Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-12-07 / 298. szám

372 kormányának egy eredménytelen országgyűlésre vala szük­ségük hogy ébredjenek ’s mozogni kezdjenek. ’ És’ íme itt kulcsa, miért az 1843/41ki országgyűlésnek eredménytelensége korszakot jelöl, ’s annak vége, kezdetét képezi a magyar fejlődés egy uj stádiumának. A mozgás nem­csak jele, de föltétele az életnek. Minden kormány, melly a kormányzásra megkívántató attribútumokkal fel van ruház­va , csak addig nem kormányoz, mig nem akar kormányozni, ’s országot ellenzék csak addig vezet, mig magát kormány ellenzék által engedi vezettetni. Valamint a tűzfegyver föltalálása megváltoztatta a régi csatarendet, úgy az 1843iki országgyűlés is kimozdította he­lyéből a létező alkotmányos tényezők egymáshozi viszonyá­nak eddigi alapját, és így változniok kell kölcsönösen a meg­szokott helyzeteknek is. ’S ez az, mit a zalai szónok érez, lát és tud, és ezért tekint szét, ezért igyekszik a megválto­zott csatatervben tájékozni magát és pártját, ’s kimutatni a pontot, mellyet pártja és ő, magokhoz ’s az ügyhez híven, elfoglalhassanak. Illy szempontból felfogva, a zalai szónok­lat azon műtéteihez hasonlít, mellyet hadtudományban reco­­gnoscirozásnak neveznek, és azon gondos körültekintéssel végbevittnek mutatkozik , miilyen egy ügyes hadvezér moz­gásait szokta jellemzeni. Az abban rejlő tanulságok hátralevő részét lássuk egy jövő számban. -------------­D. F.-n­ek Zalamegye közelebb múlt közgyűlésén mondott beszéde. „Pest­megyének rendel, úgymond, figyelmeztetnek bennünket a hon jelen állására , az új rendszernek lehető következéseire. Aggodalmaikat jelentik ki a haza jövendője iránt, é s elmond­ják, mit határoztak a jelen körülmények között. Szíves köszö­nettel fogadja szóló Pest megye rendeinek figyelmeztetését, ámbár mi ezen figyelmeztetetés előtt is, még akkor, midőn ezen új rendszer először szóba hozatott, gyűlésileg már kimon­dottuk mind­azokat, miket Pest megye határozott, és kijelen­tettük , hogy őrködni fogunk a törvények sértetlen magyará­zása felett, ’s ha túllépnének a megyék kormányzói hivata­los hatalmuknak törvényszabta korlátain, megteendünk min­dent, mit a törvény enged, alkotmányos szabadságunknak ’s a megyék törvényes önállásának utalmára. — Osztja ő is az aggodalmat hazája jövendője iránt, ’s azok folytában, mik e tárgy felett már mondattak, kifejti aggodalma okait. — Mint ezen megyének egyik statusa, mint honpolgár, szól nyíltan ’s tartózkodás nélkül. — Nem szeret semmi pártot vádolni arról, hogy rész, titkos czéljai vannak; nem szereti a szándék tisztaságát gyanúsítani, csak tények felett szeret ítélni, ’s tények után birálgatja meg mások eljárását, mert az emberi kebel titkait csak isten vizsgálhatja, neki arról csak sejtelme lehet, de világos tények nélkül másnak rész szándékáról vádképen nem szólhat. — A czél, mellyet ezen úgynevezett uj rendszernél a kormány nyilván kitűzött, mely­­lyet a kormány emberei hirdetnek, ’s melly azon levelekben is, mik által a más hivatalokat is viselő főispánok fel valá­­nak szólítva, hogy az egyik, vagy másik hivatalról mond­janak le — világosan kijelentetett: a megyei beligazgatás­­nak jobb karba hozása. Ez a czél jó és törvényes, sőt te­kintve a megyék beligazgatásának jelen állapotját, sok te­kintetben múlhatlanul szükséges. Csak az eszközök is, mely­­lyekkel e czélra dolgozik a kormány, jók és törvényesek le­gyenek , szívesen kezet fogunk vele a kitűzött czélnak eléré­sére. De a­mi eddig történt, sok sikert nem ígér. Tudja szó­nok azt, hogy mindazon hiányokat, mik, számos évek hosz­­szú során keresztül, támadtak, rövid idő