Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-09-14 / 250. szám

és a sírnál kivont karddal esküitek, hogy az elesteket meg­­boszulandják. B. Wimpfen ezredbeli két század, melly már a tisztujitás elején ide érkezett rala, ugyszinte a határon zászlóaljak is augustus ödikán költöztek ki a városból. Még folyvást boszos hangulat uralkodik itt, de tán későbbi idő fordít a dolgon ’s az ikirek állátandják, mikép a hadse­reg viselete jogszerű szükségvédelem volt 's csupán azt tévé, mit neki a katonai becsület parancsolt, hogy a katonák rendeltetésüknél fogva minden módon a béke helyreállítására törekedtek, 's ha a következmények olly szomorún ütöttek ki, azt ők szintúgy sajnálják valamint maguk a polgárok. tudományos világ. Hazai irodalom. (Budapestnek árvíz elleni megóvásáról. Vége.) A belső közlekedés jó karba hozása tehát mindenek előtt való. „Ez neveli — folytatja Györy úr — az értelmisé­get, neveli az anyagi jólétet. Nem mutathatunk elő nemzetet, melly akár egyik, akár másik tekintetben ezen elmúlhatlan eszköz segedelme nélkül előre haladott volna ; ellenben nyil­ván szembetűnő mindegyiknél, hogy azon arányban növekedett jóléte, műveltsége, szorgalma, a melly­ben a közlekedés javítása előreha­ladott. A közlekedés helyrehozásának természetes rend­szere pedig: elsőben folyamok, azután szárazföldi közlekedés helyrehozása, csatornák, végre állati erőre alkalmazott vasutak, leg­vég­re vaspályák indító műkö­­nyökkel. E természeti rendszer felforgatása soha sem jár haszonnal, legjobb esetekben haszonveszteséget okoz, ke­vesebb hasznot hajt, mint a természetes egyszerű rendszer követése; legtöbbször valóságos nemzeti kárral jár együtt.“ Itt a mondottak hazai példákkal, a Ferencz-csatorna, Lu­­dorica­ út példáival támogatatnak. „A­helyett, hogy a belső közlekedés könnyítetett volna, Bács, Bihar, Bánát, Békés, Csongrád rendetlen vizeinek szabályoztatása előtt, sürgető­­sebbnek látszott a tengerparti kereskedés felnyitása. Ez meg­történt, mit ér pedig, ha ez ország belső részei legyőz­hetlen közlekedési akadályokkal van­nak egymástól elszaggatva, ’s a miatt sem tudo­mányok, sem mísipar, sem okszerű gazdálkodás, sem mű­veltség épen a belföldön nem terjeszkedhetik, ’s aránylag az ország legtermékenyebb részei legnépetlenebbek maradtak? Mit ért kifelé utat nyitni a kereskedésnek, befelé nem? Azt, hogy mivel mindenféle kereskedés köl­csönös becserélésen alapul, a behozatal más utat keresett magának, egyfelül megakasztja a kivitelt, másfelül annak, a­mi megmarad, nyereségeit felemészti.“ Mivel pedig a vas­­utaknak kirekesztőig is aránylagosan az egészhez képest csekély számra menő osztály veszi hasznát, ellenben a szá­razföldi és vízi közlekedésnek minden, e kettőnek összekap­csolása teszi Gy­­ur szerint a közlekedés rendszerének leg­­természetesb alapját, ennek követése ígér legnagyobb sikert; legfőbb figyelmet mindazáltal a folyók szabályozásá­nak kíván tulaj­doníttatni, mert ez­által nemcsak a közle­kedés könnyíttetik, hanem tömérdek termékeny föld is föl­­szabadíttatik az árvizek alól; mert az egészséget pusztító mocsárok és ezekkel a marhasög egyik fő oka is, megszűnnek, a helységek és városok az árvizektől megóvalnak, m­e­r­t népes kereskedővárosok, a szorgalom műhelyei csak hajóz­ható folyamok partjain alakulnak. Budapest jövendőjének képe vázoltatik itt, sőt az egész hazára kiterjedő kávé, ha ez ismét olly catastropháktól látogattatik meg, miilyen az 183Ski volt; mert a vizi közlekedés tulajdona, hogy a nagyterjedelmű, nehéz, aránylag