Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-10-26 / 274. szám

Vasárnap 274. BUDAPESTI fintnhop 9 fi 1Előfizethetni helyben a ki- UtlUUár 1040. adó­hivatalban, hatvani át­ír ozal Horváth-házban 483dik­sz alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s külföldre menendő példányok­­ csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendelhetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pánt. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­­n­yek minden apróbetűs hasáb­­sorért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. ^TARTALOM. Magyarország és Erdély. További magya­rázatok a P. Hirlap irányában. — Pest-szegedi csatorna ügyében V. P. úr komoly szózatára őszinte szózat Horváth Józseftől. (Folyt ) — Megyék: Tisztválasztó közgyűlés Barsban és az uj tisztviselő kar. Budapesti hirharang. Intézeti és egyesületi közlés. Iparegyesület. — Hírlapi szemle. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spa­nyolország. Svédország és Norvégia Olaszország. Schweitz. Ame­rika. Afrika. — Figyelmeztetés gyümölcs-oltványok eladása ügyében. Tudnivalók a pestmegyei gazd. fiókegyesületről (folytatás.) Hivatalos és magánhirdetések. IHACIVARORSZÁG és RHORLT. D (További magyarázatok a P. Hirlap irá­nyában.) Ha­­lisztsít barátunk b. E. J. azon fáradságot nem 1845iki septembe­ren hanem elébb vette volna magának­ értelmezni a parlamentáris kormányt világosabban , ’s meg­mondani, hogy mit mindent akar annak kíséretében létrehozni, mit mindent mint előzményt előrebocsátani, a felelősséget micsoda formában akarja életbe léptetni,h­ogy megvalljuk könnyebben el lehetne igazodni ’s talán neki sem kerekedett volna kedve­s—10 keserű czikkel mulatni olvasóit. De mi­után t. barátunk júliusban kimondta, hogy azon korszakhoz jutottunk, mellyben megyei szerkezetünk alkotmányunk biz­tosítéka nem lehet többé; hogy minden lépés, mellyet a ha­ladás pályáján előbbre teszünk, ezen szerkezet gyöngítéséhez vezet, és igy hogy törvényhozási központosításról és kor­mány­felelősségről kell gondoskodnunk, mellynek másodikét a ki akarja , kénytelen elfogadni elsejét is; miután továbbá ezen felelősséggel kapcsolatban emlegette a parlamentáris kormányt, másrészt megyei szerkezetünk két lényeges ré­szét ostromolta, gyarló elménkhöz képest mi nem hihettünk egyebet, mint hogy olly parlamentáris kormány és felelős mi­­nistérium van czélba véve, miilyen p.o. Angol- és Franczia­­országban divatozik. Illyet azonban, talán korlátolt felfogá­sunknál fogva, képzelni sem tudnánk, ha csak öszves al­kotmányos és közigazgatási rendszerünk át nem alakíttatik, és nevezetesen megyéink mostani alakja meg nem semmisül. De úgy látszik, tisztelt barátunk máskép érti ezen parlamen­táris kormányt és felelősséget, mert legújabb czikkeiben több helyeken van nyoma, hogy a megyéket conserválni akarja. Mondja ugyan, hogy „fölötte nagyszámú testületek a közigaz­gatás vezetésére alkalmatlanok, a felelősségnek eszméje pedig, melly nélkül jó közigazgatás nem képzelhető, nem létesíthető olly gyülekezetek irányában, mellyeknek tagjai szüntelen változnak.“ Másutt pedig „ha akarjuk, hogy alkotmányunk czéljának megfeleljen és megyei szerkezetünk minden meg­támadás ellen biztosíttassák, szükség hogy az annyiszor em­legetett önkormányzást valósággá tegyük, azaz közéletünket úgy rendezzük el, miszerint öndolgait csakugyan mindenki önmaga intézze“, tehát „a megye csak azon tárgyakkal fog­lalkozzék, mellyek egy községnél többet vagy az egész me­gyét , de nem az eges országot érdeklik.