt T.Á. úr folytatja értekezését, melynek eredménye oda céloz, hogy ti mesteri jog elnyerésére.