Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-28 / 275. szám
Kedden 275. October 28. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. fsten lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Sudapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban (1 ft., postán borítékban 6 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. MAGITARORSZÁG* és ERDÉLI. Ő cs. ap. kir. Fölsége gróf Haller Ferencz vezérőrnagyot egy horvát-slavoniai bánnak és zágrábmegyei főispánnak hivatalától ismételt kérelmére fölmenteni ’s a királyi szolgálatkörben leendő iásképeni alkalmaztatását magának fentartani; egyszersmind a báni ügyek vezetésével Halik József zágrábi püspököt mint báni helytartót megbízni legkegyelm, méltóztatott. A nagyszombati kerületi táblai iktatóságra Bartakovich Flórián nyitramegyei főszolgabíró lön alkalmazva. Schevics Mózesnek a frauendorfi kertművelő társulattól Bajorországból nyert oklevél elfogadhatása megengedtetett.(Még egyszer a parlamentáris kormányról.) Mint múlt czikkünkből megtetszik, azon hiedelmet fejeztük ki, hogy t. barátunk K. E. J. azon eljárási módja, mellyet ö a közigazgatás minden egyes ágaira nézve követni kíván, még azon esetben sem fog parlamentáris kormányzáshoz, mellyet ö végczéljául kitűzött, vezetni, ha azt minden egyes ágra alkalmazni lehetne is. Parlamentáris kormány alatt — hacsak a szavakkal játszani nem akarunk — nem lehet másfélét érteni, mint olylyat, mellyben a törvényhozó testülettel szemközt álló olly kormányzat, minisztérium, vagy akárhogy nevezzük, létezik , melly mindig a törvényhozó test többségének kifolyása. És itt megjegyzendő, hogy ezen kifolyás, nem szellemileg, csupán elvek tekintetében értendő, mert hiszen így minden kormány, melly a törvényhozó-testületi többség szellemében kormányoz és azt bírja, parlamentáris, hanem ezen kifolyást meodanire kell érteni, mert a felelősségnek tőle elválaszthatlan eszméje csak ezen föltétel mellett valósítható, a közigazgatás sérelme és az egész mechanizmus megakadása nélkül. Ez tehát föltételezné nálunk a közigazgatási rendszer tökéletes átalakítását, és mind logikailag, mind más nemzetek példája szerint, maga után húzná azon szükséget, hogy a végrehajtás eszközei (az alsóbbrendű tisztviselőség minden fokozaton keresztül) felsőbb kinevezéstől és ne választástól függjenek. Azonban első tekintetre világos, hogy a kormányzás illyen formája csak ott lehet üdvös, hol megvannak mindazon kellékek, mellyektől annak sikerei függnek. Ezek között első helyen áll azon lehetőség, hogy az ilyen, a többségből kifolyt kormányzati főszemélyzet mindannyiszor változzék , valahányszor ezen többség változott. Márpedig ez, egy ollyan dynastia alatt, melly különböző belszerkezettel és institutiókkal bíró országok és tartományok felett uralkodik és azokat egy birodalomba összekapcsolva kormányozza, helyt nem foglalhat, mert illy helyzetben a heterogeneitástól elválaszthatlan gyöngeséget csak az pótolhatja ki némileg , ha létezik valahol az egységnek focusa, gyalpontja; ez pedig nem létezhetik másban, mint azon kormányzási politikában , mellyet az egyes részek békés együttlétezhetése és az egész státusi összegnek fenmaradása igényel. Az egésznek szilárdságot mind az egyes részek, mind a külföld irányában csak az illyen politikának egysége adhat. Ámde az illyen politika állandósága és követésének lehetősége, a felőbb értelmezett parlamentáris kormányzás mellett veszélyeztetve volnának, mert a változó többség szerint