Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-30 / 276. szám
Csütörtök 276. BUDAPESTI October 30. 1845. „ Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, hatvansárorai Horváth-házban 483dik sz alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az a n s i t r i a birodalomba ’s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendelhetnek meg fizen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Kitüntetés. Csatornák. — A pest-szegedi csatorna ügyében V. P. úr komoly szózatára őszinte szózat Horváth Józseftől. (Vége) Budapesti hirharang. Közhasznú gyüre. Külföld. (Vallási mozgalmak Németországban ) Nagybritannia. Francziaország. Afrika. Tudnivalók a pestmegyei gazd. fiókegyesületről (vége.) Hibaigazítás Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. ap. kir. Felsége a Hétszemélyes törvényszéknél az egyházi rendből megüresült táblabiróságra Németh György kir. táblai praelatust; a világi főrendből megsresültre pedig Tihanyi Ferenci temesi grófot és főispánt kinevezni; továbbá Sőtér Ferencz mosonymegyei első alispánt ,kir. tanácsos' czimmel díszesitni, ’s vérre Szalay Ágostont a magy. kir. udv. Cancellariának statustanácsban alkalmazott udv. fogalmazóját cs. kir. statustanács-tisztté kinevezni legkegyelm. méltóztatott. (Csatornák.) Míg a vasutak a fővárosi börzéken hallatlan mozgalmakat szülnek, mellyek eredményei minden józan figyelmezőben a legkomolyabb aggodalmakat gerjesztik , addig a csatornákról csak szerény egyének gondoskodnak, kik az egyszer elismert jó után még akkor is törekesznek, ha az újabb, csillogóbb tünemények által háttérbe szoktatik , miáltal azonban meg nem szűnik hasznos lenni. De édes örömmel telik el az ollyannak keble, midőn tapasztalja, hogy, bár körülötte hideg egykedvűséggel viseltetnek is minden gondolatival ápolt tárgya iránt, van másutt rokon meggyőződésű iparkodó, ki szerencsésb sikerrel működik, az ügyet veszni nem hagyja, és részvétet gerjeszthet iránta minden ellenkező vélemény daczára is , mert ez azon vigasztaló reményekre bátoríthat fel, hogy a pillanatig elhagyott ügyhöz ismét visszatérend az idők változtával változó meggyőződés, mellyel elég csudálatosan még illy anyagi kérdéseknél is nem mindig a dolog érdemessége, hanem a sokaság vak rohamának iránya vezet! Különösen feltűnő, hogy épen Francziaország nyújtja ezen vigaszt, melly ország botrányosan corrumpálva van a vasúti részvények által! és ha valami,ez szól a dolog megdönthetően igazsága mellett, mit itt feljegyezni annál kevésbbé mulaszthatók el, minél ritkább az alkalom, a csatornákról mást hallani, mint hogy a vasutak ezen korában tekintetet többé nem érdemelnek! A Moniteur industriel című lapban egy érdekes „Rapport du préfet du Bas-Rhin au conseil général“ olvasható : „Midőn múlt évben a marne-rajnai csatorna félbenszakasztott munkájáról tevek jelentést, azon örvendetes meggyőződésemet fejezhetem ki, hogy azon munka legközelebb ismét folytattatni fog. Ebben fájdalom csalatkoztam. A kamara nem ért rá tárgyalni azon törvényjavaslatot, melly a közmunkák miniszere jeles jelentésében olly remekül adatott elő, ki új életet öntött egy vállalatba , mellyel teljesen felhagytak volt. A munka tehát határozatlan időre halasztatott el, melly elhalasztásnak sajnos következményeit nem akarom itt előszámlálni, hanem csak némellyeket megjegyezni azon