Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-09-14 / 250. szám
és a sírnál kivont karddal esküitek, hogy az elesteket megboszulandják. B. Wimpfen ezredbeli két század, melly már a tisztujitás elején ide érkezett rala, ugyszinte a határon zászlóaljak is augustus ödikán költöztek ki a városból. Még folyvást boszos hangulat uralkodik itt, de tán későbbi idő fordít a dolgon ’s az ikirek állátandják, mikép a hadsereg viselete jogszerű szükségvédelem volt 's csupán azt tévé, mit neki a katonai becsület parancsolt, hogy a katonák rendeltetésüknél fogva minden módon a béke helyreállítására törekedtek, 's ha a következmények olly szomorún ütöttek ki, azt ők szintúgy sajnálják valamint maguk a polgárok. tudományos világ. Hazai irodalom. (Budapestnek árvíz elleni megóvásáról. Vége.) A belső közlekedés jó karba hozása tehát mindenek előtt való. „Ez neveli — folytatja Györy úr — az értelmiséget, neveli az anyagi jólétet. Nem mutathatunk elő nemzetet, melly akár egyik, akár másik tekintetben ezen elmúlhatlan eszköz segedelme nélkül előre haladott volna ; ellenben nyilván szembetűnő mindegyiknél, hogy azon arányban növekedett jóléte, műveltsége, szorgalma, a mellyben a közlekedés javítása előrehaladott. A közlekedés helyrehozásának természetes rendszere pedig: elsőben folyamok, azután szárazföldi közlekedés helyrehozása, csatornák, végre állati erőre alkalmazott vasutak, legvégre vaspályák indító műkönyökkel. E természeti rendszer felforgatása soha sem jár haszonnal, legjobb esetekben haszonveszteséget okoz, kevesebb hasznot hajt, mint a természetes egyszerű rendszer követése; legtöbbször valóságos nemzeti kárral jár együtt.“ Itt a mondottak hazai példákkal, a Ferencz-csatorna, Ludorica út példáival támogatatnak. „Ahelyett, hogy a belső közlekedés könnyítetett volna, Bács, Bihar, Bánát, Békés, Csongrád rendetlen vizeinek szabályoztatása előtt, sürgetősebbnek látszott a tengerparti kereskedés felnyitása. Ez megtörtént, mit ér pedig, ha ez ország belső részei legyőzhetlen közlekedési akadályokkal vannak egymástól elszaggatva, ’s a miatt sem tudományok, sem mísipar, sem okszerű gazdálkodás, sem műveltség épen a belföldön nem terjeszkedhetik, ’s aránylag az ország legtermékenyebb részei legnépetlenebbek maradtak? Mit ért kifelé utat nyitni a kereskedésnek, befelé nem? Azt, hogy mivel mindenféle kereskedés kölcsönös becserélésen alapul, a behozatal más utat keresett magának, egyfelül megakasztja a kivitelt, másfelül annak, ami megmarad, nyereségeit felemészti.“ Mivel pedig a vasutaknak kirekesztőig is aránylagosan az egészhez képest csekély számra menő osztály veszi hasznát, ellenben a szárazföldi és vízi közlekedésnek minden, e kettőnek összekapcsolása teszi Gyur szerint a közlekedés rendszerének legtermészetesb alapját, ennek követése ígér legnagyobb sikert; legfőbb figyelmet mindazáltal a folyók szabályozásának kíván tulajdoníttatni, mert ezáltal nemcsak a közlekedés könnyíttetik, hanem tömérdek termékeny föld is fölszabadíttatik az árvizek alól; mert az egészséget pusztító mocsárok és ezekkel a marhasög egyik fő oka is, megszűnnek, a helységek és városok az árvizektől megóvalnak, mert népes kereskedővárosok, a szorgalom műhelyei csak hajózható folyamok partjain alakulnak. Budapest jövendőjének képe vázoltatik itt, sőt az egész hazára kiterjedő kávé, ha ez ismét olly catastropháktól látogattatik meg, miilyen az 183Ski volt; mert a vizi közlekedés tulajdona, hogy a nagyterjedelmű, nehéz, aránylag