csekély értékű, nyers terményeket és az élet első szükségeihez kivántató anyagokat hozza forgásba; mert ez a kézműves és kereskedőnek leg­olcsóbban szállítja a természetes nyers­anyagokat, mellyeket elkészít, ’s mellyekből él; mert ezeknek aránytalanul na­gyobb menyiségben kell a szorgalom műhelyeibe befolyni, mint a mennyi azokból ismét kifoly ; míg a szárazföldi közlekedés inkább e másodrangu életjavak elárasztására való, mert a vizi közlekedés hathatósban segíti elő a földmüvelést, mellyben a nemzetek ereje gyökerezik. „A vizi közlekedés hátramaradtában a természet különféle javai egymással ki nem cseréltetvén, nemzeti nagy veszteséggel haszonvétlenül hevernek: a fát­ termő vidék éhséget szenved, a búzával bővelkedő hideget, noha amott a tűzifa, emitt bő termés idején az élelmi fölösleg rakásra romlik.“ Végre mer­t a közlekedés vonalait, mint a természet által kijelöl­­­teket, meg nem változtathatjuk, ’s a szárazföldi közlekedés állandósága és biztossága is a folyamok rendezettségétől függ. Ezeknek bővebb és alapos kifejtése után szerző az ez ügy iránti részvétlenség okait vizsgálja, ’s ezeket az emberiség lassú fejlődésében ’s a víztudományok természetében találja. Itt, egészen Schmidt prof. úrral egyezőleg, Gáty úrral pedig némellyekben ellenkezőleg, előterjeszti a szokott pa­lástoló fogások roppant kár­os vol­t­át, millyek a töltések , kitágítások, sarkantyúk ’stb.; ’s végre a Duna, mint hazánk fő, a többit magába fogadó, folyamára men­­vén által, azon kérdést: hol kezdjük a Dunát szabályozni, alulról-e felfelé, vagy viszont, mellőzvén (a 3d. szakaszban az, az elsőbb értelemben tárgyaltatik]), azon tájakra kívánja, u. m., fordítani a figyelmet, mellyeken a veszedelem legna­gyobb , elhárítása legsürgetősebb , sőt mindinkább elmarad­­hatlanul szükséges. ’S itt kimondja, mit senki tisztánlátó kétségbe nem vonand:„Buda és Pest országunk fő­városai, a haza szive, melly együtt díszük és sorvad, együtt él és hal, együtt erösbül és növekedik, együtt hanyatlik alá a többi részekkel, ’s e két főváros az árvizek pusztí­tásai ellen biztosítva nincs, nem is leend, valamig a két város közti Duna rendszeresen szabályozott nem lesz.“ És most emlékeztetve ben­nünket 1832 ben tett szomorú jóslatára, melly 1838ban fájdalom betölt, meggyőzőleg fejti ki, miszerint egy uj ’s olly tetemes szer­encs­é­t­lens­ég lehetsége, melly miatt tízszer több kárral lakolhatunk, mint a men­nyibe a veszedelemnek egészen elhárítása kerülne, min­dennap nő. Gy­­ur a gyökeres gyógyszert a Duná­nak szabályos szélességre-vételében találja, ’s kézzelfoghatólag mutatja meg , tapasztalásból ’s a termé­­szettani törvényekből, milly veszedelmes ’s a folyó minden rendellenségeinek alapoka a folyamok nagy szélessége, mint emelkedik folyvást a meder , töltetik fel a gyengén lejtős és pusztíttatik a meredek part, veszedelmes kigyózatok támad­nak, közepett zátonyok, szigetek, mindannyi betegségek, mellyek rendkívüli körülmények közt a nagy árvizek okozói; mik után egy külön szakaszban, melly a munka főrésze, a budapesti Duna szabályos szélességét nyomozván, ezt mind szemléletileg, analylikai uton, mind tapasztalatilag, a gel­­lérthegyi úgynevezett szorulat (de melly csak aránylag szo­rulat) vizsgálatából, 150 ölben határozza meg (a gellérd alatti Duna szélessége 100 öl), melly felvetést az uj hídfő körül történt változásai a folyó erejének és a mederre gyakor­lott hatásának csudálatos öszhangzással igazolják. Ezeknek kimutatása után mintegy a következőkben leljük Gy­ ur