Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-11-25 / 291. szám

844 gyébe hozott. Útja Árván vezette át, és az Árvamegye erdei jól ismervén a liptói rendek vonzalmát főkormányzójok iránt, neki küldöttség által tisztelkedtek, mit ezek örömmel vettek, mert a főispánban magokat tartják megtiszteltteknek. F. hómán estefelé ő mllga e középponti mezővárosba szerencsésen megérkezvén, a megye házába szállott. Másnap vasárnap volt, és ő méltósága megemlékezvén, hogy ez úrnapja, a helyben öszvegyült ús rendekkel az isteni tiszteleten megjelent; a vallás t. i. alapja a társaságnak, és minél inkább hordozza valaki a társaság jólétét szivén, az annál készebb a vallás tanításait, parancsit megtartani, megőrizni. — így köszönt be nevelöike, mellyre kik évnegyedes közgyűlésünk kitűzve volt. Az abban elnöklendő főkormányzó a tanácskozási terembe beléptekor harsogó éljennel fogadtatott, és székét elfoglalván, szeretetlehető szavakkal üdvözlé a számosan öszvegyült nj megye kk. és erdeit, újra erősítvén , hogy csak azon hajlandóság, csak azon bizodalom, mellyet a rendek részéről maga iránt tapasztal, bízták őt arra, hogy e ns megye kormányzását folytassa, és hogy most, midőn ide jött, csak szive sugallatát követte. — Mielőtt azonban e közgyűlést tovább beírnám, szabadjon egykét szót mondanom e megye politikai állásáról. — Liptóban léteznek politikai pártok, de ezek egymás iránt tűrhetőleg méltányosak. A ki nem elégített hivatalvadászati vagy Liptóban nem vonta maga után a politikai elvek miatti harczot. — Liptó tehát békés, a közgyűlési tanácskozások elevenek ugyan,de semmi esetre sem zajosak.—Liptó megye erdei összegyűlnek, vitatkoznak a nélkül, hogy rendmegzavarástól, személyes és vagyonbátorság háborgatásától tartaniok ok volna. — Ez állásban talált minket ez alkalommal főkormányzónk, és ő a jót megerősítette köztünk. — ’S most már a közgyűlésen tárgyaltattakhoz. A főmgy magy. kir. udv. canczellaria némelly magánosokat érdeklő k.rendeleteinek elintézése után, ő mlrga javaslatba hozá,hogy, midőn a kk.és rik számosabban jelen vannak, előlegesen vétessenek fel azon tárgyak, mellyek országos érdeküeknek tartatnak. Ezt nem ellenzette senki, ’s így a karhatalommali intézvény már a közgyűlés első napján tanácskozás alá vétetett. A főisp. és főisp. helyettesi állítólagos új rendszer, főkormányzónk személye iránti tisztelet kiemelése mellett, iszonyatos alakban festetett. D. A. minket e napon arról tudósított, mit eddig valóban nem tudtunk , t. i. hogy a kormány ez intézménynyel központosítást czéloz. Ezekre ő mllga válaszolt, hogy új rendszerről mit sem tud, és hogy semminemű instructiót nem kapott. Az intézmény mellett felszólalók kiemelték, hogy ezen karhatalomi intézkedés csak a személyes és vagyoni bátorság megőrzése okáért adatott ki; hogy kiadatott azon megyék tekintetéből, mellyekben a közbátorság veszélyeztetve van, és nem a békés Liptó miatt; hogy a közbátorságot fentartani kötelessége a kormánynak, mellynek a kérdésben levő karhatalomi intézkedésért azért is hálával tartozunk, hogy azt olly nyíltsággal tette, miszerint minden gyanút elhárít magától,mintha e mellett más szándéka is volna, mint csupán a közbátorság megőrzése ; ahogy az eddigi, és ez intézményi karhatalmi használat közt csak az a különbség, hogy eddig szükség esetben a megye kénytelen volt folyamodni a katonai karhatalomért a kir. helyt, tanácshoz. Jövendőre az intézvény értelmében e hosszú út elmellőzésével egyenesen a legközelebbi katonai tiszthez fordulhat. ’sat. Az intézvény ellen szónoklók pedig nem tagadták