Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-23 / 272. szám
szabálytalanul történik, de a rendszeres pontos kereskedők megtartják váltófoglalkozásikban a szigorú pontosságot a kint, mint azt a váltótörvény követeli. Az illy vásári későn kitöltött váltók pedig akkor lesznek váltókká , mikor a hitelező kezében kitöltetnek, és e szerint szülnek törvényes következményeket, midőn az adós a kitöltés törvénytelenségét, s az egyezkedéstőli eltérését, következéskép megcsalatását bizonyitni nem képes. A Váltóügyekben tehát nem jó az kérdés alá: ki volt-e töltve a váltó elfogadáskor, hanem ki volt-e töltve a váltószerződés végbementekor, vagyis inkább végbement-e iránta a szerződés vagy nem? Mi természetesb pedig, mint az, hogy: ha csalás jött közben a változásnál, az a hitelezőnek se kedvezzen az adós ellenében , — a váltószerződés végbe nem mentéről lett kifogás mellett pedig az alperes illy csalásokat szokott bizonyítani, mellyeket a váltóbiróság figyelem nélkül nem hagyhat egyenesen törvények és a közjó előmozdításának czéljai szerint. Illy váltójogi kérdések feletti ítélethozás eredményezé azt, hogy a váltók kevesebb csalási tények közepette, és gondosabb elővigyázattal szerkeztetnek az üzér világban. — A ( b)-re.Nem a váltótörvényszék oka, hogy az értesiek.által kívánt rögtöni biztosítást a felek kérelmére mindenkor nem adja meg, hanem ebben szorosan a lír. 146. §hoz kell alkalmazkodnia, melly biztosítást akkor enged meg, ha a kereset veszélyeztetése megmutattatik. A veszélyeztetés megmutatását tűzte ki a törvény határvonalul, mellyet a bíróság át nem hághat, mellyen nem tágíthat. Amint pedig némelly ügyvédtársaim biztosítást kérő folyamodásait láttam, a veszélyeztetést, ha úgy akarják megmutatni, hogy elmondanak az alperesről minden roszszat de semmit nem bizonyítanak, sőt azt is írják a nyugodt lélekkel munkálkodó alperesről , kinek a váltó még csak bemutatva sem volt, hogy megszökött, fogva van, magánleveleket, hitelt nem érdemlőket mutatnak elő az alperes fizetési tehetlenségéről, avagy megkeresnek egy hivatalnokot, hogy őket valamelly alperes ellen intézett végrehajtásról értesítse, ki többször csupán elutasításból, vagy titoktartási czélból, ismeretlen tárgyak számait sorolja el, mellyekkel a veszélyeztetés meg nem mutattathatik,—de ha a biztosítási folyamodásban hiteles adatokkal megmutattatik a követelés veszélyeztetése, a biztosítást a váltótörvényszék meg nem tagadja ’s meg nem tagadhatja a Ik. 146.§. rendeleténél fogva —Városi hatóságnál egészen más, hol maga a törvényszék elnöke önhatalmilag rendel előleges biztosítást, azt a közönségesen mismás sequestrumnak nevezettet, melly által keletkezik azonnal egy nagy törvénytelen foglalás, mellynek alapja nem törvény hanem gyakorlat-szerű, mellynek semmi törvényes következése nincs. E tekintetben tehát egyedül csak az az ok, hogy a váltótörvényszék hatáskörét a törvény kimérte, és így törvény ellenére nem cselekedhetik. Minél fogva N. azon állítása, mintha biztosítási végrehajtások megrendelésénél a váltótörvényszék nem bírói tiszte szerint járna el, törvénytudományi ismeretlenség szüleménye. (Vége köv.) 6. KÜLFÖLD. NAGYBRITANNIA. London, oct. 6. Hogy jelenleg a föld két távol részében, hol politikai viszonyok és kereskedési érdekek angol és franczia tengeri erők közbenjárását tevének szükségessé,’s emellett az angol parancsnokokat rangban , az angol hajókat pedig nagyságban a franczia parancsnokok és hajók meghaladják, ’s maga a közbenjárás is elegendő erő híjában a czélnak még meg nem felelt, az