Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-09-09 / 247. szám

•­ Most 24. iszerint intézkedjék, hogy ezen gőzhajózás a leggyorsabb fel- birulásnak induljon, minek következtében az is ment hatá­rozatba, hogy míg a bevételekből nem fizethetők a kamatok, a társasági tőke arra ne használtathassék, következéskép a kamatozásnak addig helye nem lehet. Ezen közgyűlési eredményeknek szivünkből örvendünk, mert lehetetlen, hogy ne fejlődjék ezen csirából egy szebb jövendő az egész hazára nézve, melly a gőzhajózás terjesz­tésével mindenütt beáll, és melly semminemű újabb válla­latok által soha háttérbe nem szorittathatandik, kiváltkép ha addig a kezdetnek nehézségein el nem csüggedve, minden gondját oda forditandja, hogy az osztalék utáni vágynak a vállalat szilárdulása és izmosodása bölcsen alárendeltessék, melly eljárásnak köszöni a duna gőzhajótársaság is azon gya­­rapulását, mellynek most örvendezni szerencsés. Dicséretes, vasutak után törekedni, de szint oily dicséretes folyóinkat mint kész vasuta­kat, használni, mellyekre csak gőzhajók hiányzanak, és mellyek megszerzésére egy századrésze sem szükséges azon summának, mellyel a szükséges vasutak előállithatók. Pedig vajmi szomorú azon arány, mellyel e tekintetben is mások után hátra vagyunk!! Nem akarom emliteni az angolokat, sem az amerikaia­kat, kiknél a gőzhajózás olly csudálatos gyorsasággal ha­lad , de figyelemre méltó Francziaország, mellynek folyói a mieinkhez igen hasonlók, de nem hasonlók gőzhajózási moz­galmai, mellyekről ezen adatok után ítélhetni: Franczia­­országban t. i. személy és tonnaáru. 1.000. 000 38,000 900,000 22,000 1.500.000 121,000 1.000. 000 161,000 2.000,000 99,000 1.400.000 274,000 2.000,000 213,000 2.500 000 485,000 2.400.000 859,000 2.500.000 997,000 Az ausztriai monarchiában 1844dik végén beírt gőzhajót és szállított személyt és mázsa árut Aduiagözhajózási társ. 22 *) 555,864 1,422,376 Az ausztriai Lloyd - - 14 55,476 65,575 AKulpa-gözhajótársas. 1 — — Az Elbe-gőzhaj­ótársai. 1 (?) 353 — Összesen csak 38 hajó 611,693­­,487,951 vagyis tonnában 74,397 Ez már csakugyan tetemes különbség! Egyesületi közlések. A kisded ovo int. M. D. térj. egyesületnek f. é­vi sept. 7ikre hirdetett közgyűlése — közbejött okoknál fogva — sept. 1­4 én délelőtti 10 órakor. Pest vármegyeháza tere­­mében fog tartatni. S­­­u­­­­­e­r Ferencz, egyes, titkár. (A jégverés ellen kölcsönösen biz­tositó magyar egyesület aug. 22dikén tartott gyűlése.) Az egyesületi szabályok 21 dik­usza évenkint augustusi vásár alkalmával közgyűlést rendel tartatni, a netalán előforduló panaszok és javaslatok elinté­zése végett. Minthogy azonban ez alkalommal sem a tagok a közgyűlés megtarthatására elegendő számmal meg nem jelen­tek, sem közgyűlési intézkedést igénylő panaszok és javas­latok fen nem forogtak, a jelen volt tagok, helytartósági ta­nácsnok Havas József ur­s­asága helyettes elnöklete alatt választmánynyá alakultak. Az ülés figyelmét kiválólag há­rom rokontartalmú folyamodvány foglalá el, mellyekben az illető folyamodók a társaságnál biztosított és jégverés által megkárosított (részint szőlő-, részint dohány-) termésükért — mindamellett is, hogy a kár bejelentése hetekkel a sza­bályok 13­. §ban megszabott határidő után történt — kárta­lanítást kértek. Minthogy azonban a késedelemből eredő fe­­leletteher a felhordott esetek egyikében sem hárulhat a tár­saságra vagy ennek ügynökeire; mivel továbbá a társaság és biztosítottjainak kölcsönös köteleztetései a szabályokban— mellyek