kellven változni a kormányzati főszemélyzetnek, miután a személyek rendszerint elveket képviselnek, elveket meg személyek által lehet csak alkalmazni , könnyen megtörténhetnek, hogy a többség ezen kifolyása magával az ilyen birodalmakban nélkülözhetlen politikával ellenkező elveket képviselne, mellyeket aztán vagy nem lehetne alkalmazni, és ez esetben csalódás maradna a parlamenti kormányzás, vagy pedig, ha csakugyan alkalmaztatnának, veszélynek kellene belőle következni az egészre nézve. Már pedig akár bírnának az illyen egészet alkotó többi részek módokkal, mellyeknek segélyével az illyen egyoldalú túlnyomóságot elháríthatnák, akár nem, a következés mindig ugyanaz maradna, t. i. az illy kapcsolatok szilárdságának és életképességének csökkenése. Ha ugyanis bírnának, úgy a különféle egymással küzdő politikák lusája között, meglehet, épen azon egy győzetnék le, melly az egész irányában követendő lett volna; ha pedig nem bírnának , úgy meg ismét az egyoldalú tulnyomóság elviselhetlensége fosztaná meg az egészet létezésének egyik főfeltételétől, melly épen abban áll , hogy az egészet alkotó elemek egymást el ne nyomhassák. Ezen eshetőségek ellen — mellyeknek kisebb vagy nagyobb valószínűsége itt vitatáson kívül maradhat, mihelyt lehetőségek nem tagadtathatik — biztosítva kell lenni minden olly politikának, mellynek különböző belszerkezettel és institutiokkal felruházott országok vagy tartományok irányában alkalmaztatnia kell. És itt nem nyom az semmit, mit talán ellenvetni eszébe juthatna valakinek, hogy t. i. jelen viszonyaink között is megtörténhetik, miszerint egy factiosus többség p. o. a béke fentartására megkívántató eszközöket, a világos szükség daczára megtagadhatja, mert ezen képzelhető esetben is nagy volna a mostani állapot és a parlamentáris kormányzás kénytelenségei közti különbség. Az első esetben ugyanis mindössze is az volna a következés, hogy ezen segély nélkülözése mellett is megkísértethetnék a nélkülözhetlen politika követése, midőn ellenben, ha a többség változása miatt a kormányzati főszemélyzetnek kellene változni, más szavakkal: ha parlamentáris kormányzás léteznék, a nélkülözhetlen politikának követését megkísérteni sem lehetne, sőt, meglehet, egészen ellenkező irányt kellene követni, mint a melly az egésznek érdekében fekszik. Abban is csalatkozik J. barátunk, ha azt hiszi, hogy M.országnak saját törvényei szerint, és nem más tartományok módjára kelletvén alaptörvényileg kormányoztatni, az ausztriai tartományokra nézve egészen közönyös, melly elvek szerint rendeztetett el Magyarország különvált végrehajtása. Ez egyátaljában nem közönyös reájuk nézve, nemcsak azért mert nekik is érdekükben fekszik kivárni, hogy a kormány Magyarhonban erős és a végrehajtás sikeres legyen, az egész birodalom biztossága és jóléte, és így az övék is ezt követelvén, hanem azért is, mert ők a felebbi magyar alaptörvény tiszteletben tartása mellett, maguk részére meg azt követelhetik teljes méltányossággal, hogy ők is a maguk módjára kormányoztassanak, és valamelly egyes ország kormányzási formáji az ő érdekeikre túlnyomólag ne nehezülhessenek. És ugyanez áll a kormányra nézve is, mellynek kétségen kívül tiszteletben kell tartania felebbi alaptörvényt, de miután senki sem fogja megbizonyítani, hogy a még csak postulált parlamentáris kormányformák synonimumok mostani törvényeinkkel , mellyek szerint kormányoznia kell, ha új törvények alkotásáról van szó, ekkor ugyan azt, mit a kormánytól az egész