Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-08-12 / 231. szám
Kedden 231. Augustus 12. 1845. A fezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással d ft., borítékban fi fi., postán borítékban 6 fi. ez p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos Marczai Claudy-házban 46(nk szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Honoraborok I. — A pest-szegedi csatorna ügyében egy komoly szózat (Vásárhelyi Pallas. Folytatás.) Magyar dohány! Megyék. Közgyűlés Komáromban. Tisztválasztási közgyűlés Zágrábban. Budapesti Ilirharang. Kisdedovó int M.orszban toll. egyesület. Adakozások a Reguly-társaság pénztárába. Hírlapi szemle. Külföld. Nagybritannia. Spanyolország. Poroszország. Amerika. Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. Lotériákban húzott számok. Nemzeti szinházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkerte. Dunavizállás. HAGYAllOB§%IQ és ERDÉLY. A (H o n o r a t i o r o k. I.) A honoratiorok szavazatának kérdése némelly megyékben újra megpendittetett, és bár a részvét, mellyet fölhítt, távairól sem hasonlítható azon lelkesedéshez, mellyet egy pár év előtt ébresztett, több helyütt élénk vitákra nyújtott mégis alkalmat.Mi jelenleg azt tartjuk, hogy valahányszor hasonnemű kérdések megyei termekben fölhozatnak, a conservativ párt föladata mindig az marad: azokat onnét el és oda utasítani, ahova valók, t. i. a törvényhozó testekbe. Semmi sem veszélyeztette inkább honunkban a korszerű haladás ügyét, mint a túlzó pártok minduntalan megújított törekvései, annak törvény útján kívüli életbeléptetésére. Kettős tehát e kérdésre nézve azon szempont, mellyből kiindulnunk kell, és mellynek összezavarása gondosan kerülendő , mert, ha eldöntött kérdésnek tekinthetjük is azt, hogy a honoratiorok szavazatának megyei végzések útjáni megállapítása veszélyes, és semmi módon sem igazolható lépés, fenmarad még mindig annak elhatározása: mi legyen elfogadandó, ha ezen kérdés a törvényhozás pályáján megvitattatnék? Nem szándékunk ugyan azt állítani, hogy mi ez ügyet előleges fontosságúnak tekintjük. A politikai jogok kiterjesztése sokak által minden reform szükséges előzményeként hirdettetik, ebben találják minden létező bajok panaceáját! Mi részünkről erősen hiszszük, hogy e tekintetben is, mint sok másban, az előzmények a következményekkel zavartatnak össze. Ha alapelvként azon nézetet fogadjuk el, hogy a politikai jogok csak ollyanok által gyakoroltassanak, kik szellemi és anyagi biztosítékokat nyújtván, azok helyes kezelésére képeseknek mutatkoznak, akkor kétségkívüli, hogy menynyivel nagyobb azon polgárok száma, kik ezen föltétel gondos megőrzése mellett, egyes országban politikai jogok gyakorlatára hivatvák, annál virágzóbbnak kell gyanítanunk azon ország anyagi állását, annál elterjedtebbnek lakosai szellemi műveltségét is. De azt állítani, hogy mivel e föltételek mellett a politikai jogok gyakorlatának kiterjedése, a nemzetek anyagi s szellemi művelődése állapotának hérmeréséül szolgálhat, azért már elég legyen politikai jogokat osztogatni, hogy a nemzet haladása e kettős irányban biztosítva legyen, felfogásom szerint nem csekély tévedés. Ha mindazáltal a politikai jogok kiterjedésének kérdése egyszer megpendíttetik és némi rokonszenvet ébreszt, akkor kötelességévé válik a törvényhozásnak fontolóra venni: mennyi életerős igénylet létezik olly kérdésekben, mellyek gyakorta ugyancsak pártszándékból izgatási eszközként, vagy theoretikai viszketegségből indittatnak meg, de mellyek egyszer megindítva, óhajtásokat és vágyakat keltenek, mellyeket a politikai számításból kifelejtenünk nem szabad; kötelességgé válik, ha egy tényleges lépés szükségét vagy legalább lehetőségét egyszer megismerte, azt olly módon elintézni, hogy az új elemek fölvétele a fenálló viszonyok fentartásának és természetszerű kifejlődésének biztosítékává, nem pedig szétbomlásuk eszközévé váljék. Ez utóbbi nézetből önként következik az, mit már czikkünk kezdetén megérintettünk , hogy t. i. a honorariorok szavazatának kérdése törvényhozási uton kivül egyátaljában el nem dönthető. Mert