Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-01-24 / 119. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., bontókban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Péntek 119. Januar 24. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Teljes szám­i példányokkal még szolgálhatunk. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos* utczai Claudy-házban­­(»(k ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kineve­zések. Pillantás az 1848/uki országgyűlésre. A magyar tengeri keres­kedésre szolgáló száraz és viziutakról, különös tekintettel a Vukovár és Fiume közt tervezett vaspályára. Megyék: Közgyűlések Zala-, Mosony- és Barsban. Budapesti hirharang. Külföld. Spanyolor­szág. Északamerika. China. Egyesületi közlések: Első magyar takarékpénztár. — Magy. gazd. egyesület közgyűlést. Hivatalos és magán hirdetések. HUSZARORSZÁG és EHARIX A nagy magy. kir. udv. kamara a temesi k. kamrai igazgatóságnál Ungár Mihály és Fluck János előléptetésekkel megüresült ud­vari tiszt­ségekre Szepessy Mihály keblebeli tisztib. fogalmazót és S­z­i­l­v­á­n­y­i Hermán keblebeli díjas fogalmazó gyakornokot alkalmazta. (Pillantás az 1843/4ki országgyűlésre.) (Folyt.) Sokszor érintők, miként honunk sajátlagos viszonyaiban egy erős aristocratiai elem létezését szükségesnek tartjuk, ez mindazáltal nehéz feladatának — miként közvetítő legyen a trón és a nép között, miként ellenőr legyen az önkény kísér­letei , és a proletár tulcsigázati igényei ellenében,­­ csak akkor felelhet meg, ha jogaihoz arányos kötelességeket is vállal, ha jelesül e hon terheihez igazságos arányban járul. E teher elvállalás az attól tökéletesen ment állapot után alig képzelhető a nélkül, hogy egyesek értéke meg ne rázkódtas­­sék, vagy érezhető csorbát ne szenvedjen. A törvényhozás kötelessége illy időszakban gondoskodni a felől, hogy az átmenet az egyes érdekek lehető legnagyobb kíméletével eszközöltessék, és ezek csak akkor essenek ál­dozatul, ha azt a közjó múlhatlanul igényli. Kétszeres köte­lesség volt ez a magyar törvényhozásra nézve, miután a magyar nemesség részint kívüle fekvő okok, részint saját gondtalansága, és fényűzése miatt az eladósulás örvénye felé sodortatva, legújabb hiteli törvényeink szigorában nem lelte fel azon menedéket, mellyet a kellő előzmények kíséretében azokban feltalált vala , és így annak egy nem csekély részét haladási mozgalmaink, mellyek refrainje pénz volt és ismét pénz, végromlással fenyegeték, ha csak a törvényhozás nem ragadja meg azon módokat, mellyek által az egyiket a fenye­gető veszély elöl mentheté, a másikat képessé leheté újabb, és tetemesb áldozatok tételére. E módok egyike rejlett volna a Hitel­intézetben, és hogy ennek szükségét a hon mélyen érezte, világos tanúságul szolgál 40 és néhány megye, melly ennek sikerlését képviselőinek kötelező utasításul alá. Ez intézet, — mit nem sajnálhatunk eléggé — nem lé­tesült, és nekünk egyedül azon meddő foglalatosság maradt, taglalni: mi oknál fogva nem sikerült, és lehetett volna e magasabb tekintetek veszélyeztetése nélkül azt mégis létre­hozni? Tekintsük végül a novembe 2diki kir. választ, és az erre keletkezett felírási javaslatot, mint utolsó okiratokat a kormány és alsó tábla közti e perben. A kir. válasz főleg az országos rendek által ajánlott azon intézkedést sújtja, melly­­ben