Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-08-12 / 231. szám

Kedden 231. Augustus 12. 1845. A fezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten h­ázhoz-hordással d ft., borítékban fi fi., postán bo­rítékban 6 fi. ez p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos M­arczai Claudy-házban 46(n­k szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Honorab­orok I. — A pest-szegedi csatorna ügyében egy komoly szózat (Vásárhelyi Pal­las.­­ Folytatás.) Magyar dohány! M­egyék. Közgyűlés Komá­romban. Tisztválasztási közgyűlés Zágrábban. Budapesti Ilir­­harang. Kisdedovó int M.­orsz­ban toll. egyesület. Adakozások a Re­­guly-társaság pénztárába. Hírlapi szemle. Külföld. Nagybritan­­nia. Spanyolország. Poroszország. Amerika. Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. Lotériákban húzott számok. Nemzeti szinházi játék­­rend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkerte. Dunavizállás. HAGYAllOB§%IQ és ERDÉLY. A (H o n o r a t i o r o k. I.) A honoratiorok szava­zatának kérdése némelly megyékben újra megpendittetett, és bár a részvét, mellyet fölhítt, távairól sem hasonlítható azon lelkesedéshez, mellyet egy pár év előtt ébresztett, több helyütt élénk vitákra nyújtott mégis alkalmat.Mi jelenleg azt tartjuk, hogy valahányszor hasonnemű kérdések megyei termekben fölhozatnak, a conservativ párt föladata mindig az marad: azokat onnét el és oda utasítani, a­hova valók, t. i. a tör­vényhozó test­ek­be. Semmi sem veszélyeztette inkább ho­nunkban a korszerű haladás ügyét, mint a túlzó pártok mind­untalan megújított törekvései, annak törvény útján kívüli életbeléptetésére. Kettős tehát e kérdésre nézve azon szem­pont, mellyből kiindulnunk kell, és mellynek összezavarása gondosan kerülendő , mert, ha eldöntött kérdésnek tekint­hetjük is azt, hogy a honoratiorok szavazatának megyei vég­zések útjáni megállapítása veszélyes, és semmi módon sem igazolható lépés, fenmarad még mindig annak elhatározása: mi legyen elfogadandó, ha ezen kérdés a törvényhozás pá­lyáján megvitattatnék? Nem szándékunk ugyan azt állítani, hogy mi ez ügyet előleges fontosságúnak tekintjük. A politikai jogok kiterjesz­tése sokak által minden reform szükséges előzményeként hir­­dettetik, ebben találják minden létező bajok panaceáját! Mi részünkről erősen hiszszük, hogy e tekintetben is, mint sok másban, az előzmények a következményekkel zavartatnak össze. Ha alapelvként azon nézetet fogadjuk el, hogy a po­litikai jogok csak ollyanok által gyakoroltassanak, kik szel­lemi és anyagi biztosítékokat nyújtván, azok helyes kezelésé­re képeseknek mutatkoznak, akkor kétségkívüli, hogy meny­nyivel nagyobb azon polgárok száma, kik ezen föltétel gon­dos megőrzése mellett, egyes országban politikai jogok gya­korlatára hivatvák, annál virágzóbbnak kell gyanítanunk azon ország anyagi állását, annál elterjedtebbnek lakosai szellemi műveltségét is. De azt állítani, hogy mivel e fölté­telek mellett a politikai jogok gyakorlatának kiterjedése, a nemzetek anyagi s szellemi művelődése állapotának hérme­­réséül szolgálhat, azért már elég legyen politikai jogokat osztogatni, hogy a nemzet haladása e kettős irányban bizto­sítva legyen, felfogásom szerint nem csekély tévedés. Ha mindazáltal a politikai jogok kiterjedésének kérdése egyszer megpendíttetik és némi