Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-08-05 / 227. szám

84 formábani alkalmazása által a csatornával le lehet szállani a Tiszába. Hogy a csatorna a legnagyobb dunai hajókat megbirhassa, fenekének 8 lábbal mélyebbnek kell lenni a Duna legkisebb vízállásánál, melly akkor áll be, midőn a budai vizpénz 2 lá­­bat mutat; hogy pedig két hajó elmehessen, a csatorna alsó, vagy fenék­szélességének 40 lábnyinak, felső vagyis viz­­szintinek 1 láb oldal rézsüvei 64 lábnyinak, és végre a vontató út szélességének 10—12 lábnyinak kell lenni. A csatornának keresztmetszései emelkedettebb helyen hágcsós alakot nyernének, hogy a föld szakadásának eleje vézessék. (Folytatjuk.) Megyék­ Árva megyének f. évi julius 29én tartatott tisztújító gyűlésén választottak, el­ső ali­sp­ánná: Monyák József; kik alisp­ánná: Meskó Vendel; hadi föpénztár­­nokká: Reviczky Péter; honi pénztárnokká: Am­­brózy Károly; fö szol­gabirá­k­ká: Zmeskál Ferdinánd, Kubinyi Mihály, Szmrecsányi Dárius és Szontag Dániel; főügyészszé: Medveczky Ferencz; alü­g­yé­sz sz­é: Zmeskál Péter; főúti biztossá: Lehoczky Elek, mind­nyájan közfelkiáltással. A többi tisztviselők neveit jövő al­kalommal, Békésből. Miután e megyéről a B. P. Híradó olly igenigen ritkán emlékezik meg — pedig megérdemelné,hogy a hazai közönség tudna róla minél többet, megkísértek im szülőföldem méltó ismertetésére némelly vonásokat, ’s ha azok a B. P. Híradó hasábjain világot látni érdemesek, idő­ről időre teendek szűk tehetségeim szerint annyit, mennyit a közügyek érdeke egy elvonult békés gondolkozást! ’s a poli­tikai titkokba avatatlan honfitól méltányosan igényelhet *).— Megkezdem tehát közleményimet Békésmegyének múlt junius 30k án kezdetbe vett ’s öt nap alatt békén be is végzett köz­gyűlése nevezetesb tárgyaival, melly szerelve tisztelt főis­pánunk ő mlrga elnöklete alatt vala tartandó, de mellynek be nem következése méltó fájdalommal tölté el kebleinket; mert kínos sejtelemre leve újabb tanúság, minek nem való­­sulandása mindnyájunk tiszta óhajtása ! Lesz idő mindenesetre nyíltan is szólhatni, most addig szolgáljanak e sorok talá­nyul; elnökölt tehát első alispánunk, azon férfiú, ki köz­­­igazgatásbani bölcs tapintata, igazságszeretete és lankadat­lan fáradozási állat a béke pálmája alá vezérlé megyénk pártjait; mert valának Békésnek is békétlen perczei, ’s hogy több megyében szánandólag kitört zavargásokhoz hasonlók­nak tanúi nem levénk, a rendek ’s tisztikar értelmisége ’s tekintélyének , úgy a köznemesség műveltségének elvíltatlan bizonysága. És felolvastattak több felsőbb parancsok ’s in­­tézvények; imez utóbbiak között az is, mellyben felszólit­­tatott megyénk: tudatná, hogy a törvények fordított példá­nyaiból hányra ’s milly nyelvüekre lenne szüksége? de Bé­késmegye erdei általánosan minden illy forditmányok elfoga­dása ellen nyilatkoztak, fájdalommal vévén, hogy a helyt, tanács, miután a magyar alkotmány fenállásától fogva az 1836iki úrbéri törvényczikkig deák nyelven, mellyet az or­szág számos milliói közöl alig néhány ezer értett, aratván a törvények, soha a dicasteriumok illy fordításokba nem avat­koztak, azokat magánosokra hagyván— most már nemcsak egy czikk, hanem az egész törvénynek, az országgyűlés vég­napjaiban tanúsított szilárd nemzeti ellenszenv daczára, mi­dőn olly nyelven keltek azok, mellyet az ország minden nép­töredékei közt a legnagyobb számú magyar nemzet beszél, melly hazai oskolanyelvvé lett —a törvény szellemével meg­ütköző illy fordítása létesítéséhez segédkezeket nyújtott. — Tetszett azonban azon intézvény, melly magtárakat állíttat­ni, azok terveit ’sat. azonban