Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-03-22 / 357. szám
188 egybehangzó egyesített erőben buzogtak fel, mintha az egész nagy gyülekezet egy lélek és test volt volna.Az ideiglenes elnök első alispán megnyitá a gyűlést annak jelentésével, hogy Kovács Lajos e társulat küldötte a pesti gyülekezet téteményeiről fog szólni, ’s a további teendöket°kijelelni, míg azonban a jelentés megkezdődnék, fölhivja a társulatot ideiglenes jegyző választására. E felhívásra Pap Endre ideiglenesen a jegyzőkönyv vitelére megbizatott. Elmondá azután a pesti küldött mindazon okokat, mellyek a pesti gyűlés tagjait rábírták, egyes vidéki társulatok helyett egy az egész Tiszavölgy minden birtokosait befoglaló nagy társulatot képezni, melly aztán fogná önmagát a vizszerkezetek szerint egyes vidékekre osztani. Elmondá , mikép a pesti gyülekezet, melly sok részrőli aggodalmait férfias őszintességgel vallá meg,s mégis ez ügyben, hol a kormány orgánja gyanánt gr. Széchenyi István szólt hozzájuk, abban lelte hivatását, hogy felejtve aggódásait, félretéve minden idegenkedést, gondosan mellőzve politikai vagy provinciális érdekek felkeltését, teljes bizodalomban járuljon a kormányhoz ezen ügy további pártfogásáért. Elmondá a küldött , mikép alkalma lön meggyőződni, hogy a morális hatás, mellyet a pesti gyülekezet illyszerű eljárásában keresett, nem maradt el, é s a kormány élén álló statusférfiak kellő méltánylattal fogadák el annyira, mikép minden kétség kiköltözött kebléből az iránt, hogy ez ügytől a pártfogást a kormány megtagadja; sőt miután a főherczeg országunk szeretve tisztelt nádora ez ügyet különös figyelemmel kisérte és állandó pártfogásáról a tiszai képviselőket biztosította, kételkedni sem lehet, hogy a kormány nemcsak lehető legkedvezőbb föltételek mellett a társulatnak pénzt szerezni, de mind a fölemelt sóalapból, mind a kincstár részéről nevezetes tőkével fogja e vállalatot elősegíteni.Szerencsésnek valla magát a jelentésttevő küldött, hogy e társulat bizodalmas megbízása által egyik tagjává lön ama gyülekezetnek, melly anyagi vállalata nagyszerűségében sokkép megveté egyszersmind szellemi jövendőnk alapjait, melly hihetőleg meggyőzé a kormányt, hogy a magyar komor aggodalmai és politikai tusái közt is bir elegendő önuralkodással ezeken túlemelkedni ott, hol az egyetemi érdekegységet követel. Főleg pedig kimutató azt, hogy ha a dolgok élén vezér gyanánt olly férfiút lát, kinek szándékában kétkedni magyarnak nem szabad, kit az ország tett emberének nevez, kinek vállalataitól a siker még soha nem maradt el, hitét még nem egészen vesztette el, ’s képes keblét új reményeknek megnyitni. Végre előadó szóló a hozott jegyzőkönyvi ’s szerződvényi példányokat, ’s miután a társulat tagjait fejenkint e szellembeni tovább-munkálásra ’s a szükséges egység gondos megóvására felhíva, szükségesnek látta mindenkit felszólítani, hogy ha netalán még némelly kétségek eloszlatására vagy felvilágosításokra volna szükségük, azt adják elő, hogy mennyire tőle telik, azokat elszélesztve, mindenki ez ügyben lelke egész erejével munkáljon e teremen kívül is, ’s ne találkozzék e vizek által annyira sanyargatott vidéken, ki magát a társulatból kivonja. — Ezután kiemelé a mart. 30kai pesti választmány-ülés kiváló fontosságát ’s különösen szivére köté a társulatnak; hogy ez alkalommal mindenesetre ’s pedig hatályos képviselő megválasztásával járuljon az ügy további fejlesztéséhez. — Hosszadalmas volna a pár órán keresztül tartott ’s más napra is folytatni rendelt ülés vitatkozásait elsorolni, hol minden kétség szőnyegre