Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-01-08 / 315. szám

18 talán és fölösleges volna. — Mit eltagadni nem lehetvén, ’s igaz lévén az, mikép a báni levelek által meghívott mn­int érintett nemesek gyakorlatból, melly in regno consveluda­­nario törvény-erővel bir , a tart.gyülésen egyéni szavazat­joggal bírnak, mellyet a többi nemesek egyenkint nélkü­löznek,— nem állíthatni többé, miszerint a hivatalt viselő és nem viselő nemesek közt e tekintetben törvényes különb­ség alig létezik. — Továbbá azt sem lehet erősíteni, hogy a már nevezett egyének meghívása egyedül a bán kényétől függ, mert mikint előrebocsátók, bizonyos osztályok és hi­vatalok legrégibb szokás által megalapitvák, ’s ezeknek a tárt.gyűlésre m­eghivatása szabályszerű, nem is állván hatal­mában a bánnak amaz érintett osztályok és hivatalokon kí­vüli egyéneket meginni; minélfogva nem mondhatni, hogy alkotmányos jogok gyakorlatának kiosztása a bán kényére bízatott.­­ Hogy pedig a bán legújabb időben a károlyvá­­rosi váltótörvényszék tagjait is meghivá a tart.gyülésre szinte nem ellenkezik azon régi szokással, melly szerint ez országok törvényszékei is hasonló megtiszteltetésben része­sültek, a nevezett károlyvárosi váltótörvényszék pedig az 184-iki országgyűlés törvénye által alapittatott, ’s igy a többi törvényszékek módjára ennek is be kelle foglaltatnia mi által vétség nem is követtetett el, valamint nem tévedne a bűn, ha a kapcsolt országok körében alapított uj káptala­nok (mint legújabban a körösi egyesült görög) vagy ujo­­nan bekeblezett sz. kir. városok is általa a tart.gyülésre meghivatnának , jóllehet e gyakorlatban eddigelé nem vol­tak. A mondottakból tehát kiviláglik: mikép Horvát-, Dal­mát- és Tótországokban a tart.gyülésre némelly egyének annyira neheztelt önkényes meghivatása koránsem fordul elő, holott Erdélyben, mellynek országgyűlésén a ki. és erdek úgy mint a kapcsolt országok tart.gyülésén csupán egy te­remben ülnek, ő felsége mint nagyherczeg, az országgyű­lésre a törvényhatóságok követein kívül akarata szerint bár­­melly és akármennyi egyént meghív a nélkül hogy e kor­látlan meghívások ellen valami óvás történnék. (Vége köv.) (Figyelmeztetés a Tisza szabályo­zása ügyében.) Honunk anyagi jólétét bár­mennyi pénzzel sem lehet olly biztosan előmozdítani, mint Tiszánk szabályozása által, mellynek haszna kiszámithatlan; ’s ha ezen vállalat sikerülene, a jelenkor örök emléket vívand ki magának. Ennélfogva buzgó óhajtásom az, hogy az erre megkivántató pénzt, és pe­dig sok pénzt kölcsönözni, ’s azt e munkára fordítani ne irtózzunk, mert bizonyosan dús ka­mattal pótolandja vissza a Tiszafolyam a reá fordított költ­séget; ’s igy a kerecseni átvágást elmellőzni — attól tartva hogy sokba kerülend — kipótolhatlan hiba ’s kiszámithatlan kár volna; mert ennek bizonyos hasznát, a Kerecsen és Veresmart közt létező kanyarulaton tervezett és történendő részletes átvágásoknak pedig kártékonyságát, következőkkel látom nyilvánilni szükségesnek. Köz­tudomás az, hogy mennél egyenesebben foly vala­­melly viz, annál mélyebb medret csinál magának, és ke­­vésbbé vannak partjai a beszakadásnak kitéve. Márm­arostól Tittelig nincs illy rendetlen nagy kanyarulata a Tiszának, mint Kerecsen és Veresmart közt, és midőn az átmetszések tervezete szerint majd mindenütt egyenes irány adatik folya­mának, csak ezen említett közön, azon nézetnél fogva, hogy itt 1 */1 mérföldnyi hosszú átvágás kívántatik, ’s hogy ez sokba kerülne, czélba vétetett az említett egy átvágás helyett magán a kanyarulaton 