Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-02-23 / 136. szám
Vasárnap 186. BUDAPESTI »71 1 rjof Die Blöffzeichemnt noiyoen renruareö. a kladókivitalban, gránátos« atotai Dlandy-házban 46(nik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ fixen lapok minden hétes négyszer, u. m. kedden,sütörtökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. HAGAARRRS25ÁG és KERKLY. 6 cs. ap. kir. Fölsége gr. Szécsen Miklóst Pozsegamegye főispánját, saját kérelme következtében ezen megye kormányzásától,— eddigi érdemteljes vezérletével legfensőbb megelégedésének nyilvánítása mellett —fölmenteni,’s e megye főispáni helytartójává gr. Szécsen Antal udv. titoknokot legkegy. kinevezni méltóztatott. Ő cs. ap. kir. Fölsége Bittó Adalbert szerémmegyei főispáni helytartót ezen hivatalától fölmenteni ’s ,udv. tanácsos czimmel diszesiteni; Szerémmegye főispánjává pedig báró Kulmer Ferenczet báni tábla ülnökét legkegyelm, kinevezni méltóztatott. Ő cs. ap. kir. Fölsége Clemens József zágrábi kanonokot a zágrábi nemesnövendék-ház igazgatójává méltóztatott kegyeim. kinevezni. Szerkesztőségünknél az árvamegyei, éhséggel küzdő szegények részére újólag köveik, emberbaráti adakozások történtek p. pénzben: Szász-Coburg és Gothai fejedelmi hg Ferdinand ő fensége 200 ft, ö fenségének fia Szász-Coburg és Gothai hg August ö fensége 100 ftot, ’s az ezen herczegi középponti cancellariai tisztség Bécsből 25 f. — N.N. Nagyszántóról 8 f. — Pesten: Trattner Terézia k. a. 1 f. és Károlyi Sidonia k. a. 1 f.—Dr. Braun gyűjteménye Nagy-Abonyból 21 f. 40 kr. (Adakoztak ehez név szerint: Dr. Braun 2 f, Novákovics Ján. 20 kr, Szabó Kálm. 10 kr, Stern Adolf 20 kr, Korvány Roz. 20 kr, Zsigmond Erzs. 30 kr, Vida Ján. 1 f, Kostyán János 20 kr, N. N. 20 kr, Valerian Aloyzia 10 kr, Andrássy Ján. 1 ft, Szily Istv. 1 ft, Gaal Gásp. 10 kr, Altman Sam. 40 kr, Hay Dáv. 20 kr, Hay Móz. 20 kr, Altman Józs. 20 kr, Hay Salam. 20 kr, Hay Jak. 1 ft, Danieles Ján. 20 kr, Nagy Józs. 1 f, Perselné 24 kr, Majer Ján. 1 f, Király Mih. 20 kr, egy valaki 10 kr, Szikszay Gerg. 6 kr, Wexler Jós. 10 kr., Valaki 10 kr., Adler Éliás 10 kr., Prettenhoffer Józs. 20 kr., Gecse Endre 20 kr., Andrássy Istv. 1 fr., Wexler Lőrincz 20 kr, Stern V. és anyja 30k., Singer G. 1fr, Valaki 1 fr., S. J. 2 fr., Egy valaki 40 kr.) — Tasi Becz Ádám 3 fr., t. Becz Kár. 1 fr. N. N. *) 3 fr. 40 kr. — Tészen ezen újabb adakozási öszveg 364 fr. 20 krt pp. (A már elküldött 2345 fr. 58 kr. és 3 darab aranynyal az egész gyűjteményi öszveg mostanig : 2710 fr. 18 kr. pgében és 3 db arany.) TUDOMÁNYOS VILÁG. Magyar academia. .. (XVI. nagygyűlés. II. Szerkezetbeli módosítások.) Előadtuk észrevételeinkkel együtt, a 97. számban (dec. 17.) azon szerkezeti változások javaslatát, mellyel a múlt évi kisgyűlések készítettek. Óhajtásunk beteljesült. A nagygyűlés elfogadta. Ki van ez által rekesztve a nem szakbeliek befolyása az illető tudományos tárgyakra úgy, mint a más osztálybeli férfiak választására. Csak szakbeliek birálandják meg az osztálybeli munkálatokat; szakbeliek szólandanak jutalomtárgyak kitűzéséhez , pályairatok és egyéb munka megjutalmazásához;szakbeliek választandanak tagokat, nem költő mathematicust, ez historicust, ez természettudóst. Fájdalommal kell megvallanunk, hogy az academia ítéletei és választásai nem részesültek eddig azon birodalomban, mellyre többnyire méltók voltak; az írósereg azt kérdezé: ki hozta ez ítéletet? egy vegyes gyülekezet, mellynek talán ötöde. *) Ezen tisztelt adakozó urnak , — ki levél kíséretében N. N aláírással 3 fr. 40 krt küldött be ’s arra kér, hogy az újságban ki ne jöjjön, — kénytelenek vagyunk szerénységét annyiban megsérteni, mennyiben minden pénzről számolni tartozunk ’s igy az öszvegből ezt sem hagyhatók ki. Sze rk. 