Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-07 / 263. szám
Varasából, September 17én. Tán nyilvánosságot érdemel, hogy f. hó 15én itt tartatott megyei kisgyűlés alatt több, és pedig számszerint 29 előbbkelő magyarhorvát táblabiró, kik az uj kormányzó úr által, beiktatásakor, bizonyos egyéneknek e megye táblabiráivá lett kineveztetése következtében , a táblabirósági rangot lealjasodottnak találván, az e megyei táblabiróságról írásbeli nyilatkozványban jobb idők bekövetkezteig lemondottak , ebeli leköszönésöket a jegyzőkönyvbe iktattatni, ’s arról hiteles bizonyságlevelet magoknak kiadatni kértek. — Melly kivánatuknak aznap minden ellenzés nélkül hely adatott; másnap azonban a jegyzőkönyv felolvastatásakor az ikirek részéről ováskép több százat emelkedett, kik is az említett lemondási nyilatkozványt, a többi le nem’mondó táblabirákra nézve sértőnek találván, mind ezen és a jelen nem lévő le nemmondók, mind pedig az új kormányzó úr nevében a lemondási nyilatkozás ellen tiltakozván , a lemondók ellen részint közkeresetet rendeltetni, részint a magánkeresetet fentartottnak lenni nyilvániták. Az egy hónapnál tovább eltartott múlt julius-augustusi közgyűlésünk utolsó napján az ilirek részéről inditványoztatott, hogy a julius 29-ei zágrábi szomorú események következtében , katonai kihágást panaszló ’s elégtételt kérő felírás terjesztessék ő felségéhez, ’s ennek pártolására minden n. megye felszólittassék , mi csakhamar elfogadva is jön. — Tisztujitásunk alkalmasint ismét a jövő évre fog elhalasztatni. — A marhahús fontjának ára 12 v.krról 10 krra szállíttatott le. — Rend. lev. Zágrábból sept. 20án. Utólsó megyei közgyűlésünk f. h. i jén folytattatván, még következő érdekes tárgyak kerültek szőnyegre: 1) A nagymirga helytartótanácstól leérkezett és a hatalomkar használatát tárgyazó intézményt illetőleg oda nyilatkoztak e megyei rendei, hogy noha elismerik a megye elnökének azon jogát,miszerint rendkívüli és halasztást nem szenvedő esetekben a hatalomkárról, a törvény értelmében azonban’s felelősség terhe alatt, rendelkezhessék, de abban meg nem egyezhetnek, hogy e hatalomkárróli rendelkezés egyes, a közgyűlés által arra föl nem hatalmazott tisztviselőknek is megengedtessék. 2) Tárgyalásba vétetvén az elemi oskolák fölállítását tervező helytartósági intézvény a kk.’s rik azt határozták, hogy mind azon községek, mellyek az illető tanítókat fizetni fogják, azon egyének közöl, kik az oskolai főigazgatóság által arra alkalmasoknak találtatni fognak, szabadon választhassanak magoknak tanítókat, 3) a nógrádi levél pártoltatott; 43 gróf Erdödy János varasdi főispán ügyében, ki a főispáni helyettes legfelsőbb helyen történt kineveztetése által családjogait sértve látván a maga ’s egész családja nevében az ellen a maga helyén óvást tett, hasonértelmü fölirás határoztatok. 5) Azt végezték e megye rendei, hogy ezentúl minden évnegyedben tartassák közgyűlés. Miskolcz , September 29dikén. Székvárosunk tegnap két nagy vendéggel dicsekvék. — Gr. széki Teleki József, mint a tiszáninneni reformot, főfelügyelő, kerületi üléseket tart a harmad napig. Gr. Széchenyi István pedig, ki köztudomás szerint már a Tisza szabályozásával foglalkozandó, megyénket is annak árjától megszabadítandó ’s az által nekünk sok ezer köblös földet visszanyerni fog, tegnap esti kilencz órakor az egész főutczánkat elfoglaló nép serege szűnni nem akaró „éljen!