Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-10-30 / 276. szám

Csütörtök 276. BUD­A­PESTI October 30. 1845. „ Előfizethetni helyben a ki­adó-hivatalban, hatvansár­­orai Horváth-házban 483dik sz alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az a n s i t r i a­­ birodalomba ’s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendelhetnek meg fizen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-h­ordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetű­s hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Ki­tüntetés. Csatornák. — A pest-szegedi csatorna ügyében V. P. úr ko­moly szózatára őszinte szózat Horváth Józseftől. (Vége) Budapesti hirharang. Közhasznú gyüre. Külföld. (Vallási mozgalmak Né­metországban ) Nagybritannia. Francziaország. Afrika. Tudnivalók a pestmegyei gazd. fiókegyesü­letről (vége.) Hibaigazítás Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. ap. kir. Felsége a Hétszemélyes törvényszéknél az egyházi rendből megü­resült táblabiróságra Németh György kir. táblai praelatust; a világi főrendből megs­resültre pedig Tihanyi F­e­­renci temesi grófot és főispánt kinevezni; továbbá S­ő­t­é­r Fe­re­n­c­z mosonymegyei első alispánt ,kir. tanácsos' czimmel dísze­­sitni, ’s vérre Szalay Ágostont a magy. kir. udv. Cancel­­lariának statustanácsban alkalmazott udv. fogalmazóját cs. kir. status­­tanács-tisztté kinevezni legkegyelm. méltóztatott. (Csatornák.) Míg a vasutak a fővárosi börzéken hallatlan mozgalmakat szülnek, mellyek eredményei minden józan figyelmezőben a legkomolyabb aggodalmakat gerjesz­tik , addig a csatornákról csak szerény egyének gondoskod­nak, kik az egyszer elismert jó után még akkor is törekesz­­nek, ha az újabb, csillogóbb tünemények által háttérbe szo­­k­t­atik , mi­által azonban meg nem szűnik hasznos lenni. De édes örömmel telik el az ollyannak keble, midőn ta­pasztalja, hogy, bár körülötte hideg egykedvűséggel visel­tetnek is minden gondolatival ápolt tárgya iránt, van másutt rokon­ meggyőződésű iparkodó, ki szerencsésb sikerrel mű­ködik, az ügyet veszni nem hagyja, és részvétet gerjeszthet iránta minden ellenkező vélemény daczára is , mert ez azon vigasztaló reményekre bátoríthat fel, hogy a pillanatig el­hagyott ügyhöz ismét visszatérend az idők változtával változó meggyőződés, mellyel elég csudálatosan még illy anyagi kérdéseknél is nem mindig a dolog érdemessége, hanem a sokaság vak rohamának iránya vezet! Különösen feltűnő, hogy épen Francziaország nyújtja ezen vigaszt, melly ország botrányosan corrumpálva van a vasúti részvények által! és ha valami,ez szól a dolog meg­dönthetően igazsága mellett, mit itt feljegyezni annál kevésbbé mulaszthatók el, minél ritkább az alkalom, a csatornákról mást hallani, mint­ hogy a vasutak ezen korában tekintetet többé nem érdemelnek! A Moniteur industriel c­ímű lapban egy érdekes „Rapport du préfet du Bas-Rhin au conseil général“ olvasható : „Midőn múlt évben a marne-rajnai csatorna félbensza­­kasztott munkájáról tevek jelentést, azon örvendetes meg­győződésemet fejezhetem ki, hogy azon munka legközelebb ismét folytattatni fog. Ebben fájdalom csalatkoztam. A ka­mara nem ért rá tárgyalni azon törvényjavaslatot, melly a közmunkák miniszere jeles jelentésében olly remekül adatott elő, ki új életet öntött egy vállalatba , mellyel teljesen fel­hagytak volt. A munka tehát határozatlan időre halasztatott el, melly