itten némi kedvetlenséget okozott. Értem a laplatai statusok állapotát és Tamatave megtámadását Madagascar szigetén. Rosas alkalmasint semmit sem hajland az angol franczia közbenjárók szavára, valamit látandja azt, hogy az csak csekély erő által támogattatik, és boszúját a Buenosayresben levő kereskedőkkel éreztetendő Montevideo mindamellett tán megszabaduland bajos helyzetéből, de kérdés, képesek leendnek-e a keleti status ez irtózatos háborúban kimerített polgárai önvédelmükre elég erős kormányt felállítni? Uribe utolsó gaztette 1100 fogoly hidegvérű kivégezése volt, és minden feltehető olly emberről, ki a tábori pogyászszal kereszteket is hord, mellyekre az angol és franczia hadifoglyokat, kik Rivera táborából kezére kerülnek, ezekre, mit már gyakran tön, feszitteti. Illy néppel egészen máskép kellene bánni, ’s a hatalmak mérsékeltségét a délamerikaiak őszinte akarat hiányának tekinthetik.—Mi a madagaszkári ügyet illeti, amint a dolog most áll, szükségképen még kell valamit tenni, kivált mivel a Madagaszkárban hátralevő európaiak nagy veszedelemben forognak. Tamatave megtámadásának visszaverése nagy diadalnak fog tekintetni; a keresztények dühösebb üldözést szenvedenének az eddiginél, és a vágómarha és egyéb élelem szállítása Madagaskarból Bourbon és Móricz szigetekre, legalább az ellenségeskedés alatt, megszűnik. A háború azonban főleg a Hova törzs ellen van irányozva, melly a többiek felett uralkodván , az elnyomottak valamellyikével tán szövetkezni lehetne. Anglia állása e kérdésben bajos, illy háborúba ereszkedni, de azt a francziák által egyedül viseltetni hagyni sem akarja , és az volt oka annak is, hogy Kelly kapitány részt vett Tamatave megtámadásában. FRANCZIAORSZÁG: A pártok jelen állása, úgy látszik , az 1839i állapot megváltoztatott alakban újra viszszatért. Akkor a pártok egyesüléssel Malé cabinetét akarák megbuktatni, és azáltal a király személyes befolyását a nyilvános ügyekbe csökkenteni, vagy épen megsemmilni. Most hasonló czélból és hasonló után Guizot kabinetét akarják öt évi fenállás után kiszorítni. Pontosan megvizsgálván a dolgot úgy találjuk, 1830 óta minden ministeri krisisnek végső oka a pártok arrai törekvése volt, miszerint Lajos Filepnek, mint a békerendszer képviselőjének, kezéből a hatalom azon osztályrészét, mellyel inkább személyes jelleménél mint a charte értelménél fogva bir, kicsavarják. Thiers 1839 ben hangosabban hirdetteté , hogy a Malé ministerium a király utolsó ministeriuma volt; a szövetségi sajtó hirtelenebben tette a kabinetalakítást a pártvezérek kezeibe ; a monarchiai elv még alkotmányos értelemben is nyilvánosabban bántatott meg, semhogy a király akaratában és a közvéleményben ellenhatás ne támadott volna. A „változatlan gondolat“ a Mólé után következett három minister alatt is (Soult 1839 máj. 12, Thiers 1834 spril. 1, Guizot 1840 oct. 29) gyakorolta befolyását. A koronajogok természete és határai iránt jelenleg ismét feltámadó vitatkozás (mert 1845 pártszövetség, ha°létcsül, főleg az úgynevezett,rendszer, azaz a király politikája ellen lesz intézve) nagy mértékben emlékeztet a trón aláásásának első módjára, a vető elleni szegülésre. Midőn XVI Lajost az alkotmányhozó nemzeti gyűlés lassankint a királyi méltóság minden tulajdonaiból kivetkőzteté, a korona egyetlen gyöngyekint a vetőt akará neki nyújtani. Míg Versaillesben a kérdés tárgyaltatott, 1789. aug. 30. a Palais Royal kávéházában nagy számú polgárok egyesültek és ezt határozák: „A veto nem egyén tulajdona, hanem a 25 millió francziaé.