Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-10-28 / 275. szám

Kedden 275. October 28. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. fsten lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre S­uda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban (1 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetű­s hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. MAGITARORSZÁG* és ERDÉLI. Ő cs. ap. kir. Fölsége gróf Haller Ferencz vezérőrna­gyot egy horvát-slavoniai bánnak és zágrábmegyei főispánnak hivatalá­tól ismételt kérelmére fölmenteni ’s a királyi szolgálatkörben leendő i­ás­­képeni alkalmaztatását magának fentartani; egyszersmind a báni ü­gye­k vezetésével H­a­l­­­i­k József zágrábi püspököt mint báni helytartót megbízni legkegyelm, méltóztatott. A nagyszombati kerületi­ táblai iktatóságra Bartakovich Flórián nyitramegyei főszolgabíró lön alkalmazva. Sch­evics Mózesnek a frauendorfi kertművelő társulattól Bajorországból nyert oklevél elfogadhatása megengedtetett.­­(Még egyszer a parlamentáris kormány­ról.) Mint múlt czikkü­nkből megtetszik, azon hiedelmet fe­jeztük ki, hogy t. barátunk K. E. J. azon eljárási módja, mellyet ö a közigazgatás minden egyes ágaira nézve követni kíván, még azon esetben sem fog parlamentáris kormány­záshoz, mellyet ö végczéljául kitűzött, vezetni, ha azt min­den egyes ágra alkalmazni lehetne is. Parlamentáris kormány alatt — hacsak a szavakkal ját­szani nem akarunk — nem lehet másfélét érteni, mint oly­­lyat, mellyben a törvényhozó testülettel szemközt álló olly kormányzat, minisztérium, vagy akárhogy nevezzük, léte­zik , melly mindig a törvényhozó test többségének kifolyása. És itt megjegyzendő, hogy ezen kifolyás, nem szellemileg, csupán elvek tekintetében értendő, mert hiszen így minden kormány, melly a törvényhozó-testületi többség szellemében kormányoz és azt bírja, parlamentáris, hanem ezen kifolyást meodanire kell érteni, mert a felelősségnek tőle elválaszthat­­lan eszméje csak ezen föltétel mellett valósítható, a közigaz­gatás sérelme és az egész mechanizmus megakadása nélkül. Ez tehát föltételezné nálunk a közigazgatási rendszer tökéle­tes átalakítását, és mind logikailag, mind más nemzetek példája szerint, maga után húzná azon szükséget, hogy a végrehajtás eszközei (az alsóbb­rendű tisztviselőség minden fokozaton keresztül) felsőbb kinevezéstől és ne választástól függjenek. Azonban első tekintetre világos, hogy a kormány­zás illyen formája csak ott lehet üdvös, hol megvannak mind­azon kellékek, mellyektől annak sikerei függnek. Ezek kö­zött első helyen áll azon lehetőség, hogy az i­lyen, a több­ségből kifolyt kormányzati főszemélyzet mind­annyiszor vál­tozzék , valahányszor ezen többség változott. Már­pedig ez, egy ollyan dynastia alatt, melly különböző belszerkezettel és institutiókkal bíró országok és tartományok felett uralko­dik és azokat egy birodalomba összekapcsolva kormányozza, helyt nem foglalhat, mert illy helyzetben a heterogeneitás­­tól elválaszthatlan gyöngeséget csak az pótolhatja ki némi­leg , ha létezik valahol az egységnek focusa, gyalpontja; ez pedig nem létezhetik másban, mint azon kormányzási politi­kában , mellyet az egyes részek békés együttlétezhetése és az egész státusi összegnek fenmaradása igényel. Az egésznek szi­lárdságot mind az egyes részek, mind a külföld irányában csak az illyen politikának egysége adhat. Ámde az illyen politika állandósága és követésének lehetősége, a felőbb értelmezett parlamentáris kormányzás mellett veszélyeztetve