'hatod, vagy épen tized része volt csak competens; kérdés: ki választotta e mathematicust vagy történettudóst? egy vegyes gyülekezet, mellynek legnagyobb része szükségkép nem volt azon állapotban , hogy őt megitélhesse, mert vagy nem is ismerte, vagy legalább illetékes birája nem lehetett. Sympathiák ’s néha jó szerencsének tulajdonító tehát a magának illusiót nem csináló el választatását, mellyel inkább a választójág többsége öntudatos, átgondolt ítéletének óhaja köszönhetni.Innen bizonyosan némellyeknek azon hidegségek, mellyel az intézethez, minek tagjai lettek, viseltetnek. Innen azon tény, miszerint a tagok sorában van nem kevés, ki még semmi tekintetben nem lendített nevezetest a maga osztályára; ’s másfelül itt is ott is néhány jeles férfi, kit az osztályok keresztül nem vihettek. A nagygyűlés mostani határozata szerint mindenike a négy állandó bizottságnak (miknek körei, mint azt fennidézett számunkban előadtuk: I. nyelv és széptudományok; II. bölcsészi és társadalmi tud.; III. történeti tud.; IV. mathem. és természet-tud.) maga választand köréhez tartozó tagokat, vagy a jegyzőkönyv nyelve szerint maga tüzendi ki azokat, ’s az összes academia, nagygyűlésében, elfogadja vagy elveti; ha az elsőt, úgy megerősité a competensek tényét, ha a másodikat, úgy gátolja egy alkalmas férfi beléptetését, mi sokkal kisebb erkölcsi rész, mint egy nem alkalmasnak beválasztása: t. i. a szigor által a tagság becse ’s tekintete nő, ’s a tagadó factum (a kirekesztés) egy évre szorítkozik; a gyengének választatása ellenben mély sebet ejt a tagság becsén, az academia tekintetén, ’s e seb azonfelül gyógyithatlan. Eddig, valljuk meg, az academia szigorú nem volt; mert mikép is legyen az incompetens szigorú adoz, ki, bármelly gyenge legyen szakában, benne mégis erősb nálánál? ’S a példának hihetlen ereje van! Miért ne ezt? mondják, hiszen olly méltó csak van ő is, mint M. vagy N., holott a helyes okoskodás ez volna: már M. és N. sem méltók, a világért ne szaporítsuk a nem méltók számát. Reméljük , új aerát derítene az új választási rendszer académiánkra, mert a kisebb és illetékes testületek hasonlithatlanul több garantiát nyújtanak az akadémiának ’s a közönségnek a mostani kevert és népes választó gyűléseknél. Melly szigorra intetnek ezen bizottságok mindenek előtt a felelősség nagysága által, melly néhány egyed közt oszolván csak fel, mindeniket erősen nyomja! Nem veszélyezteti e legnagyobb mértékben tekintetét, ’s a bizodalmát, mellynek megtartását az akadémia ellenében olly féltékenyül kell az egyes szakoknak kivánniok, ha felületes, gyenge, jeleset elő nem állított vagy nem ígérő férfit tűznek ki választásul ? ’S az illy, önállással felruházott testületekben szükségkép kifejlődő testületi szellem nem a legerősb pajzs-e méltatlanok felvétele ellen? Igenis ellen lehet vetni a testületi szellem fonákját is, annak elkorcsosodását, mellynek a tudós testületek csak úgy mint mások számtalanszor adák kártékony jeleit. De, mivel ez