Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-06-27 / 205. szám

Péntek 205. Junius 27. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos­­utozai Claudy-házban stíztik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. mmmmmmmmmmmm—mmmmmmrnmm Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre - Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban (1 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbelüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. MAfiV.tROHSZ.40 és KROKI.1. D (Tisza.) Ha ki lakja vagy beutazza a Tisza vidé­két , ’s mindazon vizlepte térségeket, mellyeket ehez számít a beszédnek szokásos gyakorlata, annak szivét lehetlen hogy mély­eú ne szorítsa össze azon el- és magára hagyatott álla­pot látásán, melly itt ki van tárva szemei előtt; nem lehet hogy fel ne sóhajtson a költővel: -------------------„Rajtad süni fellegek és a Bús feledékenység koszorutlan alakja lebegnek.“ Pedig ez a hazának természettől legbőkezűbben megáldott része, ez hajdani bölcsője ’s mai fészke a tősgyökeres ma­gyar fajnak, és itt annak, ki a múlt időkbe szeret elmélyed­ni, keblében ------------------------------------„nagyra kelendő képzeletek villannak meg diadalmas Ügekről, ’S a deli Álmosról ’s Álmosnak büszke fiáról, Párduczos Árpádról.“----------­Itt emlékezhetik vissza legtöbbször apáinkra’s arra, ők itt „Hogy telepedtek meg, szabados késökre Sajónál, Zagyva futó vize mellékén, a szőke Tiszának Partjain, és felhőbe kelő nagy Mátra tövénél. ’S merre Szamos, ’s az aranyfövenyet hordó Körös.. ’S a kisparty Maros dagadó hullámait önti, Mint jártak tábort, diadalt mint nyertek időnkint.“ Azóta „századok ültének el“ ’s a hazafinak, ki ma tudja, hogy ------------------------„alszik az ősi dicsőség, Mostan mély csendét, panasz és jaj hangja szakasztja,“ mert érzi, hogy egy „- - tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb . Gyermekek álltak elő, az erősebb jámbor apáktól.“ És elmondhatja magáról, mikint „Engem is, a nyugalom napján, illy év hoz a fényre Már késő unokát,“--------------­az alatt, mig némi tekintetben minden a régi állapotban ma­radt, mert „A kisded patakok lassú csörgéssel erednek, Harsog az országos Tisza, tétova felszedi őket ’S a folyamok vizeit, ’s iszonyúra nevelkedik árja. Nem szűnik az, lemegy a Dunához veszni, veszendő Habjaival lemegy a nagy idő, hogy vissza ne térjen.“ A ki tehát Tiszánk -------„messze terült síkján busongva körül néz, -------------------’s néz messze Sajónak Tája felé, ’s néz Zagyva felé“----------­a sok fuladozó „Téreken elbúsul, ’s szeme fényei könybe merülnek.“ Egy évezred tűnt azóta le, mióta Árpád megfuttatta Za­­lánt; húsz éve, hogy Vörösmarty, kinek dala „Olly szépen hangzik, mint a liget-esti madárszó ------------------------hű a haladékony időhöz“ előállottá ----------„elöl kaczagányos apák ’s heves ifjú leventék Száguldó lovakon mint törtek halni vagy élni“ ’s hol van mégis, ki „A riadó vak mélységet fölverje szavával“? tettünk-e azóta valamit Tiszánkért, látjuk-e „serdülni mo­solygó gyermekeinket?“ mondhatjuk-é a mostani korról, hogy -----------„tetteidet keleten még zengi dalában A gyermek, ’s nyugat énekiben még zengeni fogja, Mig döntő magyarok népének vére ki nem hal?