a kezelés,­­s ellenőrségről van szó, miután szerinte a jó rend, és bármilly igazgatás feletti tisztult fogalom azt kí­vánják, miszerint a kezelés az ellenőrségtől élesen elválasz­­tassék — erre pedig a volt javaslatban kellő figyelem fordít­va nincs. A nyomatékos­ ellenvetések másodika, a czélba vett rendelkezés ellen van irányozva, melly szerint attól, ki a törvényben kiszabott feltételeknek eleget tett, a kölcsönt semmi szin alatt megtagadni nem lehetett volna. — ’S mind e két ellenvetést igen természetesnek látjuk, mer az elsőre nézve , ha az ellenőr egyszersmind elhatározó befolyással bir a kezelésre, megszűnik a kezelő határkőre való lenni, de az ellenőr is eltéveszti tulajdonképi hivatását, miután azon működésben vesz részt, melly felett részrehajlatlan bi­­rakint kellene állania; a másodikra nézve lehetlen volt az intézetre olly határozatlan kötelezést hárítani, mellynek ha a rendelkezés alatti pénzek hiánya végett eleget tenni nem bírt, hitele nem kevéssé csökkent vala. Gyenge oldala a kir. vá­lasznak felfogásunk szerint abban rejlett, mikint az ellenör­­ség eszméje nem volt világosan kifejtve, és igy azon aggály­nak alkalom adva, miszerint ez ellenőrség tisztán illusorius maradand, mellyet éppen mert az igazgatóság kinevezése egyedül a fejdelem kezébe adatott, lehetőleg szabatosan körülírni a nemzet kétségentuli érdekében feküdt. Erre kel­lett volna tehát a felírásnak szorítkozni, melly e válasz kö­vetkeztében terveztetett; e helyett azonban a gyönyörű tollal irt replicában értekezést olvasunk a kormányzat általános rendszeréről; eszmélkedéseket összeköttetésünk heteroge­­neitása és azon nehézségek felett, mik ennek következmé­nyei; a kormány törvényes orgánjain kivül állók elleni gya­núsításokat, mellyek falánkja még azon kül­csín, és parlia­­menti üledékes hangulat alól is érezhető, mellyel azok e­­gyébként előadvák; a kölcsön megszorítása iránti rendelke­zést oda látjuk magyarázva, mikint csak azért kívántatik a kölcsönadás, vagy megtagadás joga az igazgatóságra ruház­tat­ni, hogy az majdan megvesztegethetési eszközként szol­gálhasson. Szóval ha félretéve minden politikai színezet iránti hajlamot vagy élőszenvet, részrehajlatlanul kívánjuk taglalni az érintett okiratot, elmésen összeszőtt aggályait látjuk ben­ne egy hazájához hű , szándékában tiszta, de mértéken túl féltékeny és elfogult kedélynek és sajnosan nélkülözzük benne a szilárd kitűrés, a stalusférfiui tapintat azon szellemét, melly egyedül vezethet üdvös eredményre. Jövő törvényhozás feladata marad az érintett intézet lé­tesítése, úgy kiálló szüksége mellett is jelenleg elmaradt ja­vítása bűnjogi állapotunknak. Itt ismét nem lehet eléggé nem sajnálnunk, hogy a kifejtési stádiumok mellőzésével az ezé­­loztatott létrehozatal, mi részint polgárosultabb nemzetek­nél is még csak elméleti vitatás ’s nem gyakorlati javítás tárgya, részint olly idegen institutio, mellynek ha proble­­maticus haszna iránti vitát mellőzzük is, ismertetni, ’s a nép jelleméhez idomíttatni kell, mielőtt annak általános alkalma­zása megkisérlethetnék. ’S úgy hiszszük, hogy sokkal in­kább számolhatott a törvényhozás honunk hálás köszönetére, ha a büntető eljárásban az eddigi systemizált viszszaélések helyébe nyilvánosság és szóbeli védelem melletti azon rend­szert állítja, melly Németország alkotmányos