Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-03-17 / 354. szám

munkája vételénél, nevemet benne díszleni látván, legelső vágyam vala önt viszont megajándékozni, de csakhamar át­­látom ennek lehetlenségét. Azért küldök önnek egy rajzont, mellyel jegyezze föl, hogy örökös adósnéja maradok: Ná­­dasdyné."— Degré, Jókay, Kaján, Lisznyay, Obernyik, Pálffy, Petőfi, Tompa é s még néhány fiatal író becsületszó mellett kötelezék magukat, hogy többé egyik divatlap szá­mára sem fognak dolgozni. Mondják, hogy a divatlapszer­kesztők csendes kétségbeeséssel küzdnek, és sorsukban megnyugosznak. Bár inkább minden tehetséges b­iró vala­mennyi divatlapba ima, becsületes díjért, mert ez által mind a közönség, mind az irodalom, mind ők maguk is bizonyo­san csak nyerni fognának. — Beszélik , miszerint aláírási ív van készülőben, mellynél fogva a tudós társaság valamen­nyi levelező tagja kilépni szándékozik, ha a jövő nagygyű­lés által szavazatjoggal nem ruháztatnak föl, mert azt hiszik, hogy a rendes tagok csak fizetésük által különböznek tő­lök. Nem hiszszük, hogy e szándék valósuljon, mert Ma­gyarországban még a tudósok sem tudnak egy véleményre vergődni. — A király utcza végén ’s városerdei fasor kezde­tén egy csinos házon nagy betűkkel irva ezt olvashatni: „Első magyar illatszergyár11,*) ’s ugyanott veszi kezdetét egy nagytér, mellynek büdüssége olly iszonyú, hogy még a lovak is prüszkölve sietnek előre. Ugyan nem temethetné be a hatóság azon nyílt árkokat, mellyek e helyen a levegőt megmérgezik? Az illatszerész pedig talán azért lakik épen ott,hogy a rendkívüli ellentét által minél több vevőt szerez­zen áruinak? — O B o s c o , a híres bűvész, mondottuk már, hogy fővá­rosunkban van, és most azt is mint bizonyost jelenthetjük, hogy nemzeti színházunkban lépend föl, ’s elutazása előtt 3 előadást fog adni napkeleti bűvészetéből, úgymint csütörtö­kön mart. 19én, vasárnap mart.22én és kedden mart. 24én. Mutatványai mindig pontban déli 12 órakor kezdődnek. Pá­holy-és zártszék-jegyek kaphatók önlakásán Cangol királynő vendégfogadóban lső emeletben 15 számú ajtó.) — Bővebb tudósítást a falra­ ragasztott hirdetmény adand. — És mi meg vagyunk győződve, hogy a színház zsúfolásig tömve lesz látogatókkal, kiket vissza nem rezzent sem vihar sem förgeteg. _______ A KISDEDOVÓ-INTÉZETEKET MAGYARORSZÁGBAN TER­JESZTŐ EGYESÜLET. (Folytatása a febr. 13-ai rendes közgyű­­­lésrőli tudósításnak.) II. Áttérve immár a képző intézet szellemi fej­lesztése körül történtekre. h) Megnyugtató vola a választmány azon jelentése, miszerint a növendék kisdedóvók, hivatásukat fölfogva, szorgalommal járják az intézet elméleti és gyakorlati tanóráit, hogy egykor lehetőleg kiképzetten léphessenek ama pályára, mellyen vajmi sok hasznos szolgálatot tehetnek a hazának.­­) Miután a választmány a képző intézet számára szükséges egy kis ásvány­gyűjteménynek egyes adakozások utjáni beszerzését sükertelenü­l kisérjé meg , végre az iparegyesület tisztelt választmánya a hozzá intézett fölszólítás következtében kitűnő jeleit adó azon szives készségnek, minél fogva ásványgyű­jteményének rendbeszedése után , a kettős pél­dányokban találandó darabok mindenkével képző intézetünk föl­­segélésére kezet nyújtani elhatározó. j) A képző intézetbeli nö­vendékekről bemutatott statisticai táblák szerint , az intézetnek 1836dik évben Tolnán lett megnyitása óta, 1845dik év végéig 11 -re megy azon ifjak száma , kik a kisdedovásban nyertek képeztetést. A mult évben beh­oltak közt volt 8 r. cath., 5 helv. ref. és 1 ágost. vallása; jelenleg pedig van 5 r. cath., 5 helv. ref., 1 ágost. és 1 izrael. vallásu, ezek közül 4en egész segély­díjasok, 4en