“ Talán nem a levegőből lekapott állítást mondunk ki, ha azt nyilvánítjuk, hogy azon időben, midőn a párduczos Árpád megszalasztotta a fejedelmi Zalánt, ’s Huba „-------a mély fenekű Ungnál leütötte Laborczot“ Tiszánk ’s egyéb vizeink rakonczátlanabbak, pusztítóbbak, rendetlenebbek nem igen le­hettek, mint a­mi ilyenek mai napság. Ezt kell legalább felten­nünk, ha akár a vízi kártételek ellen irányzott intézkedések majdnem tökéletes hiányát veszszük szemügyre, akár pedig kompjainkra, hidasainkra, gáláinkra és töltéseinkre tekin­tünk, mellyeken észrevehetőig megtetszik még a majdnem antediluvianus eszmék eltörölhetlen bélyege. Mert ugyan le­­het-e föltenni, hogy apáink nem lettek volna gyakran kény­telenek a folyók egyik partjáról átkelni a másikra, és ha hi­hető , hogy erre kompok és hidasok, helylyel-helylyel pedig töltések valának szükségesek, képzelhető-e, hogy ezen esz­közei a közlekedésnek roszabbak voltak legyen, mint a mily­­lyenek ma? Mi legalább őszintén bevalljuk képzeleti tehet­ségünk meddőségét ,s nem titkoljuk, miszerint roszabb , al­kalmatlanabb, czélszerűtlenebb, időlrablóbb kompokat és töltéseket, mint mi ilyenek a tiszavidékiek majdnem kivétel nélkül, képzelni sem tudunk. És ez így megy egy évezred óta, és mi még mindig dúdoljuk az „extra Hungáriam non est vita“t, és ránk alkalmazva még mindig igaz, hogy „A boldog gyakran vesztét álmodja javának, ’S sokszor az altában fejedelm és föld ura lészen, Kit koldusbot vár, ha fölébred, ’s százszoros ínség.“ Milly nagy igaza van tehát a költőnek! Vizeink „habjai­val lement a nagy idő hogy vissza ne térjen“ ’s e bajjal is mint sok mással az élő ’s naponta születő nemzedéknek kel­lene megvíni! Adja Isten, hogy ha lehet is azzal egyrészt biztatnunk magunkat, miszerint „Kezd távozni azonban az éj, ’s ritkítja homályát“ ’s ha fel kell is más részt sóhajtanunk: „--------------------------------Haj! kipirúl majd A hajnal, de sokan nem fogják látni világát!“ adja Isten, hogy azért ne csüggedjünk soha, az újabb nemzedék feladásai nagyszerűségének miatta, ’s ne feled­jük , miképp „A fiatalságnak szép napjai, a gyönyörű kor Hirtelen illan , mint felhők sebes árnya tavaszszal, De az erőseknek nagy tettei, a siető kor kellemivel nem romlanak el, szép déli sugárral Hintvén szüntelenül a jó maradékra világot.“ Szándékkal idéztük ezen néhány sort Vörösmarty azon költeményéből, mellyben Árpád tetteit és győzelmeit festi, mert nem tudunk azon pirító hiedelemtől menekülni, hogy Tiszánk egy évezred múlva is, mióta t. i. Árpád megfuttatta Zalánt, csakugyan azon egy állapotban van , ’s nem történt úgyszólván még semmi, hogy egy országrész ostorából azzá váljék, mivé rendeltetve van, — kifogyhatlan bőségszaruvá ! Pedig nem mindig zavarta apáinkat a fegyverek zörgése, sőt már magunkat sem nyugtalanítottak folyvást a harczok fáradalmai. Már a múlt században élveztük a háborítlan békének néhány jókora szakaszait, és ma már a 30dik esz­tendő folyik, mióta a jelen században örvendhetünk a nyu­galom malasztinak. És még is mindig tart még pangásunk , még mindig nélkülözzük a belátást, nélkülözzük a bátorsá­got , az országból kikergetett török, ’s a velünk már megba­rátkozott német helyett, a természet