Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-01-08 / 315. szám
Csütörtök 315. Januar 8. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni mrgt Mrtt .1 Kiadóhivatalban, hatvani atpozai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbelűs hasábjoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetések. Cáfolata a zágrábi követek jelentésének ’sat. (folytatás.) Figyelmeztetés a Tisza szabályozása ügyében. Megyék: Közgyűlés Turóczban. Budapesti hirharang. A keresztúri burgonya ártalmasságának cáfolata. Nemzeti szinház. Ausztria. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Olaszország. Északamerika. Hivatalos és magánhirdetések. MAG¥AnOBSZÁG és ERDÉLY. A nagy magy. kir. udv. Kamara Rö ck Ferencz dombói eddigi elsőosztályu számvivői ellenőrködő erdőszemlészt huszti k. erdőlovaggá alkalmazta. Ugyszinte a megüresült landzséri harminczados tisztségre Péterffy Antal aui k. harminczadost; Paui harminczadossá Király Ferencz vismathi harminczados-ellenőrt; Sz. kosmos k. harminczadossá 13 u rd acs Károly sz.vidi harminczadvizsgálói frászt; tavalyai harminczadossá Domazetovich Györgyöt ottani ellenőrködő tisztirnokot; végre záhonyi első áruvizsgálóvá Joannovich János suppaneki vizsgálót léptette elő. (CZÁFOLATA a zágrábi követek azon jelentésének, mellyel a sept. 23-án 1845 b. tartott, kapcsolt részek tartományi gyűlése iránt megyéjüknek tettek.) (Folytatás.) c) „Hogy a szokás a nemesség mellett harczol , mivel 1759 elött a megyei ügyek tart.gyülésen tárgyaltattak, ’s Mária Terézia 1750 ki kiváltságában csupán remény és nem parancs foglaltatik az iránt, hogy a kapcsolt országok lkai és erdei az ország főkapitányi hivatalát mindig a bánra ruházzák. 1753 és 1756ban hozott határozatoknál fogva minden birtokos nemes 100 frt birság büntetése alatt a tart.gyülésen megjelenni köteleztetett; — sőt még a megyék rendezése után is M. Terézia 1759 ki mart. 20káról szóló leirata következtében minden megyei tisztviselőt kötelezett, hogy a tart.gyülésben részt vegyen, ’s a horvát megyék rendezése 12 ik pontjában világosan áll: mikép a megyei tisztviselők előbbi mód szerint a tart.gyülésen jelen lenni tartoznak; — minthogy tehát az előbbi mód vagy szokás megemlítése által senki sem záratik ki, nyilvános, hogy a horvát megyék megyei ügyek tekintetében a magyar megyékkel egy lábon állanak; ami a tártógyűlés tárgyait illeti, mint az itélőmester, főkapitány és követek választatását, az utasítások készíttetését, az országgyűlési ajánlatok és költségek megtérítését és a horvát pénzek iránti helytartósági számadás átvizsgálatát, ezekre nézve a régi gyakorlat hagyatott meg. — E szerint megyék részéről követek küldetése a tárt.gyűlésre, nem csonkítja egyes nemesek jogait, mert minden külön törvényhatóság kivánatai, mennyiben a közjóval öszsze nem ütköznek, Horvátországnak az országgyűlési követek számára kidolgozott utasításihoz szoktak csatoltatni, a választásokra nézve pedig nincsenek utasítások, minélfogva a megyei követek egyes nemesek jogait nem törlik el.“ Erre azt feleljük : Dalmát, Horvát és Tótország diplomatikai történetében három korszakot kell megkülönböztetni, és pedig az is tart ezen országoknak M.országgali öszszekapcsolása óta, vagyis Kálmán idejétől egész a horvát megyék elrendezéséig, azaz 1759ig; 2dik a horvát megyék rendezésétől e három ország helytartótanácsának (consilium) felállíttatásáig, azaz 1767ig; dik a horvát h.tartó tanács felállíttatása óta, tehát az 1790 : 50. t.cz. tanúsága szerint annak 1779ben a magyar helyi tanács csak összekapcsolása óta, egészen napjainkig.