Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-12-19 / 305. szám

400 lépcsőzetes előmozdítás által betöltötte. Most választandók voltak a törvényszéki táblabirák; a kérdésbe jött „miképen­­ mély csend követé, míg az alatt az alispán szemelgeti, de azon határozat mellett, hogy sem tisztviselőket, sem ura­dalmi ügyészeket választani nem lehet, alig jegyezhetett fel hatot; olvassa: Koch bányabiró, Radvánszky Ferencz, Bit­­tera postamester, Zolnay, Kovács kanonok és Szumrák városi tanácsnok nemnemes,­­ önkénytelen „éljen“ rebegése közt el sóhaj­tánk. Hogy az uradalmi ügyvédek egymás irányában érdekeltethetnek, ezen ürügy mindenkire nézve áll, ’s czél­­szerűbb leendett az összeütközésbe jöhető tárgyakat a sze­mélytől elvonni. — Előjött a honti ’s hasontartalmu pesti le­vél, melly utóbbi tudomásul vétetett, miután e megye ottani aggodalmai iránt már intézkedett, az előbbi formahiányos s csak zavarra mutató levél nyomán megkéretik ő felsége, hogy az e megyében elterjedt zavart megszüntetni, s a béke hely­reállítása végett intézkedni méltóztassék. Gróf Széchényi István ő excilja kineveztetését tudató k. intézvény örömnyilat­kozatra gerjeszté a riket; a mennyiben azonban a helyi, ta­nács változtatásával egybe volna kapcsolva, az országgyű­lési választmányhoz utasíttatott.— Szepesmegye levele az is­meretes katonai kihágás tárgyában azért, mivel e megye az eljárt bíróságot nem akarja számoltatni, pártolásra nem ta­lált. — A zólyomi evang. esperesség benyújtó a falusi isko­­lákban tervezett tanítási rendet a végett, hogy azt a megye szükséges pártfogolás alá vegye, a mi az illető sz.biráknak hivatásul adatott. — A bécsi iparműkiállitásban részt vett megyénkbeli hrinovai üveggyárosnak a helyi, tanács utján érkezett érdempénz, a teremben elnökileg kézbesíttetett.— A hús árát egy krajczárral lejebb dobtuk, mert, mint mond­ják , mészárosainknak augustusban roppant kiadásaik voltak. Nemzeti színház. F. hó 1orkáig a nemzeti színházhoz előadás végett benyújtott eredeti színdarabok az illető választmány által mind megvizsgáltatván , az elfogadott darabok szerzői ma­gánúton már tudósítva vannak. Azon szerzők, kik illyetén érte­sítést nem kaptak, el nem fogadott darabju­kat alulírttól, a szín­házi irodában, reggel 9 és 10 óra közt, visszavehetik. Pesten, december 17én 1845. Szigligeti, titoknok. Isméti felszólítás a pestmigyei gaz­dasági fiókegyesület t. ez. tagjaihoz a tagsági díjak ügyében. F. évi dec. 6kán tartott választmányi ülés­ben szőnyegre kerülvén az egyesület 1843— 1844iki és jelen évi még be nem fizetetett tartozások sokasága , a választmány fájdal­mas érzéseit nyilvánitá, mikint számos hírlapok és magán-uton ez ügyben az illetékhez intézett felszólítások eddigelé czélhoz nem vezethetőnek; elismertetvén ’s méltányoltatván egyesületi t. ez. ke­rületi képviselőink intézetünk szellemében hazafi buzgalommal tett törekvéseik, tisztelettel megkéretnek : a kerületeikben tartozásban levő hátralevőségek beszedését czélszerű intézkedéseik által esz­közölni. Az egyesület t. ez. tagjai hazai birod­­ommal felszólí­tat­nak tehát tagsági minden tartozásaik még e folyó évbeni befizetése iránt. — Septi­lókán tartott közgyűlésen a t. tagok közül az egye­sület részére sokan ótó ágakat igérének, közelegvén a nemesitési idő, megkéretnek, szíveskedjenek tett ígéreteikhez képest az ótó­­ágakat az egyesület titoknokához Fóthra, vagy pedig az egyesületi telekre K.-Megyerre beküldeni. — Fizetések elfogadtatnak: Pesten egyedül t. Csanády Fer. r. t. urnái az iparegyesület szállásán; a pilisi járásban: Bián, t. Boros János, Pomázon t. Takács Mihály; a Csepelszigetre nézve Ráczkeviben n. t. Fejes György; a váczi já­rásban: az egyesületi pénztárnoknál K.