volnának, mert a változó többség szerint kellven változni a kormány­zati főszemélyzetnek, miután a személyek rendszerint elve­ket képviselnek, elveket meg személyek által lehet csak al­kalmazni , könnyen megtörténhetnek, hogy a többség ezen kifolyása magával az i­lyen birodalmakban nélkülözhetlen politikával ellenkező elveket képviselne, mellyeket aztán vagy nem lehetne alkalmazni, és ez esetben csalódás ma­radna a parlamenti kormányzás, vagy pedig, ha csakugyan alkalmaztatnának, veszélynek kellene belőle következni az egészre nézve. Már pedig akár bírnának az illyen egészet al­kotó többi részek módokkal, mellyeknek segélyével az illyen egyoldalú túlnyomóságot elháríthatnák, akár nem, a követ­kezés mindig ugyanaz maradna, t. i. az illy kapcsolatok szi­lárdságának és életképességének csökkenése. Ha ugyanis bír­nának, úgy a különféle egymással küzdő politikák lusája között, meglehet, épen azon egy győzetnék le, melly az egész irányában követendő lett volna; ha pedig nem bírná­nak , úgy meg ismét az egyoldalú tulnyomóság elviselhetlen­­sége fosztaná meg az egészet létezésének egyik főfeltételétől, melly épen abban áll , hogy az egészet alkotó elemek egy­mást el ne nyomhassák. Ezen eshetőségek ellen — mellyek­nek kisebb vagy nagyobb valószínűsége itt vitatáson kívül maradhat, mihelyt lehetőségek nem tagadtathatik — bizto­sítva kell lenni minden olly politikának, mellynek különböző belszerkezettel és institutiokkal felruházott országok vagy tartományok irányában alkalmaztatnia kell. És itt nem nyom az semmit, mit talán ellenvetni eszébe juthatna valakinek, hogy t. i. jelen viszonyaink között is megtörténhetik, miszerint egy factiosus többség p. o. a béke fentartására megkívántató eszközöket, a világos szükség daczára megtagadhatja, mert ezen képzelhető esetben is nagy volna a mostani állapot és a parlamentáris kormányzás kénytelenségei közti különbség. Az első esetben ugyanis mindössze is az volna a következés, hogy ezen segély nélkülözése mellett is megkísértethetnék a nélkülözhetlen politika követése, midőn ellenben, ha a több­ség változása miatt a kormányzati főszemélyzetnek kellene változni, más szavakkal: ha parlamentáris kormányzás lé­teznék, a nélkülözhetlen politikának követését megkísérteni sem lehetne, sőt, meglehet, egészen ellenkező irányt kellene követni, mint a melly az egésznek érdekében fekszik. Abban is csalatkozik J. barátunk, ha azt hiszi, hogy M.országnak saját törvényei szerint, és nem más tartományok módjára kellet­vén alaptörvényileg kormányoztatni, az ausztriai tartomá­nyokra nézve egészen közönyös, melly elvek szerint rendez­­tetett el Magyarország különvált végrehajtása. Ez egyátal­­jában nem közönyös reájuk nézve, nemcsak azért mert nekik is érdekükben fekszik kivárni, hogy a kormány Magyarhon­­ban erős és a végrehajtás sikeres legyen, az egész biroda­lom biztossága és jóléte, és így az övék is ezt követelvén, hanem azért is, mert ők a felebbi magyar alaptörvény tisz­­teletben­ tartása mellett, maguk részére meg azt követelhetik teljes méltányossággal, hogy ők is a maguk módjára kormá­­nyoztassanak, és valamelly egyes ország kormányzási for­­máji az ő érdekeikre túlnyomólag ne nehezülhessenek. És ugyan­ez áll a kormányra nézve is, mellynek kétségen kívül tiszteletben kell tartania felebbi alaptörvényt, de miután sen­ki sem fogja megbizonyítani, hogy a még csak postulált par­lamentáris kormányformák synonimumok mostani törvényeink­kel , mellyek szerint kormányoznia kell, ha új törvények al­kotásáról van szó, ekkor ugyan azt, mit