elhalasztásnak sajnos következményeit nem akarom itt előszámlálni, hanem csak némellyeket megjegyezni azon argumentumra, mellyel szünetlenül a vasutak melletti csator­nák ellen kikelni szokás, mintha egyik a másiknak ártana, azt következtetvén belőle, hogy egygyel mindenütt beérketni. Uraim, Belgiumban majd majd minden csatorna mellett van egy vasút is. 560 kil. vasút között, mellyek az országos vasút­hálót képezik, csak 120 mellett nincs hajókázható vonal. A versenyzés kérdése Belgiumban mindig úgy dönte­tett el, hogy ezen két közlekedési rendszer független egy­mástól , sőt hogy a verseny szükséges is lehet. A belga kor­mány kénytelen volt a Brüssel-Charleroy csatornát tulajdo­nává tenni, mert párvonalban foly a namuri vasúttal, és olly győzelmesen versenyzett kezelési olcsósága és szállítási gyor­saságainál , hogy azt semmiféle vasút kiáltani képes nem vala. És ez Belgiumban többekkel is így van. Az évi szállítási mozgalom minden belga csatornán 1844- ben épen tízszer haladta felül azon árumennyiséget, mellyel akkor vasutak számítottak. Angliában ezen aránytalanság­nak még nagyobbnak kell lenni, de nehezebb azt számokkal kimutatni, mert ezen magánipar mindig nagy titokban tar­­tatik. A vasutak kétség kívül tetemesen csökkenték az ezek lé­tezte előtt roppant magasságra szökkent csatornai­ részvé­­nyeket; de most 1845ben még mindig minden 100 fr., melly csatornákba van beruházva , 225 fr. értékű , még ugyan­azon tőke vasutakba fektetve csak 166 fr. értékre becsültet­hető. 1843tól fogva értékük ismét nő, mert a két versenyző okulni látszik, mert a versenyzéssel mindinkább felhagy és a nyereséget egyenlően osztják. Ha most ezen általános tapasztalások csak a két szom­széd országokban állhatnak is meg, nem pedig Francziaor­­szágban is, hol illy párhuzamos közlekedések olly kedvező eredményekre nem mindig számolhatnának, tagadhatlan mégis , hogy illy kedvező körülmény a Marne és rajnai csa­tornára nézve fenáll, azt nem érintvén, hogy lehetlen a munkát mostani állapotban hagyni, miután a kincstár már annyi milliót beleruházott, mert eddig költött 25,139,000 fr. az első vonalra, 12,976,000 fr. a másodikra , tészen együtt 38,115,000 fr., ehez költendő még 36,885,000 fr., mi nem­csak a kereskedésre és iparra nézve szükséges, hanem sok­kal szükségesb vidékünk egészségére nézve. A nélkül tehát, hogy egyéb eléggé ismeretes ellenveté­sekre felelnék, vagy hogy a kőszén és fa nélkülözhetlen szál­lítását említeném, szeretem hinni, hogy az urak erélyesen fognak ezen vállalat mellett küzdeni és ellene nyilatkozni azon munka annyira ártalmas felfüggesztésének, melly több megyék érdekeit, iparát és kereskedését érzékenyen akadá­lyozza, és sértené leginkább magának a statusnak érdekeit, mert 40 milliót hasztalanul fecséreltek volna el.“ Hogy ezen jelentés következtében erélyesen felirt a con­­seil général a csatornát sürgetőleg, az természetes, ámbár a vasút készen van, mellytől azonban azon szolgálatot nem várhatni, mellyre a csatorna rendeltetve lesz. Íme tehát is­mét egy uj adat azon költemények megbirálására, mellyek szerint puszta kedvcsuszszanásból állittatik, hogy a csator­nák kora lejárt! lejárt ám, de mi? lejárt kora azon hiede­lemnek , mikép az emberek legnagyobb hévvel azon eszmé­ket karolják fel, mellyek önfentartásukra legszükségesbek! lejárt kora azon értelmiségnek, melly tudta, hogy a folyók természetes medrei a hegyekről lemosott