Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-02 / 260. szám
218 utóbb vámfizetésre kell magunkat elhatároznunk ,3). Mert valamint más országokban is pénzbe kerül az országos utakra és hidakra szükséges kő, kavics, fa és munka, úgyszinte mindezek nálunk is pénzbe kerülnek, és ezeket akárkitől is ingyen kívánni akarni, czéltalan és csalékony képzelgés. Azonban a vámfizetést szinte csak országos törvény által határozhatni el. Ha pedig ezen országos vámfizetés törvény által kimondva és rendszerezve lesz, akkor azonnal lesz honnan fizetni az útbiztosság személyzetét is; akkor épen csak az fizet, ki az utat használja és rontja, akkor hihető az is hogy országos rész utainkból jó utak fognak válni, de a nélkül soha, habár Argus szemei őrködjenek is az utak felett. Mert akár miként számoljunk, a közmunkáktól( igazságosan sokat és nagyszerűt várni nem lehet 14), a sónak fölemelt ára pedig mindezekre nem elegendő. Továbbá azon sokszor tett ellenvetés, hogy most némelly vámtulajdonosok és városok itvámot szednek, de jó utat mégsem csináltatnak, — nem ok a vámnemfizetésre, hanem ok a panaszra a hanyag vámtulajdonosok ellen, melly panasznak bizonyosan lesz orvoslása, hahogy az országos utibiztosság az illy panaszok orvoslására is fel fog hatalmaztatok Ezenkívül pedig én a vámfizetést a hajózható folyóvizekre is kiterjeszteni szükségesnek és igazságosnak tartom. Mert ha a városok a hajóktól csak azért is szedhetnek vámot, mivel részpartjaikon megállották, mennyivel inkább megkívánhatja ezt az ország ott, hol a folyót sok költségeivel szabályozta, és a hajózhatást minden veszély ellen biztosította15. Gömörből. R.Szombat, sept. 14. Közelebb befejezett évnegyedes közgyűlésünk legnevezetesb tárgya volt a katonai karhatalom használhatása iránti helytanácsi intézmény. Nálunk sem hiányoztak érzelgő beszédek; olyasmiket törekvének amaz ismeretes intézményben feltalálni, mikről amaz intézvény kelésekor talán senki sem álmodozott; leginkább féltve jön a törvényhatósági autonómia, az alkotmányos élet garantiája, a szólásszabadság, a szabad tisztválaszthatás és a követi utasítások hazafias szelleme. Az intézmény jótékonyságát tolmácsolni senkinek sem juta eszébe, ellenben annak árnyékoldalai mindenünnen kikutatva lőnek, és így csoda-e, ha megyénkben ez intézménynek buknia kellett. A napirenden lévő kérdések megoldásával foglalatoskodó t.biránk előterjesztése nyomán Gömör megye az intézmény törvénytelensége ellen felírást határozva, a katonai karhatalom alkalmazását előrelátható esetekben a megyei közönség jogai közt sértetlenül kiváná fentartatni, előre nem látható esetekben pedig alkalmazását egyedül szalispáni hivatalnak engedé meg. Szólott ugyan kettő az intézmény mellett is, azonban erőtlenül. Elnöklőit fölsp, helyettesünk jogait mindaddig, míg azok országgyűlésileg el nem határoztatnak, megszoríttatni nem engedhetvén, megyei végzésünk ellen, hivatalos állásánál fogva óvást tett, és óvásának történt kijelentésével megelégedve, nehogy az úgyis hosszasan vitatott tárgyat újabban felelevenítse, annak jegyzőkönyvbe iktatásától elállott. De másnap a jegyzőkönyv hitelesítésekor egyik tekintélyes b t.biránk, a tett óvás iránti felvilágosítást kérő ismételt felszólítására, jogaira figyelmeztetett elnökünk, és tett óvásának jegyzőkönyvbe iktatását sürgette. Az ellenzék emberei hivatkozónak e kívánságnál a blágos elnök előbbi napon tett kijelentésére , hivatkozónak a közgyűlés végzése elleni óvás fel nem vehetésére; de a többség, mellyhez az e kérdésnél elhallgatott tisztviselői