csekély értékű, nyers terményeket és az élet első szükségeihez kivántató anyagokat hozza forgásba; mert ez a kézműves és kereskedőnek legolcsóbban szállítja a természetes nyersanyagokat, mellyeket elkészít, ’s mellyekből él; mert ezeknek aránytalanul nagyobb menyiségben kell a szorgalom műhelyeibe befolyni, mint a mennyi azokból ismét kifoly ; míg a szárazföldi közlekedés inkább e másodrangu életjavak elárasztására való, mert a vizi közlekedés hathatósban segíti elő a földmüvelést, mellyben a nemzetek ereje gyökerezik. „A vizi közlekedés hátramaradtában a természet különféle javai egymással ki nem cseréltetvén, nemzeti nagy veszteséggel haszonvétlenül hevernek: a fát termő vidék éhséget szenved, a búzával bővelkedő hideget, noha amott a tűzifa, emitt bő termés idején az élelmi fölösleg rakásra romlik.“ Végre mert a közlekedés vonalait, mint a természet által kijelölteket, meg nem változtathatjuk, ’s a szárazföldi közlekedés állandósága és biztossága is a folyamok rendezettségétől függ. Ezeknek bővebb és alapos kifejtése után szerző az ez ügy iránti részvétlenség okait vizsgálja, ’s ezeket az emberiség lassú fejlődésében ’s a víztudományok természetében találja. Itt, egészen Schmidt prof. úrral egyezőleg, Gáty úrral pedig némellyekben ellenkezőleg, előterjeszti a szokott palástoló fogások roppant káros voltát, millyek a töltések , kitágítások, sarkantyúk ’stb.; ’s végre a Duna, mint hazánk fő, a többit magába fogadó, folyamára menvén által, azon kérdést: hol kezdjük a Dunát szabályozni, alulról-e felfelé, vagy viszont, mellőzvén (a 3d. szakaszban az, az elsőbb értelemben tárgyaltatik]), azon tájakra kívánja, u. m., fordítani a figyelmet, mellyeken a veszedelem legnagyobb , elhárítása legsürgetősebb , sőt mindinkább elmaradhatlanul szükséges. ’S itt kimondja, mit senki tisztánlátó kétségbe nem vonand:„Buda és Pest országunk fővárosai, a haza szive, melly együtt díszük és sorvad, együtt él és hal, együtt erösbül és növekedik, együtt hanyatlik alá a többi részekkel, ’s e két főváros az árvizek pusztításai ellen biztosítva nincs, nem is leend, valamig a két város közti Duna rendszeresen szabályozott nem lesz.“ És most emlékeztetve bennünket 1832 ben tett szomorú jóslatára, melly 1838ban fájdalom betölt, meggyőzőleg fejti ki, miszerint egy uj ’s olly tetemes szerencsétlenség lehetsége, melly miatt tízszer több kárral lakolhatunk, mint a mennyibe a veszedelemnek egészen elhárítása kerülne, mindennap nő. Gyur a gyökeres gyógyszert a Dunának szabályos szélességre-vételében találja, ’s kézzelfoghatólag mutatja meg , tapasztalásból ’s a természettani törvényekből, milly veszedelmes ’s a folyó minden rendellenségeinek alapoka a folyamok nagy szélessége, mint emelkedik folyvást a meder , töltetik fel a gyengén lejtős és pusztíttatik a meredek part, veszedelmes kigyózatok támadnak, közepett zátonyok, szigetek, mindannyi betegségek, mellyek rendkívüli körülmények közt a nagy árvizek okozói; mik után egy külön szakaszban, melly a munka főrésze, a budapesti Duna szabályos szélességét nyomozván, ezt mind szemléletileg, analylikai uton, mind tapasztalatilag, a gellérthegyi úgynevezett szorulat (de melly csak aránylag szorulat) vizsgálatából, 150 ölben határozza meg (a gellérd alatti Duna szélessége 100 öl), melly felvetést az uj hídfő körül történt változásai a folyó erejének és a mederre gyakorlott hatásának csudálatos öszhangzással igazolják. Ezeknek kimutatása után mintegy a következőkben leljük Gy ur