—Az első korszak alatt, vagyis a horvát megyék rendezéséig, minden politikai ügy tart.gyülésen tárgyaltatott, a megyéknél csupán a törvénykezésiek hagyatván, ennélfogva egyes nemesek ez időben politikai ügyek tárgyaltatása végett máshová nem mehettek, mint a tartom. gyűlésekre, jóllehet a zágráb megyei követek által idézett 1753 és 1756-ai határozatok, mellyek szerint egyedül birtokos nemesek 100 főnyi birság büntetése alatt a tart.gyűlésre menni köteleztetének, nyilván mutatják, mikép a köznemesség még hajdan sem szokott a tart.gyüléseken megjelenni , mert a mint minden jog kötelességgel jár, úgy viszont hol nincs kötelesség, jogot sem tehetni föl; mihelyt pedig a köznemesség (nobiles gregarii) birság alatt a tart.gyülésen megjelenni nem köteleztetett, nem lévén tehát kötelessége, joga sem volt a tart.gyülésekre menni. — A második korszak lefolytában, vagyis a horvát megyék rendeztetése óta egész a horvát helyi.tanács felállításáig, a helytartótanácsot, melly akkor még nem létezett, a tart.gyülés pótolá ki, ezen korszakban tehát a megyei tisztviselők a tartom.gyűlésre koránsem tényleges részvét, hanem mikint Mária Terézia 1759 ki mart. 20áról szóló ’s a megyék rendezését meghagyó leiratának világos szavai bizonyítják, egyedül parancsok és bizományok átvétele és jelentéstétel végett hivattak a tart.gyülésre, a nemesek pedig politikai ügyek tárgyalása iránt megyei gyűlésekre utasittatván, a tartom.gyűlésen két megyei követ által képviseltettek. — Végre a harmadik, vagyis a horvát helytartótanács felállíttatása óta a jelen időig terjedő korszak alatt a tart.gyűléseken, mint már említők, csupán a kapcsolt országokat in concreto illető helyhatósági ügyek tárgyaltattak, a tisztviselők a megyékkel együtt előbb a horvát, később a magyar helytartótanácsnak vettetvén alá, a tart.gyűléseken megjelenni többé nem köteleztettek, a nemesek pedig ugyanazon helyzetben, mint akik időszak alatt, megmaradtak. Mi pedig M. Terézia 1750-ei leiratát illeti, a dolog igy van: hogy t. i. Dalmát, Horvát és Tótországok kkrai és erdei addig joggal bírtak a báni hivatalra ő felségének több egyént kijelölni, az érintett leirat által pedig ezen bánkijelölési jog meg lön szüntetve, helyébe az ország főkapitányának szabad választási joga engedtetvén arrdeknek, van mellékelt reménynyel, miszerint és rrdek fökapitánynyá mindig a bánt választandják! Mi ily következést vonnak már Zágráb megye követei ezen leiratból saját ügyök istápolására , de nem láthatjuk. Ugyan e követek azon védve, mikép a honát megyék rendezésének 12d. pontja szerint az előbbi gyakorlat megtartassák, hasonlag ellenük szól; mert ezen 120. pont tanúsága szerint,csupán a megyei tisztviselők tart.gyűlésein megjelenése rendeltetett előbbi szokás szerint fentartatni, (és mikint előbb megmutatok, a horvát helyi tanács felállítása alkalmával a megyei tisztviselők ime megjelenéstől is fölmentettek) minden egyéb viszonyokban pedig a megyék új rendezése által eltöröltetvén a régi gyakorlat, egészen uj rendszer hozatott be , mivel pedig az egyiket megengedvén tagadnunk kell a másikat -,csupán a megyei tisztviselők meghivatásának ezen világos meghagyása mellett, az egyes nemeseknek a tartom.gyűlésbeli kizáratása