féldíjasok, sen önkéntesek. A kisdedovás eszméje terjedésének és különösen a képző intézet szellemi haladásának egyik örvendetes jeléül véve a közgyűlés azon értesítést, misze­rint a múlt évben ismét négy kisdedovó növendék nyert a vidéki intézeteknél alkalmazást, ezenfelül egyik növendékünk saját me­rényletére nyitott Váczon intézetet, hárman magánházakhoz hivat­tak meg nevelőkül, ketten pedig elemi tanodákhoz oktatókut. k) Az intézetben a volt kisdedek számát illetőleg is örvendeztető ada­tok terjesztettek elő. Ugyanis a múlt évben 115 kisded avatott az intézetben, közölték 104 r. cath., 4 ágost. vak és 7 izraelita. Anyanyelvükre nézve 18 magyar , 97 német ajkú. Ez utóbbiak is azonban könnyű szerrel elsajátítván nyelvünket, mi lehet vigasz­talóbb , mint nemzetiségünknek ezen legbiztosb utoni terjedése! Az ovott kisdedek közt 52 fiu , 63 leány valt, ’s köztök csak 6 olly szegény, ki ovódíjt nem fizethetett. Hónapok szerint véve a kisdedeknek az intézetbejárását, azt tapasztalni, hogy nyári hó­napokban,— midőn t. i. a szülők leginkább el vannak foglalva — legnagyobb az ovotiak száma; a téliekben legkisebb. Az inté­zet e részbeni előhaladásának kitüntetéséül felmutattaték az 1844. és 1845. évben ovott kisdedek száma közti különbség, miszerint ez , az előbbihez hasonlítva, 26-taji szaporodást mutatott. III. Az országszerte létező, vagy még csak keletkező intézeteket illetőleg: I) jelenté a választmány, hogy Budapesten meglehetős számra növekedvén ezek, azoknak lelkes óvóik folyvást tartják eszme­csere társalgásaikat az intézet’ teremében ; a szokott felolvasáso­kon és értekezéseken kivül legközelebb negyven ’s néhány olly népszerű , a kisdedek fogalmához alkalmazott dalt gyűjtöttek ösz­­sze, mellyek, mint szivképző erkölcsi mondatok, ajánlatosak az intézetekbeni elfogadásra. m) Szigethy István, az intézet egykori növendéke, meglátogatva hazánk számos­ intézeteit, ’s azok is­mertetését a választmány elibe terjesztvén, ez által ez olly in­tézkedések’ tételére hivaték föl, miknél fogva remélhető, hogy a’ befolyással biró honfiak és hölgyek vidékeiken kisdedóvó-intézetek megalakítására , vagy a netalán hanyatlónak fölélesztésére közre­munkálni szívesek leendőnek. Ugyancsak a nevezett Szigethy István jelennen az erdélyi intézetek látogatásában fáradozik, és minthogy az egyesület érdekébe­n utazónak az egyesület pénztára úti költséget nem adhatott, a választmány maga körében nyitott AfJRZTMJk.. A Tarnowban febr. 18. és 19én történteket megemlí­tettük már lapjainkban. Egy e városban febr. 22én kelt le­vél e történetekről következő közelebb részleteket közöl: „Miután annak híre, hogy az összeesküvők városunkat nem sokára megtámadni szándékoznak , hovatovább szaporodott, 17én bezárkóztunk és hadi lábra állottunk kis őrségünkkel. 18án hadierőnk két bejött lovas századdal gyarapodék, mellyeket osztálynokunk, a felette sürgető körülmények által arra késztetve, beparancsola. Bizonyos tudósításoknál fogva a 18—19es éj volt a zendülés kiütésére kitűzve. Az első megrohanás Tarnówra volt tervezve, és e város az ála­lános felkelés kiindulási pontjául rendelve. A legrettentőbb megsemmités várt ránk, és minden német vagy nem forra­dalmi lengyel számára az orgyilkos már kijelölve volt. Az isteni gondviselés legalább 24 órával előbb fedezte fel a ve­szedelmet, ’s még annyi időt nyertünk, miszerint 2 Heynau gyalog ezredebeli zászlóaljból és 3 lovas századból álló kis őrségünket védelmünkre felállítsuk, ’s legalább e fegyve­rekre bízzuk sorsunkat. A zendülők részéről, mint azt a következés megmutatá, minden előkészület tökéletesen meg­­téve, ’s felosztásaik, gyűl­és megtámadási helyeik jól meg­választva valának ; csak egy volt az utolsó pillanatra fen­­tartva és annak benyomására kiszámítva. 