lépett ’s küldöttünket annyi kérdés ostromlá, mikre, mivel még a jövendőnek vannak megoldásul fentartva, megfelelni biztosan nem is lehete. Ő azonban conjecturákban válaszolt, ’s a dolog valószínű fejlődésében nyugtatott meg mindenkit, mig végeredmény gyanánt az tűnt ki, hogy minden jelenlevő egész lelkesedéssel irta alá a szerződvényt, ’s kellő rendeletek létettek, hogy a társulat minél inkább terjedjen, ’s abba a kisbirtoku köznemesség is fölvétessék. Másnapi ülésben, hol már a jelentést tevő küldött jelen sem volt, folytató még a társulat tanácskozásait ’s a mart. 30kai pesti gyűlésre követül közakarattal Pap Endrét választa meg. Érezni látszott mindenki, hogy a vállalat, melly a pesti gyülekezet által olly nagyszerű alapot nyert, tömérdek akadályt tár fel, ’s tán nehezebb feladat, mint millyet első kezdetben gyakorlatlan nép megkísérthet; egy általános hit tölte el azonban minden keblet a biztos siker felől ’s midőn e hit alapját vizsgáltuk, úgy találtuk, hogy az ama magas szellem erején emelkedik, mellyet a tiszavölgyi merész vállalat élén szemlél. Ez általános érzelem szavakban keresett alakot, ’s eljön egy szívvel lélekkel határozva, hogy hazánk nagy fiának a társulat nevében ez mondassák ki. Ennek folytában következő hálakat küldetett gróf Széchenyi Istvánnak az e vidéki tiszavölgyi társulat nevében: „Nagyméltóságú gróf, kegyelmes ur! A tiszavölgyi társulatnak megállapításáról szóló iratokat, ’s a társulat alkotó szerződvényének példányait Kovács Lajos társunk és küldöttünk bemutatván mai gyülekezetünkben, siettünk annak elterjesztésére, a szerződvény aláírásának megyénk minden vidékein folytatására, ’s ezáltal társulatunk emelésére kellő lépéseket tenni, egyszersmind a középponti választmánynak közelebbi martius 30-án Pesten tartandó gyűlésére Pap Endre társunkat köldöttünkké választottuk. — Midőn ezt kötelességünkhöz képest Kegyelmességednek feljelentjük, levelünk végezve volna, ha sziveinkből önkint nem fakadoznék a hálaszó, melly nélkül Kegyelmességed elibe járulni magyarnak nem lehet. — Alig volt korunknak boldogabb pillanata, mint az, mellyben a kir. fölség Kegyelmességedet az országos közlekedési biztosság vezérének hívta fel; mert múltja és jelenje kezes a jövendőnek, hogy miután egész életében magasztos hazafiságán kívül más érdek nem vezette , a gondviselés törvénye épen e magasztos hazafiságnak a siker koronáját adandja jutalmul. Mi különösen még boldogoknak valljuk magunkat, hogy Kegyelmességed első pillanata fajunknak földét kereste fel, és azon megkülönböztetésben is részesültünk, hogy a kormányzó testületbe hárman vétettek fel kebelünk fiai, kik az anyaföldet elfelejthetni nem fogják. — Isten áldása volt minden vállalaton, melly Kegyelmességed ápolása alatt foganszolt. Ez a malaszt rendíthetlen hitet önt belénk, hogy ama kormányzó testület buzgalma szerencsés pártokra vezetend, migten azt Kegyelmességed erejének lehelletével táplálni fogja. — Épen azért kívánunk Kegyelmességednek hosszú életet, mellynek késő alkonyát a nemzeti újjászületés megalapításának dicsősége sugározza be, épen úgy, mikint hajnalát a nemzeti felébredésnek , ’s az igaz és jó megváltásának örök érdeme ragyogja körül. Mély hódolattal maradtunk Kegyelmességednek. — Költ Nagy-Károlybail 1846dik évi mart. 2dik ’s következő napján tartatott ülésünkből. Alázatos engedelmes szolgái a Tiszavölgyi-társulatnak szatmár-vidéki tagjai.