Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-03-22 / 357. szám

188 egybehangzó egyesített erőben buzogtak fel, mintha az egész nagy gyülekezet egy lélek és test volt volna.­­Az ideiglenes elnök első­ alispán megnyitá a gyűlést an­nak jelentésével, hogy Kovács Lajos e társulat küldötte a pesti gyülekezet téteményeiről fog szólni, ’s a további teen­­döket°kijelelni, míg azonban a jelentés megkezdődnék, föl­­hivja a társulatot ideiglenes jegyző választására. E felhívásra Pap Endre ideiglenesen a jegyzőkönyv vitelére megbizatott. Elmondá azután a pesti küldött mindazon okokat, mellyek a pesti gyűlés tagjait rábírták, egyes vidéki társulatok helyett egy az egész Tiszavölgy minden birtokosait befoglaló nagy társulatot képezni, melly aztán fogná önmagát a vizszerke­­zetek szerint egyes vidékekre osztani. Elmondá , mikép a pesti gyülekezet, melly sok részrőli aggodalmait férfias ő­­szintességgel vallá meg,s mégis ez ügyben, hol a kormány orgánja gyanánt gr. Széchenyi István szólt hozzájuk, abban lelte hivatását, hogy felejtve aggódásait, félretéve minden idegenkedést, gondosan mellőzve politikai vagy pro­vinciális érdekek felkeltését, teljes bizodalomban járuljon a kormányhoz ezen ügy további pártfogásáért. Elmondá a kül­dött , mikép alkalma lön meggyőződni, hogy a morális ha­tás, mellyet a pesti gyülekezet illyszerű eljárásában kere­sett, nem maradt el, é s a kormány élén álló statusférfiak kellő méltánylattal fogadák el annyira, mikép minden kétség kiköltözött kebléből az iránt, hogy ez ügytől a pártfogást a kormány megtagadja; sőt miután a főherczeg országunk szeretve tisztelt nádora ez ügyet különös figyelemmel kisérte és állandó pártfogásáról a tiszai képviselőket biztosította, ké­telkedni sem lehet, hogy a kormány nemcsak lehető leg­kedvezőbb föltételek mellett a társulatnak pénzt szerezni, de mind a fölemelt só­alapból, mind a kincstár részéről neve­zetes tőkével fogja e vállalatot elősegíteni.­­Szerencsésnek valla magát a jelentésttevő küldött, hogy e társulat bizodal­­mas megbízása által egyik tagjává lön ama gyülekezetnek, melly anyagi vállalata nagyszerűségében sokkép megveté egyszersmind szellemi jövendőnk alapjait, melly hihetőleg meggyőzé a kormányt, hogy a magyar komor aggodalmai és politikai tusái közt is bir elegendő önuralkodással ezeken túlemelkedni ott, hol az egyetemi érdek­egységet köve­tel. Főleg pedig kimutató azt, hogy ha a dolgok élén vezér gyanánt olly férfiút lát, kinek szándékában kétkedni ma­gyarnak nem szabad, kit az ország tett emberének nevez, kinek vállalataitól a siker még soha nem maradt el, hitét még nem egészen vesztette el, ’s képes keblét új re­ményeknek megnyitni. Végre előadó szóló a hozott jegyző­­könyvi ’s szerződvényi példányokat, ’s miután a társulat tagjait fejenkint e szellembeni tovább-munkálásra ’s a szük­séges egység gondos megóvására felhíva, szükségesnek látta mindenkit felszólítani, hogy ha netalán még némelly kétségek eloszlatására vagy felvilágosításokra volna szüksé­gük, azt adják elő, hogy mennyire tőle telik, azokat el­­szélesztve, mindenki ez ügyben lelke egész erejével mun­káljon e teremen kívül is, ’s ne találkozzék e vizek által annyira sanyargatott vidéken, ki magát a társulatból kivonja. — Ezután kiemelé a mart. 30kai pesti választmány-ülés ki­váló fontosságát ’s különösen szivére köté a társulatnak; hogy ez alkalommal mindenesetre ’s pedig hatályos képvi­selő megválasztásával járuljon az ügy további fejlesztéséhez. — Hosszadalmas volna a pár órán keresztül tartott ’s más napra is folytatni rendelt ülés vitatkozásait elsorolni, hol minden kétség