18—19 én éjjel t. i. a községek követésre felszólitandók, ’s megrettentés és erőszak által kényszerítendők voltak. Egész 18án közel és távol fekvő községekből, hol őket a székvárosunk elleni menetre már izgatni kezdették, számos küldöttségek jöttek a kerületi igazgatósághoz, a legnagyobb rémüléssel beszélve el a ránk váró irtózatosságokat, a kormányhozi ragaszkodá­sukat és a lázitók ügyétőli borzadásukat nyilvánítva, és kérdve, mit tevők legyenek. Mindnyájuknak ez mondatott: „Ne bocsátkozzatok semmi i­lyetén mozgalmakba, a status, a császár elárulása az, kinek alattvalói vagytok. Jelentsétek fel porosan, mi történik nálatok, ez legszentebb kötelesség­­tek. Ennek teljesítésében ne féljetek; ha fegyverrel és erő­szakosan kényszeritni akarnak benneteket, itten találandjá­­tok azon helyt, hol hozzánk csatlakozhattok és az igazságos ügyet védhetitek ; hozzátok azon fegyvereket, mellyekkel benneteket ellenünk ellátni akarnak, a kerületi hivatalba, és ha valaki czimboraságra szólít fel, ragadjátok meg, és a csak legvégsőbb szükség által parancsolt erőszak hasz­nálása nélkül, adjátok őket az igazság kezeibe.“ E kül­döttségek némellyike már első bejövetelük alkalmával is hozott néhány megkötözött lázitót. Míg ezalatt éjjel szá­mos új küldöttségek érkeztek, és a többieknek legnagyobb része, félvén hogy vissza nem mehet, itt maradt, igen sok helyen, név szerint Lissa-Gurában kiütött a vérengzés. Mi­dőn a községek vezetőik parancsára összegyűltek, és vas­villákkal, csépekkel, dsidákkal, mellyeket a lázadók titkon készítettek, késekkel és mindennemű öldöklő fegyverekkel felfegyverezve voltak, eljővén a Tarnow felé indulás pilla­­natja, azok ellen forditák fegyvereiket, kiktől azokat kap­ták, ’s részint magok támadván meg, részint indulni vona­kodásuk miatt megtámadtatván, majd minden gyálhelyen ki­sebb nagyobb mértékben véres ütközetek történtek. Mig mi a városban a 18—19ei éjszakát aggodalmak és sok üres zaj közt töltöttük, 19kén reggel a dolgok szintolly rögtönös mint váratlan megoldása mutatkozék, midőn a parasztok minden vidékről áldozataikkal a városba nyomultak,’s részint agyon­vert részint megkötözött nemeseket, ügyvédeket, gazdatisz­teket, lelkészeket ’sat., hoztak magokkal, és őket a tőlök el­­­szedett fegyverekkel együtt átszolgáltatták. Borzasztó menet volt ez; azonban a parasztok , melly csupán az iszonyatos csapást akará az országtól elháritni, annyival kevesbbé kár­hoztathatók, mivel akkor, midőn az irtó háborúra már fel­­fegyverzett és megindult zendülőket lefegyverezni iparkod­tak, eleinte csak magukat védték. A megyénkbeli izgatás fejei, többnyire főnemesek , a kisebb vezetők és résztvevők nagy részével, megkötözve, vagy saját jobbágyaik által agyonverve feküdtek a szekereken. Hogy számos áldozat hullott, kikre a törvény semmit ki nem süthetett volna, sőt né­­melly ártatlanok is, való­min. Azonban azt maga az eszte­len lázitók által előidézett szomorú állapot hozta mey magá­val. Elképzelhető, m­illy véres verekedésnek kellett történ­ni , mert eddig már 98 halott van , kik részint halva hozat­tak be, részint itten haltak meg sebeikben. ’sat. (Oesl.Beob.) *) Ott csak ez áll: „Első magyar illatgyár,“ persze hogy igen roszul áll; ámde hogy ,illatszergyár­­nak a mint kell — olvashassuk", előbb kijavíttatást kíván. Szer­k. aláírási ivet fölsegélésére. n) Az intézet igazgatója múlt nyáron Zemplén vár­megyébe egy kirándulást tevén, úgy tapasztala , hogy Nagy-Mihályon a földesúr , lelkész és illető járásbeli tisztviselők buzgó törekvéseiknek sikerülene nemsokára intézetet nyithatni ott. o) A