alatt helyre hozni ,s a beligazgatást rögtön megjavítani nem lehet; az eddig lefolyt néhány hónap alatt lényeges eredményt ő sem remélt. De aggódva mondja ki, hogy mik eddig történtek , még re­ményt sem igen nyújtanak, hogy illy, után meg fog javulni hazánkban a megyék beligazgatása. Ő a leendő javulásnak még első csíráját sem látja létrehozva, sőt meg van győződ­ve , hogy azok, miket a kormány némelly emberei több me­gyékben tevének, újabb bonyolódásokat szültek inkább, újabb ingerültséget és pártoskodást; úgy valának intézve, mintha épen nem a feligazgatás hibáinak megigazítására let­tek volna irányozva , — ’s fájdalom, el lehet mondani, hogy újabb akadályokkal nehezítették a kormány kitűzött szent czéljának elérhetését. De talán el lesznek majd hárítva tör­vényszerű uton ezen akadályok. Várjuk be, lépésről lépésre, a tényeket, ’s majd azok után ítéljünk az egész felett.— Aggodalmának oka nem az , hogy pártot igyekszik magának szerezni a kormány, pártot, melly erős legyen és szilárd és hatalmas befolyású; mert hiszen ez a törekvés még magában nem törvénytelen; ezt teszik a kormányok más alkotmányos nemzeteknél is, sőt enged ez­által némileg a kormány a közvéleménynek, mert nem tartja jónak, vagy nem tartja törvényesnek a hatalom erejével fellépni, hanem a nemzet alkotmányos erejét kívánja használni, kitűzött czéljának ki­vitelére. Csak majd, ha ezen kitűzött czél jó és törvényes, az eszközök is jók és törvényesek és becsületesek legyenek, mert ezen elv, mit a boldog jezsuiták elvének mondanak, ’s miszerint „finis sanctificat media“ rég kihalt már, úgy hiszi, a becsületes emberek kebeléből. — Nem akar szóló kétel­kedni azon, hogy a magyar kormány magas hivatalnokai olly férfiak, kik jót akarnak, olly férfiak, kik a hon boldogságát, a nemzet felvirágzását akarják eszközölni. Hiszen mi érde­kük is volna megrontani azon hazát, mellynek ők is tagjai. Akarja hinni, mit ők maguk, vagy legalább ő­rólök monda­nak , miszerint csak azért igyekeznek ők erős, hatalmas és szilárd kormánypártot szerezni, hogy ez­által jót eszközöl­hessenek a hazának és e hazában. De ha kétkedés nélkül hi­szi is azt, van mégis valami, a­mi benne félelmet és aggo­dalmat okoz. Egyik az , hogy lesznek, kik, a kormány ér­dekében és a kormánypártnak megerősítésére, nem válogat­ják meg az eszközöket. Fogja-e tagadni valaki, hogy erre már eddig is mutatkozott hajlam a hazának több vidékein? — Nem kárhoztatja, sőt tiszteli az olly becsületes férfiút, ki, keblének tiszta meggyőződését fentartva és követve, köz­hivatalt vállal, hogy erejét, tehetségét a közállomány szol­gálatára fordítsa. Mert hiszen, hol szükséges inkább a be­csületes ember, mint épen a közhivatalokban? Megvetést csak az érdemel, ki keblének tiszta meggyőződését, lelkiis­meretét, szóval önmagát megtagadja, hogy hivatalba lép­hessen. Nem állítja azonban, hogy az illy változás mellékes czélokból történt. — Lehet, hogy illy férfiúnak meggyőző­dése valósággal változott, és pedig mellékes tekintetek nél­kül , változott tiszta és alapos okokból. — Mindezek felett csak isten ítél. Megtörtént ugyan, hogy a változás után nem sokára az illy férfiú közhivatalt nyert, de hogy a közhivatal jutalma lett volna megváltozásának, azt ismét állítani nem meri. Lehet, hogy ötét egyedül alkalmatos voltáért, eszéért és becsületes jelleméért mozdították elő. — Ő tehát, a hiva­talok általi megvesztegetésekről, miket eddig történteknek lenni állítanak némellyek, positivumabbat nem szólhat. De legyen bármiképen a dolog, a megvesztegetés mindenkor csak alacsony eszköz, és annak nemei közt legalacsonyabb, legveszélyesebb a pénzzel és egyéb