Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-03-02 / 140. szám

olly kicsiny a baj, hogy azt könnyű szerrel — egy prog­rammal—orvosolni lehetne, nyavalyánk chronicus ’s hiszszük is, hogy azt nem a falán letűnendő , de csak a felkelendő nap eszközölheti. — Vásári estvén egy közvendéglő házánál zenebena támadt, egyéb nem történt, csupán egy tanulót jól megszabdaltak, egy szobájában lévő tiz-gyermekes zsidót a más világra küldöttek, — a tettes, egy napidíjas megyei ír­nok elfogatott,­­s ugyan derekasan megy a nyomozás—ő ír­­noksága a szolgabiró ur szobájában dohányzik, — hogyan? és miért? mert ő jószivü — cortes. /BUDAPESTI HÍRHARANG. Dunánk jege már többször megmozdult, de az éjjeli fagy mindig annyira összeenyvezi ismét, hogy alkalmasint több nap kell még végképi távozá­sához’ ’s e szerint vásárra nem igen fog a hajóhíd elkészül­hetni, mire több nagy fogadás is történt a két városban. — Egyik temetőben múlt héten egy kis botrány történt. Bizo­nyos polgárnő meghalt, ’s halála előtt nyilvánított kérelmére gyermekei mellé akará öt férje temettetni, ’s e szándékát az illető helyen be is jelentette , honnan valaki azonnal hivata­losan kiküldeték, hogy e kívánat kivihetőségéről meggyő­ződhessék. A folyamodó megfizeté a napidíjt és bérkocsit, ’s midőn neje holttestével a sírkertbe kiérkezett, boszankodva tapasztalá, hogy a sirgödör egészen ellenkező oldalon volt megásatva, minél fogva csak hosszas rábeszélés után enge­dő a halottat eltemettetni. Legboszantóbb volt az, hogy a kívánt helyen minden nehézség nélkül véghez mehetett volna az elhunytnak óhajtása.— Ben azon dicséretes határzat ho­zatott, hogy a szájkosár nélkül utcrán barangoló kutyák semmiztessenek meg, vagyis veressenek agyon; a bakók azonban jövedelem­forrásra használják e határzatot, és a kutyákat a kapuk alatt is összefogdossák; sőt mi több , egy peczért láttunk, ki a kapu előtt elugatta magát, mire azon­nal egy sereg kutya rohant ki az udvarból, ezek közöl aztán hirtelen többet elfogott. E kutyákat azután nagy ketreczbe zárják, minden származási különbség nélkül, hol gyakran igen mulatságos hangversenyt visznek véghez. Kinek tehát kutyája elvesz, az egyenesen a bakóhoz sétál, hol 30 jó kr.­­ért visszakapja tulajdonát, de gyakran a rosz vegyes társaság miatt annyira elromolva, hogy alig telhetik többé benne ked­ve. Ezen rendszabály tökéletlen végrehajtása tehát mindene­setre káros, és legfölebb csak a bakót gazdagítja. — Rózsa­völgyi magyar zeneműveinek 2dik füzete megjelent, ’s min­den műárusnál ’s könyvkereskedésben kapható, valamint a „Pesti Divatlap“ szerkesztőségénél is. Petőfitől „János vitéz“ czimü érdekes költemény, Vahot Imrétől pedig „Rastauratio“ és „Farsangi iskola“ czimü vígjátékok fognak megjelenni jö­vő vásárra. — Valaki nem rég igen föltűnőnek találta , hogy Budapesten a parókás­ mesterek nem igen bíznak meggaz­dagodni; ez azonban igen természetes, mert a magyarok ismeretesek arról, hogy szeretnek egymással minden cse­kélységért hajba kapni, következéskép nem örömest viselnek parókát. — Bizonyos énekesnek nem rég valaki koszorút do­bott, melly azonban tévedésből a trombitásra esett; mintha azt akarta volna ezzel az igazságos sors mondani, hogy csak azt illeti a koszorú, kinek hangját a közönség nemcsak gyanítja, hanem valóban hallja. — © N­emzeti szin­aáz. Hétfőn, martius 3an 1845 Fü­red­y Mihály javára bérletszű­réssel fog adatni: „Ezred leánya.