“ kiállásai között megérkezett, főispáni helyettesünknél szállván be. — Miskolcz városa lakosai, ’s közel az egész megyéből azonnal minden rangkülönbség nélkül roppant számmal fordultak lakához ’s két rendbeli küldöttség üdvözlötte a nagy hazafit, — kiket a nagy gróf szives nyájassággal fogadván, beszédében azt igéré,hogy hátralevő napjait is egyedül hazánk jólétére szentelendi. — Másnap útját tovább folytatá Zemplénnek. ÖHös ünnepély.) Tata, sept. 24. Hogy mennyi viharral kelle küzdeni honunknak utolsó félszázad lefolyta alatt, ’s mennyi ártatlan vért sajtolt ki sok hősi kebelből, csak az nem tudja, ki a haza történeteiben egészen járatlan. Magok az elemek ellenünk ’s rokonérzésü embertársaink ellen dúlni látszatának, midőn az uralgási vágy megszállván egy önző daczos kedélyét, mindent vas járma alá hódítni törekedett ; mig végre hosszas harczi bajok után, nagy hadférfiak feláldozta által, az ég könyörült sújtott hazánkon. E súlyos tények édes emléke lángolt felé. hó 21 k én az itt ’s vidékünkön tanyázó könnyű lovasság hő kebelében, örök hálatiszteletül tábornagyi tulajdonosának, fenséges cs. kir. János főhgnek félszázados ritka tapintatu kormányzatáért. — Vert mindnyájunk szive , midőn a hős ünnepély alkalmával anynyira meglepeténk, hogy az ezred harczias magatartása látásán , a tábori pap vitéz szónoklatán ’s a derék ezredesnek al- és főbb tisztek előtt az ünnepély méltóságáróli nyomos beszédén el nem érzékenyülni teljes lehetetlen vala; főkép, midőn a harcz és béke időben elaggott két őrmesternek hoszszas és hű szolgálatiért, az előbb tisztelt ezredes ur által, a város tágas piaczán, az egész ezredes megszámíthatlan néptömeg előtt, az előléptetést felsőbb határzat nyilváníttatott. Ez meglévőn, hadmenetben vonult szállására az egész ezred, hol a lisztkar gazdagon megvendégeltetvén, poharakat üríte a fentisztelt főherczeg ’s az egész ausztriai ház jóléte ’s boldogulásáért; a közlegénység azon napra háromnapi díjt kapott, hat jeles közvitéz pedig a lisztkarral lakomázott. A pazar lakoma bevégeztével még egy ügyes és igen jeles ízléssel készült mutatványnyal fejező be a derék tisztikar a hős ünnepélyt. Elhajló volt ekkor látni a minden rendű és rangú nézők tarka vegyületét, midőn részint gyalog csoportok húzódtak, részint kocsik robogtak ki a kies antikert melletti siktérre, hol délután 5 órakor tizenhat lovas haveztiszt tábori zene mellett, bámulatos ügyességgel járta el az úgynevezett ,francaise-tánczot. Hasonló ügyességgel vagdalok és lődözék le lovaglás közt a karókra szúrt tarfőket. Meglepő volt azon mutatvány is, mellyet harminczkét közvitéz legnagyobb pontossággal tüntetett élőnkbe, a felnevezett tánczot hasonlag lóházakon járván el. Mindebben olly ügyességet fejtenek ki a derék vitézek, miilyent a pesti műlovardában is alig láthatunk. Miért mi, kik tanúi valánk az egész napi ünnepélynek, csak örülni tudunk részint az ügyes vitézek pontosságának, részint a fenséges ősz bajnoknak —bár távollétében — , kinek tiszteletére mindez történt, hogy az éget mindeddig a felséges ausztriai ház , a jeles ezrede s mindnyájunk közörömére ép erő- ’s egészségben megtartotta. Lebegje öt körül a malasztos ég áldása, hogy üdvös életének még sokáig örülhessünk. Üdv a jeles tisztikarnak is, melly olly tiszta hévvel buzgóit mélyen tisztelt fenséges tulajdonosa félszázados ünnepének diszesitése ’s megszentelésére. A’ GYÁRALAPÍTÓ TÁRSASÁG’ közgyűlése f. évi nov. 8-én, tartatván: a’ részvényes urak, megjelenhetés’ tekintetéből ezen határnapra, az alapszabályok értelmében előre figyelmeztetnek. — Pesten, October 11. 