Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-12-19 / 305. szám
400 lépcsőzetes előmozdítás által betöltötte. Most választandók voltak a törvényszéki táblabirák; a kérdésbe jött „miképen mély csend követé, míg az alatt az alispán szemelgeti, de azon határozat mellett, hogy sem tisztviselőket, sem uradalmi ügyészeket választani nem lehet, alig jegyezhetett fel hatot; olvassa: Koch bányabiró, Radvánszky Ferencz, Bittera postamester, Zolnay, Kovács kanonok és Szumrák városi tanácsnok nemnemes, önkénytelen „éljen“ rebegése közt el sóhajtánk. Hogy az uradalmi ügyvédek egymás irányában érdekeltethetnek, ezen ürügy mindenkire nézve áll, ’s czélszerűbb leendett az összeütközésbe jöhető tárgyakat a személytől elvonni. — Előjött a honti ’s hasontartalmu pesti levél, melly utóbbi tudomásul vétetett, miután e megye ottani aggodalmai iránt már intézkedett, az előbbi formahiányos s csak zavarra mutató levél nyomán megkéretik ő felsége, hogy az e megyében elterjedt zavart megszüntetni, s a béke helyreállítása végett intézkedni méltóztassék. Gróf Széchényi István ő excilja kineveztetését tudató k. intézvény örömnyilatkozatra gerjeszté a riket; a mennyiben azonban a helyi, tanács változtatásával egybe volna kapcsolva, az országgyűlési választmányhoz utasíttatott.— Szepesmegye levele az ismeretes katonai kihágás tárgyában azért, mivel e megye az eljárt bíróságot nem akarja számoltatni, pártolásra nem talált. — A zólyomi evang. esperesség benyújtó a falusi iskolákban tervezett tanítási rendet a végett, hogy azt a megye szükséges pártfogolás alá vegye, a mi az illető sz.biráknak hivatásul adatott. — A bécsi iparműkiállitásban részt vett megyénkbeli hrinovai üveggyárosnak a helyi, tanács utján érkezett érdempénz, a teremben elnökileg kézbesíttetett.— A hús árát egy krajczárral lejebb dobtuk, mert, mint mondják , mészárosainknak augustusban roppant kiadásaik voltak. Nemzeti színház. F. hó 1orkáig a nemzeti színházhoz előadás végett benyújtott eredeti színdarabok az illető választmány által mind megvizsgáltatván , az elfogadott darabok szerzői magánúton már tudósítva vannak. Azon szerzők, kik illyetén értesítést nem kaptak, el nem fogadott darabjukat alulírttól, a színházi irodában, reggel 9 és 10 óra közt, visszavehetik. Pesten, december 17én 1845. Szigligeti, titoknok. Isméti felszólítás a pestmigyei gazdasági fiókegyesület t. ez. tagjaihoz a tagsági díjak ügyében. F. évi dec. 6kán tartott választmányi ülésben szőnyegre kerülvén az egyesület 1843— 1844iki és jelen évi még be nem fizetetett tartozások sokasága , a választmány fájdalmas érzéseit nyilvánitá, mikint számos hírlapok és magán-uton ez ügyben az illetékhez intézett felszólítások eddigelé czélhoz nem vezethetőnek; elismertetvén ’s méltányoltatván egyesületi t. ez. kerületi képviselőink intézetünk szellemében hazafi buzgalommal tett törekvéseik, tisztelettel megkéretnek : a kerületeikben tartozásban levő hátralevőségek beszedését czélszerű intézkedéseik által eszközölni. Az egyesület t. ez. tagjai hazai birodommal felszólítatnak tehát tagsági minden tartozásaik még e folyó évbeni befizetése iránt. — Septilókán tartott közgyűlésen a t. tagok közül az egyesület részére sokan ótó ágakat igérének, közelegvén a nemesitési idő, megkéretnek, szíveskedjenek tett ígéreteikhez képest az ótóágakat az egyesület titoknokához Fóthra, vagy pedig az egyesületi telekre K.-Megyerre beküldeni. — Fizetések elfogadtatnak: Pesten egyedül t. Csanády Fer. r. t. urnái az iparegyesület szállásán; a pilisi járásban: Bián, t. Boros János, Pomázon t. Takács Mihály; a Csepelszigetre nézve Ráczkeviben n. t. Fejes György; a váczi járásban: az egyesületi pénztárnoknál K.