Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-26 / 274. szám
Vasárnap 274. BUDAPESTI fintnhop 9 fi 1Előfizethetni helyben a ki- UtlUUár 1040. adóhivatalban, hatvani átír ozal Horváth-házban 483diksz alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendelhetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pánt. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsorért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. ^TARTALOM. Magyarország és Erdély. További magyarázatok a P. Hirlap irányában. — Pest-szegedi csatorna ügyében V. P. úr komoly szózatára őszinte szózat Horváth Józseftől. (Folyt ) — Megyék: Tisztválasztó közgyűlés Barsban és az uj tisztviselő kar. Budapesti hirharang. Intézeti és egyesületi közlés. Iparegyesület. — Hírlapi szemle. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Svédország és Norvégia Olaszország. Schweitz. Amerika. Afrika. — Figyelmeztetés gyümölcs-oltványok eladása ügyében. Tudnivalók a pestmegyei gazd. fiókegyesületről (folytatás.) Hivatalos és magánhirdetések. IHACIVARORSZÁG és RHORLT. D (További magyarázatok a P. Hirlap irányában.) Halisztsít barátunk b. E. J. azon fáradságot nem 1845iki septemberen hanem elébb vette volna magának értelmezni a parlamentáris kormányt világosabban , ’s megmondani, hogy mit mindent akar annak kíséretében létrehozni, mit mindent mint előzményt előrebocsátani, a felelősséget micsoda formában akarja életbe léptetni,hogy megvalljuk könnyebben el lehetne igazodni ’s talán neki sem kerekedett volna kedves—10 keserű czikkel mulatni olvasóit. De miután t. barátunk júliusban kimondta, hogy azon korszakhoz jutottunk, mellyben megyei szerkezetünk alkotmányunk biztosítéka nem lehet többé; hogy minden lépés, mellyet a haladás pályáján előbbre teszünk, ezen szerkezet gyöngítéséhez vezet, és igy hogy törvényhozási központosításról és kormányfelelősségről kell gondoskodnunk, mellynek másodikét a ki akarja , kénytelen elfogadni elsejét is; miután továbbá ezen felelősséggel kapcsolatban emlegette a parlamentáris kormányt, másrészt megyei szerkezetünk két lényeges részét ostromolta, gyarló elménkhöz képest mi nem hihettünk egyebet, mint hogy olly parlamentáris kormány és felelős ministérium van czélba véve, miilyen p.o. Angol- és Francziaországban divatozik. Illyet azonban, talán korlátolt felfogásunknál fogva, képzelni sem tudnánk, ha csak öszves alkotmányos és közigazgatási rendszerünk át nem alakíttatik, és nevezetesen megyéink mostani alakja meg nem semmisül. De úgy látszik, tisztelt barátunk máskép érti ezen parlamentáris kormányt és felelősséget, mert legújabb czikkeiben több helyeken van nyoma, hogy a megyéket conserválni akarja. Mondja ugyan, hogy „fölötte nagyszámú testületek a közigazgatás vezetésére alkalmatlanok, a felelősségnek eszméje pedig, melly nélkül jó közigazgatás nem képzelhető, nem létesíthető olly gyülekezetek irányában, mellyeknek tagjai szüntelen változnak.“ Másutt pedig „ha akarjuk, hogy alkotmányunk czéljának megfeleljen és megyei szerkezetünk minden megtámadás ellen biztosíttassák, szükség hogy az annyiszor emlegetett önkormányzást valósággá tegyük, azaz közéletünket úgy rendezzük el, miszerint öndolgait csakugyan mindenki önmaga intézze“, tehát „a megye csak azon tárgyakkal foglalkozzék, mellyek egy községnél többet vagy az egész megyét , de nem az eges országot érdeklik.