akadémiai bizottságok nem egészen függetlenek , sőt erkölcsileg mindig felelősek, tetteik motivátiójával tartoznak, és az akadémia vétót gyakorolhat, mivel azon felül az académiának hatalma van rendkívül intézkedni, mihelyt ezen institutiói az illetékes közvéleménynyel magukat ellenzékbe teszik, ezek „franczia academiává“ soha nem fajulhatnak. — E belső-oeconomiai reform után, óhajtjuk és reméljük, hogy nem meszsze azon idő, mellyben az akadémia kis gyűlései is osztályülésekké alakulandnak által. A „quadrata rotundis“ sehol sem nagyobb képtelenség mint tudományos testületeknél. De elég erről most. Annyi bizonyos, hogy a jelen ülésszerkezet valamint példátlan, úgy a leghatalmasb eszköz az erőknek egymás általi paralyiálására. Azonban — habit Deus his quoque finem. (Közülés dec. 26.) Tárgyait elmondák a lapok. Két dolgot nem hagyhatunk bár késecskén már, érintetlenül. Először a másodelnök megnyitó beszédét, mellyből azon intést kell kiemelnünk , mit a nyelvre nézve mondott el. A mindig éber, üdvünk felett akkor is gyanakodva őrködő gr.Széchenyi István, midőn a nyert diadal mámorában elszunnyadnánk, figyelmeztet, miképen még nem értük el a révpartot azzal, hogy a magyar nyelv nemcsak törvény, hanem oktatás és közigazgatás nyelve is! Ne nyugodjunk meg borostyánainkon. Még ezáltal a magyar nyelv megmentve nincsen! Deák volt még kevéssel ezelőtt törvény, iskola és igazgatás, de azért élet nyelve a deák nem volt, így a magyar is leginkább köznyelv, de a társasági téren, a közéletben, ide értve minden osztályait a társaságnak , élete még korán sincs biztosítva. Divattá, aszszonyaink, házi életünk általános belső nyelvévé még nem lett. E téreket pedig el nem foglalhatni törvénynyel, nem semmi erőszakkal: erkölcseink szelídsége, kelleme, példás humanitás, ’s értelmiségünk és ízlésünk fáradatlan kifejtése, szellemi felsőség azon egyedüli fegyverek, mikkel szíveket és elméket nyerhetni, mikkel a szelídebb erkölcsű , müvelt bánásu, értelmes és nálunk annyival finomabb ízlésű ’s szellemibb idegennyelvü honfitársainkat ’s a szépnemet meghóditani lehet. Még ifjúságunk, sőt nem-ifjuságunk nagy része is úgy viselendi magát, hogy nyerseség és dacz, mint most, egyértelműnek fog tartatni a ,magyar‘-ral, addig nem nagy olvasztó erőt fogunk gyakorolni. Eddig is a melly szerencsénk volt, azon csodák közé tartozik, mikkel az úristen gyakran áldotta meg érdemen felül e hazát. Azon túl e szerencsét drágábban kellene vásárlanunk, mert eddig részint nem kelle még, részint csak részletes és gyenge reactióval kelle küzdenünk: mostantól kezdve minden lépés nehezebb lesz: a nyert diadal irigyeket gerjeszt, és a melly elemek a politikai élet mezején vesztenek el minden tért, a sociális életén fognak annál nagyobb erőt kifejteni , ha elszunnyadunk. A magyarnak pedig épen ez hibája, mit a történetek bizonyítnak. Azért kiáltja felénk gr. Széchenyi István az ébresztő szót: halljuk meg őt hazafiak, és őrködjünk. Nem vagyunk még túl a hegyen , sőt annak csak alján állunk. A civilisatio’s az ipar a mai világ azon két óriása, kit meghódítani kell, v. meghódíttatunk általok. -- Más mit szó nélkül nem hagyhatunk azon, sokfelé hallhatott észrevétel, hogy olly előadások, miilyen Balogh Pál úré volt, nem illy közülésre valók. Tehát tudományos tárgy fejtegetése nem tudós társaság ülésébe való? E felfogás eredeti, ’s tősgyökeres magyar. Ti