-Megyeren; a pesti járás­ban: Öcsén t. Darányi Ignácz; a kecskeméti járásban: Kecske­méten t. Csányi János; N.-Körösön Kalocsa László és Czegléden n. t. Szabó Károly; a solti járásban: Solton t. Stefanyák Ferencz és Duna- Patajon t. Nyári Péter egyesületi képviselő uraknál. — Költ Fóthon, dec. 4-én 1845. Flekl Károly, egyesületi titoknok. ___________ A Hetilap (70d. számában) következő önmagát czá­­foló czikket közöl: ,„V­i­s­z­o­n­t i­g­a­z­i­t­á­s. A Budapesti Hír­adó egyik minapi számában hibául tette ki a Hetilapnak azon tudósítását, miszerint jelenté, hogy gróf Széchenyi Ist­ván ő excellentiája időközben Cmig t. i. a helytartó-tanácsi bizottmány, mellynek elnökévé ő excellentiája van kinevez­ve , szerkezve leendő a közlekedési eszközök tárgyában, ki­rályi biztos gyanánt fog működni. — A Híradó ezt oda vélte igazítandónak, hogy ő excellentiája, nem átalában, hanem csak a Tiszaszabályozás tárgyában van kb­. biztosul kiküld- Te- — Nem volna csoda, ha a B. P. Híradó illy dolgokban jobban volna értesítve mint a Hetilap, ezúttal azonban nem veendi rész néven, ha figyelmeztetjük a H­i­r adó­t, mikint ő nincs jól értesítve, mert a nm. helytartó tanácsnak az ország törvényhatóságaihoz 32, 759 sz. alatt szétbocsátott körintéz­­▼énye, a Hetilap tudósításával egészen megegyezőleg, szóról szóra e szavakkal végződik : „Egyszersmind (ő cs. k. Felsége) legfelsőbbileg elrendelni kegyeskedett, miszerint most nevezett gróf azokban, mik az országos közlekedésekbe vágólag időközben előfordulnának, a körülményekhez ké­pest királyi biztosul alkalmaztassák.“ — Ez elég világosan és általánosan szól, nem pedig csupán a Tisza szabályozására vonatkozólag)“—Épen azért mert időközben előfor­­d­u­l­ó esete­k­b­e­n alkalmaztatik e exczellentiája mint ki­rályi biztos, állíttottuk mi, hogy őt nem lehet az ország köz­lekedései dolgában kinevezett kir. biztosnak nevezni. Egyéb­­­iránt magától ő­n mgától tudjuk, hogy a mi értelmezésünk a helytálló,és így a vitát berekesztjük.—B.P.Hiradó Szerk. KÜLFÖLDI IRODALOM XIX. Die v­ereinigten Staaten von Nordamerika von Fried­rich v. Raumer. 11. Theil. Nebst einer Karte der vereinigten Staaten von Nordamerika. Leipzig: F. A. Strockhaus, 1945.­­ Ha talán Olaszországot kiveszszük, nincs tartomány, nincs nemzet a földön, mellyről olly sokat, ’s olly sokan írtak volna, mint az északamerikai státusok- ’s északame­rikaiakról , ’s a mint már az illynemű leírások- ’s tudósitá­soknál lenni szokott — minthogy ritka ember képes annyira megtagadni egyéniségét, vonzalmát vagy ellenszenvét, hogy egészen elfogultlanul nézze , ’s fogja fel a látott tárgyakat; ’s többen nem is nagyon iparkosznak azok lényegébe kutató­iig hatni, mások pedig minden előkészület nélkül lépve az idegen földre, idegen emberek közé, nem is képesek maguk­nak kellő ismeretet szerezni az őket környező dolgokról — ritkán találja fel az olvasó illy utazásokban a valót. Ezen sors különösen éri az északamerikai útleírásokat. Oka ennek egyrészt abban keresendő, hogy ott egészen más institutiók állván fenn az európai utazó, ki megint má­sokban nevelkedett, többnyire saját szempontjából nézve az ottani állapotokat, visszásan fogja fel azokat; másrészt pe­dig onnan magyarázható, hogy az északamerikai író, külö­nös előszeretetből hazája iránt, csak fényképet ad arról. — Érezte e bajt szerzője jelen munkának is , ki, mint elősza­vában mondja, számtalan utazást és tudósításokat olvasva e