“ Miután azonban ezek daczára más helyen így kiált fel: „ha akarjátok, hogy a nemzet és kormány között teljes bizodalom létezzék, adjatok a magyarnak alkotmányos azaz felelős végrehajtást,“ és ezután csak néhány sorral később megmagyarázza, hogy mit ért ezen felelős végrehajtás alatt, és egész határozottsággal jelenti ki, hogy „utolsó törvényhozásunk a közmunkák rendezésére tett törvényjavaslatában, *) kijelölte az utat, mellyen azok, kik hazánk alkotmányossága mellett buzognak, minden haladási kérdésekben eljárni fognak; a közigazgatás ezen ága, a javaslat szerint egy a felség által kinevezett, de a törvényhozásnak felelős egyednek adatik által, kinek rendeleteit minden megyei tisztviselők büntetés terhe alatt teljesíteni köteleztetnek. Ez az út, mellyel mi, (és e részben meg vagyunk győződve, hogy többségben vagyunk) minden egyes közigazgatási tárgynál követni fogunk csat.“, Így már most egészen más fordulatot veszen a dolog szemeinkben is, és most kezdjük magunkat tájékozni, hogy mi fekszik tulajdonkép a parlamenti kormányféle nagy szavak alatt, így tehát nem parlamentáris kormányt, és ezzel járó angol-franczia mintájú felelős ministériumot akar tisztelt barátunk, hanem felelős végrehajtást? Büntetni akarja azon megyei tisztviselőket, kik az ilyen egyednek nem akarnának engedelmeskedni ? Most értjük. Igaz tehát, amit magunkról mindig állítunk, hogy tudniillik mi is azok közé tartozunk , kik hazánk alkotmányossága mellett buzognak, mert hiszen mi is ezen után akarunk járni, nem ugyan minden, de mindazon közigazgatási tárgynál ,mellyre nézve ezen eljárás józanul alkalmazható. Köszönjük e bókot, annyival inkább, mert egy maga merül föl a sok gáncs közepett, mellyel barátunk által megtiszteltettünk. De így hát mirevaló volt a parlamenti kormányt emlegetni? Hiszen ez igen jó gondolat, de nem új, és a parlamentáris kormány nevét épen nem érdemli meg. Éljünk egy példával. Tegyük fel, hogy egy ilyen fentebb f barátunk által érintett egyed ki van nevezve a vas-és kőutak, egymás a folyóvizek és csatornák, egy harmadik a magán-, hallgató vagy lármázó és henyélő börtönök, meg dolgozó házak tárgyában. Működnek mind a hárman és egyszerre bekövetkezik az országgyűlés. A kormány különbféle előterjesztéseket tesz, és a többek között egyet, mellyben az európai nyugtalan állapotok és háborús kilátások miatt, 20 ezer újonezot mindjárt, további 10 ezer. Szabad legyen megjegyezni, hogy ez nem a közmunkák rendezésére tett javaslatban, hanem abban történt, melly az úgynevezett financziális választmány munkálkodásának eredményét képezte. — D,rőt azon esetre megszavaztatni kiván, ha annak kiállítását a kormány később a két országgyűlés közti időszakban szükségesnek látná fegyverhez fölhíni. Folynak a tanácskozások és végre is oda megy ki a dolog, hogy az ország megadja a 20 ezeret, de a 10 ezer szükségességéről meggyőzni a törvényhozó testületet nem sikerül a kormánynak. Ez alatt a börtönökre nézve is folynak sok tanácskozások. A börtönigazgatónak eljárása ellen sok az ellenvetés, gáncs és panasz; és végre megegyezik benne a törvényhozás, hogy ő igen ferdén fogta fel, például a hallgatórendszert, és ahelyett, hogy fegyenczeit hallgattatta volna, maga hallgatott, mikor törvény szerint szólnia kell róla, egy szóval, hogy az ide vágó törvények végre nem hajtattak. Már most lássuk, mindezekből mi következnék, ha angolfranczia mintájú parlamentáris kormány, és mi, ha csupán tisztelt barátunk felelős végrehajtása