1845. — Kuthy Lajos, m. k. egyes, jegyző. Gyáralapító részvénytársaság. Az iker-fővárosoktól távollakó részvényes urak tisztelettel értesittetnek, mikint a hirlapokban már közlött ügynöki utasításokban megszabott feltételek mellett a részletbefizetések elfogadására következő urak vállalták el az ügynökséget: Aradon: Daurer J. B.; Beszterczebányán: Szumrák Pál; Debreczenben: Király és Ilutilész; Decsen (Erdélyben): Nagy Alosz; Eszéken: Lekics Illés; Gyöngyösön: Eberstaller József; Keszthelyen: Schleiffer M.; Kézsmárkon: Meltzl Sámuel; Komáromban: Gretschel Sámuel gyógyszerész; Losonczon: Stoszke Lajos; Lőcsén: Dapsy Edvárd; Nagy-Kanizsán: Spanier Ferdinand; Nagy-Váradon : Gross István ; Pécsett: Blauhorn J. M.; Pozsonyban: Fischer Ján.; Rozsnyón: idősb Schlosser Károly; Sátoralja-Ujhelyen : Lavottha Vincze ; Selmeczen: Plank János; Sopronyban: Plandorffer Ignácz ; Szathmáron: Weisz János; Szegeden: Zserawitz János ; Szegzárdon: Albanich J. G.; Székesfejérvárott: Tschida és fia ; Szolnokon: Durst Leopold ; Temesváron: Feldinger J. G.; és Zimonyban: Zacho A. — Ugyanezen uraknál megtekinthetni az alapszabályokat magyar és német nyelven , hol egyszersmind aláírások is elfogadtatnak. —A gyáralapító társaság igazgatósa. NAGYBRITANNIA. (Az orangisták ismertetése. Vége.) A katolikusoknak kénytelenségből megadott emancipatio lényegesen megváltoztatá az orangisták nyilvános állását. A protestáns felsőbbség elve megdöntetett. Várható volt, hogy a parliamentben a szabadelvű párt az ír tagokkal szaporodni fog, és ezért a torykkal szövetkeztek a whigek ellen, mert minden reform még inkább eltávolítá őket eredeti czéljuktól. A küzdelemre csakhamar alkalom nyílt, mert a parliamenti reform Angliában lassan ugyan, de ellenállhatlanul közeledek. A toryknak még 1830ban sikerült a parliamenti reform félrevetését az alsóházban keresztülvinni. Midőn azonban azon év nyarán IV. György meghalt, ’s helyébe öcscse, a szabadelmű IV. Vilmos ült, és a franczia júliusi forradalom miatt a Polignac rendszerét helyeslő Wellington ministeriuma ellen országos ingerültség támadt, a toryk elveszték a többséget, Grey gróf vette át a kormányt és a reformot legott javasolá. O’Connell a reform elvét,nemzeti egyesület alakításával támogatá, mellynek ellenében az orangisták ,orange nemzeti egyesületet állítottak és a protestáns yeomantykkal szövetkeztek, mi másik részen a fegyveres szövetségesek feléledését szülte. Ez ingerültség közepette a lordok 1831 félreveték az alsóházban keresztülment reformbillt. Angliában is fegyveres egyletek keletkeztek. Még két ízben bukott meg a reform a felsőházban, és a toryk csak az alsóház szilárd ellenszegülése miatt nem juthattak a kormányra, mihez még az is járult, hogy Izlandban a tized ügyét kellett rendezni. Az orangisták minden erejüket megfesziték, jelesen Angliábani terjeszkedésekre, mert most már az angol közvéleménynyel is szemközt állottak. Sokáig habozott a király e mozgalmakban, míg új pairok kinevezésébe egyezett, midőn aztán a törvényjavaslatot, bár sok módosítással a felsőház is elfogadá. A pártokban a győzelem a bátorságot, a kudarct az elkeseredést növelők. Izland háborút szent a tizednek, azt senki fizetni nem akart ,s a katholikus fegyveresek számos kicsapongást vittek véghez. Az orangisták ez évben tartózkodtak ugyan nyilvános összeütközéstől, de annál munkásabbak voltak titkon, vezéreik szörnyű terveket forraltak a parliamenti reform szerzői ellen és a hadsergben különös tábori páholyokat állítottak. O’Connell minden erejét a tized eltörlésére fordítá, a kormány csak annak megváltásába akart egyezni, és tartván attól, hogy O’Connellnek a jövő reformált parliamentben túlnyomó partja leendő saját ellenségeit, a conservativeket is gyámolttá az álalános választásoknál; mire O’Connell bosszúságában az ír