rendezési tervét, az abból keletkezendő hasznokkal együtt, együvé állítva: „A gellérthegyi szelvényről (így i a 287d. 1.) már mondottam, hogy a kitalált szabályos szélességgel közel összeegyezik, a szelvény gyengébb hajlitásai pedig, kivált Pest felöl, nyilván mutatják, hogy annak még rendesebbé tételére még egynéhány ölnyi összeszoríttatás kivántatnék (’s nem kitágítás, házak elpusztítása Pesten, mint Gáty úr vélekszik). „Fölebb, a Margitsziget alsó csúcsánál, nemcsak tetemes zátonylás látható Buda felöl, hanem egyszersmind ugyanott a Festősziget formáltatott. A pesti ágat, hogy megerősödvén, ’s a budait meglankasztván, veszéllyel fenyegető nagyobb görbülés ne származzék, melly a folyam sodrát előbb egészen Buda alá nyomja, honnét ismét nagyobb erővel a ferenczvárosi töltés alá terülvén, azt támadja meg, sokáig magára hagyni nem lehet. Ennélfogva a gellérthegyi szelvénynek legalkalmasabb összeköttetése leend a Festősziget csúcsával, melly végbevitetvén, a görbület sokkal gyengébbé változik, az óbudai ág megerősültével mostani egyenes irányában a budai partoktól elvonódik, alább az állóhid közép oszlopai közé ’s a meder közepébe igazul, ’s igy mind a Buda felé nagyobb erővel vonuló jégjárások veszedelmei, mind az oszlopok és partok rongáltatása eltávolíttatnak. Még fölebb, végezetre, ismét ezen szélesség alatt a pesti és Margitszigeteket és a köztök eső zátonylást lehet összekötni, mellyek után a két város között a folyam természetéhez alkalmazott rendes lefolyás fog helyreállani.Ugy látszik tehát, mintha a gellérthegyi szelvény szélességét ’s egyéb mértékeit maga a természet példányképen alakította volna’s a szabályozás eszközlésére önmaga jelölte volna ki az egymással összekapcsolandó legfőbb pontokat.“ Egyenkint kimentvén e terv részleteit, miknek figyelmes átolvasását minden közdolgainkkal foglalkozó férfinak nemcsak a tárgy fontossága és sürgetősége, hanem az előadás világossága és nem szakember által is teljes meggyőződés nyeréséig könnyű felfoghatósága miatt ajánlunk ; egy harmadik szakaszban áttekintés adatik folyamink rendszerén, mellyben mindazok érintettek, miket tekintetbe venni szükséges, nehogy a budapesti Duna rendezése a távolabb helyeken újabb rendetlenségek szülőoka legyen; továbbá, meggyőzőleg mutogatja itt, mennyire függ minden vizeink czélszerű szabályzása a Duna állapotától, miképen a folyóink által okozott károk nagyobb részben a visszás emberi munkálatok és helytelen elvekre alapított vizek ingerléseinek tulajdonítandók; előadja javaslatát az egész magyar Duna mikép rendezésére, tekintettel a Tiszára és ennek mellékvizeire is. A lehető költségeket a két város irányában mindenesetre hasonlithatlanul kisebbeknek nyilvánítja az utolsó árvíz kárainál, és csak a Tisza és mellékfolyói rendezése által 533 millió vbz nemzeti tőke megnyerését mutatja, mellyekhez képest tehát a rendezési költségek számba sem jöhetnek. A mennyiben a gr. Andrássy jutalomtételeinek közvetlen eredményei, a pályamunkák, csekélyek voltak, annyival gyümölcsözőbbek lettek közvetve az által, hogy valóban hozzáértő férfiak nyilatkozásaira adtak alkalmat; mindenek felett pedig Györy ur munkája az, melly politikusaink figyelmét a legnagyobb mértékben érdemli, ’s kiszámíthatóan hasznot ígérne nemzetünknek, ha a zöld asztal urai a terméketlen, sőt késleltető és mert — mondjuk ki gr. Széchenyivel — nincs a magyarnak drágábbja az időnél! káros ex professo-ellenzék mezejéről valahára a positivitás és tett