Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-07-24 / 220. szám

J ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütört ♦ükön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten ház.hoz-hordással 5 ft., borítékban (5 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez ). A hirdetmé­nyek minden apróbelüs hasáb­­­áráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 220. Julius 24. 1845.­­ BUDAPESTI HÍRADÓ RT Teljes *»zán­»ti példányokkal még szolgálhatunk. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátcs­­atozai Claudy-házban nöyik szám alatt, ét minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg.­ ­­ARTALOM. Magyarország és Erdély. Nemesítés. Kinevezések. Halálozás. Kimutatások a hazai létező és létesítendő takarékpénztárak ügyében (Fáy Andrástól) Hl. Megyék: Köz­gyűlés és fő­isp. helyettesi székfoglalás Zalában. Közgyűlés Krassóban. Budapesti hirharang. Szegedi hirek. Ausztria Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Poroszország. Dánia. Egyveleg. Hiva­talos és magánhirdetések. MAGGYARORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. ap. kir. felsége , Roth Károly vezérőrnagyot díjmentesen magyar nemességre emelni legkegy. méltóztatott A nm. m. k. udv. kamra Pongrácz Ernőt selmeczi k. kerületi bányatörvényszék írnokát göllniczi k. bányatörv.széki helyettes-toll­­nokká nevezte ki. A nm m­. kir. udv. kamra Beiwinkter Károlyt a bánsági erdő­kerületben eddigi erdészgyakornokot szegersdorfi; Ler­c­h János sel­­m­cey­i k. erdészhivatali gyakornokot dognacskai; végre Küchler Jánost a bánsági erdőkerületi gyakornokot ferenczfalvi k. erdészszé alkalmazta. Wagner Ferenc a poroszlói k. sómázsamester f. évi junius 6-án meghatározott.­­ Az Árvában ínséggel küszködő embertársaink enyhítésére sorshúzással öszvekötött tánczvigalom alkalmával, melly folyó évi május 26 nemes Árvavármegyében kebelezett Alsó-Ku­­bin mezővárosában tartatott, nyertes számok közöl: 6169. 6836. 7333. 7567. 7652. és 7902 nyereményei, t. ez. ifj. Szmrecsányi János ur mint az érintett vigalom rendezője ál­tal szerkesztő-hivatalunkban letétettek, ezeknek átvételére tehát, a nevezett számok t. ez. tulajdonosai a jegyek előmu­­tatása mellett, ezennel felszólittatnak. B. P. Híradó szerk. (Kimutatások a hazai létező és létesíten­dő takarékpénztárak ügyében. II. Fáy András­­t­ó 1.) Hazánkban, hol annyi a pótolandó hiány, emelendők: mezei gazdaság, műipar és kereskedelem; elősegítendő az úrbéri váltság, gyámolítandók vállalatok és intézetek; hol azonban a hitelintézetek és bankok jobbadán még csak terv­ben léteznek, vagy korlátok közt tengnek, és így hazai te­kintetben a kikölcsönzések jótékonysága nem megvetendő , nemcsak nem ellenzem, sőt óhajtom, hogy a szerint, miként azt a takarékpénztárak vidékeinek képességék engedi, ezen intézetek több-kevesebb banki vegyülettel és némi osztalé­kossággal alakíttassanak. Csakhogy ezek, mint mondatott, heterogén irányúak és philanthropies elem felett túlnyomók ne legyenek. Különösen valamelly takarékpénztár felállítása alkalmával, előlegesen és józanul számittassanak ki a vidék minden befolyásos körülményei, ’s azokhoz alkalmaztassék a felállítandó intézet eleme és vegyülete. Nevezetesen: minél népellenebb, minél szorgalmatlanabb, műveletlenebb népü, szegényebb pénzforgalmu, műiparu és kereskedelmü a vi­dék, annál kevesebb banki elemet vegyen fel szerke­zetébe az intézet, azaz: annál kevesebbet számítson nagyobb