argumentumra, mellyel szünetlenül a vasutak melletti csatornák ellen kikelni szokás, mintha egyik a másiknak ártana, azt következtetvén belőle, hogy egygyel mindenütt beérketni. Uraim, Belgiumban majd majd minden csatorna mellett van egy vasút is. 560 kil. vasút között, mellyek az országos vasúthálót képezik, csak 120 mellett nincs hajókázható vonal. A versenyzés kérdése Belgiumban mindig úgy döntetett el, hogy ezen két közlekedési rendszer független egymástól , sőt hogy a verseny szükséges is lehet. A belga kormány kénytelen volt a Brüssel-Charleroy csatornát tulajdonává tenni, mert párvonalban foly a namuri vasúttal, és olly győzelmesen versenyzett kezelési olcsósága és szállítási gyorsaságainál , hogy azt semmiféle vasút kiáltani képes nem vala. És ez Belgiumban többekkel is így van. Az évi szállítási mozgalom minden belga csatornán 1844- ben épen tízszer haladta felül azon árumennyiséget, mellyel akkor vasutak számítottak. Angliában ezen aránytalanságnak még nagyobbnak kell lenni, de nehezebb azt számokkal kimutatni, mert ezen magánipar mindig nagy titokban tartatik. A vasutak kétség kívül tetemesen csökkenték az ezek létezte előtt roppant magasságra szökkent csatornai részvényeket; de most 1845ben még mindig minden 100 fr., melly csatornákba van beruházva , 225 fr. értékű , még ugyanazon tőke vasutakba fektetve csak 166 fr. értékre becsültethető. 1843tól fogva értékük ismét nő, mert a két versenyző okulni látszik, mert a versenyzéssel mindinkább felhagy és a nyereséget egyenlően osztják. Ha most ezen általános tapasztalások csak a két szomszéd országokban állhatnak is meg, nem pedig Francziaországban is, hol illy párhuzamos közlekedések olly kedvező eredményekre nem mindig számolhatnának, tagadhatlan mégis , hogy illy kedvező körülmény a Marne és rajnai csatornára nézve fenáll, azt nem érintvén, hogy lehetlen a munkát mostani állapotban hagyni, miután a kincstár már annyi milliót beleruházott, mert eddig költött 25,139,000 fr. az első vonalra, 12,976,000 fr. a másodikra , tészen együtt 38,115,000 fr., ehez költendő még 36,885,000 fr., mi nemcsak a kereskedésre és iparra nézve szükséges, hanem sokkal szükségesb vidékünk egészségére nézve. A nélkül tehát, hogy egyéb eléggé ismeretes ellenvetésekre felelnék, vagy hogy a kőszén és fa nélkülözhetlen szállítását említeném, szeretem hinni, hogy az urak erélyesen fognak ezen vállalat mellett küzdeni és ellene nyilatkozni azon munka annyira ártalmas felfüggesztésének, melly több megyék érdekeit, iparát és kereskedését érzékenyen akadályozza, és sértené leginkább magának a statusnak érdekeit, mert 40 milliót hasztalanul fecséreltek volna el.“ Hogy ezen jelentés következtében erélyesen felirt a conseil général a csatornát sürgetőleg, az természetes, ámbár a vasút készen van, mellytől azonban azon szolgálatot nem várhatni, mellyre a csatorna rendeltetve lesz. Íme tehát ismét egy uj adat azon költemények megbirálására, mellyek szerint puszta kedvcsuszszanásból állittatik, hogy a csatornák kora lejárt! lejárt ám, de mi? lejárt kora azon hiedelemnek , mikép az emberek legnagyobb hévvel azon eszméket karolják fel, mellyek önfentartásukra legszükségesbek! lejárt kora azon értelmiségnek, melly tudta, hogy a folyók természetes medrei a hegyekről lemosott kavicscsal lassankint feltöltegettetnek, és ha mesterséges oldalmedrek