Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-01-08 / 315. szám
18 talán és fölösleges volna. — Mit eltagadni nem lehetvén, ’s igaz lévén az, mikép a báni levelek által meghívott mnint érintett nemesek gyakorlatból, melly in regno consveludanario törvény-erővel bir , a tart.gyülésen egyéni szavazatjoggal bírnak, mellyet a többi nemesek egyenkint nélkülöznek,— nem állíthatni többé, miszerint a hivatalt viselő és nem viselő nemesek közt e tekintetben törvényes különbség alig létezik. — Továbbá azt sem lehet erősíteni, hogy a már nevezett egyének meghívása egyedül a bán kényétől függ, mert mikint előrebocsátók, bizonyos osztályok és hivatalok legrégibb szokás által megalapitvák, ’s ezeknek a tárt.gyűlésre meghivatása szabályszerű, nem is állván hatalmában a bánnak amaz érintett osztályok és hivatalokon kívüli egyéneket meginni; minélfogva nem mondhatni, hogy alkotmányos jogok gyakorlatának kiosztása a bán kényére bízatott. Hogy pedig a bán legújabb időben a károlyvárosi váltótörvényszék tagjait is meghivá a tart.gyülésre szinte nem ellenkezik azon régi szokással, melly szerint ez országok törvényszékei is hasonló megtiszteltetésben részesültek, a nevezett károlyvárosi váltótörvényszék pedig az 184-iki országgyűlés törvénye által alapittatott, ’s igy a többi törvényszékek módjára ennek is be kelle foglaltatnia mi által vétség nem is követtetett el, valamint nem tévedne a bűn, ha a kapcsolt országok körében alapított uj káptalanok (mint legújabban a körösi egyesült görög) vagy ujonan bekeblezett sz. kir. városok is általa a tart.gyülésre meghivatnának , jóllehet e gyakorlatban eddigelé nem voltak. A mondottakból tehát kiviláglik: mikép Horvát-, Dalmát- és Tótországokban a tart.gyülésre némelly egyének annyira neheztelt önkényes meghivatása koránsem fordul elő, holott Erdélyben, mellynek országgyűlésén a ki. és erdek úgy mint a kapcsolt országok tart.gyülésén csupán egy teremben ülnek, ő felsége mint nagyherczeg, az országgyűlésre a törvényhatóságok követein kívül akarata szerint bármelly és akármennyi egyént meghív a nélkül hogy e korlátlan meghívások ellen valami óvás történnék. (Vége köv.) (Figyelmeztetés a Tisza szabályozása ügyében.) Honunk anyagi jólétét bármennyi pénzzel sem lehet olly biztosan előmozdítani, mint Tiszánk szabályozása által, mellynek haszna kiszámithatlan; ’s ha ezen vállalat sikerülene, a jelenkor örök emléket vívand ki magának. Ennélfogva buzgó óhajtásom az, hogy az erre megkivántató pénzt, és pedig sok pénzt kölcsönözni, ’s azt e munkára fordítani ne irtózzunk, mert bizonyosan dús kamattal pótolandja vissza a Tiszafolyam a reá fordított költséget; ’s igy a kerecseni átvágást elmellőzni — attól tartva hogy sokba kerülend — kipótolhatlan hiba ’s kiszámithatlan kár volna; mert ennek bizonyos hasznát, a Kerecsen és Veresmart közt létező kanyarulaton tervezett és történendő részletes átvágásoknak pedig kártékonyságát, következőkkel látom nyilvánilni szükségesnek. Köztudomás az, hogy mennél egyenesebben foly valamelly viz, annál mélyebb medret csinál magának, és kevésbbé vannak partjai a beszakadásnak kitéve. Mármarostól Tittelig nincs illy rendetlen nagy kanyarulata a Tiszának, mint Kerecsen és Veresmart közt, és midőn az átmetszések tervezete szerint majd mindenütt egyenes irány adatik folyamának, csak ezen említett közön, azon nézetnél fogva, hogy itt 1 */1 mérföldnyi hosszú átvágás kívántatik, ’s hogy ez sokba kerülne, czélba vétetett az említett egy átvágás helyett magán a kanyarulaton 