rokonszenvet ébreszt, akkor köteles­ségévé válik a törvényhozásnak fontolóra venni: mennyi élet­erős igénylet létezik olly kérdésekben, mellyek gyakorta ugyancsak pártszándékból izgatási eszközként, vagy theo­­retikai viszketegségből indittatnak meg, de mellyek egyszer megindítva, óhajtásokat és vágyakat keltenek, mellyeket a politikai számításból kifelejtenünk nem szabad; kötelességgé válik, ha egy tényleges lépés szükségét vagy legalább lehe­tőségét egyszer megismerte, azt olly módon elintézni, hogy az új elemek fölvétele a fenálló viszonyok fentartásának és természetszerű kifejlődésének biztosítékává, nem pedig szét­bomlásuk eszközévé váljék. Ez utóbbi nézetből önként következik az, mit már czik­­künk kezdetén megérintettünk , hogy t. i. a honorariorok sza­vazatának kérdése törvényhozási uton kivül egyátaljában el nem dönthető. Mert milly biztosítékokat nyújthatna a fenálló viszonyok fentartására olly eljárás, melly a törvényhozó test­ jogainak félreismerésén vagy elnézésén alapulva, a jogbitor­lás színét viselné? milly reményt nyújtana a létező viszonyok természetes kifejlődésére olly intézkedés, melly minden elő­készület nélkül, jóformán a­nélkül, hogy annak pártolói sok­oldalú fontossága iránt magukkal számot vetettek voltak, rög­­tönöztetnék? hol maradna a koronás fejedelem törvényes be­folyása , hol a törvényhozó test alakító elemeinek összehang­­zása? El lenne tévesztve az ország monarchicus egységének typusa; nevelve, nem mérsékelve azon zavar, melly válasz­tások és tanácskozások körül megyéinkben divatozik; szó­val : veszélyeztetve magának azon uj elemnek politikai jö­vendője, mellynek gondos ápolása hitvallásunk egyik föága­­zataihoz tartozik. De sokkal jobban, sokkal meggyőzőbben mondattak el mindezek az X.Y.Z.-könyv elfelejthetlen szer­kesztőjétől: „Törvényhozás és megyei hatóság vi­szony ala czímü czikkében; erre utasítjuk olvasóinkat, és részünkről csak azt véljük még megemlítendőnek, hogy né­zetünk szerint a fenforgó kérdés ezen részére nézve a tapasz­talás nemcsak nem gyöngíthette, sőt inkább megerősítette az ott felhozott okoskodásokat, és hogy jelenleg is tökéletesen áll e tekintetben az, mit négy­­, öt év előtt igaznak véltünk és helyesnek hirdettünk! De mi már magának a kérdésnek lényegét illeti: szük­ségesnek tartjuk vizsgálni azon alapokat, mellyeken a ho­noratiorok szavazata iránti indítványok nyugszanak. Mi e tekintetben csak két indokot képzelhetünk, melly a kérdé­ses intézkedést fölhívatta. Először, azon meggyőződést hogy eljött az idő hazánkban a nemességen kivül még más polgárokat is a politikai jogok gyakorlatában részesíteni és új elemek fölvétele által a megyei viszonyok körállapotján segíteni; másodszor, hogy azok, kik sok helyütt a nemesi osztályhoz számíttatván, „nobiles et quos lex sub hac no­­menclatione complectitur“ a nemesi terhekben részesíttetnek, némi joggal követelhetik, hogy a nemesi közjogokban is osz­tozzanak, és pedig annyival inkább, minthogy szellemi mű­veltségük e jogok gyakorlatára nézve némi biztosítékot nyujt. — Örömest fölteszszü­k, hogy midőn a honoráb­orok szava­zata sürgettetik,ez utóbbi indok­olt némi súlylyal a kérdéses indítvány pártolói előtt; szeretjük hinni, hogy politikai jogok gyakorlata körül ők is érzik a biztosítékok nélkülözhetlen­­ségét; de kénytelenek vagyunk