avagy csatornák nem ásatnak , vizeiket kiöntik határtalanul pusztítólag lejárt kora azon tapasztalásnak, hogy a víznélküli föld népetlen, terméketlen , következőleg értéktelen, és hogy a víz keresztülvezetése által még a saharai sivatag is kizöldelhetik, és gazdag tartománynyá varázsoltathatnék át; lejárt kora azon közszellemnek, melly nem a tözsérek szeszélyének hódolva pillanatnyi nyerészkedés után vágyódott, hanem óriási munkákat még áldozatokkal is végbevitt! igen! mindezek kora lejárt, és fájdalom, hogy lejárt, és adja Isten, hogy ami helyébe lépett, kipótolhassa mindazt, mi azon korral együtt járt le! (A pest-szegedi csatorna ügyében Vásárhelyi Pál ur komoly szózatára, egy őszinte szózat. Vége.) — Mindezek után tekintve a Duna ’s Tisza között fekvő földezetet, ’s egyéb helyszinti viszonyokat ’s körülményeket, tekintve a használható vizezet ’s vizesetet, és tekintve B. ur elve után épült folyóvizü csatornának előnyeit az állóvizü felett, teljes meggyőződésem szerint tapasztalt technikus, azaz ollyan, ki nemcsak négy falak közt élénk ábrándiban összekalandozá a vizépitészet nagyhalmazu iratait ’s ez után merité e tárgybeli tudományát, és ki nemcsak egy állóvizü csatorna, ’s néhány vizszekrény épitése által szerzett nevének tekintélyt, hanem, ki a vizek körüli folytonos foglalkozásban, szükséghez képest, majd a vízerejével daczolva, azt kellő korlátok közé szorítani, majd pedig kitűzött czélja megközelítéséhez annak erejét használni gyakorlatilag megtanulta, mondom teljes meggyőződésem szerint ilyen technikus alig adhat elsőséget az állóvizü csatornának a folyóviza felett. ’S ezen nyilatkozatomat, mellyet némellyek után talán épen most nem tenni — midőn t. i. a kérdéses pestszegedi csatorna ügye technikai vizsgálat alatt van — ildomosabb lett volna, ne vegye a tisztelt olvasó elhamarkodott ítéletemnek, vagy abeli eélzásomnak, miszerint a szőnyegen forgó ügy vizsgálatával megbízott technikai tekintélyek felett előre pálcát törni szándékom volna, mert nem tudván eljárásuk eredményét úgy nyilatkoznom én tapasztalásom után erősödött meggyőződésem szerint előlegesen is lehetett, ha meggondoljuk , hogy minden nevezetes tárgyban a legnagyobb tekintélyek véleménye és terve sokszor egymással homlokegyenest ellenkeznek, sőt nem ritkán, mint számos újabb példák bizonyítják, ahány a nyilatkozó tekintély, annyi az elágazó és egymástól eltérő vélemény; ennélfogva én a legnagyobb tekintély véleményét valamelly fontos tárgy körül, csak egyes egyéni sokszor czélszerűbben változható véleménynek nézem. ’S legyen bár a kérdéses ügyben megbízott vizsgálók véleménye ellenkező, tiszta meggyőződésemtől nem tántoríthat el, mert én a Hydrotechniát folyók szabályozásában, hajózó és erőművi csatornák építésében olly fokra fejlődöttnek látom, minél ezen tudománynak még előbbre haladnia kell; következéskép valamint a szárítás és malomcsatornák körül Burnák már testesített, úgy itt is előadott elveit a vizépitészet ezen ágában egy újabb előhaladási lépésnek tekintem , mellyet némellyek, csak azért gondolnak lehetlennek, mert nem egy angolnak, vagy hollandinak csudatevő feje hozza az életre. Minden előadott körülmények kellő megfontolása után látnivaló , hogy a pestszegedi csatorna ügye méltó az illető vállalkozó társaság és az egész ország komoly figyelmére. "S erre nézve itt egy