Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-06-29 / 206. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félére Budapesten ház.hoz-hordással 5 ft., borítékban (1 ft., postán boritékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasáb— soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 206. Junius 24. 1845. Előfizethetni kedben a kiadóhivatalban, gránátosntozatlanhy—ldaban szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Előfizetés! "figyelmeztetés. A jelen számmal „BUDAPESTI HIRADÓ“-nk 1845iki első félévi folyama lejárván, ezennel annak második félévi (julius-decemberi) folyamára az előfizetést meglétezni kérjük, jelentvén az olvasó közönség iránti köteles tisztelettel egyszersmind, hogy e politikai lapok alakja, iránya — ugyanazon vezérlet és szerkesztés mellett — az eddigi marad. — Megjelenendnek e politikai lapok, szinte mint eddig, minden héten négyszer. — Előfizetési ár félévre Budapesten házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft ezüst pénz. Pesten előfizethetni a kiadóhivatalban (Gránátos-utczai Claudy-házban 466. sz. alatt), és minden csak postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi cs. postahivatalnál rendeltethetnek meg. " . Borsos JTlárton , tulajdonos. TARTALOM. Magyarország és Erdély Kinevezések. A Tisza. II. Megyék. Közgyűlés Bács- és Hevesben. — Budapesti hirharang. Hírlapi szemle. Külföld. Nagybritannia, franczia-, Spanyol- és Oroszország. Egyveleg. Egyesületi közlések. Budapesti nőegyletek. Kir. magyar természettud társulat. A magyar gazd. egyesület júniusi közgyűléséről folytatólagos jelentés. Hivatalos és magánhirdetések. MAG és «lfiFSJ. ő cs. ap. kir. felsége a körösi görögkatholikus székes káptalanban Go 1esch Miklós újvidéki plébánost nagypréposttá, Radovinacz Márk főesperest olvasó, Borcs Gábor radatovicsi plébánost éneklő, Goltesch János kaszti plébánost őr-kanonokká, és Bubanovich Vazul schydi plébánost eszéki püspöki vicariussá méltóztatott legkegyelm. kinevezni. ( CTisza. II.) „Ki van nyújtva Tiszánk felé a segítő kéz, ’s csak tőlünk függ azt megragadni ’s bajainkból menekülni“ — ezt mondok tegnapelőtt. És valóban nincsen máskép; mert nem titok többé, mikép a nádori cs. kir. főherczegsége és a magyar kir. helyt.tanács azon sürgető szükséget, hogy a Tisza vidékét elöntő vizek mindinkább növekedő pusztításai meggátoltassanak, méltányolva, ezen vizek szabályozását munkába vétetni buzognak. Hogy azon bajokon, mellyek egy országrész lakosait öregbedő arányban sújtják majdnem évenkint,és csupán Váritól Beregben,Csegéig Szabolcsban egy millió háromszáz hetvennégyezer holdat tartanak viz alatt’s változtattak posványnyá, mikint lehessen minél czélszerűbben segíteni, a már felmerült tervek közöl mellyik érdemli az elsőséget, ez iránt a helyi tanács az ifjabb koronaőr őnugának elnöklete alatt egy kebelbeli bizottmányt küldött ki, melly szakértő és a helybeli körülményekről és viszonyokról bővebb ismeretekkel bíró férfiakkal tanácskozván, ezen egész ügyet komoly megfontolás alá vegye. Elvonatot tekint igen czélszerűen e halasztást nem szenvedő dolog azon útról, melly hoszabb tárgyalásokat idézhetett volna elő, ’s azon kerékvágásba jön bevezetve, mellyet követve a siker gyorsabban reménylhetö. Ezen legjobb akaratot ’s a fenforgó feladás nagyszerűségének felfogását tanúsító eljárás, érdeme szerint kivivá magának a f. hó 12 ’s 13dik napjain valóban már meg is tartott tanácskozmány elismerő méltánylását, ’s versenyezve jelentkeztek minden oldalról cselekvési készség ’s őszinte hajlam erélyes közremunkálásra. Előadattak a kirendelt szakférfiak által egész nyíltsággal az elkészült szabályozási tervek, ’s felvilágosíttatván az ellenök gördített aggodalmak ’s kétségek, általános méltánylattal és megnyugvással fogadtattak, és mindezek folytában minden fenforgó kérdések megvitatása után, megtörténtek legfelsőbb helyen azon lépések, mellyek szükségeseknek mutatkozának, hogy az ige minél előbb testté válhassék. Meg van tehát indítva ezen kiszámíthatlan