“ Víg opera 3 felvonásban Donizettitől. Nyilatkozat a magyar kereskedelmi Alma­nach ügyében. Sajnosan okulva, mit építhetni némelly honi művészeink egerföldet ígérő biztatásaikra’s művészi te­hetségeikre, fájdalommal kell jelentenünk , hogy Perlaszka D. képmetsző, gr. Almásy Móricz ur ő excája arczképét, mely­­lyet még január 12-én okvetlenül elkészíteni ígért, és azóta napról napra halasztotta — ügyetlenségből-é vagy megbo­­csáthatlan hanyagságból? — még mindez ideig sem készí­tette el. Nehogy tehát a már több ízben hirdetett „m­a­­gyar kereskedelmi Almanach“ jelen évi érdekét végkép elveszítse, kénytelen ih­etünk azt ez egyszer arczkép nélkül kiadni, szentül ígérvén, hogy a már többször tisztelettel emlitett arczkép, a jövő évi kiadással valami jele­sebb művész által elkészítve okvetlenül megjelenendik. Je­lenleg tehát bocsánatot kérve a mélyen tisztelt nagyérdemű közönségtől, tisztelettel jelentjük, miszerint az érintett Al­manach a magányhirdetések között kijelölt helyen kapható. Szalkay Gergely és Németh János. Nem, szóltam én közbe, hátha férje vagy gyermeke van , kik a dolgot tudják, gyanúba jövünk! Nem, mondom! — — az egyik váltót, a valódit, hagyja meg ön nála. Valóban ön illy nagy szükségben túl a rendin nagylelkű, szólt Roderich: — mondja meg nekem igazán, mennyi pénzt kapott e nőtől ? Elébb száz, azután 50 pengő forintot — feleltem én — a többi a kamatokkal szaporodott ennyire. Ismeri-e ön most, szólt ügynököm összeszorított gúnynyal, az embereket? — szálljon fejemre! én mind a két váltót megsemmi­sítem. Ezzel a 20000 pengő forintról szólót széttépte. Megálljunk, szólt hirtelen, a másik váltót zsebébe tévén , azután a tárcza má­sik oldalát vizsgálta meg, itt, mond: ezer pengő forint van szá­zasokban, ezzel kivette a második váltót ’s szerte tépte azt is. A tárczát pénzestől együtt visszatette a nő zacskójába, a kalapját vette ’s egy fél óra múlva néhány férfiú lépett be a rendőrségből, ’s a nőt magukkal vitték. — Mi történt vele nem tudom , de én soha kérdőre nem vonattam — annyit hallottam , hogy ezen agg­nő özvegy volt ’s egy szolgálóval ’s két kis unokájával lakott. Gina valamivel könnyebbülve emelte most szemét anyjára ! — Ő anyám! szólt, te meg nem ölted őt! Nem tettleg , de meg Isten előtt! szólt Mária rendítő arczki­­fejezéssel. — Roderich ezen óra óta mindenes jön nálunk. — Mit tőle négy hold alatt kaptam, ’s mit Ő mindig úgy adott kezembe, mint olly öszve£­t, mellyeket férjem adósaitól szedett fel, mint­egy kétezer pengő forintra ment. Anyám néhány nappal az előbb elbeszéltek után egy hírlappal lépett be szobámba: Roderich nálam volt. Anyámnak arcza hal­ványabb volt szokottnál, de szemei égtek: — Gina! szólt, ké­szülj, nekünk sietve Erdélybe kell mennünk, férjem meghalt! Atyám! kiáltottam fel, honnan tudod ezt anyám? Itt — olvassa ön — mond anyám egy karszékbe ereszkedve ’s a lapot Roderichnek adva. Roderich olvasá : néhány nappal ezelőtt halt meg Cs — helységben egy a legnagyobb különezök közöl — Szendrői Máté. Mondják, hogy roppant pénze maradt ’s hogy neje ’s egy leánya még élnek, de senki sem tudja hová leitek. Miután Roderich e czikket elolvasta, anyám fölkelt. Most mi­dőn mindketten talán ugyanazon eszmére bukkantunk, és én remél­­tem­ kezdem, hogy életem gonosz d­emonától megmenekszem : egyszerre néma egyetértés keletkezett köztünk. Anyám elhatározottan ki mondá : mikép Roderichnek Pesten kell maradni, hogy imitt amott lévő csekély tartozásainkat tisztába hozza, ’s mivel mindig állitá , hogy még van egy két helyi férjem után követelésem, hogy a mit még várhatunk el ne veszítsük. Két hét múlva kértük őt, hogy Kolosvárra menjen ’s ott bennünket