előbb felküldetni rendeli; mi­vel pedig megyénkben illyesek — ámbár egy jeles t.biró b. W. L. ez eszmét már régebben megpendítő — mindekkorig sem léteznek, pedig a gyakori bőség mellett is sok éhező felebaráton volt számtalan alkalmunk szánakozni! — meg­kéretni határoztatott a nmltgu helyt, tanács: küldené le a már több megyék részéről vizsgálat végett felküldetett ’s bi­zonyosan helyben is hagyott magtári terveket Útmutatásul; sőt szomszéd Biharmegye is megkerestetik, hogy a kebelé­ben fenálló illy magtár körül szerzett tapasztalásból ’s an­nak jövedelmi ’s kiadási körülményeiről, a terv közlése mel­lett bennünket értesítene. Egy más intézvény tudtul adá, hogy a katonai gyakorlat ’s ezredi összevonulás az idén me­gyénk kebelében leend; ’s noha szó emelkedett, mikint a rendkívüli árvíz által megyénk sok ínségnek jön kiléteive, mindazáltal a gyakorlati helyek kijelöltettek, jelesen az ez­red összevonulása helyéül Csaba városa, de mivel itt a köz­bejött ’s végre is hajtatott úrbéri egyességnél fogva immár közlegelő nem létezik, a birtokosok nem tartoznak, a köz­nép pedig nem kényszerittethetik, hogy megszükült ’s az ár­vizek által még öszvébb szorított legelőjének rongáltatását ingyen szenvedje; ugyanazért megiratni rendeltetett elnöki­­leg mind az ezred kormányának, mind megyeileg a helyi, tanácsnak, hogy a hadi kormányt értesítse, mikint a kato­­naság gyakorlati térről gondoskodjék, illetőleg pénzért vált­­son.­­ A Körösök szabályozása körében kb­. biztoságilag megállapított 72 átvágások között, mellyek már eddig, né­hányat kivéve, nagy erőfeszítéssel ’s a birtokosok tetemes pénzáldozatival létesítettek is, kifüzetve lévő azon egy át­vágás tárgyában, melly Hevesmegyének kebelén a mező­­turi határban lenne ásatandó, de mellyet ezen szomszéd me­gye számos megkeresésre sem teljesitett, különben is két megye közti állapot forogván fen, nádori intézkedésért folya­modók Békés, minek következtében ő fensége értesítő jelenleg megyénket, jelölne ki egy elnököt’s egy kebelbeli tagot válasz­tana ; tehát elnökül gr. Zichy Ferencz kir. vizi-biztossági elnök, vagy gátoltatása esetében ő fensége bölcs belátása szerint *) 4 t. sz. közlőnek kecses sorait valamint most köszönettel veszi, úgy azontulra is bizodalmasan kikéri a Szerit, kinevezendő bár kiben megnyugszik, tagul pedig egyik ke­belbéli föbirtokos, ’s vizi küldöttségünk sok ideig volt igen jeles elnökét b.W. B. t.birót választék a rendek, miről is mind Hevesmegye tudósittatni, mind ő fensége is egy felterjesztésben­ értesíttetni fog. — Borsodmegye levelét az országgyűlésnek rendkívüli öszvehivása iránt, miután megyénk a nemzeti át­alakulás eszméinek megérlelésére, ’s a teendők legszüksé­­gesbikének kifejlődésére időt lát szükségesnek, ’s igy a rend­kívül ’s rögtön egybehivatandó országgyűléstől j­elen zavart kö­rülményeink közepett nemcsak semmi üdvöst nem reményt, de sőt káros következésektől tart, előbbi határozatukhoz képest a rrk ciak tudomásul vették.­­ Beérkezének a járásbeli szolga­­biráknak a megye kebelében létező társulatok iránti jelentéseik, mellyek szerint, semminemű, az állomány veszélyeztetésére czélzó társulatok kebelünkben nem találtatnak, léteznek el­lenben casinoi- és c­v.