parliament visszaállítását vagyis a repealt kiáltotta ki jelszavul, és a ,nemzeti egyesületet feloszlatván, újra „az ír önkénteseket“ szóltá fegyerre; olly nagy volt e férfiú hatalma, hogy midőn a kormány magát Izlandban a béke fentartására nem képesnek nyilatkozta rá, ő erre saját,rendőreivel ajánlkozott. E feszültségben 1833dik év tavaszán a reformált parliament összeült. A ministerium Izlandra nézve három reformjavaslatot és a béke fentartására az úgynevezett „ír kényszerítő bilit" hozta be, kinyilatkoztatván, hogy megmaradását mind a négynek keresztülmenéshhez köti, és jóllehet csak a kényszerítő bili fogadtatott el, mégis megmaradt a kormányon. Csodálatos képen ez nem nagy nyugtalanságot szült Izlandban, minek oka csak a jövő évi országgyűlésen jött napfényre. A kormány l. i. alkut kötött O’Connellel, hogy a kényszerítési bilit csak egy évig tartandja fen. Midőn azonban 1834 ben a bili megújítását kivánná a parliamenttől, O’Connel leghevesebb kifejezésekkel nyilatkoztató, hogy a ministerek által megcsalatott. A ministérium ennek következtében leköszöni , és O’Connell a Melbournekabinetnek gyámolítást ígért. Már most az orangepárt tovább nem tétovázhatott, ha megsemmisülését meggátolni akaró. Az orangisták nagy protestáns gyűléseket tartottak, a torysajtó a ministerium javaslatait mérgesen megtámadta, különösen vallási színben kezdvén izgatni, a Grey viszszalépése óta meghasonlott whig párt a kormányt elegendőleg nem gyámolttá ,s igy a toryknak csakhamar sikerült a győzelem ; a kormányt Wellington és Peel Robert vállalták át. E korba esik az orangisták virágzása. A társaság minden osztályait egész a trónig áthatották elágazásaikkal. Még folyvást Izland volt ugyan az egyesület főhelye, azonban Anglia és Skócziába sőt minden gyarmatokba is kiterjedt. 600 személy a főnemességből és főpapok is tagjai voltak. Csupán Izlandban 1500, csupán Angliában 350 páholy létezett, összesen 300 ezer tag. A magánpáholyok 16—260 tagból állottak. Semmi páholy nem alakulhatott meg a nagy páholy engedélye (warrant) nélkül, mellyet a nagymester aláirt, ’s melly a nagy páholy pecsétjével volt ellátva. Több magánpáholy kerületi páholy alatt állott, ’s ezzel írásban közlekedők. A kerületiek grófsági (megyei) páholyok alatt, ’s ezeknek már nagybtoknokaik voltak. Az egésznek kormányát Izlandban a dublini, Angliában a londoni nagypáholyok képezék, egy nagymesterrel és egy alnagymesterrel. Az egyesületbe csak protestánsok fogadtattak, maguk a katholikus apáktól származó fiúk is kizáratván. Az új tag előbb magánpáholyban tette le az esküt, mire vele a titkos megismertetési jelszavak és jelek közöltettek. E tökéletesen organizált fegyveres párt nagymesterének feltétlenül engedelmeskedni ’s parancsára akárhol megjelenni kötelező magát. A yeomanryk legnagyobb része a párthoz tartozék, ’s a tengeri és szárazi hadseregben különös páholyok állíttattak. A városi tisztek, békebirák, constablerek ’stb. majd mind az orangisták kezében voltak, ’s némelly vidéken emberi emlékezet óta nem ült katholikus az esküitek padján. Az egyesület czélja az angol egyház felsőbbségének kivívása, a katholicismus kiszorítása , sőt kiirtása volt, sőt alapszabályai szerint a királynak csak addig akart engedelmeskedni, mig az a protestáns egyház fensőbbségét fentartaná. Az új választások nem ütöttek ki kedvezőleg a toryk részére; a ministerek mégis megmaradtak a hivatalban , ’s tehát sikerteljesebb utat kellett ellenök megkísérteni. Az alsóháznak már első üléseiben O’Connell szemére hányta a kormánynak, hogy az orange összeesküvőkkel tart, ’s nem sokára bizottmány