“ Miután azonban ezek daczára más helyen így kiált fel: „ha akarjátok, hogy a nemzet és kormány között teljes bizodalom létezzék, adja­tok a magyarnak alkotmányos azaz felelős végrehajtást,“ és ezután csak néhány sorral később megmagyarázza, hogy mit ért ezen felelős végrehajtás alatt, és egész határozottsággal jelenti ki, hogy „utolsó törvényhozásunk a közmunkák rende­zésére tett törvényjavaslatában, *) kijelölte az utat, mellyen azok, kik hazánk alkotmányossága mellett buzognak, min­den haladási kérdésekben eljárni fognak; a közigazgatás ezen ága, a javaslat szerint egy a felség által kinevezett, de a törvényhozásnak felelős egyednek adatik által, kinek ren­deleteit minden megyei tisztviselők büntetés terhe alatt telje­síteni köteleztetnek. Ez az út, mellyel mi, (és e részben meg vagyunk győződve, hogy többségben vagyunk) minden egyes közigazgatási tárgynál követni fogunk csat.“, Így már most egészen más fordulatot veszen a dolog szemeinkben is, és most kezdjük magunkat tájékozni, hogy mi fekszik tulaj­donkép a parlamenti kormányféle nagy szavak alatt, így tehát nem parlamentáris kormányt, és ezzel járó an­­gol-franczia mintájú felelős ministériumot akar tisztelt bará­tunk, hanem felelős végrehajtást? Büntetni akarja azon megyei tisztviselőket, kik az i­lyen egyednek nem akarná­nak engedelmeskedni ? Most értjük. Igaz tehát, a­mit magunk­ról mindig állítunk, hogy tudniillik mi is azok közé tarto­zunk , kik hazánk alkotmányossága mellett buzognak, mert hiszen mi is ezen után akarunk járni, nem ugyan minden, de mindazon közigazgatási tárgynál ,mellyre nézve ezen eljárás józanul alkalmazható. Köszönjük e bókot, annyival inkább, mert egy maga merül föl a sok gáncs közepett, mellyel ba­rátunk által megtiszteltettünk. De így hát mirevaló volt a parlamenti kormányt emlegetni? Hiszen ez igen jó gondolat, de nem új, és a parlamentáris kormány nevét épen nem ér­demli meg. Éljünk egy példával. Tegyük fel, hogy egy i­lyen fentebb f­ barátunk által érintett egyed ki van nevezve a vas-és kőutak, egy­más a folyóvizek és csatornák, egy harmadik a magán-, hallgató vagy lármázó és henyélő börtönök, meg dolgozó­ házak tárgyában. Működnek mind a hárman és egyszerre bekövetkezik az országgyűlés. A kormány különbféle előterjesztéseket tesz, és a többek között egyet, mellyben az európai nyugtalan állapotok és háborús kilátások miatt, 20 ezer újonezot mindjárt, további 10 eze­r. Szabad legyen megjegyezni, hogy ez nem a közmunkák rendezésére tett javaslatban, hanem abban történt, melly az úgy­nevezett financziális választmány munkálkodásának eredményét ké­pezte. — D,­rőt azon esetre megszavaztatni kiván, ha annak kiállítását a kormány később a két országgyűlés közti időszakban szük­ségesnek látná fegyverhez fölhíni. Folynak a tanácskozások és végre is oda megy ki a dolog, hogy az ország megadja a 20 ezeret, de a 10 ezer szükségességéről meggyőzni a tör­vényhozó testületet nem sikerül a kormánynak. Ez alatt a börtönökre nézve is folynak sok tanácskozások. A börtönigaz­­gatónak eljárása ellen sok az ellenvetés, gáncs és pa­nasz; és végre megegyezik benne a törvényhozás, hogy ő igen ferdén fogta fel, például a hallgató­rendszert, és a­helyett, hogy fegyenczeit hallgattatta volna, maga hallgatott, mikor törvény szerint szólnia kell róla, egy szóval, hogy az ide vágó törvények végre nem hajtattak. Már most lássuk, mind­ezekből mi következnék, ha angol­­franczia mintájú