“ Megyék. (PESTmegyei közgyűlés folytatása) Másnap (mart. 18kán)a közgyűlés tárgyai különféle tartalmú megyei levelek voltak. Először olvastatott Zalamegye terjedelmes levele, mellyben a már többször szőnyegen forgott állítólagos sérelmek egy csomóba foglaltan közöltetvén, azoknak országgyűlésileg leendő orvoslására hivatik fel Pest megye közönsége. P. J. tb. inditványozá, hogy Z. levele nem csak minden pontjaiban fogadtassák el, hanem mivel sérelmeink orvoslását a kormánytól csak akint remélhetjük, ha nem egyedül a privilegiált osztály, hanem a 13 millió nép által is pártoltatik, ez okból oszszuk meg az adózó nép terheit, oszszuk meg vele jogainkat és adjunk neki képviseletet. Ennek mint ódoni eszközlése az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó választmányhoz vélemény-adás végett utasittassék.— Következtek számos dicsérő és magasztaló beszédek, mellyek folyamában többször nyilvánittatott, hogy a reformot csak a nép segítségével lehet keresztül vinni; különösen N. P. m.alispán bevallotta és szégyenlette együgyüségét, hogy ő is elhitte, mikép a magyar nemesnek jutott feladatai békés után reformálni magát és alkotmányát *). De most leteszi reményét**) és ezért a népnek kell adni jogokat, hogy ez által történhessék meg a reform. Illy szellemben nyilatkozott K. L. is. Ezek nyomán élénk vita keletkezett az utóbbi és K. I. között, ki a békés reform reményérőli lemondást keményen megrótta, felhiván a riket, mutassanak nemzetet, mellyben az aristocratia több hajlamot mutatott a reformra még pedig önjogainak feláldozásával mint a magyar? ’S kérdé: mikép fog jogot nyerni a nép , melly által akarja N. P. és K. L. a nemesség ellen véghez vinni a reformot, ha a nemesség,ha az aristocratia , ha a király országgyülésileg a népnek jogokat adni nem akarnak? Magyarországban törvényes utón csak a nemesség megegyezésével lehetséges a reform. Itt K.L. és K.I. között többszöri szóváltás történt; ez utóbbi állandóan vitatván,hogy K.L.constitutionalis fallacia hibájába esett,midőn a nép segítségével akarja a reformot a nemesség ellenére keresztül vinni,’s hogy illyetén állítások a magyar közjog alapphilosophiájával ellenkeznek. A közönség viselete mutatta, hogy jogait a pesti nemes osztály sem hajlandó egyszerre megsemmisíteni. Végzéssé lön : Zalamegyének köszönő válasz’s az indítvány elfogadása P. J tb. értelmében. — Olvastatott Varasdmegyének szép szülü levele, mellyben Pestmegyének K. L. útközben felszedett híveire épített beleavatkozása ellen tiltakozik ’s municipalis jogait védi. Illy értelemben, de élesebb tollal irt Posegamegye is. Temes, Csongrád és Hont megyék pedig Pest rendeinek felszólítása és követelő suprematiája ellen tiltakozván, kijelentik, hogy ők hű őrsei lévén alkotmányunknak, Pest megye figyelmeztetésére szükségük nincs. Ezen levelekre hogy dicsérő beszédek nem ömlekeztek, nem kell megjegyezni, mert magától értetik. —Hontmegye levele felett hosszú vitatkozás támadt. 1ször kell-e válaszolni, 2szor mi tétessék a jegyzőkönyvbe. Az elsőre a többség nemmel határozott; a másodikra nézve senki sem tagadta ugyan, hogy a felolvasott levél Hont megye valóságos törvényes levele, de azért azt állíták, hogy a kis töredék pecsét nélküli levelét hamisnak mondani nem lehet, hanem legfelebb érvénytelennek. — H. P. tb. egy pestmegyei végzést olvasott fel, mellyben pecsét hiánya miatt T. megye levele el nem fogadtatott, ’s a törvény nyomán megmutatta, hogy ama töredék levele törvénytelen. A malgos helyettes, K. I. ’s mások szinte törvénytelennek nyilvánították a töredék levelét; de a többség oda nyilatkozott (mennyiben a már vége felé levő gyűlés zaja közt kivehetjük), hogy Pest megye a többször említett levelet azon körülményekben törvényesnek tartotta és tartja. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezúttal a honfi levél hosszas tárgyalása alatt semmi személyességekre nem fakadtak, hanem komolyan és sértés nélkül folytak a vitatkozások. Vajha legelőször is illy higgadtság és méltány- battal tárgyaltatott volna a honfi ügy! Bizonyosan csak nyert volna általa az ellenzék ***. BUDAPESTI HÍRHARANG. Múlt csütörtökön reggel tíz órakor érdekes ünnepély ment véghez a nemzeti museumban, szépszámú közönség jelenlétében , a Pyrker-képcsat*) Ez volna tehát első kiábrándulása a nagy érdemű szónoknak. Csak úgy ne járjon mint Kossuth járt, mikor kiábrándulási czikkét írta , mert hiszen csak akkor sült ki igazán, hogy nem ki- hanem mindig beljebb ábrándul. S z e r k* **) Dehogy teszi, dehogy teszi! így például azt csak le nem teszi, hogy valamelly következő tisztválasztáson első alispánunk megválasztassa magát ezen reformra alkalmatlan nemesség által. — S z c r k. 1M1*) Ahogy veszszük. Nyert volna tekintélyben, de vesztett volna éljenekben. Hol pedig csak lárma adja meg a dolgoknak a valódi fiont, vagyis ez teszi a tempókat igaziakká, ott az éljenek többet nyomnak mint a tekintély. — Szerk. nők ugyanis ünnepélyesen megnyittatott, ’s ez alkalommal láttuk egy versmind Luczenbacher János urat először , mint a museumi drágaságok ’s régi pénzek őrét, kiezen díszes hivatalra nádorunk ő fensége által e napokban érdemesítteték , örömére az egész tudós társaságnak, melly egyik legmunkásb tagját tiszteli benne, ’s örömére minden ügybarátnak, mert általános a meggyőződés, hogy szorgalmasb ’s hűbb kezek közé nem juthatott volna e fontos hivatal. — E képcsarnokról jut eszünkbe, hogy néhány nap előtt egy bécsi német újságban körülbelül ezt olvastuk: „Kisfaludy Károly, a magyarok koszorús költője , Z. szolgabiró arczképét remekül festé le.“ Ez csak annyi akart lenni „hű“ fordításban, hogy Z. szolgabiró úr egy Kisfaludy Károly által festett képet a nemzeti museumnak ajándékozott. Illy próbák után igen nyugodtak lehetünk, ha felőlünk aféle lapokban rászóló ítéleteket olvasunk. — Most jelent meg Geibel pesti könyvárus költségén „A magyar és német nyelv nélkülözhetlen kiegészítő szótára, magában foglaló az idegen szókat és az eredeti magyar szólásmódokat is, az eddig megjelent mindennemű , kiváltkép a magyar tudós társaság is a szerző zsebszótáraihoz kiegészítő pótlékul készítő Bloch Móricz.“ Német-magyar, és magyar-német rész. Mind a két kötet ára két ezüst forint. Hosszas dicséret helyett e munkáról röviden csak annyit mondunk, hogy hosszú czíme nem igér többet, mint mennyit a könyv valóban magában foglal, mert közel huszonegyezer szokatlanabb szót és szólásmódot magyaráz, és így valóban nélkülözhetlen mindazokra nézve, kik nemzeti nyelvünket tökéletesen sajátukká tenni óhajtják. — Ajánlhatjuk még Borsos Márton illy czimü munkáját is : „A borjavitásnak és vegyítésnek felfedözött titkai,a melly sok czélszerü oktatást foglal magában. Ara negyvennyolez ezüst krajezár. Megjegyzésre méltó, hogy e könyv Szabadkán nyomatott, ’s olly csinosan, hogy fővárosi nyomdának is becsületére válnék. Lehmann léghajóson is bebizonyult, hogy annak , ki magasra akar jutni, tudnia kell a kedvező időpontot megragadni, ’s azért sem vasárnap, sem hétfőn, hanem csak kedden emelkedhetek föl,’s akkor is nem pontban négy órakor, hanem valamivel öt óra után. És nem is jutott olly magosra, mint hirdeté, hanem csak mintegy harmadára, mit némellyek azon uj törvényünknek tulajdonítani kívánnak, melly szerint Magyarországban nem emelkedhetik többé magasra, ki magyarul nem