mezejére szállnának. Ha eddig meg nincsenek győződve a honi közlekedési ügy elsőrangú, sőt életfontosságáról, úgy méltassák Györy úrnak, ki a vízépítészet és a közgazdaság szakjában egyformán legkitűnőbb értelmiségeink közé tartozik, méltassák, kérjük, Györy úr e munkáját figyelmükre: nemcsak fölmelegedni , de fölvilágosodni, de erős meggyőződést fognak meríteni. ’S illy meggyőződés azoknál, kik arra meg vannak hivatva, siker nélkül nem maradhat. AIJSAXIIII. Egy lembergi hírlap aug. 23ai száma következőleg festi Galiczia szükségét. Országunk szerencsétlensége még el nem érte végét.-----Nem csak, hogy számos vizáradások roppant kárt okoztak, a nyugoti megyékben az aratás minden reményeit megsemmitve, hanem a még hátramaradt keveset sem lehet a folytonos esőzés miatt, melly csaknem az egész országban folyton foly, sem lekaszálni sem betakarni. Mivel a nyugati részt tavaly is ezidén is vizáradás látogató, ittott még találtatott gabnatakarék, miből a szerencsétlen pórnép amint lehetett elláttatott. Most azonban ez is elfogyott — az idei termés igen kétes — az utolsó vízáradás végre nem csak minden gabonát elvitt a földekről és a csűrökből, hanem gazdaépületeket is pusztított, a marhadög által még megkímélt marhát is megsemmiső, gazdaszereket hordott el, és a galicziai népesség egyik nagy részének puszta életnél egyebet sem hagyott. Ezer meg ezer munkás ember küzd naponkint a legszükségesb élelmi szükséggel; ezek városokat boritnak el, segélyért koldulva. Krieg báró országos elnökünk (Landespraesident) mindjárt az első balhírre tetemes pénzöszveget vett magához és az ínség helyére sietett. A főhatóság szózatára újabb áldozatok hozattak, mellyek nem csak Galicziából, hanem a birodalom többi tartományaiból is befolynak. Tekintetbe vévén azonban a roppant kárt, az eddigi áldozatok csak ideiglenes gyógyszernek látszanak. Országos csapásban csak az ország maga segíthet magán ; a megkívántaté nagy öszveg csak országos kölcsön utján szerezhető, melly bizonyos évekig az egyenes adó szaporításával töröltethetnék el. ’stb. „ KÜLFOLD. NAGYBRITANNIA. London, sept. 1. A jelen évszakban az időjárás a politikai világ legfontosabb kérdése, mert pár esős vagy száraz nap augustusban, kisebb, nagyobb mértékben eldöntik az emberek élelmének bőségét vagy szükségét. A gyors közlekedés, statistikai vizsgálódás és köznyilvánosság jelen korszakában szembeszökőbben és nyugtalanítóbban kiviláglik, hogy a föld évi termése gabnában és nekünk és házi állatainknak szükséges egyéb életben, csaknem egyenlő arányban áll az évi fogyasztáshoz, úgy hogy néhány héttel az aratás előtt csaknem az utolsó napig ki lehetne számítni, mikor fognának tájaink megürülni, ha a jótékony természet újra meg nem töltené azokat. Ugyane tény kétségkívül a világtörténet minden szakában ismétlődött, kivévén ollyan országokat, mint Magyarország, hol a föld termékenysége és a lakosok gyér és szegény léte nagyobb hézagot hagynak a termés és fogyasztás közt. (Beroszul ismer bennünket a levelező !) A felebbi szoros arány azonban legvilágosabban tűnik ki Angliában, hol az igen tömött lakosság többnyire búzakenyérből él. Ha tehát Angliában a takarék nem sokkal tesz többet 1 millió quarternél, azon kilátása van a nemzetnek, hogy két hét alatt kifogyand élelmi főczikkéből. Az utolsó években egyremásra 1 millió quarter búza hozatott be Angliába, úgy hogy valóban azt mondhatnók: két heti élelemnek vagyunk díjával évi fogyasztásunkhoz, ’s igy évi szükségünknek