-Megyeren; a pesti járásban: Öcsén t. Darányi Ignácz; a kecskeméti járásban: Kecskeméten t. Csányi János; N.-Körösön Kalocsa László és Czegléden n. t. Szabó Károly; a solti járásban: Solton t. Stefanyák Ferencz és Duna- Patajon t. Nyári Péter egyesületi képviselő uraknál. — Költ Fóthon, dec. 4-én 1845. Flekl Károly, egyesületi titoknok. ___________ A Hetilap (70d. számában) következő önmagát czáfoló czikket közöl: ,„Viszont igazitás. A Budapesti Híradó egyik minapi számában hibául tette ki a Hetilapnak azon tudósítását, miszerint jelenté, hogy gróf Széchenyi István ő excellentiája időközben Cmig t. i. a helytartó-tanácsi bizottmány, mellynek elnökévé ő excellentiája van kinevezve , szerkezve leendő a közlekedési eszközök tárgyában, királyi biztos gyanánt fog működni. — A Híradó ezt oda vélte igazítandónak, hogy ő excellentiája, nem átalában, hanem csak a Tiszaszabályozás tárgyában van kb. biztosul kiküld- Te- — Nem volna csoda, ha a B. P. Híradó illy dolgokban jobban volna értesítve mint a Hetilap, ezúttal azonban nem veendi rész néven, ha figyelmeztetjük a Hir adót, mikint ő nincs jól értesítve, mert a nm. helytartó tanácsnak az ország törvényhatóságaihoz 32, 759 sz. alatt szétbocsátott körintéz▼énye, a Hetilap tudósításával egészen megegyezőleg, szóról szóra e szavakkal végződik : „Egyszersmind (ő cs. k. Felsége) legfelsőbbileg elrendelni kegyeskedett, miszerint most nevezett gróf azokban, mik az országos közlekedésekbe vágólag időközben előfordulnának, a körülményekhez képest királyi biztosul alkalmaztassák.“ — Ez elég világosan és általánosan szól, nem pedig csupán a Tisza szabályozására vonatkozólag)“—Épen azért mert időközben előforduló esetekben alkalmaztatik e exczellentiája mint királyi biztos, állíttottuk mi, hogy őt nem lehet az ország közlekedései dolgában kinevezett kir. biztosnak nevezni. Egyébiránt magától őn mgától tudjuk, hogy a mi értelmezésünk a helytálló,és így a vitát berekesztjük.—B.P.Hiradó Szerk. KÜLFÖLDI IRODALOM XIX. Die vereinigten Staaten von Nordamerika von Friedrich v. Raumer. 11. Theil. Nebst einer Karte der vereinigten Staaten von Nordamerika. Leipzig: F. A. Strockhaus, 1945. Ha talán Olaszországot kiveszszük, nincs tartomány, nincs nemzet a földön, mellyről olly sokat, ’s olly sokan írtak volna, mint az északamerikai státusok- ’s északamerikaiakról , ’s a mint már az illynemű leírások- ’s tudósitásoknál lenni szokott — minthogy ritka ember képes annyira megtagadni egyéniségét, vonzalmát vagy ellenszenvét, hogy egészen elfogultlanul nézze , ’s fogja fel a látott tárgyakat; ’s többen nem is nagyon iparkosznak azok lényegébe kutatóiig hatni, mások pedig minden előkészület nélkül lépve az idegen földre, idegen emberek közé, nem is képesek maguknak kellő ismeretet szerezni az őket környező dolgokról — ritkán találja fel az olvasó illy utazásokban a valót. Ezen sors különösen éri az északamerikai útleírásokat. Oka ennek egyrészt abban keresendő, hogy ott egészen más institutiók állván fenn az európai utazó, ki megint másokban nevelkedett, többnyire saját szempontjából nézve az ottani állapotokat, visszásan fogja fel azokat; másrészt pedig onnan magyarázható, hogy az északamerikai író, különös előszeretetből hazája iránt, csak fényképet ad arról. — Érezte e bajt szerzője jelen munkának is , ki, mint előszavában mondja, számtalan utazást és tudósításokat olvasva e statusokról, a