szigorú megtartása egyedüli alapja az egyesületek fenállhatásának — világosan kijelölvék; és mivel ezen fo­lyamodványok olly határozatot tárgyazának, melly a szabá­lyok 13dik­uszának gyökeres megváltoztatását foglalná ma­gában, mi csak a szabályok 26dik szakaszában kijelölt mód megtartása mellett, ’s ekkor is csak jövő, nem pedig múlt esetekre is alkalmazhatólag történhetnék meg : a kormányzó választmány azon tekintetnél fogva, mellyre az egyesületi szabályok és törvényesség irányában magát kötelezettnek érzi, a folyamodók kérelmét nem teljesíthette.­­ Végre a választmány a közönséggeli folytonos közlekedés sikeresb eszközét nem ismervén a sajtónyilvánosságnál, a társasági ülések tárgyait ezentúl mindig hírlapokban nyilváníttatni ha­­tározá. —­ Választmányi meghagyásból Gyurmán Adolf, egyes. Jegyző. Pesti Hírlapi Hírlap. (519d. ■zemle. c .. . . ------sz.) E számban bizonyos Vári Szabó Sándor gr. Széchenyi Istvánnak .A sz.grófi levél elem­zése' czimü czikkét taglalgatja, megmutatni akarván, mikép a védegyletet nem pártfogolva, a nemes gróf — politikai pá­lyáján következetlenségbe esik ’s az adónak sem lehet ba­rátja. Szegény logica, de sokfelé csürik-csavarják szent ér­telmedet , még utóbb hajlékony természeteddel azt is bebizo­nyítja a rosz­akarat, hogy a hazát szeretni annyit tesz, mint a védegyletet sok bajainkra nézve legáldásosb szövetségnek tartani. Mi már kimondottuk véleményünket a védegylet iránt, és főleg ott, hol e lapok vezére azt erőtlennek állítá , akár a kormány-ellenes bosszú növesztésére, akár hazánk gyár-ál­lapota kívánt gazdagítására. ’S midőn a ns gróf, kit vált Szabó Sándor ur csatavesztéssel vádol, lerántotta a védegy­let háta mögé dugott végtelen sok politikai bűnről a fekete fátyolt: akkor nem a csatavesztés stádiumába lépett a gya­korlat embere, hanem azon tanúsággal és emlékkel bővítette históriánkat, hogy a gr. Széchenyi névvel jó napjaink és az átalakulás terhes munkája örök időkre egybefonódtak.­­ (520. sz.) Ismét T. Á. úr értekezik, és ismét az iparról. Hir­telen átfutja a különböző véleményeket, mellyek hazánkban az ipar­ mellett és ellen leginkább felhozatnak, ’s azt mond­ja hogy a régi nemzetgazdasági állapotok is védőkre talál­nak ’s különösen azon idea körül nyargalódzik, miszerint némellyek még olly ígéretek és életremények mellett sem ra­gaszkodnak a gyapotgyárakhoz, miket e világon csak a véd­egylet és a­ Hírlap utólérhetlen vágyhazása biztosíthat, és azzal végzi tollkönnyű szavait, hogy ők őszintén pártolják a létező gyári mozgalmakat, vagyis szerintünk a védegyletet; örvendenek az eddigi szép eredményeknek, vagyis a házi bé­két és boldogságot keserű magánharczokká változtató vad­­liberalismusnak; mindazáltal nem tartoznak azon vérmes­­hitüekhez, kik nagyszerű gyáripart vélnek egy pár év alatt életbe hozhatni. Dehogy nem tartoztok! sőt inkább ti vagy­tok azon gyermekiesen ábrándozók, kik nagyszerű gyáripart kiáltoztak előteremthetni a haldokló védegylet által! — (521. sz.) Közlekedési eszközök“ czimü czikk Pulszky Ferencztől, mellyben tárgyismerettel adatnak elő: egy a hazánkban meg­alapítható nagyobbszerü közlekedési rendszer kivitelére ajánl­kozó több módok. Először, melly mindenesetre a legczélirá­­nyosabb, a stalusköltségen­ épitést, mert a közállomány nem akarhat nyerészkedni, ’s igy a vitelbért soha meg nem fogja drágítani, főczélul mindig a kereskedés előmozditása ma­radván­ysat. Azonban czikkíró nálunk ezt elfogadhatónak nem hiszi, mint ollyan lakosok közt, kik