ren­dezési tervét, az abból keletkezendő hasznokkal együtt, egy­üvé állítva: „A gellérthegyi szelvényről (így i­ a 287d. 1.) már mondottam, hogy a kitalált szabályos szélességgel kö­zel összeegyezik, a szelvény gyengébb hajlitásai pedig, ki­vált Pest felöl, nyilván mutatják, hogy annak még rende­sebbé tételére még egynéhány ölnyi összeszoríttatás kiván­­tatnék (’s nem kitágítás, házak elpusztítása Pesten, mint Gáty úr vélekszik). „Fölebb, a Margitsziget alsó csúcsánál, nem­csak tetemes zátonylás látható Buda felöl, hanem egyszers­mind ugyanott a Festősziget formáltatott. A pesti ágat, hogy megerősödvén, ’s a budait meglankasztván, veszél­lyel fenyegető nagyobb görbülés ne származzék, melly a fo­lyam sodrát előbb egészen Buda alá nyomja, h­onnét ismét nagyobb erővel a ferenczvárosi töltés alá terülvén, azt tá­madja meg, sokáig magára hagyni nem lehet. En­nélfogva a gellérthegyi szelvénynek legalkalmasabb összeköttetése leend a Festősziget csúcsával, melly végbevitetvén, a görbület sokkal gyengébbé változik, az óbudai ág megerősültével mostani egyenes irányában a budai partoktól elvonódik, alább az állóhid közép oszlopai közé ’s a meder közepébe igazul, ’s igy mind a Buda felé nagyobb erővel vonuló jég­­járások veszedelmei, mind az oszlopok és partok rongálta­­tása eltávolíttatnak. Még fölebb, végezetre, ismét ezen szé­lesség alatt a pesti és Margitszigeteket és a köz­tök eső zátonylást lehet összekötni, mellyek után a két város között a folyam természetéhez alkalmazott rendes lefolyás fog helyreállani.Ugy látszik tehát, mintha a gellért­hegyi szelvény szélességét ’s egyéb mértékeit maga a termé­szet példányképen alakította volna’s a szabályozás eszközlé­sére önmaga jelölte volna ki az egymással összekapcsolandó legfőbb pontokat.“ Egyenkint kimentvén e terv részleteit, miknek figyelmes átolvasását minden közdolgainkkal foglal­­kozó férfinak nemcsak a tárgy fontossága és sürgetősége, hanem az előadás világossága és nem szakember által is tel­jes meggyőződés­ nyeréséig könnyű felfoghatósága miatt aján­lunk ; egy harmadik szakaszban áttekintés adatik f­o­l­y­a­­mink rendszerén, mellyben mindazok érintettek, miket tekintetbe venni szükséges, nehogy a budapesti Duna rende­zése a távolabb helyeken újabb rendetlenségek szülőoka le­gyen; továbbá, meggyőzőleg mutogatja itt, mennyire függ minden vizeink czélszerű szabályzása a Duna állapotától, miképen a folyóink által okozott károk nagyobb részben a visszás emberi munkálatok és helytelen elvekre alapított vi­zek ingerléseinek tulajdonítandók; előadja javaslatát az egész magyar Duna mikép rendezésére, tekintettel a Tiszára és ennek mellékvizeire is. A lehető költségeket a két város irányában mindenesetre hasonlithatlanul kisebbek­nek nyilvánítja az utolsó árvíz kárainál, és csak a Tisza és mellékfolyói rendezése által 533 millió vbz nemzeti tőke meg­nyerését mutatja, mellyekhez képest tehát a rendezési költ­ségek számba sem jöhetnek.­­ A mennyiben a gr. Andrássy jutalomtételeinek közvetlen eredményei, a pályamunkák, cse­kélyek voltak, annyival gyümölcsözőbbek lettek közvetve az által, hogy valóban hozzáértő férfiak nyilatkozásaira adtak alkalmat; mindenek felett pedig Györy ur munkája az, melly politikusaink figyelmét a legnagyobb mértékben érdemli, ’s kiszámíthatóan hasznot ígérne nemzetünknek, ha a zöld asz­tal urai a terméketlen, sőt késleltető és mert — mondjuk ki gr. Széchenyivel — nincs a magyarnak drágábbja az időnél! káros ex professo-ellenzék mezejéről valahára a positivitás és