birodalom érdekeire való tekintet követel, szabja más részt mi elibünk is az okosság és eszély, hogy tudniillik az amúgy is létező heterogeneitásokat ne tegyük még kiáltóbbakká, ne fejleszszük olly fokig ki, mellyen az összeütközések sűrüebbekké és nehezebben kiegyenlíthetőkké válván, azok aztán végkép egymás mellett épen nem tudnának megférni többé. Elhallgatjuk egyéb okainkat, mellyek oda vezetik meggyőződésünket, hogy helyzetünkben a parlamentáris kormányzási formákat, újra a valósíthatlan kívonatok közé utasítsuk. Úgy hiszszük, ennyi is elég mindenkinek, valaki csak hajlandó elfogultlanul maga körül tekinteni. Véleményünk szerint, azon tévedések fenekén, mellyek tisztelt barátunk irányzatán észrevehetők, azon gyök eszme fekszik mint alap, hogy megyéink nem lehetnek többé alkotmányunk garantiáji, hanem hogy annak másokra, és pedig a parlamenti kormányra van szüksége. Azonban az, mit t. barátunk tulajdonképen óhajt, nem garantiája volna alkotmányunknak, hanem egészen új kormány, ’s a parlamentáris kormány már magában sem biztosíték, hanem kormányzási forma, mellynek magának van biztosítékokra szüksége, ’s ezek között természetesen első helyen áll az, hogy az ilyen forma öszvehangzásban legyen az ország politikai helyzetével.S ha ezen szempontból tekintjük aztán tovább a dolgot, természetesen még az sem volna elég, ha meg tudnék bizonyítani, hogy a létező körülményekben valósítható a kormányzásnak ilyen formája, hanem azt is meg kellene még mutatni, hogy föltalálhatók mind azon biztosítékok, mellyek annak állandóságát kezelíthetik. Ezen itt felfejtett tévedéséből tisztelt barátunknak származik azon eszmezavar, melly abból indulván ki, hogy bizonyos közigazgatási javítások a megyei szerkezet gyöngítéséhez fognak vezetni, és ekkér az alkotmány fokonkint jelen biztosítékaitól megfosztatik, a megyei hatáskört csak azon föltét alatt javasolja megszoríttatni, ha ezen hiány más alkotmányi biztosítékkal pótoltathatik; holott ha a megyei hatáskör a jó közigazgatás érdekében nem annyira megszoríttatik, mint jobban elrendeztetik, ezáltal a szerkezet alkotmánybiztosítéki minőségéből semmit sem veszt, sőt közhasznúsága által még inkább erősödik, mert ezen minősége nem abban gyökeredzett,hogy a közigazgatás benne hiányos volt, sőt ez az alkotmányos lét életműködését akadályozta, hanem abban, hogy a politikai élet éberségét fentartván, a kívülről jöhető alkotmányellenes működéseket tette lehetlenekké. A feladásnak tehát, ha alkotmányunk biztosítékairól van szó, nem abban kellett volna állani: azt találni ki, hogy mint lehessen pótolni, mit a megyeszerkezet alkotmányt biztosító tulajdonaiból elvonni akarunk, hanem abban, hogy mint lehessen megszüntetni azon kinövéseket, melylyek ezen tulajdonok erejéből elvonnak. Nem azért van szükség ollyan intézkedésekre, mellyek a törvények végrehajtását könnyítik, mert megyéink nem lehetnek többé az alkotmány biztosítékai, hanem ha maradhatnak is megyéink alkotmányunk biztosítékai, mégis szükségesek az ollyan intézkedések. Nem azért kell ott, hol politikai viszonyaink megengedik, alkalmazni a felelősség elvét, mert ez azon kormányzási formához fog vezetni, mellyet parlamentáris kormánynak neveznek, (de a melly épen annálfogva, mert politikai helyzetünkkel ellentétben áll, nélkülözne minden állandósági biztosítékot) hanem azért kell ezt cselekednünk, hogy általa javítván közigazgatásunkat, erősítvén létező alkotmány-biztositékunkat, ne is legyen érezhető egy olly