a kormánytól az egész birodalom érdekeire való tekintet követel, szabja más részt mi elibünk is az okosság és eszély, hogy tudniillik az amúgy is létező heterogeneitásokat ne tegyük még kiáltób­­bakká, ne fejleszszük olly fokig ki, mellyen az összeütközé­sek sűrüebbekké és nehezebben kiegyenlíthetőkké válván, azok aztán végkép egymás mellett épen nem tudnának meg­férni többé. Elhallgatjuk egyéb okainkat, mellyek oda vezetik meg­győződésünket, hogy helyzetünkben a parlamentáris kormány­zási formákat, újra a valósíthatlan kívonatok közé utasítsuk. Úgy hiszszük, ennyi is elég mindenkinek, valaki csak hajlan­dó elfogultlanul maga körül tekinteni. Véleményünk szerint, azon tévedések fenekén, mellyek tisztelt barátunk irányzatán észrevehetők, azon gyök­ eszme fekszik mint alap, hogy me­gyéink nem lehetnek többé alkotmányunk garantiáji, hanem hogy annak másokra, és pedig a parlamenti kormányra van szüksége. Azonban az, mit t. barátunk tulajdonképen óhajt, nem garantiája volna alkotmányunknak, hanem egészen új kormány, ’s a parlamentáris kormány már magában sem biz­tosíték, hanem kormányzási forma, mellynek ma­gának van biztosítékokra szüksége, ’s ezek között természe­tesen első helyen áll az, hogy az i­lyen forma öszvehangzás­­ban legyen az ország politikai helyzetével.­­S ha ezen szem­pontból tekintjük aztán tovább a dolgot, természetesen még az sem volna elég, ha meg tudnék bizonyítani, hogy a léte­ző körülményekben valósítható a kormányzásnak i­lyen for­mája, hanem azt is meg kellene még mutatni, hogy fölta­lálhatók mind azon biztosítékok, mellyek annak állandósá­gát kezelíthetik. Ezen itt felfejtett tévedéséből tisztelt bará­tunknak származik azon eszmezavar, melly abból indulván ki, hogy bizonyos közigazgatási javítások a megyei szerkezet gyöngítéséhez fognak vezetni, és ekkér az alkotmány fokon­­kint jelen biztosítékaitól megfosztatik, a megyei hatáskört csak azon föltét alatt javasolja megszoríttatni, ha ezen hi­ány más alkotmányi biztosítékkal pótoltathatik; holott ha a me­gyei hatáskör a jó közigazgatás érdekében nem annyira meg­­szoríttatik, mint jobban elrendeztetik, ez­által a szerkezet al­kotmány­­biztosítéki minőségéből semmit sem veszt, sőt köz­hasznúsága által még inkább erősödik, mert ezen minősége nem abban gyökeredzett,hogy a közigazgatás benne hi­ányos volt, sőt ez az alkotmányos lét életműködését akadályozta, hanem abban, hogy a politikai élet éberségét fentartván, a kívülről jöhető alkotmány­ellenes működéseket tette lehet­­lenekké. A feladásnak tehát, ha alkotmányunk biztosíté­kairól van szó, nem abban kellett volna állani: azt találni ki, hogy mint lehessen pótolni, mit a megyeszerkezet alkot­mányt biztosító tulajdonaiból elvonni akarunk, hanem ab­ban, hogy mint lehessen megszüntetni azon kinövéseket, mely­­lyek ezen tulajdonok erejéből elvonnak. Nem azért van szükség ollyan intézkedésekre, mellyek a törvények végrehaj­tását könnyítik, mert megyéink nem lehetnek többé az alkot­mány biztosítékai, hanem ha maradhatnak is megyéink al­kotmányunk biztosítékai, mégis szükségesek az ollyan intéz­kedések. Nem azért kell ott, hol politikai viszonyaink meg­engedik, alkalmazni a felelősség elvét, mert ez azon kormány­zási formához fog vezetni, mellyet parlamentáris kormánynak neveznek, (de a melly épen annálfogva, mert politikai hely­zetünkkel ellentétben áll, nélkülözne minden állandósági biz­tosítékot) hanem azért kell ezt cselekednünk, hogy általa ja­vítván közigazgatásunkat, erősítvén létező alkotmány-bizto­­sitékunkat, ne is