statusokról, a legellenkezőbb dolgokat látta feltárva tudás­vágya előtt, mellyek, ha lelkében kevésb­é sóvárgás ezen nevezetes tartomány jelen állapotának megismerése iránt, kétségkívül vissza fogják riasztani föltett czéljának kivitelé­től. Rá azonban ellenkező hatással lévén e különböző előa­dások , fő igyekezete lön­ magát olly álláspontra helyezni, mellyről a lehetőségig elfogultlanul, egyszersmind a dol­gok lényegébe hatva, vizsgálhassa meg a tárgyakat; kerülje különösen a szélsőségeket, mellyek vagy tévutak már, vagy azokra visznek; ’s előleges stúdiumai, helyszínen beavatott férfiakkal, társalgás által szerzett tapasztalatai eredményét, röviden e pár sorba vonja össze: „az európait sem mindjárt Északamerikában, sem az északamerikait Európában utá­nozni nem lehet. Jelességek mint hiányok azonban oktatásul­ és javításul lehetnek.“ CL K. lap XIII) A tudós szerző, ki már több jeles dolgozatairól ismeretes, kedvező vélemény­nyel tért meg ujvilágbai utazásából Európába; mind e mel­lett mégis nem takargatja el az árnyékoldalakat, hol azok előtte feltűntek, ’s hol korhol, ott egyszersmind óhajtását fejti ki a javításhoz, ’s hitét az illy javítás lehetősége iránt. A munka, mellyet ebel­ stúdiumai ’s utazásai eredmé­nyéül adott, mint azt tőle máskép várni sem lehetett, két­ségkívül az ezen nemberiek legjobbjainak egyike. Kimerite a lehetőségig minden tekintetben, ’s oktató elannyira, hogy ki ezen statusok múltjával’s jelenével, bel ’s külviszonyai­­val megismerkedni óhajt, annak bátran meri azt ajánlani is­mertető , mert meg van győződve, hogy valamint ő kedves élvezettel olvasgatta azt, úgy nem kevésb érvet fog annak lapozgatása közben találni mindenki, a­ki az északamerikai státusok felől magának alapos, pártérdek és mindennemű el­fogultság színétől ment útmutató nyomán óhajt ismereteket szerezni. Az előszó után , mellyben a t. szerző készületeit, a sok hasonnemű utazások ’s tudósítások felőli nézeteit ’s saját munkája szellemét röviden előadja, megkezdi az északame­rikai statusok földjének természeti tulajdonai leírását, majd visszamenve Amerika fölfedezési és első gyarmatosítási korára, leírja az 1763ig tartott háborúkat, a gyarmatok fejlődését, szilárdítását; Északamerika függetlenségi nyilatkozását, melly 1776ban történt, az erre következett hadakozásokat, az uj (1787diki) alkotmánynak elfogadásáig 1789ben; az egyes tartományok alkotmányait ;Washington és Adams elnökségeit; Jeffersont; az emberfajokat és rabszolga­ságot , mellyről — szerző jeles tolla után — legyen szabad kissé bővebben szólanunk. Az emberek közti uralkodást és függést az észtehetség, erkölcsi tisztelet ’s birtok különnemű fokozata állapítja meg ’s igazolja; a mennyiben mégis ezen különbözőség a személyi­séget soha el nem veszi, ’s az embert dologgá nem teszi, nem szabad embernek ember felett föltétlenül uralkodni, vagyis a rabszolgaság természetelleni, ’s csupa önkényen alapszik. — Ezen állítását védi azok ellen, kik a rabszolga­ságot a történetre, a jogtanitók és több jeles philosophokra hivatkozva védelmezik; ’s visszatér a görög bölcsek korába, ’s megmutatja, hogy ezek tana azt tartotta, miszerint men­nél nagyobb egynek szabadsága, annál szűkebbre szorított­­nak kell lenni a többiekének, azonban a pogány kor ezen tanát megszüntette a keresztény vallás, mellyben a jog és személyiség elismerése a statusban, ’s az egyenlőség Isten előtt alapul van kitűzve ; ’s miután a különböző emberfajo­kat röviden felsorolta, ’s megérintette azt, mint nehezíti még ezen fajkülönbség is a rabszolgaságnak Északamerikábani