14 kisebbnek létesítetése, mellyek alkalmasint csak annyi hosszúságra ütnek, mint radical orvoslása szerint Tiszánknak Kerecsennél az egy átvágás, és így itt az átvágás területére kivontató földveszteség egy mennyiségben áll a 14 kisebb átvágásokéval, habár mégannyival több pénzbe kerülne is a kerecseni nagy átvágás, valamint a kisebb átvágásnak haszna van, úgy a nagynak nagyobb hasznothajtónak kell lennie. Itt pedig az emlitett területen homlokegyenest azt merem állítani, hogy a részletes átvágásoknak épen semmi hasznok, sőt több igen nagy káros következései leendnének. 1) Azért, mert Kerencsentől Veresmariig 9 mföldnyi kanyarulata maradna a Tiszának , melly a kerecseni átvágás által Vamföldre olvadna, ’s ezen a vontató út minden költség nélkül használható alakban tűnnék fel, holott a nagy kanyarulaton temérdek sok gyümölcsös kert és erdők részei megsemmittetése mellett az uj átvágásoknál a régi vizmedreken csak nagy idővesztéssel, költséges dereglyék segedelmével válhatnék a vontató út használhatóvá: ezen roppant nagy kártékonyságok a hajózásra nézve annyira szembeötlők , hogy erről minden bővebb elmélkedés felesleges. De ezen kanyarulaton a részletes átvágásoknak szomorú és kártékony következése bizonyosan még abban is létezik, hogy a Tisza folyama ezen átvágások daczára 20 — 30 év múlva ismét annyi átvágást igényelne , mert azon helységek, mellyek mostansági távolságuk miatt a Tisza elsodrásától mentesítve vannak, a víz folyásának megváltoztatása által ki leendnek végpusztulásra téve; ’s igy az itteni kanyarulatra fordítandó költség nemcsak sikernélküli, hanem a mint már mondom , kiszámíthatlanul kártékony. Előttünk a szomorú példa. Záhony helység határán ez előtt mintegy 26 évvel létesült egy átvágás, a vizen járónak ez által mintegy nyolcz percznyi nyeresége talán van, de Záhony halárából vesztett, mert nem úgy áll a tény, mint némeilyek képzelik, hogy a medrét beiszapolja a Tisza: igen is beiszapolja az ó medernek két torkolatát néhány ölnyire, maga pedig a meder örökké hasznavehetlen marad. Többi rész következései a záhonyi átvágásnak, hogy az ugyan akkor zsinórmértékű egyenességbe vett uj Tisza-meder, már most a falu felé bekanyarult, ’s pusztulására szolgáland az emliteti helységnek; az alább fekvő helységek pedig házaikat látják a víz által elpusztítva, se Történt Zsurk helység határán is egy átvágás, de a viz nem vette belé folyását; mert a mint ezen átvágás munkálatba vétetett, úgy mutatta magát a viz sodra, hogy bele menend, de míg ez megkészült, az átelleni part elsodortatván a viz folyása az uj csatornát elhagyta, ’s itn az egész munka sükeretlensége előttünk áll. Nem elég tehát az átvágást meg tétetni, hanem annak torkolatát ,’s átelleni part oldalát part vidékekkel ellátnia is kell, nehogy a folyam régi útját meg tartsa; ezeknél fogva a szent igazság azt sugalja,hogy könynyebb egy torkolatot, mint 1ket költséges part-óvszerekkel ellátni és örökké elláttatni. Ha Tiszánkat nem imigyamügy, hanem valódilag jó és használható állapotba akarjuk hozni, partjainak átalánosan szorgos felügyelés mellett jókarbani fentartása mellőzhetetlen. Feltévén tehát, mennyivel kevesebb költség kívántatnék a Tisza 13/a, mint 9 mföldnyi partjainak conservatiójára , ide számítván még Kerecsentől leendő egyenességét a folyamnak, következőleg kevesebb partveszélyt, a részletes átvágásoknál pedig a rendkívüli kanyarulatot, bizonyosan nem lesz állításom vakmerő, ha mondom : ahányszor a részletes átvágásokra 1 forintot költünk, a kerecsenre, minden jótékonyságit ide értve, mindannyiszor 30 forintot még nyereséggel költhetünk. 