milly biztosítékokat nyújthatna a fenálló viszonyok fentartására olly eljárás, melly a törvényhozó test jogainak félreismerésén vagy elnézésén alapulva, a jogbitorlás színét viselné? milly reményt nyújtana a létező viszonyok természetes kifejlődésére olly intézkedés, melly minden előkészület nélkül, jóformán anélkül, hogy annak pártolói sokoldalú fontossága iránt magukkal számot vetettek voltak, rögtönöztetnék? hol maradna a koronás fejedelem törvényes befolyása , hol a törvényhozó test alakító elemeinek összehangzása? El lenne tévesztve az ország monarchicus egységének typusa; nevelve, nem mérsékelve azon zavar, melly választások és tanácskozások körül megyéinkben divatozik; szóval : veszélyeztetve magának azon uj elemnek politikai jövendője, mellynek gondos ápolása hitvallásunk egyik föágazataihoz tartozik. De sokkal jobban, sokkal meggyőzőbben mondattak el mindezek az X.Y.Z.-könyv elfelejthetlen szerkesztőjétől: „Törvényhozás és megyei hatóság viszony ala czímü czikkében; erre utasítjuk olvasóinkat, és részünkről csak azt véljük még megemlítendőnek, hogy nézetünk szerint a fenforgó kérdés ezen részére nézve a tapasztalás nemcsak nem gyöngíthette, sőt inkább megerősítette az ott felhozott okoskodásokat, és hogy jelenleg is tökéletesen áll e tekintetben az, mit négy, öt év előtt igaznak véltünk és helyesnek hirdettünk! De mi már magának a kérdésnek lényegét illeti: szükségesnek tartjuk vizsgálni azon alapokat, mellyeken a honoratiorok szavazata iránti indítványok nyugszanak. Mi e tekintetben csak két indokot képzelhetünk, melly a kérdéses intézkedést fölhívatta. Először, azon meggyőződést hogy eljött az idő hazánkban a nemességen kivül még más polgárokat is a politikai jogok gyakorlatában részesíteni és új elemek fölvétele által a megyei viszonyok körállapotján segíteni; másodszor, hogy azok, kik sok helyütt a nemesi osztályhoz számíttatván, „nobiles et quos lex sub hac nomenclatione complectitur“ a nemesi terhekben részesíttetnek, némi joggal követelhetik, hogy a nemesi közjogokban is osztozzanak, és pedig annyival inkább, minthogy szellemi műveltségük e jogok gyakorlatára nézve némi biztosítékot nyujt. — Örömest fölteszszük, hogy midőn a honoráborok szavazata sürgettetik,ez utóbbi indokolt némi súlylyal a kérdéses indítvány pártolói előtt; szeretjük hinni, hogy politikai jogok gyakorlata körül ők is érzik a biztosítékok nélkülözhetlenségét; de kénytelenek vagyunk megvallani, hogy a biztosisíték természetére nézve velük egy véleményben nem lehetünk ! A magyar alkotmány egyik fő jelleme, hogy a politikai jogok gyakorlatát eddig is nem birtokhoz vagy vagyonhoz kötötte főleg (ámbár a „vola saniora“ iránti intézkedés, az ez iránti százados szokás és sok részletes törvény annak nagyobb befolyást tulajdonítottak , mint némellyek megismerni hajlandók) hanem azt nagyrészben személyes kiváltságtól függesztette föl. Nem föladásunk e helyütt ezen institutio jó vagy rész oldalait taglalni; de nem irtózunk kijelenteni, hogy ha a kifejlődés kellékei e tekintetben módosítást és változást igényelnének, az meggyőződésünk szerint nálunk is csak azon föltételek alatt történhetik, mellyek e tekintetben más nemzetek törvényhozásiban fölállíttattak. Mert mellőzni egy részről azon megszorításokat, mellyek a nemesi jogok legtágabb kiterjesztése mellett már némileg mégis magának a nemességnek, mint politikai institutiónak, természetében léteznek; és elfogadni másrészről azt, mi e megszorítások ellenére már a nemesség testületében is veszélyes bonyodalmakat idézett elő, t. i. a politikai jogok minden vagyon és birtokbeli biztosíték nélküli gyakorlatát, felfogásunk szerint a politikai hibák legnagyobbika lenne. Előrelátjuk ugyan, hogy számosan a honoratiorok értelmiségében fogják a biztosítékot találni, de mellőzve azt: milly csekély biztositékot nyujtana azon politikai értelmesség, mellyel, ha őszinték akarunk lenni, hazánk sebészeiben, iskolamestereiben , gazdasági tiszteiben ’sat. föltalálandunk, mi egyátalában az értelmiséget magát véve elegendő politikai biztosítéknak nem tekinthetjük! — Nincs szó, mellynek