tud. Feltűnő volt még, hogy minél magasbra jutott a léghajó, annál inkább elhagyá az egyenes vonalt. Egyébiránt alig egy óra múlva már szép csöndesen leült Fóton a léghajós és szekéren viszszakoczogott Pestre, eltenni az ezüst húszasok egy pár ezerét, mellyek ez alkalommal a magyarok zsebeiből kivándorlanak, mert furcsa az, hogy a magyar csak pénzét, a német ellenben csak embereit szereti kivándoroltatni. És ugyan mi hasznuk volt a léghajó bámulásából ezen ezereknek? Alkalmasint semmi , mert nem tanulhatták meg belőle az emelkedés titkát. Csütörtökön délben Bosco csakugyan teli bűvölte a nemzeti színházat, világos tanúságául, hogy sok nálunk a pénz, mihelyt ollyasmire kívántatik, ami nem hasznos. Előre mindazáltal olly csodadolgok voltak e mutatványokról , kürtölve, hogy a közönség nagyobb része nem igen nagy elégültséggel hagyá el a színházat, minthogy a bűvész még csak fejét sem cserélte el senkinek. Egyébiránt annyi csakugyan bizonyos, hogy Döbler és Philippe után Bosco által nem lépettünk meg különösen , ámbár a rendkívüli ügyességet nem tagadhatni meg tőle. Legszebb volt az, hogy utolsó mutatványa valódilag nemzeti szellemű volt; néhány verebet tudniillik megsütött, ’s ezen sült verebek utóbb intésére —elröpültek, de fájdalom, nem röpültek senki szájába, mert a garabonczás diák ezt énekli: „Jó volna a sült veréb , De meg kén’ fogni elébb!“ Nevetséges az, hogy némellyek kifogtak a bűvészen, ’s egy jegyével hatan is be tudták magukat a színházba csempészni. Mutatványai magánkörökben mindenesetre meglepőbbek, mint tömérdek fényes színpadi készület és erőmű közt. — E napokban két csinos és műveltebb körükhöz tartozó ifjú pékboltba lépvén reggel, jó süteményt választottak, ’s ott helyben hamar meg akarák enni, mikép azt tenni sokan szokták, kik az utczán falatozni restélnek. A pénztárnál lyány ült, ’s igen természetes, hogy az ifjak evés közben, ’s fizetni akarván, néhány illedelmes szót intéztek a széphez; ekkor azonban a mogorva öreg pék a lyányt félrerántá, ’s az ifjakat legdurvább sértések közt az utcrára igazitá. Ha már jó süteményeket készít, tehát mire való az illy sületlen bánásmód ? — Petőfitől „Felhők“ czimü költemények vannak sajtó alatt. — A nemzeti színházban már három hét óta semmi újdonságot nem láttunk, ez talán kecsegtetés akar lenni az uj bérletre? E hanyagság most annál károsb , mivel a sok fölemelt ár és bérletszünés különben is aggasztani kezdi a bérlő közönséget. Azonban reményijük , hogy az uj bérlők majd szerencsésebbek lesznek a régieknél. A városi börtönben egy rablő ismét akasztási kísérletet tőn , melly azonban szerencsétlenül ütött ki, mert megszabad...látott. — Bohrer Zófia és Wilkoszevszky is hangversenyeket fognak adni; megfoghattan, hogy mindig vannak nálunk művészek, ’s ha kettő távozik, legalább három érkezik ismét helyettök. Bárcsak már jó öszhangzást tudnának nálunk eszközleni. — A dolgozóházban ismét hat aszszonynyal van több, mint férfi; de ki tudja, nem férfiak által csábillallak-e rész útra? — Ő A PESTI MÜEGYESÜLET RÉSZÉRŐL. Értesítés a pesti est, ide mikiállitás ügyében. 1) Az ez idei míikiállits is Pesten megnyíltatik július elején, és tart augusztus hónap végéig. 2) A műkiálkotásba csak élő művészek jelesebb dolgozatai vétetnek fel, jelesül pedig olaj- és aquarell-festvények , réz- aczér és kőmetszetek , szobor-művek, ám ez utóbbiak nem felette nagyok, nehezek és töredékenyek , másolatok ’s olly műtárgyak , mellyeknek semmi művészeti beesők nincs, vagy mellyek nem a szép művészetek körébe tartoznak, valamint olly képek, mellyek Pesten és Budán