kart is örömmel számítjuk, az óvás jegyzőkönyvbe iktatását elhatározta , maga biztosítására kimondván jegyzőkönyvileg a tett óvás törvényelleniségét. Ezen intézmény tárgyalása közben Hontmegyének közelebbi gyűlése is szóba hozatott; az ellenzék feje jelentést ten a honfi gyűlés szomorú eseményéről; tudata a cikkel, mikép Hontmegye sérelmet szenvedett erdei, ügyök pártolására magánpecsétek alatt kelt levelekben felszólítván a testvérmegyéket, ’s mivel, úgymond, e megkereső levél Gömörmegye rendűihez nem érkezett, ’s mint igen hihető, az illető postahivataloknál lefoglaltaték, Hontmegyének, vagy a szomszéd Nógrádnak tudakozódó levelet indítványozott küldetni. Hontmegyének siralmasan festett állása ’s a nagy szónoki szavak ez egyszer elhangzanak, ’s mi magánhireken biztosan elindulhatni nem hittünk. — Csongrádnak a koronás fejedelem honunkban is lakását sürgető felszólalását pártoltuk,’s a legjobb fejedelmet a nemzet legforróbb óhajtása teljesítésére jobbágyi alázattal megkérni határoztuk. — Ez alkalommal örömmel hajlottak a tanácskozórk fenséges nádorunk ötven éves hivataloskodása ünnepélyén fényes küldöttségek által résztvenni, örömmel fogadók az e tisztelkedésre felhívó elnök eslaga indítványát, ’s a leendő küldöttség elnökéül egyes akarattal magát az indítványozó elnököt hivák fel. — Zalamegyének a részek tettleges visszakapcsolása iránti felszólítását pártolva, hasonértelmű felírást határozónk tétetni. — A skontrát elnökünk, hogy annyiszor megújított kívánsága teljesedjék, e gyűlés folyama alatt csakugyan elővette. — Számos tárgy maradt fen jövő gyűlésre beadandó; elnökünk azonban hanyagabb tisztviselőinket nem rótta meg, csak általánosan hívá fel őket, az elmaradt tárgyak elintézése körüli nagyobb buzgóságra. Erősen hiszszük, hogy az általános buzdítás megtermendi óhajtott gyümölcseit; hiszszük ezt azért is, mert főjegyzőnknek a hivatalos eljárások és hivatalbeli pontosság tekintetében írásba foglalt javaslata akiknél viszhangra talált, é s kétkedni nem lehet, mikép a tisztviselők kötelessége kidolgozásával megbízott választmány, munkálatában a pontos hivataloskodás alapelvei letételével lassan mozgó megyei rendszerünk kerekeinek uj és gyorsabb erőt adand. A közerőt, az e tekintetben kiküldte volt biztosság munkálatát beadván, valahára összeiratva találjuk.A megyei közönségünk által elfogadott választmányi munkálat szerint, az egy negyed teleknél kisebb úrbéri állománynyal bíró jobbágyok, házuktól mint zsellérek hat gyalog nappal, föld és rét külső birtokoktól pedig, a szerint, a mint első, második vagy harmadik osztályzatú helységben laknak, minden 4, 5 vagy 6 hold föld-, illetőleg rét-birtok után egy egy gyalog nappal lesznek megrovandók; e mennyiség szükség esetében marhás napokkal, minden egy marhás napot három gyalog napba számítva, lesznek ledolgozandók. A választmányt e javaslattételre az indította, hogy ha megyénkben, hollánd, ‘/ífiod, 1/32 ed és l/46od részes jobbágylelkek nagyobb menynyiségben találtatnak, a jobbágyházhelyre rótt 12 marhás nap arányában rovatnának meg ide tört számú jobbágytelkek, akkor nemcsak munkájok teljesen haszonvehetlenné válnék, de illy jobbágy állapota a pusztaházzal bíró zsellér állásánál is sokkal kedvezőbb lenne, mi a törvényhozás czélja nem volt ’s akaratja nem lehetett. Ez elvet alkalmazó a választmány a mezővárosokra is, mellyekben az egyes földdarabok szabad adásvevése, ’s igy a birtok naponkinti változása a közmunka kivetését különben lehetlenné tenné; e mezővárosokban minden, külön házat bíró mint zsellér 6 