tett mezejére szállnának. Ha eddig meg nin­csenek győződve a honi közlekedési ügy elsőran­gú­, sőt életfontosságáról, úgy méltassák Györy úrnak, ki a vízépítészet és a közgazdaság szakjában egyfor­­mán legkitűnőbb értelmiségeink közé tartozik, méltassák, kérjük, Györy úr e munkáját figyelmükre: nemcsak fölme­legedni , de fölvilágosodni, de erős meggyőződést fognak meríteni. ’S illy meggyőződés azoknál, kik arra meg vannak hivatva, siker nélkül nem maradhat. AIJSAXIIII. Egy lembergi hírlap aug. 23ai száma következőleg festi Galiczia szükségét. Országunk szerencsétlensége még el nem érte végét.-----Nem csak, hogy számos vizáradások rop­pant kárt okoztak, a nyugoti megyékben az aratás minden reményeit megsemmitve, hanem a még hátramaradt keveset sem lehet a folytonos esőzés miatt, melly csaknem az egész országban folyton foly, sem lekaszálni sem betakarni. Mivel a nyugati részt tavaly is ezidén is vizáradás látogató, ittott még találtatott gabnatakarék, miből a szerencsétlen pórnép amint lehetett elláttatott. Most azonban ez is elfogyott — az idei termés igen kétes — az utolsó vízáradás végre nem csak minden gabonát elvitt a földekről és a csűrökből, hanem gazdaépületeket is pusztított, a marhadög által még megkí­mélt marhát is megsemmiső, gazdaszereket hordott el, és a galicziai népesség egyik nagy részének puszta életnél egye­bet sem hagyott. Ezer meg ezer munkás ember küzd napon­kint a legszü­kségesb élelmi szükséggel; ezek városokat bo­ritnak el, segélyért koldulva. Krieg báró országos elnökünk (Landespraesident) mindjárt az első balhírre tetemes pénz­­öszveget vett magához és az ínség helyére sietett. A főható­ság szózatára újabb áldozatok hozattak, mellyek nem csak Galicziából, hanem a birodalom többi tartományaiból is be­folynak. Tekintetbe vévén azonban a roppant kárt, az eddigi áldozatok csak ideiglenes gyógyszernek látszanak. Országos csapásban csak az ország maga segíthet magán ; a megkí­vántaté nagy öszveg csak országos kölcsön utján szerezhető, melly bizonyos évekig az egyenes adó szaporításával töröl­tethetnék el. ’stb. „­­ K­ÜLFOLD. NAGYBRITANNIA. London, sept. 1. A jelen évszak­ban az időjárás a politikai világ legfontosabb kérdése, mert pár esős vagy száraz nap augustusban, kisebb, nagyobb mértékben eldöntik az emberek élelmének bőségét vagy szük­­­ségét. A gyors közlekedés, statistikai vizsgálódás és köz­nyilvánosság jelen korszakában szembeszökőbben és nyugta­­lanítóbban kiviláglik, hogy a föld évi termése gabnában és n­ekünk és házi állatainknak szükséges egyéb életben, csak­nem egyenlő arányban áll az évi fogyasztáshoz, úgy hogy néhány héttel az aratás előtt csaknem az utolsó napig ki le­hetne számítni, mikor fognának tájaink megürülni, ha a jó­tékony természet újra meg nem töltené azokat. Ugyane tény kétségkívül a világtörténet minden szakában ismétlődött, ki­­vévén ollyan országokat, mint Magyarország, hol a föld ter­mékenysége és a lakosok gyér és szegény léte nagyobb hé­zagot hagynak a termés és fogyasztás közt. (Be­roszul ismer bennünket a levelező !) A felebbi szoros arány azonban leg­világosabban tűnik ki Angliában, hol az igen tömött lakos­ság többnyire búzakenyérből él. Ha tehát Angliában a taka­rék nem sokkal tesz többet 1 millió quarternél, azon kilátása van a nemzetnek, hogy két hét alatt kifogyand élelmi főczik­­kéből. Az utolsó években egyremásra 1 millió quarter búza hozatott be Angliába, úgy hogy valóban azt mondhatnók: két heti élelemnek vagyunk díjával évi fogyasztásunkhoz, ’s igy évi szükségünknek