Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-01-08 / 315. szám

Csütörtök 315. Januar 8. 1846.­­ BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni m­rgt Mrtt .1 Kiadóhivatalban, hatvani atp­ozai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbelű­s hasáb­­joráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyar­ország és Erdély. Előléptetések. Cáfolata a zágrábi követek jelentésének ’sat. (folytatás.) Figyelmez­tetés a Tisza szabályozása ügyében. Megyék: Közgyűlés Turócz­­ban. Budapesti hirharang. A keresztúri burgonya ártalmasságának c­áfolata. Nemzeti szinház. Ausztria. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Olaszország. Északamerika. Hivatalos és magánhir­detések. MAG¥AnOBSZÁG és ERDÉLY. A nagy m­agy. kir. udv. Kamara R­ö c­k­­ Ferencz dombói eddigi elsőosztályu számvivői ellenőrködő erdőszemlészt huszti k. erdőlo­vaggá alkalmazta. Ugyszinte a megü­resült landzséri harminczados tisztségre Péterffy Antal aui k. harminczadost; P­aui harmin­­czadossá Király Ferencz vismathi harminczados-ellenőrt; Sz. kosmos k. harminczadossá 13 u r­d a­c­s Károly sz.vidi harminczad­­vizsgálói frászt; tavalyai harminczadossá D­om­­a­z­e­t­o­v­i­c­h Györ­gyöt ottani ellenőrködő tisztirnokot; végre záhonyi első áruvizsgá­lóvá Joannovich János suppaneki vizsgálót léptette elő. (CZÁFOLATA a zágrábi követek azon jelentésének, mellyel a sept. 23-án 1845 b. tartott, kapcsolt részek tar­tományi gyűlése iránt megyéjüknek tettek.) (Folytatás.) c) „Hogy a szokás a nemesség mel­lett harczol , mivel 1759 elött a megyei ügyek tart.gyülésen tárgyaltattak, ’s Mária Terézia 1750 ki kiváltságában csupán remény és nem parancs foglaltatik az iránt, hogy a kapcsolt országok lkai és erdei az ország főkapitányi hivatalát min­dig a bánra ruházzák. 1753 és 1756ban hozott határozatok­nál fogva minden birtokos nemes 100 frt birság büntetése alatt a tart.gyülésen megjelenni köteleztetett; — sőt még a megyék rendezése után is M. Terézia 1759 ki mart. 20káról szóló leirata következtében minden megyei tisztviselőt kö­telezett, hogy a tart.gyülésben részt vegyen, ’s a horvát me­­gyék rendezése 12 ik pontjában világosan áll: mikép a megyei tisztviselők előbbi mód szerint a tart.gyülésen jelen lenni tar­toznak; — minthogy tehát az előbbi mód vagy szokás meg­említése által senki sem záratik ki, nyilvános, hogy a hor­­vát megyék megyei ügyek tekintetében a magyar megyékkel egy lábon állanak; a­mi a tártó­gyűlés tárgyait illeti, mint az itélőmester, főkapitány és követek választatását, az utasítá­sok készíttetését, az országgyűlési ajánlatok és költségek megtérítését és a horvát pénzek iránti helytartósági számadás átvizsgálatát, ezekre nézve a régi gyakorlat hagyatott meg. — E szerint megyék részéről követek küldetése a tárt.gyű­­lésre, nem csonkítja egyes nemesek jogait, mert minden külön törvényhatóság kivánatai, mennyiben a közjóval ösz­­sze nem ütköznek, Horvátországnak az országgyűlési köve­tek számára kidolgozott utasításihoz szoktak csatoltatni, a választásokra nézve pedig nincsenek utasítások, minélfogva a megyei követek egyes nemesek jogait nem törlik el.“ Erre azt feleljük : Dalmát, Horvát és Tótország diplo­matikai történetében három korszakot kell megkülönböztet­ni, és pedig az is­ tart ezen országoknak M.országgali ösz­­szekapcsolása óta, vagyis Kálmán idejétől egész a horvát megyék elrendezéséig, azaz 1759ig; 2dik a horvát megyék rendezésétől e három ország helytartótanácsának (consilium) felállíttatásáig, azaz 1767ig; dik a horvát h.tartó tanács felál­líttatása óta, tehát az 1790 : 50. t.cz. tanúsága szerint annak 1779ben a magyar helyi­ tanács csak­ összekapcsolása óta, egészen napjainkig.