be­várjon. Mi történt utunkban , hogy Erdély szélén kiraboltak az éhező csoportok, hogy minden ruháinkat letépték rólunk, hogy magam ’s a te fedezésedre éjjel sűrű erdőben egykét pórnót kifosztottunk, ’s hogy mindenből kifogyva ’s nehogy tettünkért bűnhődjünk ételenkint bujkálva ’s majd éhen halva , mikép érkeztünk atyám la­káig, kinek halála, — mint azt már az után megtudtuk — költött hit volt, ’s minden egyebet tudsz. A jókor ért hölgyet, anyjának előadása, melly majd két óráig tartott, egészen más eredményre vezette, mint a mellyel anyja esz­közölni akart. — Nem volt Gina tisztában magával e rettenetes közlések keserű óráiban: illy jellemmel szemközt, mint gyermek, mint némber mit kellessen tennie ; de érezte , mikép azon inga­tag, küzdelemteljes állás, melly eddig anyja akaratának önkény­telen rabjává tette, nem tarthat tovább. Érezte hogy önbecsérze­­tét, elveit, jobb meggyőződését kellene áldozatul venni gyermeki kegyeletének, ’s hogy vannak határok, mellyeken túl választanunk kell ha élni akarunk. — Mária néhány pereznyi szünet után elbeszélte leányának, mi­kép anyjának halála után atyja vagyonához jutván , Roderick an­nak kezelését is átvette. Mert ezen ember Kolosvárt, hová később anyja elfogattatása után érkezett, olly buzgó részvétet bizonyított, mikép lehetlen volt őt elmellőzni. Midőn Gina tisztán látta azon módokat, mellyekkel Mária olly roppant vagyonhoz jött, egy mély elvitathatlan meggyőződés éb­redett lelkében, hogy illy után szerzett vagyon megbecstelenítő birtok, ’s hogy azon átok van! E meggyőződés ötét soha sem hagyta el többé egy pillanatig is. — Az a különbség , feltűnő ’s nagyszerű jellemek közt, ’s azon árva faja közt a lepke-életüek­­nek, kiknek létezésük a földé csak , hogy életüknek ollyan per­czeiben, hol minden a mi fájdalom és keserűség megrohanja őket, — legelőbb ’s mindenek előtt azon erkölcsileg nemes eszme kapja meg, — a roszat miben önkénytelen és akaratlanul vettek részt, vagy minek eredményeit élvezték azok tudása előtt, a lehetőségig kárpótolni, és egyensúlyba hozni kötelességeikkel. — Gina anyjá­nak előadására hoszasan elhallgatott, arczában mondhatlan kife­jezés volt. Mária leányára tekintve ki nem tudta az érzelmek töve­­géböl kikapni a valót, ’s nyugtalan lelke feleletre várt. Miután Gina hallgatását félbe nem szakította, Mária fölkelt, előtte állt meg , ’s arczának azon szilárd kifejezésével, mellyel ismerünk, szólt: Mindent tudsz !-----------A mi volt, nincsen többé. Ha vagyo­nom kárhozatos után növekedett, ne feledd leányom, hogy mig beteges intézményeink tartanak, létünk egy folytonos harcra a csa­lóknak és csalatottaknak. Mindegyike e civilizált lényeknek saját ér­deke után pályázik, legyen az osztalék, — a haszonvágyé vagy a hiúságé, mindegy: üldöző ’s üldözött, támadó és védő, gyűjtő és vesztegető áll itt szemközt. Nincs középút, ’s az úgynevezett becsületesség ott áll, hogy csupa erkölcsi magasztaltságból becs­telen szerepre van kárhoztatva , mert kifosztatva , lekorholtatva, ’s üldöztetve annyi ellenség közepeit, kiket épen azon erkölcsi fönség és tisztaság bőszit fel, kiragadtatik kezei közöl a mód, királyáért, honáért ’s övéiért tehetni, mi becsületes ember köte­lessége. Azon eszélyes rablóbanda pedig, melly szomszédja élet­erejét tudja magába színi, ezereket szarhat, mint áldozatot a leg­nemesebb czélokra , hiúságból — ollykor számításból. — ’S most kérdem: mit találsz okosabbnak, de ki merem mondani becsülete­sebbnek. Lemondani azon egyetlen módról, bár mi után is jutott kezedbe, mellyel