olly tágas értelme volna, mint az „értelmiség“ magasztos fogalmának; az értelmiség leghatalmasb tényezője ugyan a politikai mozgalomnak, de képzelhető az értelmiség olly neme, melly minden politikai irányzatokon kivül, sőt a fönálló viszonyokkal egyenes ellentétben áll. Gyakorlatilag szólva: képzelhető, hogy valaki igen jeles orvos, sebész, ügyvéd vagy tudós legyen, anélkül hogy egyszersmind a haza politikai viszonyainak megítéléséhez értsen, vagy azok iránt érdekkel viseltessék; de majd lehetetlen, hogy valaki birtokos legyen a nélkül, hogy magát egy bizonyos hon polgárának ne nézze, és hogy tulajdon érdekének felfogása értelmiségének hiányát némileg ne pótolja. A tudomány és az értelmiség nem függnek egyes ország fölvirágzásától, nem kötvék egyik vagy másik politikai formához , de a birtok és leginkább a fekvő birtok, az egyéneket azon országhoz, mellyen kivül szerencséjüket nem találhatják, hacsak mindentől megválni nem akarnak, mit szentnek és kedvesnek tekinteni szokásukká vált. Hatalmas rugója ez azon hazafiságnak, melly sok egyéneknél nem egyéb mint az anyagi érdeknek szellemi utón nemesítése. Ne feledjük, hogy megyei rendszerünk gépezetébe javasoltatnak a birtok nélküli honoratorok beillesztetni, és igy olly egy szerkezetbe, mellyben a fekvő birtok, a földművelés és azzal foglalkozó osztály érdekei bírnak túlnyomó- Sággal, mellyben a működés legfőbb ágazatai egyenesen az illy érdekek körül forognak! — Jól tudjuk, hogy főleg hazánkban számos birtokosnak közügyek iránti részvétlensége a fekvő birtok politikai fontossága iránti meggyőződéseket ingadozókká tette; de a kivételes állásból annyival kevésbbé meríthetni eldöntő okoskodásokat, mennyivel ,bizonyos!) , hogy az élénkebb politikai mozgalom ez anomáliát mármár némileg megszüntette, mi ismét fentebbi nézetünk támaszául szolgál. Nem is azt akarjuk állítani, hogy az értelmiséget politikai jogok osztogatásánál épen semmi tekintetbe nem kell venni, hanem csak azt, hogy olly országban, hol jelenleg is a szellemi osztályzatok inkább képviselvék, mint a valódi érdekek, hol a művelődés irányzata is a tudományos műveltségben, a gyakorlati élet igényleteinek elmellőzésével vajmi gyakran párosul, hogy olly országban — ha már politikai jogok osztogatásáról van szó — a létező nemesi kiváltság mellett, egy újat, az értelmiségi kiváltságot állítani fel, a nemességi okleveleket, egyetemi v. academiai diplomákkal, és a vagyontalan nemes prókátorok , táblabirák ’sat. számát szinte vagyontalan nemnemes prókátorokkal,sebészekkel ’sat. szaporítani, nem tenne egyebet, mint a létező zavarokat nevelni, és végre a nemzeti élet egyik fő tényezőjét, a stabilitás leglényegesb alapját, a birtokot, a vagyontalanok önkényétől föltételezni és tenni függővé, miután könnyen előre látható, hogy illy módon a nemesi birtokosnak mindig kisebbségben maradnia kell, a nemnemes pedig képviselve épen nincs. És ezzel végezvén be mai elemezésinket, a kérdés többi részleteinek megvitatását máskorra tartjuk föl magunknak. (A pest-szegedi csatorna ügyében egy komoly szózat. Vásárhelyi Páltól.) Eszközölhető-e a Tiszának a Dunával egy csatorna általi egybeköttetése Pest környékén. (Folytatás.) Feleseléssé aljasulna vitatkozásom, ha Bár minden egyes állításira felelni akarnék. Mellőzve tehát többeket, még csak azokat hozom szőnyegre, mellyekben őszinte eljárásom, azon czélból gyanusittatik, hogy állitásim hitele gyengittetvén, maga állításainak ideig óráig nagyobb hitelt biztosítson; ámde azt mondja a magyar, „nem úgy verik a czigányt," ’s e példabeszédnek értelme szerint, 1ször is azon kifakadására, melly szerint rágalomnak nyilatkoztatja azon állítást, hogy Nivo, azaz Niveau könyvei nem foglalnak eredeti mérést, felszólítom becsületére B. urat, mutassa meg, melly állításomból magyarázhatja ebeli legkisebb kétségemet? Hiszen mi ok lett volna, ezen egyszerű és minden új gyakornok által eszközölhető működés valódiságában kételkedni, még pedig akkor, midőn lényeges nehézségek körül forgott vizsgálódásom, é s javaslata körében csak úgy hemzsegett a sok ferde nézet, mint a hangyaboly, mellyeket megróni lehete. Kétségem volt, nem tagadom, azon hiú állításában, hogy B. ur egy duna tiszai csatornának első törvényes feltalálója; mert erős hitemmé vált azon meggyőződés, hogy B. ur egy a Duna és Tisza közt ásandó Ördögárkának, vagy ha jobban tetszik egy Csörszárkának *) a 19- dik században egyetlen egybitor feltalálója. 