nappal leszen megrovandó, az összes városi birtokból pedig jobbágyházhelyek munkáltatván ki, az igy kitudandó házhelyek számához képest a városi birtokra összesen eső szekeres napszámok az összes lakosságra lesznek kivetendők, annak részletes felosztását a városi hatóság kezelvén, ez lészen az összes munkáért felelős. Ezen elvekhez alkalmazott összeírási lajstrom szükséges mennyiségű példányokban kinyomatni és az illető biztosságoknak elosztatni rendeltetett. — Jövő évnegyedes gyűlésünk december 1ső napján Pelsüczön veendi kezdetét, ezt előző héten törvényszékek fogván tartatni. (Uj életremény a vízben haldokló tiszai vidékre Borsodban.) Kihonunk tiszai vidékét csüngő kalászokkal’s övig érő fűvel borítva a haldús folyam két partjain természeti pompájában valaha látta: az ennek birtokában nem fog sem az Izrael tejjel ’s mézzel folyó kanaánja, sem a Jósen földje után sóhajtani. Sűrű keresztek, tömött kalangyok , mint termékeny fa alatt a lerázott gyümölcs, terülnek el itt hoszan szélesen ; A boglyák, petrenczék, rudasok csűrök alakú rakása emelkednek; amott egy egy robogós-ingű munkás fiával a közel helységnek, ki izmos markában vasvilla nyelet szorítva, napperselte képpel és meztelen háttal lebeg madárkönnyüséggel a magas csúcson a lába alá gyűrt szénarakást csinolgatva. Kenyérdús szántóföldek jobbrul, fűvel bársonyló térek balrul és viszont. Mézelő bogarak tanyáji megannyi köpűfaluk csátéval födött köpükunyhócskákból sorban az ezernemű orvosién illatú virágok abroszán a rekettyes füzerdők enyhében kedvesen lepik meg az itt járatlant. Mennyi kellem, mennyi éldelet! mi mellett a szüntelen mozgásban levő tiszta sikföldi levegő megelégedés leheletével duzzasztja a kebelt. De most hiába keresnéd sóvár szemekkel e kies édent. Most a hímes rétek helyén undok békanyál, vízhozta rothadt széna-iszap, áporodott zöld sár, dögleletes mocsár-bűz, az itt ott lengő csuha közt bőrleveleivel öles magasságú vizár tölibe tenyereit vizi tök, öszszefolyt indáju sólyom, ez a szegénység vizi gesztenyéje , sűrű hínár közt szatolvasás, vizi poklyárul bundásodott háromélű csáté— ez a tiszamelléki takarmány most, mellynek gyűjtésével izzad már ezentúl késő őszig a gazda, hogy a közelgő télen legyen mégis valami, a mit marhája megegyék. ’S ez fájdalom már sik évre van igy folytonosan. Meddig tart igy? szorongó szívvel kérdi a jámbor földművelő, ’s ezt kérdi a száz esztendős kalendariumtul, a csíziótul, a planétáktul, a judákosoktul, a boldog múltat emlegető nagy apóstul ’s végre hogy mindent megkísértsen, a Csokonai vitéz Mihály Debreczenben felállított ’s csudatevőnek hiresztelt képétől is, és mindezek után papjától is. Van sóhajtás, sopánykodás, tanakodás, mit a tekintélyesebb öreg ezzel szokott befejezni: csak bízzunk Istenben, szent megelégedést láttatva azon, ha a hitet és reményt egy jobb jövő felöl illy bús időben is , az ó testamentomi lábon ingatlanul megtarthatja. Csak várjuk hát és szivszakadva várjuk mint Noé hajónépe a szabadulás kétségtelen jeleivel érkezendő, de mind ez ideig távolban maradt hollót ’s milly öröm illy kétes várakozásban , olajággal közelgő galambot láthatni. Ez örömnek valánk osztályos folyó hó 16án T.Kesziben kir. tanácsnok Gencsy József urnál, hova Borsodmegye e tárgyban megyeileg kiküldött első alispánja négyesi Szepessy László ur a tiszamelléki borsodi birtokosokat egybehívó, ’s munkás részvételt tanúsító elnöklete alatt nyomos tanácskozást tarra, minek eredménye jön, hogy a dobi gr. Andrásy-féle fegyülés nyomán több vagyonnal és észerővel tekintetes, leginkább