parlamentáris kormány, és mi, ha csupán tisztelt barátunk felelős végrehajtása állana fen? Az első esetben a ministérium, melly a törvényhozó testület i­lyen akadékoskodását bizalmatlanságnak venné, kénytelen volna lelépni, de a börtönigazgató, ki csak eszköze volt felsőségé­nek , megmaradna; a második esetben pedig mindenki meg­maradna helyén ,s csak a börtönigazgató lépne le — és ennek vagy az illyforma hivatalnokoknak leléptethetése, még sem központosítást sem parlamentáris kormányt nem eszközölne. Végig mehet tisztelt barátunk azon közigazgatási tárgyakon, mellyek irányában az i­lyen eljárást követni lehet, és meg fog győződni, hogy azt nem igen sokra alkalmazhatni, mert minden egyes tárgy miatt nem lehet új hivatalt teremte­ni. Avagy talán azt hiszi tisztelt barátunk, hogy ez után las­­san kint az egész közigazgatást át lehet alakítani, és így az­tán sok illy forma felelős tisztviselő állván az országgyűlés­sel szemközt, meglesz a parlamentáris kormányzás, és ez lesz alkotmányunk garanciája a szűkebb körbe szorított me­gyék helyett? Azonban csalatkozik, mert az i­lyen speciális felelős hivatalnokok biztosítékot fognak igen is nyújtani a reájuk bizott törvények végrehajtása iránt, mert könnyű lesz olly törvényeket végrehajtaniok, mellyek megengedik, hogy a végrehajtással megbízandó alsóbb tisztviselőket bíró elibe állíthassák és megbüntetésüket eszközölhessék ; azonban lé­tezésük, politikai tekintetben, nem fog az alkotmány biztosí­téka lenni, valamint azon körülmény, hogy így a megyék vagy inkább a megyei tisztviselők bizonyos törvényeket kény­telenek lesznek végrehajtani,nem fog a megye­szerkezet azon tulajdonaiból semmit levonni, mellyek teszik, hogy az most egyik biztosítéka az alkotmánynak. Mert hiszen eddig sem az tette a megyéket biztosítékká , hogy a törvényeket büntetle­nül végrehajtatlan hagyni módjukban volt, hanem az, hogy egész conformátiójuknál fogva képesek voltak, világos tör­vénytelenségek történését semlegesség által akadályozni, eré­lyes felszólalás által elhárítani, a törvényes állapot helyre­állítására hatályosan befolyni, az ország jogai feletti ébersé­get , a közdolgok iránti részvétet fentartani ’sat. így például létezhetett volna 1822 ben, mikor a kormány a törvények el­lenére 11 évig országgyűlést nem tartva, az adót váltópénzről pengőre emelte,’s országgyűlésen kívül ujonczokat kívánt,bár mennyi ollyan felelős hivatalnok, mint a­millyet tisztelt bará­tunk például felhoz,ezeknek létezése politikai tekintetben sem­mi biztosítékot sem képezett volna; mert hiszen az 1825iki diéta a börtönök, vasutak, folyóvizek c sat. igazgatóját csak nem vonhatta volna feleletre a­miatt, hogy a kormány or­szággyűlést nem tart, és törvény ellenére az adó és újonezok iránt egyedül maga akar rendelkezni. Az illyen esetben, (melly ámbár nem valószínű, de a­mellyel, ha alkotmányos garantiákról szólunk, a lehetőségek körében létezőnek mégis föl kell tennünk) még az sem használna semmit, ha nem spe­ciális hivatalnoki felelősség, hanem a tág értelemben vett po­litikai kormányfelelősség, t. i. parlamentáris kormány és fe­lelős ministérium léteznék — mert az alkotmány valódi ga­rantiája akkor is nem ezen formákban, hanem a nemzet ere­jében , lelkületében, törvényei és jogaihoz­ ragaszkodásában volna végkép is csupán feltalálható , és a kérdés in ultima analysi, ha illyen garantiákról van szó , a körül forog : váj­jon mi jobb? ollyan állapot-é, mellynek következtében,­­ex­­tremus