legellenkezőbb dolgokat látta feltárva tudásvágya előtt, mellyek, ha lelkében kevésbé sóvárgás ezen nevezetes tartomány jelen állapotának megismerése iránt, kétségkívül vissza fogják riasztani föltett czéljának kivitelétől. Rá azonban ellenkező hatással lévén e különböző előadások , fő igyekezete lön magát olly álláspontra helyezni, mellyről a lehetőségig elfogultlanul, egyszersmind a dolgok lényegébe hatva, vizsgálhassa meg a tárgyakat; kerülje különösen a szélsőségeket, mellyek vagy tévutak már, vagy azokra visznek; ’s előleges stúdiumai, helyszínen beavatott férfiakkal, társalgás által szerzett tapasztalatai eredményét, röviden e pár sorba vonja össze: „az európait sem mindjárt Északamerikában, sem az északamerikait Európában utánozni nem lehet. Jelességek mint hiányok azonban oktatásul és javításul lehetnek.“ CL K. lap XIII) A tudós szerző, ki már több jeles dolgozatairól ismeretes, kedvező véleménynyel tért meg ujvilágbai utazásából Európába; mind e mellett mégis nem takargatja el az árnyékoldalakat, hol azok előtte feltűntek, ’s hol korhol, ott egyszersmind óhajtását fejti ki a javításhoz, ’s hitét az illy javítás lehetősége iránt. A munka, mellyet ebel stúdiumai ’s utazásai eredményéül adott, mint azt tőle máskép várni sem lehetett, kétségkívül az ezen nemberiek legjobbjainak egyike. Kimerite a lehetőségig minden tekintetben, ’s oktató elannyira, hogy ki ezen statusok múltjával’s jelenével, bel ’s külviszonyaival megismerkedni óhajt, annak bátran meri azt ajánlani ismertető , mert meg van győződve, hogy valamint ő kedves élvezettel olvasgatta azt, úgy nem kevésb érvet fog annak lapozgatása közben találni mindenki, aki az északamerikai státusok felől magának alapos, pártérdek és mindennemű elfogultság színétől ment útmutató nyomán óhajt ismereteket szerezni. Az előszó után , mellyben a t. szerző készületeit, a sok hasonnemű utazások ’s tudósítások felőli nézeteit ’s saját munkája szellemét röviden előadja, megkezdi az északamerikai statusok földjének természeti tulajdonai leírását, majd visszamenve Amerika fölfedezési és első gyarmatosítási korára, leírja az 1763ig tartott háborúkat, a gyarmatok fejlődését, szilárdítását; Északamerika függetlenségi nyilatkozását, melly 1776ban történt, az erre következett hadakozásokat, az uj (1787diki) alkotmánynak elfogadásáig 1789ben; az egyes tartományok alkotmányait ;Washington és Adams elnökségeit; Jeffersont; az emberfajokat és rabszolgaságot , mellyről — szerző jeles tolla után — legyen szabad kissé bővebben szólanunk. Az emberek közti uralkodást és függést az észtehetség, erkölcsi tisztelet ’s birtok különnemű fokozata állapítja meg ’s igazolja; a mennyiben mégis ezen különbözőség a személyiséget soha el nem veszi, ’s az embert dologgá nem teszi, nem szabad embernek ember felett föltétlenül uralkodni, vagyis a rabszolgaság természetelleni, ’s csupa önkényen alapszik. — Ezen állítását védi azok ellen, kik a rabszolgaságot a történetre, a jogtanitók és több jeles philosophokra hivatkozva védelmezik; ’s visszatér a görög bölcsek korába, ’s megmutatja, hogy ezek tana azt tartotta, miszerint mennél nagyobb egynek szabadsága, annál szűkebbre szorítottnak kell lenni a többiekének, azonban a pogány kor ezen tanát megszüntette a keresztény vallás, mellyben a jog és személyiség elismerése a statusban, ’s az egyenlőség Isten előtt alapul van kitűzve ; ’s miután a különböző emberfajokat röviden felsorolta, ’s megérintette azt, mint nehezíti még ezen fajkülönbség is a rabszolgaságnak Északamerikábani