mostohaságival vími meg már egyszer, ’s valamint nemzetiségünk elpusztulásának gá­­tat vetettünk a magyarság szilárdítása által, éppen úgy biz­tosítani magunkat a természeti elemek legpusztítóbbikának, a víznek, rakonczátlansága és ezzel járó kártételei ellen ! Apáink mulasztásai sokkal menthetőbbek, mint a mieink. Őket a kül- és belharczok viharai más irányban tolták elő­re ; a népesség csekélysége, a pénz ritkasága, a tudományok fejletlensége, nyugalom utáni természetes vágy, midőn a bel­­viszálkodások megszűntek, az országrendezés első szükségei egy ideig, később ismét alkotmány és nemzetiség iránti gon­dok és újra külel­enség, így tehát helyt álló és megfogható okok , visszatartóztathatták a cselekvéstől — minket ma már csak a legvétkesebb és bárgyúbb közönyösség tarthat meg a nemlegesség békéiban. Nem menthetjük magunkat semmivel, mert rendeltetésünkre áll a tudomány, csak akarjuk hasz­nálni ; nem fogunk pénzben látni szükséget, csak akarjunk biztosságot nyújtani és kezelési pontosságot behozni; szol­gálatunkra áll egy új roppant hatalmú tényező, az egyesüle­ti szellem, melly apáink korában még nem éreztette nálunk hatását; kormányunk kész előmozdítani igyekezetünket, sőt a mint látandjuk alább, maga ébreszti és előidézi az e­mezoni cselekvési hajlamot;— szóval: a sikernek minden kellékeivel rendelkezhetünk, csak az akarat, az egyetértés, az orszá­gos és magán - haszonnak általlátása, megértése ne hiá­nyozzanak. És ne engedjétek hinnem Tiszavidéki földjeim, hogy szük­séget fogtok látni belátásban. Hiszen naponta inkább és in­kább érzitek a folyamok rendezetlenségének átkát, szántó­földeitek ’s réteitek mind inkább szűkülnek, hanyatlik állat­tenyésztésiek ’s vele tehetségtek, hónapokig, és nem egy­re több ízben évenkint,el vagytok zárva minden közlekedéstől és posványok által körülvett szigetekre szorítva. Tehetségtek hanyatlása , országrészetek tespedése nemcsak kiszámíthat­­lan anyagi kárt tesz a hazának, hanem szellemileg is valódi országos csapás, mert csak igen nagy nehézségek között­­. éppen nem is emelkedhetik ott a szellem, nem hiszelhet ’s virulhat fel a nálatok honos magyarság, hol mocsár ’s mind azon egyéb baj, melly a magára hagyatott természetet kisé­ri, az anyagot rég a mozdulatlanság ingoványának fenekére sülyesztette. Ne engedjétek hinnem, hogy szükséget fogtok látni erélyben és akaratban, midőn nem csupán a közha­szonnal öszszeházasodott magánhasznosok előmozdításáról, hanem a jövendőség maradandó hálájának kiérdemléséről is van szó egyszersmind, mert higyétek el, hervadhatlan ba­­bér fogja azon nemzedék halántékait körülövedzeni, melly azon több millió holdnyi földtért, mellyet most viz borit, ki­szárítva és művelten fogja felmutatni a hazának. Az or­szág anyagi gazdagságának ki sem számítható öregbitese mel­lett, ez fogott tenni honának örökre enyészhetlen érdemű szel­lemi szolgálatot, mert ez teendette le a legmagyarabb faj pol­gárosodásának alapját, a­mi nélkül f­enmaradásának életfel­tétele, ha ugyanis nem sikerül „nemzetesíteni a műveltsé­get ’s művelni a nemzetiséget“, a jelen században ’s helyze­tünkben örökké hi­ányzani fogna. Oly szolgálatot tenni ennek a drága magyar hazának, ’s tinmagatok irányában is letenni