kavicscsal lassan­­kint feltöltegettetnek, és ha mesterséges oldalmedrek avagy csatornák nem ásatnak , vizeiket kiöntik határtalanul pusz­­títólag­­ lejárt kora azon tapasztalásnak, hogy a víznélkü­li föld népetlen, terméketlen , következőleg értéktelen, és hogy a víz keresztülvezetése által még a saharai sivatag is kizöl­­delhetik, és gazdag tartománynyá varázsol­tathatnék át; le­járt kora azon közszellemnek, melly nem a tözsérek szeszé­lyének hódolva pillanatnyi nyerészkedés után vágyódott, ha­nem óriási munkákat még áldozatokkal is végbevitt! igen! mindezek kora lejárt, és fájdalom, hogy lejárt, és adja Isten, hogy ami helyébe lépett, kipótolhassa mind­azt, mi azon korral együtt járt le! (A pest-szegedi csatorna ügyében Vásárhelyi Pál ur komoly szózatára, egy őszinte szózat. Vége.) — Mindezek után tekintve a Duna ’s Tisza között fekvő földezetet, ’s egyéb helyszinti viszonyokat ’s körülményeket, tekintve a használ­ható vizezet ’s vizesetet, és tekintve B. ur elve után épült folyóvizü csatornának előnyeit az állóvizü felett, teljes meggyőződésem szerint tapasztalt technikus, azaz olly­an, ki nemcsak négy falak közt élénk ábrándiban összekalandozá a vizépitészet nagyhalmazu iratait ’s ez után merité e tárgy­­beli tudományát, és ki nemcsak egy állóvizü csatorna, ’s néhány vizszekrény épitése által szerzett nevének tekintélyt, hanem, ki a vizek körüli folytonos foglalkozásban, szük­séghez képest, majd a vízerejével daczolva, azt kellő kor­látok közé szorítani, majd pedig kitűzött czélja megközelí­téséhez annak erejét használni gyakorlatilag megtanulta, mondom teljes meggyőződésem szerint ilyen technikus alig adhat elsőséget az állóvizü csatornának a folyóviza felett. ’S ezen nyilatkozatomat, mellyet némellyek után talán épen most nem tenni — midőn t. i. a kérdéses pestszegedi csa­torna ügye technikai vizsgálat alatt van — ildomosabb lett volna, ne vegye a tisztelt olvasó elhamarkodott ítéletemnek, vagy abeli e­élzásomnak, miszerint a szőnyegen forgó ügy vizsgálatával megbízott technikai tekintélyek felett előre pál­­c­át törni szándékom volna, mert nem tudván eljárásuk eredményét úgy nyilatkoznom én tapasztalásom után erő­södött meggyőződésem szerint előlegesen is lehetett, ha meg­gondoljuk , hogy minden nevezetes­ tárgyban a legnagyobb tekintélyek véleménye és terve sokszor egymással homlok­­egyenest ellenkeznek, sőt nem ritkán, mint számos újabb példák bizonyítják, a­hány a nyilatkozó tekintély, annyi az elágazó és egymástól eltérő vélemény; ennélfogva én a leg­nagyobb tekintély véleményét valamelly fontos tárgy körül, csak egyes egyéni sokszor czélszerűbben változható véle­ménynek nézem. ’S legyen bár a kérdéses ügyben megbízott vizsgálók véleménye ellenkező, tiszta meggyőződésemtől nem tántoríthat el, mert én a Hydrotechniát folyók szabá­lyozásában, hajózó és erőművi csatornák építésében olly fokra fejlődöttnek látom, minél ezen tudománynak még előbbre haladnia kell; következéskép valamint a szárítás és malomcsatornák körül B­­urnák már testesített, úgy itt is előadott elveit a vizépitészet ezen ágában egy újabb előhala­­dási lépésnek tekintem , mellyet némellyek, csak azért gon­dolnak lehetlennek, mert nem egy angolnak, vagy hollandi­nak csudatevő feje hozza az életre. Minden előadott körülmények kellő megfontolása után látnivaló , hogy a pestszegedi csatorna ügye méltó az illető vállalkozó társaság és az egész