kész tőkepénzek betételeire, escompter kölcsönbanki, zálog­házi üzérkedésekre, annál kevesebbet osztalékosságra, ha­nem telhetőleg maradjon a tiszta takarékpénztári elem mel­lett; ne sandítson át más kedvezőbb helyzetű, vidéki, na­­gyobbszerű takarékpénztárak csillogó eredményeire; ne tartsa, mikint nem­régiben hazánk legjobb fejeinek egyike megyei közgyűlésen mondott beszédében tartó, egy takarékpénztár alapos jótékonysága csalhatlan kritériumának azt, hogy 50 forintos ad­­ást már 850 fton kelnek és 3 milliót kezel, hanem hitesse el magával azt, hogy bármi csekély pénzforgalmú kisszerű takarékpénztár üdvös, és nagynál a közhálára nem érdemetlenebb, mihelyt feladatának és vidékének teljesen megfelelve, ez utóbbinak köznépét szorgalomra és takaré­kosságra szoktatja ’s annak erkölcseit javítja. Külhatására nézve ez legyen czélja munkálkodásának; be­rendezésére nézve pedig az: mikint hozhassa folytonosan legbiztosabb ellensúlyba, arányba, kezelésében a betéteit és kikölcsön­zést? tehát miként alkothasson úgynevezett forgó tőkét (Bewegliches Capital), melly az intézetet minden zavarból kisegíthesse, ha netán összetóduló pénzét ki nem adhatná, vagy egyszerre nagyobb összegek kivántatnának vissza az intézettől. Erre csekélyebb vidékeken legtanácsosabb valamelly hiteles közpénztárt, p. o. megyeit, városit, vagy szilárd lábon álló magánost nyerni meg, ollyformán, hogy ezek az intézet fölösleges pénzeit, vagy azok bizonyos részét kisebb kamatra fogadják el, és abból időnkint annyit, mennyi szükség, az intézetnek visszaszolgáltassanak. Ha ez nem sikerülne, ala­pítási tartalékpénztárát hevertesse kamatlanul, vagy kiköl­csönzéseit intézze úgy, hogy az intézetnek mindig legyen rendelkezése alá eshető pénze. Ez a vidék körülményeitől függ. Ha csekély vidékü takarékpénztár túlmenve körülmé­­nyein, sipkából köpönyeget erőködik varrni, ’s kész nagy tőkepénzeket fogad el, örökös zavarban ’s végre is fenaka­­dásban leend kikölcsönzéseire nézve, vagy kénytelen lesz lél bátorságra, sőt kísérletre is adni ki pénzeit; mi által még nem egészen szilárd és szigorú eljárású hitel­törvényeink mellett sok és költséges bajba keveri magát. Nem kell feled­nünk , mikint takarékpénztáraknak igen szükséges kiszámít­­niok, hogy kikölcsönzéseik port ne vonjanak nyakukra, mert azonfelül, hogy törvényeink szerint a kamat kamatja, mit az intézetek betevőiknek fizetnek, meg nem ítéltetik nekik, sok ve­­sződség van a pörökkel, végrehajtásokkal is, pedig a takarék­­pénztárak egyénei alig lehetnek egészen intézet dolgainak fekvő független férfiak, rendszerint hivatalokkal és magánügyekkel is vannak elfoglalva azok. Már­pedig a pontos, rendszerető és hiteles jellemű kölcsönvevők olly vidékeken , hol a pénzfor­galom szőkébb, nem épen gomba­növésűek, innen némelly öröködő takarékpénztárak igen­is szeretik minél nagyobbakra terjeszteni ki vidékeiket, különösen a kikölcsönzésekre néz­ve ; de itt csepegés alól csorgás alá jutnak, mert képtelenek lesznek kikölcsönzött pénzeiket kellő nyilványban tarthatni, mi hitel­hiányaink közt szerfölött szükséges; sőt legtöbb esetben még a kölcönvevőnek személyét, körülményeit is le­kötendő biztosságát sem leendnek képesek kellőleg megítélni, mert, fájdalom - e részben egyedül némelly megyei tisztvise­lők összeírására támaszkodni, jelenleg még kész csalatás. Mi a veendő és fizetendő kamatlábat illeti: több tekin­tetből , de a takarékpénztárak könnyebb folyamáért is, szí­vesen