gondolat ötlik agyamba, mellynek ezennel kijelentését, miután a csatornázásba annyira besodortattam, nem mellőzhetem el, s melly abban áll, ha netán a vizsgáló technikai tekintélyek inkább állóvizű csatornát javasolnának, vagy egymástól véleményükben lényegesen eltérnének, ’s ezáltal a társaság bizodalmát annyira megingadoztatnák, hogy az magát elhatározni nehezen tudná: váljon álló , vagy folyóvizűvé építtesse-e a pestszegedi csatornát ? mondom ez esetben igen eszélyesen tenne a társaság, ha előbb bizonyos pénzöszlettel, illetőleg 2—2/1 millióval Beszédes elve után rendelné el a dolgoztatást, mert e szerint semmit sem veszthetne , ellenben sokat nyerhetne; nem veszthetne pedig, mivel a pestszegedi csatornának, ha állóvizűvé építtetik is, egészben B. ur által megállapított vonalt — melly a Duna és Tisza között létező földház legnyergesebb részén vonul át, — szükség követnie; következéskép ha B. ur az érintett pénzösszeggel előre várhatott eredményt mutatna fel, a munkáltatás elve után folytattathatnék, ellenkező esetben pedig a csatornát állóvizitre fordítani, és a szerint tökéletes kiásatását folytatni lehetne, tulajdonkép tehát a társaság nem károsulhatna, mivel B. úr csatornája felveszi az állóvizű csatornának munkáját, azaz világosabban: a folyóvizű csatornának előleges munkája, bizonyos része az állóvizű csatorna munkájának , a jelen esetben annyival inkább is, minthogy az állóvízre építendő csatornát , mint fenébb láttuk, szinte mélyebbre , a kemény földbe szükségesül veszteni. Azonban ezen ingadozást bélyegző utat, melly a társaság hitelét csökkenthetné, csak a legvégső esetben, és a legszorultabb körülmények közt ajánlhatom, ajánlom pedig azért, hogy B. úr terve, részint az ország javáért, részint a társaság hasznáért valamikép et ne buktathassák. "S itt kénytelen vagyok őszintén megvallani, hogy B. ur terve bírálásában competens bíráknak csak ollyan vizmérnöki tekintélyeket ismerhetek el, kik nemcsak állóvizű csatornát építettek , hanem nagy térségek kiszárítása, ’s nagyobb folyamok szabályozása körül, a vizerőnek használhatását kitapogatni megtanulták. A mérnöklés sok ágra oszlik, ’s ennélfogva, hogy azok valamelyikében alaposan ítélhessen a technikus, szükség abban tapasztalásának lennie; következéskép azokat, kik egyes vizépitmény, például: hidak, kikötők, szekrényes zúgok , révpartok épitése által neveknek nagy tekintélyt szerezhettek , még nem tartom, és nem is tarthatom egészen másnemű, ’s azoktól lényegesen eltérő természetű vizi munkák közül is tökéletes competens bíráknak , annyival pedig kevésbbé srangulatorokat, és azon meddőszakbeli tudósokat, kik a gyakorlati téren semmit nem tettek, sőt egy pár ezer öl csatornát még egész értékben sem ásattak. Az előadottak után gondolom, még azon várakozása maradt fel a tisztelt olvasónak , miszerint tudni szeretné: hát a pestszegedi csatorna, ha folyóvizűvé alkottatik, mennyi költségbe kerülend ? Ehez képest arról még egy költségvetést kívánok előterjeszteni, hogy mindeneket összehasonlítva , szorosabban ítélhessen a tisztelt olvasó. A következő költségvetést azonban kérem egészben , ’s egyedül sajátomnak, és nem Beszédes úrénak tekintetni, mert én a költségvetés-készítésben , ha az részemről történik, természetemnél fogva, minden tételt meggyőződésem, ’s tapasztalásom felett még valamivel magasabb