legyen érezhető egy olly kormányzási for­mának nem létezése, melly politikai viszonyainkkal öszve nem férne. Ha a thesis így állittatik fel „alkotmány biztosíték nélkül fen nem állhat, de a megyeszerkezet már nem lehet annak biztosítéka, akkor természetes, hogy az elemezés logi­kai kénytelenséggel új alkotmányhoz vezet, mert ha az, a­min valami feneklett, erejét elvesztette, ezen felépítmény sem állhat többé fen, de ekkor aztán azt biztosítéknak nem lehet nevezni, a minek magának van biztosítékra szüksége. Ha el­­lőfizethetni helyben a ki­adó-hivatalban , hatvani átk­ozat Horváth-házban 483dii sz. alatt földszint, és mindez királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba­­k külföldre menendő példánya­­csak a bécsi császári posta hivatalnál rendelhetnek meg TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Elő­léptetés Még egyszer a parlamentáris kormányról. — Pest-szegedi csatorna ügyében V. P. úr komoly szózatára őszinte szózat Horváth Józseftől. (Folyt) — Megyék: Közgyűlés folytatása Turoczban. Budapesti hirharang. Nemzeti szinház. Egyesületi és intézeti közlé­sek- Magy gazd. egyesület. Megyeri-emlék ügyeben. Pestbudai han­gászegyesület. Külföld. (Vallási mozgalmak Németországban) Nagybritannia. Franczia-, Spanyol-, Olaszország. Amerika. Ausztrá­lia. Legújabb. Tudnivalók a pestmegyei gazd. fiókegyesületről (foly­tatás.) Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi Játékrend. Gabonaár. Statuspapírok és részvények árkelete. Dunavízállás. lenben a thesis, véleményünk szerint sokkal helyesebben, így áll: „ámbár megyeszerkezetünk az alkotmánynak tapasztalás szerint hatályos biztosítékát képezi, de azért ezt magát is erő­sítenünk, törvényeink végrehajtását pedig könnyítenünk kell, akkor ismét természetesen és logikai kénytelenséggel azon eredményhez fogunk jutni, hogy a biztosíték erősítése magát az alkotmányt erősíti és így pótlást szükségtelenné tesz ott, hol hi­ány nem támadt. Mint mondok, az alkotmány és alkotmányi biztosítékok iránti fogalmak öszvezavarásából erednek tisztelt barátunk czikkei egész során átnyúló tévedései, mellyeket ekkér fel­derítvén, miután azokat minden olvasó, kinek ezen vitára visszamenni kedve volna, maga is kinyomozhatja, a jelen fejtegetést bízvást berekesztjük, egy utolsó czikkben ások elibünk gördített gáncs közöl, még csak néhányra fogván kiterjeszkedni. --------­IGAZÍTÁS. Lapunk múlt pénteki (273.) számában a fő­czikk ele­jén a 6 és 7d. sorban értelemzavaró lévén az interpunctio , a hibás tételt imigy javítjuk ki: ^azon vidék , mellynek számára alkottatott, műveltségi és politikai érettségének foka .­ (A pest-szegedi csatorna ügyében Vásárhelyi Pál ur komoly szózatára, egy őszinte szózat. Folytatás.) ( 7) Azon állí­tására V. urnak, hogy „a folyóvizű csatorna nem divatos, mert újabb időben mindenfelé állóvizű­t építenek, és folyó­vízre csak a régibb időkben építtettek , midőn a szekré­nyes zúgókat nem ismerték-“ Azt felelem , hogy azon elv szerint épült folyóvizü csatorna, mihez képest B. ur a pest­szegedit építeni akarja, még ezután fog a vizépítészet elő­­haladtával divatba jönni, ’s ez sokkal czélszerűbb az álló­­vizinél, mert a hajók járásakor esete olly annyira mérsé­kelve van, hogy az állóvizű csatornától keveset külön­bözik , ellenben tisztítása czélbavételekor a szekrényes zu­gók mesterséges készületinél fogva, az egész esete megadat­ván , sebessége nagyittatik. A folyóvizű csatornák azonban, mind a mellett, hogy hasznosabbak, ritkábbak lesznek, mint az állóvizű csatornák, mivel ritkább