Vácz városában megnyitott intézetről azon értesítés ter­­jeszteték a közgyűlés­ek­be , hogy az ottani kisdedóvó csupán a városi polgárság szives részvéte által gyámolittatik , ellenben egyik különben lelkes hazánkfia visszahúzó azon alapítványát, mellyet az ottani intézet fölállítására végrendeletileg tett , a új városi tanács pedig határozottan kimondó, mikép jelennen nincs anyagi ereje a már megnyitott intézetet fölsegélhetni. p) A gyo­mai intézet fölelevenítéséhez legtöbb remény mutatkozik , miután a helység földesura Wodianer Samu úr az oda kijelölendő óvó alkalmazási dijára nézve elfogadható föltételeket sziveskedek aján­lani. — (Vége köv.) A PESTBUDAI HANGÁSZEGYSÜLETNEK második nagy hang­versenye e f. 1 Dik 1845/1, zene évben f. évi vasárnap martius 22én délutáni 4*/a órakor a városi nagy redout-teremben tar­­tatik. — Az abban előadandó hangművek következők, u. m.: 1) Spontini „Cortez Ferdinand“ czimü dalművének nyitánya. 2) Négyes dal karénekkel, Erkel F. „Báthory Mária“ czimü dalmű­véből. 3) Titl Emil „Vitézek karéneke“. 4) Cherubini „Alibaba“ czimü dalművének nyitánya. 5) Ábrány karénekkel, zongorára Beethoven L-tól. 6) Preghiera , Rossini J. „Moses“ czimű dal­művéből. 7) Rákóczy-induló , Berlioz Ilektor által ujan műsze­rezve. Közli Ritter Sándor, egyesületi titkár. KlILFOIID* (A lengyel emigratio.) Eddig még egy név sem neveztetik bizonyosan a külföldön tartózkodó lengyel neve­zetességek közöl, mint résztvevő a legújabb forradalmi tör­ténetekben. Amit a London, Paris és Brüsselben létező lengyel egyesületek összeköttetéséről a Posenben felfedezött összeesküvéssel beszélnek, valamint az, hogy a lengyel menekültek különféle pártjai és rendszerei összeolvadtak volna, mind csak puszta hit. Csak annyi van tudva bizonyo­san, hogy a külföldre menekült lengyelek közt különbféle társulatok léteznek, mellyek csak a közös czélban, a nem­zetiség visszaállításában egyeznek meg, az ehez vezető utak és módok iránt szerteágazván. A titkos társaságok hatalma mindig nagy volt Lengyelországban, ’s ha küzdelmeinek történetét vizsgáljuk, azokat munkás , kemény üldöztetésük daczára is újra meg újra létesülő eszközöknek látjuk. Midőn Lengyelország 1831 ben meghódittatott, az ,Emigratio­ a hazától távol, uj egyesületeket alkotott. A ,Réunion géné­­rale des Polonais" 1832ben, Parisban alaku­latokt és a szá­mos menekülési helyeken fiók-egyesületekkel láttatott el. Egysége azonban nem sokáig tartott. Mindenik töredéke el­szigetelte magát és saját ösvényén járt. Részből szomorú tapasztalások ismét közelebb hozván ezeket egymáshoz. 1836ban egyes kibékülések és egyesülések történtek , úgy hogy most a lengyel emigratio három nagyobb táborra osz­lik, különös vezérekkel és jelszavakkal. A gazdag lengyel aristocratia hölgyeinek és lovagainak fényével Parisban Czartoryski Ádám herczeg körül tartózkodik. A her­­czeg egyenes vonalban a Jagellóktól származva 4776 ban született és zsenge kora óta a haza szolgálatára szentelé ma­gát. E pártról azt mondják, hogy tudomást nem véve a kor igényeiről, a régi uraság és túlságos főúri jogok visszaállí­tását kívánja; hogy egy ,országgyűlésen­ Schweizban Czar­toryski liget jövendő lengyel királynak választá, ’s neki és bájos nejének Sapleha­ngnőnek a Lambert palota belsejében, hova avatlan szemek nem halnak, hűbéri hódolatokat tesz. E párt 1837ben (miután 1836ban a democrata párt magát összpontosította és lélegesítette volna) alakult meg ,honsza­­badítók­ társaságának czime alatt. Ezzel összeköttetésben áll a ,katholikus kolostor,­ mellyben 1836 óta a lengyel ifjúság­i Parisban az egyházi rendre neveltetett volna. Igazgatója Semenko lelkész volt, ki azonban 1840 