küldetett ki, az orgonpáholyok lényegét és czélját megvizsgálandó. A ministérium leköszönt ’s Melbourne cabinete lépett vissza, a parliament pedig elhalasztatott, melly idő alatt a bizottmány vizsgálata folyt. Az orangisták féktelensége már annyira ment, hogy hevesebbjeik a parliamentet nyilvánosan pártütéssel fenyegeték. Még mielőtt azonban a bizottmány munkáját bevégezné, Hume alsóházi tagnak tetemes pénzáldozattal és nagy fáradozással sikerült, az egész orangismus titkos fonalait felleplezni, minek következménye az jön, hogy Cumberland király, mint az orangisták nagymestere a ministerium által nyilvánosan megintetett, a királyhoz pedig felíratott, hogy figyelmét a hadseregben fenálló orangepáholyokra fordítsa, mire az illető szigorú parancs kiadatott. Cumberlandig, nehogy a választmány elött megjelennie kelljen, utazni ment, és a külföldről leveleket irt a nagy páholynak, kijelentőket, hogy az orangista elveknek mindvégig híve marad. A közvélemény és a kormány hovatovább határozottabban léptek fel az orangismus ellen, mert Hume felfedezései szerint nyilván kitűzött czélja mögött egy másik t. i. a trónörökösödés erőszakos megváltoztatása Cumberland hg javára, lappangott. Midőn tehát 1836 a bizottmány munkálata az alsóházban tárgyalás alá került, Russel lord keményebb rendszabályok mellőzésével mindkét ház által az orange egylet rászólását mondata ki a királyhoz intézett feliratban ; a király is hasonló értelemben felelt, mire Cumberlandig a páholyokat szétoszlásra szólta fel, ’s azok, egynéhány kivételével engedelmeskedtek is. Ez kétségkívül az angol alkotmányos szellem egyik legszebb diadala : 300 ezer fegyveres csupán a törvényhozás ellenmondása folytán letette fegyverét. Az orangisták ezótái élete csak tengődés volt’s csupán a tory-elvek támogatásában nyilvánult, ’s hogy most a tory-ministeriummal szemközt állnak, egészen különös tünemény. SZÁSZORSZÁG. (Könneritz stalusminister előadásának vége.) Átmenve Szászország stalusjogára, az alkotmánylevél 32. §sza az ország mindenik lakosának teljes lelkiismereti szabadságot nyújt ugyan, mindamellett valaminthogy már maguk e szavak ,lelkiismeret szabadsága, mint tisztán benső dolog, még koránsem tartalmaznak külső cselekvési szabadságot és jogot , e benső meggyőződést a status és más vallásúak ellen cselekvés által foganatba hozni, tehát jogot, fenálló egyházakat megtámadni, új felekezeteket és vallási társaságokat alkotni és e meggyőződésekben a status által nem zavartatni, bűntetteini vagy más vallásra kényszerültetni, úgy nemkülönben a magyarázat, mellyel, az alkotmánylevél e határozatának ama tilalom törvényszerűsége megtámadására adni akarnak, sem történeti, sem státusjogi jelentésével, minőt Szászországban bír, össze nem egyez. Aki azt kérdi, mikép támadt történetileg e jelentés, emlékezzék meg arról, hogy a reformatio elött, alatta és csakhamar utána valódi rettegtető hitkényszerités uralkodott. Lelkiismereti itélőszékek léteztek, mellyek az egyesek legtitkosabb gondolatait, vájjon megegyeznek-e az igaz hittel, kikémlelni törekedtek, a nem igaz hitűeket, tévelygőket, eretnekeket megbüntetés, mi a 17dik század elején még Szászország protestáns egyházában is számos lelkészt, kik calvinismuszai titkos hajlammal vádoltattak, börtönbe hozott. Uralkodók és felebbvalóságok alattvalóikat az e hitek fölvételére kényszeriték, vagy üldözék és elitzék. Katholikus felebbvalóságok a protestánsokat, hiteket elvetni, protestánsok pedig katholikusokat a protestantismusra áttérni kényszeritettek. Ekkor a westphaliai békekötés, melly a két, vallási fél hit háboruinak végett 333