anyagi érdekekkel történt megvesztegetés. — Közhivatalaink eddig jövedelmesek nem igen valának, ’s ki azokat elveinek, meggyőződésének meg­tagadásával hajhászta, azt hiúság ösztönözte inkább, nem pedig anyagi érdekek. Jellemsértő ugyan az illy hiúság is, de a hiú emberben igen gyakran van mégis valami lovagi, ’s ennek oka talán épen hiúságában fekszik. Nem egy példa van arra, hogy olly férfiak, kiknél a hiúság legyőzött min­den egyéb tekintetet, ’s kik meggyőződésök ellen cselekvő­nek , csak hogy, hiúságukat kielégítve, hivatalba léphesse­nek , utóbb még sem engedték magokat vak eszközül hasz­nálni olly dolgokra , miket roszaknak tartottak, ’s a keblük­ben ismét fölébredt lovagias érzés megóvta őket az alacsony­­ságoktól. De az ollyan ember, ki pénzért árulja meggyőző­dését, ki a hivatalt azért hajhászsza alacsony utakon is, mert annak anyagi hasznai után eseng, az ollyan ember, kit pénz­zel, anyagi érdekekkel vesztegettek meg, gyalázatos és meg­vetésre méltó mindenkor, mert kebléből kialudt a becsüle­tesség utolsó szikrája, ’s lelkiismerete politika, melly a töb­bet ígérőnek kezébe kerül. — Most, miután nálunk is gaz­dag fizetéssel van ellátva a hivatalok egy része, ’s eképen anyagi érdekekkel is kínálkozik, fél szóló, hogy a hivatalt hajhászók száma meg fog szaporodni. — Nem állítja szónok, hogy a kormány azért emelte fel némelly hivatalok fizetését, hogy azokkal méginkább vesztegethessen, de ismétli, hogy fél mégis, miszerint lesznek, kik magokat áruba bocsátják, ’s a kormány főbbjeinek egyenes akaratán kívül is, találnak vevőkre, vagy legalább biztatókra. — Másik aggodalma az, hogy a magyar kormánynak főbbjei, a legszentebb czél ’s a legtisztább szándék mellett is, hibázhatnak számításukban, és pedig hibázhatnak ollyképen , hogy miután ők nagy és biztos többséget szereztek a kormánynak, és miután az ezen többség erejével eszközlött törvények által dönthetetlen erőre emelték a kormány hatalmát és befolyását, ezen erőt és ha­talmat ők nem fogják használhatni. — Annak, mit a magyar kormány főbbjei most tesznek ’s tenni ígérnek, két felvonása van. Első , a­min jelenleg dolgoznak, megerősíteni, hatal­massá tenni a kormánypártot, ’s meggyengíteni az ellenzéket, hogy majd az ekét megerősödött magyar kormány akadály és ellenszegülés nélkül minél több jót eszközölhessen. A má­sodik felvonás lenne azután mind­ezen jónak valóságos esz­közlése. Szónok a politikában nem a személyt tekinti, hanem a dolgot, ’s tegyen jót akárki, köszönettel fogadja. Szívesen üdvözli ő a kormányt ’s annak embereit azon ösvényen, mellyen a haza boldogságát előmozditják, ’s épen nem bántja azon hiúság, hogy a jó egyedül általunk ’s elvbarátaink ál­tal történjék, csak megtörténjék; ’s örvendeni fog, ha meg­érheti azon időt, midőn az ellenzéknek hatályosan fellépni szükséges nem lesz, mert a kormány tudja és akarja is a jót, törvényszerű utakon, eszközölni. — De várjon eddig is az el­lenzék gátolta-e a kormányt a jónak eszközlésében ? A ma­gyar kormány többjeinek csak az ellenzékkel kellen e küz­deni? nem tapasztaltak-e más akadályt és több nehézségeket? Megtörténhetik, hogy a dolgok folyama, az első és máso­dik felvonás között, megszakad, és a mostani magyar kor­mánynak föbbjei a legtisztább szándék mellett sem tudják legyőzni azon gátokat, miket az említett elemek és érdekek gördítenek a Magyarországban eszközlendő jónak elibe. Megtörténhetik, hogy más szerepelők lépnek fel majd a he­­lyettök a második felvonás előtt ’stb. — Az ellenzéket, politikai józan értelemben, abstract fogalomnak nem tart­ja szóló. Az ellenzéknek nem szabad a kormány minden lépéseit és terveit