magadnak azon önállást szerezheted, melly épen úgy megóvja becsületedet, mint más részt képessé tesz függetlenül másoktól, ’s a legsilányabb intézetek daczára egy szabad jelentőség­teljes életet élni; vagy pedig megvetni a nyomom eszközt, a pénzt, pénzt , és újra pénzt, de használni azt szabad tetszésed , szabad meggyőződésed szerint, ’s a hatalmat, sok jót tehetni, ki nem sza- lasztani kezeid közöl? — Igazad van anyám! szólt hirtelen Gina, mig arczában nemes­lány lobogott fel , okaid meggyőznek. filLFÖLD. NAGYBRITANNIA. (Peel finanszterve. Vége.) A jöve­delmi adó megtartása mellett az 1846diki év bevétele 53.700.000 fontot fogna tenni. Levonván ebből a már csak egy évig tartandó chinai hadi adót, marad a fenebbi évre 53.100.000 font bevétel. A kiadások 48.557.000 fontot tesznek, tehát, ha a ház a hajóhadi költséget megszavazza, 1846diki apr.­odikán 3,409.000 font jövedelemfölösleget bi­­randunk. Azon kérdésre jövök most, mikép lesz e fölösleg vagy annak egy része az adóztatás legczélszerűbb megköny­­nyitésére fordítható ? A háznak szükség megfontolnia, van­­nak-e könnyítést igénylő közfogyasztási czikkek ’s mellyek azok? melly nyers czikkek szenvednek legnagyobb vámnyo­­mást azok közül, mellyekből országunk gyártmányai készít­tetnek ? továbbá, az adó mellyik neménél van szükség arány­lag legtöbb tisztviselőre, hogy aztán ez adó eltörlésével a tisztek számát is leszállítván, a lehető legnagyobb megtaka­rítást eszközöljük ; végre azon adónemeket kell a háznak ki­szemelnie , mellyek elmellőzése a kereskedési vállalkozó szellemnek újabb ösztönt adna. Mindezek igen fontos tekin­tetek. A kormány nézete ez. Ha a jövedelmi adót megtart­juk, a ministérium nagyszerű kísérletet akar tenni, bizván, hogy az abból eredendő jóllét a jövedelmi adó megszűnéséből eredendő csorbát a jövő években kiegyenítendi. A ministé­­rium tehát bizonyos adónemeknek, mellyek nyomasztó súlya hasznukat meghaladja , leszállítását javasolja. Először is a vámügygyel összekötött adónemekről szólok, ’s kivévőn a finomitottat, minden czukor vámjának leszállítását javaslom. (Szónok egyenkint futja át a czukrok minden nemeit, ’s min­­deniknél kimondja a czélzott vámcsökkentés mennyiségét. E tételeket már 1388. számunkban adtuk; kiszámítja továbbá, hogy e rendszabály által a czukor fontja i l/1—1­/2 penny­vel leend olcsóbb Angliában.) E vámleszállításból jövő évre 1.300.000 jövedelmcsökkenést várok, mi mellett a nagyobb fogyasztást már tekintetbe vettem. Menjünk tovább. A kivi­teli vámot, csekély kivétellel, már 1842 ben eltöröltem; most még e kivételek megszüntetését is javaslom , ’s magát a kő­szenet is fölmenteni javaslom. Ebből 120 000 font­otg bevé­teli csökkenés eredend. Lássuk a gyárainknak szükséges *) Bizony nem nagy becsület azon honi művészre nézve, ki ellen illy vádak emeltetnek. Azelőtt folytonos panasz volt, hogy hazánkban a művészet parlag mező, hogy a honi művésznek nincs munkája. Esime most, midőn pártoltatik ’s feléje fordul a birodalom­ — most többet vállal, mintsem mennyinek megfelelhet; most játszik a megrendelők­kel ’s a mellett hogy saját művészi hitelét koczkáztatja, még a meg­rendelők vállalatának is tetemesen árt. Ezen szomorú tapasztalás után tanácsoljuk a vállalkozó máknak, hogy máskor ha illy művésznél va­lamit megrendelnek, — ne higgjenek a puszta ígéretnek. Szerk. nyers anyagok vámjait. A vámjegyzék 813 illy anyagot tar­talmaz, ezek közül 430nak vámján kívánok könnyítői, mi mellett a kincstár 320,000 fontot vesztetni. A pamutot min­den vám nélkül javaslom