megszüntetését, áttér az ezen statusokbani rabszolgaság történetének vázlására. A rabszolgaság az északamerikai egyesült státusokban —■ koránsem támadott a respublikás formákból; az ott már régen, az angol uralkodás alatt létezett, mi abból is megtetszik, hogy az egyesületi 26 státusok felében egészen ismeretlen a rabszolgaság. A congressus már 1776ban megtiltotta a rabszolgák behozatalát, ’s ez idő óta nem hozattak ugyan négerek Afrikából, de annál jobban elszaporodtak azok a déli statusokban, hol azok nélkülözhetlensége statusgazdasági tekintetekből vitattatik: mert a fehérek ott a lég behatását kiállni nem tudják; ’s míg — tapasztalás szerint — Georgiában és Carolinában a fehérek, ha egy éjt töltenek szabad ég alatt a czukorültetvények közt, meghalnak , azalatt a négerek ott a legjobb egészségnek örvendenek, különben is ma már csak a tulajdonos úr bánásmódját kell figyelembe venni, melly általában emberibb, jótékonyabb, mint volt azelőtt, és az Afrikából áthozott négerek helyzete Északamerikában hasonlíthatlanul jobb, mint hazájukban, hol még mindig a legdurvább rabszolgaság van divatban. Minde mellett is szerző önként elismeri, hogy ezen különben nyomós mentségek nem elégségesek arra, hogy a rabszolgaság jogosnak állíttassék, de miután az több státusokban századok óta megvan, rögtön eltörültetésének hatalmas akadályára szolgálnak. Figyelemre méltó pedig különösen azon körülmény, hogy a rabszolgaságot védő státusok anyagi tekintetben, messze visszamaradnak azok mögött, melyekben az ismeretlen, mert azokba nem vándorolnak be a fejérek. Ezen aránytalanságot leginkább tanúsítja a népesség szaporodása, melly szerzekint CL 239.) követezősét állott: 6 479-ben a rabszolgás statusok népessége tőn 1 394 000 » „ rabszolgák nélkülieké .... .WoOO 1840ben „ rabszolgás statusoké ..... 4 793 000 „ „ rabszolgák nélkülieké . ‘ ‘ .‘ g’782’000 az utolsó évtizedben pedig (1830—1840) a népesedés’ következő arányban szaporodott: a rabszolgás statusokban: 23 százzólival; a rabszolga nélküliekben: 38 száztókval. De még inkább felötlődzen aránytalanság némelly egyes statusokra nézve; iszy Arkansasban Crabszolgás status) 1830ban 30,000 volt a lakosok száma ; 1840ben 97,000re szaporodott;ellenben Michiganban Crabszolgátlan) 1830- ban: 31,000; 1840ben pedig: 212,000 volt a népesség, és miután a képviselők száma a lakosok szaporodásával szinte aránylag növekszik , eddig kétségkívül gondoskodott volna a congressus arról, hogy a rabszolgaság mindenütt eltöröltessék , ha az alkotmány alaptörvénye által tiltva nem volna a congressusnak egyes statusok belügyeibe törvényhozásilag avatkozni. Nevezetes azon körülmény is, hogy a négerek fölötte elszaporodnak; 12 év alatt ugyanis a rabszolgás statusokban 70,000 néger született. A rabszolgaság eltörlésének hő, sőt vakbuzgó baráti vannak az északibb tartományokban, kiknek vak heve azonban csak rontott a dolgon, minthogy az abolitionisták ellenében a rabszolgás státusok a legnagyobb erőfeszítéssel léptek föl, és minthogy a felizgatandott négerektől is félhettek , keletkeztek saját körükben is (gyakorlati) férfiak, kik ellenök szót emeltek. Illyen, többek közt Cha’nning, kinek nyomatékos szavait szerző a 245. lapon idézi is; majd kimutatja egyes statusok törvényeit, mellyek a rabszolgákat illetik, ’s azon javaslatokat, mellyek azok eltörlése iránt tétettek , ’s mellyek közöl a szabadonbocsátás lehetlenségét különösen azáltal tünteti ki, hogy egypár millió műveletlen embert rögtön szabaddá tenni, annyi volna, mint azon státusokat, hol