Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-12-07 / 298. szám
372 kormányának egy eredménytelen országgyűlésre vala szükségük hogy ébredjenek ’s mozogni kezdjenek. ’ És’ íme itt kulcsa, miért az 1843/41ki országgyűlésnek eredménytelensége korszakot jelöl, ’s annak vége, kezdetét képezi a magyar fejlődés egy uj stádiumának. A mozgás nemcsak jele, de föltétele az életnek. Minden kormány, melly a kormányzásra megkívántató attribútumokkal fel van ruházva , csak addig nem kormányoz, mig nem akar kormányozni, ’s országot ellenzék csak addig vezet, mig magát kormány ellenzék által engedi vezettetni. Valamint a tűzfegyver föltalálása megváltoztatta a régi csatarendet, úgy az 1843iki országgyűlés is kimozdította helyéből a létező alkotmányos tényezők egymáshozi viszonyának eddigi alapját, és így változniok kell kölcsönösen a megszokott helyzeteknek is. ’S ez az, mit a zalai szónok érez, lát és tud, és ezért tekint szét, ezért igyekszik a megváltozott csatatervben tájékozni magát és pártját, ’s kimutatni a pontot, mellyet pártja és ő, magokhoz ’s az ügyhez híven, elfoglalhassanak. Illy szempontból felfogva, a zalai szónoklat azon műtéteihez hasonlít, mellyet hadtudományban recognoscirozásnak neveznek, és azon gondos körültekintéssel végbevittnek mutatkozik , miilyen egy ügyes hadvezér mozgásait szokta jellemzeni. Az abban rejlő tanulságok hátralevő részét lássuk egy jövő számban. -------------D. F.-nek Zalamegye közelebb múlt közgyűlésén mondott beszéde. „Pestmegyének rendel, úgymond, figyelmeztetnek bennünket a hon jelen állására , az új rendszernek lehető következéseire. Aggodalmaikat jelentik ki a haza jövendője iránt, é s elmondják, mit határoztak a jelen körülmények között. Szíves köszönettel fogadja szóló Pest megye rendeinek figyelmeztetését, ámbár mi ezen figyelmeztetetés előtt is, még akkor, midőn ezen új rendszer először szóba hozatott, gyűlésileg már kimondottuk mindazokat, miket Pest megye határozott, és kijelentettük , hogy őrködni fogunk a törvények sértetlen magyarázása felett, ’s ha túllépnének a megyék kormányzói hivatalos hatalmuknak törvényszabta korlátain, megteendünk mindent, mit a törvény enged, alkotmányos szabadságunknak ’s a megyék törvényes önállásának utalmára. — Osztja ő is az aggodalmat hazája jövendője iránt, ’s azok folytában, mik e tárgy felett már mondattak, kifejti aggodalma okait. — Mint ezen megyének egyik statusa, mint honpolgár, szól nyíltan ’s tartózkodás nélkül. — Nem szeret semmi pártot vádolni arról, hogy rész, titkos czéljai vannak; nem szereti a szándék tisztaságát gyanúsítani, csak tények felett szeret ítélni, ’s tények után birálgatja meg mások eljárását, mert az emberi kebel titkait csak isten vizsgálhatja, neki arról csak sejtelme lehet, de világos tények nélkül másnak rész szándékáról vádképen nem szólhat. — A czél, mellyet ezen úgynevezett uj rendszernél a kormány nyilván kitűzött, melylyet a kormány emberei hirdetnek, ’s melly azon levelekben is, mik által a más hivatalokat is viselő főispánok fel valának szólítva, hogy az egyik, vagy másik hivatalról mondjanak le — világosan kijelentetett: a megyei beligazgatásnak jobb karba hozása. Ez a czél jó és törvényes, sőt tekintve a megyék beligazgatásának jelen állapotját, sok tekintetben múlhatlanul szükséges. Csak az eszközök is, melylyekkel e czélra dolgozik a kormány, jók és törvényesek legyenek , szívesen kezet fogunk vele a kitűzött czélnak elérésére. De ami eddig történt, sok sikert nem ígér. Tudja szónok azt, hogy mindazon hiányokat, mik, számos évek hoszszú során keresztül, támadtak, rövid idő alatt