­társulatok mind a 4 sz.biróság járási­ban, mellyeknek alapszabályaik felmutattattak; továbbá gaz­dasági fiókegyesület Szarvason, védegyletiek Gyulán és Csa­bán , mellyeknek alapszabályai a pesti főegyletnek szabályai lévén, a jelentésekhez itt nem csatoltattak ; továbbá a gyár­alapító- és az agarászati­ társulatnak számos részvényes tag­jai vannak megyénkben; ezen jelentések tehát felküldetnek, kijelentetvén azonban jegyzőkönyvileg ismét, mikint Békes­­megye tiszteli ugyan azon felsőségi jogot, melly szerint az álladalomban létező minden társulat czélja’s szerkezete iránt a kormány magát felvilágosíthatja,’s azokba betekinthet,’sat, mindazáltal azt, mikint semmi, a törvényekkel öszve nem ütköző szándéku társulat addig, mig alapszabályai felkül­detve ’s jóváhagyatva nem lennének , ne alakulhasson, vagy az ellillalhassék, el nem ismerheti, nem tudván illyesmit a nemzet alkotmányos szabadságával öszveegyeztetni — bővebb nézetei ’s indokai kifejtését akkorra tartja egyébiránt fen a megye, ha valamellynem reményű­ alkalom ezt szüksé­­gesitné. — A viz által károsult gyulaiak segedelmezésére begyült öszveg kezelésével megbízott választmány jelenté, hogy a károk voltaképeni kitudhalása, ’s a megteendő fel­oszlás pontossága okából uj öszveirást tévén, ennek elké­szültével fognak a segedelmi sommák felosztatni, egyszer­smind az adakozók névjegyzékét is bemutató, főhelyen áll felséges özvegy császárné ’s királynénk, kinek magas ke­gyelmét a megye felírásában köszönendi meg; utána méltó helyen a helybeli mirgos földesasszony gróf Wenkheim Fe­rencz , egy a jobbágyai szivében szeretete, ’s kegyessége je­léül örök emléket emelt földesurnak méltó özvegye sz. Pálffy Borbála grófnő, ki tulajdon lakszobáit ’s díszes teremeit nyitá meg a százakat számban meghaladó szerencsétleneknek, azokat ruházat, élelem- ’s mindennemű ápolási­ szerekkel ellátván, őket naponta meglátogatva vigasztalván, ’s több hét múlva a viz leapadtával épületi anyagokkal segítvén. — Könnyek szököttek az ember szemébe, ki látá, mint valának a nagyértékü hintós lovak mind nap keltétől fogva késő estig a szerencsétlenek gyermekei, pogyászaival terhelt szekerek előtt folyvástt munkában, és mint nem volt kimérve semmi, mi csak szabaditási és segedelmi eszközül e magaslelkü úrnő birtokában található volt! Feladása a küldöttségnek, melly hozzá megyeileg kiküldetett, igen nagy, ha a dicső tetteket hozzájok mérhető arányban köszönendi meg, mert arra em­beri nyelv kevés! — Nálunk az országutak gátakból állnak nagyrészben, mellyek egyszersmind vizmentő gátakul van­nak , de tömérdek pénzbe és munkába került vizszabályo­­zásunk daczára azok majd minden tavaszon elmosat­nak, viz alatt vannak, ’s az országút egy sík tengeren ott van, meire a ladik evezője szeszélye szerint a habokat ha­sítja! — libelláltuk a gátakat már, feltöltöttük, átvágáso­kat tétettünk, pénzt, erőt nem kíméltünk, ’s mind­ezekkel nemcsak nem segítettünk az ínségen, sőt olly helyekre is láttuk emelkedni a vizárt, hol emberi emlékezetre viz soha sem volt. ’S mi ennek oka? szegény, gazdag paraszt, az azt fontolgatja, egyik az Európában széltiben tapasztalt rend­kívüli áradást, másik az Arad megyéből néhány óra alatt ránk rohanó vízmennyiséget, mellynek lefolyására eddig eső, mig az aradi malomcsatorna nem létezett, 10—14 nap kellett, má­sik ismét a gáláinkon ezek előtt létezett hidak eltöltetését, ’s igy a sebesen rohanó viz felakadását hozza indokul fel; má­sok mind­ezen okokat öszvefoglalva zúgolódnak a szabályo­zás ellen, pedig alig­ha­nem az az ok, mivel, valljuk meg , a szabályozáshoz nem értünk; mit ma nagy erővel véghez viszünk, holnap elrontjuk kitartásunk nincs; és míg a vi­zek szabályozása országos munka tárgya nem lesz , addig az árvizektől mentiek nem leszünk, de ország­ainkat sem le­szünk képesek járható állapotban tartatni fen, főleg miután az eddig kiállított száz meg százezer ingyen-napszám helyett az újabb törvény által kiszabott sokkal kevesbre ütő közmunka sorompó közé szorult. És innen