ugyan az olly esetek lehetőségét, mellyekben a katonai karhatalom a közbátorság fentartására szükséges, de ők az illy esetek megítélését a megye hatósági jogához tartozónak nyilvánítók. Az intézvényi rendelkezés tehát általában véve Liptóban feleslegesnek nem találtatott, csak az gerjesztő aggodalmat a megye rendeiben, hogy a helytartó tanács a katonai karhatalom használatát, a megyei hatóságot mellőzve , egyesekre bizá, azért is végzésileg kimondták, hogy a katonai karhatalom használata iránt törvényes elvitathatlan hatósági jogaikhoz tovább is ragaszkodnak. Miből azonban senki se következtesse , hogy azzal Liptó megye erdei az intézményt félrevezették; nem, ők hasznát veendik annak a szükség eseteiben, ők régi statútumok szerint 24 óra alatt közgyűlésileg összejönnek, és alispánjokat felhatalmazandják,hogy ezen intézmény értelmében, a körülmények azt szükségelvén, katonaságot a csend és bátorság fentartására szólítson fel. — — Miért tekintetik a Hontmegyéről „Hontmegye közönsége“ aláírással és magánpecsét alatt ide küldött levél országos érdekűnek, csak most jut eszembe, midőn e sorokat irom. E levél az ország 52 megyéjébe küldetett. Azonban Liptóban tárgyalhatónak nem találtatik. A félrevetés helyett e lágy kifejezés e mliga közbenjárására elfogadva jön. Ezen végzésnek okai is ezek: a levél magánpecsét alatt küldetett, törvényes hitelességet tehát nélkülöz; a levélhez csatolt jegyzőkönyvi kivonatból kitetszik, hogy azon közgyűlés, mellyben e levél határoztatott, a törvényesen választott tisztviselői kar közbejötte nélkül tartatott, azért „Hontmegye közönsége“ levelének nem mondathatik; a levél, miután név szerint senki sincs aláírva, petitiónak nem vétethetik; melly okok alaposságát azok is átlátták, kik felírást ö felségéhez sürgettek, mert azt nem úgy kívánták szerkeszteni, mintha e levélnek hitelességet adnának , hanem hogy ő felsége Hontmegyére nézve nyomozást kegyelmesen rendeljen, és a mellyik rész vétkes lesz, azt büntesse meg. Nyilatkoztak e két tárgy felett az e gyűlésre megjelent külmegyeiek közöttb. Szt. K., Szt. M. Gömörből és K. FI. Árvából. Sz.I. K., mint eszélyes ellenhez illik, mindkettőről nézeteit minden keserűség nélkül adta elő. (Folytatjuk.) Pálinka és Ínség Árvában. A múlt évi szomorú csapás, melly Árvának 40 ezer lakosát az éhhalál borzasztó veszedelmének tette ki, ’s mellyet a hon számos emberbaráti bőkezű adakozásai által sikerült elhárítani, még alig vonult el szerencsétlen lakosaink feje felett, ismét uj, ’s talán elhárithatlan veszély egész iszonyuságában fenyegeti e szegény, már most, miután a szükség honszerte közös, egészen magokra hagyott szerencsétleneket. — Egészen magokra hagyattak ők, mivel egyrészről nem igényelhetik jelen körülmények közt a hon segedelmét, másrészről mivel a megye elvonván török atyáskodó kezeit, megengedi, hogy száz hatvan ezer mérő burgonya, melly a veszélyt elháritandotta, ártalmas szeszszé égettessék , mi annál szomorúbb, mivel a mult sept. közgyűlés alkalmával kiküldött, az idei termés mennyiségét megvizsgáló, ’s összeíró választmány f. h.jen tartott rendkívüli gyűlés alkalmával beadott jelentéséből világosan kitetszik, miszerint két feltárásunkban alig van 1/3 évre elegendő termesztmény. Ezen fontos 40—50 ezer ember jövendője felett határozó tárgy megvitatásánál főszerepet játszott a tulajdoni jog felhozatala, mellynek u. m. veszélyeztetése nélkül a pálinka-égetést megtiltani nem lehet; mondatott, mikép a szegény adózó nem leen, képes a két lefolyt silány év okozta hátramaradt tartozásit lefizetni, ha burgonyáját