megvallani, hogy a biztosi­­síték természetére nézve velük egy véleményben nem lehe­tünk ! A magyar alkotmány egyik fő jelleme, hogy a politikai jogok gyakorlatát eddig is nem birtokhoz vagy vagyonhoz kötötte főleg (ámbár a „vola saniora“ iránti intézkedés, az ez iránti százados szokás és sok részletes törvény annak na­gyobb befolyást tulajdonítottak , mint némellyek megismerni hajlandók) hanem azt nagyrészben személyes kiváltságtól függesztette föl. Nem föladásunk e helyütt ezen institutio jó vagy rész oldalait taglalni; de nem irtózunk kijelenteni, hogy ha a kifejlődés kellékei e tekintetben módosítást és változást igényelnének, az meggyőződésünk szerint nálunk is csak a­­zon föltételek alatt történhetik, mellyek e tekintetben más nemzetek törvényhozásiban fölállíttattak. Mert mellőzni egy részről azon megszorításokat, mellyek a nemesi jogok leg­­tágabb kiterjesztése mellett már némileg mégis magának a nemességnek, mint politikai institutiónak, természetében lé­teznek; és elfogadni másrészről azt, mi e megszorítások el­lenére már a nemesség testületében is veszélyes bonyodalma­kat idézett elő, t. i. a politikai jogok minden vagyon és bir­tokbeli biztosíték nélküli gyakorlatát, felfogásunk szerint a politikai hibák legnagyobbika lenne. Előrelátjuk ugyan, hogy számosan a honoratiorok értelmiségében fogják a biz­tosítékot találni, de mellőzve azt: milly csekély biztositékot nyujtana azon politikai értelmesség, mellyel, ha őszinték aka­runk lenni, hazánk sebészeiben, iskolamestereiben , gazda­sági tiszteiben ’sat. föltalálandunk, mi egyátalában az ér­telmiséget magát véve elegendő politikai biztosítéknak nem tekinthetjük! — Nincs szó, mellynek olly tágas értelme volna, mint az „értelmiség“ magasztos fogalmának; az ér­telmiség leghatalmasb tényezője ugyan a politikai mozga­lomnak, de képzelhető az értelmiség olly neme, melly min­den politikai irányzatokon kivül, sőt a fönálló viszonyokkal egyenes ellentétben áll. Gyakorlatilag szólva: képzelhető, hogy valaki igen jeles orvos, sebész, ügyvéd vagy tudós legyen, a­nélkül hogy egyszersmind a haza politikai viszo­nyainak megítéléséhez értsen, vagy azok iránt érdekkel visel­tessék; de majd lehetetlen, hogy valaki birtokos legyen a nélkül, hogy magát egy bizonyos hon polgárának ne nézze, és hogy tulajdon érdekének felfogása értelmiségének hiányát némileg ne pótolja. A tudomány és az értelmiség nem függ­nek egyes ország fölvirágzásától, nem kötvék egyik vagy másik politikai formához , de a birtok és leginkább a fekvő birtok, az egyéneket azon országhoz, mellyen kivül szeren­cséjüket nem találhatják, hacsak mindentől megválni nem akarnak, mit szentnek és kedvesnek tekinteni szokásukká vált. Hatalmas rugója ez azon hazafiságnak, melly sok egyé­neknél nem egyéb mint az anyagi érdeknek szellemi utón ne­mesítése. Ne feledjük, hogy megyei rendszerünk gépezetébe javasoltatnak a birtok nélküli honorat­orok beillesztetni, és igy olly egy szerkezetbe, mellyben a fekvő birtok, a földmű­velés és azzal foglalkozó osztály érdekei bírnak túlnyomó- Sággal, mellyben a működés legfőbb ágazatai egyenesen az illy érdekek körül forognak! — Jól tudjuk, hogy főleg ha­zánkban számos birtokosnak közügyek iránti részvétlensé­ge a fekvő birtok politikai fontossága iránti meggyőződése­ket ingadozókká tette; de a kivételes állásból