Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-06-12 / 196. szám

392 ményyek iránti türelme, lovagiassága, és hét országra szóló eszélyessége ! — Felolvastatott F. G. volt főisp. helyettesnek búcsúlevele, mellyben többek között azt is irja, hogy Szat­­mármegyében a főisp. helytartói hivatalt el nem vállalja. *­ A megye szomorgó rokonérzését levél által fogja tudatni, megküldvén egyszersmind m­agának a mai napon hozott vég­zést is; ( 10) azonban K. G. ur megsúgta egyik aljegyzőnknek azt is, hogy a búcsúlevelet a Pesti Hírlapnak küldje meg, természetesen azért, hogy lássa a világ: mikint F. G. ur a szatmármegyei főisp. helyettességet el nem vállalta, ’s vala­hogy más gondolatra ne térjen. — 100. Tornából, május 30-án. Folyó hó 19kén kezdetét vett évnegyedes közgyűlésünkön főbb figyelmet érdemlők vol­tak : kap. kir. felségének azon legfelsőbb határozatáról érte­­sitö hítótanácsi intézvény, melly szerint a törvényesen be­vett minden vallásfelekezetek isteni tiszteletük körül szolgá­latot tevő, ’s az ifjúság tanításával — nevelésével foglalkozó egyéneknek, u. m. egyházfiaknak, kántoroknak, iskolatani­­tóknak, a becsületesség és műveltebb magaviseletre serken­tés tekintetéből a tisztesbrendüek közé számíttatásuk, ’s vét­ségek esetében azokkal egyenlő bánásmódban részesittetésök rendeltetik. E rendeletet Tolnamegye kkr. hálával fogadták, ’s az intézvényben kifejtett üdvös czél elérésére intézett ren­delet czélszerüségét elismerve, annak jótékonyságát a hely­ségek azon bíráira, kik ismételve megválasztatnak, ’s a szolgabirói hivatal által bírói hivatalukban hűséges és eré­lyes eljárásuk és becsületes viseletök bebizonyíttatni fog; és a törvényesen bevett minden vallásu egyháziak gondnokaira is kiterjesztetni határozok.­­ Most már a földesurak és szol­­gabiráktól függ ezen tagadhatlanul méltánylást érdemlő ha­tározatnak lehető legnagyobb kiterjedésben alkalmazása, és pedig ugy, ha a földesurak kijelölési joguknál fogva mennél je­­lesbeket jelölendnek ki, a sz.birák pedig,ha mind a felsőbb ren­delvény mind a vgyei határozat szellemét felfogva, lélekismere­­tesen teljesitendik két oldalú kötelességöket. Érdekes volt to­vábbá, és Szabolcsmegyének ismeretes levele, mellyre kijelen­ték és határozatba tevék Torna vgye rendet, „hogy a kormány­nak eddig hivatalos és egyedüli hiteles utón nyilvánított in­tézkedésében mit sem látnak o­lyast, mi az alkotmányt, vagy a megyék önkormányzási rendszerét, vagy a tanácskozási szabadságot veszélyeztetné, és azért a kormányt mindaddig, míg törvényes téren működendik , támogatni fogják, ’s pusz­ta gyanúsítás nyomán, előleges szabályok hozatalának szük­ségét nem találják“ — ’s ezt nemes Szabolcs megyének vá­laszkép megiratni határozák. Gyűlési tanácskozásaink egyéb tárgyairól, mellyek a rendes közigazgatás kerékvágásába tartozók, hallgatok; annyit mégis kénytelen vagyok a kö­zönség előtt felfedezni, hogy a múlt évi november 15­. be­­rekesztett országgyűlési törvények még nálunk csak írott ma­lasztok a közmunkákra nézve ; még egyetlen egy helységben sincs összeírva a közerő, és most is minden felügyelés, fele­lősség és beszámítás nélkül csak amúgy törvényelőtti módon rendeltetik a közerő utakhoz, hidakhoz ’sat. De júniusi 20. főispáni helytartónk hivatalos székébe ülend , ’s hiszem , a törvény malasztját mindjárt jobban érzendi nemes és nemte­len; már is van jó következése a rend érdekében, mert az ezelőtt két évvel elitélt tettesek, kik eddig kedvezésből sza­badságban voltak, már bebörtönöztettek,’s ha egyszer való­ban kormányzását megkezdi, némi más hiány is napvilágot látand, — mit bizton