esetekben, midőn tudniillik valamelly kormány alkot­mányon kívüli állásba teszi magát) a nemzet illyen ereje nem máskép, mint az utczán, tettleges erőszak és ellenszegülés­ben, tehát forradalomban nyilvánulhat; vagy pedig ollyan, melly a nemzeti erő illyen nyilvánulásait törvényes színnel ruházva fel és azoknak ez­által nagyobb erkölcsi jelentősé­get adva, lehetővé teszi, hogy azok alakított politikai tanács­kozó testületek útján, zöld asztalok mellől adhassák tételek és vidorságok jelét ? Az első rendű állapot csupán az anyagi erő nyers túlnyomóságától függeszti fel a győzelmet, az alatt, míg a másodikban az erőszaknak mert jogos és békés tehát erős, erkölcsi ellenállásokat kell elébb megtörni, mielőtt végre az erőszakon,(melly itt is mint ultima ratio rerum hát­térben van) erőszakkal venne győzelmet. Amott az ellensze­gülés természet szerint olly cselekvényeket idéz elő, mellyek magokban jogsértést foglalván ’s a rendet veszélyeztetvén, a zsarnokság folytatásának ürügyéül szolgálhatnak, mig imitt jog szegeztetven jogtalanság ellen,a nyers erőszak akár alkal­mazása akár folytatása gyűlöletesebb, tehát nehezebbé válik. Illy szempontból tekintve aztán a dolgot, (miután a felebbi extremus eset mellett, egy másik extremus eset, tudniillik a forradalom is szinte a képzelhetőségek közé tartozik) nem az itt az eldöntő momentum, hogy az illyen nyilvánulásai a nem­zeti erőnek, például nálunk magyaroknál, csupán a verbő­­czianus nemzet, azaz a nemesség, a megyék és királyi váro­sok orgánuma által történhetnek. Ez az ebben mint alkotmá­nyi garantiában fekvő erőt tekintve, azért csak mellesleges kérdés, mert ezen nyilvánulások a törvényes rend és jogál­lapot érdekében történnek, már­pedig csak ezek árnyékában lehetnek a hon minden egyes polgárának jelen vagy jövendő jogai biztosságban, hanem a főkérdés csak az : váljon de facto a létező körülményekben, és valószínűleg jövendőben is lehet-e a nemzeti erő i­lyen zöld asztal mellett ugyszólván hivatalos nyilvánul hatásairól annyi hatályosságot reményle­ni, mennyi a törvényes állapot fentartására és megtámadá­soktól­ megóvására szükséges, vagy a mennyi arra kívánta­tik , hogy a megzavart törvényes rend, a nagyobb részük és így a forradalmaknak is elmellőzésével visszaállíttassák? Er­re pedig a hosszú tapasztalás igennel felel. Nem lehet tehát belátni, miért ne maradhatnának jobban rendezendő me­gyéink, és királyi városaink ezentúl is az alkotmány biztosí­tékai , kivált miután a tisztelt barátunk által ajánlott neme a felelősségnek, politikai tekintetben amúgy sem vezethetne a viszonyainkban amúgy is lehetetlen parlamentáris kormány­zási formához , és mind­ahoz, mit ettől elválasztva gondolni sem lehet, és így egy i­lyen nemét az alkotmányi biztosíték­nak úgy sem szerezhetné meg. Igen, de itt csak az extremus esetekről van gondoskodva, fogja mondani talán tisztelt barátunk, de hát a nem i­lyen esetekben mi fog történni ? hát a sok törvény és törvényes rendelet, melly végrehajtatlanul marad! Igaz lesz az, sok marad végrehajtatlanul, de hiszen ezen segítve teend némi­leg , ha tisztelt barátunk minden egyes közigazgatási tárgyon végig­ment és mindenütt behozta azon felelős egyedet, kinek minden megyei tisztviselő büntetés terhe alatt tartozik enge­delmeskedni. Részünkről ugyan azt hiszszük, hogy ezen el­járást nem lehetene minden egyes közigazgatási tárgynál alkalmazni, de azért kellő helyen alkalmazva, attól magunk is sok jót várunk, és ezen működést előmozdítani