annyival ke­­vésbbé meríthetni eldöntő okoskodásokat, mennyivel ,bizo­nyos!) , hogy az élénkebb politikai mozgalom ez anomáliát mármár némileg megszüntette, mi ismét fentebbi nézetünk támaszául szolgál. Nem is azt akarjuk állítani, hogy az ér­telmiséget politikai jogok osztogatásánál épen semmi tekin­tetbe nem kell venni, hanem csak azt, hogy olly országban, hol jelenleg is a szellemi osztályzatok inkább képviselvék, mint a valódi érdekek, hol a művelődés irányzata is a tudo­mányos műveltségben, a gyakorlati élet igényleteinek elmel­­lőzésével vajmi gyakran párosul, hogy olly országban — ha már politikai jogok osztogatásáról van szó — a létező ne­mesi kiváltság mellett, egy újat, az értelmiségi kiváltságot állítani fel, a nemességi okleveleket, egyetemi v. academiai diplomákkal, és a vagyontalan nemes prókátorok , táblabirák ’sat. számát szinte vagyontalan nemnemes prókátorokkal,se­bészekkel ’sat. szaporítani, nem tenne egyebet, mint a létező zavarokat nevelni, és végre a nemzeti élet egyik fő ténye­zőjét, a stabilitás leglényegesb alapját, a birtokot, a vagyon­talanok önkényétől föltételezni és tenni függővé, miután kön­nyen előre látható, hogy illy módon a nemesi birtokosnak mindig kisebbségben maradnia kell, a nemnemes pedig kép­viselve épen nincs. És ezzel végezvén be mai elemezésinket, a kérdés többi részleteinek megvitatását máskorra tartjuk föl magunknak. (A pest-szegedi csatorna ügyében egy komoly szózat. Vásárhelyi Páltól.) Eszközölhető-e a Tiszának a Dunával egy csatorna általi egybeköttetése Pest környékén. (Folytatás.) Feleseléssé al­jasulna vitatkozásom, ha B­­ár minden egyes állításira felelni akarnék. Mellőzve tehát többeket, még csak azokat hozom szőnyegre, mellyekben őszinte eljárásom, azon czélból gya­­nusittatik, hogy állitásim hitele gyengittetvén, maga állítá­sainak ideig óráig nagyobb hitelt biztosítson; ámde azt mondja a magyar, „nem úgy verik a czigányt," ’s e példabe­szédnek értelme szerint, 1ször is azon kifakadására, melly szerint rágalomnak nyilatkoztatja azon állítást, hogy Nivo, azaz Niveau köny­vei nem foglalnak eredeti mérést, felszólítom becsületére B. urat, mutassa meg, melly állításomból magyarázhatja ebeli legkisebb kétségemet? Hiszen mi ok lett volna, ezen egy­szerű és minden új gyakornok által eszközölhető működés valódiságában kételkedni, még pedig akkor, midőn lénye­ges nehézségek körül forgott vizsgálódásom, é s javaslata körében csak úgy hemzsegett a sok ferde nézet, mint a han­gyaboly, mellyeket megróni lehete. Kétségem­ volt, nem ta­gadom, azon hiú állításában, hogy B. ur egy dun­a ti­szai csatornának első törvényes feltalálója; mert erős hitemmé vált azon meggyőződés, hogy B. ur egy a Duna és Tisza közt ásandó Ördögárkának, vagy ha jobban tetszik egy Csörszárkának *) a 1­9- dik században egyetlen egybitor feltalá­lója. 2dik rámfog­ás. „V. ur, úgymond Beszédes, maga számolatiban 8 lábbal mindenütt, csak hogy kisebb öszveg kerüljön ki, kevesebbre teszi az ásati mélységet, mint az én tervemben.