2) A Tisza szabályozásának egyik fő célja az, hogy vízármentesíttessenek a Tiszamentiben levő városok, helységek,’s ezek határai. Itt körültem az illető törvényhatóságok eddig nagy szorgalommal és fáradhatlan igyekezettel csináltatták a Tisza töltéseit, és mégis mi oka, hogy nem zabolázhatták a Tisza árját ? röviden mondva ez: Szabolcsmegye 36 ezer él, más oldalán a Tiszának Bereg, Ung és Zemplén megyék csupán ezen a Kerecsentől Veresmartig tartó területen szinte 36 ezer öl töltéseket kénytelenittettek csináltatni, ’s igy öszvesen 72 ezer ölet. Ezen nagy munka erejöket felülmúlta, ’s az árvíz prédájává vált minden nedvesebb évben a gazdaember vagyona. Ha a kerecseni nagyszerű átvágás megtörténnék, 72 ezer öl töltés helyett, csak 12 ezer öl töltés kivántatnék. — ’s ime itt a második kiszámithatlan nyereség, melly ismét olcsóbbitja a nagy költséggel végrehajtható átvágást, biztosítva egyszersmind az érdeklőket a víz kicsapásától, mert amegkivántató 12 ezer eltöltések megcsináltatása,’s azok jó karban tartása, az illetők munkabeli erejüket felül nem múlja. 3) Nem felesleg a földnyereséget felhoznom : vájjon minő hasonlatosságban áll a földnyereség a kerecseni nagy és a részletes átvágások között. Mellőzve a részletes átvágások mellett az által is történendő földveszteséget, hogy a kisebb átvágásoknál töltések mindenütt nem léteznének, mi is szinte tetemes földveszteséget okozank, megkísértem számolással a 72 ezer ölre terjedő töltések közt haszonvehetlen elmaradó földet; a Tiszától a töltés legalább 40 ölre leendő ’s igy a viz prédájának kitétetik 2618 hold föld; a kerecseni átvágásnál pedig a töltések közötti földveszteség csak 436 holdra megy, ’s ím 2182 hold volna a földnyereség. Ezen mondottakból kiviláglik tehát, hogy mind hajózási, kereskedelmi és így pénznyereségi, mind árvizektől menekülhetési állapotunk a kerecseni átvágást javasolják. Óhajtásom végre csak az, hogy ezen igen nagy fontosságú tárgyat honosim illő figyelemre szíveskedjenek méltatni*) Győröcskey Mihály: Megyék. TURÓCZBÓL. Mivel alaposan gyanítom, hogy nov.okai gyűlésünkről szóló, bár rövid tudósításom, rendeltetési helyére el nem jutott **), azért annak, mennyire viszszaemlékezhetem, rövid ismétlésével kezdem a jelen értesítő evelezést. A most említettem gyűlés , főleg az illető tisztviselők által beadott részletes számadások megvizsgálása végett, az első alispán itthon nem létében másodalispán elnöksége alatt tartatott, ki — mielőtt az elnöki széket elfoglalta volna — üdvözlő beszédében megemlité, mikint ez hivatalának három évig viselése óta legelső alkalom, hol ő a gyűlésen elnökösködik. Olvastatott ezután néhány üdv. rendelvény és helytartósági intézvény, ezekután pedig a megyei levelezésekre került a sor, mikből kiemelendők: 1) Pozsonymegyéé az oláh czigányokat illető, melly nálunk csak egy régibb , l. i. az illy csoportosan járó czigányok visszautasítását ’s kikergettetését rendelő végzésnek felelevenítését idézte elő. 2) Pestmegyéé a főispáni helyettesek érdemében, melly az előbbi végzések nyomán tudomásul vétetett.