árban szoktam venni, hogy a kivitel után, az előkivelés valósága minél biztosabb legyen. Fentebb láttuk , mikép az előásás, melly a Duna közép vizéből meglehetős viztömeget a Tiszába már átvezethetne, kerül 1,200,000 p. forintba. Most a vizek körül tett tapasztalatim után biztosan 6 évet vehetek, és évenkint 2 százezer p. forintot az utánásásokra és a vizereje elősegítésére; e szerint fog az ásatási költség összesen 2.400.000 p. forintba kerülni. Ehez előleges számításaim után vegyük a pesti vízosztó toroki épületet 6 száz ezerbe, ’s nem mint V. úr vette, 2 száz ezerbe; a haraszti torok erősítését, 100,000; ezentúl 5 szekrényes zúgót egyenkint 150,000; Pesttől Harasztiig, vagy a soroksári Dunaág elzáratására, vagy a Duna mellett készítendő csatorna kiállítására összesen 300,000; az öszszes munkavezetési költséget a szükséges szerszámokkal, és a hajóhuzó-ut elegyengetésével 300,000; igy lészen a csatorna összes költsége : 4,450,000 p. ft. Mostohább körülmények közt, ha t. i. a csatorna alsó részeiben különös kemény agyag-föld találtatnék, hogy számtételünk biztosabb lehessen, vehetünk 8 évet, és évenkint közép számmal 300,000 p. forintot a csatorna utánmunkáira ; e szerint fogna a csatorna összes költsége 5,650,000 p. forintra rúgni. Ezeket értem a föld kisajátításán kívül, mit az állóvizü csatornánál sem számítottam. A költségre nézve is tehát nagy a különbség az állóvizű és folyóvizü csatornák közt, melly onnan ered, hogy az állóvizü csatornából egész szélességre ’s mélységre a földet emberi erővel szükség tökéletesen kiemelni ’s a partszélektöl még messze távolságra nagy költséggel hordatni; a folyóvizü csatornánál pedig, az előásás után, mi aránylag szinte kevés költségbe kerül, csak a vezérárkokat szükség folytonosan kiásatni, mellynek bent a pandalokon hagyott ’s apró darabokban létező földét a viz elmossa ’s a munkáltatást folytonosan könnyítendi. Mielőtt bevégezném őszinte szózatomat, még némellyeket kívánok felhozni, mellyek a tisztelt olvasó előtt nagyobb világosságra hozzák V. urnák egyedül tiszta meggyőződés, és nem ellenkezés-üzés, nem személyeskedés-szülte szándékát, mellyel B. ur tervét űzőbe vette. 1) A Budapesti Híradó 235. számában V. urnák komoly szózatára kelt. Beszédes úr előleges felszólalásában igen helyesen jegyzi meg, hogy nem az a fő kérdés, hány millió forintba kerül a csatorna B. úr tervének méretei szerint, egészen emberi munkával kiásatva, hanem a lényeges kérdés az : szükséges-e azon mértékre emberi munkával azt egészen kiásatni? Ezen kérdést V. úr nem vitatja meg, hanem ügyes modorával szépen elhallgatja és helyette saját tervét tolja fel; elhallgatja pedig mindamellett, hogy a víznek munkáló erejét egy részben megismeri, és számvetést tesz, hogy egy köbláb föld elvitelére 4 köbláb víz esik. Ha ezt, mivel helytelenül számitá, kevésnek tartotta, számította volna ki, hát valósággal hány köbláb viz kivántatik 22 mérföld hosszú folyás alatt egy köbláb föld elvitelére? ’S igy mégis bizonyos, bármi csekély részét a hamisan felvett 21 millió köböl földnek a viz munkálatára le kellett volna húznia, de ezt Y.ur nem tévé, hanem ő a költségvetésben az egész csatornás földtömeget emberi erővel kiemeltetni számitja ’s pedig olly árban, mellynek képtelensége — mint alább fogjuk látni — a legújabb gyakornok előtt is feltűnő volna. Tulajdonképte