állana fen? Az első esetben a ministérium, melly a törvényhozó testület ilyen akadékoskodását bizalmatlanságnak venné, kénytelen volna lelépni, de a börtönigazgató, ki csak eszköze volt felsőségének , megmaradna; a második esetben pedig mindenki megmaradna helyén ,s csak a börtönigazgató lépne le — és ennek vagy az illyforma hivatalnokoknak leléptethetése, még sem központosítást sem parlamentáris kormányt nem eszközölne. Végig mehet tisztelt barátunk azon közigazgatási tárgyakon, mellyek irányában az ilyen eljárást követni lehet, és meg fog győződni, hogy azt nem igen sokra alkalmazhatni, mert minden egyes tárgy miatt nem lehet új hivatalt teremteni. Avagy talán azt hiszi tisztelt barátunk, hogy ez után lassan kint az egész közigazgatást át lehet alakítani, és így aztán sok illy forma felelős tisztviselő állván az országgyűléssel szemközt, meglesz a parlamentáris kormányzás, és ez lesz alkotmányunk garanciája a szűkebb körbe szorított megyék helyett? Azonban csalatkozik, mert az ilyen speciális felelős hivatalnokok biztosítékot fognak igen is nyújtani a reájuk bizott törvények végrehajtása iránt, mert könnyű lesz olly törvényeket végrehajtaniok, mellyek megengedik, hogy a végrehajtással megbízandó alsóbb tisztviselőket bíró elibe állíthassák és megbüntetésüket eszközölhessék ; azonban létezésük, politikai tekintetben, nem fog az alkotmány biztosítéka lenni, valamint azon körülmény, hogy így a megyék vagy inkább a megyei tisztviselők bizonyos törvényeket kénytelenek lesznek végrehajtani,nem fog a megyeszerkezet azon tulajdonaiból semmit levonni, mellyek teszik, hogy az most egyik biztosítéka az alkotmánynak. Mert hiszen eddig sem az tette a megyéket biztosítékká , hogy a törvényeket büntetlenül végrehajtatlan hagyni módjukban volt, hanem az, hogy egész conformátiójuknál fogva képesek voltak, világos törvénytelenségek történését semlegesség által akadályozni, erélyes felszólalás által elhárítani, a törvényes állapot helyreállítására hatályosan befolyni, az ország jogai feletti éberséget , a közdolgok iránti részvétet fentartani ’sat. így például létezhetett volna 1822 ben, mikor a kormány a törvények ellenére 11 évig országgyűlést nem tartva, az adót váltópénzről pengőre emelte,’s országgyűlésen kívül ujonczokat kívánt,bár mennyi ollyan felelős hivatalnok, mint amillyet tisztelt barátunk például felhoz,ezeknek létezése politikai tekintetben semmi biztosítékot sem képezett volna; mert hiszen az 1825iki diéta a börtönök, vasutak, folyóvizek c sat. igazgatóját csak nem vonhatta volna feleletre amiatt, hogy a kormány országgyűlést nem tart, és törvény ellenére az adó és újonezok iránt egyedül maga akar rendelkezni. Az illyen esetben, (melly ámbár nem valószínű, de amellyel, ha alkotmányos garantiákról szólunk, a lehetőségek körében létezőnek mégis föl kell tennünk) még az sem használna semmit, ha nem speciális hivatalnoki felelősség, hanem a tág értelemben vett politikai kormányfelelősség, t. i. parlamentáris kormány és felelős ministérium léteznék — mert az alkotmány valódi garantiája akkor is nem ezen formákban, hanem a nemzet erejében , lelkületében, törvényei és jogaihoz ragaszkodásában volna végkép is csupán feltalálható , és a kérdés in ultima analysi, ha illyen garantiákról van szó , a körül forog : vájjon mi jobb? ollyan állapot-é, mellynek következtében,extremus esetekben, midőn tudniillik valamelly kormány alkotmányon