nyilvánvaló. Valamint tehát már a mondottakból kiviláglik, mikép az előbb divatozott szokás a nemesség mellett nem szól, és abból, hogy a horvát megyék a magyarokkal egy lábra állíttattak, és egyes magyar nemesek az országgyűlésen egyéni szavazati joggal nem bírnak, következtetni nem lehet, hogy a homtországi nemesek mégis befolyhatnak egyenkint a tart.gyűlésbe — Magyar- és Horvátországban a megyei ügyek hasonló tárgyalása e részben szinte semmit sem változtatván,—úgy más részről a felhozottakból kitűnik, hogy a kapcsolt országok gyűlésein külön korszakok alatt mily ügyek és miképen tárgyaltattak ? valamint az is tagadhatlanul kifejlik, hogy az e részben divatozott szokás különböző időkben nagy változásokon ment keresztül, azt kellvén még itt mellékesen megérinteni, miszerint a zágráb megyei követek hibásan állítják, hogy a magyar helyt. tanács a kezelése alatt levő horvátországi pénzekröl számadását a tart.gyűléssel közölni és az által vizsgáltatni szokta, mert ugyanazon helytartótanácsnak 1798-ai jun.éról szóló intézvénye kijelenti, hogy ezen számadást a tart.gyüléssel közölni alig szükséges , és valóban egyedül ezen pénzek activ és passiv állásának rovatos átnézete szokott a tart.gyüléssel közöltetni. De legtöbb erősséget látszanak Zágráb megye követei abban helyezni, hogy a megyei követek tart.gyülésein jelenléte által egyes nemesek jogainak csonkítását tagadják; de hasztalanul, mert előbocsátván azt, mikép megyékben a követek választása, ha a tárt.gyűlésen minden nemes velük hasonló joggal bírna, egészen felesleges lenne; az is méltán figyelembe veendő, hogy ha e tétel állana, az következnék belőle, miszerint azon kivánatoknak, mellyeket egyes törvényhatóságok a magyar országgyűlésre küldendő horvát követek utasításukba betétetni akarnak, ezekbeli kihagyása csupán a nemesek egyéni kényétől függne, mivel, ha ezek a követekkel egyenlő szavazattal bírnának ’s kettő közölök egy véleményen volna, a követek szavazatait megsemmithetnék; — de a zágráb megyei követek onnan vett okoskodása is, miszerint a tartománygyűlésre küldött követek a választásokra nézve álltólag utasításokat nem kapnak, szinte semmit sem bizonyít, mert Horvát-, Dalmát- és Tótországok országgyűlési követeinek választása, a dolog természeténél fogva, más tekintet alá jó, mint a tárt.gyűlésre küldetni szokott követek választása, miután a kapcsolt országokban a magyar országgyűlésre küldendő követek választása régi szokásnál fogva, közvetett (indirect) választás utján történik; a megyék ugyanis a tart.gyülésre követeket, ezek és a báni levelek által meghivott egyének pedig a tartománygyülésen az országgyűlési követeket választják, melly indirect választásmód az utolsó országyűlésen a városok rendezésében mindkét tábla által elfogadtatott. Egyébiránt mit sem tesz, utasítják-e a törvényhatóságok követeiket, hogy részökről ez vagy amaz egyénnek országos követté választására szavazzanak; — az itélőmesterek választására nézve azonban utasítások szokásba jöttét az is kimutatja, mivel — mellőzve több példát— az 1808iki febr. 29-ei tart.gyülésen tartott itélőmester-választás alkalmával különösen Varasdmegye követeinek azon utasítást ad, hogy az általuk legméltóbbnak tartott egyénnek adják Varasdmegye szavazatát,’s e szerint Varasdmegye követeit megkötötte;Zágrábmegye pedig igy utasitá követeit, hogy ugyanazon megye keblebeli egyénekre különös tekintettel