léteznek, sőt talán az egész szövetséget is, sarkaiból forgatni ki. Libériába amelly név alatt Afrikában szándékoztak az abolitionisták felszabadított négerekből gyarmatokat alapitni) vinni, annyi mint őket véginségnek tenni ki; különben pedig kárpótlás nélkül elvenni uraiktól nem lehetne, mert ez őket végkép tönkre tenné; a kárpótlási (2000 millióra számító) összeg végre megszerezhetetlennek mutatkozik. — A fokonkicti felszabadítás, melly úgy volna elérhető, hogy a négerek szülöttei szabadok, személyes jogokkal bíró polgárokul tekintessenek, még a legkönnyebben utolérhető volna, ha a fejérek olly nagy ellenszenvvel, sőt gyülölséggel nem viseltetnének minden színes iránt, hogy ezen gyülölség miatt félni lehetne , mikép a szabad, urnélküli négerek sorsa százszorta szomorúbb lenne, mint a rabszolgaságban, ’s igy az urak gondviselése alatt levőké; mert azon türelmetlenség, melly ezen statusokban a négerek iránt mutatkozik, szerző festése szerint Clap 258.), hihetetlen! Egy módot lát a tudós szerző a négerek felszabadítására nézve czélszerűt ’s kivihetőt — és ez abban állna, hogy földhöz ragadt jobbágyokká Cglebae adstrictikké) tétessenek. E mód a rabszolgás státusokban, anyagi és politikai tekintetben, különös ugrás, ’s igy minden veszély nélkül létesíthető , a mai állapotnál sokkal jobb, ’s a még jobb jövőhöz előkészületül szolgálhatna. Az előbbi rabszolga ezen mód által nem fogna merő Jószág maradni, minden személyes jogoktól megfosztva, hanem bizonyos földön telepednék meg, nem volna baromint eladható áru, hanem megnyittatnék előtte a szerzeményes tulajdon lehetősége; igen, a földhöz tapadt embernek, igen sok tekintetben, jobban van dolga, mint a géphez ragadtaknak! Ezt annál is könnyebben kivihetőnek hiszi a t. szerző, minthogy itt nem lehetne tartani a hajdani hűbéri rendszer föléledésétől, mivel nem fognának jogok adatni az uraknak, mint adattak egykor nagy földbirtokosoknak; ’s azon viszony, melly a néger ’s ura közt létrejönne, nem volna más, mint azon pártfogoló, gondviselő patriarchalis, mellyet talán sokan roszalnának, de mellynél a mai rabszolgaság szinte, mint a gyár’s gépmunkásság sokkalta szomorúbb, ’s nyomasztóbb! A lakosok, ’s ezek közt az indusok és bevándorlottakróli hosszabb fejtegetési után, áttér szerző a földművelés, műipar és kereskedés, közlekedési eszközök, bankok, adózás és a financziák, a vámrendszer, az állandó hadsereg és hajóhad ismertetetésére. Majd az igazságszolgáltatás és törvényszékek ’s a fogházak mibenlétéről szólva: felhozza a szegényeket illető rendszabályokat, a jótékony intézeteket és a rendőrségi intézkedéseket, mindenütt alapos ismereteket tanúsítva, mindenütt saját észrevételeivel fűszerezve az előadott tárgyakat. Ismertető véleménye szerint, egyik nevezetes szakaszát képezi a t. szerző jelen munkája első kötetének az, mellyben a közigazgatási és városi rendszert terjeszti olvasói elibe, miért is erről néhány szóval emlékezni nem tartja fölöslegesnek. „A világ egy országában sem kormányoz a hatalom felülről lefelé olly keveset, mint az északamerikai egyesült státusokban“, mi aztán rendkívül meggyöngíti hatását a szövetség középponti kormányának, mellyet (az elnök és alelnökön kivül) csak négy minister vezet: a bel- és külügyek, a fináncz, had-és hajóhad ministere. Ugyanez áll az egyes státusok kormányára nézve is. A grófságok, melylyekre minden egyes státus felosztva van, nem képeznek sajátlagos politikai testületet, hanem inkább a közigazgatás ágainak osztályzataiul tekintendők. Minden grófság évenkin