csak azért ellenzeni, mert azok a kormánytól jövőnek. Kísérje az ellenzék figyelemmel a kormány minden lépteit. Őrködjék szigorúan a törvények sértetlen fentartása felett. Minden hibát, minden tör­vényszegést rójon meg, személyes tekintet nélkül, min­den hiányt fedezzen fel, nyilatkozzék pártérdek és mel­lékes tekintetek nélkül. Törvény, igazság és lelkiisme­retes meggyőződés szerint, félelmet, csüggedést, önha­­szon-keresést ne ismerjen, és védje mindenkor az alkot­mányos szabadságnak és törvényes rendnek egyesült érdekeit. Ez az ellenzék nemes feladata, ez legszentebb kötelessége. A magyar ellenzék kitűzte magának feladatul még azt is, hogy igyekezni fog a korszerű haladás törvényes ösvényén ki­fejteni nemzetünk szellemi és anyagi erejét. Ez ama felemlí­­tett másik feladással épen nincs összeütközésben, mert an­nak , ki a kormány egyik vagy másik lépését törvénytelennek látva, az ellen nyíltan és határozottan felszólal, miért ne le­hetne, más részről, ugyan a kormánynak valamelly közhasz­nú és törvénybe nem ütköző tervét buzgón pártolnia? Vagy ha ő a teendők során valamelly javaslatot czélszerűnek lát, miért ne léphetne fel azzal, vagy miért ne védhetné azt, mi­dőn más által létetik, habár a kormány azon javaslatra néz­ve nem nyilatkozott, vagy kezdetben talán ellenkezőleg nyi­latkozott is? ’S ez utolsó esetben, miért ne lehetne igyekez­ni, hogy a kormányt és polgártársait meggyőzze azon javas­lat czélszer­űségéről? Szólónak véleménye szerint nem lehet szigorun elválasz­tó falat huzni, melly a haladásnak pártolóit az ellenzék em­bereitől — kik nem a haladásnak, csak a törvényszegésnek, vagy olly haladási lépéseknek ellenzői, mellyel a hazának több kárt okoznának, mint hasznot,­­ egymástól szorosan elválaszsza; nem lehet az ellenzék embereit tespedésre, a ha­ladás pártolóit pedig a kormány minden lépteinek pártolásá­ra kárhoztatni, mert ez a polgárok véleményének szabadsá­gát semmivé tenné, azon szabadságot, miszerint kiki a köz­érdekű tárgyak felett, a törvény korlátai között, ön belső meggyőződése szerint nyilatkozhatik. Illy értelemben nem könnyű az oppositio tagjának lenni. Nem czifraság ez, mellyet csak azért keressen valaki, hogy hiúságát kielégíthesse. Hideg és komoly megfontolás a tár­gyak megítélésében, csüggedést nem ismerő buzgóság a jó­nak ismert vélemény védelmében szükségesek az ellenzék tagjaiban , és azon elhatározás, hogy kimondja véleményét , habár az többséget nem nyerne is, habár azt harsány kiálto­zások biztató hangjai nem támogatnák is , kimondja nyíltan, ha maga maradna is. És épen ezért az ellenzéknek köteles­sége ugyanaz marad, bármi csekély számra leolvadnak is tagjai. — Lehet, hogy, a közelebb reánk következő időkben gyérülni fognak a magyar ellenzék sorai; eltávoznak azok, kiknek valóságos meggyőződése változott, elhullnak, kik egyedül hiúságból vagy mellék-tekintetekből állottak eddig az ellenzékhez; de ha csak tiz férfiú marad is, legyen csüg­­gedetlen, vigyázó és becsületes, ’s hasznos szolgálatot teend a hazának, habár hatása kisebb lenne is. — Az ellenzéket legyőzni és a kormánypártot megerősíteni nem nehéz feladása a kormánynak, ha e czélra minden eszközökkel élni kész. Mert, ha a hazában levő becsületes emberek egy része meg­győződésből a kormány érdekeit pártolja, a másik rész ugyan meggyőződésből az ellenzékhez tartozik, a többség azé lesz, ki az ingatag, nem szilárd emberek tömegét, azon embere­ket , kiket nem az okok, hanem érdekek vezetnek, megnyeri. — Ilyen emberek száma minden országban , fájdalom, igen nagy, ezeket pedig, ki többet adhat, többet ígérhet — köny­­nyen megnyerheti. — Szomorú tapasztalásból ismerheti a ma­gyar a korteskedésnek káros következéseit, ’s erre nézve iga­zán elmondhatni, hogy: „Iliacos intra muros peccatur et ex­tra.