szőnyegre lépett ’s küldöttünket annyi kérdés ostromlá, mikre, mivel még a jövendőnek vannak megol­dásul fentartva, megfelelni biztosan nem is lehete. Ő azon­ban conjecturákban válaszolt, ’s a dolog valószínű fejlődé­sében nyugtatott meg mindenkit, mig végeredmény gyanánt az tűnt ki, hogy minden jelenlevő egész lelkesedéssel irta alá a szerződvényt, ’s kellő rendeletek létettek, hogy a tár­sulat minél inkább terjedjen, ’s abba a kisbirtoku köz­ne­messég is fölvétessék. Másnapi ülésben, hol már a jelentést tevő küldött jelen sem volt, folytató még a társulat tanácskozásait ’s a mart. 30kai pesti gyűlésre követül közakarattal Pap Endrét választa meg. Érezni látszott mindenki, hogy a vállalat, melly a pesti gyülekezet által olly nagyszerű alapot nyert, tömérdek akadályt tár fel, ’s tán nehezebb feladat, mint millyet első kezdetben gyakorlatlan nép megkísérthet; egy általános hit tölte el azonban minden keblet a biztos siker felől ’s midőn e hit alapját vizsgáltuk, úgy találtuk, hogy az ama magas szellem erején emelkedik, mellyet a tiszavölgyi merész vál­lalat élén szemlél. Ez általános érzelem szavakban keresett alakot, ’s el­jön egy szívvel lélekkel határozva, hogy ha­zánk nagy fiának a társulat nevében ez mondassák ki. Ennek folytában következő hálak­at küldetett gróf Szé­chenyi Istvánnak az e vidéki tiszavölgyi társulat nevében: „Nagyméltóságú gróf, kegyelmes ur! A tiszavölgyi társulat­nak megállapításáról szóló iratokat, ’s a társulat alkotó szerződvényének példányait Kovács Lajos társunk és kül­döttünk bemutatván mai gyülekezetünkben, siettünk annak elterjesztésére, a szerződvény aláírásának megyénk minden vidékein folytatására, ’s ezáltal társulatunk emelésére kellő lépéseket tenni, egyszersmind a középponti választmánynak közelebbi martius 30-án Pesten tartandó gyűlésére Pap Endre társunkat köldöttünkké választottuk. — Midőn ezt kö­telességünkhöz képest Kegyelmességednek feljelentjük, le­velünk végezve volna, ha sziveinkből önkint nem fakadoz­nék a hálaszó, melly nélkül Kegyelmességed elibe járulni magyarnak nem lehet. — Alig volt korunknak boldogabb pillanata, mint az, mellyben a kir. fölség Kegyelmességedet az országos közlekedési biztosság vezérének hívta fel; mert múltja és jelenje kezes a jövendőnek, hogy miután egész életében magasztos hazafiságán kívül más érdek nem ve­zette , a gondviselés törvénye épen e magasztos hazafiság­­nak a siker koronáját adandja jutalmul. Mi különösen még boldogoknak valljuk magunkat, hogy Kegyelmességed első pillanata fajunknak földét kereste fel, és azon megkü­lönböztetésben is részesültünk, hogy a kormányzó testületbe hárman vétettek fel kebelünk fiai, kik az anyaföldet elfelejt­hetni nem fogják. — Isten áldása volt minden vállalaton, melly Kegyelmességed ápolása alatt foganszolt. Ez a malaszt rendíthetlen hitet önt belénk, hogy ama kormányzó testület buzgalma szerencsés pártokra vezetend, migten azt Kegyel­mességed erejének lehelletével táplálni fogja. — Épen azért kívánunk Kegyelmességednek hosszú életet, mellynek késő alkonyát a nemzeti újjászületés megalapításának dicsősége sugározza be, épen úgy, mikint hajnalát a nemzeti felébre­désnek , ’s az igaz és jó megváltásának örök érdeme ra­gyogja körül. Mély hódolattal maradtunk Kegyelmességed­nek. — Költ Nagy-Károlybail 1846dik évi mart. 2dik ’s kö­vetkező napján tartatott ülésünkből. Alázatos engedelmes szolgái a Tiszavölgy­i-tár­su­latna­k szatmár-vidéki tagjai.