14 kisebbnek létesítetése, mellyek al­kalmasint csak annyi hosszúságra ütnek, mint radical or­voslása szerint Tiszánknak Kerecsennél az egy átvágás, és így itt az átvágás területére kivontató földveszteség egy mennyiségben áll a 14 kisebb átvágásokéval, ha­bár mégan­­nyival több pénzbe kerülne is a kerecseni nagy átvágás, va­lamint a kisebb átvágásnak haszna van, úgy a nagynak na­gyobb hasznothajtónak kell lennie. Itt pedig az emlitett te­rületen homlokegyenest azt merem állítani, hogy a részletes átvágásoknak épen semmi hasznok, sőt több igen nagy ká­ros következései leendnének. 1) Azért, mert Kerencsentől Veresmariig 9 mföldnyi kanyarulata maradna a Tiszának , melly a kerecseni átvágás által­­ Va­mföldre olvadna, ’s ezen a vontató út minden költ­ség nélkül használható alakban tűnnék fel, holott a nagy kanyarulaton temérdek sok gyümölcsös kert és erdők ré­szei megsemmittetése mellett az uj átvágásoknál a régi viz­­medreken csak nagy idővesztéssel, költséges dereglyék se­gedelmével válhatnék a vontató út használhatóvá: ezen rop­pant nagy kártékonyságok a hajózásra nézve annyira szembe­ötlők , hogy erről minden bővebb elmélkedés felesleges. De ezen kanyarulaton a részletes átvágásoknak szomorú és kártékony következése bizonyosan még abban is létezik, hogy a Tisza folyama ezen átvágások daczára 20 — 30 év múlva ismét annyi átvágást igényelne , mert azon helységek, mellyek mostansági távolságuk miatt a Tisza elsodrásától mentesítve vannak, a víz folyásának megváltoztatása által ki leendnek végpusztulásra téve; ’s igy az itteni kanyaru­latra fordítandó költség nemcsak sikernélküli, hanem a mint már mondom , kiszámíthatlanul kártékony. Előttünk a szomorú példa. Záhony helység határán ez előtt mintegy 26 évvel létesült egy átvágás, a vizen járónak ez által mintegy nyolcz percznyi nyeresége talán van, de Záhony halárából vesztett, mert nem úgy áll a tény, mint némeilyek képzelik, hogy a medrét beiszapolja a Tisza: igen is beiszapolja az ó medernek két torkolatát néhány ölnyire, maga pedig a meder örökké h­asznavehetlen marad. Többi rész következései a záhonyi átvágásnak, hogy az ugyan akkor zsinórmértékű­ egyenességbe vett uj Tisza-me­­der, már most a falu felé bekanyarult, ’s pusztulására szol­­gáland az emliteti helységnek; az alább fekvő helységek pedig házaikat látják a víz által elpusztítva, se Történt Zsurk helység határán is egy átvágás, de a viz nem vette belé folyását; mert a mint ezen átvágás munkálat­ba vétetett, úgy mutatta magát a viz sodra, hogy bele me­nend, de míg ez megkészült, az átelleni part elsodortatván a viz folyása az uj csatornát elhagyta, ’s itn az egész munka sükeretlensége előttünk áll. Nem elég tehát az átvágást meg tétetni, hanem annak torkolatát ,’s átelleni part oldalát part vidékekkel ellátnia is kell, nehogy a folyam régi útját meg tartsa; ezeknél fogva a szent igazság azt sugalja,hogy köny­nyebb egy torkolatot, mint 1ket költséges part-óv­szerek­kel ellátni és örökké elláttatni. Ha Tiszánkat nem imigyamügy, hanem valódilag jó és használható állapotba akarjuk hozni, partjainak átalánosan szorgos felügyelés mellett jókarbani fentartása mellőzhetet­len. Feltévén tehát, mennyivel kevesebb költség kívántat­nék a Tisza 1­3/a, mint 9 mföldnyi partjainak conservatiójá­­ra , ide számítván még Kerecsentől leendő egyenességét a folyamnak, következőleg kevesebb partveszélyt, a részletes átvágásoknál pedig a rendkívüli kanyarulatot, bizonyosan nem lesz állításom vakmerő, ha mondom : a­hányszor a rész­letes átvágásokra 1 forintot költünk, a kerecsen­re, minden jótékonyságit ide értve, mindannyiszor 30 forintot még nye­reséggel költhetünk. 