kormányzási formának nem létezése, melly politikai viszonyainkkal öszve nem férne. Ha a thesis így állittatik fel „alkotmány biztosíték nélkül fen nem állhat, de a megyeszerkezet már nem lehet annak biztosítéka, akkor természetes, hogy az elemezés logikai kénytelenséggel új alkotmányhoz vezet, mert ha az, amin valami feneklett, erejét elvesztette, ezen felépítmény sem állhat többé fen, de ekkor aztán azt biztosítéknak nem lehet nevezni, a minek magának van biztosítékra szüksége. Ha ellőfizethetni helyben a kiadó-hivatalban , hatvani átkozat Horváth-házban 483dii sz. alatt földszint, és mindez királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalombak külföldre menendő példányacsak a bécsi császári posta hivatalnál rendelhetnek meg TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetés Még egyszer a parlamentáris kormányról. — Pest-szegedi csatorna ügyében V. P. úr komoly szózatára őszinte szózat Horváth Józseftől. (Folyt) — Megyék: Közgyűlés folytatása Turoczban. Budapesti hirharang. Nemzeti szinház. Egyesületi és intézeti közlések- Magy gazd. egyesület. Megyeri-emlék ügyeben. Pestbudai hangászegyesület. Külföld. (Vallási mozgalmak Németországban) Nagybritannia. Franczia-, Spanyol-, Olaszország. Amerika. Ausztrália. Legújabb. Tudnivalók a pestmegyei gazd. fiókegyesületről (folytatás.) Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi Játékrend. Gabonaár. Statuspapírok és részvények árkelete. Dunavízállás. lenben a thesis, véleményünk szerint sokkal helyesebben, így áll: „ámbár megyeszerkezetünk az alkotmánynak tapasztalás szerint hatályos biztosítékát képezi, de azért ezt magát is erősítenünk, törvényeink végrehajtását pedig könnyítenünk kell, akkor ismét természetesen és logikai kénytelenséggel azon eredményhez fogunk jutni, hogy a biztosíték erősítése magát az alkotmányt erősíti és így pótlást szükségtelenné tesz ott, hol hiány nem támadt. Mint mondok, az alkotmány és alkotmányi biztosítékok iránti fogalmak öszvezavarásából erednek tisztelt barátunk czikkei egész során átnyúló tévedései, mellyeket ekkér felderítvén, miután azokat minden olvasó, kinek ezen vitára visszamenni kedve volna, maga is kinyomozhatja, a jelen fejtegetést bízvást berekesztjük, egy utolsó czikkben ások elibünk gördített gáncs közöl, még csak néhányra fogván kiterjeszkedni. --------IGAZÍTÁS. Lapunk múlt pénteki (273.) számában a főczikk elején a 6 és 7d. sorban értelemzavaró lévén az interpunctio , a hibás tételt imigy javítjuk ki: ^azon vidék , mellynek számára alkottatott, műveltségi és politikai érettségének foka . (A pest-szegedi csatorna ügyében Vásárhelyi Pál ur komoly szózatára, egy őszinte szózat. Folytatás.) ( 7) Azon állítására V. urnak, hogy „a folyóvizű csatorna nem divatos, mert újabb időben mindenfelé állóvizűt építenek, és folyóvízre csak a régibb időkben építtettek , midőn a szekrényes zúgókat nem ismerték-“ Azt felelem , hogy azon elv szerint épült folyóvizü csatorna, mihez képest B. ur a pestszegedit építeni akarja, még ezután fog a vizépítészet előhaladtával divatba jönni, ’s ez sokkal czélszerűbb az állóvizinél, mert a hajók járásakor esete olly annyira mérsékelve van, hogy az állóvizű csatornától keveset különbözik , ellenben tisztítása czélbavételekor a szekrényes zugók mesterséges készületinél fogva, az egész esete megadatván , sebessége nagyittatik. A folyóvizű csatornák azonban, mind a mellett, hogy hasznosabbak, ritkábbak lesznek, mint az állóvizű csatornák, mivel ritkább azon szerencsés