a kölcsönvételtől és adózástól idegenkednek. Mi emlékezünk rá, hogy fönséges nádorunk is ajánlotta ugyan e módot a legközelebbi ország­gyűlésen, de szavai viszhangra nem találtak. Másodszor, a magántársulatok általi építésmód hasznait, akadályait hozza szóba, és azt mondja: mikép ha a magántársulatok általi építésmód sem tetszenék, akkor nem­ marad egyéb hátra, mint az angolok példáját követve : átengedni a vasút-építést magán­iparnak; hogy pedig a vasutaknak ne csak jobban jövedelmező, hanem kevésbbé jövedelmező vonalai is meg­épüljenek, czélszerűnek tartja úgy intézkedni, mikép az or­szág fővonalai, mellyeknek építése a kereskedés élinkitése vagy egyéb tekinteteknél fogva valósággal szükségessé vált, összesen egy társaságnak adassanak át, melly a kevésbbé jövedelmezőket a jobban jövedelmezők után eső hasznok fe­jében megépítse, mindig részükön maradván az engedély, hogy ha a társaság tőkéjének százaléka a httó tanács által megállapított tariffa mellett a hatot száztól meghaladná, a ha­­ton felüli százalék megosztassék. ’S egyik fele a társaságnak, másik fele pedig a tőke törlesztésére adassék, mig utoljára a vasutak az országra visszaszállanának. Értekezése végén a Tiszát is megemlíti ’s az annak szabályozására fordítandó intézkedést úgy akarja eredményeztetni, minélfogva a parti lakosok a munkára esendő költség egy részét viseljék. E la­pok a Tisza szabályozásának szükségességéről már elég ki­­merítőleg értekeztek; ez­úttal tehát csak annyit mondunk, hogy egy országos folyónak miilyen a Tisza, szabályozását országos szempontból kell megítélni; a lakosok, kik az is­teni gondviselésnél fogva partjaira települtek, elébb vagy utóbb , de minden bizonynyal visszafizetendik a hazának az érelnek kiadott pénzerőt, még pedig dús kamattal, mert megszünendnek szegények lenni, ’s vájjon Hollandia magá­nos szempontból indult-e ki, midőn a tenger hullámai ellen óriási gátakat épített? — (522. sz.) :Irányunk.­ T. A. Ilyen természetű czikket olvastunk már a Pesti Hírlapnak mind­három főfő emberétől, ’s szinte jól esik, vagyis nevethetnénk ha elgondoljuk, hogy a P. Hírlapnak, annak a Magyarország hires oppositionalis orgánumának elve ’s iránya annyifelé hajlik, mint a sárga napraforgó virága. Egyiknek centrali­­satia kell és mégis a megyei életet csodálja ’s a mellett per­­orál; másiknak aristocratia nem kell; harmadiknak semmi ollyan , mi nélkül ember és polgári társaság meg nem állhat. Ezért mondjuk mi aztán és velünk több ezerek, hogy heve­­rebb napszámosok nem dolgoztak még nemzetünk boldogsá­ga épületénél, mint a centralisták; mert kit a kérlelhetlen idő vaskeze elütött hő vágyaitól, ’s mégis cseng azok után — az csakugyan haszontalan munkát tesz! *** HULFO ID. Hannoverában illy czimü, nagy tárgy ismerettel és ala­possággal írott könyv jelent meg: Geschichte des deutschen Journalismus, mellyben szerzője Prutz, a hírlapokról atalán következőleg ír: ,Europa sőt a föld minden nemzetei földsarktól földsarkig egy családdá egyesülvék,egy nagy testet képeznek, mellynek legtávolabb tagját, mellynek legkisebb idegét nem érintheted, a nélkül, hogy a leggyengédebb illetés, a leg­csekélyebb változtatás legott az egészet villanyoson át ne hatná. Hol van olly nagy távolság, hogy azt az újságok le nem győzték volna? hol a föld azon zugolya, melly mindent, mi a műveltség anyavárosaiban, a történet lakhelyein tör­ténik , feszült figyelemmel nem kisérne ? A világ arczulata politikailag és irodalmilag véve megváltozott, és újjá jön. Az