Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-06-19 / 200. szám

408 a gazdagságot a pénzzel még mindig összekeverjük; egye­dül csak ez oka, hogy a gyapotárukért kifolytnak tekintett 17 milliót olly szörnyű csapásnak tartjuk, miszerint azokat most minden után módon visszatartani minden törekvéseik egye­düli czéljául tűzik ki a legújabb népboldogítók, mintha ez magában minden nem kedvező viszonyainkat megszüntetné vagy pedig kereskedelmi mérlegünket egyszerre átváltoztat­hatná ! Hiszen Spanyolországban van gyapotgyáripar és pe­dig régtől fogva és elég roppantsága, ámde azért gazdag-e ezen ország? Nem, és pedig azért nem, mert a gazdagodás egyéb mellőzhetlen kellékei hi­ányzanak, és a productív erők nagy része még nincs kellőleg kizsákmányolva. Ne tulajdo­nítsunk tehát kelletinél nagyobb becset a kereskedelmi mér­legeknek, és a rideg számokból ne igyekezzünk olly követ­kezéseket húzni, mellyeket az élet és a kézzel fogható tapasz­talás megczáfolnak! — Imetjék. Krassó me­gyének uj tisztikarához a múlt szá­munkban közlötteken kívül még következők tartoznak: F­ö­­sz.birák: Papházy János, Kovács Károly, Marsovszky László, Krengel Lajos, Pausz István; alszolgabirák: Rosenegger Károly, Leitner József, Gyorgyevics István, Pettkó Albert, Frutner László, Lévay Antal, Litsek Zsig­­mond, Athanaszievics Sándor, Beliczay József, Kamenszky Ignácz; esküstek: Delvó Frigyes, Szerényi Antal, Pausz Kálmán, Andreevits Lázár, Fábry Adolf, Orbok Károly, Cserfalvay Vilmos, Hofman Ferencz, Fehér József, Újvárosy István, Faur János, Orbok János; csendbiztosok: Fest János, Kiss Ferencz ; élést­ári biztosok: Balog Ferencz, Hosszú Ülés; járásbeli biztosok: Fehér László, Vuja György, Császár Mihály, Szuló Miklós; vár­nagy: Lévay János; selyemtenyésztő biztos: Skultéty Károly. Körösből. Legfőbb ideje volt már, hogy a kormány a magyar-horvát állapotok elrendezéséhez nyúlt; mindnyá­junknak, kik lejális, alkotmányos és szabad gondolkozás­sal bírunk, szíves köszönetet kell azért a kormánynak mon­danunk, annál inkább, mivel a tapasztalás megmutatta, hogy az utolsó országgyűlés feladatát nem ismerte meg, és a hon szükségein nem segített. És várjon hol keressünk alkotmá­nyos országban segítséget, ha azt törvényhozó testület nem képes nyújtani? Talán a helyhatósági gyűlésekben, a me­gyék termeiben? Minden megye magában egy quasi-status, saját rendeletekkel, erkölcsökkel, hagyományos szokásokkal ’s úton alkotott intézkedésekkel; gyülhelye minden szenvedé­lyek ’s pártküzdelmeknek, mellyek ingadozván mint tenger habjai, sem politikai, sem törvényes elveknek alapot nem nyújthatnak,.... minden megye magában egy elkülünzött egész, összefüggés nélkül a többivel — kivéve a hosszadalmas és unalmas levelezéseket — és mégis egy megye az egész or­szághoz képest olly kis rész, melly mint a lengyel „nepozvo­­lim,“ sokat, sőt mindent megakadályoztathat, a festina lenné igen keveset, de jót eszközölhet, mivel egység­es követke­zetességnél semmit sem nehezebb elérni. A megyei gyűlések politikai életekre nézve még igen alant állnak, mert a vrdek többségének politikai eljárása nincs átgondolva, nem ered­ménye mélyebb gondolkodásnak, feszültebb tanulmánynak ’s önalkotta tapasztalásnak, hanem szenvedélyes kitörése az újon ébredt hazafiságnak, melly magasztaltságában tetsze­leg ’s büszkélkedik, mint azon ifjú, ki először evedzi magára a kardot, vagy azon fiatal szónok, kit az első hélyen üd­vözöl. Nekünk, fájdalom! kevés diplomatánk van, kevés bölcs politikusunk, rendeink mezei