ország komoly figyelmére. "S erre nézve itt egy gondolat ötlik agyamba, mellynek ezennel kijelentését, miután a csatornázásba annyira besodortattam, nem mellőzhetem el, s melly abban áll, ha netán a vizsgáló technikai tekintélyek inkább állóvizű csatornát javasolnának, vagy egymástól véleményükben lényegesen eltérnének, ’s ez­által a társaság bizodalmát annyira megingadoztatnák, hogy az magát elhatározni nehezen tudná: váljon álló , vagy fo­­lyóvizűvé építtesse-e a pestszegedi csatornát ? mondom ez esetben igen eszélyesen tenne a társaság, ha előbb bizonyos pénzöszlettel, illetőleg 2—2­/1 millióval Beszédes elve után rendelné el a dolgoztatást, mert e szerint semmit sem veszt­hetne , ellenben sokat nyerhetne; nem veszthetne pedig, mi­vel a pestszegedi csatornának, ha állóvizűvé építtetik is, egészben B. ur által megállapított vonalt — melly a Duna és Tisza között létező földház legnyergesebb részén vonul át, — szükség követnie; következéskép ha B. ur az érintett pénzösszeggel előre várhatott eredményt mutatna fel, a mun­­­káltatás elve után folytattathatnék, ellenkező esetben pedig a csatornát állóvizitre fordítani, és a szerint tökéletes kiásatá­sát folytatni lehetne, tulajdonkép tehát a társaság nem ká­rosulhatna, mivel B. úr csatornája felveszi az állóvizű csa­tornának munkáját, azaz világosabban: a folyóvizű csator­nának előleges munkája, bizonyos része az állóvizű csatorna munkájának , a jelen esetben annyival inkább is, minthogy az állóvízre építendő csatornát , mint fenébb láttuk, szinte mélyebbre , a kemény földbe szükség­­­esül vesz­teni. Azonban ezen ingadozást bélyegző utat, melly a társa­ság hitelét csökkenthetné, csak a legvégső esetben, és a legszorultabb körülmények közt ajánlhatom, ajánlom pedig azért, hogy B. úr terve, részint az ország javáért, részint a társaság hasznáért valamikép et ne buktathassák. "S itt kénytelen vagyok őszintén megvallani, hogy B. ur terve bí­rálásában competens bíráknak csak ollyan vizmérnöki tekin­télyeket ismerhetek el, kik nemcsak állóvizű csatornát épí­tettek , hanem nagy térségek kiszárítása, ’s nagyobb folya­­mok szabályozása körül, a vizerőnek használhatását kitapo­gatni megtanulták. A mérnöklés sok ágra oszlik, ’s ennél­fogva, hogy azok valamelyikében alaposan ítélhessen a technikus, szükség abban tapasztalásának lennie; követke­zéskép azokat, kik egyes vizépitmény, például: hidak, ki­kötők, szekrényes zúgok , révpartok épitése által neveknek nagy tekintélyt szerezhettek , még nem tartom, és nem is tarthatom egészen másnemű, ’s azoktól lényegesen eltérő természetű vizi munkák közül is tökéletes competens bírák­nak , annyival pedig kevésbbé sr­angulatorokat, és azon meddő­szakbeli tudósokat, kik a gyakorlati téren semmit nem tettek, sőt egy pár ezer öl csatornát még egész értékben sem ásattak. Az előadottak után gondolom, még azon várakozása ma­radt fel a tisztelt olvasónak , miszerint tudni szeretné: hát a pestszegedi csatorna, ha folyóvizű­vé alkottatik, mennyi költségbe kerü­lend ? Ehez képest arról még egy költség­vetést kívánok előterjeszteni, hogy mindeneket összehason­lítva , szorosabban ítélhessen a tisztelt olvasó. A következő költségvetést azonban kérem egészben , ’s egyedül sajátom­nak, és nem Beszédes úrénak tekintetni, mert én a költség­vetés-készítésben , ha az részemről történik, természetem­nél fogva, minden tételt meggyőződésem, ’s tapasztalásom felett