“ Ez időtől kezdve a veto , azaz a különben is gyenge ellensúly, mellyel az uj alkotmány a népképviselet mindenhatóságának szelidilése végett a király kezében hagyott , a sokaság gúnyának tárgya jön. Thiers maga azt mondja, a forradalom történetében, amaz állapotról, melly most, bár sokkal kevesbbé aggasztó körülmények közt ismétlődik, hogy az emberek alig értett kérdések mellett heveskedtek , és végre a ,vető szót kapták fel a mint 1845 ben a „rendszert!“ és vető mellett vagy ellen voltak, azaz a zsarnokság vagy a szabadság részén ; a nép nem tudta, miről van a szó, végre a vetőt egy eltörlendő adónak, vagy felakasztandó ellenségnek értetette.“ — Nevezetes, hogy épen azon napokban, midőn a veto felett folyt a vita, mint most az előjog és rendszer felett, először volt komolyan szó egy Orleans-pártról. 1789. sept. 16 án, midőn a nemzeti gyűlés a Bourbon család különféle ágazatainak történhető igényeit Francziaország trónjára feszegette, Mirabeau indítvány uzán, melly szerint a király kiskorúságának esetére a régensség nem az anyakirálynéra, sem pedig spanyol Bourbonra, hanem a hazában született legközelebb rokonra szálljon Két napi vitatkozás után a gyűlés a csomót oldatlan hagyó , Mirabeau pedig ez időtől kezdve az Orleanspárt ügyvivőjének tekintetett. Az 1845i pártszövetkezés legújabb jele a douai követválasztás. A baloldal egy követe 35 legitimista segítségével győzött. Az ellenzéki közlönyök ezért nagy örömzajt csapnak, és azt hinné az ember , hogy Guizot úr, kinek megbuktatásán Parisban olly sokáig fáradoztak, most Douaiban meggyőzetett arról, hogy leköszönésének ideje bekövetkezett. Annyi tagadhatlan, hogy olly gyenge és habozó többségnél, minő az, mellyel Guizotnak már régóta be kell érni, ministeriumának felállása napról napra kétségesebb lesz, kivált ha a legitimisták a douai példát követendik. A vendomei követválasztás is keserű polémiát szült. Itten Debelleume választatott, fiatalember, fia egy tekintélyes birói tisztnek , ki a conservativ párt nevezetességei közé számíttatik. A J. d. Débats Debelleyme urat a választóknak mint ministeri jelöltet sürgetőleg ajánló. Úgy látszik azonban , ez ajánlat nem biztosíthatott többséget a jelöltnek. Debelleyme azalatt minden áron követté akart lenni, és mivel meg kellett győződnie, hogy az ellenzéki választók segélye nélkül azt ki nem viheti, az utolsó percekben épen nem conservatív ígéreteket ten t. i. hogy a September törvények átvizsgálására szavazand. Mit mond erre a J. d. Débats? Azt, hogy Debelleume ar elég gyenge volt, az ellenzéknek ígéreteket tenni, de reméllhető, hogy azokat nem teljesítendi! Hová lett itt a politikai erkölcsösség? Ki nem egyezend meg a J. d. Débalival abban, hogy a vendomei és douai választó jelenetek — és még sok számtalan! — politikai botrányok voltak és a képviseleti rendszer régóta ismeretes hibáit újabb és nem kevéssé elidegenítő színben tüntetik elő. Ezen kívül nem kevéssé aggasztó körülmény az is, hogy 15 évvel a júliusi forradalom után egyetlen választó testületben 70 legitimista találtatik, 70 választó, kik nyíltan a száműzött Bourbondynastiát pártolják. Milly nagy lehet e szerint a praetendens titkos híveinek száma! (F. D.) Bugeaud tábornagyhoz Exideuilbe egyszerre két különböző parancs érkezett, egyik Guizot úrtól, hogy tüszint Parisba jöjön, másik Soultbergből Soult hadministertől, hogy haladék nélkül Algírba menjen. Ő a másodiknak engedelmeskedve, Parisba a telegraphphal ezt felelte ké : „A párisi út nem vezet Abd-el-Káder legyőzésére.