legyenek; és ennek folytában mitgos Kusevich József, Zágrábmegye volt rendes jegyzője, most pedig magyar udv. referendarius, választatott a kapcsolt országok ’s a báni hivatal itélőmesterévé. — Melly tényekre figyelmezve, ismét meg nem foghatjuk, minek adnának a megyék tart.gyülésre küldött követeiknek, a többi egyes nemesek ottléte mellett, eféle választásokra utasítást, ha a tart.gyülésen minden nemes eldöntő szavazatjoggal bírna? — Egyébiránt, ha a tart.gyülés uj rendezése ő felsége által a felküldött terv szerint megerősítve és tettleg behozva leend, a kapcsolt országok minden egyes törvényhatóságai a választások minden eseteire követeiknek utasítást adni kötelesek leendnek. Állítják továbbá a zágrábi követek d) „hogy e gyakorlat II. József alatt is megtartatott, mikép azt 1781 iki jan. 18 án tartott tart.gyülés lső czikke tanúsítja; sőt akkor a választási kiváltság (kétségtelenül I. Mátyásé) a kapcsolt országok minden megyéjével közöltetett és még a legközelebbi választásoknál is megtartatott, mi abból is kitetszik, mivel az utolsó tart.gyülésen a bán és itélőmester megkérdeztetvén az iránt:vájjon e magyarázat érvényes-e?ellen nem mondtak, ’s e jogot, mint a helyhatósági kiváltságok lényegéhez tartozót, a bánnak esküjénél fogva fen kell tartania.“ Hhogy ezen támokra nézve felelhessünk, mindenekelőt a tartománygyűlés érintett czikkének az ellenfél általi kimutatása kívántatik, mert a tart.gyűlés jegyzőkönyvei nem nyomattak ki, mint a magyar országyűlési naplók is nincsenek közhasználatra kitéve, hanem a kapcsolt országok levéltárnoka őrizete alatt vannak, ennélfogva mindenki bármelly időben nem juthat hozzájuk. Mi pedig az itélőmester és főkapitány utolsó választatását illeti, igaz ugyan, hogy ezek felkiáltás által végeztettek, de ebből éppily kevéssé következtethetni, miszerint mindazok, kik illy alkalommal kiáltottak, a tartománygyűlésen választási joggal bírnak, valamint nem állíthatja senki, hogy a magyar országgyűlésen a nádor és koronaőrök választatásánál a hallgatóságot is szavazatjog illeti, jóllehet senki sem tagadhatja el, mikép eféle választásoknál ama felkiáltásokhoz a hallgatóság is nagyrészben járul. Mert a többséget kiismerni és kijelenteni mindenütt az elnök jogaihoz tartozik, mit ha az elnök felkiáltásból meg nem tudhat, szavazásra kerül a sor; a kapcsolt országokban pedig emberi emlékezet óta illy eset csupán egyszer, ISOOban, néhai Pelkovich Lajosnak itélőmesterré varasztalásánál fordult elő, és ez alkalommal is csupán püspökök, főispánok, báni levelek által meghitt más egyének, nemkülönben a törvényhatóságok követei szólíttattak fel szavazásra; ezenfelül, ámbár más itélőmesteri választásoknál a tárt.gyűlés jegyzőkönyvében mindig megérintetett, hogy az illető itélőmester közakarattal vagy szavazattöbbséggel választatott meg, ez alkalommal mégis a jegyzőkönyv következő, a többitől egészen eltérő szöveget foglal magában: t. i. Petkovich Lajos az egyháziak, főrendiek, nemesek (a báni levél által meghívott egyének és a megyei követek által képviselt nemesek) és a városok szavazatával választatott itélőmesterré; más szavakkal: a tartománygyűlést képező négy rendáltal, mellyek között a nemesség követei által van jelen, mert ha itt a nemesek alatt az egyéni nemeseket kell érteni, úgy azon képtelenség következnék, hogy a megyék követei nem folytak be ezen választásra; ez pedig valmint történetileg nem