lett, hogy megyénk a vizi küldöttség véleménye szerint a községeket felszólitlatni ren­­delé, nem volnának-e hajlandók az eddigi gyakorlat helyett, a szakmányt elfogadni; t.i. jelenleg meg van állapítva,melly községek melly vonalt csináljanak meg, azonban mikor ’s mint készíttessék meg ? kiadatik ugyan a parancs, de létesitése közönségesen vagy hanyagul: például a kiparancsolt 2-300 ember helyett 20—30 gyermek, ’s többnyire gyenge leányok által — történik, vagy épen el is marad, vagy a dologidő megszűntére, vagy alkalmasabb u. m. szárazabb időszakra várakozván — az uj terv szerint minden községre kivettet­nék a munkamennyiség, ez pedig minden azzal tartozó la­kosra öl szerint ismét kivetné a munkát, felelettel azonban a község elöljárói tartoznának; — mondatott, hogy ezen ter­vet a községek is örömest elvállalandják, az October 30-án kezdetendő közgyűlésen majd meglátjuk! A marhahús ára 12 vokrra emeltetett. — U­­ h a ! m i. Zágrábból rendes levelezőnktől az itt lefolyt megyei tisztújításról tudósítást még nem vehetvén, közöljük addig is az épen most kezünkhöz érkezett zágrábi német politikai új­ság e tárgybani értesítéséből a következőket: „Zágráb. A minit a tiszújítás másod napján, jul. 29én esti 8 óra felé, a szavazás némi zavaró, de semmi kicsa­pongást nem okozó jelenetek után bevégeztetett, kitűnt, mikép Lentulay urnak csak 974, Sávichnak pedig 1289 szavazata van, kik között 570 turopolyai folyt be eldöntőleg. Első al­ispánul az utolsó választaték meg. — Midőn erre az úgyne­vezett ilir párt eltávoznék a tiszujitás helyéről, — mint kö­zönségesen beszélik, Fa házból a Márkpiaczon lövés történt, melly alkalommal egy pisztoly is az utczára esett; ez a kü­lönben is ingerült pártnál köz elkeseredést szült, ’s a házat legott megrohanni s lerombolni készültek. Az itt keletkezett átalános futamodás és zavarban a Márk-piacz ’s a közel ut­­czák a katonaság által elzáratván , mindkét részről számos lövés esett, minek is több halott és még több sebesült jön igen szomorú eredménye; az elsők közt S. Károly ’s C. ügy­véd ’stb. találtattak. — A tisztújitás holnap folytattatni fog.“ Győr megyében lépvén azon pályára, mellyen e pilla­natban a legcsekélyebb erő is számba vehető, Györmegyé­­nek kívánván ezentúl is szentelni ha még olly parányi te­hetségemet, elkeseredve olvastam a Pesti Hírlap i. e. 513­. számában, hogy ott, a legközelebb tartott tisztujitáskor, ’s pedig azon országszerte tisztelt férfiú által, kit eddig, mint alkotmányhoz hűt, mint a törvények szigorú tisztelőjét ismer­tünk, alkotmányunk, törvényeink sérelmet szenvedtek. Nőtt aggodalmam, miután törvényczikkeket láttam idézve, külö­nösen az 1504: 2; 1548: 70. és 1723: 56ik czikkeket, nyil­ván, — legalább józan logicával azt kellett feltennem — a pa­naszosan előhordott sérelmek valódiságát igazolandókat. Vészt láttam szeretett szülőföldem jövendője felett, midőn épen ezen tisztválasztástól egyességet, nyugalmat, örömteljes napo­kat vártam az alkotmány pajzsa alatt. — De tovább olvasván a hosszú jeremiádot, könnyebbült lelkem , mert láttam, hogy az olly nagy pathossal, olly keservesen elmondott alkotmány­­sértés , csak Szabó Péter táblabirónak, az első alispánságral candidatióbul lett kihagyatásán alapszik, Szabó Péternek, kit a „nevét sem e mi­­lve“ kívántak első alispánnak az ellenzékiek, kinek kijelölésére „a tömeg ajkai csend­ben“ „de úgy, hogy senki sem hallotta“ — „egy általá­­nos óhajtást r­eb­eg ének“, kinek elválasztására minden korteskedés (?) nélkül „rop­p­ant többség gyülekezett az ellenzékiek“ „„talán ismét csak szivek legtitkosabb redőikben““ „kitüzött zászlójok alá.