megszüntetését, áttér az ezen statusokbani rabszolgaság tör­ténetének vázlására. A rabszolgaság az északamerikai egyesült státusokban —■ koránsem támadott a respublikás formákból; az ott már ré­gen, az angol uralkodás alatt létezett, mi abból is megtet­szik, hogy az egyesületi 26 státusok felében egészen isme­retlen a rabszolgaság. A congressus már 1776ban megtiltotta a rabszolgák behozatalát, ’s ez idő óta nem hozattak ugyan négerek Afrikából, de annál jobban elszaporodtak azok a déli statusokban, hol azok nélkülözhetlensége statusgazdasági tekintetekből vitattatik: mert a fehérek ott a lég behatását kiállni nem tudják; ’s míg — tapasztalás szerint — Geor­giában és Carolinában a fehérek, ha egy éjt töltenek szabad ég alatt a czukorültetvények közt, meghalnak , azalatt a négerek ott a legjobb egészségnek örvendenek, különben is ma már csak a tulajdonos úr bánásmódját kell figyelembe venni, melly általában emberibb, jótékonyabb, mint volt azelőtt, és az Afrikából áthozott négerek helyzete Északame­rikában hasonlíthatlanul jobb, mint hazájukban, hol még mindig a legdurvább rabszolgaság van divatban. Mind­e mellett is szerző önként elismeri, hogy ezen kü­lönben nyomós mentségek nem elégségesek arra, hogy a rabszolgaság jogosnak állíttassék, de miután az több státu­sokban századok óta megvan, rögtön eltörültetésének hatal­mas akadályára szolgálnak. Figyelemre méltó pedig különö­sen azon körülmény, hogy a rabszolgaságot védő státusok anyagi tekintetben, messze visszamaradnak azok mögött, melyekben az ismeretlen, mert azokba nem vándorolnak be a fejérek. Ezen aránytalanságot leginkább tanúsítja a né­pesség szaporodása, melly szerzekint CL 239.) követezősét állott: 6 479-ben a rabszolgás statusok népessége tőn 1 394 000 » „ rabszolgák nélkülieké .... .WoOO 1840ben „ rabszolgás statusoké ..... 4 793 000 „ „ rabszolgák nélkülieké . ‘ ‘ .‘ g’782’000 az utolsó évtizedben pedig (18­30—1840) a népesedés’ kö­vetkező arányban szaporodott: a rabszolgás statusokban: 23 százzólival; a rabszolga­ nélküliekben: 38 száztók­val. De még inkább felötlő­d­zen aránytalanság némelly egyes statu­sokra nézve; iszy Arkansasban Crabszolgás status) 1830ban 30,000 volt a lakosok száma ; 1840ben 97,000re szaporodott;ellenben Michiganban Crabszolgátlan) 1830- ban: 31,000; 1840ben pedig: 212,000 volt a népesség, és miután a képviselők száma a lakosok szaporodásával szinte aránylag növekszik , eddig kétségkívül gondoskodott volna a congressus arról, hogy a rabszolgaság mindenütt eltöröltes­sék , ha az alkotmány alaptörvénye által tiltva nem volna a congressusnak egyes statusok belügyeibe törvényhozásilag avatkozni.­­ Nevezetes azon körülmény is, hogy a négerek fölötte el­szaporodnak; 12 év alatt ugyan­is a rabszolgás statusokban 70,000 néger született. A rabszolgaság eltörlésének hő, sőt vakbuzgó baráti vannak az északibb tartományokban, kiknek vak heve azonban csak rontott a dolgon, minthogy az aboli­­tionisták ellenében a rabszolgás státusok a legnagyobb erő­feszítéssel léptek föl, és minthogy a felizgatandott négerektől is félhettek , keletkeztek saját körükben is (gyakorlati) fér­fiak, kik ellenök szót emeltek. Illyen, többek közt Cha’n­­ning, kinek nyomatékos szavait szerző a 245. lapon idézi is; majd kimutatja egyes statusok törvényeit, mellyek a rab­szolgákat illetik, ’s azon javaslatokat, mellyek azok eltör­lése iránt tétettek , ’s mellyek közöl a szabadonbocsátás le­­hetlenségét különösen azáltal tünteti ki, hogy egypár millió műveletlen embert rögtön szabaddá tenni, annyi volna, mint azon státusokat, hol léteznek, sőt