állományai egy részében jó sikerrel gyakoroltatik ; ha a büntető törvényköny­vet — Corpus Jurisunk ez annyira érezhető hézagát — tör­vénybe igtatja ; ha végül börtönjavítás ügyében a lehetősé­gig határai között czélszerűen intézkedik mint jelenleg, midőn egy két érdekes vitán, néhány a hallgató és magányrend­szer körüli tudós értekezésen és az esküttszékek mikénti al­­kalmazhatásának kétrendü tervén kivül eredményképpen alig bírnak egyebet nyújtani. Megkísérlék a megyei kihágások korlátozását is, melly az utóbbi gyászos események után elannyira szükségessé vált, azonban a­helyett hogy igyekeztünk volna akár a vá­lasztók számát, képviselet, vagy más alkalmas mód által ke­­vesíteni, és akkor a főispán által kizárólag gyakorlott jo­gokban többet is részesíteni, akár viszont a rendnek nagyobb biztosítékot szerezni, de a választók számát diluálni; számos uj elemmel szándékoltuk szaporítani a választásban eddig résztvettek számát, egyúttal pedig a rendnek még azon ke­vés biztosítékát is lerombolni, melly eddig a főispán kijelö­­lési jogában feküdt, ’s hogy ezeknek annál inkább könnyit­­hessük jogai gyakorlatát, dracói törvényeket javasoltunk a lehető, sőt sokszor alig képzelhető visszaélések fékezetére. Érinthetnék még a bányatörvénykönyvet, melly iránti ér­tekezések fonala a kormány készületlenségén, és a collegia­­lis bírálat csigalassú eljárásán szakadt meg; emlithetnők az ősiség bonyodalmas kérdésének választmányilag megkisértett, de az alsó tábla által nem birált megoldását; felhozhatnék a vasutak elkésett ügyét, mellyre nézve reményünk utolsó hor­gonya nádor ő fenségének nyugtató nyilatkozatában alapul; elősorolhatnék a népnevelés és kereskedelmi ügy érdemébeni választmányi munkálatokat, az írói tulajdon és honosítás, unitáriusok bevétele , és izrael fiainak polgárosítását, úrbéri módosítások és községi jegyzők, erdélylyeli egyesülés, és egyesületek iránt készült törvényjavaslatainkat, azonban ezek részint nem állnak a teendők sorában első helyen, és azért elmaradásuk nem jár annyi veszteséggel, részint kész anya­gul szolgálhatnak a jövő teru­hozásnak, főleg ha mit e késlel­tetés által érdekükben veszthettek, érleltebb, kifejlettebb vol­tuk által pótolandják. (Vége későbbi számainkban.) '^(A magyar tengeri kereskedésre szolgáló száraz és vizi utakról, különös tekintettel a Vukovár és Fiume közt tervezett vaspályára.) Kétségen kivül áll, hogy a Magyar-, Tót- és Horvátországon olly hosszú kiterjedésben átnyúló, és ezeknek a tengerpart­­tali összeköttetésére olly igen kedvező­ helyzetű ’s hajózható Száva és Kulpa folyók tökéletesen alkalmasok a tengerpart­tali legrövidebb összeköttetés által a kölcsönös kereskedést lé­tesíteni, ’s ezáltal a beliparnak egy biztos ’s a közjólétre dúsan áradozó forrást nyitni. Bő alkalmam lévén a Száva és Kulpa folyókat pontosan felvett vízmértani adatok nyomán hajózhatási tekintetben kellőkép megismerni;— ezen két folyónak a magyar tengeri kereskedésre szolgáló tetemes hasznaira nézve — a Vukovár és Fiume közt tervezett vaspálya ellenében — észrevételei­met e következőkben bátorkodom előterjeszteni. Egy a Duna és magyar tengerpart közti akadálytalan közlekedés létesítésének vitatása — mint e honra nézve igen is érdekes életkérdés — már huzamos­ idő óta van napi­renden, és az utolsó országgyűlésen egy az al-Duna és