avatottság büszke előjoga, mellyel a kormányzók valaha bírtak, örökre elenyészett; nincs többé titka a cabineteknek, nincs rejtett bölcsesége a diplomatáknak; és a történet, a statistika és diplomatia rejtélyei, mellyeken ezelőtt legna­gyobb tudósaink is alig mertek rágódni, lapjainkban minden­nap az egész világnak tudtára adatnak. Azért, a tudomány hatalom. A hírlapok a kor öntudata, ’s ők nemcsak tudósit­­nak, hanem ítéletet is hoznak. Tapasztaltuk már, hogy a köz öntudat kifejezett véleményének hatalma nagyobb volt a szuronyok hatalmánál. — És ugyanazon mértékben, amint politikai részvétünk sőt jogaink köre a hírlapok által kitágult, a tudományos érdekek is gyarapodtak és erősödtek. E téren sincs már olly alacson­yunyhó, hova a Journalismus százezer karja százezer ajándékot ne vinne, és a legszegényebb zugba az egész világ műveltségét ne szórná. Elmúlt a középkori zárdai elzárkózás, az egyes szakok legkisebb előlépése, minden egyes tudós zsenge találmánya, közvetlenül mind­nyájunk tulajdonává lesz a journalismus csatornái által, mellyek mindenikünket mindennap újabb gyümölcsöző esz­mékkel, újabb támogató tényekkel örvendeztetnek meg. Szó­val, ahova csak fordul a tudós,mindenütt a közönségnek kö­zepette látja magát, közepette ama csudálatos közönségnek, mellyet a journalismus teremtett, ’s melly bennünket sokkal sűrűbben vesz körül, sokkal mélyebben vág közlétünkbe, mint mi ezt magunk, e hatások közvetlen élvezetében, jelenleg fel­foghatjuk. És mi a czélja mindennek? Az, hogy mindenki mindenben részesüljön.“ NAGYBRITANNIA, London, aug. 27. A Timesben na­ponként jelenik meg tudósítás a koburgi ünnepélyekről. A mai szám mint különöst említi, hogy a királyné és a többi magas vendégek Koburg mellett egy réten felállított nyílt sá­tor alatt ebédeltek sok ezer minden rangú néző szeme láttára. A tudósító azt teszi még hozzá, hogy e szárazföldi országok­ban a fejedelmek állásának legkedvesebb sajátsága abban áll, hogy családjukkal együtt a nép közé vegyülnek, és a nép azon szabadságával, uralkodóinak mulatságában részt vehetni, nem él vissza, olly nyerseség és pórias kandiság által, minő Angliában nyilvános alkalmaknál igen gyakran előfordul. A. M. Post figyelmeztet egy hosszú czikkben Francziaor­szág mindig féltékeny és Anglia iránt ellenséges politikájára, és azt hiszi, hogy Montpensier­­y utazása Aegyptusba, Ne­mours­egé pedig Spanyolországba, mely politikai czélokból történik. Tanácsolja tehát a kormánynak, hogy e pontokon résen álljon , mert Aegyptus leírása régóta czélja már a fran­­czia nagyravágyásnak, és nem kevésbbé kedvencz terve a francziáknak, Spanyolországot házasság útján Francziaor­­szághoz kötni. A ministeri Standard egyik czikkéből kivehető, hogy a kormány nem akar az orangisták ellen olly szigorúan fellépni, mint jóval a repcalerek ellenében tévé. A minapi lisburni gyű­lést figyelembe sem veendi,’s igy Watson elmozdítása mara­­dand az egyetlen rendszabály az orangista gyülésektöli el­vesztésre. A Standard ezt következőleg igazolja: „Az ennis­­killeni gyűlés botorság volt ’s együgyü balgaság nyilvánítá­sával végződik, ’s mi örvendnünk, hogy csak kevés prote­stáns vett részt benne; azonban ez mégis egy kis megjegy­zésre késztet bennünket. Watson úr elmozditlatot békebirói hivatalától, mert o rangistabúcsúban részesült, miután illyen­tén búcsúk a parliamentacta betűje által mint csendzavarók eltiltvák. Azt tartjuk, ha a kormány nem is mozdított volna el repeai párthoz tartozó liszteket, most, miután