—Ezen gyűlés csak egy napig tartván, átmegyek a november 24én törvényszékkel egybekapcsoltan kezdett ’s december 6ikaig ez alakban folytatott évnegyedes gyűlésre, mellyen szinte a másodalispán ur elnöklőit. Felolvastatván az előbbi közgyűlések jegyzőkönyvei, egy igen kedves hangulatú ’s tartalmú levél vétetett fel, t. i. fenséges nádorunk kegyelmes válasza, melly üdvözlő feliratunkra érkezett, ’s mellyben e megyének törvények iránti engedelmességi szelleme, ’s a közjónak előmozdítására czélzó közremunkálási készsége különösen érintetvén, ezen ösvénynek követésére tovább is felszólalatunk. Az intézvények közöl érdekesbek következők: 1) A pálinkafőzést illető. Miután ez intézvény felolvastatott, találkoztak, kik az octoberi gyűlésben tett indítványt megújítva, a pálinkafőzést rögtön eltiltatni kívánták, azonban főjegyző 8. K. indítványára az egész ügynek meghányása,s illetőleg a részletes intézkedéseknek kidolgozása egy választmányra bízatott; neki egyszersmind kötelességül tétetvén , ebeli munkálatát még e gyűlés lefolyta alatt bemutatni. 2) A katonai állomások megállapítása tekintetéből az útvonalak fölmérésének eszközlése másodalispán elnöksége alatt működő útiválasztmányhoz utasíttatott; úgy 3) azon intézmény 8)Mi pedig a szakértőket bátrak vagyunk kérni, hogy ha ezekre némi felvilágosító észrevételeket tenni kívánnának, legyenek meggyőződve, mikép lapunk azok elfogadására mindig nyitva áll. — Szerk. iHt) A tudósítást nem kaptuk. —• Sze rk. is, melly a közmunkák öszveirása’s kezelésére szolgáló mustraíveket velünk közli. 4) A tüzkárvallott szentmártoniak részére ismét nem csekély felebaráti segedelem érkezett, mellyet azonban majdnem kizárólag az örökös tartományok keresztényi részvétének köszönhetünk, ’s kiknek őszinte hálául szivünkből kívánjuk, ne legyenek soha illynemü segedelemre szorulni kénytelenek. 5) Az orosz birodalombani szabad kereskedésnek üzletése csak május 11eig engedtetik meg, ellenére azon engedelemnek, melly közelebb országszerte köztudomásúvá tétetett. Ezen kereskedési megszorításnak lakosinkra felette szomorú következései lehetnek, hacsak az isteni gondviselés rajtok valamikép nem könyörül, ’s uj módot és tért nem nyújt mindennapi kenyerük megkereshetésére. BUDAPEStI HIRHARANG. A magyar tud.társaság a nemzeti muzeum épületében fog szállást nyerni, mi által évenkint néhány ezer forintot takarítván meg , az irodalomra ismét többet fordithatand. — Felsőbb parancs érkezett a Budapesten előfordulható fáklyás és macskazenék tárgyában; tartalmát azonban csak akkor mondhatjuk meg, ha iránta kétségtelen tudomást szereztünk. — A pesti gyalog polgárhad, Nádosy parancsnok indítványára Barabás nagyjelességű „Oláh családját“ megvevé ’s nemzeti múzeumunknak ajándékozta, hol a József-képcsarnokban fog fölfüggesztetni. — Budán néhány szegény ember meddő tehenét el akará adni, hogy a drága takarmányt megtakaríthassa; a mészárosok azonban csak alig ígérték meg a bőr értékét, mert minden heti vásáron olcsón vásárolhatnak , s tudták, hogy ha hideg álland be, a szegény ember minden áron megválik szárazon álló tehenétől. Ezen szegény tehéngazdák tehát levágták fölösleg tehenöket, s mivel maguk meg nem ehették, szomszédiknak is juttattak belőle. Ez napfényre jött, ’s a hús mind elkoboztatott. Meglehet, hogy ez nálunk törvényesen történt, de kérdjük, hogy méltányos-e ? Tudjuk , hogy falusi hentesek minden hetivásáron bántalom nélkül árulhatják a sertéshúst igen olcsó áron , miért nem gyakorolhatják ezt tehát falusi mészárosok is? És ugyan miért nem árulhatnak vidékiek is marhahúst Pesten, miután kenyeret szabadon árulhatnak a falusiak, mi bizonyosan nincs ínyökre a pékeknek! A hús ad erőt, ’s épen ennek használhatása vagy élvezhetése nehezittetik meg legnagyobb mértékben. Ez úgy igen komoly, ’s valóban megérdemlené, hogy valamikép