birtokilag érdeklett uraságoknak kötelezvény erejű aláírásával a borsodi tiszaszabályozási társulat is megszületett *). Elnökül a tárgyat mély *) Bárcsak Beregről, Ugocsáról, Szabolcs felső részéről, Ungról, Csongrád és Torontálról, hallhatnánk illy örvendetes füreket. Mozogjunk barátim, ha boldogulni akarunk; azt a védegyleti tüzet például vigyük által a Tiszára, egyéb vizeinkre, és egy szóval közlekedési eszközeinkre, és virágzani fog a hon! Az, mit a védegylet akarna, tudniillik gyárak, árvizeink miatt küzhödt levegőnk , nyakunkig érő sarunk , járhatlan ütmük között virágzani csakugyan nem fognak, vizeinket pedig gyárak nélkül issza !") Vonatkozva is a jegyzetünkre egyetértünk, azon hozzáadással, hogy vámot fizetnünk is, dolgoznunk is kellene, ha sok és jó utat akarunk , minél előbb. Aki a ráeső közmunkát nem akarja ledolgozni vagy dolgoztatni, váltsa meg, de ingyen közmunka nélkül útjaink nem lesznek olly nagy mennyiségben mint szükséges. — Gr. D. E. w) A felálló törvénynek annyi hasznát tartozunk venni, mennyit lehet. — Gr. I. E.0 Ez talán még bővebben megfontolandó, mert kérdés: vájjon hozna-é az illyen vám valami olly nevezetes sommát, melly miatt az eddigi vizi szabad közlekedés nehezítése és terhelése tanácsosnak mutatkozhatnék. — Gr. D. E. belátással ’s helyes tapintattal felfogni ’s hőn pártolni tudó Gencsy József kir. tan., ki meggyőződést terjesztő szavakkal adá elő, mikép csak mi magunk igyekezetfeszítve akarjuk a kormány segítő karokkal pártolandja az üdvös szándékot — választmányi tagokut pedig Ferenczy Antal egri káptal. uradalmi praef., Herke Lajos hg Kóburg uradalmi, Kis Károly kassai püspökség uradalmi ügyésze, Édes Albert tarjáni ref. pap, ’s jegyzőül Paulkovics Pál egri káptal. Borsodmegyei ügyésze kéretett meg. Kik is a tovább teendők mozgatásával megbizatván, a társaság d. u. öt órakor a házi ur magyar szívességgel gazdag asztalától széjjel oszlott. Magokkal vivék a jelenvoltak azon buzgó óhajtást, hogy fönséges nádorunkat, ki tiszai vidékünk árva ügyét magas pártfogására méltatá , honunk boldogságára, ’s a nagy és telekkel nemes grófot, tiszaszabályozási kir. biztos Széchenyi Istvánt éltesse Isten mind addig, mig a legmélyebb vizár alatt fekvő mocsár is annyira ki nem szárittatik, hogy fenekén virulandó szelíd füvek virágiból köthessen Tiszánk nymphája hálakoszorut számukra. A horvát-slavoniai tartománygyülészet, melly —mikép lapunkban is már érintők —f. évi sept. 23án vala kezdetét veendő — a sept. 24kei zágrábi német politikai újság után im ezeket közöljük: Zágráb, Horvát-, Tót- és Dalmátországok hongyülése, mellyet ez országok lakóinak nagy része rég óhajtva várt, ’s mellyhez a legszebb reményeket kapcsolta, tegnap szokásos ünnepélyességgel nyittatott meg. A hongyülés üléseinek helyéül a megyei terem helyett az itteni színházi épület táncztereme határoztatok, ’s e czélra kellőleg és fényesen elrendeztetek. A kerek és tágas terem belső tere öt asztalt foglal magában, mellyeknél ez országok egyházi és világi méltóságai , mágnás és főhivatalnokai, megye káptalan- és városhatósági követek, végre a távollevő mágnások képviselői ülnek. E tér a teremnek szobrai mellett közösleg elhúzódó sorompók által van a kültértöl elválasztva, melly utolsó, valamint a felső karzat is , a tanácskozásokban részt nem vevő ’s a hongyülésen szavazattal nem biró rendek és hallgatók számára van rendelve. — Már régebben aggodalmat szült ama hír, mikép a turopolyaiak a hongyülésre Zágrábba jövendnek, hogy beavatkozásuk által a honi törv.hatóságok