2) A Tisza szabályozásának egyik fő c­élja az, hogy víz­­ármentesíttessenek a Tiszamentiben levő városok, helysé­gek,’s ezek határai. Itt körültem az illető törvényhatósá­gok eddig nagy szorgalommal és fáradhatlan igyekezettel csináltatták a Tisza töltéseit, és mégis mi oka, hogy nem zabolázhatták a Tisza árját ? röviden mondva ez: Szabolcs­­megye 36 ezer él, más oldalán a Tiszának Bereg, Ung és Zemplén megyék csupán ezen a Kerecsentől Veresmartig tartó területen szinte 36 ezer öl töltéseket kénytelenittettek csináltatni, ’s igy öszvesen 72 ezer ölet. Ezen nagy munka erejöket felülmúlta, ’s az árvíz prédájává vált minden ned­vesebb évben a gazdaember vagyona. Ha a kerecseni nagyszerű átvágás megtörténnék, 72 ezer öl töltés helyett, csak 12 ezer öl töltés kivántatnék. — ’s ime itt a második kiszámithatlan nyereség, melly ismét olcsób­­bitja a nagy költséggel végrehajtható átvágást, biztosítva egyszersmind az érdeklőket a víz kicsapásától, mert am­eg­­kivántató 12 ezer el­töltések megcsináltatása,’s azok jó kar­ban tartása, az illetők munkabeli erejüket felül nem múlja. 3) Nem felesleg a földnyereséget felhoznom : vájjon mi­nő hasonlatosságban áll a földnyereség a kerecseni nagy és a részletes átvágások között. Mellőzve a részletes átvágások mellett az által is történendő földveszteséget, hogy a kisebb átvágásoknál töltések mindenütt nem léteznének, mi is szin­te tetemes földveszteséget okozank, megkísértem számolás­sal a 72 ezer ölre terjedő töltések közt haszonvehetlen el­maradó földet; a Tiszától a töltés legalább 40 ölre leendő ’s igy a viz prédájának kitétetik 2618 hold föld; a kerecse­ni átvágásnál pedig a töltések közötti földveszteség csak 436 holdra megy, ’s ím 2182 hold volna a földnyereség. Ezen mondottakból kiviláglik tehát, hogy mind hajózási, kereskedelmi és így pénznyereségi, mind árvizektől mene­­külhetési állapotunk a kerecseni átvágást javasolják. Óhaj­tásom végre csak az, hogy ezen igen nagy fontosságú tár­gyat honosim illő figyelemre szíveskedjenek méltatni*) Győröcskey Mihály: Megyék. TURÓCZBÓL. Mivel alaposan gyanítom, hogy nov.­okai gyűlésünkről szóló, bár rövid tudósításom, rendeltetési helyére el nem jutott **), azért annak, mennyire viszsza­­emlékezhetem, rövid ismétlésével kezdem a jelen értesítő evelezést. A most említettem gyűlés , főleg az illető tiszt­viselők által beadott részletes számadások megvizsgálása végett, az első alispán itthon nem létében másodalispán el­nöksége alatt tartatott, ki — mielőtt az elnöki széket elfog­lalta volna — üdvözlő beszédében megemlité, mikint ez hi­vatalának három évig viselése óta legelső alkalom, hol ő a gyűlésen elnökösködik. Olvastatott ezután néhány üdv. ren­delvény és helytartósági intézvény, ezekután pedig a megyei levelezésekre került a sor, mikből kiemelendők: 1) Pozsony­­megyéé az oláh czigányokat illető, melly nálunk csak egy régibb , l. i. az illy csoportosan járó czigányok visszautasí­tását ’s kikergettetését rendelő végzésnek felelevenítését idézte elő. 2) Pestmegyéé a főispáni helyettesek érdemében, melly az előbbi végzések nyomán tudomásul vétetett.