gazdák. . . most parasz­tokat is ... notandum noble parasztokat, fogadtunk magunk­hoz szellemerősités végett... és gyűléseink h­aossá lettek, mellyekből valamijét igen nehéz, vagy legalább nem köny­­nyű lesz létesíteni. „Nos sumus in regno constitu­tional­ libertás voti“ .... „csak liberálisnak kell lennii" . . . „a kormány embereinek nem kell hinni“ Több illy alkotmányfaiztositó monda­tok radicalaink ’s ellenzéki tagjaink legfőbb védvei, ’s ki rendfentartásról szól, az kormánypárti; ki a kormány mellett van, annak nem kell hinni, az nem hazafi ... ez a most divatozó argumentatio. De én azt állítom, hogy ki a kormány részén van (olly kormányt értek, melly törvények szerint kormányoz­, az a törvényes rendet pártolja, követ­kezőleg igaz hazafi, mert ő a felbomlásra vezető anarchia el­len küzd. A kormányférfinak nem kell mindenre igent mon­dania , mit a kormány kíván .. . egy kormányférfinak lejá­­lisnak kell lennie, az alkotmányhoz mindenben bűn ragasz­kodnia , szabad országban szabadnak lennie a törvény értel­mében ; neki lehet ’s kell bírnia saját ’s önálló véleménynyel, ’s becsületesen kell az álladalmat ’s kormányt szolgálnia, mert a kormány ütere ’s éltető eleme a statusnak; ki a kor­mány ellen küzd, az akadályozza a státus életét ’s árt a ha­zának. Ha a kormány az ország szabadalmira nézve veszé­lyes lépéseket tesz, legelsőbb a közvélemény nyilatkozik el­lene, s másodszor a törvényhozó­ testületben keresendő a segítség; itt kell a nemzet erejének nyilatkoznia; itt ün­nepelni a szabadság győzelmét és az önkénynek határt vetni. Ha az ország magán nem segíthet, a kormányt, mint minden felett őrködő szemet, illeti az álladalom megmentése. Azt hiszi talán valaki, hogy eddig követett ösvényünkön kedvező eredményre jutottunk? Én azt tartom, hogy nekünk nyerget kell váltanunk, különben kénytelenek leszünk leszállni a lóról! Azonban ehez a kortesek befolyására van szükségünk In­dítványok és vélemények, miket kortes-segélyivel törelü­nk kivíni, mit sem érnek . . . kivéve a vissza­tort­ás ese­tét... hol erőt erővel szükség megtörni, mit azonban jól meg kell gondolni. Tekintsük a megye igazgatási oldalát. Hány ezer hiányt és hézagot találunk itt! Az egészben leg­jobb a jegyzőkönyv, mellyet a jegyző szépen kicziczomáz. ... olvashatunk abban üdvös rendeleteket, találunk jó utakat, az árvák ügyét rendben, a pénztárt tisztában, az iskolákat leg­jobb folyamatban . . . szóval: mindent legvirágzóbb állapot­ban ... a papíron! de a kedves gyakorlat egészen más ar­­czot mutat; ő tanít bennünket, mikép az egész tisztviselőség nálunk csak dilettánskodás, játék, melly a tisztviselő sza­bad akaratára van bízva; két fődolog hiányzik itt: aláren­deltség az elöljárónak ’s a hivatalos eljárásróli felelősség... Határozataink papíron maradnak, mert igen gyakran épen nem, közönségesen roszul ’s felületesen, ’s csak ritkán tel­jesülélnek egész pontosan. Az igazgatásnak nincs saját filuma, sem egyenletes folyama; a megyei tiszteknek sokszor nincs is bizonyos helyök; az igazságot keresőknek gyakran az egész megyét be kell futniok, míg a tisztet, kire szükségük van, megtalálják; gyűlések legfeljebb egyszer tartatnak egy hónapban, és itt is igen nagy az élénkség, pár nap alatt nyakrafőre bevégeztetnek az ügyek, ’s aztán minden letar­giába sülyed . . . Ennek jobbra kell változni, különben meg­akadunk ! Ki berzenkedhetik e szerint a főispánok ’s hely­tartóik kineveztetése ellen, kik a rendet helyreállítandják ’s a tisztek felett szigorúan őrködendnek? — Ő felsége