készek va­gyunk. Azonban, ne csaljuk magunkat, ezért még nem lesz parlamentáris kormányunk, hanem lesz néhány felelős hiva­talnokunk , de e miatt még azontúl is megeshetik egyszer­­másszor, hogy más, nem az illyen hivatalnok köréhez tar­tozó törvények és törvényes rendeletek végrehajtatlanul ma­­radandóak, valamig csak annyi ereje nem lesz a kormány­nak, hogy minden illyés hanyagságon és ellenszegülésen győzedelmeskedhessek , a nemzetnek annyi belátása, hogy azt i­lyen erőre rá­segítse, és megint annyi esze, mint ezelőtt volt, t. i. megérteni, hogy extremus esetekre számított jo­gokkal , nem extremus esetekben élni, oktalanság. Jól tud­juk, mit fog erre felelni t. barátunk. Azt vetendi ellenünk: de miért nem akarjátok tehát a parlamentáris kormányt és felelős minisztériumot, ti megyeszerkezet pártolói? ez meg­adná a kormánynak azon szükséges hataimat, és ha elveszne is mellette mint alkotmányos biztosíték a megyeszerkezet,de ki­pótolná ám ezt a parlamentáris kormány és felelősségben fekvő biztosítéka az alkotmánynak, mellyeket ekép nyernénk! Mire mi megyeszerkezet pártolóji megint azt feleljük: két módja van a lócserének: szőrt szőrért, vagy toldással szoktunk adni. Toldani nem tudjátok, mert nincs mivel, szőrt szőrért pedig nem adhatunk, mert azon parlamentáris kormány, mellyet a megyeszerkezet helyett ajánljok cserébe, ki nem vihető, és ha kivihető volna is, csak árnyéka lenne egy valódi parla­mentáris kormányzásnak; úgy tekintve, mint alkotmányi biztosíték, gyengébb a mostaniaknál, ’s maga után vonná szükségkép a centralisáló bureaucratiát, az alatt, mig ez utóbbi bajtól most szabadok maradhatunk, ’s azon eredmé­nyeket, mellyeket az általatok ajánlott módon elérni reményi­hetünk , a nélkül is elérhetjük. Hogy pedig csakugyan igaz, mikép azon cserébe ajánlt parlamentáris kormány ki nem vihető, szabad legyen a már mondottakat még bővebben fejtegetve, egy jövő számban még némieket előadnunk. (A pest-szegedi csatorna ügyében Vásárhelyi Pál úr komoly szózatára, egy őszinte szózat. Folytatás.) —­edik Ellenve­tése V urnák: ,,A legkedvezőbb esetben sem lehetne ezen csatornát ajánlani, mivel 21 millió (kérjük szépen csak 9 millió!) köb­öl földnek a Tiszába hordása által az emlitett, restségéről ismeretes folyó, olly zavarba hozatnék, melly­ből századok alatt sem lenne képes kitisztulni■ Hijába hozzuk elő, hogy a kivájt földdel a tiszai lapályok feli­­s­zap­olt­athatnának; a viznek munkálata a csatorna kiké­­peztetésére az egész közben lévén elfoglalva, ’s a dolog természeténél fogva annak feneke a Tisza legkisebb viz­­szine alá lévén helyezve , meg nem fogható , mikép has­son az alább munkálkodó viz, egyszersmind a magasabban fekvő lapályok feltöltésére.a Felelet. Midőn V. ur azt mondja, hogy a dolog ter­mészeténél fogva a csatorna feneke a Tisza legkisebb viz­­szine alá lévén helyezve , meg nem foghatja, mikép has­son az alább munkálkodó viz egyszersmind, a magasabban fekvő lapályok feltöltésére, soha világosabban egész érteke­zése alatt járatlanságát a vizi munkák közül ki nem fejezhette volna, és azért, hogy megfoghassa, megmagyarázom. A pest-szegedi csatorna Szegedhez közel, mintegy 1000—2000 öl­ásással kitérve kellő irányából, félre a Ballagiló, ’s ezt környező lápokba fog vezettetni, és pedig olly formán,hogy a Ballagiló fenekétől fog a csatorna­fenék aránylagos emel­kedéssel Bugacznak vitetni; most a Ballagiló alsó részéből lefelé a Tiszával egy darabon párhuzamba, úgy alább a Ti-

Next