helyre hozni ,s a beligazgatást rögtön megjavítani nem lehet; az eddig lefolyt néhány hónap alatt lényeges eredményt ő sem remélt. De aggódva mondja ki, hogy mik eddig történtek , még reményt sem igen nyújtanak, hogy illy, után meg fog javulni hazánkban a megyék beligazgatása. Ő a leendő javulásnak még első csíráját sem látja létrehozva, sőt meg van győződve , hogy azok, miket a kormány némelly emberei több megyékben tevének, újabb bonyolódásokat szültek inkább, újabb ingerültséget és pártoskodást; úgy valának intézve, mintha épen nem a feligazgatás hibáinak megigazítására lettek volna irányozva , — ’s fájdalom, el lehet mondani, hogy újabb akadályokkal nehezítették a kormány kitűzött szent czéljának elérhetését. De talán el lesznek majd hárítva törvényszerű uton ezen akadályok. Várjuk be, lépésről lépésre, a tényeket, ’s majd azok után ítéljünk az egész felett.— Aggodalmának oka nem az , hogy pártot igyekszik magának szerezni a kormány, pártot, melly erős legyen és szilárd és hatalmas befolyású; mert hiszen ez a törekvés még magában nem törvénytelen; ezt teszik a kormányok más alkotmányos nemzeteknél is, sőt enged ezáltal némileg a kormány a közvéleménynek, mert nem tartja jónak, vagy nem tartja törvényesnek a hatalom erejével fellépni, hanem a nemzet alkotmányos erejét kívánja használni, kitűzött czéljának kivitelére. Csak majd, ha ezen kitűzött czél jó és törvényes, az eszközök is jók és törvényesek és becsületesek legyenek, mert ezen elv, mit a boldog jezsuiták elvének mondanak, ’s miszerint „finis sanctificat media“ rég kihalt már, úgy hiszi, a becsületes emberek kebeléből. — Nem akar szóló kételkedni azon, hogy a magyar kormány magas hivatalnokai olly férfiak, kik jót akarnak, olly férfiak, kik a hon boldogságát, a nemzet felvirágzását akarják eszközölni. Hiszen mi érdekük is volna megrontani azon hazát, mellynek ők is tagjai. Akarja hinni, mit ők maguk, vagy legalább őrólök mondanak , miszerint csak azért igyekeznek ők erős, hatalmas és szilárd kormánypártot szerezni, hogy ezáltal jót eszközölhessenek a hazának és e hazában. De ha kétkedés nélkül hiszi is azt, van mégis valami, ami benne félelmet és aggodalmat okoz. Egyik az , hogy lesznek, kik, a kormány érdekében és a kormánypártnak megerősítésére, nem válogatják meg az eszközöket. Fogja-e tagadni valaki, hogy erre már eddig is mutatkozott hajlam a hazának több vidékein? — Nem kárhoztatja, sőt tiszteli az olly becsületes férfiút, ki, keblének tiszta meggyőződését fentartva és követve, közhivatalt vállal, hogy erejét, tehetségét a közállomány szolgálatára fordítsa. Mert hiszen, hol szükséges inkább a becsületes ember, mint épen a közhivatalokban? Megvetést csak az érdemel, ki keblének tiszta meggyőződését, lelkiismeretét, szóval önmagát megtagadja, hogy hivatalba léphessen. Nem állítja azonban, hogy az illy változás mellékes czélokból történt. — Lehet, hogy illy férfiúnak meggyőződése valósággal változott, és pedig mellékes tekintetek nélkül , változott tiszta és alapos okokból. — Mindezek felett csak isten ítél. Megtörtént ugyan, hogy a változás után nem sokára az illy férfiú közhivatalt nyert, de hogy a közhivatal jutalma lett volna megváltozásának, azt ismét állítani nem meri. Lehet, hogy ötét egyedül alkalmatos voltáért, eszéért és becsületes jelleméért mozdították elő. — Ő tehát, a hivatalok általi megvesztegetésekről, miket eddig történteknek lenni állítanak némellyek, positivumabbat nem szólhat. De legyen bármiképen a dolog, a megvesztegetés mindenkor csak alacsony eszköz, és annak nemei közt legalacsonyabb, legveszélyesebb a pénzzel és