Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-03-24 / 358. szám
Ezen lapok atrataihMM négyszer, u. m. kedden, r.tistörtökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. hivatalnál. Kedden 358. Martius 24. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyieen * kiadóhivatalban, hatvani ottozai Horváth-házban 4831. szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomban külföldre moneadó példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg .BUDAPESTI HÍRADÓ-nk I. évi ápril.júniusi évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben 2 ft 40 kival, postán küldve 3 ft 30 krjával pengőben. Az előfizetés elfogadtatik a kiadóhivatalban, havani-utczai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden kir. posta-TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Oklevél-elfogadási engedvény. Halálozások. Védvám mint divat (szózat egy kereskedőtől.) Megyék: Főisp. helyettes székfoglaló beszéde Nógrádban. Közgyűlés Sopronyban. Budapesti lrharang. Pesti Józsefvásárunk. Pesti testgyakorló iskola. Ausztria. (A krakói zendülés vége.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Orosz- és Lengyelország. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban bűzött számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Staluspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. IRODALOM és TUDOMÁNY. Hazai: Német-, franczia- és angolországi utijegyzetek. Irta Irinyi József. 1846. MAGYAR011 SZÁC és ERDÉKl. Ő cs. ap. kir. Fölsége a szombathelyi székes káptalanban a következő kanonokokat, u. m. Laky Károlyt olvasó; Krancsics Józsefet éneklő; Németh Jánost őr-kanonokká; Septey Vincze kanonokot pedig pápóczi perjellé; — továbbá Misiin Jakab áld. papot dégi czimz. apáttá; ugyszinte Máczy Imrét a kassai papnövendékház gyóntatóját a kassai kir. akadémia aligazgatójává kinevezni legkegy. méltóztatott. Ö cs. ap. kir. Fölsége Pyrker László egri patriarka-érseknek a jénai egyetemtől nyert bölcsészet-tanári oklevél, ugyszinte Kardbordó József chinoroni ellenőrködő sómázsamesternek a frauendorfi kertművelő—társulattól neki megküldött lv. tagsági oklevél elfogadhatását kegy. megengedni méltóztatott. HALÁLOZÁSOK. Folyó hó 18án halálozott meg Pesten nyolcz héti betegeskedés után Román József több új megyék táblabirája, több főcsaládok jogigazgatója és curiális ügyvéd, élete 59 évében. Benne az ügyvédi kar egyik legjelesb tagtársát veszté. Béke hamvainak ! B. Gyarmathon f. héskén halt meg nagy-palugyai és thurócz-divéki Platthy Dániel, többes vármegyék táblabirája, nemzetségeiül,tiszteletre méltó nesztora, élete 88dik évében korgyöngülésben. Béke hamvainak! VÉDVÁM MINT DIVAT. (Szózat egy kereskedőtől.) Midőn a nemzetek életén végignézünk, úgy találjuk, hogy minden kornak megvolt divata, megvan ez a mostaninak is, mind ruhában, mind politikában, de még az ipar és kereskedésben is, ’s ezen kórság miatt, mit egyébnek nevezni nem lehet, a későbbi nemzedék sokszor egy századig sínyleni kénytelen, — így a legújabb időben divattá vált nálunk kereskedési tekintetben a védvám eszméje, még pedig épen azoknál, kik magukat szabadelvűeknek, kizárólag haladás barátinak nevezik, anélkül, hogy ezen állításokat akár statusgazdászati tanulmány, akár visszatekintés a múltakra, előzte volna meg, — ők szabadelvűek és mégis monopólium baráti. Magyar statusgazdáink igyekeznek (és igen helyesen) olcsó közlekedést, mint minden anyagi haladásnak legfőbb emeltyűjét, főleg elősegélni; jelszavak: „Tengerhez magyar“, nem tekintve, hogy honunk szive körül még kőutaink sincsenek; elébb pedig ezek volnának elintézendők; ’s