“ M­egyék. (PESTmegyei közgyűlés folytatása­) Más­nap (mart. 18kán)a közgyűlés tárgyai különféle tartalmú me­gyei levelek voltak. Először olvastatott Zalamegye terjedel­mes levele, mellyben a már többször szőnyegen forgott állí­tólagos sérelmek egy csomóba foglaltan közöltetvén, azoknak országgyűlésileg leendő orvoslására hivatik fel Pest megye közönsége. P. J. tb. inditványozá, hogy Z. levele nem csak minden pontjaiban fogadtassák el, hanem mivel sérelmeink orvoslását a kormánytól csak akint remélhetjük, ha nem egye­dül a privilegiált osztály, hanem a 13 millió nép által is pár­­toltatik, ez okból oszszuk meg az adózó nép terheit, oszszuk meg vele jogainkat és adjunk neki képviseletet. Ennek mi­nt ódoni eszközlése az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó választmányhoz vélemény-adás végett utasittassék.— Követ­keztek számos dicsérő és magasztaló beszédek, mellyek fo­lyamában többször nyilvánittatott, hogy a reformot csak a nép segítségével lehet keresztül vinni; különösen N. P. m.­­alispán bevallotta és szégyenlette együgyüségét, hogy ő is elhitte, mikép a magyar nemesnek jutott feladatai békés után reformálni magát és alkotmányát *). De most leteszi remé­nyét**) és ezért a népnek kell adni jogokat, hogy ez által történhessék meg a reform. Illy szellemben nyilatkozott K. L. is. Ezek nyomán élénk vita keletkezett az utóbbi és K. I. között, ki a békés reform reményérőli lemondást keményen megrótta, felhiván a riket, mutassanak nemzetet, mellyben az aristocratia több hajlamot mutatott a reformra még pedig önjogainak feláldozásával mint a magyar? ’S kérdé: mikép fog jogot nyerni a nép , melly által akarja N. P. és K. L. a nemesség ellen véghez vinni a reformot, ha a nemesség,ha az aristocratia , ha a király országgyülésileg a népnek jogo­kat adni nem akarnak? Magyarországban törvényes utón csak a nemesség megegyezésével lehetséges a reform. Itt K.L. és K.I. között többszöri szóváltás történt; ez utóbbi állandóan vitatván,hogy K.L.constitutionalis fallacia hibájába esett,midőn a nép segítségével akarja a reformot a nemesség ellenére ke­resztül vinni,’s hogy illyetén állítások a magyar közjog alapphi­­losophiájával ellenkeznek. A közönség viselete mutatta, hogy jogait a pesti nemes osztály sem hajlandó egyszerre megsem­misíteni. Végzéssé lön : Zalamegyének köszönő válasz’s az in­dítvány elfogadása P. J tb. értelmében. — Olvastatott Varasd­­megyének szép szü­lü levele, mellyben Pestmegyének K. L. út­közben felszedett híveire épített beleavatkozása ellen tilta­kozik ’s municipalis jogait védi. Illy értelemben, de élesebb tollal irt Posegamegye is. Temes, Csongrád és Hont megyék pedig Pest rendeinek felszólítása és követelő suprematiája ellen tiltakozván, kijelentik, hogy ők hű őrsei lévén alkot­mányunknak, Pest megye figyelmeztetésére szükségük nincs. Ezen levelekre hogy dicsérő beszédek nem ömlekeztek, nem kell megjegyezni, mert magától értetik. —Hontmegye levele felett hosszú vitatkozás támadt. 1ször kell-e válaszolni, 2szor mi tétessék a jegyzőkönyvbe. Az elsőre a többség nem­mel határozott; a másodikra nézve senki sem tagadta ugyan, hogy a felolvasott levél Hont megye valóságos törvényes le­vele, de azért azt állíták, hogy a kis töredék pecsét nélküli levelét hamisnak mondani nem lehet, hanem legfelebb ér­vénytelennek. — H. P. tb. egy pestmegyei végzést olvasott fel, mellyben pecsét hiánya miatt T. megye levele el nem fogadtatott, ’s a törvény nyomán megmutatta, hogy ama töredék levele törvénytelen. A malgos helyettes, K. I. ’s má­sok szinte törvénytelennek nyilvánították a töredék levelét; de a többség oda nyilatkozott (mennyiben a már vége felé levő gyűlés zaja közt kivehetjük), hogy Pest megye a több­ször említett levelet azon körülményekben törvényesnek tar­totta és tartja. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezúttal a honfi levél hosszas tárgyalása alatt semmi személyességekre nem fakadtak, hanem komolyan és sértés nélkül folytak a vitatkozások. Vajha legelőször is illy higgadtság és méltány- batt­al tárgyaltatott volna a honfi ügy! Bizonyosan csak nyert volna általa az ellenzék ***­. BUDAPESTI HÍRHARANG. Múlt csütörtökön reggel tíz órakor érdekes ünnepély ment véghez a nemzeti museum­­ban, szépszámú közönség jelenlétében , a Pyrker-képcsat­*) Ez volna tehát első kiábrándulása a nagy érdemű szónok­nak. Csak úgy ne járjon mint Kossuth járt, mikor kiábrándulási czikkét írta , mert hiszen csak akkor sült ki igazán, hogy nem k­i- hanem mindig beljebb ábrándul. S z e r k* **) Dehogy teszi, dehogy teszi! így például azt csak le nem teszi, hogy valamelly következő tisztválasztáson első alispánunk megválasztassa magát ezen reformra alkalmatlan nemesség által. — S z c r k. 1M1*) Ahogy veszszük. Nyert volna tekintélyben, de vesztett volna éljenekben. Hol pedig csak lárma adja meg a dolgoknak a valódi fi­ont, vagyis ez teszi a tempókat igaziakká, ott az él­jenek többet nyomnak mint a tekintély. — Szer­k. nők ugyanis ünnepélyesen megnyittatott, ’s ez alkalommal láttuk egy versmind Luczenbacher János urat először , mint a museumi drágaságok ’s régi pénzek őrét, ki­­ezen díszes hivatalra nádorunk ő fensége által e napokban érdemesítte­­ték , örömére az egész tudós társaságnak, melly egyik leg­­munkásb tagját tiszteli benne, ’s örömére minden ügybarát­nak, mert általános a meggyőződés, hogy szorgalmasb ’s hűbb kezek közé nem juthatott volna e fontos hivatal. — E képcsarnokról jut eszünkbe, hogy néhány nap előtt egy bécsi német újságban körülbelül ezt olvastuk: „Kisfaludy Károly, a magyarok koszorús költője , Z. szolgabiró arczképét re­mekül festé le.“ Ez csak annyi akart lenni „hű“ fordításban, hogy Z. szolgabiró úr egy Kisfaludy Károly által festett ké­pet a nemzeti museumnak ajándékozott. Illy próbák után igen nyugodtak lehetünk, ha felőlünk aféle lapokban rászóló ítéleteket olvasunk. — Most jelent meg Geibel pesti könyv­árus költségén „A magyar és német nyelv nélkülözhetlen kiegészítő szótára, magában foglaló az idegen szókat és az eredeti magyar szólásmódokat is, az eddig megjelent min­dennemű , kiváltkép a magyar tudós társaság is a szerző zsebszótáraihoz kiegészítő pótlékul készítő Bloch Móricz.“ Német-magyar, és magyar-német rész. Mind a két kötet ára két ezüst forint. Hosszas dicséret helyett e munkáról röviden csak annyit mondunk, hogy hosszú czíme nem igér többet, mint mennyit a könyv valóban magában foglal, mert közel huszonegyezer szokatlanabb szót és szólásmódot magyaráz, és így valóban nélkülözhetlen mind­azokra nézve, kik nem­zeti nyelvünket tökéletesen sajátukká tenni óhajtják. — Ajánlhatjuk még Borsos Márton illy czimü munkáját is : „A borjavitásnak és vegyítésnek felfedözött titkai,a melly sok czélszerü oktatást foglal magában. Ara negyvennyolez ezüst krajezár. Megjegyzésre méltó, hogy e könyv Szabadkán nyomatott, ’s olly csinosan, hogy fővárosi nyomdának is becsületére válnék.