—Ezen gyűlés csak egy napig tartván, átmegyek a november 24én törvényszékkel egybekapcsoltan kezdett ’s december 6ikaig ez alakban folytatott évnegyedes gyűlésre, mellyen szinte a másodalispán ur elnöklőit. Felolvastatván az előbbi köz­gyűlések jegyzőkönyvei, egy igen kedves hangulatú ’s tar­talmú levél vétetett fel, t. i. fenséges nádorunk kegyelmes válasza, melly üdvözlő feliratunkra érkezett, ’s mellyben e megyének törvények iránti engedelmességi szelleme, ’s a közjónak előmozdítására czélzó közremunkálási készsége különösen érintetvén, ezen ösvénynek követésére tovább is felszólalatunk. Az intézvények közöl érdekesbek következők: 1) A pálinkafőzést illető. Miután ez intézvény felolvastatott, találkoztak, kik az octoberi gyűlésben tett indítványt meg­újítva, a pálinkafőzést rögtön eltiltatni kívánták, azonban főjegyző 8. K. indítványára az egész ügynek meghányása,­s illetőleg a részletes intézkedéseknek kidolgozása egy vá­lasztmányra bízatott; neki egyszersmind kötelességül tétet­vén , ebeli munkálatát még e gyűlés lefolyta alatt bemutatni. 2) A katonai állomások megállapítása tekintetéből az útvo­nalak fölmérésének eszközlése másodalispán elnöksége alatt működő útiválasztmányhoz utasíttatott; úgy 3) azon intézmény 8)Mi pedig a szakértőket bátrak vagyunk kérni, hogy ha ezekre némi felvilágosító észrevételeket tenni kívánnának, legye­nek meggyőződve, mikép lapunk azok elfogadására mindig nyit­va áll. — Szer­k. iHt) A tudósítást nem kaptuk. —• S­z­e r­k. is, melly a közmunkák öszveirása’s kezelésére szolgáló mustraíveket velünk közli. 4) A tüzkárvallott szentmártoniak részére ismét nem csekély felebaráti segedelem érkezett, mellyet azonban majdnem kizárólag az örökös tartományok keresztényi részvétének köszönhetünk, ’s kiknek őszinte hálául szivünkből kívánjuk, ne legyenek soha illynemü se­gedelemre szorulni kénytelenek. 5) Az orosz birodalombani szabad kereskedésnek üzletése csak május 11eig engedtetik meg, ellenére azon engedelemnek, melly közelebb ország­szerte köztudomásúvá tétetett. Ezen kereskedési megszorí­tásnak lakosinkra felette szomorú következései lehetnek, ha­csak az isteni gondviselés rajtok valamikép nem könyörül, ’s uj módot és tért nem nyújt mindennapi kenyerük megke­­reshetésére. BUDAPEStI HIRHARANG. A magyar tud.­társaság a nemzeti muzeum épületében fog szállást nyerni, mi által évenkint néhány ezer forintot takarítván meg , az irodalomra ismét többet fordithatand. — Felsőbb parancs érkezett a Bu­dapesten előfordulható fáklyás és macskazenék tárgyában; tartalmát azonban csak akkor mondhatjuk meg, ha irán­ta kétségtelen tudomást szereztünk. — A pesti gyalog polgárhad, Nádosy parancsnok indítványára Barabás nagyjelességű „Oláh családját“ megvevé ’s nemzeti mú­zeumunknak ajándékozta, hol a József-képcsarnokban fog fölfüggesztetni. — Budán néhány szegény ember med­dő tehenét el akará adni, hogy a drága takarmányt megtakaríthassa; a mészárosok azonban csak alig ígér­ték meg a bőr értékét, mert minden heti vásáron olcsón vásárolhatnak , s tudták, hogy ha hideg álland be, a sze­gény ember minden áron megválik szárazon álló tehenétől. Ezen szegény tehéngazdák tehát levágták fölösleg tehenöket, s mivel maguk meg nem ehették, szomszédiknak is juttat­tak belőle. Ez napfényre jött, ’s a hús mind elkoboztatott. Meglehet, hogy ez nálunk törvényesen történt, de kérdjük, hogy méltányos-e ? Tudjuk , hogy falusi hentesek minden hetivásáron bántalom­ nélkül árulhatják a sertéshúst igen ol­csó áron , miért nem gyakorolhatják ezt tehát falusi mészá­rosok is? És ugyan miért nem árulhatnak vidékiek is marha­húst Pesten, miután kenyeret szabadon árulhatnak a falusiak, mi bizonyosan nincs ínyökre a pékeknek! A hús ad erőt, ’s épen ennek használhatása vagy élvezhetése nehezittetik meg legnagyobb mértékben. Ez úgy igen komoly, ’s valóban megérdemlené, hogy valamikép