orvosoltassék, mert igen különös, hogy épen a mészárosezéd az, melly mindeddig átléphetlen sánczokkal van körülbástyázva, ámbár épen ezen kellene leginkább kissé tágítani. —Múlt vasárnap délelőtt a megyeház közelében tűz volt, ’s nemcsak vizipuskák nem érkeztek a szerencsétlenség helyszínére, hanem még a harangokat sem verték félre! A tűz égő szivartól támadott egy tisztességes öltözetű úr zsebében, és egészen bőréig hatott, mire észrevette a pusztító elem közelségét; mondják, hogy a szerencsétlen férfi sem táblabíró, sem választott polgár, sem házas ember nem volt, mert különben bizonyosan nem jött volna tűzbe. Csekély okok gyakran nagy következményeket szoktak szülni, ezt ezer példával bizonyíthatnók a világtörténetből , ha meg nem volnánk győződve, hogy t. olvasóink ezt úgyis tökéletesen ismerik, itt tehát csak egy új ily eseménynyel kívánjuk a világtörténetet gazdagítani. A budai halászvároskában múlt héten egy kis „emeute“ volt, mint a francziák mondanák, vagy egy kis verekedés, mint mi mondani tanultuk az alkotmányos pályán. Este volt, és mély sötétség terült el a halászvároska egyetlen utczájában, az Óha-utcza előtt, mert a lámpák már meg valának gyújtva. E sötétségből egy iparlovag kabátot akart magának szabni, mivel pedig ez nem sikerült, tehát egy kedélyes pulykapárt feledékenységből elcsent, mellyek szombatra áldozatul valának elvérzendök. A tulajdonos szúrást érte szivében a kedves pár erőszakos eltűnésekor, ’s ezen érzékeny szúrás tüslint ezen rémes gondolatra ébreszték őt: „Pulykáimat lopják !“ és ő kirohant csöndes szobájából ’s néhány legényével az utczára ugrott, és szivének sugallata a sötétség daczára is azonnal megláttatá vele a kövér szárnyasokat, melylyek most fájdalom nem saját lábaikat fáraszták, és mégis rendkívüli gyorsasággal haladtak. Egyetlen ugrással nyomában voltak a tolvajnak, ’s hatalmas ütésekkel földre teríték őt. A pulykák megszabadultak, de a tolvajt azért mégis olugalmatlanul verték, hogy végre már jajgatni sem tudott. Ekkor megnyilt egy ablak, és egy böcsületes polgárasszony kíméletért esedezett, és hevében, miután kérelme nem hallgattatott meg, egy pár kemény szót is monda. E miatt a pulykatulajdonos másnap panaszra ment, de természetesen nem kapott elégtételt, mivel maga is vétkessé lön a tolvaj szerfölötti elkínzása és iszonyú káromlásai által. Ő tehát haza ment, a szomszédból hat markos festőlegényt kölcsönzött délután egy óra tájban a polgárnő férjének boltjába rohant ezt lokásával kegyetlenül össszevérezte. A polgár segélyért futván egy borbélymühely előtt összerogyott, és segély meg sem érkezett; neje tehát megnyitá az ablakot ,és tüzet és gyilkost kiáltott; mert a pulykás ember és zsoldosai már szobájában a bútorokat kezdék rombolni. A kiáltásra a szomszédból húsz szurkos marka , de elszánt lelkű vargalegény rohant a vész színhelyére, a nép minden oldalról öszszefutott, és iszonyú verekedés vette kezdetét, melly már jó fél óráig tartott, midőn végre a rendőrség megérkezett é s a pulykás urat embereivel együtt hűvösre fülelte. Ha még néhány pillanatig késik a rendőrség, bizonyosan több emberhalál történt volna, mert az elkeserültség mindkét oldalról igen nagy volt, miután szerencsétlenségre vallási gyülölség is segíté a szenvedélyeket izgatni. A pesti német színház bérlője a budait is csakugyan elnyerte jövő húsvéti,rá van azonban remény, hogy akkor magyar színésztársaság ütend ott állandó tanyát, mert az aláírások ezért már több ezerre szaporodtak , és ollyan polgárok