megnyugszom abban, hogy hazánkban, főkép a na­gyobb pénzforgalmú takarékpénztárak, mik kész tőkepénze­ket is elfogadnak, 5 pettel kölcsönözzék ki pénzeiket, de olly föltétel alatt, hogy a takarékpénztárak alapirányánál fogva, a dolgozó és szolgáló néposztályok betéteseinek kamatozta­­tását ne csökkentsék. Mi úgy fog megtörténhetni, ha azon két néposztályra nézve két betétesi maximumot állítnak fel: egyi­ket a szegényebbekre nézve, teszem , 100—150 ftig, és ettől levonatlan fizetik szinte az 5 petét; másodikat a már vagyo­­nosbbakra nézve, teszem: 150 fttól 300ig, ’s ettől fizetnek 41/2 petét. Ezen utóbbiak félkamatjából, dijakból és két hó­nap kamatoztatása megszüntetéséből alkalmasint kikerül a régió; a kész tőkepénzesek betételei pedig — miktől 3—3­* kamat fizettethetik, sőt ha rövid időre esik a betétes, keve­­­sebb is — kiadják az alapított tartalék öregbítését és oszta­lékot. A tartalék-összeg, intézet feloszlása esetében, mint mondatott, vagy egészen, vagy egy részben rendeltessék valamelly analóg philanthropies czélra. Ez a legméltányosb osztó igazság. Azonban itt is, mint sok másban, tapaszta­lás ’s néhány évi gyakorlat­os kezelési élet fogják legbizto­sabban kimutathatni: mennyit kelljen a vidék pénzforgal­mából számítani a két alap-néposztály betéteseinek és kész tőkepénzesek pénzeinek jövedelmezésére? — Tréfaság itt esz­ményileg akarni vitatkozni a felett: lehet-e és meddig határ­vonal vonni a kis tőkét gyűjtők és kész tőkepénzesek, a szegények és vagyonosok közt ? Itt gyakorlati megállapodás határoz. Valamint az sem akadály, hogy némi csalások is eshetnek a betétesekben, miknélfogva álnevek alatt több könyvecskékre nagy kész tőkepénzek tétethetnek be. Ugyan­is, ha szinte a takarékpénztáraknál nem könnyű is e részben teljes ellenőrséget gyakorolni, de egy kis szigor mellett még­sem lehetlen a sűrű csalásokat meggátolni; mindenesetre tanácsosabb azoknál névre, mint au porteur szóló ’s csak számmal jegyzett könyvecskéket adni ki. Hol a takarékpénz­tárak kész tőkepénzesekre nem számolhatnak, hagyják ki az osztalékosságot, mert az alap- két osztály pénzein nye­­rekedniök sem illő, sem szabad. Illyenek csak a régió és tartalék kikeritésén iparkodjanak, é s elégedjenek meg nemes fáradalmaikért és emberbaráti áldozataikért, azon belérzet nyugtató jutalmazásával, mit emberiség teljesített köteles­sége szül a kebelben. Annak elhatározása ismét philanthro­­pismus tárgya: ha vájjon árvapénzek, katona-ujonczok és rabok vagyonai, letételek msat. a két osztály betételei gyanánt tekintessenek-e? Miért óhajtom hazámban a takarékpénztári kamatlábat úgy, mikint előadom? — mi alól jelenleg még alig egykét vidék tehetne némi kis módosítással kivételt — oka az, hogy hazámban még a szorgalomnak minden neme zsenge, ’s in­kább költögetésre vár még, mint gyümölcsözik; a kereset­mód szűk, a fecsérlés és uzsora napirenden áll ’sat., ezért a pénz drága és annyira keresett, hogy szerencsésnek tart­hatja magát, ki nálunk huzamos időre, jutányos tör­lesztés mellett — mit legalább a kikölcsönzések egy ré­szére és fekvő javakra nézve minden nagyobb takarék­pénztáraknál behozatni javaslanék — 6 perre kaphat pénzt, é s az uzsorások körmei közöl megmenekedhetik, miután a törvényes és országos kamatláb is még mindig száztól hat. Ezért ezt, mint mondatott, a takarékpénztáraknak meszsze hagyniuk nem lehet, ha csak alapirányukat veszteni nem akarják. Ugyan­is, ha csekély kamatlábra