—Az első korszak alatt, vagyis a horvát megyék rendezéséig, minden politikai ügy tart.gyülésen tár­gyaltatott, a megyéknél csupán a törvénykezésiek hagyat­ván, ennélfogva egyes nemesek ez időben politikai ügyek tárgyaltatása végett máshová nem mehettek, mint a tartom. gyűlésekre, jóllehet a zágráb megyei követek által idézett 1753 és 1756-ai határozatok, mellyek szerint egyedül b­ir­to­kos nemesek 100 főnyi birság büntetése alatt a tart.gyű­­lésre menni köteleztetének, nyilván mutatják, mikép a köz­nemesség még hajdan sem szokott a tart.gyüléseken megje­lenni , mert a mint minden jog kötelességgel jár, úgy viszont hol nincs kötelesség, jogot sem tehetni föl; mihelyt pedig a köznemesség (nobiles gregarii) birság alatt a tart.gyülésen megjelenni nem köteleztetett, nem lévén tehát kötelessége, joga sem volt a tart.gyülésekre menni. — A második korszak lefolytában, vagyis a horvát megyék rendeztetése óta egész a horvát helyi.tanács felállításáig, a helytartótanácsot, melly akkor még nem létezett, a tart.gyülés pótolá ki, ezen kor­szakban tehát a megyei tisztviselők a tartom.gyűlésre korán­­sem tényleges részvét, hanem mikint Mária Terézia 1759 ki mart. 20áról szóló ’s a megyék rendezését meghagyó leira­tának világos szavai bizonyítják, egyedül parancsok és bi­­zományok átvétele és jelentéstétel végett hivattak a tart.gyü­­lésre, a nemesek pedig politikai ügyek tárgyalása iránt me­gyei gyűlésekre utasittatván, a tartom.gyűlésen két megyei követ által képviseltettek. — Végre a harmadik, vagyis a hor­vát helytartótanács felállíttatása óta a jelen időig terjedő kor­szak alatt a tart.gyűléseken, mint már említők, csupán a kap­csolt országokat in concreto illető helyhatósági ügyek tár­gyaltattak, a tisztviselők a megyékkel együtt előbb a horvát, később a magyar helytartótanácsnak vettetvén alá, a tart.­gyűléseken megjelenni többé nem köteleztettek, a nemesek pedig ugyanazon helyzetben, mint a­kik időszak alatt, meg­maradtak. Mi pedig M. Terézia 1750-ei leiratát illeti, a do­log igy van: hogy t. i. Dalmát, Horvát és Tótországok kkrai és erdei addig joggal bírtak a báni hivatalra ő felségének több egyént kijelölni, az érintett leirat által pedig ezen bán­­kijelölési­ jog meg lön szüntetve, helyébe az ország főkapi­tányának szabad választási joga engedtetvén arrdeknek, van mellékelt reménynyel, miszerint és rrdek fökapi­tánynyá mindig a bánt választandják! Mi ily következést von­nak már Zágráb megye követei ezen leiratból saját ügyök is­­tápolására , de nem láthatjuk. Ugyan e követek azon véd­ve, mikép a honát megyék rendezésének 12d. pontja sze­rint az előbbi gyakorlat megtartassák, hason­­lag ellenük szól; mert ezen 120. pont tanúsága szerint,csu­pán a megyei tisztviselők tart.gyűlésein megjelenése rendel­tetett előbbi szokás szerint fentartatni, (és mikint előbb megmutatok, a horvát helyi­ tanács felállítása alkalmá­val a megyei tisztviselők ime megjelenéstől is fölmentettek) minden egyéb viszonyokban pedig a megyék új rendezése ál­tal eltöröltetvén a régi gyakorlat, egészen uj rendszer hozatott be , mivel pedig az egyiket megengedvén tagadnunk kell a másikat -,csupán a megyei tisztvi­selők meghivatásának ezen világos meghagyása mellett, az egyes nemeseknek a tartom.gyűlésbeli kizáratása nyilvánvaló.