el nem adhatandja; mondatott, mikép két alsó járásunkban megtermett burgonyában ha az itt-ott mutatkozó rothadás tovább terjedene, sem burgonya, sem pálinka, sem pénz nem lesz. Ellenben a pálinka-égetés ellenes, kik között örömmel szemlélünk pálinka-gyár tulajdonosokat is, nem látták veszélyeztetve a tulajdoni jogot az által, ha a rik megindulván az inségeskedők szomorú helyzetén, a „necessitas suprema lex“- et minden törvények és jogok élére állitván, határozatuk által nem engedik meg, hogy annyi temérdek burgonya , melly az ínséget elháríthatná, szeszre változtassák, — de fájdalom! a többség nem engedett részt az Ínség fájdalmas szózatának sziveredőibe juthatni, és igy eldöntetett életkérdése Árvának, pedig ha csak a főkormányszékek nem könyörülendnek, a múlt évi nyomor csak előpostája volt az idei minden reményes menedék nélkülinek. (Ellennyilatkozat Hevesből). Gyöngyös nov. 18. Midőn évekkel ezelőtt levelezői állásomat elfoglalom , fogadást tevek magamnak, hogy mindig igazatrok; megvallom, eszembe jut a azon magyar régi mondat: „szólj igazat, betörik a fejed.“ De bátorítólag igy szólok lelkemben: a bunkó, az ököljog ideje lejárt, épszerint nem sérti a világosság, tiszta kebelnek bálványa igazság, házsártosak ellen törvény véd, és írtam évek óta keserűt is néha, de mindig igazat; nevemet nem irom tudósításaim alá soha , nem mintha bánom kellene nevemmel, arra okom épen nincs, de mert úgy vélekedem, kis nevem súlyt nem ad czikkemnek, egyébiránt is a dolgot egészben látónál, nem a „ki mondta,“ hanem a „mit mondott“ határoz. Fogadásomnak híven megfelelve, levelezői több éves pályámon, f. évi nov. Iléig csak egy cáfolattal találkozom, de azt néhány betű ellen iratom megszégyenité; most nov. Ién a BP. Híradó 283. száma hozá a 2d. czáfolatot; az, nyilatkozat czim alatt, igy van aláirva: „F. évi őszhózán Egerben jelen volt gömörnek.“ — Bocsánat Nyilatkozó ur! ez aláírást én bátor vagyok kétségbe vonni, és teszem ezt név- és elvbecsülésből, mert kis velemmel nem vagyok képes megérteni, mikép vádolhat engem valaki névtelent névtelenül, mikép gúnyolhat engem valaki névtelennek névtelenül — de meglehet ön magas képzelődésében nem tart engem méltónak saját kötele megoldására; ha igy, legyen ön hitében boldog — megtérítésében nem fogok fáradozni. A nyilatkozat alázó, fenyegető , és kevély modorát nem érintem , i kiki esze, és keble táblájánál, örüljön tolla szülöttének. A nyilatkozat rágalmazás merényével vádol engem; rágalmazni nagy bűn, és én mondom, kettőnk közöl egyik rágalmazó n éne vagy önnyilatkozó úr, elitélendő a nagy közönség. Én a 268. szám alatti czikkemben igy szólok : „jövőnek még Hevesnek úgynevezett baráti és atyafiai (hit szerint megyeileg küldetve) de ezek Hevesnek nem baráti, nem atyafiai, mert a barát és atyafi, nem jó barátja, atyafia ünnepét botránynyal fertöztetni; a gömöriek pedig botrányt okozónak, a mennyire megyeileg küldetve bár, a főispáni helyettesnek, ez ünnep hősének, hivatalos, ’s így köteles üdvözletet nem mondának, hivatalos, ’s igy köteles tiszteletére nem ménének.“ Ha ez nem volna igaz, azaz, ha az Egerben jelenlevő gömöriek a főisp. helyettesnél megjelentek volna, úgy mellemet ütve igy szólnék: a rágalmazás bűne engem nyom, esdem bocsánatért; de mert a nyilatkozat szavai szerint, az Egerben jelenlevő gömöriek, bár megyeileg küldették, csakugyan nem voltak a főisp. helyettesnél, szavam egy betűig igaz, ’s igy én rágalmazó nem vagyok. — Azt irám tovább a neheztelt czikkben „ezek a gömöriek Gömörnek sem baráti, sőt ezek e szép honban egy megyének sem baráti,“ és ez állításnak okát igy adám ugyanott: „mert ki megyéje végzése fölé emelkedik, ki megyéje végzését szeszélye szerint elveti, az nem megyebarát.