Ká­­rolyváros közt vonandó vaspályának építése ki is mondatott, melly azonban a jelen kereskedelmi viszonyok mellett — leg­alább az én belátásom szerint — a kitűzött czélnak követ­kező alap­okból nem felelhet meg. Úgy látszik, hogy ezen végzés csupán a hajózási akadá­lyoknak bizonytalan és túlfeszített adatiban; — majd a Szá­vának ezekből következtetett hajózhatlansága, — és a hajóz­hatóvá fordítás igénytette költségkivetésnek nagyságában ta­lálja fel indokát; mert különben az ország Rendei egy vas­pályának építését annyival kevésbbé mondandották ki, miután már rég meg van mutatva , hogy a vizeni szállítás a hajóz­ható folyókon mindennemű közlekedésben, de főleg — mikint ez esetben is — a nyers termékekre nézve, mellyek termé­szetüknél fogva nagyobb tért foglalnak el, — a legolcsóbb ’s a magyar tengerparti kereskedés felvirágoztatásának — a lehető legolcsóbb út létesítésének és a közlekedés könnyíté­sének elmellőzhetlen tényezője. Mielőtt az ország a kérdéses vasvonal létesítetésénél rosszul számított 5n­0 kölcsön által a hosszas adóteher nyo­masztó jármát elvállalná, méltán fáradságot érdemlett volna annak kellő megvizsgálása, vájjon miben áll a Száva folyó­nak állítólag hajózhatlan állapota, és valóban ollyan-e, hogy annak csupán egy roppant költség megkímélésének tekinte­téből kell mellőztetnie, és hogy e miatt volt-e szükség olly költséges közlekedési eszközökhez folyamodni, végre ez utóbbi eszközök alkalmazásánál a hely viszonyainak tekin­tetbe vétele mellett, milly akadályok állnak elő? Ezen a jelen esetben olly igen érdekes kérdésre tán ki sem tud jobban felelni, mint az, ki legújabban minden, a Száva folyón a lehető legnagyobb pontossággal végbevitt vízmérői felvételeket és a helyarányt kellően ismeri, és mint i­lyen állítani meri, hogy a Száva és Kulpa folyók igen gyér vízeséseik miatt a hajózásra tökéletesen alkalmasak , és mi­után a ritkán mutatkozó csekély vízállásnál is a degoi és sre­­dickoi hajózás akadályait a Kulpa vizén kivéve — elegendő mély mederrel bírnak arra, hogy a jelenlegi Száva- és Kulpa­­gőzh hajózásnál alkalmaztatni szokott garinás hajókat — mely­­lyek 30 hüvelyknyi sülyedés mellett, 3500—4000 mérővel rakodnak meg — elszállítsák, ennélfogva szabályozott ha­józás mellett a kitűzött czélnak — melly csupán a Duna és Károlyváros között még csekély vízálláskor is akadálytalan, és nem nagy költséggel járó közlekedés létesítése — tökéle­tesen megfelelnének. Az előrebocsáttattak bebizonyítására, és a Száva folyó állítólag hajózhatlan állapotának felvilágosítására következők szolgálnak. A Szávának kisebb vízállásnál állított hajózhatlan volta közönségesen azon okból támadtatik meg , mivel a Dunán és Tiszán, Bánátban, Törökbecse és Pancsovánál is egyebütt megrakodott, és 60—70 hüvelyknyi sülyedés mellett, 8—10 ezer mérővel terhelt duna-hajók Sziszekig nem haladhatnak, annak meggondolása nélkül azonban, hogy a Száva nem Duna, és hogy amazon annál kevésbbé lehet ugyanazon ra­kodással előhaladni, miután az elhagyott állapotú Száva fo­lyóban fekvő faszálak és malomkarók elmozdítására, vagy annak szabályozására legkisebb fáradság sem fordíttatott. Illy körülményekben tehát a Száva folyó hajózhatlan álla­potát, elhagyatott volta, az aránytalanul nagy hajók és a túl­nyomó teherhordásnak kell tulajdonítni, mert, valamint egy nagy tengeri