x/iv részét a külföldtől kell vennünk. Szigetünk népességének szaporodásával az idegen behozatal e szüksége is növekedni fog évről évre, ha csak a vegytan felfedezései a föld termékenységét nem fokoznák (lásd alább az egyvelyet), vagy a kenyér magas ára annak fogyaszt­ását nem csökkentené. Bármit mondjanak a gabnatörvényekről és a drágaság nyilvános veszedelméről, mellynek tömött népes­ségek a gabnabevitel korlátozása által kíséretvék , mégsem tagadható, hogy a pénz és értelmiség sokszor segítettek már az évek termékenységi különbségén, ’s hogy tulajdonképi éhség Európában régóta ismeretlen és barbár idők és orszá­gokra szorítkozó (?) dolog. Az idei év időjárása igen inga­dozó volt, és az épen lefolyt esős és hideg hónap aggodal­makat szült. Az élet növését az úgyszólván jan. 20ig tartott kellemetlen tavaszi idő akadályozá. A következő meleg hónap helyrehozta a kárt és rendkívül bő szénatakarással ajándé­­kozá meg a földművelőt. De hiányzott az augustusi meleg verőfény, melly a szemet megérleltetné. Szerencsére a hó végével megjavult az idő, és az ország minden vidékéről jövő tudósítások meggyőznek arról, hogy mennyiségre nézve középszerűnél bővebb a termésünk. A burgonya sajátságos betegsége, mellyel nemrég Belgiumban szemlélhetek, nálunk még nem mutatkozott., (A. Z.) FRANCZIAORSZÁG. Galignani Messengere következő jegyzéssel kiséri a madagaszkári történeteket: „A tudósítás Tamatave megtámadásáról francziák és brillek által, úgy lát­szik, nagy botrány a párisi sajtó két vagy három lapja előtt, mellyek örömestebb hallották volna a két nemzetbeli alatt­valóknak ellenséges összeütközését — bármilly silány lenne is ennek oka — mint egyesült működésöket az igazság és emberség érdekében. Bármilly kicsiny a történet a navarrai csatához képest, hol a bri­tek és francziák szinte egyesülten harczoltak, mégis jelenleg igen nagy fontosságú; jele lévén annak , hogy a két ország tisztviselői nincsenek olly nagy mértékben elragadtatva ama sok hírlapi czikk által, mellyek nemcsak a franczia, hanem az angol lapokban is csupán a végből írattak, hogy a csatornán innen és túl gy­ülölség mag­vait hintegetve, meghasonlást támaszszanak, mellynek bár­milly alkalomnál véres gyümölcsei lennének, és következ­ményeikben mindkét kormány jó szándéka mellett sem hozat­hatnának helyre.“ A suezi postával a fenebbi történetnek következő részle­­tes­ leírása érkezett meg Párisban. F. évi májusban Mada­gaszkár királynéja Ranavalo Manzsaka rendeletet bocsátott ki, miszerint a szigeten tartózkodó minden angolok és fran­cziák t­z nap alatt magokat honositsák, azaz , mint marka­sok vagyis rabszolgák beirassák, vagy pedig legott eltaka­rodjanak. E váratlan rendelet híre St. Móriczba * *) megér­kezvén , sir Maynard Gomm kormányzó Thunder hajót sür­gönyökkel a jóreményfoki állomáson levő britt tengernagyhoz küldé. E hajó kapitánya odautasíttatott egyszersmind, hogy Madagaszkár, és illetőleg Tamatave mellett megállapodván, az ottani megijesztett európaiaknak tudtára adja, hogy a sz.­móriczi britt és bourboni franczia kormányzók haladék nélkül segélyt kü­ldenének. A Thunder jun. 5kén vitorlázott el Sz. Móriczból,­­s 7kén már a Tamataveba rendelt Conway hajó követé azt. Bourbon kormányzója pedig Zek­e és Berceau franczia hadihajókat csatolt a Conwayhoz. A továbbit a ,Cer­ *­ Sz. Móricz, azelőtt Isle du France, és Bourbon, Madagasz­kártól keletre mintegy 100 nemföldre, egymástól pedig mintegy 20 nmsre fekvő angol és franczia, úgynevezett Mascareni szigetek, * 177

Next