kívüli állásba teszi magát) a nemzet illyen ereje nem máskép, mint az utczán, tettleges erőszak és ellenszegülésben, tehát forradalomban nyilvánulhat; vagy pedig ollyan, melly a nemzeti erő illyen nyilvánulásait törvényes színnel ruházva fel és azoknak ezáltal nagyobb erkölcsi jelentőséget adva, lehetővé teszi, hogy azok alakított politikai tanácskozó testületek útján, zöld asztalok mellől adhassák tételek és vidorságok jelét ? Az első rendű állapot csupán az anyagi erő nyers túlnyomóságától függeszti fel a győzelmet, az alatt, míg a másodikban az erőszaknak mert jogos és békés tehát erős, erkölcsi ellenállásokat kell elébb megtörni, mielőtt végre az erőszakon,(melly itt is mint ultima ratio rerum háttérben van) erőszakkal venne győzelmet. Amott az ellenszegülés természet szerint olly cselekvényeket idéz elő, mellyek magokban jogsértést foglalván ’s a rendet veszélyeztetvén, a zsarnokság folytatásának ürügyéül szolgálhatnak, mig imitt jog szegeztetven jogtalanság ellen,a nyers erőszak akár alkalmazása akár folytatása gyűlöletesebb, tehát nehezebbé válik. Illy szempontból tekintve aztán a dolgot, (miután a felebbi extremus eset mellett, egy másik extremus eset, tudniillik a forradalom is szinte a képzelhetőségek közé tartozik) nem az itt az eldöntő momentum, hogy az illyen nyilvánulásai a nemzeti erőnek, például nálunk magyaroknál, csupán a verbőczianus nemzet, azaz a nemesség, a megyék és királyi városok orgánuma által történhetnek. Ez az ebben mint alkotmányi garantiában fekvő erőt tekintve, azért csak mellesleges kérdés, mert ezen nyilvánulások a törvényes rend és jogállapot érdekében történnek, márpedig csak ezek árnyékában lehetnek a hon minden egyes polgárának jelen vagy jövendő jogai biztosságban, hanem a főkérdés csak az : váljon de facto a létező körülményekben, és valószínűleg jövendőben is lehet-e a nemzeti erő ilyen zöld asztal mellett ugyszólván hivatalos nyilvánul hatásairól annyi hatályosságot reményleni, mennyi a törvényes állapot fentartására és megtámadásoktól megóvására szükséges, vagy a mennyi arra kívántatik , hogy a megzavart törvényes rend, a nagyobb részük és így a forradalmaknak is elmellőzésével visszaállíttassák? Erre pedig a hosszú tapasztalás igennel felel. Nem lehet tehát belátni, miért ne maradhatnának jobban rendezendő megyéink, és királyi városaink ezentúl is az alkotmány biztosítékai , kivált miután a tisztelt barátunk által ajánlott neme a felelősségnek, politikai tekintetben amúgy sem vezethetne a viszonyainkban amúgy is lehetetlen parlamentáris kormányzási formához , és mindahoz, mit ettől elválasztva gondolni sem lehet, és így egy ilyen nemét az alkotmányi biztosítéknak úgy sem szerezhetné meg. Igen, de itt csak az extremus esetekről van gondoskodva, fogja mondani talán tisztelt barátunk, de hát a nem ilyen esetekben mi fog történni ? hát a sok törvény és törvényes rendelet, melly végrehajtatlanul marad! Igaz lesz az, sok marad végrehajtatlanul, de hiszen ezen segítve teend némileg , ha tisztelt barátunk minden egyes közigazgatási tárgyon végigment és mindenütt behozta azon felelős egyedet, kinek minden megyei tisztviselő büntetés terhe alatt tartozik engedelmeskedni. Részünkről ugyan azt hiszszük, hogy ezen eljárást nem lehetene minden egyes közigazgatási tárgynál alkalmazni, de azért kellő helyen alkalmazva, attól magunk is sok jót várunk, és ezen működést előmozdítani készek vagyunk. Azonban, ne