az oran­­gistabúcsúk rászalását nyilvánítá, kötelessége volt, ha a rá bízott királyi tekintélyt elárulni nem akaró, minden abban résztvevő hivatalnokot elmozdítni. A repealbeli tisztviselők annak előtte történt elmozdítása pedig fokozd­a kötelességét. — Már mi a lisburni gyűlést illeti, ez nem is volt orangista­­gyűlés; a jelen volt genfiemének világosan óvást tettek min­den orangista demonstratio ellen. Bármilly hevesek és meg­gondolatlanok voltak az ottan tartott beszédek, még sem va-­lának politikai változtatásra czélozva, ’s tehát a gyűlés egy­­átalján különbözék repealgyüléstöl. De azon orangistai kil­ósokhoz sem hasonlított, mellyeket a kormány eltiltott, ’s igy a kormánynak joga van azt tekintetbe nem venni. — Többire, miből áll az ir protestánsok panasza sir Robert kor­mánya ellen? E kérdésre még soha nem nyertünk okszerű feleletet. Tán életét és vagyonát nem otalm­azza a kormány az izlandi loyális népnek ? Hiszszük, hogy az ir protestánsok még meg nem feledkeztek arról, mikép­viselte gondjukat a kormány 1842 és­­43ban. Vagy tán a Protestantismus és a protestánsok ellen törvényeket hoz Peel kormánya? Nem, sőt visszahúzta a búcsúk elleni büntetőtörvényt, és épen ebből eredt Watson esete is, ki gondolatlanság (indiscretion) miatt mozdittatott el, é s ha az ő példája követőkre akadna, ama büntetőtörvény felelevenítése szükségessé válnék. PORTUGÁLIA. A Standard ezt írja Lissabonból aug. 19- ről. Tegnapelőtt történt megyénk követkamarai követeinek megválasztatása, mindnyájan a ministeri pártból választottak. A keresztül nem ment ellenzéki jelöltek tiltakozványt bocsá­tottak ki, mellyben elleneiknek törvénytelen eszközök p. o. katonai hatalommali élést hánynak szemökre. Minho megyé­ben szinte győzött a kormány, ’s valószínűleg az ország többi megyéiben is. Aleizejét kivéve, hol nagyobb részből az ellenzék jön nyertes. Egyébiránt az idei átalános válasz­tások viharosabbak voltak minden eddigieknél; több helyen számos meggyilkolás és vagyonsértés történt, miket a pár­tok egymáson elkövettek. Múlt héten p. o. Aldegalezaban a ministerpárti választók egy ellenzéki választót öltek meg, ezek pedig viszont egy ministerpártinak házát égették le.­­• Viol­­irás. Aleitejoban, épen most érkezett hír szerint, az ellen­zék mind a tíz jelöltjét keresztülvitte. A többi megyékből kedvezőbben hangzanak a hírek a ministeriumra nézve, ’s ez roppant szavazattöbbséget birand a kamarában. — A különb­féle vasuttervek egyikére sem adott még engedményt a kor­mány. PERSIA. A J. d. Débatsnak Teheránból jul.­iröl levelet imák az ország mostani állapotáról, mellyből ezt vonják ki. Abbas Mirza trónörökös halála után Feth Ali unokáját Mo­­hammedet választá utódjának. A barátságos hatalmasságok helyeslék e bölcs elhatározást. Feth Ali halála után Moham­­medet örömest üdvözlék örökként az alattvalók, és az idegen kormányok őt elismerni nem késedelmeztek. Persia korlátlan sahja lévén,bölcs ministerre volt szüksége Mohammednek az ügyek vezérlése végett, ’s ezt Hadsi Agasszi személyében találta fel, ki azelőtt tanítója lévén, most féltélien bizalmát bírja. Trónralépte után utazni ment a sah, státusainak nyu­galmát személyesen biztosítandó. Meglátogató a Caspi ten­ger melletti Chorassan tartományt, és a még távolabb fekvő T * 1833b. gőzhajó volt 75 mellyeken szállíttatott 1834b. 55 825) T) 1835b. T)100 TI Ti 1836b. Ti105 55 15 1837b. 55124 55 55 1838b. TI160n 55 1839b. T)225 55 55 1840b. 55211 (?)5. 55 1841b.n227­­­5 1842b. TI229 15 55 165

Next