fontosságú ügy, és most csak a Tisza vidékének ildomos eljárására, ügyszeretetére, őszinte közremunkálására, most csak ezen vidéknek, hogy úgy szóljunk, hazafias egoismusára, van szükség, hogy a Tisza vidékéből a főkormányszék, a megyék és az illető birtokosok közrehatásával, a hazának olly virágzó, termékeny és gazdag része váljék, mint a miilyenné tévő Bánátunkat az ottani rakonczátlan folyók rendbeszedése. Nyitva van az alkalom, ollyan tervek nyomán, mellyek a magas főkormányszék gondoskodásából készülvén, az illető birtokosoknak semmibe sem kerültek, és mivel az általános vízszabályzási terveknek kiegészítő részét képezik, kivitelben akadályra találni nem fognak, sőt egyenesen a főkormányszék által az ország közjavára létesíttetni szándékoltalak, megmenekülni százados vizbajainkból, ’s több millió holdakat ragadva ki a békák ’s egyéb vizi állatok uralma alól, megmenteni azokat magunknak, módinknak ’s a hazának; — jelen van a lehetőség, ez után Tiszánknak hajózhatóvá tételét, valamint más egyéb közlekedési eszközöknek létesítését, és így kis hazánk kereskedési jövendőjének is biztosítását előmozdítani! És legyen szabad megemlíteni értesítéséül annak, ki talán szükkeblűleg számít, és attól fél, hogy ollyan lehető eredményekkel biztatjuk, mellyek csupán hosszú idők múlva következhetnek be , mikor már ő lenni megszűnt, mikint itt éppen nincs arról szó , távolban fekvő haszon fejében, venni bárkinek is nem annyira áldozati készségét, mint józan számitási tehetségét, igénybe. Nem; ha akarjuk három négy vagy legfeljebb hat hét évi kitűrés és áldozat, ’s az eredmény egész valóságában nyerve lehet! Azonban nem is áldozatról van itt szó, mert vájjon lehetné így nevezni azon cselekvést, midőn valaki önhasznát mozdítja elő, vagy eddigi bajaiból menekülni, eddigi kárait eltávoztatni szándékozik? Valamint pedig áldozat nem forog itt fenn, úgy más káráni boldogulás sincs itt senkinek szándékában, mert csak legyen az egész Tisza vidékében általános a tenniakarás, az elhatározottság, nem szétágazva, hanem egyetértve ugyanazon közczélra dolgozni és bizonyosan könnyű leend a tudomány elveihez képest, öszvevágó és egy időben történendő munkálkodással , úgy intézni mindent, hogy mindenkire haszon, bár senkire se háramoljék. A jó sikernek ennyi lehetőségei között, örömünkre szolgálhat két körülmény, ha magunk körül tekintünk. Rendelkezésünkre áll tudniillik, a századnak mellyben élünk legjótékonyabb magzatja, a „társulati szellem“, mellynek sugallása alatt egyesülve, diadalt vehetünk minden az ügyet környező akadályokon, sokszorozhatjuk erőnket, és segíthetünk korlátolt tehetségünkön, azt összesitvén és ekép hatályositván. Nem csekélyebb becsű istápra találunk 1836. 1840 és 1844 ki törvényeinkben, mellyeket okosan használva eredmény koronázhatja törekvésinket. Kimondja ugyanis az 1836. 36dik törv. azon igazságos elvet, hogy közbirtokosságokban mind az, ki munkálatba vett töltések vagy vizi gátak által a vízöntésektől ótalmaztatik , úgy az, kire hasonlóképen egyeseknek költségein kezdett munkálatok jótékonyak, a reá háramló jobblél vagy haszonhoz aránylag a munkálatokban és az ezekre szükséges költségekben részt venni köteles legyen. A törvény ezen rendeletét igen jótékonyan bővíti és magyarázza az 1844diki Iedik czikk 16dik szakasza, melly világosan rendeli , hogy töltések , átmetszések és más vizszabályozási munkák azoknak költségén és azon arányban teljesitendők , a kiknek és a mint ezen szabályozási munka hasznot hoz , ’s e részben az előbbi 1807d. 1836 és 1840iki törvényeket a képen világosítja fel, hogy az azokban említett közbirtokosok alatt, nemcsakazon egy határbeli birtokosok, hanem mindazon bár több határbeli birtokosok értendők, kik a czélba vett vizi munkálatban birtokaikra nézve érdekelve vannak. És íme itt nyílik tág tér a társulati szellem működésére, annyival szabadabb és eredményeket igérőbb, mert az 1846ikidik törvény megfentéseit gondoskodván azon esetről, midőn több törvényhatóságok határain keresztül folyó vizek