­ Valamint tehát már a mondottakból kivilág­lik, mikép az előbb divatozott szokás a nemesség mellett nem szól, és abból, hogy a horvát megyék a magyarokkal egy lábra állíttattak, és egyes magyar nemesek az országgyűlésen egyéni szavazati joggal nem bírnak, következtetni nem le­het, hogy a homtországi nemesek mégis befolyhatnak egyen­­kint a tart.gyűlésbe — Magyar- és Horvátországban a me­gyei ügyek hasonló tárgyalása e részben szinte semmit sem változtatván,—úgy más részről a felh­ozottakból kitűnik, hogy a kapcsolt országok gyűlésein külön korszakok alatt mi­ly ügyek és miképen tárgyaltattak ? valamint az is tagadhatla­­nul kifejlik, hogy az e részben divatozott szokás különböző időkben nagy változásokon ment keresztül, azt kellvén még itt mellékesen megérinteni, miszerint a zágráb megyei köve­tek hibásan állítják, hogy a magyar helyt. tanács a kezelé­se alatt levő horvátországi pénzekröl­ számadását a tart.gyű­léssel közölni és az által vizsgáltatni szokta, mert ugyanazon helytartótanácsnak 1798-ai jun.­éról szóló intézvénye kije­lenti, hogy ezen számadást a tart.gyüléssel közölni alig szük­séges , és valóban egyedül ezen pénzek activ és passiv állá­sának rovatos átnézete szokott a tart.gyüléssel közöltetni.­­ De legtöbb erősséget látszanak Zágráb megye követei abban helyezni, hogy a megyei követek tart.gyülésein jelenléte által egyes nemesek jogainak csonkítását tagadják; de hasz­talanul, mert előbocsátván azt, mikép megyékben a köve­tek választása, ha a tárt.gyűlésen minden nemes velük ha­sonló joggal bírna, egészen felesleges lenne; az is méltán figyelembe veendő, hogy ha e tétel állana, az következnék belőle, miszerint azon kivánatoknak, mellyeket egyes tör­vényhatóságok a magyar országgyűlésre küldendő horvát követek utasításukba betétetni akarnak, ezekbeli kihagyása csupán a nemesek egyéni kényétől függne, mivel, ha ezek a követekkel egyenlő szavazattal bírnának ’s kettő közölök egy véleményen volna, a követek szavazatait megsemmit­­hetnék; — de a zágráb megyei követek onnan vett okosko­dása is, miszerint a tartománygyűlésre küldött követek a választásokra nézve álltólag utasításokat nem kapnak, szinte semmit sem bizonyít, mert Horvát-, Dalmát- és Tótorszá­gok országgyűlési követeinek választása, a dolog természe­ténél fogva, más tekintet alá jó, mint a tárt.gyűlésre kül­detni szokott követek választása, miután a kapcsolt orszá­gokban a magyar országgyűlésre küldendő követek válasz­tása régi szokásnál fogva, közvetett (indirect) választás ut­ján történik; a megyék ugyanis a tart.gyülésre követeket, ezek és a báni levelek által meghivott egyének pedig a tar­­tománygyülésen az országgyűlési követeket választják, melly indirect választásmód az utolsó országyűlésen a városok ren­dezésében mindkét tábla által elfogadtatott. Egyébiránt mit sem tesz, utasítják-e a törvényhatóságok követeiket, hogy részökről ez vagy amaz egyénnek országos követté válasz­tására szavazzanak; — az itélőmesterek választására nézve azonban utasítások szokásba­ jöttét az is kimutatja, mivel — mellőzve több példát— az 1808iki febr. 29-ei tart.gyü­lésen tartott itélőmester-választás alkalmával különösen Varasdmegye követeinek azon utasítást ad­, hogy az általuk legméltóbbnak tartott egyénnek adják Varasdmegye szava­zatát,’s e szerint Varasdmegye követeit megkötötte;Zágráb­megye pedig igy utasitá követeit, hogy ugyanazon megye keblebeli