“ Ha önt. nyilatkozó úr azt bizonyította volna nyilatkozatában, hogy a gömöriek megyeileg küldve nem voltak, még akkor sem vagyok rágalmazó, mert csillag alatt neheztelt czikkemben azt irom: „E vélemény föltételezi, mikép a jelenlevő gömöriek megyeileg küldetve voltak, ellenkező esetben nem tartja levelező jogosítottnak magát magánosak ellenében igy nyilatkozni; most pedig midőn ön nyilatkozatában szives volt elismerni , hogy az Egerben volt gömöriek, csakugyan megyeileg küldetve voltak, kötelessége önnek bebizonyítani, hogy az megyebarát, az megyetisztelő, ki megyéje végzését elfogadja ugyan, de vele pipára gyújt, és tartalmának ellenkezőjét cselekszi; ha ezt ön be nem bizonyítja, félek, önre esik a rágalmazás bűnbélyege; rám semmi esetre nem. — Ön, nyilatkozó úr azt mondja egy helyütt nyilatkozatában, mintha én neheztelt czikkemben azt állítottam volna, mikép azok, kik a főisp. helytartó hivataloknál nem tiszteltednek, a honnak nem baráti; ez kegyes engedelmével legyen mondva, újból szopás, ez ráfogás. Ön alkalmasint csak hallomás után irá nyilatkozatát, különben illy könnyelmüleg nem irt volna. — Szives volt ön nyilatkozatában tisztelkedésre öreteésről, horrendus hazafiságról, és valami szélesen kiterjedő fülekről is emlékezni — ezeket az olvasó közönség iránti figyelemből felelet nélkül hagyom. — Nyilatkozata végén azt mondja ön „feleletére nem , de a la Melville pár komoly beszédre méltatand ; erre engedje ön nyilatkozatából e szókat ide jegyezni, „becsületes ember nyíltan cselekszik mindent“ ha e szókat bántóknak találandja, jusson eszébe, hogy én csak önszavait irám. — Jablonszky István. (Hivatalos jelentés a kir.magyar természettudományi társulatnak legközelebb lefolyt évnegyedben történt működéséről.) Mennyi akadályokkal kellett e társulatnak alapittatása óta folytonosan küzdeni, tudják azt mindazok, kik annak ügyeiben melegebb részt vettek , de tudhatják mind azok, kik a társadalmi téren bármelly nemű társulatok alapításába befolytak. Sikerülvén azonban ernyedetlen buzgalom és munkásság által a keletkezett gátakat legyőzni, jelenleg már azon ponton áll a társulat, hogy jövendőben már minden erejét kitűzött czélja elérésére, a természettudományok művelésére fordíthatja. — Örömmel mutatjuk be jelenleg is polgártársainknak a legközelebb lefolyt évnegyedben történt tudományos működéseket. — Legkitűnőbb ezek között dr. Frivaldszky Imre tagtársunknak az európai török birodalomban természettani tárgyak gyűjtésével több éven át foglalkozott küldöttségének fényes eredménye. Ugyanis egybehasonlítván ezen természettudományi küldöttség első 4 évi fáradozásainak gyümölcsét, kiviláglott , hogy ez növény- és állattani tekintetben más illynemű vállalatok mellett nemcsak becsülettel megállhat, de általában a fajok számára , kivált pedig az újdon fölfedezettekére nézve maga nemében gazdag is. Így például a franczia kormány természettani küldöttségének Bory de Saint- Vicent igazgatása alatt — európai pártolás és országos költségek segedelmével — működött növénytani osztálya három évi vizsgálódása folytában Morea és Görögországban 1300 nyilvánrésző növényfajnál többet nem volt képes összegyűjteni . Dr. Frivaldszky küldöttei pedig a Balkánhegy lánczolatán és Macedóniában 1900 fajnál többet szereztek. Ugyanazon franczia expeditiónak robarászi osztálya Brülléur felügyelése alatt 880 fajnál többre nem vitte az öszves robarok számát; e