hajót nem lehet a Dunára bocsátani, ugyszinte képtelenség kívánni, hogy nagy dunahajó csekély vízállás­kor a Száván haladhasson; aztán ez állapot nem is ollyan, melly a folyam­ kereskedést csökkenteni­ vagy épen megszün­tetné , mert ha egy hajó 8000 mérő gabonát be nem fogad­hat, kettő közt lehet felosztani. Ezen belul felfogott bajos helyzetet, melly csupán a Zimony és Sziszek közti haladéktalan közlekedés akadályoz­­tatásában találja fel okát, é s az országgyűlést is más rend­kívüli, majdnem elviselhetlen, és az igénylett haszonnal semmi kedvező kapcsolatban sem álló közlekedési eszközök választására birá, — maga a keletkezett Száva és Kulpa­­gőzhajózási társaság átlátta, és néhány a Száva vízmélysé­géhez alkalmazott hajók felállításával, — mellyek a gőzha­jókhoz húzókötél által kapcsoltattak — a bajon akint segített, hogy jelenleg már múlt nyár óta a Sziszek és Zimony közti gőzhajózás kedvező sikerrel halad elő. Noha pedig a nyári hónapokban tapasztalt kisebb vízál­láskor a Száva folyónn hajózás, — az annak medrében fekvő fatörzsökök és tüskék — mellyek csak a hajózásnak ártalmas zátonyokat szülnek — és a még sokkal veszélyesebb malom­karók miatt— néha némi akadályokat szenved; még a be­hozod gőzhajózásnál azon bizonyosság tetszett ki, hogy az újonan készült, és 3500—4000 mérő gabonávali rakodásnál 30 hüvelyknyi sü­lyedésnél alább nem szálló hajókkal a Szá­ván kisebb vízálláskor is akadálytalanul elhaladhatni, és a Sziszektől Zimonyig elnyúló utat 3­0 vagy vizellenesen Zi­­monytól Sziszekig 5 nap alatt bevégezhetni, míg illyes uta­zások a Száva közönséges vizmedréhez nem alkalmazott ha­jókon, csupán a kedvező vízálláskor 18—24 napot­ — érezhető apálynál pedig néha több hónapot is igényelnek; melly bajos állapot — mikint már fenebb érintetett — a Száva hajózhatlan, sőt még hajózhatóvá sem tehető állapotának alaposan annál kevésbbé tulajdonítható, miután a már tetileg életbe lépett gőzhajózás által nemcsak a gyors és akadály­talan szállítás főczélja van elérve, hanem a gondoskodás oda is kiterjesztetett, hogy a vitelbér mindig egy bizonyos mérsékelt álláspontra megállapítassék, míg ez ellenben a közönséges hajóknál a vízállás különbségéhez képest szün­telen változást szenved. A Szávagőzhajózási társaság, tehát annak tekintetbevé­tele mellett, hogy az ország nyers — tehát nagyobb tért kivánó-termékeit Bánátból Sziszekig gyorsan és olcsón szál­lítja , — olly hasznokat ígér, minőket semminemű vasutasém­ biztos that, csak a Száva medre a tüskék és malomkaróktól tisztán tartassák — annak az alálirattul 213 243 főra számí­tott, és 18­43. évi mart. hóban felsőbb helyen is jóváhagyott némi szabályozási indítványai életbeléptessenek , és ezen ol­csósága miatt a kereskedésre nézve olly igen hasznos vizint tökéletesen meg van nyitva. Ép igy áll a dolog Kulpa folyóval is, azon különbséggel azonban, hogy itt Degoi és Sredikóban szembetűnő hajózási akadályok mutatkoznak, mellyek az országos fő­építészeti igazgatóságtól igen czélszerűen kidolgozott— felsőbb helyen is jóváhagyott — és 455,311 ftra számít­ott szabályozási tervezet által megszüntetnének , és így a Kulpa folyó sza­­bályozási­ dolgozók­ban a lehető legnagyobb pontossággal felállított összeegyeztetések és számítások nyomán a ter­­mesztmények vitelbérének, a már szabályozott Kulpa folyón.

Next