“ A korteskedés, legyen az kicsinyben vagy nagyban, az ország lakosainak bármelly osztálya között, valóságos mé­telye a hazának, mert az által ember és vélemény portékává aljasul, mellynek — mint egyéb portékának a piaczon— a kereskedők szavával élve , a körülmények szerint, ára sza­kad , ’s kinek legtöbb a pénze, legtöbbet vásárolhat. — Ha meg akarja gyengiteni a kormány az ellenzéket, vagy leg­alább hatástalanná tenni annak törekvéseit, a helyett, hogy befolyásának minden erejével pártot akarjon szerezni, ’s a megyékben minden szakadást, minden egymásba ütközött ma­gán­érdekeket az ellenzék gyöngitésére ’s önpártjának erősí­tésére siessen használni, — van egy más, talán biztosabb és bizonyosan nemesebb mód, melly a honra is nem veszélyt, hanem inkább áldást hozó lenne. Álljon a kormány minden pártok felett; tartsa meg szigorúan a törvényeket; teljesítse azok rendeletét; tegyen minél több jót a nemzet szellemi és anyagi erejének kifejtésére, ’s legyen részrehajlatlan, ’s ez által tegye lehetetlenné az ellenzéknek, hogy lépései ellen alaposan felszólalhasson; minden alap nélkül pedig , ha fel­szólalnának némellyek, ne törődjék az illy felszólalásokkal. Ha a kormány nemcsak egyes esetekben, de általában min­denkor és mindenben a jog és igazság terén álland, az illy felszólalások hatásnélküliek fognak maradni.­­ Midőn két párt áll felhevülve egymás ellen valamelly hazában, két mód lehet a megzavart egyetértést helyreállítani, és a felindult keblek békételenségét lecsilapítani. Egyik a békés kiegyen­lítésnek szolid eszköze, másik, M­a­ch­­­a­v­el­­­tanítása sze­rint : az egyik pártnak megsemmitése. Óhajtja,é s reméli szó­ló, hogy senki hazánkban ezen utóbbi módot ne fogja követ­ni. — Már, ha kérdezné valaki, mi lehetne mind­ezek ellen az, mi a nemzetet a sülyedéstől megóvja? más feleletet a szóló adni nem tudna, mint azt, mire a világ történetei utal­nak , t. i. a nemzetnek szilárd és becsületes jelleme. E nélkül veszve vagyunk. De történjék bármi, nekünk, kik az ellen­zékhez számíttatunk, ha valaha, most leginkább kötelessé­günk szigorán vigyázni minden lépéseinkre. Vessen kiki szá­mot belső meggyőződésével, ’s mit józan megfontolás után jónak lát, ’s mit keble istene sugal, a mellett álljon meg in­gatlanul , csüggedést nem ismerő szilárdsággal. Ne tekintsük az oppositiot fénynek, czifraságnak, ne tekintsük azt olly pártnak, mellynek feladata megtámadni azt is, ki nem vét­kes, ellenzeni azt is, a mi jó , csak azért, mert mástól szár­mazott. Tegyük félre a rosz indulatnak ’s alaptalan gyanúsí­tásoknak ezerszinü szemüvegét, nehogy számításainkban ’s a teendők megítélésében csalatkozzunk. Ne higyük állásunkat könnyűnek. Isten és világ előtt felelet terhével tartozunk min­den cselekvéseinkért, mert egy két hibás lépés rész követke­zéseket húzhat maga után, egy félreértés is nagy kárt okoz­hat a hazának. Őrködjünk, és a­mi jót lehet, cselekedjünk. Igyekezzünk becsületes után sikert szerezni becsületes törek­véseinknek , de tüsténti siker reménye nélkül is, teljesítsük kötelességünket. — Visszatérve már a szóló Pest megyének levelére, ismétli véleményét, miszerint Pestm. figyelmezte­tését köszönve, Jegyzőkönyvbe kell iktatni, hogy Zalának rendéi magokévá teszik Pestmegyének határozatát, ’s azt, mit e tárgyban a júniusi közgyűlésen kimondottak, most ismét megújítják.“ (Pesti Hírlap.) II.KöjSyck.* Szabolcsból. N.-Kálló, nov. 28. Fájdalom­mal lepő meg a megye rendéit a jelen közgyűlésnek mindjárt

Next