“ És tüszint tollat ragadott ’s Dordogne megye igazgatójának Marillac úrnak, ki e hivatali főkép az ő pártolásának köszönheti, a szükséges postaszekerek megrendelése iránt levelet irt, mellyben az afrikai eseményt röviden megérintvén, a kormányt gyengeséggel rója meg ’s azt igy fejezi be: „Fájdalom, ez események igenis igazolják ellenszegülésemet azon rendszer ellen, melly a polgári igazgatóságot szükség nélkül szerfelett kitágító , és költségkímélésből a hadsereget gyengítette. Szaggatja szivemet, ha mindezen szerencsétlenséget meggondolom és a nagy elvakultságot nem csak a kormányzók, hanem a sajtó részén is, melly bennünket sokkal nagyobb mértékben vezérel, mint azt megvallani szeretnők.“ Az igazgató e levelet a hírlapokban nyilvánító, nem nagy örömére a kormánynak , de annál nagyobbéra az ellenzéki lapoknak. Marillac urat a belügyek ministere Parisba idézé. — Egy lap igy szól: „Bugeaud ur átlátja most, milly roszul jön az Isly-csata után, hogy a cabinet kéréseire hajolt. Ha nagyobb erélylyel áll ellen azon czirógatásoknak, mellyek a végből tétettek, hogy a király utazását Angliába ne hátráltassa, a cabinetet megbuktatta volna ugyan, de e szerencsétlenséget azáltal, hogy a marokkóiakat Abdel Kader kiadására kényszeritette volna, elhárítja vala ’stb.“ Egyszerre Bugeaud fönebbi levelével a hírlapokban másj rendű okiratok is megjelentek, t. i. Talleyrand hű élete végső pillanataiban aláirt bűnbánó nyilatkozványai, mellyek szerint megbánva lépéseit, miket életében a katholikus egyház ellen tett és létetett, ez egyház kebelébe visszatért. Ugyane nyilatkozványokból értjük, hogy a nagy diplomata élete folytát igazoló emlékirata halála után 30 évvel jelenend meg. Talleyrand 1838iki máj. 18 án halt meg 84 éves korában. SPANYOLORSZÁG. Az ország figyelmét Cortina, Mador és több még Gozalez Bravo ministeriuma alatt elfogott politikai vádlottak pctján kezdődött pere vonja magára. A Clamor publico ekép kiáltozik: Ha a vádlottak fel nem mentetnek és gyalázatos feladóik meg nem bűntettetnek, a társaság meg nem boszultatik , úgy Spanyolországban nincs törvény többé, és a poroszlóik által gyámolított tisztviselők átengedhetik magukat akárminő erőszakoskodásnak. Egy spanyol lap azért ellenzi Luiza infánsnő férjhezmenését Montpensieryhez, mert az orleansi dynastia gyenge lábon áll Francziaországban. POROSZORSZÁG. A Rajna tartomány részére kibocsátott uj községi rendszer több oldalról megtámadtatván, azt az Alig. Preus. Zg többek közt igy védelmezi. Vizsgáljuk meg várjon a községek joggal igényelhetnek-e nagyobb felszabaditást, ’s használna-e az a községeknek. E kérdést e három pontra oszthatjuk: 1) Jobb lett volna-e a községi jogok gyakorlását a község minden tagjaira ruházni, ahelyett hog ez censushoz köttetett ? 2) Nagyobb jogokat kellett volna adni a községi tanácsnak? 3) A községi tisztviselők megválasztását a községekre kellett volna-e bízni? !) A községi jogok gyakorolhatását censushoz kelljen- t kötni, a törvény készítésekor gyakran feszegettetett, ’s kérdés az utóbbi időben a tartományi hatóságok által is közelebbről tárgyaltatott, és a census megtartását mindenü szükségesnek találták. E nézetben osztoztak a rendek is, e tekintetben a tartomány kívánságának megfelelve ie. Azonban átalános elvek szerint sem volna igazolható, ha a községi, név szerint a választási jog minden férfiú, nagykorű és önálló tagra ruháztatott volna. Legjobban szólnak itt számok, mellyeket hivatalos forrásokból közölhetünk. Aache városban p. o. 200 tallér jövedelemnek censuskép felvétel mellett 2307 lakos nyert volna községi jogot, míg az önáló férfiú lakosok összes száma 8437. A községi képviselők választásánál tehát, census nem létében, a 200 tallérnál kisebb jövedelmű tagok, kik az összes szám 2/sát teszik, ?