bebocsáttatni, és ha a tavali bevé­telt veszem mértékül, ezáltal a státusjövedelem 680 000 fonttal kisebbülend. További javaslataim a vám körül nincse­nek. Az acciset illetőleg azon voltam, hogy az ezutáni adó­zás azon nemeit találjam ki, mellyek az ország érdekeit és iparát leginkább nyomják; és itt legelőször is az árverési díj (nem vámfelemelés) eltörlését láttam legsürgetőbbnek, kereskedő országokban a tulajdon átruházásának szabadnak kell lenni. Végül az üvegaccise megszüntetését javaslom, melly czikktől eddig gyakran 200—300 százlék­ adót szed­tünk; azt tartom, ez czélszerű­bb teend , mint az ablakadó eltörlése; a bevétel az üvegadó által 642 000 fonttal rövi­­dülend. Mindent összevéve, a státusjövedelem­ e leszállítások által 3,338,000 font csökkenést, azaz: majdnem annyit, mint a fenebb 3,409,000re számított fölösleg, szenvedetni. Nem tagadó előterjesztése végén a miniszer, hogy terve merész, azonban felelőssé tette magát annak jó vagy bal következ­ményeiről, és a választmányképen ülő házat mégegyszer szó­lította fel a jövedelmi adó további három évrei megtartására, meg lévén győződve, mikép a legfontosabb czikkeknek a ja­vaslati vámleszállításokból eredendő olcsóbbulása annak ter­hét tetemesen megkönnyebbítendi. Végül arra kérte fel a há­zat, ne ítéljen rögtön terve felett, hanem mind egészben, mind pontonkint vegye fontolóra, és ő teljes bizalommal néz a ház elhatározásának elibe. Csaknem negyedfél óra hosszáig tartott beszédét bevégezvén, a Times szerint, az ellenzék élénk és több perczig tartottt éljenezései, ellenben a conser­­vativek mérsékelt helyeslései közt foglalta el helyét, honnan az elnök felszólítására azon kívánságát nyilatkoztató, hogy a ház csak jövő hétfőn (17.) tanácskozzék érdemileg a terv felett. Ezt Russel lord helyeselvén, mondá, hogy e napon a czukorvám iránt ellenkező nézeteit adandja elő. Hume forró köszönetet mondott az üvegadó, Horvick lord a köszénvám eltörlésének javaslatáért. Bowring tanár a jövedelmi adó né­mi módosításait kívánta volna. Curters és Roebuck urak ellene nyilatkoztak, míg a radical Warburton azzal vélte ez ellen­vetéseket megsem­misíthetőknek, ha a jövedelmi adó állan­dóan megtartatnék. Az alsóházban febr. 15—16kán semmi nevezetes. A febr. 17-ikei ülésben I. R Peel pénzügyi terve felett fontos vitat­kozás keletkezett. Russel­lord részletesen szólott ellene, de semmit nem indítványozott. Erre Roebuck úr módosítványt javasolt, melly szerint a jövedelmi adó vagyonadóvá lett volna változtatandó, azaz a munka és hivatal utáni jövedelmek adó­mentesek maradtak volna; azonban a módositvány hosszú vita után, mellyben s. G. Grey, Wood ur, Conolly ezredes, Howiek lord, a státuskincstárnok és Peel részt vettek, 263 szavazattal 55 ellen félrevettetett. Alig történt ez meg, Roe­buck ur egy másik módosítással állott elő, hogy t. i. a jöve­delmi adó Izlandra is kiterjesztessék, mit jövő szerdán bő­vebben ígért támogatni. SPANYOLORSZÁG. Egy madridi levelező azon sarkpontokat mutogatja, mellyek körül ez ország politikai élete már hosszabb idő óta forog. Alkalmat erre azon kérdés nyújtott neki: ki fogja-e Anglia Isabella királynénak dom Carlos fiávali házas­ságát vihetni, miáltal állandó szövetségest nyerne Francia­­ország ellen, tudva lévén, hogy Vo Henrik (bordeauxi hg) halála után a franczia korona öröklésének joga, az 1791 diki alkotmányszerző (Constituante) gyűlés határozata szerint, a Bourbonok spanyol ágára, azaz don Colosra és fu­ra szál­­land. —Spanyolországban,mond levelező,­ politikai kérdések 145

Next