ben több növendéké­vel Romába, innen pedig 1842 ben Posen nagyherczegségbe ment. Czartoryski fővezére Dembinski tábornok, kit a párt, mondjuk, már marsalli pálczával ajándékozott meg. — A másik nagy párt a democraták pártja. Ez fejének Lelewelt ismeri el, a mostani lengyel világ legjelesebb politikai író­ját, ki azonban nem tekintetik föltétlen vezetőnek, sőt sok pontban egyet nem ért az ifjabb democratai párttal. Lelewel 1786 ban született Varsóban; már 1830ban és az azt meg­előzött években a republicans clubbok lelke volt. Ő alakí­totta a philaretek és philometek ismerés rendjét, mellyet a lengyel nemesség az orosz igánál is jobban gyűlölt; ’s mi­dőn 1830 ban az ideiglenes nemzeti kormány elnöke és egy­házi minister jön, mint egy második Cato minden beszédét azzal végezte, hogy a nemesi jogok és czimek eltörlendők. A számkivetés szomorú évei, üldöztetésekkel és nélkülözé­sekkel összekötve, nem változtatták ugyan meg jellemét, hajlhatlanságát mégis enyhíték és kölcsönös engedés szük­ségéről győzték meg őt. Lelewel jelenleg Brüsselben él és az ,Orzel bialy (fejér sas) czimü hírlapot szerkeszti, melly­nek ,Tjedoczeniek (egyesülés) toldalékja különösen illy köl­csönös kiengesztelésre van rendelve. A lengyel damocratai társulat 1836ban hirdette programját, ’s 1837ben egy,össz­pontosító választmányt­ állított fel, melly az egész Franczia­­országban szétszórt fióktársulatok kérdéseit és viszálkodá­­sait elintézi. E választmány oldalán hadvezérül — ki nélkül lengyel társaság soha sincs — Dwernicki érdemdús tábor­nok áll. — A harmadik a ,vallásilag politikai­ párt Mickie­­witz költő vagy ennek tanítója Towianski vezetése alatt. Mickiewitz a panslavismus apostola, ’s arra izgat, hogy az orosz és lengyel nemzetek félretéve minden további ellen­ségeskedést, egy szláv szabad szövetségi status létesítésére törekedjenek, ’s kölcsönösen védjék egymást a politikai és egyházi kényhatalmak ellen. A tervezett új köztársaság számára új vallás is ki van már főzve. E párt ábrándossága első pillanatra szembeszökik, és mi még csak azt teszszük hozzá, hogy több orosz mint lengyel taggal bir (Wes. Zg.) NAGYBRITANNIA. A keletindiai sürgönyök keserű kri­tikákat szültek az angol sajtóban, név szerint a Times, M. Chronicle és Daily Newsben (Dickens által nem rég alapí­tott lap). Az újságírók egész komolysággal nekigyürköztek a hadi operahrók rostálásának, a tábornokok, különösen a fővezér rendszabályai gáncsolásának, és azzal végzik óvatlan tirádáikat, hogy sir Charles Napier tábornagy, a hasonló nevű admirál rokona, jobb vezér volna. E megjegyzésekre a Standard következőleg válaszol: „A hadviseléshez , külö­nösen ásiai háború viseléséhez keveset értő emberek roszal­­ják mindkét rész harczmunkálatait. Mi nem toljuk fel magun­kat illető bíráknak , azonban , ha az egész tusát tekintjük és az ország történetét és hagyományait vizsgáljuk, nem vagyunk képesek olly nagy hibákat felfedezni akár a szikhek , akár az angolok eljárásában. A­ki a szikheket azért hibáztatja, hogy Kerospurt őrizve, Delhi felé előnyomulni iparkodtak, nem látja át berontásuk czélját, melly nem volt kevesebb, mint India elfoglalása, e roppant birodalom uralkodó pál­­czájának Nagybritanniától elragadása. A szikhek megemlé­keztek arról, hogy e czért hajdan sokkal kisebb hadi erővel is elérték az északi hódítók, és kabuli szerencsétlenségünk következtében a britt hadsereg vitézségét kevesebbre be­­­csülték. Ha Delhit, az ó mogulvárost egy csapással elfoglal­ták volna, úgy a következmények igen komolyak leendettek. Hogy a szikhek kisebb czelt tartottak volna szem előtt, hogy illy’hatalmas sereggel, sőt cum foto corpore regni csupán 175

Next