egyénekre különös tekintettel legyenek; és ennek folytában mitgos Kusevich József, Zágrábmegye volt rendes jegyzője, most pedig magyar udv. referendarius, választa­tott a kapcsolt országok ’s a báni hivatal itélőmesterévé. — Melly tényekre figyelmezve, ismét meg nem foghatjuk, mi­nek adnának a megyék tart.gyülésre küldött követeiknek, a többi egyes nemesek ottléte mellett, eféle választásokra uta­sítást, ha a tart.gyülésen minden nemes eldöntő szavazat­joggal bírna? — Egyébiránt, ha a tart.gyülés uj rendezése ő felsége által a felküldött terv szerint megerősítve és tettleg behozva leend, a kapcsolt országok minden egyes törvény­­hatóságai a választások minden eseteire követeiknek utasí­tást adni kötelesek leendnek. Állítják továbbá a zágrábi követek d) „hogy e gyakorlat II. József alatt is megtartatott, mikép azt 1781 iki jan. 18 án tartott tart.gyülés lső czikke tanúsítja; sőt akkor a válasz­tási kiváltság (kétségtelenül I. Mátyásé) a kapcsolt országok minden megyéjével közöltetett és még a legközelebbi vá­lasztásoknál is megtartatott, mi abból is kitetszik, mivel az utolsó tart.gyülésen a bán és itélőmester megkérdeztetvén az iránt:vájjon e magyarázat érvényes-e?ellen nem mond­tak, ’s e jogot, mint a helyhatósági kiváltságok lényegéhez tartozót, a bánnak esküjénél fogva fen kell tartania.“ Hhogy ezen tám­okra nézve felelhessünk, mindenekelőt a tartománygyűlés érintett czikkének az ellenfél általi kimu­tatása kívántatik, mert a tart.gyűlés jegyzőkönyvei nem nyo­mattak ki, mint a magyar országyűlési naplók is nincsenek közhasználatra kitéve, hanem a kapcsolt országok levéltár­­­noka őrizete alatt vannak, ennélfogva mindenki bármelly időben nem juthat hozzájuk. Mi pedig az itélőmester és fő­­kapitány utolsó választatását illeti, igaz ugyan, hogy ezek felkiáltás által végeztettek, de ebből éppily kevéssé követ­keztethetni, miszerint mindazok, kik illy alkalommal kiál­to­t­ta­k, a tartománygyűlésen választási joggal bírnak, va­lamint nem állíthatja senki, hogy a magyar országgyűlésen a nádor és koronaőrök választatásánál a hallgatóságot is szavazatjog illeti, jóllehet senki sem tagadhatja el, mikép eféle választásoknál ama felkiáltásokhoz a hallgatóság is nagyrészben járul. Mert a többséget kiismerni és kijelenteni mindenütt az elnök jogaihoz tartozik, mit ha az elnök felki­áltásból meg nem tudhat, szavazásra kerül a sor; a kapcsolt országokban pedig emberi emlékezet óta illy eset csupán egyszer, ISOOban, néhai Pelkovich Lajosnak itélőmesterré varasztalásánál fordult elő, és ez alkalommal is csupán püs­pökök, főispánok, báni levelek által meghitt más egyének, nemkülönben a törvényhatóságok követei szólíttattak fel sza­vazásra; ezenfelül, ámbár más itélőmesteri választásoknál a tárt.gyűlés jegyzőkönyvében mindig megérintetett, hogy az illető itélőmester közakarattal vagy szavazattöbbséggel vá­lasztatott meg, ez alkalommal mégis a jegyzőkönyv követ­kező, a többitől egészen eltérő szöveget foglal magában: t. i. Petkovich Lajos az egyháziak, főrendiek, ne­mesek (a báni levél által meghívott egyének és a megyei követek által képviselt nemesek) és a városok szava­zatával választatott itélőmesterré; más szavak­kal: a tartománygyűlést képező négy rendáltal, mellyek között a nemesség követei által van jelen, mert ha itt a n­e­­mesek alatt az egyéni nemeseket kell érteni, úgy azon képtelenség következnék, hogy a megyék követei nem foly­tak be ezen választásra; ez pedig valmint