áll, úgy senki sem is állíthatja. Egyébiránt azt sem tagadhatja az ellenfél, hogy maguk a tart.gyűlések tárgyalásainál is, ha eltérő vélemények jelentkeztek, mint például a követek napidíjának meghatározása, indigenek bevetele és különösen elhunyt gr. Koggendorf József által az 1825iki tartománygyülésre benyújtott hasonló folyamodás alkalmával ’sat., a tart.gyülésen elnöklő bán vagy báni helyettes mindig csupán a főtisztviselőket, törényyeket ’s a törvényhatóságok követeit hívta fel szavazásra ’s ezek értelmében jelente ki a határozatot. Olly esetet pedig, hol az egyéni szavazat máskép történt ’s a tart.gyülésen minden jelenlévő nemes szavazatra csak szólíttatott, annál kevésbé illyet gyakorlott volna, az ellenfél sohasem hozhat elő. — Hogy pedig a bán ’s itélőmester az utolsó tart.gyülésen alenérintett idétlen felhívásra nem feleltek ’s magokat vizsgálat alá bocsátani nem engedék, legjobban tették ’s ez által méltóságukat tárták fen. — Végre az, hogy a nemesek egyéni szavazata a tartománygyűlésen a helyhatósági kiváltságok lényegéhez tartozik ’s azt a bánnak esküjénél fogva kell megtartani, nem egyéb mint álokoskodás , úgynevezett petitio prneipii; mert e tételt, mellyet a zágrábmegyei követek már túlhaladottnak vélnek, endigelé, mikint a mondottakból kitűnik, az ellenfél még nem bizonyította be, abból tehát a kapcsolt országok főnökére nézve valami kötelességet következtetni nem lehet. e) „A pecsét ezen körirata: Tótország nemességének pecséte, hasonlag igazolja a mondottakat, mert a kir. tanácsosokra, a báni tábla ülnökeire’stb. ezen nevezett nem alkalmazható, mivel a hivatalt viselő és más nemes közt semmi törvényes különbség nem létezik, a tart.gyülésrei meghívás a bán kényétől függ, ő pedig legközelebbi időben még a károlyvárosi váltótörvényszék tagjait is meghízta a tart.gyülésre; kiváltságos jogok gyakorlata pedig a bán akaratára nem bizathatik.“ Erre megjegyezzük, mikép már többször említtetett, hogy nemesség alatt alkotmányos értelemben négy, t. i. egyházi, főrendi, nemesi és sz. kir. városi rend értetik, és ezen nevezet alatt: nemesség, nem lehet csupán a szorosan vett nemesek, vagyis lovagi rendet venni, mert megengedvén ezt, belőle az következnék, hogy az egyháziak, főrendiek ’s sz. kir. városok az itélőmesterek választásában részt nem vehetnek, ’s Mátyás király csupán a szorosan úgynevezett nemeseknek adta volna ama kiváltságot, mit bizonyára senki sem állitandó — az pedig, hogy különböző korszakokban az ez országokban lassankint kifejlett jelenleg uralkodó rendszer mellett a nemesi rend miily befolyással bírt a tart.gyülésekre ’s az itélőmester ’s főkapitány választására, az előzményekből bőven kitetszik. Azon állítás, hogy a hivatalt viselő és nem viselő nemesség közt semmi törvényes különbség nincs, e kérdésre vonatkozólag mit sem nyom; mert miután a kapcsolt országokban az egyháziak, főméltóságok, főrendiek és törvényhatóságokon kívül, régi szokás szerint a kir. kamarások, üdv. tanácsosok, kir báni és ez országok ítélőtáblájának ülnökei is a bán által a tart.gyűlésekre mindig meghivatnak, el kell ismerni, hogy a lovagrend ime legjelesb férfiainak meghívása, nekik a tart.gyűlési tárgyalásokba tényleges befolyást is tulajdonit; különben pedig, ha minden egyes nemes a tart.gyűlésen tényleges befolyással bírna, a lovagrendből a fenebb érintett egyéneknek, valamint a nemeseknek meghívása is, hasz-