rendezése vétetik czélba, vagy pedig midőn az ország közhaszna, a kereskedés vagy hajókázás előmozdítása végett a kormányszék által folyami szabályozások vétetnek munkálatba, (melly czélok pedig a jelen esetben mind egytől egyig kifüzetvék) elrendeli egyszersmind mind azt, hogy a netalán vonakodók vagy akadékosok ellen milly eljárás követelsék , mind végre azt is, hogy az ilyen vizi munkálatok költségeit azokon, kik annak hasznát veendik, de a fizetéstől vonakodnának, megvenni szóbeli perrel legyen szabad, így lévén ezek, ’s illy tág mezőt nyilván törvényeink a legjótékonyabb működésre, mindazoknak, kik saját hasznukat vizi munkálatokkal kívánják előmozdítani, nem lehet benne kétség, hogy a főherczeg nádor ’s a főkormányszék üdvös szándéka, üdvözöltetni fog mindazok által, kiket a dolog érdekel, ’s kiknek most alkalmuk nyílik, telhetőleg támogatva magok részéről a főkormányszéket a közhasznú czél kivitelében, ’s általa is erélyesen támogatatva, testté érlelni segíteni végre a törvény igéjét, ’s a közhazának javát saját hasznukkal egyetemben mozdítva elő, megbizonyítani, mikint az 1836iki, 1840iki és 1844iki törvényhozások bölcs intézkedései nem ollyanok számára készültek, kik a bennök rejlő malasztokat élvezni nem tudják. Azonban a jó szándékot üdvözleni koránsem elégséges. Ha a letek mezejére akarunk lépni, nem szavakra, de cselekvésre van szükség. Ha sikert akarunk, a legczélszerűbbhoz vezető eszközöket kell kiválasztanunk. Milly színben mutatkoznak azonban az e részbeli teendők szemeinkben, ennek előadását kénytelenek vagyunk a jövő számra halasztani. Jótegyék. Bácsból. Zombor, F. hó 1ván évnegyedes közgyűlésünk megnyittatván ’s elnöklő főispánunk üdvözölvén az összegyűlteiket, kiemelé hatályosan , mikint a törvények ’s megyei határzatok csak úgy leendnek a polgári életben üdvösek, ha főleg a tisztikar in partibus lélekismeretes pontossággal és részrehajlatlan igazsággal azokat életbe léptetni igyekezendik; örömmel jelenté egyszersmind az árvaiak részére beszedett 2749 ft, a szepesiek részére pedig 615 ft 45 kr, öszvesen 3364 v.ft 45 krnak rendeltetésük helyére juttatását. A megyében állomásozó ezred megkeresésére, annak f. évi — a pesti táborozás végeit — tartandó rövid vszpontositása sz. k. Szabadka városába rendeltetett. — Z. J. a letűnt és a nemzet vágyait ki nem elégítő országgyűlés emlékét felidézvén, fejtegeté : mikint a nemzet azt, mit — a főrendek akadályoztatása miatt ki nem víhatott, kivíni másutt igyekezett, ’s méltán, mert gr. Dessewffy Aurél után szólva: az emberi kifejlődést lehet ugyan hátráltatni, de eljön az idő , mellyben az, az ellene felállított gátokat meghaladja '), és ime az idő eljött, a nemzet a főrendeknél segédkezekre nem találván a sociális élet körében egyesületek által kereste kivíni boldogulását, de ott is gálok vettettek a nemzetekben), és ezek közöl legszembetűnőbb a főisp. helyettesek sűrű kinevezése ; kéri tehát akiket, miszerint azt komoly figyelembe venni, és ő felségéhez ezen uj rendszer megszüntetésére, jobbágyi hódolattal felírni méltóztassanak, melly indítványt felkarolá L. Y. fiatal ügyvéd azt okokkal is támogatván, és ha nem olly sebesen haladó még beszédében is, abból igen sokat jegyezhettünk volna fel; elég legyen azonban megemlíteni, hogy ezen rendszert bureaucratiának nevezé éi a kormányt, minthogy Magyarországnak civil listája nincs, tagadó feljogosítva lenni arra, hogy a főispánokat és helyetteseiket olly dúsan fizesse. Sokan szólottak az indítvány mellett, de sokkal többen ellene. Elnöklő főispánunk miután a főispáni helyetteseknek már rég divatozó hosszu sorát,azokat, csak akarok és rendek a törvényekhez hűn ragaszkodjanak, nemcsak nem veszélyeseknek sőt at melly megyékre nézve, — tudván egy megyét, hol még a hétszemélyes tábla ítélete sem teljesítetett — igen is szükségeseknek, ’s czélirányosaknak islenni megmutatta volna, javaslá a kk. és rendeknek, hogy a jövő országgyűlést elvárván ha addig a helyettesek által alkotmányunk csakugyan veszélyeztetnék, ott orvoslást — Bácskának még eddig sérelme úgy sem lévén — kérjenek. Az indítványozó a rég divatozó helyetteseket veszélyeseknek lenni csak azért álljtá, mivel mint kormány emberei, annak részére is pártoskodni fognak; sőt ismervén a Budapesti Híradó vezérszerkesztőjét 3) és annak kormánynyali viszonyait öt lapjával együtt a kormány echojának 4) nevezvén, kimondá, mikép e lap a tisztviselőknek szoros kötelességül teszi 5) a kormányt támogatni, a 177 ik számban közlött sejtelmek czikkében. Végre csakugyan hoszszas 2 órai vitatkozás után a főispán javaslata elfogadtatott. — Tolnának a moldvaiakat honosítni óhajtó levele pártolta— tolt. — K. ezredes megkeresésbeli levelére, mellyben kéri a megyét, bizonyos katonák ellen tett — és már négy év óta a helytartótanács sőt a cancellaria utján is, siker nélkül szorgalmazott — bírói vizsgálatnak a hozzátartozandó csalogányokkal együtti elküldésére; történtek ugyan nyilatkozatok, mintha az már megtörtént volna, elémutattattak azonban főispán őslaga által olly iratok, mellyek meghitelesítve sem lévén, tanúsítják az el nem járást, azért is elhatároztatott , hogy a tisztviselők ezután pontosabbak legyenek és a kérdéses ezrednek a kívánt irományok elküldessenek. — Szabolcs levele, mellyben minden évben országgyűlést kér, nem maradt ugyan pártolás nélkül, megmutatván azonban emllga , hogy ha fog is tartatni évenkint országgyűlés, annak eredménye csak akkor leend, ha a kormány az alsó táblánál 2) Miféle gátak ? nem egyre keletkezik-e az egyleteknek legkülönbözőbb fajtája? és ki vétett a védegyletnek? hiszen megcsipkedni, illustrálni, megvitatni csak szabad volt talán, vagy már hozzá sem szabad szólni a honboldogítók találmányihoz. Lám, lám, a kiváltságok ellenei milly kiváltságokat követelnek maguknak! Hol vannak tehát a gátak, mellyek a nemzetekbe vettettek? Talán csak nem a védegyleti gyűlésekben központosul a nemzet? Nem vettetett semmiféle gát semminek is , hanem néhány sarcasmus, argumentum, ellenvetés vettetett holmi felkapott kedvencz eszmék ellen, — az efélékre a szabad vitatás barátjának mindig el kell készülve lenni, sőt köszönettel fogadni, ha bárki is azon fáradságot veszi magának, az ebebehurgyázott ügyek körül lőtt bakokat kijelölni. Csak ezen uton érhetni el, hogy máskor ritkább legyen a fiasco. Mi a főrendek megrovását illeti, nem kellene felejteni, hogy ab amicis justa sunt potenda. Azt kívánni tőlök, hogy ők minden nyaktörő tervhez hozzá állani tartozzanak, minden képtelenséget beregistráljanak , mégis csak sok. Segédkezeik készen fognak mint eddig , ezentúl is mindig állani az okos átalakításbeli közremunkálásra , de nem ám a hon jövendőjével experimentálgatásra. ( Sze rk. 3) A Bp. Híradó vezetőjének alig volt egypárszor alkalma az indítványozóval találkozni, amit felette sajnál, és igy őszintén kinyilatkoztatja, hogy az indítványozót ismerni alig alig van szerencséje, nem tagadván más részről, mikint az indítványozónak mély emberismerete és gyakorlott tapintata ezen találkozások ritkaságát bőven kipótolhatta. ( S z e rk. 4) Mi illeti az echót, arra szabadjon elmondani a hóhót! A Budapesti Hiradó, nem echója senkinek, hanem önmeggyőzödéseinek tolmácsa. Támogatandja a kormányt, míg az törvényes ösvényen járand,’s cselekvési hajlamot fejtend ki. —ellene fogna fellépni, ha az törvénytelenségekre vetemednék , vagy nemlegességbe sülyedne vissza. Mi a B. P. Hiradó kormánynyali viszonyait illeti, azokról az indítványozó csak annyit tud, mint magunk— azaz: semmit. — Örülünk egyébiránt, hogy az indítványozó, mint látszik ez esetben nem vala aggodalmival a bácsi rendek többségének echója. — Sze rk. 5) Isten mentsen ! A B. P. Híradónak nincs joga bárkinek is kötelességül tenni valamit. Az illyen dictatori szerepelés másoknak jutott, kik azt tudják is használni. — Sz e rk. 6) Úgy van, eljön az idő, mikor egy tulságokból élő és résztaktikáju ellenzéknek ügyetlenkedéseit, mint valódi gátjait a haladásnak, meg fogja unni és le is győzni a kifejlődés józan barátinak erős akarata, — S z n r b.