feledik, hogy belső közlekedés nélkül tengerhez jutni milly nehéz! — De jó! Tengeri kereskedés gazdagság forrása, és kívánatos,—és mégis épen akkor midőn ezután törekesznek, önmagokkal és tanyokkal ellenkezésbe jőnek. —Védvám-rendszert óhajtani, külfölddel szabad kereskedést pártolni; ez egymással ellentétben áll; mert hiszen ha a védvámtól hatást várunk, jó magasnak kell lennie, de ekkor meg a behozatalt nehezíti vagy lehellenné teszi, és közvetve a kivitelt is. És hogy is lehetne máskép, mert ha szomszédom ellenében chinai falat építek, és et épen nem, vagy csak nehezen bocsátom magamhoz, bizony ő talán szinte engem még szuronynyal is fogad; és ez természetes, mert midőn én magamat más ellen védem, az azt hiszi, bizton, hogy ellenséges indulattal viseltetem iránta, ’s ennélfogva ő is védő-állásba helyezi magát, itt tűnik fel tehát a védvám-rendszert pártoló divatos statusgazdáink tévtana, hogy midőn magoknak védvámot akarnak,’s a külföldnek mégis minél többet akarnának eladni, akkor önmagukat mystificálják. Európa egyik nagy statusférfiának Peel Robertnek tana ellenkező, pedig őszinté oly nagy statusgazda is, de erre tudom azt felelik, hogy az angolok már messze vannak, nekik már nem kell védvám,—jóllehet mélyebben kellene ebbe is bele látni. — Nézzük tehát Németországot magát, ennek nincs olly nagy kiművelt ipara és kereskedése, ’s mit cselekszik? — azt, hogy már eddig is huszonhárom status, bár külön uralkodók alatt,— és itt figyelmet kérek, külön uralkodók alatt,— egymás közt minden vámot lerombolva, a bilincsek alól fölszabadította a kereskedést, é s úgy látszik hogy még a hátralévők is, mihelyt financz-ügyeiket ahoz idomitandják, nem idegenek a szövetséghez csatlakozástól. — Orosz és Lengyelország között az utolsó forradalom előtt nem volt semmi vám, és növekedett az ipar; a lengyel gyártmányaival látta el az oroszt ’s a lengyel boldog volt;de legyőzetvén, az autokrata mint büntetés nemét harminczadot vetett a lengyelekre, ’s most ugyan halljuk, hogy kegyelemkép ismét fölmentendi őket a vám alól.— Nemde világos ezekből, hogy akármelly nemű kormányzással biró nemzetek is , midőn haladhattak, a szabadabb kereskedésnek hódoltak?— és mi magyarok, kik nem huszonhárom, nem harminezöt, hanem egy atyáskodó fejedelem alatt élünk, ’s itthon piaczunk csekély, — védvámokat akarunk! —Ez hibás számítás. — Továbbá stalusgazdáink a mellett, hogy védvámot óhajtanak , nem tekintve hogy azt ellenünk is csak úgy lehet fölállítani ’s ekkor a példabeszédnek „se neked, se nekem“ lesz helye, nem néznek előre; hogy midőn mindkét félnek kárt okoznak , az emberi tehetség szabad kifejlődésének gátot vetvén, egyszersmind a dugárusságot, a csempészséget, és igy a legnagyobb erkölcstelenséget leghathatósabban mozdítnák elő. —Francziaországban a becsempészendő portékáknak,— mint nálunk tűz ellen,—biztos kézhez jutását, lehet dij mellett biztosítani; a szomszéd határokon ezen mesterek még caukót adnak,’s midőn az orosz határon hét német mértföldnyire be kellett e végett a zsidóknak vándoroltok, mi több, fél mérföldnyire az őrök biztosabb felvigyázhatása végett, az erdők mind kivágattak, mind ezeknél még borzasztóbb az, hogy ki a tetten kapatik, Szibériába hurczolják, —ellenére mindezeknek azért csak foly a csempészkedés. — Nemde mindez megannyi világos tény arra, hogy magas vám czélhoz nem vezet ? List Fridrik a védvám nagy mestere, maga is csak anynyit tanít, hogy a védvám mérsékelt legyen, de nem a német szövetséges tartományok, hanem a külföld ellenében, visza kellene követnünk a szerzőt, hasonlag azon hadviseléshez, mellyben az ellenség