reménylünk. — Zágrábból, máj. 28. *) Már szinte hinni kezdem, hogy Horváthon egy szomorú csillagzat mostoha befolyása alatt áll, melly a hoszszas pártviszály és szakadás által an­nyira bonyolult viszonyok végfejlődését akadályoztatja, vagy legalább halasztja, ’se szerencsétlen hont, melly a párt­dühöngés és személyes érdekek felostorozott tengerén rongált sajka gyanánt már olly igen hosszú idő óta hánykódik, nem engedi a béke és engesztelődésnek az ígéret földjeként óhaj­tott partjához vergődni. Azon meggyőződésem, mellyel utolsó tudósításomban kijelentek, hogy t. i. a horváthoni vi­szonyok végfejlődése azaz a tisztújítás végbemenetele előtt legkisebb remény sem biztat a pártok kölcsönös kibékülésére, az utolsó közgyűlés alkalmával fájdalom­ nagyon is valósult. E közgyűlés az e f. hó­ban elhalasztottat folytatandó e f. hó 26an nyittatott meg, és pedig szokott rendszabályok azaz szuronyok villogása ’s a törökzene hadi hangjai mellett. So­kan, úgy látszott, tetszéssel legelteték ismét szemeiket e min­denesetre szemigéző látványon, ’s örömest halják az itt állo­másozó olasz ezred ritka Ügyességű zenekara dallamdús in­dulóit ; de bennem, ’s úgy hiszem minden igaz honfiban, sírt a lélek, látván, mint szorul a vérözönbe és majdnem ezredéves küzdésbe került magyar alkotmányos szabadság itt Horváthonban mindig szőkébb és szőkébb szuronykerités­­be. A törökzene hatalmas dobütései mint e szabadság lélek­harangja kondult meg fülemben; ’s a jeles szerzeményű in­­t dúló egy gyászos „circumdederunt“ gyanánt hangzók viszsza lelkem mélyében; ’s mindamellett kénytelen vagyok ’s kény­telen velem együtt minden igaz honfi megvallani, hogy e rendszabályok Horváthon jelen körülményei közt a netalán történhető még nagyobb baj elhárítása végett elkerülhessenek. Ez volt és lesz mindenütt és mindenha a vakbuzgalommal és önérdekből folytatott pártviszályok fanyar ízű gyümölcse! — A horvátmagyar párt részéről ez alkalommal 800, az ellenfél részéről pedig 300an jelentek meg az országház két udvará­ban. Bánóexcllja rövid beszéddel nyitá meg az ülést, melly­ben a kir. ’s rrket leginkább arra inté, hogy csak a tárgyhoz szólván, minden a vitatások folyamát gátoló személyessé­gektől tartózkodjanak. Legelsőbb is az illyr párton lévő gr. D. Gy. szólamlott meg, indítványozván, hogy mindenek előtt a tavaly leérkezett legfelsőbb kir. parancs olvas­tassák fel, mellyben a kir. és rrk. a megyebeli tisztikar iránti engedelmességre intetnek, ’s ez indítvány a szóló párthívei által erősen pártoltatott; de miután annak elfogadását a hor­vátmagyar párt, ’s igy a roppant többség az ingerültség és elkeseredés elhárítása tekintetéből szintolly erősen ellenzette volna, St. a város bírája a horvátmagyar pártot a kir. parancs iránti tisztelet hiányáral vádolta, mit P. Gy. azzal torolt vissza, hogy az érintett városbirót ama közgyű­lésre emlékezteté, mellyben ő nyilván kijelentette, hogy nem te­kintve az ama közgyűlésben felolvastatott paritionis mandátu­mot, a k. biztosnak nem engedelmeskedendik, ’s miután ő ezt ta­­gadta volna, szóló magára az ellenfélre hivatkozott, ’s azzal a vitának véget vetett; — bán ő excellja pedig kijelenté , mi­szerint ő tisztét jól tudván, nem ellenzi ugyan annak a maga idejében történendő felolvastatását; azonban ezen időt meg­határozni ’s a vitatkozási tárgyak felvételének rendét kiszabni az elnökség jogaihoz tartozik. Ezek után fölvétetett végre az átvizsgált összeirási munkálat, melly felolvastatván, legelő­ször is a kulpántúli járás vétetett tárgyalásba, ’s erre semmi nevezetes észrevétel nem történvén, a hegyi járás következett. E járásra nézve a