“ Kereken tagadom , hogy én B. úr terve szerint, az ásati mélységet csak tekintetbe is vettem volna ; nem is látom át,a mi ezéiből tettem volna azt, hiszen én a főelvet támadtam­­meg, mellynek lerontásával természetesen semmivé lesznek minden egyéb melléknézetek és alárendelt javaslatok; az én tervem továbbá egészen különböző elven alapulván, a B. ur által tervezett ásati mélység, az általam tervezett ásati mély­séggel nem is jöhet hasonlításba. Én a vizet a csatornának felső tarlányába 16—25 lábbal magasban tartom, mint a Duna vizszine, B. ur pedig azt az alább fekvő Tisza vízszíne felé ejti, ’s annál fogva, ismétlem, terveink mint egymástól homlokegyenest eltérők, a földvájás mennyiségére nézve, hasonlítgatás tárgyai nem is lehetnek. Kérem tehát, tessék ezen állítását igazolni, de nem rá­­fogással, hanem, mint értelmes mérnökhöz illik, azon adat­nak egész terjedelmében­ kimutatása által, melly B. urat el­járásomnak megrovására feljogositá; mit hitele tekintetéből is tennie kell, ne­hogy valótlan állítások szerzőjének tar­­tassék. adik. „Azonban, úgymond B., van V. tervének haszna, mert ebből ismerjük benső meggyő­ződését, hogy a soroksári dunaágat el kell zárni Pest városa egyedüli utalmára is, mert nem a hidlábakban, hanem a soroksári ág D­unatorkánák­ a széles és igy a csekély Du­nában akad meg a jég; de V. nem­­etst irta és adta az országos választmánynak Budán áp­­ril 1­4 dikén 184­6b. kelt Dunáróli értekezé­sében.“ Ennek felvilágosítására meg kell jegyeznem, hogy én a Budapest között eső Dunának szabályozási tervét, a nm. or­szágos választmánynak az 1842/18­43dik évben Pozsonyban úgy, mint az az épit. főigazgatóságnál hozzájárulásomon kí­vül készült, bemutattam, mert arra hivatalosan utasítva va­lók, és ezen tervben a soroksári Dunaág nyitva hagyatott, annak vizsgálata , hogy miért? ide nem tartozik. Később nyilatkozatra lévén felszólítva a kérdéses csatorna ügyében, magánvéleményemmel oda járultam, mikép a csatornára néz­v­e a soroksári Dunaágnak elzárása szükséges. És most már kérdem: illik-e magán­­­nézeteimet, az ország építési igazgatóságnak tiszti tárgyaltatásokon alapuló nézeteivel identificálni, és szabad-e a tárgyaknak illy isme­rethiánya mellett engem következetlenségről vádolni, és a vizek szabályozásában munkálkodott országos választmány előtt nyilvános eljárásomat gyanúsítani, B. ar legjobban fogja tudni: Ítélet hiányból-e vagy rosz­akaratból eredt ezen pro­fessional knowledge-je, vagy tulajdon magyarázása szerint, ezen mesterségi fogása. 4 dik. Továb­bá, úgymond B. ur, ismerjük V. meggyőződése szerint a költség kiszámolást, de nem ezt irta ,az 18­4­0 d­i­k­i Athaeneumban (Figyelmezöben), valamint ehez hasonló a fővizs­gálat kiszámolása is. Mire azt jegyzem meg, hogy én az 1840dik évi Figyelmezőben szintúgy, mint későbbi ér­tekezésemben B. ur tervének alaptalanságát megmutattam; a költség ott, az igaz­, csak 40 millióra, most pedig, miután biztosabb adatokhoz jutottam, 87 millióra számíttatott. De nemde megmondottam már az idézett Figyelmezőben is B. urnak, hogy ha számolásaim a valóságtól tá­­volabb találnának esni, az csak B. ur hibája, ki adatok be­ *) Honunkban több helyen léteznek száraz árkok, mellyek ,Ördögárka4, ,Csörszárka4, ,Római sancz4 nevek alatt ismeretesek, ’s mellyek eredetét a legtudósb régiség búvárja sem tudja ;■ én azokat olly dugába dőlt tervek eredményének nézem , mint a mine B­­ur Naviglioja; minélfogva ajánlom Luczenbacher tagtársam s barátomnak, hogy eddigi kutatásitól elállván, e nyomon induljon s az igazság keresésére, bizonyossá tevén őt, hogy fáradozásit siker­t fogja koronázni. — V. P.

Next