orvosoltassék, mert igen különös, hogy épen a mészárosezéd az, melly mindeddig át­­léphetlen sánczokkal van körülbástyázva, ámbár épen ezen kellene leginkább kissé tágítani. —Múlt vasárnap délelőtt a megyeház közelében tűz volt, ’s nemcsak vizipuskák nem érkeztek a szerencsétlenség helyszínére, hanem még a ha­rangokat sem verték félre! A tűz égő szivartól támadott egy tisztességes öltözetű úr zsebében, és egészen bőréig hatott, mire észrevette a pusztító elem közelségét; mondják, hogy a szerencsétlen férfi sem táblabíró, sem választott polgár, sem házas ember nem volt, mert különben bizonyosan nem jött volna tűzbe.­­ Csekély okok gyakran nagy következmé­nyeket szoktak szülni, ezt ezer példával bizonyíthatnók a vi­lágtörténetből , ha meg nem volnánk győződve, hogy t. ol­vasóink ezt úgyis tökéletesen ismerik, itt tehát csak egy új ily eseménynyel kívánjuk a világtörténetet gazdagítani. A budai halászvároskában múlt héten egy kis „em­eute“ volt, mint a francziák mondanák, vagy egy kis verekedés, mint mi mondani tanultuk az alkotmányos pályán. Este volt, és mély sötétség terült el a halászvároska egyetlen utczájában, az Óha-utcza előtt, mert a lámpák már meg valának gyújtva. E sötétségből egy iparlovag kabátot akart magának szabni, mivel pedig ez nem sikerült, tehát egy kedélyes pulykapárt feledékenységből elcsent, mellyek szombatra áldozatul va­lának elvérzendök. A tulajdonos szúrást érte szivében a kedves pár erőszakos eltűnésekor, ’s ezen érzékeny szúrás tüslint ezen rémes gondolatra ébreszték őt: „Pulykáimat lop­ják !“ és ő kirohant csöndes szobájából ’s néhány legényé­vel az utczára ugrott, és szivének sugallata a sötétség da­czára is azonnal megláttatá vele a kövér szárnyasokat, mely­­lyek most fájdalom­­ nem saját lábaikat fáraszták, és mégis rendkívüli gyorsasággal haladtak. Egyetlen ugrással nyomá­ban voltak a tolvajnak, ’s hatalmas ütésekkel földre teríték őt. A pulykák megszabadultak, de a tolvajt azért mégis ol­u­galmatlanul verték, hogy végre már jajgatni sem tudott. Ekkor megnyilt egy ablak, és egy böcsületes polgárasszony kíméletért esedezett, és hevében, miután kérelme nem hall­gattatott meg, egy pár kemény szót is monda. E miatt a pulyka­tulajdonos másnap panaszra ment, de természetesen nem kapott elégtételt, mivel maga is vétkessé lön a tolvaj szerfölötti elkínzása és iszonyú káromlásai által. Ő tehát ha­za ment, a szomszédból hat markos festőlegényt kölcsönzött délután egy óra tájban a polgárnő férjének boltjába rohant ezt lokásával kegyetlenül össszevérezte. A polgár segély­ért futván egy borbélymühely előtt összerogyott, és segély meg sem érkezett; neje tehát megnyitá az ablakot ,és tüzet és gyilkost kiáltott; mert a pulykás ember és zsoldosai már szo­bájában a bútorokat kezdék rombolni. A kiáltásra a szom­szédból húsz szurkos marka , de elszánt lelkű vargalegény rohant a vész színhelyére, a nép minden oldalról ösz­­szefutott, és iszonyú verekedés vette kezdetét, melly már jó fél óráig tartott, midőn végre a rendőrség meg­érkezett é s a pulykás urat embereivel együtt hűvösre fü­­lelte. Ha még néhány pillanatig késik a rendőrség, bizo­nyosan több emberhalál történt volna, mert az elkeserültség mindkét oldalról igen nagy volt, miután szerencsétlenségre vallási gyülölség is segíté a szenvedélyeket izgatni. A pesti német színház bérlője a budait is csakugyan elnyerte jövő húsvéti,r­á van azonban remény, hogy akkor magyar színésztársaság ütend ott állandó tanyát, mert az aláírások ezért már több ezerre szaporodtak , és olly­­an polgárok

Next