talán az egész szövetsé­get is, sarkaiból forgatni ki. Libériába amelly név alatt Afrikában szándékoztak az abolitionisták felszabadított nége­rekből gyarmatokat alapitni) vinni, annyi mint őket végin­­ségnek tenni ki; különben pedig kárpótlás nélkül elvenni uraiktól nem lehetne, mert ez őket végkép tönkre tenné; a kárpótlási (2000 millióra számító­­) összeg végre megsze­­rezhetetlennek mutatkozik. — A fokonkicti felszabadítás, melly úgy volna elérhető, hogy a négerek szülöttei szaba­dok, személyes jogokkal bíró polgárokul tekintessenek, még a legkönnyebben utolérhető volna, ha a fejérek olly nagy ellenszenvvel, sőt gyülölséggel nem viseltetnének minden színes iránt, hogy ezen gyülölség miatt félni lehetne , mikép a szabad, urnélküli négerek sorsa százszorta szomorúbb len­ne, mint a rabszolgaságban, ’s igy az urak gondviselése alatt levőké; mert azon türelmetlenség, melly ezen statusok­ban a négerek iránt mutatkozik, szerző festése szerint Clap 258.), hihetetlen! Egy módot lát a tudós szerző a négerek felszabadítására nézve czélszerűt ’s kivihetőt — és ez abban állna, hogy földhöz ragadt jobbágyokká Cglebae adstrictikké) tétes­senek. E mód a rabszolgás státusokban, anyagi és politikai tekintetben, különös ugrás, ’s igy minden veszély nélkül lé­tesíthető , a mai állapotnál sokkal jobb, ’s a még jobb jö­vőhöz előkészületül szolgálhatna. Az előbbi rabszolga ezen mód által nem fogna merő Jószág maradni, minden szemé­lyes jogoktól megfosztva, hanem bizonyos földön telepednék meg, nem volna barom­int eladható áru, hanem megnyit­tatnék előtte a szerzemény­es tulajdon lehetősége; igen, a földhöz tapadt embernek, igen sok tekintetben, jobban van dolga, mint a géphez ragadtaknak! Ezt annál is kön­nyebben kivihetőnek hiszi a t. szerző, minthogy itt nem le­hetne tartani a hajdani hűbéri rendszer föléledésétől, mivel nem fognának jogok adatni az uraknak, mint adattak egy­kor nagy földbirtokosoknak; ’s azon viszony, melly a né­ger ’s ura közt létrejönne, nem volna más, mint azon párt­fogoló, gondviselő patriarchalis, mellyet talán sokan roszal­­nának, de mellynél a mai rabszolgaság szinte, mint a gyár­­’s gépmunkásság sokkalta szomorúbb, ’s nyomasztóbb! A lakosok, ’s ezek közt az indusok és bevándorlottakróli hosszabb fejtegetési után, áttér szerző a földművelés, mű­­ipar és kereskedés, közlekedési eszközök, bankok, adózás és a financziák, a vámrendszer, az állandó hadsereg és ha­jóhad ismertetetésére. Majd az igazságszolgáltatás és törvény­székek ’s a fogházak mibenlétéről szólva: felhozza a szegé­nyeket illető rendszabályokat, a jótékony intézeteket és a rendőrségi intézkedéseket, mindenütt alapos ismereteket ta­núsítva, mindenütt saját észrevételeivel fűszerezve az előadott tárgyakat.­­ Ismertető véleménye szerint, egyik nevezetes­ szakaszát képezi a t. szerző jelen munkája első kötetének az, mellyben a közigazgatási és városi rendszert terjeszti olvasói elibe, miért is erről néhány szóval emlékezni nem tartja fö­löslegesnek. „A világ egy országában sem kormányoz a hatalom fe­lülről lefelé olly keveset, mint az északamerikai egyesült státusokban“, mi aztán rendkívül meggyöngíti hatását a szövetség középponti kormányának, mellyet (az elnök és alelnökön kivü­l) csak négy minister vezet: a bel- és kül­­ügyek, a fináncz, had-és hajóhad ministere. Ugyanez áll az egyes státusok kormányára nézve is. A grófságok, mely­­lyekre minden egyes státus felosztva van, nem képeznek sa­­játlagos politikai testületet, hanem inkább a közigazgatás ágainak osztályzataiul tekintendők. Minden grófság évenkin

Next