csaljuk magunkat, ezért még nem lesz parlamentáris kormányunk, hanem lesz néhány felelős hivatalnokunk , de e miatt még azontúl is megeshetik egyszermásszor, hogy más, nem az illyen hivatalnok köréhez tartozó törvények és törvényes rendeletek végrehajtatlanul maradandóak, valamig csak annyi ereje nem lesz a kormánynak, hogy minden illyés hanyagságon és ellenszegülésen győzedelmeskedhessek , a nemzetnek annyi belátása, hogy azt ilyen erőre rásegítse, és megint annyi esze, mint ezelőtt volt, t. i. megérteni, hogy extremus esetekre számított jogokkal , nem extremus esetekben élni, oktalanság. Jól tudjuk, mit fog erre felelni t. barátunk. Azt vetendi ellenünk: de miért nem akarjátok tehát a parlamentáris kormányt és felelős minisztériumot, ti megyeszerkezet pártolói? ez megadná a kormánynak azon szükséges hataimat, és ha elveszne is mellette mint alkotmányos biztosíték a megyeszerkezet,de kipótolná ám ezt a parlamentáris kormány és felelősségben fekvő biztosítéka az alkotmánynak, mellyeket ekép nyernénk! Mire mi megyeszerkezet pártolóji megint azt feleljük: két módja van a lócserének: szőrt szőrért, vagy toldással szoktunk adni. Toldani nem tudjátok, mert nincs mivel, szőrt szőrért pedig nem adhatunk, mert azon parlamentáris kormány, mellyet a megyeszerkezet helyett ajánljok cserébe, ki nem vihető, és ha kivihető volna is, csak árnyéka lenne egy valódi parlamentáris kormányzásnak; úgy tekintve, mint alkotmányi biztosíték, gyengébb a mostaniaknál, ’s maga után vonná szükségkép a centralisáló bureaucratiát, az alatt, mig ez utóbbi bajtól most szabadok maradhatunk, ’s azon eredményeket, mellyeket az általatok ajánlott módon elérni reményihetünk , a nélkül is elérhetjük. Hogy pedig csakugyan igaz, mikép azon cserébe ajánlt parlamentáris kormány ki nem vihető, szabad legyen a már mondottakat még bővebben fejtegetve, egy jövő számban még némieket előadnunk. (A pest-szegedi csatorna ügyében Vásárhelyi Pál úr komoly szózatára, egy őszinte szózat. Folytatás.) —edik Ellenvetése V urnák: ,,A legkedvezőbb esetben sem lehetne ezen csatornát ajánlani, mivel 21 millió (kérjük szépen csak 9 millió!) köböl földnek a Tiszába hordása által az emlitett, restségéről ismeretes folyó, olly zavarba hozatnék, mellyből századok alatt sem lenne képes kitisztulni■ Hijába hozzuk elő, hogy a kivájt földdel a tiszai lapályok feliszapoltathatnának; a viznek munkálata a csatorna kiképeztetésére az egész közben lévén elfoglalva, ’s a dolog természeténél fogva annak feneke a Tisza legkisebb vizszine alá lévén helyezve , meg nem fogható , mikép hasson az alább munkálkodó viz, egyszersmind a magasabban fekvő lapályok feltöltésére.a Felelet. Midőn V. ur azt mondja, hogy a dolog természeténél fogva a csatorna feneke a Tisza legkisebb vizszine alá lévén helyezve , meg nem foghatja, mikép hasson az alább munkálkodó viz egyszersmind, a magasabban fekvő lapályok feltöltésére, soha világosabban egész értekezése alatt járatlanságát a vizi munkák közül ki nem fejezhette volna, és azért, hogy megfoghassa, megmagyarázom. A pest-szegedi csatorna Szegedhez közel, mintegy 1000—2000 ölásással kitérve kellő irányából, félre a Ballagiló, ’s ezt környező lápokba fog vezettetni, és pedig olly formán,hogy a Ballagiló fenekétől fog a csatornafenék aránylagos emelkedéssel Bugacznak vitetni; most a Ballagiló alsó részéből lefelé a Tiszával egy darabon párhuzamba, úgy alább a Ti-