■ 200 tallérnál nagyobb jövedelműeket leszavazták volna?. Milly veszélyes pedig, a lakosok amaz osztályának illy telemes túlsúlyt adni, bizonyitgatásra nem szorul. Ennélfogv tehát csak helyeselhető, hogy a községi rendszer 50. §a lakosoknak olly osztályozását rendeli, hogy az osztályok nem tagjainak számára, hanem jövedelmek, illetőleg adósok öszszegére nézve legyenek egyenlők. Maradjunk Aachen példája mellett. Ha itten 2000 jövedelmi census megállapító mellett az osztályok a tagok száma szerint képeztetnek, az egyes választók jövedelme átalán tett volna: az I. osztályban 1180, a libán 400, alllban 280 tallért, míg ellenben az osztályok jövedelmének egyenlőségére alapult osztályozásnál ; Iben 2280, a libán 750,alllban 320. Ha pedig, fel kell tennünk, a választók osztályozásának czélja az, hog a községi képviselők egyharmada a gazdag, egy a közép egy a kisebb vagyonú lakosokból választassék, a felebbi számok elegendőleg mutatják, hogy e czél csak úgy érhető ki ha az osztályozás a jövedelem tömege nem pedig a választék száma szerint eszközöltetik. A 2) pont feszegetését mint kevesbbé tanulságost mellőzvén , a 3) pontot jövő alkalommal. OROSZ- és LENGYELORSZÁG. Berlinből ezt írjál : Pétervári tudósítások szerint ottan egy rendszabályt vámét , melly által az Orosz- és Lengyelország közt fenálló gyenge választóvonal is eltöröltetnék ’s az utóbbi tökéletesen a czei birodalomba kebeleztetnék. 1846 ki jan. ljével t. i. a vámvonal is meg fog szűnni, úgy hogy a lengyel gyártmányt ■ Oroszországba ’s viszont szabadon vitethetnek. A két orsz. iparának ez hasznára leend, ’s különösen a szerencsétlén Lengyelország, mellynek ipara az 1830-i forradalomé, szinte keményen bűnhődött, e bevágását a bécsi congressuáltal határozott önállóságába , jótéteménynek kénytelen tekinteni. Mondják még, hogy a czár az épülő sz.-pétervár moszkvai vaspályát Odessáig kiterjeszteni és Varsóval öszszekötni akarja, úgy hogy Lengyelország ipara és kereskedése a fekete és caspi tengerekig terjedhetne. A Brem Zig szerint Varsóból ismét 10 fiatal ember vitetett a Kaukázusba, 7 pedig Zamose várba. Még csak a czár utolsó ottlétekor üríttettek ki a fellegvár minden börtönet az úgynevezett politikai vétkesek, többnyire tanulók elvitele által, ez idő óta azonban a hatóságoknak új összeesküvés felfedezése által sikerült éberségüket a czár előtt bebizonyítni. Az utoljára elvitt egyének a kisebb vétkesek közé tartoztak, a hátramaradt 53ról azt hitték, hogy hadi bírák által a bányákra vagy Sibériába fognak elítéltetni. Ugyane lap szerint a termési hírek egész Lengyelországból szomorúan hangzanak. Maga a burgonya is, a szegények egyedüli étke, igen megdrágult, és már is mutatkoztak éhség nyomai. Miután a czár a trónörökössel most a birodalom déli részeiben utazik, ez azon hitre ad okot, hogy a fekete-tengeren át Palermoba a czárné meglátogatására hajózandnak. September vége felé Sebastopolban voltak. EGYVELEG. Hekla tüzokádó mult sept. 1—-án 80 esztendei nyugalom után ismét kiütött ’s a szigetet pusztitással fenyegeté. Szerencsére északi oldalán repedt meg ’s a láva műveletlen vidékek felé tört ’s még tékén sem volt lecsendesedve. A természeti tünemény nagy ropogással ment véghez, a környék patakjai annyira megmelegedtek, hogy azokon lovak sem gázolhattak át. Ranavalo Manzsaka madagaszkári királyné egy port-bu- 269