horvátmagyar párt több összeirási hiányt fedezett fel, mellyek közöl leginkább kiemelendő ama kép­telenség, hogy ott, hol 1835 ben 70, most 280 nemesi csa­lád íratott öszve; hol akkor 1 személy volt, most 13; hol akkor 3, most 30 jelenik meg az öszveirásban; továbbá miután a bukkari és vinodoli nemesek is e járásba tar­toznak, a horvátmagyar párt leginkább az itt öszvesrt ’s nemnemesekhez férjhez ment nőszemélyek kihagyatását sürgette, az ellenfél azonban őket meghagyatni akará, ’s leginkább azért, mivel nem­nemesi ugyan, de mégis szabad polgári birtokuk van. E kérdés igen heves és terjedelmes vitát szült, melly közben többen a latin szólásban akadá­lyoztatván, ő excilja az elnök kijelenté, hogy ámbár ő a horvát nyelv használatát a gyűlésekben akadályoztatni nem akarja, mégsem főrendi soha, hogy a municipalis statútumok palládiuma, a latin nyelv, egészen mellőztessék, ’s ama szónokok, kik az e nyelvbeni nagyobb jártasság végett az­zal élni kívánnak, abban gátoltassanak. Miután a vita még egy ideig folyt, ő excllja az elnök a növekedő ingerültség miatt az ülést eloszlatta, annak folytatását másnapra halaszt­­ván. (Folytatjuk.) Pest, Soprony és Szatmár megyék köz­gyűlésiről szóló tudósításaikat holnapi számunk adandja. "^BUDAPESTI HÍRHARANG. Buda gőzösről egy kis gyer­mek a Dunába esett, és elveszett; igen föltűnő , hogy illy szerencsétlenségek nagyobb számmal nem történnek, miután többször tanúi valánk, hogy a gondatlan anyák igen kelle­mesen mulattatják magukat, és minden fölvigyázat nélkül hagyják gyermekeiket a födezeten futkosni. — Nádorné ő fensége jövő szombaton délután teendi le a szegény gyerme­kek kórháza új épületének alapkövét, az ünnepély illő dísz­szel fog véghez menni. — Pest megye új tisztkara múlt kedden fényes lakomát adott. Egyszer ki fogjuk számolni, mennyi pénz adatik ki egy éven át Budapesten illy nyilvános lako­mákra, és előre is meg vagyunk győződve, hogy az egész összegből igen hasznos intézetet lehetne megalapítani. — A budai ló-uszodában múlt hétfőn délután egy fiú leesett a lóról, ’s csak nagy bajjal szabadittatott ki. — Ugyanazon nap egy megyei kerülő a hídon két mesterlegényt leütött lábairól lo­vával, ’s a közönség által egy kis emlékkel jutalmaztatott, mellynek ismétlését hihetőleg nem fogja szorgalmazni. — Megemlítjük, mikép az „Isten szeméhez“ czimzett major bér­lője a disznófej vizéből egy váltó garasért Pest legtávolabb részeibe is szállít egy pintet. — Eötvös b. „Falu jegyzője“ sik füzete is megjelent már. — A nemzeti színházban néhány olasz dalművész fogja­­magát hallatni. — A természettudo­mányi társulat múlt szombati közgyűlésében Scitovszky pécsi püspök választatott első elnökké, mellynek hirét Bugát Pál másodelnök viendi személyesen Pécsre, kinek fáradhatlan buzgalma napról napra nagyobb és üdvösb kört nyit e hasz­nos társulat működésének.­­ A pesti katonaságnál a szem­betegség gyorsan gyógyul, és különösen föltűnő, hogy a ma­gyar katonák legkevesebbet szenvedtek e bajban, ámbár kü­lönben a magyar ember nem épen a legjobb szemmel szokott bírni, főkép ha valamit át kellene látnia. — Komlóssy Ida már szerződve van nemzeti színházunknál, mit mindenesetre nyereségnek mondhatni, mert fiatalsága mellett a vidéki rész modortól még könnyen elszokhatik. — Kisfaludy Sándornak többrangu hölgyeink emlékei indítvány­oznak, ’s igy biztosan sét reá bízták. Vagy talán méltóságuk alattinak tartották a rendek, magok írni azon főisp. helyettesnek, ki ép olly törvényes, mint bármellyik főispáni helyettes, ki Csongrádban valaha széket ült? Úgy van, illyen levelet írni a megye méltósága alatt, mással íratni