méltóz­­tatott Körösmegye főisp. helytartójául gr. Pejachevics Pétert kinevezni; mi örömmel üdvözlendjük a grófot, ha uj pályá­ján bátran haladand előre, ’s hiszszük, hogy a mélt. gróf­nak könnyű leend olly megyét kormányozni, melly hona és királyához hű ’s magának alkotmányos, tisztán észszerű el­vek szellemébeni haladást tűzött ki korszerű feladatául. Egyébiránt meg akarom még jegyezni, mikép nézeteim az összes Magyar-horvát-tótországra terjeszkednek; mert én, mint horvát hazafi, buzgó pártolója vagyok a magyar alkot­mányos szabadalmaknak, mellyek egyszersmind az enyimek is, ’s hű testvére azon magyarnak, ki természetes és törvé­nyes jogaimat tiszteli. VÁLASZ Nyikos Mihály baltavári plébános ur fölszól­itására *­. A Budapesti Híradó 172. szá­mában engem érdeklő rövid kis fölszólitás van. A fölszólitást, helyesen nem helyesen, ön írta. Engem érdekel é s részem­ről szívesen fogadom, mert megvallom — noha ta­lán nem kellene — a polémiában eddig olly szerencsésen harczoltam, hogy csak physice győzhetlek meg. Mi ennyire nem megyünk? É s szinte szerelem, ha valaki — mint most ön — utal nyit a polemizálhatásra, mindamellett, hogy bizonybizony ’s pedig magamért—jobb volna, ha békét hagy­nának — hanem ugy­e akkor én is békét tartoznám hagyni másoknak, ’s pedig békét, akár tennének helyesen, akár helytelenül; de én ezt nem tehetem. Ön részéről édes plébá­nos úr, nem nagy örömmel, mert —’s pedig ön által­­kellemetlen kötelességemül tétetett, ezúttal, önnek elmon­danom , mit irántai tisztelet ’s szeretésből el nem mondani soknal jobban szerettem volna. Én önt — hiszi, vagy nem, igen tisztelem, becsülöm, de szeretem is, ’s azért azon leszek, hogy minél rövidebben értsük meg egymást. — Ön kissé késecskén ébredt föl — semmit sem tesz —. Ön nagy­lelkű akart lenni — ’s úgy is kellett — irányomban, de nem lehetett; azok az ármányos mások önt ellenkezővé változni csábiták, pedig jobb volt volna hallgatnia. Bizony furcsán kezdé ön az ostromot, hiszen én nem voltam olly kemény, mint ön, de miért is papnak a magyar ellenzék fegyverével harczolni? E fegyvernek rágalom, gyanusítgatás a neve, é s igen is az ellenzék emberei — ön is ezek közé tartozik? mindannyiszor — ha nekik igazat, mondunk, azt állítják, hogy gyanusítgatjuk, rágalmazzuk őket, holott ezt tennünk épen nincs szükségünk, annyi lévén kezeink között, saját általuk nyújtott fegyver, mennyivel sűrű bakjaikat egymásra amúgy is könnyen lepuskázhatjuk. — Igen természetes, mi szegény moderadok nem lehetünk szemeik előtt mások, mint rágalmazók és gyanusitgatók, mert ők úgy olvasni, mint mi írunk, nem látnak, úgy hallani, mint mi beszélünk, siket­­kednek. — Plébános úr eleve is kötelességemül tette : jelöl­ném ki a januári vasi gyűlésen mondott azon szavait, mely­­lyeket papiságával — most mondom meg, a 134. sz. Híradó­ban nem mondám — még az ellenzék sem tuda amalgami­­zálni; melyekről T. L. füleim hallatára mondá, hogy Kos­suth , Beöthy ’s nem tudom ki ajkiról szépen hangzandottak, de ön ajkira csak pillanatilag illettek, mig t. i. az ész rostá­jába nem kerültek, mellyekröl — sokan azt hitték, én nem — hogy azokat a zalai relationális gyűlésre Colt jobb is lett volna elmondani­ betanulta; de el nem mondhatván,ide hozta Vasba, hogy, mint ismét mondák, az újonnan megkészült fekete köpönyegre az uj fehér foltot,­­még jó, hogy ez is uj fehér­­reá varrja, hogy — ’sat. Ezen kijelölése a szavaknak tőlem épen olly fölösleges volna, mint önre vonatkozólag szükséges, hogy mihamarább ’s pedig világ ’s rendtársai irányábani önigazolás végett, az egész beszéd szűz­ egészen, mint mondaték, ’s híven közöltessék. Ha én csak egyes sza­vakat, vagy mondatokat közölnék, tán máskép hangzaná­­nak, mint ön akarná, ’s mint enmagam is szeretném. — Ha közrendi beszédét, figyelemmel legyen a helyekre, melyek­ért az ellenzék olly rivajjal megéljenzé; a helyek sűrűk 's egy kis magyarázatot igényelnek. Világi és papi egyénektől Camazok között a főispánt sem véve ki­ soktól, im ezek kö­zött Qán kettőt sem vehetve ki­ mindnyájától roszaltaték be­széde. Válaszon nyomán teendőjit tudhatja, ha tovább is volna kegyednek kedve velem bíbelődni; itt nem követelhe­tünk helyet a tollduellumra **­. — 7. BUDAPESTI HIRHARANG. Egy pesti posztókereskedő Lajos-nadrágokat hirdetett, ’s a múlt vásár alatt egy vidéki haszonbérlő és neje is megjelenvén a boltban, posztót rá- Kissé késtem, de azt gondoltam, hogy nekem is szabad egy pár hetet késnem, miután a plébános ur­­ csak sik hónapra szólított föl! — Z. **) Ez úgy van. — S t­e v k­­ sároltak; végre a [Lajos-nadrágot is kínálták nekik, de a haszonbérlő vállvonítva szólt: „Szép lesz ez, de én nem használhatom, mert engem nem Lajosnak, hanem András­nak hínak.“ — ,A fiunkat pedig Mihóknak!"— téve hozzá az Asszonyság. Múlt hétfőn délelőtt ment véghez Budán a várban hajóindunk árverése, és e haszonbéri vállalat két pesti hajómester tulajdonává lett, évenként fizetendő 100.600 forintért. Az új szerződés több igen czélszerű javítást foglal magában mind a hídra, mind a téli csónakozásra nézve és most már csak az kívánatos, hogy az új bérlők mindenkor legnagyobb szigorral szoríttassanak a szerződés pontos tel­jesítésére. — Igen szomorú példát kell közlenünk, mennyire hanyatlott már némellyeknél a vallásosság és becsületérzés. A pesti piaczon egy szegény asszony kabátot árulván, melly alig érhetett öt forintot, egy ifjú megrohaná őt, és a kabátot tulajdonának és elorzottnak állitá ’s az asszonyt az illető ha­tósághoz vezetteté, hol az ifjú két oda hivatott társával együtt, esküvel ajánlkozék erősíteni, hogy a kabát csak­ugyan az ő tulajdona. Az asszony ellenben azt állitá, hogy a kabátot eladás végett kapta egy gőzhajókapitánytól; ezen utóbbi tehát előidézteték, ’s csakhamar világosnál világo­sabban bebizonyitá, mikép a kérdéses kabát az ö tulajdona, ’s a szegény asszony állítása tökéletesen igaz. A három ifjú tehát öt forintért hamis esküt volt letenni kész, ’s még ne­vetve mondák, hogy ez nem baj, mert hiszen sok magyar nemesember egypár izeze nyolczkrajczáros borért is eladja lelkét! — Teljes hitelű ’s egyszersmind igen tisztes helyről közlés végett következő sorok érkeztek hozzánk : „Bizonyos lap prófétává akar lenni, mert jövendőmondással foglalkozik. Ez évi 40ik számú futárjában ugyanis azt mondja, mikép a város az eddigi belvárosi főorvosi és kórházigazgatói hivata­lokat, miket eddig egy orvos viselt, el akarja egymástól vá­lasztani, és a belvárosi főorvosi állomást az érdemteljes Pusky urnak szánta, ki mint tiszteletbeli orvos 9 év óta buzgón tüntette ki magát. Mi e jövendölés valósulta felöl ké­telkedni bátorkodunk, mert nem ereszkedvén annak vitatá­sába : várjon megtörténhetik-e jelenleg e két hivatal elkülö­nítése , miután már mindkettő egy és ugyanazon egyénnek adaték át, és nem fog -e inkább egy egészen új hivatal al­kottatni, mi sokkal hihetőbb,­­ csak azt jegyezzük meg, hogy ha már a régi, vagy új orvosi hivatal valakire ruhá­zandó lesz, ezen valaki Pusky úr nem lehet, mert illy nevű orvos Budapesten, sőt