­­ Lehmann léghajóson is bebizonyult,­ hogy annak , ki magasra akar jutni, tudnia kell a kedvező időpontot megragadni, ’s azért sem vasárnap, sem hétfőn, hanem csak kedden emelkedhetek föl,’s akkor is nem pont­ban négy órakor, hanem valamivel öt óra után. És nem is jutott olly magosra, mint hirdeté, hanem csak mintegy harmadára, mit némellyek azon uj törvényünknek tulajdoní­tani kívánnak, melly szerint Magyarországban nem emel­­kedhetik többé magasra, ki magyarul nem tud. Feltűnő volt még, hogy minél magasbra jutott a léghajó, annál inkább elhagyá az egyenes vonalt. Egyébiránt alig egy óra múlva már szép csöndesen leült Fóton a léghajós és szekéren visz­­szakoczogott Pestre, eltenni az ezüst húszasok egy pár ezerét, mellyek ez alkalommal a magyarok zsebeiből kivándorlanak, mert furcsa az, hogy a magyar csak pénzét, a német ellen­ben csak embereit szereti kivándoroltatni. És ugyan mi hasz­nuk volt a léghajó bámulásából ezen ezereknek? Alkalma­sint semmi , mert nem tanulhatták meg belőle az emelkedés titkát.­­ Csütörtökön délben Bosco csakugyan teli bűvölte a nemzeti színházat, világos tanúságául, hogy sok nálunk a pénz, mihelyt ollyasmire kívántatik, a­mi nem hasznos. Előre mindazáltal olly csodadolgok voltak e mutatványokról , kürtölve, hogy a közönség nagyobb része nem igen nagy elégültséggel hagyá el a színházat, minthogy a bűvész még csak fejét sem cserélte el senkinek. Egyébiránt annyi csak­ugyan bizonyos, hogy Döbler és Philippe után Bosco által nem lépettünk meg különösen , ámbár a rendkívüli ügyes­séget nem tagadhatni meg tőle. Legszebb volt az, hogy utolsó mutatványa valódilag nemzeti szellemű volt; néhány verebet tudniillik megsütött, ’s ezen sült verebek utóbb intésére —­elröpültek, de fájdalom, nem röpültek senki szájába, mert a garabonczás diák ezt énekli: „Jó volna a sült veréb , De meg kén’ fogni elébb!“ Nevetséges az, hogy némellyek ki­fogtak a bűvészen, ’s egy jegyével hatan is be tudták ma­gukat a színházba csempészni. Mutatványai magánkörökben mindenesetre meglepőbbek, mint tömérdek fényes színpadi készület és erőmű közt. — E napokban két csinos és művel­tebb körükhöz tartozó ifjú pékboltba lépvén reggel, jó süte­ményt választottak, ’s ott helyben hamar meg akarák enni, mikép azt tenni sokan szokták, kik az utczán falatozni restél­nek. A pénztárnál lyány ült, ’s igen természetes, hogy az ifjak evés közben, ’s fizetni akarván, néhány illedelmes szót intéztek a széphez; ekkor azonban a mogorva öreg pék a lyányt félrerántá, ’s az ifjakat legdurvább sértések közt az utcrára igazitá. Ha már jó süteményeket készít, tehát mire való az illy sületlen bánásmód ? — Petőfitől „Felhők“ czimü költemények vannak sajtó alatt. — A nemzeti színházban már három hét óta semmi újdonságot nem láttunk, ez talán kecsegtetés akar lenni az uj bérletre? E hanyagság most annál károsb , mivel a sok fölemelt ár és bérletszünés kü­lönben is aggasztani kezdi a bérlő közönséget. Azonban re­ményijük , hogy az uj bérlők majd szerencsésebbek lesznek a régieknél.­­ A városi börtönben egy rablő ismét akasztási kísérletet tőn , melly azonban szerencsétlenül ütött ki, mert megszabad...látott. — Bohrer Zófia és Wilkoszevszky is hang­versenyeket fognak adni; megfoghattan, hogy mindig van­nak nálunk művészek, ’s ha kettő távozik, legalább három érkezik ismét helyettök. Bárcsak már jó öszhangzást tudná­nak nálunk eszközleni. — A dolgozóházban ismét hat asz­­szonynyal van több, mint férfi; de ki tudja, nem férfiak által csábillallak-e rész útra? — Ő A PESTI MÜEGYESÜLET RÉSZÉRŐL. Értesítés a pesti est, ide mi­kiállitás ügyében. 1) Az ez idei míikiállits is Pesten megnyílta­­­tik július elején, és tart augusztus hónap végéig. 2) A műkiálk­­o­tásba csak élő művészek jelesebb dolgozatai vétetnek fel, jelesül pedig olaj- és aquarell-festvények , réz- aczér és kőmetszetek , szobor-mű­vek, ám ez utóbbiak nem felette nagyok, nehezek és töredékenyek , másolatok ’s olly műtárgyak , mellyeknek semmi művészeti beesők nincs, vagy mellyek nem a szép művészetek kö­rébe tartoznak, valamint olly képek, mellyek Pesten és Budán

Next