indítványait és szavazatit ’s a szavazatképes tekintélyeket semlegesítsék, és több tervhatóság követei azon utasítással vannak ellátva, hogy azon esetben, ha a köznemesség a tanácskozásokban részt fogna venni, a gyűlést hagyják el. Bánó excja mindazáltal megnyugtató a trendeket azon nyilatkozatával: mikép a turopolyaiak ha csakugyan eljőnének, csupán mint hallgatók fognak a sorompón kívüli helyre bocsáttatni. —’S valóban láttunk is tegnap, midőn az országos rendek, a bán, báni helyettes és zágrábi püspöki excsokkal, a hongyülés megnyitása előtt a báni épületből ünnepélyes „Veni Sanctez-ra a Márkegyházba indultak , e menettel néhány száz felfegyverzett köznemest is a megyeházból a templomba, ’s később innen a gyűlésterembe vonulni, hol részint a két karzaton szélestek el, részint a terem alsó térén a sorompón belül foglaltak helyet. Miután ő excja ez országok bánja a gyűlést egy beszéddel, mellyet később közölhetni reményünk van, megnyitá, fölkeltek Varasdmegye követei ’s kinyilatkoztaták: „hogy miután a köznemességet, nem mint ígérve volt, csupán nézökül ’s a sorompókon kivül, hanem a belső téren a hongyülésre bánt levelek által meghívottak helyén,s igy mint a hongyülés tagjait szemlélik, utasításuk következtében a gyűlésen nem lehetnek jelen, mire mindkét követ a gyülésteremet csakugyan elhagyta. Ezután az országok protonotariusa legfensőbb kir. leiratot olvasott fel, melly ez országok öszszegyűlt képviselőinek hongyűlések rendezését teszi kötelességül. A törvényczikkeket kísérő helytartó-tanácsi intézvény felolvasását tüszint az utolsó magyar országgyűlésen hozott törvények deák nyelvem kihirdetése követé. A törvényczikkék háborítatlan felolvasása után bány excra az ülést azon észrevétellel oszlatta föl, hogy a legközelebbi ülésekben e térs-országok követeinek jelentései a múlt magyar országgyűlést illetőleg fognak olvastatni és tárgyaltatni. BUDAPESTI HÍRHARANG. Múlt hétfőn Budán a krisztinavárosi márványlépcső közelében furcsa jelenetnek valánk szemtanúi. Egy cseh és német szegényebb kézműves összezördülvén, olly válogatott kifejezésekkel halmozák egymást, hogy az időszaki irodalom egy részében meglehetős jártasságot tanúsítottak. Végre a cseh becsületét hivé sértettnek, ’s a németet a városházhoz menetelre akará kényszeríteni; mivel azonban nem birt vele, tehát nagy mérgesen kiálta: „Semmirekellő, ha nem vagy gazember, tehát várakozzál itt rám, tüszint visszatérek két városhajduval !“ ’s ezzel a várba sietett, ’s midőn óranegyed múlva a városbajdukkal visszaérkezett, rendkívül csodálkozott, hogy ellenfelének már csak hűlt helyét találta. Bizonyos városban egy újságíró bizonyos színész helytelen mozdulatait kigúnyolni merészelvén, nemcsak pénzbüntetésre ítéltetett, hanem egyszersmind azon írott ítéletet kapá, hogy ismétlés esetén testileg is meg fog fenyíttetni . Porosz nagy Fridrik ellenben Podewils minister által következő parancsot is adatott ki az első rendes berlini hírlap megjelenése előtt: „Őfelségétől ebéd után azon parancsot kapom, hogy az itteni berlini újságírónak korlátlan szabadság engedtessek , az itteni eseményekről azt írhatni, amit akar, anélkül hogy az megvizsgáltatnék, mivel az újságokat, hogy érdekesek lehessenek, nem kell akadályoztatni.“ Az „Ungar“ szerint a királyttczában egy fiatal orvosnövendék bizonyos ügyvédnő kutyáit megsérteni mera bályozhatjuk , vagy legalább zabolázhatjuk. Így áll a teendők logicája : előbb az akadályokat hárítani el, és aztán létesíteni azt, minek eddig az akadályok miatt létre jönni nem lehetett. S te rk-