küldöttségnek pedig a nevezett vidéken 2000 fajnál is többet sikerült feltalálni. E rövid vázlatból eléggé kiviláglik, hogy a kiküldöttek ezen négy évi, még egészen vizsgálatlan földön tett fáradozásaik öszves eredménye, mind a tárgyak öszves számára mind a ritkább vagy egészen új fajokra nézve milly gazdag és kielégítő ’s milly érdekes Europa természettudományi ismeretére nézve. — Második a megemlítendők sorában Petényi Salamon urnák, hazánk egyik természeti ritkaságai közé tartozó állatról a Vakonyról irt eredeti értekezése. — Továbbá cs. kir. tanácsos Kubinyi Ágoston urnák előadása, mellyet — több általa bemutatott régiségek felett, mellyek Szegzárdon találtattak — a közgyűlés előtt tartott. Legnagyobb figyelmet gerjesztett a bemutatott tárgyak közt, egy üvegbe zárt folyadék, mellynek megvizsgálása a vegytani szakra bízatott. A vizsgálati eredményt tudatni fogjuk a tisztelt közönséggel. Dr. Rhédey Antal a vakondokról és annak általa a társulat számára kikészített csontvázáról értekezett. Az 1845 évre kihirdetett e következő Schuster-féle vegytani pályakérdésre: „A fagy alfa bogyóiban létező festőanyag természetes mennyisége meghatározandó , és mi szerint az kelmék festésére használható , előadandó“ — e felirat mellett: „Értelmi és erkölcsi művelődésünk a műipar előhaladásával benső öszszeköttetésben áll,s beérkezett értekezés megbiráltatott, azonban mind a három biráló által ollyannak találtatván, melly a társulat kivonatának meg nem felel, az a kitűzött jutalomra méltatlannak ítéltetett. A szerző nevét rejtő levélke elégettetett, az értekezés a bírálatokkal együtt a könyvtárba tétetett, a hátramaradt jutalom pedig a tőkéhez csatoltatni rendeltetett. Végre a természettudományi évkönyvek első füzete szinte ez évnegyedben izzadt a sajtó alatt ’s azt e napokban már el is hagyta *). Anyagi jólétét a társulatnak két lelkes férfiai nemes bőkezűséggel vetekedtek előmozdítani. Első elnök Scitovszky nép. János ö raga az egyik, ki 400 p.forinttal ajándékoza meg a társulatot. — cs. kir. tan. a nemz. muzeum igazgatója ’s társulatunk pártoló taga Kubinyi Ágoston uraaga a másik , ki 300 pengő forintot alapított a társulat használatára. A társulat gyűjteményeit gyarapították Jelesen a könyvtárt Scitovszky önmltga, Vizer István , Hanák kér., János, Bugát Pál, dr. Abay; az állattani gyűjteményt b. Ocskay, Rhédey Antal, Molnár János és az orvosegylet; a növénytanit Müller Bernát és Dívard örökösei; az ásványtanit Bugát, Horváth Ferencz, Fauser, Hanák, Erdélyi József, Pécs városa megküldé a nagygyűlés emlékére veretett ezüst emlékpénzt. Szerencsés volt még a társulat hazánk kitűnő férfiai közöl pártoló tagokat megnyerni: Kopácsy József Magyarország herczegprimását; Szögyény László val. b. I. tanácsost és kamarást; Szaniszló Ferencz vál. püspök és kir. helytartósági tanácsost; és gr. Széchen Sándor cs. kir. kamarást. Rendes tagainak számát következő urakkal nevelé: Báró Ocskay Antal Sopronyban; Fabini Theophil egyetemi tanár és igazgató Pesten ; Peller József orv. tudor Pesten ; Lőrincz Pál sebészmester Pesten; Goldbrunner Sándor tanácsnok Selmeczen; Kikó Károly orvostudor Pesten ; Szathmáry István kórházi orvos Aradon; Pfenningsdorf Antal orv. tudor és tunor Kolozsvárott; Horony Mihály orv. tudor és tanár Érsekújváron; Jármay Gusztáv gyógyszerész Pesten ; Margó Tivadar orvostudor Pesten ; Saly Imre orvostudor Tolnában; *) Figyemeztetjük ezért is a tisztelt előfizetőket, hogy példányaikat a társulat szállásán átvehetik, vagy azoknak miképen leendő kézbesítéséről rendelkezhetnek.— Közlő.