az egész hazában is alig él, és így az vagy most érkezett csak külföldről, vagy legújabban graduáltatott, és illyenre illy fontos hivatalt bizonyosan nem kíván bízni a fővárosi tanács. Ha pedig itt nem Pu—, hanem Plucky úr értetnék, ez a dolgon változtat ugyan, de bizony nem igen sokat, mert, Plukky úr érdemeit kétségbe vonni nem akarván , csak annyit legyen szabad megjegyeznünk, hogy ő — mennyire mi ismerjük — magyarul nem tud, ’s ha az érintett lap, mit felfogni épen nem nehéz, i­lyeneknek óhajtna hivatalokat szerezni, mi azt hiszszük, hogy Pest város ér­demes tanácsa és választott polgársága, mit ismét könnyű felfogni, ha az ember nem bír is épen prófétai lélekkel, oly­­lyasmit tenni nem fog, mire a körülöttünk fejlődő és a t. ta­nács által száz meg száz esetben pártolt szellem­­menet ki­mondani vonakodni fogna. Csak úgy ne járjon tehát az érin­tett lap e jóslatával, mikép a Társalkodó egyik legközelebbi számában megírva áll!“ — A lovagművészek július esején a budai színkörben akarják érdekes előadásaikat folytatni.— Hírlapjaink most már nem igen kefélik a gazdagokat, e ne­mes mulatságban tehát az utczagyörköczök válták fel őket, kik minden gazdagnak látszó, tehát valódi nagyurat, ugyan­csak megkímélnek , midőn a lovagművészek bódéjából kilép­nek. — Most jelent meg a „Történeti könyvtár“ Ildik füzete, mellyben Washington életét folytatja szokott kedves előadá­sával Czuczor. A 1ldik füzetben e jeles munka bevégeztet­vén , egyszersmind meg fog kezdetni „A franczia forradalom története.“ — Szinte most hagyta el a sajtót Csokonay Mun­káinak 9dik füzete, igen érdekes és még eddig kiadatlan tartalommal, melly ismét szaporítja a fáradhatlan buzgalmu kiadó Schedel Ferencz érdemeit, ki irodalmunk részint fele­dett, részint rejtett kincseit folytonos munkássága által nap­fényre hozni törekszik. — © (Nyilatkozás a budapesti orvosegyesületet illetőleg.­ A Budapesti Híradó I. évi június l6lki számá­ban egy névtelen magyar orvos a budapesti kir. orvosegye­­sületet vádolja, hogy nyelve tiszta német, hogy az elnök és a többi tagok németül, és ismét csak németül beszélnek, hogy a magyarul szóló tagok nem méltányoltatnak, sőt ha valaki magyarul szólani akar, annak hatalmasan ellenállnak ’sat. Kénytelen vagyok a tisztelt magyar közönség elött azon megjegyzéseken kívül, mellyeket ezen vádra a lapnak szpr-_ kesztösége * és ** alatt ugyan ott már telt, még oda is nyi­latkozni , hogy a vádlónak állításai megannyi hamis rágal­mak. Mert mellőzvén azt, hogy az egyesület még azon ok­levelei is, mellyeket német, franczia, angol levelező tag­jainak küld, magyarul vannak írva; mellőzvén, hogy alap­szabályait magyar­ és erdélyországi tagjainak magyar pél­dányokban osztja ki; mellőzvén, hogy jegyzőkönyveit, a­mint gyanúsító maga is elismeri, több év óta magyar nyelven szerkeszted; mellőzvén azon körülményt, hogy még mielőtt a magyar nyelv törvényes nyelvnek ismertetett volna el, a budapesti kir. orvosegyesület már több év óta a magyar nyelvvel, mint hivatalos nyelvével élt; mellőzvén mint mon­dám, ezeket, megczáfolja a névtelen magyar orvos rágal­mait azon tény, hogy az elnök ez évi bevezető beszédében is, mellyet magyar nyelven tartott, ’s mellyet az orvos­sebészi évkönyvek 1844iki november füzetében olvashatni, reménynyel nyilatkozik a magyar nyelv köztünki­terjedésén, sőt azelőtt is azóta is személyesen felszólaja némelly tagokat magyar előadások tartására, minthogy csakugyan többen közölök évek óta magyarul szoktak értekezni, és számosan.

Next