történetileg nem áll, úgy senki sem is állíthatja. Egyébiránt azt sem tagad­hatja az ellenfél, hogy maguk a tart.gyűlések tárgyalásainál is, ha eltérő vélemények jelentkeztek, mint például a köve­tek napidíjának meghatározása, indigenek bevetele és külö­nösen elhunyt gr. Koggendorf József által az 1825iki tarto­mánygyülésre benyújtott hasonló folyamodás alkalmával ’sat., a tart.gyülésen elnöklő bán vagy báni­ helyettes mindig csu­pán a főtisztviselőket, törényyeket ’s a törvényhatóságok követeit hívta fel szavazásra ’s ezek értelmében jelente ki a határozatot. Olly esetet pedig, hol az egyéni szavazat más­kép történt ’s a tart.gyülésen minden jelenlévő nemes sza­vazatra csak szólíttatott, annál kevésbé illyet gyakorlott volna, az ellenfél sohasem hozhat elő. — Hogy pedig a bán ’s itélőmester az utolsó tart.gyülésen alenérintett idétlen fel­hívásra nem feleltek ’s magokat vizsgálat alá bocsátani nem engedék, legjobban tették ’s ez által méltóságukat tárták fen. — Végre az, hogy a nemesek egyéni szavazata a tar­­tománygyűlésen a helyhatósági kiváltságok lényegéhez tar­tozik ’s azt a bánnak esküjénél fogva kell meg­tartani, nem egyéb mint álokoskodás , úgynevezett petitio prneipii; mert e tételt, mellyet a zágrábmegyei követek már túlhala­dottnak vélnek, endigelé, mikint a mondottakból kitűnik, az ellenfél még nem bizonyította be, abból tehát a kapcsolt országok főnökére nézve valami kötelességet következtetni nem lehet. e) „A pecsét ezen körirata: Tótország nemessé­gének pecséte, hasonlag igazolja a mondottakat, mert a kir. tanácsosokra, a báni tábla ülnökeire’stb. ezen ne­vezett nem alkalmazható, mivel a hivatalt viselő és más ne­mes közt semmi törvényes különbség nem létezik, a tart.­­gyülésrei meghívás a bán kényétől függ, ő pedig legköze­lebbi időben még a károlyvárosi váltótörvényszék tagjait is meghízta a tart.gyülésre; kiváltságos jogok gyakorlata pedig a bán akaratára nem bizathatik.“ Erre megjegyezzük, mikép már többször említtetett, hogy nemesség alatt alkotmányos értelemben négy, t. i. egyházi, főrendi, nemesi és sz. kir. városi­ rend értetik, és ezen nevezet alatt: nemesség, nem lehet csupán a szorosan vett nemesek, vagyis lovagi rendet venni, mert megenged­vén ezt, belőle az következnék, hogy az egyháziak, főren­diek ’s sz. kir. városok az itélőmesterek választásában részt nem vehetnek, ’s Mátyás király csupán a szorosan úgyne­vezett nemeseknek adta volna ama kiváltságot, mit bizo­nyára senki sem állitandó — az pedig, hogy különböző korszakokban az ez országokban lassankint kifejlett jelenleg uralkodó rendszer mellett a nemesi rend miily befolyással bírt a tart.gyülésekre ’s az itélőmester ’s főkapitány válasz­tására, az előzményekből bőven kitetszik. Azon állítás, hogy a hivatalt viselő és nem viselő nemesség közt semmi törvényes különbség nincs, e kérdésre vonatkozólag mit sem nyom; mert miután a kapcsolt országokban az egyhá­ziak, főméltóságok, főrendiek és törvényhatóságokon kívül, régi szokás szerint a kir. kamarások, üdv. tanácsosok, kir báni és ez országok ítélőtáblájának ülnökei is a bán által a tart.gyűlésekre mindig meghivatnak, el kell ismerni, hogy a lovagrend ime legjelesb férfiainak meghívása, nekik a tart.gyűlési tárgyalásokba tényleges befolyást is tulajdonit; különben pedig, ha minden egyes nemes a tart.gyűlésen tényleges befolyással bírna, a lovagrendből a fenebb érin­­tett egyéneknek, valamint a nemeseknek meghívása is, hasz-

Next