az anyagi és szellemi jólét alapját, sőt ezen kettős jólétet valóban élvezni is, alkalom nyílt legközelebb az ország azon legfőbb hivatalnokának, ki­nek szaporodó éveivel, mindinkább szaporodik e hon iránti szeretete ’s kinek annyi üdvöst köszönünk már, a félig nádor­nak, és a vezérlete alatt álló magyar kir.ható tanácsnak bölcs és korszerű intézkedéseik által. Ki van nyújtva Tiszátok felé a segitő kéz, ’s csak tőletek függ hogy megragadjátok, és ekép szaporítva az erőnek hatását, bajaitokból menekülhessetek! Legyetek tehát kegyesek ’s ne vonjátok meg tőlünk figyel­meteket, mig majd a jövő számban bővebben megmagyaráz­zuk az okokat ’s alapokat, mikre hiedelmünk ’s reményeink fenekelvék. (Fiumei kikötő. ) A fiumei kapitányság egy­­értelemben a szakférfiak, ’s a kiküldött választmány véle­ményével, melly közt a legjelesb hajókázási kapitányok, te­hát gyakorlat ’s tapasztalás emberei valának: 1) a Fiumára medrét, úgy a mint jelenleg van, meg­hagyni, de mélyebbre ása­­ni; 2) egy gőz vájógépet (cavalango) szereztetni; 3) a kikötőt a halász­gátnál építtetni; ’s 4) a tersalti barátok kolostorától a felemelt sóárából szerzett ker­tet (braidát) saját pénztárából megvásárolni kívánja. — Az elsőre nézve szabadjon megjegyeznem, hogy az okok, mellyeket a szakférfiak e tekintetben felhoznak, meg­győzőknek látszanak. — Ön maga az itteni építészi hivatal távozott el előbbi terveitől azon pillanatban, iden a kor­mányszéknek az árverési feltételeket helyben kellett volna hagynia. — De ha ki kell véleményemet mondanom, nem kétkedem határozottan oda nyilatkozni, hogy ha a Fiumára medre 8 lábnál mélyebbre ásatik, és igy valamivel nagyobb hajók bejuthatására alkalmassá tétetik, — az oldalfalak (li­ve) mivel részint régiek, részint alapzat nélküliek, — vala­mint jelenleg a mostani sekély vízzel is düledeznek, úgy mé­lyebb ásás után bizonyosan halomra fognak dűlni. Továb­bá meg kell említenem, hogy ha a tersatti kolostor egykori kertjén kellene a Fiumara folyamának keresztülmennie, a­­zonkívü­l pedig egy csatornának, vagy úgynevezett holt ki­kötőnek (porto morto) léteznie, e két, tehát hoszabb vonal­ban a fentartási költségek többe fognának kerülni, mint ha a Fiumára a jelen, azaz­ a fentebbi kettőnél rövidebb vona­lában maradand. Nem különben tekintetet érdemel azon kö­rülmény , hogy ha a mostani, a Fiumára vize által a fiumei és buccarii hatóságok közt létező természetes és czélszerű vízi vonal, szárazhatár-vonalra változtatnék, ez a két hatóság közt sokféle ízetlenségekre fogna alkalmat nyújtani. Végre jó lélekkel állíthatni, hogy a Fiumara csatornája a hajókázás csak jelen szükségeire is elégtelen, mert gyakran megtör­ténik, hogy hajóknak, épen mikor leginkább keresnek mene­dékhelyet, mivel a folyam már tömve van, tovább kell men­­niök ; azon hajók pedig, mellyek­ben vannak, olly szorult helyzetben állnak, hogy rakodni és lerakodni nem képesek ; nagy bajjal vergődnek ezenkívül az egyes hajók, a már sű­rűen ’s tömve állók közt állomásukra, ’s szinte nehezen jutnak az elindulók , annyi akadály közt a folyam kiomlásá­hoz ; — végre olly sok hajók szoros közösülésében a tűz ve­szedelme nagyobb ’s a czivakodások gyakoriabbak. — Ami a másodikat, vagyis a gőzvájógép