számolhat a dol­gozó és szolgáló néposztály, miután még díjt is kell fizetnie és a betétei és kivétel hónapjait is veszítnie, nem fogja, vagy csak ritka esetben betenni pénzét. Csak 20—30 forintjára is ugyanannyi kérő akad a faluban, ki mint szorult, vagy csaló ember, nagyobb kamatot ajánl neki, vagy újból bort, búzát, ’sat, ’s vagy megcsalatik, vagy ő csal meg mást. Ehez járul­nak még más kitanult ármányok, miknek nálunk még alig van büntetésök is, mert teszem: már csőd alatt álló csalja is ki hitetlenül a jámbornak pénzét, nem az-é nálunk, kivált ha tekintélyes család, a csaló, a közönséges kiegyen­­lítő példa-szócska : emtor, elocator debet esse cautus? hát ha még köznépünk számtalan bűn- és fecsérlés-alkalmait te­kintjük, a hemzsegő kocsmai regale beneficiumokat, a sze­rencse­játékokat, a kártyát, koczkát, eztezomát ’sat.! ? Kis kamatvesztést, csak elszivel a szegény, teljes biztosságért, mindenkori pénzéhez-nyúlhalásért és azért, hogy egyszerre elveti gondját, aggodalmát, de nagyobb csökkentés könnyen megingathatja bizalmát, és ha egy egy faluban csak egy pár akad is bizalmatlan az intézet iránt, nem sok szorgalmat és takarékosságot fog ez abban serkenthetni többé! — Nem kell felednünk, hogy magában Parisban, Bécsben , Brü­sselben, Helvétia városaiban, 5 percentet fizetnek a takarékpénztárak a betétesektől, sőt Bécs még 5 percentes statuspapírokat is vásárolgat be betevői javára , pedig milly különbség létezik ezek közt és köztünk, mind szorgalomra mind divatozó or­szágos kamatlábra, mind pénzforgalomra, mind népi jellemre, műveltségi fokra és azon akadályokra nézve, mikkel nálunk még küzdeni szükség! Skó­­iában, a takarékpénztárak szülő­földén rendszeresen annyi kamatot fizetnek a takarékpénztá­rak, mennyi az országosan divatozó. Nem mellőzhetem itt el azon óhajlatomat, hogy a hazai takarékpénztárak, mennyiben azt vidékeik és körülményeik engedik, figyelemmel legyenek arra, hogy hazánkban sen­kinek olly kiáltó szüksége nincs a telhetőleg olcsó kamatú és hosszas lefolyású kölcsönre, mint a termesztőnek és föld­­birtokosnak; mert ez részint adós, részint felszereletlen gaz­daságú , ennek birtoka ingósíthatását alkotmányi szerkezet gátolja ,s nincs hitelintézet, hol keressen segélyt, mig arány­lag más osztályoknak e részben nyíltabbak forrásaik. Maga a bécsi takarékpénztár is „vorzüglich und grösstentheils“, mint alapszabályaiban mondja, ezeknek adja ki pénzeit. Ha tehát a takarékpénztárak , jelen hiányunkban, kikölcsönzé­seikben is országos jótékonyságra törekedni kívánnak, illő figyelemmel legyenek arra, hogy a teljes biztosítást kimutató földbirtokosoknak, hosszas és jól kiszámított törlesztésekre kölcsönözzenek pénzeket, úgy intézvén ezen törlesztést, hogy a kölcsönvevőnek legyen kedvezése megszabhatni: mit kíván évenként letörleszteni? Vagy az elsőbb évekre kevesebb, ké­sőbbekre több essék a letörlesztés járulékából. A bécsi V10, a pozsonyi 1/7 , a pesti­­A részét adja ki pénzeinek ingatlan javakra.