mulatni akartok ott, mint valamelly szavalati versenyben, v. színházban, ’s igy okotok van piszegni. Csodálatos idegenkedés, csodálatos fázás az „ismeretektől“ még akkor is, midőn azok olly kellemes és a be nem avatotthoz is leereszkedő módon közöltétnek, mint itt! *) Mi azt óhajtjuk, bár az academia, illy rendeltetését félreértő és az eféle nyílt ülések fogalmát megsemmisitő nézetekre nem hajtva, inkább kisded, de figyelmes és hozzáértő közönséget vegyen czélba, mint számosat, de figyelmetlent, nyugtalant, mellyet kíváncsiság csödit be, nem tudományszeretet, ’s melly hivatottnak érzi magát az előadónak piszegni, ha fejtegetései a tárgy kívánaténál fogva tán bővebbek találnak lenni, mint a hogy a szeszélynek ’s részvétlenségnek tetszik. Hegyek és városok. Hevesből, febr. 17dikén. Tiz óra már reggel, ez gyűlésünk kezdet-órája; nincs cortes, ’s átérem még sem elég a gyűlésre seregletteknek. — Heves a legkegyelmesebb királynak hálaföliratot határozott a múlt évi dec. 16. események tárgyában kelt kir. leiratért; e hála-föliratnak Heves érzelmeit kell tolmácsolni, ’s e nagy statusból csak tizenkettő emelt szót, de ne illessük a leplet, Heves engem érteni fog; külsők ne lássák kiskorúságunkat, ne vessenek meg gyöngeségünkért. — Kir. biztosi elnöklet alatt kezdett gyűlésünkben kihirdettettek legújabb törvényeink—ezek folytában a szent korona őreinek üdvözlő levél határoztatott; — az ev. lelkészek előtt netalán kötött vegyes házasságok összehalnak, hasonlókép összehatnak a közmunkások is; közmunka társ *) Megujjítjuk itt azon előbbi észrevételünket, hogy ezen értekezés hoszszadalmasabb volt, sem hogy egy illyen vegyes közönség figyelmét folytonosan lebilincselhette volna. Szerk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Újabb adakozások az árvás szegények részére. tudományos világ (Magyar academia XV. nagygyűlés.) Megyék és városok: Rendkívüli közgyűlés Hevesben. Árvamegyei inség-hirek. Veszprémi tudósítás a tapolczai tűzről. Rimaszombati levél: Nyiltválasz B. L. nyilt levelére. Budapesti hirharang. Hírlapi szemle. Külföld. Nagybritannia Franczia- és Spanyolország. Mexico. China. Egyesületi közlés : M. gazd. egyesület (vége.) Hivatalos és magánhirdetések. Loteria-húzások. Nemzeti színházi előadások. Gabonaár. Statuspapirok árkelete Dunavízállás. Tárcza. Akarat és hajlam. Regény b. Jósika Miklóstól, ld. Rész. l.szak. Monomania. (Folytatás.) B. PESTI HÍRADÓ TÁRCSÁJA. AKARAT és HAJLAM. Regény. - - B. JÓSIKA MIKLÓStól. II. Rész. II. Monomania. (Folytatás.) Szomorú kötelesség szegény gyermekem neked a valót megmondani, s jobb ha tőlem hallod, mint mástól, mi végre még sem maradhat titok előtted. — Anyám hatályteljes nő volt, ivadéka egy régi nemes olasz családnak; atyám elcsábította őt — ’s vele szülői házát elhagyatá, s később iránta minden kíméletet és gyöngédséget feledett. Kitartó csatlakozásának jutalma — megvetés ’s durva bánás jön; anyám nagylelkű volt, és tört — érettem mig a kehely csordultig telt. De egygye után azon pórias indulatrohamoknak, mellyekbe atyám , minden kis pénzköltségre kitört, anyám egy éjjel karjai közé fogott ’s odahagyta férje házát, ’s szüleihez ment. — Le nem irom neked ama nyomort, am nélkülözéseket, melylyeket ezen erős lelkű némber kiállott, mig megsértett szülői lakához ért, kik közöl csak atyja élt még, ki et az egészen megváltozott egy avult rongyokba takart