azon szerencsés körülmény, miszerint folyóvizet építeni, és ritkább azon eset, minélfogva annak éltetésére elegendő víztömeggel rendelkezni lehessen. A régenten épült folyóvizű csatornák, minden mesterségesebb építmények nélkül, nagyon természetes egy­szerűséggel készültek, és azért hiszem jelen időnkben már nem divatozók, mivel azokat némileg egy korlátlan kisebb folyóhoz lehet hasonlítani. Különben olly folyók mentében, mellyek magok állapotában nem hajózhatók, hiszem nem­sokára a folyóvizű csatornák azon elv szerint építve, mint van például az arad megyei malomcsatorna a Körös völgyé­ben , még ezentúl fognak divatba jönni, mivel erőművek hajtását, szárítást és öntözést egyszerre eszközölhetnek. A kö­rösi malomcsatorna, csekély változással, ha még legalább két annyi költséggel hajókázási czélra szélesebbre és mélyebbre épült volna , egyike lenne a legjobb hajózó­­ csatornáknak. V. urat még egy körülményre, melly többek előtt tudva van, kívánom figyelmeztetni. Eddig a kisebb folyóknál a malmokat az anyaágyba szokták építeni, és­pedig még az Aedilis directio utasítása után, minden malomnál egy táblás nagy zúgóval szokták a folyó ágyát átépíteni. Ezen építkezés­mód, mind a mellett, hogy nagyon káros és czélszerűtlen, még­is divatos volt, mert azt az Aedilis directio normale gyanánt követte. Ezen elvet B. ur elvetette azon oknál fogva, minek kelljen minden malomnak az anya folyó árvizeivel megküz­deni ; ’s azt elvetvén saját elve után , az aradi malomcsa­tornát építette, mellynek lényege abban áll, hogy egy bi­zonyos alkalmas helyütt a viz mesterséges építmény által ár­tatlanul kivétetik, ’s úgy külön csatornán, a körülmények­hez képest határozott számú malmokra, mindenkor csak a kellő mennyiségű viz vezettetik. Ezen elv mellett a malom, vagy erőművi csatornát egyszerre hajókázhatónak’s öntözőnek is lehet épiteni. B­­ur elvetette a nagy táblás zugókat, és az Aedilis directio által is követett rendszert, tehát elvetette a divatos rendszert, ’s ollyant állított helyébe, melly czélsze­­rűségére és hasznosságára nézve első tekintetre is bizonyosan háttérbe szoritandja amazt, így fog az lenni a hajózó-álló­­vizű csatornánál is mindenütt ott, hol az E. ur jól alkalma­zott elve után folyóvízre alkotható. A hydrotechnia, kivévén egyes vízépítményeket, még azon fokon áll, hogy abban nagy előhaladások történhetnek, és újabb időben történtek is, és ha történhetnek, miért ne történhessenek egy a vizek kö­rül 35 év alatt folytonos munkáltatásban megőszült magyar mérnöktől, ki a külföld e tárgyú nevezetesebb műveit is tö­kéletesen ismervén , és mind­eddig nagy tapasztalásokat sze­rezhető téren forogván, találmányos eszével újabb elveket honosíthat, valamint a malmok építése és szárítások körül már honosított is. Ezekre nézve midőn V. ur azt mondja , hogy ki a 19i. században folyóvizű csatornát hoz javaslatba, az tudományos tekintetben legalább néhány századdal hátrább kullog; megfordítva azt lehetne alaposan válaszolni, hogy a­ki hasonlót mer állítani, vagy ki önmagától sem folyó sem állóvizű csatornát, mint Y. ur, javaslatba nem hoz, az a víz­­mérnöklésben nem hátul, de sehol sem kullog. A folyóvizű csatorna B. elve után épülve, mind vizosztó-épületei, mind szekrényzúgói, mind pedig a reá alkalmazható erőművek mesterséges készületénél, úgy vizének vezetésénél fogva is, tudományos tekintetben sokkal előbb áll az állóvizű csator­nánál. Most taglaljuk Y. úr eszméjét, miszerint az alsó csator­nából, mellyet Pesttől Baracsig a Dunából éltetne, a felsőbb

Next