egyéb anyagi érdekekkel történt megvesztegetés. — Közhivatalaink eddig jövedelmesek nem igen valának, ’s ki azokat elveinek, meggyőződésének megtagadásával hajhászta, azt hiúság ösztönözte inkább, nem pedig anyagi érdekek. Jellemsértő ugyan az illy hiúság is, de a hiú emberben igen gyakran van mégis valami lovagi, ’s ennek oka talán épen hiúságában fekszik. Nem egy példa van arra, hogy olly férfiak, kiknél a hiúság legyőzött minden egyéb tekintetet, ’s kik meggyőződésök ellen cselekvőnek , csak hogy, hiúságukat kielégítve, hivatalba léphessenek , utóbb még sem engedték magokat vak eszközül használni olly dolgokra , miket roszaknak tartottak, ’s a keblükben ismét fölébredt lovagias érzés megóvta őket az alacsonyságoktól. De az ollyan ember, ki pénzért árulja meggyőződését, ki a hivatalt azért hajhászsza alacsony utakon is, mert annak anyagi hasznai után eseng, az ollyan ember, kit pénzzel, anyagi érdekekkel vesztegettek meg, gyalázatos és megvetésre méltó mindenkor, mert kebléből kialudt a becsületesség utolsó szikrája, ’s lelkiismerete politika, melly a többet ígérőnek kezébe kerül. — Most, miután nálunk is gazdag fizetéssel van ellátva a hivatalok egy része, ’s eképen anyagi érdekekkel is kínálkozik, fél szóló, hogy a hivatalt hajhászók száma meg fog szaporodni. — Nem állítja szónok, hogy a kormány azért emelte fel némelly hivatalok fizetését, hogy azokkal méginkább vesztegethessen, de ismétli, hogy fél mégis, miszerint lesznek, kik magokat áruba bocsátják, ’s a kormány főbbjeinek egyenes akaratán kívül is, találnak vevőkre, vagy legalább biztatókra. — Másik aggodalma az, hogy a magyar kormánynak főbbjei, a legszentebb czél ’s a legtisztább szándék mellett is, hibázhatnak számításukban, és pedig hibázhatnak ollyképen , hogy miután ők nagy és biztos többséget szereztek a kormánynak, és miután az ezen többség erejével eszközlött törvények által dönthetetlen erőre emelték a kormány hatalmát és befolyását, ezen erőt és hatalmat ők nem fogják használhatni. — Annak, mit a magyar kormány főbbjei most tesznek ’s tenni ígérnek, két felvonása van. Első , amin jelenleg dolgoznak, megerősíteni, hatalmassá tenni a kormánypártot, ’s meggyengíteni az ellenzéket, hogy majd az ekét megerősödött magyar kormány akadály és ellenszegülés nélkül minél több jót eszközölhessen. A második felvonás lenne azután mindezen jónak valóságos eszközlése. Szónok a politikában nem a személyt tekinti, hanem a dolgot, ’s tegyen jót akárki, köszönettel fogadja. Szívesen üdvözli ő a kormányt ’s annak embereit azon ösvényen, mellyen a haza boldogságát előmozditják, ’s épen nem bántja azon hiúság, hogy a jó egyedül általunk ’s elvbarátaink által történjék, csak megtörténjék; ’s örvendeni fog, ha megérheti azon időt, midőn az ellenzéknek hatályosan fellépni szükséges nem lesz, mert a kormány tudja és akarja is a jót, törvényszerű utakon, eszközölni. — De várjon eddig is az ellenzék gátolta-e a kormányt a jónak eszközlésében ? A magyar kormány többjeinek csak az ellenzékkel kellen e küzdeni? nem tapasztaltak-e más akadályt és több nehézségeket? Megtörténhetik, hogy a dolgok folyama, az első és második felvonás között, megszakad, és a mostani magyar kormánynak föbbjei a legtisztább szándék mellett sem tudják legyőzni azon gátokat, miket az említett elemek és érdekek gördítenek a Magyarországban eszközlendő jónak elibe. Megtörténhetik, hogy más szerepelők lépnek fel majd a helyettök a második felvonás előtt ’stb. — Az ellenzéket, politikai józan értelemben, abstract fogalomnak nem tartja szóló. Az ellenzéknek nem szabad a kormány minden lépéseit