megszerzé­sét illeti, — erre a httó tanácsnak intézvénye szerint már 25.000 ft meg vala rendelve, — mi azonban az itteni mérnö­ki hivatal ellenokaira ismét elmellőztetett ’s ezen pénzmennyi­ség a Fiumára-szabályzási munkákra fordittatni rendeltetett. — Kétséget nem szenved, hogy illy gép megszerzése, nem­csak a legközelebbi munkáknál költségeket fogna kíméleni, de jövendőben is az itteni tájon, hol eféle munkák folyvást előfordulnak, haszonnal és költségkíméléssel fogna használ­tatni. Jelesen igen szükséges volna, az úgynevezett vecchio mandrachiót, melly egészen eliszapult, a portorói kikötőt, a buccarii öblöt ’sat. tisztittatni, és mivel ezen gép minden­esetre a Fiumára kiásatására a legjobb sikerrel használandó, a szakférfiak véleménye­­s meggyőződése szerint annak meg­szerzése mulhatlanul szükséges. — A harmadikat, azaz a kikötő építését illetőleg, már az első pont alatt bátor voltam érinteni, hogy a Fiumára fo­lyama a kisebb és közép hajók felvételére is elégtelen. Ki a Fiumára fekvését és terjedését ismeri, az könnyen meg fog győződni, hogy a folyam évenként 1351 közép és 4197 ide érkező és körülbelül szinte ezen számban innen induló kisebb tengeri hajók kellő állomásozására nem elégséges, nem szá­mítva azokat, mellyeknek hely hiánya miatt tovább menniök kell. De ezenkívül minden vérmes lelkesedést mellőzve, nem tagadhatni, hogy a nagy tengeri hajókkali közlekedés jóval szaporodott ’s ezeknek biztos helyzetökről gondoskodni csak­ugyan itt az idő. Mig a kisebb ideérkező hajók száma, 1820- tól 1844ik évig 1885ról 4197re,a közép hajóké 6541. 1351- re, a nagy tengeri hajóké 29ről 130ra szaporodott, követ­kezőleg egyik osztályzatú hajók sem olly mennyiségben ’s olly arányban mint a nagy tengeri hajóké.­­ Midőn a Fiu­mara szabályozása tárgyalásba vétetni kezdetett, némelly körülmények, mint ez gyakran megtörténik, nem voltak e­­léggé kifejlődve ; a folyam félrevezetése által eredő helyte­lenségek , súrlódások, sőt károk, nem voltak kimeritőleg megfontolva; az oldalfalak felületes építési módja, nem volt tekintetbe véve. — Engem a jelen véleményadásban semmi mellékes érdek sem vezérel, mert hiszen a munka létrejutá­­sa amúgy is a kb­. bőkezűség kifolyása leend, és ezt fogja a késő maradék áldani; de szülőföldem iránti kötelességemnél fogva tartozom kijelenteni, hogy Fiumára a jelen ha­józás szükségeire által­ában elégtelen. Hiszen senkinek sincs szándékában a Fiumára folyamát nem használni, sőt ezt olly mélységre ásatni,mint azt a mellékfalak engedik, mérsékelt számú kisebb ’s közép hajók számára fenhagyni, egy gőzvájó gép segedelmével folytonos jó karban tartani, egyhangúlag javasoljuk, de javasoljuk ’s kérjük egyszeri- TARTALOM: Magyarország és Erdély. A Tisza. Fiumei kikötő. Megyék: Közgyűlés Hevesben. Hirlapi szemle. Külföldi Irodalom. XII. (Uiber Vermögen und Sicherheit des Besitzes. Gespräche zwischen dem Beamten, dem Freiherrn und dem Kaufmann. Stuttgart und Tübingen J. G. 1843.­­ Vége.) Külföld. Franczia­­ország. Spanyolország. Amerika. Elegy. A magyar gazd. egyesület jun.­ékei közgyűléséről folytatás. — Hivatalos és magánhirdetések. Lateriákban hozott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok árkelete. Dunavizállás.

Next