még valamivel magasabb árban szoktam venni, hogy a kivitel után, az előkivelés valósága minél biztosabb le­gyen. Fentebb láttuk , mikép az előásás, melly a Duna közép vizéből meglehetős viztömeget a Tiszába már átvezethetne, kerül 1,200,000 p. forintba. Most a vizek körül tett tapasz­talatim után biztosan 6 évet vehetek, és évenkint 2 százezer p. forintot az utánásásokra és a vizereje elősegítésére; e szerint fog az ásatási költség összesen 2.400.000 p. forintba kerülni. Ehez előleges számításaim után vegyük a pesti víz­­osztó toroki épületet 6 száz ezerbe, ’s nem mint V. úr vette, 2 száz ezerbe; a haraszti torok erősítését, 100,000; ezentúl 5 szekrényes zúgót egyenkint 150,000; Pesttől Harasztiig, vagy a soroksári Dunaág elzáratására, vagy a Duna mellett készítendő csatorna kiállítására összesen 300,000; az ösz­­szes munkavezetési költséget a szükséges szerszámokkal, és a hajóhuzó-ut elegyengetésével 300,000; igy lészen a csa­torna összes költsége : 4,450,000 p. ft. Mostohább körül­mények közt, ha t. i. a csatorna alsó részeiben különös ke­mény agyag-föld találtatnék, hogy számtételünk biztosabb lehessen, vehetünk 8 évet, és évenkint közép számmal 300,000 p. forintot a csatorna utánmunkáira ; e szerint fog­na a csatorna összes költsége 5,650,000 p. forintra rúgni. Ezeket értem a föld kisajátításán kívül, mit az állóvizü csa­tornánál sem számítottam. A költségre nézve is tehát nagy a különbség az állóvizű és folyóvizü csatornák közt, melly onnan ered, hogy az ál­lóvizü csatornából egész szélességre ’s mélységre a földet emberi erővel szükség tökéletesen kiemelni ’s a partszélek­­töl még messze távolságra nagy költséggel hordatni; a folyó­vizü csatornánál pedig, az előásás után, mi aránylag szinte kevés költségbe kerül, csak a vezérárkokat szükség folyto­nosan kiásatni, mellynek bent a pandalokon hagyott ’s apró darabokban létező földét a viz elmossa ’s a munkáltatást folytonosan könnyítendi. Mielőtt bevégezném őszinte szózatomat, még némellye­ket kívánok felhozni, mellyek a tisztelt olvasó előtt nagyobb világosságra hozzák V. urnák egyedül tiszta meggyőződés, és nem ellenkezés-üzés, nem személyeskedés-szülte szán­­dékát, mellyel B. ur tervét űzőbe vette. 1) A Budapesti Híradó 235­. számában V. urnák komoly szózatára kelt. Beszédes úr előleges felszólalásában igen he­lyesen jegyzi meg, hogy nem az a fő kérdés, hány millió forintba kerül a csatorna B. úr tervének méretei szerint, egé­szen emberi munkával kiásatva, hanem a lényeges kérdés az : szükséges-e azon mértékre emberi munkával azt egészen kiásatni? Ezen kérdést V. úr nem vitatja meg, hanem ügyes modorával szépen elhallgatja és helyette saját tervét tolja fel; elhallgatja pedig mindamellett, hogy a víznek munkáló erejét egy részben megismeri, és számvetést tesz, hogy egy köbláb föld elvitelére 4 köbláb víz esik. Ha ezt, mivel helyte­lenül számitá, kevésnek tartotta, számította volna ki, hát valósággal hány köbláb viz kivántatik 22 mérföld hosszú fo­lyás alatt egy köbláb föld elvitelére? ’S igy mégis bizonyos, bármi csekély részét a hamisan felvett 21 millió köb­öl föld­nek a viz munkálatára le kellett volna húznia, de ezt Y.­ur nem tévé, hanem ő a költségvetésben az egész csatornás földtömeget emberi erővel kiemeltetni számitja ’s pedig olly árban, mellynek képtelensége — mint alább fogjuk látni — a legújabb gyakornok előtt is feltűnő volna. Tulajdonkép­te­

Next