pedig , csupán minden kritika alatt van. Mellyik e kettő kö­zöl több , nem akarjuk elhatározni. ( S­z­e r­k. 9) Szatmármegye rendei kétségkívül nagyon fognak sajnál­kozni e nagyságának ezen szándékán, de vigasztalni fogja őket Csongrád ragaszkodása fizetéstől megkímélendő helyetteséhez. — S­z­e r­k. 10) Az örök emlékül fog szolgálhatni a végből, hogy az utó­kor lássa a főispáni helyettesi hivatalt mennyire kívánták a rendek minden gondtól és fizetéstől megkímélni. Ez gyönyörű kis acclu­­sum azon felírás mellé, melly a mostani helyettes főispánná ne­­veztetésének szorgalmazására felküldetett, kinek, mint láttuk, törvényessége attól van föltételezve, hogy a kormánytól fizetést ne húzzon, Így tehát csakugyan transigálni akar a megye, mert azt mondja: ne tégy törvénytelenséget és ne hi­zz fizetést, és akkor törvényesnek ismerendünk. Csakhogy az első nem új találmány, a másikkanl pedig egy kívánt főispánnak gratulálni akarni, furcsa és a maga nemében egyetlen ötlet­­ így, azt hiszszük, nem leszen az alkuból semmi,melly amúgy is ollyformán hangzik, mint a debre­­czeni ember alkudozási módja, ki ha 200 fton tartanak neki vala­mit , azt szokta kérdeni: mit enged kelmed a 100 ftból ?“•­­S z c r k. Rend*3 levelezőnk tudósítása. —■ S z c r k. reményb­eírti, hogy az hova hamarább létesülni fog, meg legújabb időben azt tapasztalhatni, hogy a hölgyek sokkal erélyesebben működnek indítványaik létesítésében, mint a férfiak; szabad legyen azonban­­azon szerény kérdéssel elő­­állanunk, hogy nem kívánatosb-e valamelly szellemi emlék létesítése, mint például a Kisfaludy társaság, mert a kőem­lék azt is juttathatja eszünkbe, hogy életében nem adtunk kenyeret a költőnek, és halála után is csak követ nyújtunk n­eki.­­?­Épen most halljuk alvidéki utazóktól, hogy „Erős“ gőzöst az oláh Dunán, midőn kikötött, rablók támadták meg, ’s tetemes zsákmánynyal tértek vissza hegyeikbe. — A győri Magdolna-vásáron múlt hónapban közel nyolczezer darab szarvasmarha kelt el, ’s most azt is beszélik, hogy bizo­­pesli mészárosok vásár előtt fővárosunk környékén falkánkint vásárlották össze a szarvasmarhákat, hogy a vásárra keve­sebb ökör jöhessen, ’s a hús árát föl lehessen emeltetni. Mi e hit igazságáról jót nem állhatunk, de azt hiszszük, hogy hite­les megvizsgáltatása nem fölösleg, miután itt az egész kö­zönség gyomra és erszénye forog kérdésben. — © Tisza-Dob, május 3­­. A felföldi vizek részletes sza­bályozása által okozott, most már napról napra sebesebben és gyakrabban rohanó és már nemcsak mint ezelőtt, károkat okozó, hanem létezést veszélyeztető árvizek szükségessé tették, hogy szabolcs megyei birtokosok az ezen veszély el­len óvó és segítő eszközökről és azoknak alkalmazásáról és kiviteléről tanácskozzanak, de ú­ Zemplén megye is kebelbeli vízszabályozási társasága kész terveinek és Szabolcsmegye határán leendő további végrehajtását és illetőleg folytatását sürgetvén, f. hó 30-ánus Szabolcsmegyében keblezettTisza­­dob­avárosában az érdekek összeolvasztása végett összegyűlt egy társaság, mellyet szabolcsinak nevezhetni, ’s melly a­­­ zempléni és szabolcsi küldöttségeken kívül még az árvi­zektől legtöbbet szenvedő szabad hajduvárosok, sz. kir. Debreczen városa és nagy-kun kerület küldötteikből, ugy­­szinte sok Szabolcs- és némelly zemplén-borsodmegyei bir­tokosokból vagy azok képviselőiből állott, kik közt gr. Des­­sewffy Marczelt Szentmihályról, Semsey Bélát Újvárosról, az egri főtiszt, káptalan, nádudvari közbirtokosság és a p.