­­ Szintilly figyelmet követelnek az úrbéri megvál­tások is, de természetesen több óvatosságot. Vannak, kik honunknak minél kevesebb takarékpénztárt, hanem helyettük fiók­bizottmányokat óhajtnak. Bank­elemű és osztalékos takarékpénztárt, a fentebbieknél fogva, ez idő­ben én sem óhajtok sokat, mert a pozsonyin, pestin kívül, jelenleg alig egykét vidék bízhatja azt meg kellőleg a hazá­ban. A fiókbizottmányokat pedig, mindaddig, míg országos és törvényhozási gond nem fordíttatik ezen üdvös intézetek nemeire, nem tartom veszélynélkülieknek. Igen napi­renden vannak nálunk a pénzkezelési bukások, mik ellen távolbeli nyilványban­ tartások és főfelügyeletek, időnkinti kimutatá­sok, vagy egykét jónevű emberbarát tekintélye, ritkán elégséges biztosítékok. Azonban úgy hiszem, nincs távol az idő, mellyben egykét nagyobbszerü takarékpénztárunk, a fiókbizottmányokkal, sőt életkor-biztosító intézetekkel is, tehet szerencsés kísérletet.­­ (Vége köv.) Megyék­ Zalából. (Nagygyűlés és főisp. helyettes székfogla­lása.) Zala-Egerszeg, jul. 14. F. évi május hó 26kán tartatott közgyűlésünk megnyitását előtte perezben erdélyi és nagyváradi utjából visszatért D. F. ur megmutatá, mennyire függ tekintélyétől ’s áll hatalmában a zalai, magok által úgy­nevezett legénységnek ’s vezéreiknek heves vérét lecsilapí­­tani; láttuk akkor, mikép mindazon indulatos kifakadások­­nak, mellyek a föisp. hivatalnokok változásánál a kormány intézkedései, különösen föisp. helyettesünk újabb kineve­zése ellen készülőben valának, rögtön elejét vette, mennyire lett az hatályos a mai közgyűlésünkben történt föisp. helyet­tesünk első székfoglalására, Ítéljék meg a t. olvasók. Julius 14dik napjára lévén uj föisp. helyettes gr. Fesztetics Leo úr székfoglalása kitűzve, evégett gyűlésünkre már vasárnap ide sereglettünk; délutáni 6 órakor Zalabérből, hol H. J. kamarás urnás ebédelt, megérkezik szép négylovas hintáján helyettesünk is; csak egy kocsi, csak egy megyei lovas ka­tona sem kisérte őt; azonban látogatására ment a két alis­pán, ő mlrga pedig az első alispán urnás csakhamar viszonza a látogatást; estve nála rokoni közöl H. W., H. F. kapitány és Festetics Benő gr. voltak vacsorán; éjjeli zene csak a ká­véházban hallatott. Másnap reggel néhányan az idősb­brk. közöl egyenkint, fél­­re alispáni felszólításra é s vezér­lete alatt a tisztikar könnyű magyar öltözetben lisztelkedtek nála. Ezekkel e mllga egyenesen kis misére templomba ment, ’s innét a terembe vala jövendő. Itt már számosan ül­tek, midőn olaszországi útjából visszatért C. L. t.biró ur be­lépett,’s elvbaráli­­s követői éljenekkel tisztelték; nem sokára teremünkbe érkezett uj főisp. helyettesünk, az alispánokkal és tisztikarral Elnöki széke eb­be állván, bátor magatartá­sával szólalt meg: „Tudva van, úgymond, a tö­rrk­elölt, mikint felséges uram királyom parancsából jövök itt elnöki széket foglalni, ’s e fejedelmi kegyelem ’s bizalom­ ajándé­­kozta hivatalra kineveztetésemröl a kir. oklevelet a rrk előtt felolvastatni kívánom.“ Miután főjegyzőnk felolvasta, e mltga ismét szólott (közben kardját leoldván oldaláról, ’s asz­­­talra tevén), mondá, hogy legtiszteltebb honfitársa ’s ba­rátjától óhajtja feleskettetését, ’s ezzel D. F. urnak nyujjá át a hitformát. D. F. neve említésekor háromszor ,éljen­ hangzott a teremben. D. F. a gróf előtt olvasván az esküt, és F. L. gróf uj hivatalában, mint Zalamegyének főisp. helyettese, széket foglalt. — Lelkes beszédében, mellyet olvasott, előre­­bocsátá, hogy mikint vannak pillanatok az ember éltében, mellyek egész valóját megragadják, két illy pillanat foglalta el keblét; az első, mellyben kegyelmes királyunk ő felsége parancsát vette; a másik a jelen, midőn a kb. és rrk között ez elnöki széket elfoglalja; ő Zalában neveltetvén,­­s a haza iránti szeretet és hűség érzeteit keblében, azon eszkorig sok viszontagságot élt, nagytudományo­­s köztiszteletben állott

Next