2dik rámfogás. „V. ur, úgymond Beszédes, maga számolatiban 8 lábbal mindenütt, csak hogy kisebb öszveg kerüljön ki, kevesebbre teszi az ásati mélységet, mint az én tervemben.“ Kereken tagadom , hogy én B. úr terve szerint, az ásati mélységet csak tekintetbe is vettem volna ; nem is látom át,a mi ezéiből tettem volna azt, hiszen én a főelvet támadtammeg, mellynek lerontásával természetesen semmivé lesznek minden egyéb melléknézetek és alárendelt javaslatok; az én tervem továbbá egészen különböző elven alapulván, a B. ur által tervezett ásati mélység, az általam tervezett ásati mélységgel nem is jöhet hasonlításba. Én a vizet a csatornának felső tarlányába 16—25 lábbal magasban tartom, mint a Duna vizszine, B. ur pedig azt az alább fekvő Tisza vízszíne felé ejti, ’s annál fogva, ismétlem, terveink mint egymástól homlokegyenest eltérők, a földvájás mennyiségére nézve, hasonlítgatás tárgyai nem is lehetnek. Kérem tehát, tessék ezen állítását igazolni, de nem ráfogással, hanem, mint értelmes mérnökhöz illik, azon adatnak egész terjedelmében kimutatása által, melly B. urat eljárásomnak megrovására feljogositá; mit hitele tekintetéből is tennie kell, nehogy valótlan állítások szerzőjének tartassék. adik. „Azonban, úgymond B., van V. tervének haszna, mert ebből ismerjük benső meggyőződését, hogy a soroksári dunaágat el kell zárni Pest városa egyedüli utalmára is, mert nem a hidlábakban, hanem a soroksári ág Dunatorkánák a széles és igy a csekély Dunában akad meg a jég; de V. nemetst irta és adta az országos választmánynak Budán ápril 14 dikén 1846b. kelt Dunáróli értekezésében.“ Ennek felvilágosítására meg kell jegyeznem, hogy én a Budapest között eső Dunának szabályozási tervét, a nm. országos választmánynak az 1842/1843dik évben Pozsonyban úgy, mint az az épit. főigazgatóságnál hozzájárulásomon kívül készült, bemutattam, mert arra hivatalosan utasítva valók, és ezen tervben a soroksári Dunaág nyitva hagyatott, annak vizsgálata , hogy miért? ide nem tartozik. Később nyilatkozatra lévén felszólítva a kérdéses csatorna ügyében, magánvéleményemmel oda járultam, mikép a csatornára nézve a soroksári Dunaágnak elzárása szükséges. És most már kérdem: illik-e magánnézeteimet, az ország építési igazgatóságnak tiszti tárgyaltatásokon alapuló nézeteivel identificálni, és szabad-e a tárgyaknak illy ismerethiánya mellett engem következetlenségről vádolni, és a vizek szabályozásában munkálkodott országos választmány előtt nyilvános eljárásomat gyanúsítani, B. ar legjobban fogja tudni: Ítélet hiányból-e vagy roszakaratból eredt ezen professional knowledge-je, vagy tulajdon magyarázása szerint, ezen mesterségi fogása. 4 dik. Továbbá, úgymond B. ur, ismerjük V. meggyőződése szerint a költség kiszámolást, de nem ezt irta ,az 1840 diki Athaeneumban (Figyelmezöben), valamint ehez hasonló a fővizsgálat kiszámolása is. Mire azt jegyzem meg, hogy én az 1840dik évi Figyelmezőben szintúgy, mint későbbi értekezésemben B. ur tervének alaptalanságát megmutattam; a költség ott, az igaz, csak 40 millióra, most pedig, miután biztosabb adatokhoz jutottam, 87 millióra számíttatott. De nemde megmondottam már az idézett Figyelmezőben is B. urnak, hogy ha számolásaim a valóságtól távolabb találnának esni, az csak B. ur hibája, ki adatok be *) Honunkban több helyen léteznek száraz árkok, mellyek ,Ördögárka4, ,Csörszárka4, ,Római sancz4 nevek alatt ismeretesek, ’s mellyek eredetét a legtudósb régiség búvárja sem tudja ;■ én azokat olly dugába dőlt tervek eredményének nézem , mint a mine Bur Naviglioja; minélfogva ajánlom Luczenbacher tagtársam s barátomnak, hogy eddigi kutatásitól elállván, e nyomon induljon s az igazság keresésére, bizonyossá tevén őt, hogy fáradozásit sikert fogja koronázni. — V. P.