és terveit csak azért ellenzeni, mert azok a kormánytól jövőnek. Kísérje az ellenzék figyelemmel a kormány minden lépteit. Őrködjék szigorúan a törvények sértetlen fentartása felett. Minden hibát, minden törvényszegést rójon meg, személyes tekintet nélkül, minden hiányt fedezzen fel, nyilatkozzék pártérdek és mellékes tekintetek nélkül. Törvény, igazság és lelkiismeretes meggyőződés szerint, félelmet, csüggedést, önhaszon-keresést ne ismerjen, és védje mindenkor az alkotmányos szabadságnak és törvényes rendnek egyesült érdekeit. Ez az ellenzék nemes feladata, ez legszentebb kötelessége. A magyar ellenzék kitűzte magának feladatul még azt is, hogy igyekezni fog a korszerű haladás törvényes ösvényén kifejteni nemzetünk szellemi és anyagi erejét. Ez ama felemlített másik feladással épen nincs összeütközésben, mert annak , ki a kormány egyik vagy másik lépését törvénytelennek látva, az ellen nyíltan és határozottan felszólal, miért ne lehetne, más részről, ugyan a kormánynak valamelly közhasznú és törvénybe nem ütköző tervét buzgón pártolnia? Vagy ha ő a teendők során valamelly javaslatot czélszerűnek lát, miért ne léphetne fel azzal, vagy miért ne védhetné azt, midőn más által létetik, habár a kormány azon javaslatra nézve nem nyilatkozott, vagy kezdetben talán ellenkezőleg nyilatkozott is? ’S ez utolsó esetben, miért ne lehetne igyekezni, hogy a kormányt és polgártársait meggyőzze azon javaslat czélszerűségéről? Szólónak véleménye szerint nem lehet szigorun elválasztó falat huzni, melly a haladásnak pártolóit az ellenzék embereitől — kik nem a haladásnak, csak a törvényszegésnek, vagy olly haladási lépéseknek ellenzői, mellyel a hazának több kárt okoznának, mint hasznot, egymástól szorosan elválaszsza; nem lehet az ellenzék embereit tespedésre, a haladás pártolóit pedig a kormány minden lépteinek pártolására kárhoztatni, mert ez a polgárok véleményének szabadságát semmivé tenné, azon szabadságot, miszerint kiki a közérdekű tárgyak felett, a törvény korlátai között, ön belső meggyőződése szerint nyilatkozhatik. Illy értelemben nem könnyű az oppositio tagjának lenni. Nem czifraság ez, mellyet csak azért keressen valaki, hogy hiúságát kielégíthesse. Hideg és komoly megfontolás a tárgyak megítélésében, csüggedést nem ismerő buzgóság a jónak ismert vélemény védelmében szükségesek az ellenzék tagjaiban , és azon elhatározás, hogy kimondja véleményét , habár az többséget nem nyerne is, habár azt harsány kiáltozások biztató hangjai nem támogatnák is , kimondja nyíltan, ha maga maradna is. És épen ezért az ellenzéknek kötelessége ugyanaz marad, bármi csekély számra leolvadnak is tagjai. — Lehet, hogy, a közelebb reánk következő időkben gyérülni fognak a magyar ellenzék sorai; eltávoznak azok, kiknek valóságos meggyőződése változott, elhullnak, kik egyedül hiúságból vagy mellék-tekintetekből állottak eddig az ellenzékhez; de ha csak tiz férfiú marad is, legyen csüggedetlen, vigyázó és becsületes, ’s hasznos szolgálatot teend a hazának, habár hatása kisebb lenne is. — Az ellenzéket legyőzni és a kormánypártot megerősíteni nem nehéz feladása a kormánynak, ha e czélra minden eszközökkel élni kész. Mert, ha a hazában levő becsületes emberek egy része meggyőződésből a kormány érdekeit pártolja, a másik rész ugyan meggyőződésből az ellenzékhez tartozik, a többség azé lesz, ki az ingatag, nem szilárd emberek tömegét, azon embereket , kiket nem az okok, hanem érdekek vezetnek, megnyeri. — Ilyen emberek száma minden országban , fájdalom, igen nagy, ezeket pedig, ki többet adhat, többet ígérhet — könynyen megnyerheti. — Szomorú tapasztalásból ismerheti a magyar a korteskedésnek káros következéseit, ’s erre nézve igazán elmondhatni, hogy: „Iliacos intra muros peccatur et extra.