x/iv részét a külföldtől kell vennünk. Szigetünk népességének szaporodásával az idegen behozatal e szüksége is növekedni fog évről évre, ha csak a vegytan felfedezései a föld termékenységét nem fokoznák (lásd alább az egyvelyet), vagy a kenyér magas ára annak fogyasztását nem csökkentené. Bármit mondjanak a gabnatörvényekről és a drágaság nyilvános veszedelméről, mellynek tömött népességek a gabnabevitel korlátozása által kíséretvék , mégsem tagadható, hogy a pénz és értelmiség sokszor segítettek már az évek termékenységi különbségén, ’s hogy tulajdonképi éhség Európában régóta ismeretlen és barbár idők és országokra szorítkozó (?) dolog. Az idei év időjárása igen ingadozó volt, és az épen lefolyt esős és hideg hónap aggodalmakat szült. Az élet növését az úgyszólván jan. 20ig tartott kellemetlen tavaszi idő akadályozá. A következő meleg hónap helyrehozta a kárt és rendkívül bő szénatakarással ajándékozá meg a földművelőt. De hiányzott az augustusi meleg verőfény, melly a szemet megérleltetné. Szerencsére a hó végével megjavult az idő, és az ország minden vidékéről jövő tudósítások meggyőznek arról, hogy mennyiségre nézve középszerűnél bővebb a termésünk. A burgonya sajátságos betegsége, mellyel nemrég Belgiumban szemlélhetek, nálunk még nem mutatkozott., (A. Z.) FRANCZIAORSZÁG. Galignani Messengere következő jegyzéssel kiséri a madagaszkári történeteket: „A tudósítás Tamatave megtámadásáról francziák és brillek által, úgy látszik, nagy botrány a párisi sajtó két vagy három lapja előtt, mellyek örömestebb hallották volna a két nemzetbeli alattvalóknak ellenséges összeütközését — bármilly silány lenne is ennek oka — mint egyesült működésöket az igazság és emberség érdekében. Bármilly kicsiny a történet a navarrai csatához képest, hol a britek és francziák szinte egyesülten harczoltak, mégis jelenleg igen nagy fontosságú; jele lévén annak , hogy a két ország tisztviselői nincsenek olly nagy mértékben elragadtatva ama sok hírlapi czikk által, mellyek nemcsak a franczia, hanem az angol lapokban is csupán a végből írattak, hogy a csatornán innen és túl gyülölség magvait hintegetve, meghasonlást támaszszanak, mellynek bármilly alkalomnál véres gyümölcsei lennének, és következményeikben mindkét kormány jó szándéka mellett sem hozathatnának helyre.“ A suezi postával a fenebbi történetnek következő részletes leírása érkezett meg Párisban. F. évi májusban Madagaszkár királynéja Ranavalo Manzsaka rendeletet bocsátott ki, miszerint a szigeten tartózkodó minden angolok és francziák tz nap alatt magokat honositsák, azaz , mint markasok vagyis rabszolgák beirassák, vagy pedig legott eltakarodjanak. E váratlan rendelet híre St. Móriczba * *) megérkezvén , sir Maynard Gomm kormányzó Thunder hajót sürgönyökkel a jóreményfoki állomáson levő britt tengernagyhoz küldé. E hajó kapitánya odautasíttatott egyszersmind, hogy Madagaszkár, és illetőleg Tamatave mellett megállapodván, az ottani megijesztett európaiaknak tudtára adja, hogy a sz.móriczi britt és bourboni franczia kormányzók haladék nélkül segélyt küldenének. A Thunder jun. 5kén vitorlázott el Sz. Móriczból,s 7kén már a Tamataveba rendelt Conway hajó követé azt. Bourbon kormányzója pedig Zeke és Berceau franczia hadihajókat csatolt a Conwayhoz. A továbbit a ,Cer * Sz. Móricz, azelőtt Isle du France, és Bourbon, Madagaszkártól keletre mintegy 100 nemföldre, egymástól pedig mintegy 20 nmsre fekvő angol és franczia, úgynevezett Mascareni szigetek, * 177