­la­­dányi k. alapítványi uradalom képviselőit, nemkülönben Borsodmegyéből tiszakeszi közbirtokos Gencsy József kir. ta­nácsos urat, heves megyei tiszafüredi közbirtokosság és zemplén megyei girincsi uradalom képviselőit említem. Az ezen számos gyülekezetet magyar vendégszeretettel szívesen fogadó háziúr, magos gr. Andrássy Károly az ab­lakból látható tengernagyságú árvízre mutatván, azt, műveit Európa közepén, legnagyobb botránynak nevezte, ’s ezen ál­lapotot összehasonlítván az egyptusi, egy barbár által részint már bevégzett, részint még munkában lévő nagy munkákkal (mellyek Moeris hajdani egyptusi király hires munkáit felül­haladják) a tények mostani világában és harminczévi béke után, csak az általánosan érzett pénzhiánynak és fel nem fogható tespedésünknek tulajdoníthatni vélte; végzetül a gyülekezetét azáltal vigasztalta, hogy e cs. kir. föherczegsé­­gét országunk érdemdús tisztelt nádorát, ezen napról napra nagyobbodó veszély felöl tökéletesen és olly részletesen in­­formáltnak állította, hogy kevesen az ottan lakozó urak kö­zöl dicsekedhetnek annyi helybeli tárgyismerettel, ’s a hely­zetnek olly jó és műszerü felfogásával, — és e cs. kir. főher­­czegségének azon ígéretével, melly szerint hatalmas pártfo­gása által e bajnak orvoslását elősegítendi, melly jelentés közörömmel és hangos többszörözött éljenekkel fogadtatott. Miután a társulat magát megalapítottnak kijelentette, társulati elnöknek gr. Andrásy Károly, távollétében pedig alelnöknek Szikszay György tb, pénztárnoknak Oláh Miklós Nánáson, a gyűlés jegyzőjéül Bay Ferencz szabolcsmegyei főjegyző, ennek távoztával alulírt tollvivőnek felkéresett. Többrendbeli czélszerű határozatok közt említendőnek tartom azt, melly szerint a társulat a Tisza vizének és Sza­bolcs megye azon pontjától kezdve, hol ezen folyó ez és Zemplén megye közt a határt teszi, lefelé egész Tiszafüredig — ezen határt is beleértve — saját költségén leendő szabá­lyozását ; bízván mindazáltal a remélhető országos segede­lemben is, nemkülönben a Hortobágyon és annak táján le­folyó árvizek korlátozását és illetőleg azok elleni biztosítását elhatározta, és e részben elkészített külön aláírási ívet a je­len voltak alá is írták; és minthogy az 1830 ban történt dobi gátnak elszakítása óta a Tiszától távolabb is fekvő alföldnek nagy részét az árvizek gyakrabban és veszélyesen pusztítják, ezen gátnak helyreállítása által az említett érdekek ha nem is tökéletesen, de legalább nagyobb részben a kártékony nagy árvizektől megmenthetők volnának, ezen gátnak az illető felek aránylagos költségein leendő tökéletesb és czélszerübb hely­reállítása, mint az általános szabályozásnak egyik kiegészítő és elkerülhetlenül mentül elébb létesítendő része elhatároz­tatott, melly iránti szerződés a társulatnak legközelebbi ösz­­szejövetele alkalmával — mellynek helyéül sz.­lt. Debreczen városa tűzetett ki, ideje pedig, minthogy az a szükséges terveknek készítésétől függ, meg nem határoztatván , az illetők által aláíratni fog. Befejezésül nincs egyéb megjegyezni valóm, mint az, hogy ezen társulat tagjainak valódi érdekekben fekszik ezen czélba vett vállalatnak mentül előbbi létesítése, ez által az országnak egy elhanyagolt, árvizek által pusztított részét Kánaánná varázsolhatván, magok és a közhaza javát és ere­jét emelvén; ellenkező esetben pedig a betegség orvosolhat­­lanná válván, szükséges tehát, hogy magukon segítsenek, mert a mint a társulat magas elnöke megnyitó beszédében mondá „segíts magadon, majd az Isten is segít rajtad.“ — Közli Eckstein Adolf. Hírlapi Pest­i Hir­l­a­l. (468. sz.) ,,Iparíszlet szabadság ’s ezéd­­rendszer III.“ felirat alatt T.Á. úr folytatja értekezését, me­ly­­nek eredménye oda c­éloz, hogy ti mesteri jog elnyerésére.

Next