körülmény, miszerint folyóvizet építeni, és ritkább azon eset, minélfogva annak éltetésére elegendő víztömeggel rendelkezni lehessen. A régenten épült folyóvizű csatornák, minden mesterségesebb építmények nélkül, nagyon természetes egyszerűséggel készültek, és azért hiszem jelen időnkben már nem divatozók, mivel azokat némileg egy korlátlan kisebb folyóhoz lehet hasonlítani. Különben olly folyók mentében, mellyek magok állapotában nem hajózhatók, hiszem nemsokára a folyóvizű csatornák azon elv szerint építve, mint van például az arad megyei malomcsatorna a Körös völgyében , még ezentúl fognak divatba jönni, mivel erőművek hajtását, szárítást és öntözést egyszerre eszközölhetnek. A körösi malomcsatorna, csekély változással, ha még legalább két annyi költséggel hajókázási czélra szélesebbre és mélyebbre épült volna , egyike lenne a legjobb hajózó csatornáknak. V. urat még egy körülményre, melly többek előtt tudva van, kívánom figyelmeztetni. Eddig a kisebb folyóknál a malmokat az anyaágyba szokták építeni, éspedig még az Aedilis directio utasítása után, minden malomnál egy táblás nagy zúgóval szokták a folyó ágyát átépíteni. Ezen építkezésmód, mind a mellett, hogy nagyon káros és czélszerűtlen, mégis divatos volt, mert azt az Aedilis directio normale gyanánt követte. Ezen elvet B. ur elvetette azon oknál fogva, minek kelljen minden malomnak az anya folyó árvizeivel megküzdeni ; ’s azt elvetvén saját elve után , az aradi malomcsatornát építette, mellynek lényege abban áll, hogy egy bizonyos alkalmas helyütt a viz mesterséges építmény által ártatlanul kivétetik, ’s úgy külön csatornán, a körülményekhez képest határozott számú malmokra, mindenkor csak a kellő mennyiségű viz vezettetik. Ezen elv mellett a malom, vagy erőművi csatornát egyszerre hajókázhatónak’s öntözőnek is lehet épiteni. Bur elvetette a nagy táblás zugókat, és az Aedilis directio által is követett rendszert, tehát elvetette a divatos rendszert, ’s ollyant állított helyébe, melly czélszerűségére és hasznosságára nézve első tekintetre is bizonyosan háttérbe szoritandja amazt, így fog az lenni a hajózó-állóvizű csatornánál is mindenütt ott, hol az E. ur jól alkalmazott elve után folyóvízre alkotható. A hydrotechnia, kivévén egyes vízépítményeket, még azon fokon áll, hogy abban nagy előhaladások történhetnek, és újabb időben történtek is, és ha történhetnek, miért ne történhessenek egy a vizek körül 35 év alatt folytonos munkáltatásban megőszült magyar mérnöktől, ki a külföld e tárgyú nevezetesebb műveit is tökéletesen ismervén , és mindeddig nagy tapasztalásokat szerezhető téren forogván, találmányos eszével újabb elveket honosíthat, valamint a malmok építése és szárítások körül már honosított is. Ezekre nézve midőn V. ur azt mondja , hogy ki a 19i. században folyóvizű csatornát hoz javaslatba, az tudományos tekintetben legalább néhány századdal hátrább kullog; megfordítva azt lehetne alaposan válaszolni, hogy aki hasonlót mer állítani, vagy ki önmagától sem folyó sem állóvizű csatornát, mint Y. ur, javaslatba nem hoz, az a vízmérnöklésben nem hátul, de sehol sem kullog. A folyóvizű csatorna B. elve után épülve, mind vizosztó-épületei, mind szekrényzúgói, mind pedig a reá alkalmazható erőművek mesterséges készületénél, úgy vizének vezetésénél fogva is, tudományos tekintetben sokkal előbb áll az állóvizű csatornánál. Most taglaljuk Y. úr eszméjét, miszerint az alsó csatornából, mellyet Pesttől Baracsig a Dunából éltetne, a felsőbb