“ — Uraim! né­ma gyermeknek az anyja sem érti szavát, és a győrmegyei cortes urak jól tudják, hogy a szólásszabadság nem titkos óhajtások, nem elfojtott sóhajok által gyakoroltab­b.De hagy­­gyán ! tegyük fel, hogy teli torokkal kiáltották volna a tit­kon annyira óhajtottnak nevét, é s a főispán őt a kijelölésből mégis kihagyta volna; hol itt az alkotmánysértés, hol a tör­vények iránti tiszteletlenség? nemde a felidézett törvény­­czikkek meg nem tartásában. Félek, hogy azokban is a jog­sértés csak olly titkosan rejlik, mint az emlitett közohajtás! Mit mondanak a törvények? Az 1504 : 2ik ’s 3 §a igy szól: Eo quod vicecomitem quemlibet Comes parochialis de numero et Coetu verorum nobilium ipsius Comitatus, cuius honore fungitur eligat.— 4. §. Quem tam­en absque Consensu et vo­­luntate (itt talán nem értett a törvény titkos óhajtásokat) eli­­gere nusquam valeat. Az 1548: 70. vicecomites non per Co­­mitem solum, sed consensu lotius Comitatus, (de talán mégis említve legalább az annyira óhajtottnak nevét) juxta Decreta regni eligantur. Már, kérdem, hol itt az az annyira szeretett conferentia? hogy vonják ki ezekből az általam különben fe­lette tisztelt Szabó Péter táblabíró úr candidatioját? meg va­gyok győződve, hogy ő, mint korunk egyik legkitűnőbb tu­­ristája, soha nem egyezett volna ezen törvényc­ikkek idézé­sébe. Valljuk meg igazán uraim! mert nem tudtak a tisztují­­táson máskint kifogni, most eső után hordanak fel ollyasmit, miről tisztujítás előtt maguk sem álmodtak, vagy csak amúgy nagy titokban, és ha ezt tették, egy perczig sem vonakodom kimondani, hogy ezen lovagiatlan, és a magyar őszinteség­gel épen meg nem férő eljárással, csak vezérüket akarták amúgy suttomban a tisztikar fejévé becsempészni, elég hála—­datlanul feledvén, hogy a megye két — különösen ez idők­ben nevezetes a hivatalra, a fő - és alügyészi hivatalokra, el­lenzéki pedig ’s nagyon is ellenzéki egyének választottak, és pedig nagy részben conservativek által, mert hisz az ellen­zék csak titkon óhajtott és sóhajtott. Ezen pontra nézve tö­kéletesen egyetértek a Budapesti Híradó i. e. 225. számában nyilatkozott győri levelezővel, hogy azon magasban ülő urak, kik a közkedvességű Dorner Ede mellőzését, az ég tudja mi mellékes tekintetek vagy talán tekintélyek miatt leginkább okozták, a kormánynak, de különösen a megyének rosz szol­gálatot tettek. Ám legyek hamis jósló! szívesen eltűröm. Ez szolgáljon egyszersmind bizonyítványul, hogy lélekvásárlás nemigen gyakoroltatott, mert hiszen akkor a két ügyészi hivatal nézetünk szerinti betöltésére is megtudtuk volna azon szelíd lelkeket vásárolni. Szólhatnék még azon olly gúnyosan előhordott fekete tábláról, mellyről a főispán állítólag azok neveit— „kiket választatni nem akart“ — vagy jobban mondván: kiknek nevét senki sem hangoztatta, — kitörlötte; de sokkal erősebb alapon nyugszik a tisztelve sze­retett kormányzó igazságszeretete, minthogy vagy illyes fészkelődések által sértethetnék, vagy az én védelmemre szo­rulna, azért kinyilatkoztatván , hogy csak azért szólaltam fel, mert a hírlapi levelezők elménczkedéseit, rajtunk hagyni, a szülőföldem iránti kötelességeim sértésének tekintem, bizto­san remény­em , hogy Győrmegye mint eddig, úgy új kor­mányzója , új tisztikara mellett is, a törvényszabta pályán haladni fog, ha nem is lett Szabó Péter alispán. — Budán, Kisasszony hó­mán 1845. — B. K. Szombathely, jul. 25. Nem sokára anniversariumán leszünk azon nagy napnak, mellyen honunkra — a szegény­re — annyi áldást, hatalmat, gazdagságot szórni mindenha­tónak mondott satyra-nevü gyermek — a védegylet — meg-

Next