gyermekkel, mint amitenét kergette el házától ! — Istenem! — saját gyermekét! mig házában egy fiatal nő, nejének egykori komornája azon daczczal vezeté a kormányt, melly az illy teremtések sajátja , ha valahol gyenge és gyöngédtelen férfiakra kapnak, kik e nemében a viszonynak fűzik odább napjaikat. — Anyám ezen iszonyú bánástól lesújtva, végre a törvényekhez folyamodott, atyád gróf Sevillié — iparlovag — bár egy régi család ivadéka — de erről később — egy a legszebb férfiak közöl kit valaha láttam , akkor tájban még alig huszonnégy éve, mindenkép igyekezett anyám kegyét megnyerni. Anyám minden szenvendései mellett, szép nemes tekintetű hölgy volt, ki nagyatyámnak számos ellenségei közöl, mert mindenki gyűlölte büszkeségéért, többekkel ismerkedett meg, ’s ezek közöl többen leginkább atyád kifáradhatatlan közbenjárása által, hév tevékenységgel fogták föl ügyét. Végre azonsága kiviláglott, mindenki ráismert, ’s atyja kényszerítve jön, egy öszveget kifizetni, melly elég volt arra, hogy abból nem fényesen ugyan, de becsületesen élhessen. Ekkor már Sevillié — későbbi férjem — annyira be tudta magát anyámnál hízelegni, mikép minden dolgaiban megbízta. A világ Sevilljét nem rég ismerte, mert ő bár ottani születés, távol földön nevekedett, ’s csak nem régiben került szülötte helyére vissza. Ő azon tulajdonokkal teljes mértékben birt, mellyek megfoghatóvá teszik az emberek elemének boldogulását, mint tevékenység — — legnagyobb készség szolgálatra, kellemes külső ’s kifogyhatlan vidámság. — Ezek csempészték őt be a jobb társaságokba, hol játékkal tartotta fen magát, a nélkül hogy valaki segédforrásaira gondolna , ’s voltak kik anyámmal összeköttetésében többet barátságnál, mások kik semmi különöst nem találtak. Sevillié később anyám egész vagyonának kezelője lön. Anyám elhagyta honát és Bécsbe utazott, hol Sevillié kezelése alatt pénze igen gyorsan szaporodott. Anyám, kinek pénzügyekben semmi tapasztalása nem volt, egyébiránt a Sevillie kezelésének gyakorlatába ’s részleteibe beavatkozást unta, naponkint jobban meg volt vele elégedve. — Mi meghúzva éltünk annyiban, hogy a világban keveset jártunk, bár anyámnak a legfelsőbb körökben voltak jó emberei, sőt rokonai. Az egyedüli férfiú úgyszólván, kivel közelebbi ismeretségben valék, Sevillié volt, kit legzsengébb ifjúságom óta megszoktam házi barátnak tartani, ’s kit vég nélkül hallottam anyámtól dicsértetni. Nem tagadhatom, mikép ezen embernek kellemes tulajdonai ’s főleg mindenkori derültsége igen kedves hatást gyakoroltak rám. Tizennégy éves koromban Sevillié figyelmesebb jön irántam , ’s anyám a mint később észrevettem, szándékosan igyekezett közelitését pártfogolni. Nem akarok hoszas lenni: Sevillié nyilatkozott, ’s én pár holdi vonakodás után, mivel szerelmet iránta nem éreztem , neje levék. Anyám ekkor minden ellenkezésem daczára külön szállást vett; még pedig egy apácza-kolostorban, hol idejét munka és elmélkedés közt töltötte ’s nagy tiszteletben volt. — — Sehová sem járt, kivévén hozzám , kit igen gyakran meglátogatott. Vagyonát folytonosan férjem kezelte, ’s házasságunk első féléve semmi kellemetlenséggel sem volt összekötve. — Egy volt, mi nekem visszatetszett: darab idő óta férjemhez néhány nem igen ajánlható külsejű ember járt, kikkel hosszas értekezései voltak. Ezek közt volt Roderick is; akkor még a többi közt legelfogadhatóbb kinézésű fér-