“ A korteskedés, legyen az kicsinyben vagy nagyban, az ország lakosainak bármelly osztálya között, valóságos mételye a hazának, mert az által ember és vélemény portékává aljasul, mellynek — mint egyéb portékának a piaczon— a kereskedők szavával élve , a körülmények szerint, ára szakad , ’s kinek legtöbb a pénze, legtöbbet vásárolhat. — Ha meg akarja gyengiteni a kormány az ellenzéket, vagy legalább hatástalanná tenni annak törekvéseit, a helyett, hogy befolyásának minden erejével pártot akarjon szerezni, ’s a megyékben minden szakadást, minden egymásba ütközött magánérdekeket az ellenzék gyöngitésére ’s önpártjának erősítésére siessen használni, — van egy más, talán biztosabb és bizonyosan nemesebb mód, melly a honra is nem veszélyt, hanem inkább áldást hozó lenne. Álljon a kormány minden pártok felett; tartsa meg szigorúan a törvényeket; teljesítse azok rendeletét; tegyen minél több jót a nemzet szellemi és anyagi erejének kifejtésére, ’s legyen részrehajlatlan, ’s ez által tegye lehetetlenné az ellenzéknek, hogy lépései ellen alaposan felszólalhasson; minden alap nélkül pedig , ha felszólalnának némellyek, ne törődjék az illy felszólalásokkal. Ha a kormány nemcsak egyes esetekben, de általában mindenkor és mindenben a jog és igazság terén álland, az illy felszólalások hatásnélküliek fognak maradni. Midőn két párt áll felhevülve egymás ellen valamelly hazában, két mód lehet a megzavart egyetértést helyreállítani, és a felindult keblek békételenségét lecsilapítani. Egyik a békés kiegyenlítésnek szolid eszköze, másik, Machaveltanítása szerint : az egyik pártnak megsemmitése. Óhajtja,é s reméli szóló, hogy senki hazánkban ezen utóbbi módot ne fogja követni. — Már, ha kérdezné valaki, mi lehetne mindezek ellen az, mi a nemzetet a sülyedéstől megóvja? más feleletet a szóló adni nem tudna, mint azt, mire a világ történetei utalnak , t. i. a nemzetnek szilárd és becsületes jelleme. E nélkül veszve vagyunk. De történjék bármi, nekünk, kik az ellenzékhez számíttatunk, ha valaha, most leginkább kötelességünk szigorán vigyázni minden lépéseinkre. Vessen kiki számot belső meggyőződésével, ’s mit józan megfontolás után jónak lát, ’s mit keble istene sugal, a mellett álljon meg ingatlanul , csüggedést nem ismerő szilárdsággal. Ne tekintsük az oppositiot fénynek, czifraságnak, ne tekintsük azt olly pártnak, mellynek feladata megtámadni azt is, ki nem vétkes, ellenzeni azt is, a mi jó , csak azért, mert mástól származott. Tegyük félre a rosz indulatnak ’s alaptalan gyanúsításoknak ezerszinü szemüvegét, nehogy számításainkban ’s a teendők megítélésében csalatkozzunk. Ne higyük állásunkat könnyűnek. Isten és világ előtt felelet terhével tartozunk minden cselekvéseinkért, mert egy két hibás lépés rész következéseket húzhat maga után, egy félreértés is nagy kárt okozhat a hazának. Őrködjünk, és ami jót lehet, cselekedjünk. Igyekezzünk becsületes után sikert szerezni becsületes törekvéseinknek , de tüsténti siker reménye nélkül is, teljesítsük kötelességünket. — Visszatérve már a szóló Pest megyének levelére, ismétli véleményét, miszerint Pestm. figyelmeztetését köszönve, Jegyzőkönyvbe kell iktatni, hogy Zalának rendéi magokévá teszik Pestmegyének határozatát, ’s azt, mit e tárgyban a júniusi közgyűlésen kimondottak, most ismét megújítják.“ (Pesti Hírlap.) II.KöjSyck.* Szabolcsból. N.-Kálló, nov. 28. Fájdalommal lepő meg a megye rendéit a jelen közgyűlésnek mindjárt