magvát sehol sem, csak elszórt diribdarabjait találhatni fel és támadhatni meg. Már az első lapon egy, meg kell vallanunk , nem igen édes meglepetésnek van kitéve az olvasó. — A „nyilt levél gróf Apponyi György úrhoz“ első soraiból megtanuljuk , hogy az író a censura ellen panaszol. Szeretnék e levelet egészen közölni; — a szerző úgy jelenik meg benne, leghívebb hasonlatossággal élve, mint a tollatlan madárfiú: neki neki indul repülni, é s mindannyiszor hasra esik. Minő várakozásokra van pedig jogosítva az ember egy író iránt, ki censorai ellen emel panaszos szót egy kormányférfiuhoz , és a világ hallatára ! Szerző azonban a legközönségesebb írási szabályokat sem tartja meg, ötször, hatszor neki fog a motivalionak, elbeszél ’s ujra elbeszél egybefüggés nélkül, úgy hogy panaszának, mint előszavában mondta , akármelyik phrasisnál lehetne eleje és vége. És milly magasztos stylus! „Másutt a censurai collegium olly testület, mellytől lehet valamit várni; nálunk oda van azon munka, melly a collegium elibe kerül.“ (Nesze neked magyar censurai collegium , ha még illy hatalmas csapás alatt sem roskadsz egybe, úgy örökké fogsz élni — mit, mellesleg legyen mondva, nem óhajtunk.) — ,,A magyar íróknak igen sok panaszuk volna a censura ellen, de a magyarral vele született büszkeség,’s azon igény, mellyel a sajtószabadság iránt vagyunk, mindeddig megakadályozának, egyenes lépéseket tenni e téren a kormány előtt“ — Milly érvényes indokok! „Én nem vagyok megbízva senki által, és csupán saját nevemben szólok, de mind jelen művem ügyében, mind pedig hírlapírói pályámon elegendő alkalmam volt a censurával bajlódni, hogy ezúttal kényszerítve érezzem magamat nagyméltóságod előtt egész tisztelettel szavamat emelni.“ Következik az igazi pathos: „Nagyméltóságtok otthon talán azt vélik, hogy a magyar írónak kevésnél kevesebb baja Van a cen-és igy harminczöt, külön uralkodók alatt álló országok között nem akar semmi vámot; és mi Ausztria, Csehország ’sat, mint hazánk természetes szomszéd piaczai ellenében, hol az ipar, kereskedés még épen nem olly felette magas lábon áll, akarjuk magunkat védeni, holott félhetni inkább , hogy majd ők is védendik magukat termesztményeink ellen. Ez annyit tenne, mint legjobb piaczunikat kockáztatni. — Ez rosz státusgazdaság, gyakorlatilag ki sem vihető! Mikor a „Zollverein“-t behozták Németországba, voltak sokan kik féltek, hogy ha lehullnak a sok vámsorompók, és szabad lesz a belkereskedés , az egyik előbbre haladt ország el fogja a másik gyáriparát nyomni. Meghiúsultak ezen félelmek , és az ipar azóta tette egész Németországon keresztül a legnagyobb haladást. A kereskedés honunk és Ausztria között 14 év alatt 97 percentiel szaporodott — ha vám nem léteznék, fél annyi idő alatt ismét anynyival szaporodnék, és vele természetesen emelkednék az ipar, mint emelkedett eddig is, csakhogy sokkal nagyobb mértékben. Kereskedésnek piacz kell ’s ehez könnyen juthatás; most midőn Baltimoréba egy pár nap alatt szeretnénk érni, a közel Bécs elött falat akarunk húzni ? Nem legfonákabb ideája ez minden statusgazdászatnak? Liberalismus mindig ajkainkon, csudálatos és épen a magokat liberálisoknak nevezők a legfőbb monopolisták,ha rájuk bíznák, ők magas vámokat szabnának, azalatt nyögni és polgártársaikat nyögetni nem vonakodnának. Midőn a franczia minister azt kérné a párisi kereskedőségtől, mint lehetne a kereskedést jobban emelni, azt felelék: ,ne gátolják azt, ’s emelkedni fog!‘ — Ezen örök igazság azóta nem változott, de változni soha sem is fog; mi ellenkezőt akarunk cselekedni, mi azt mondjuk szomszédunknak: állítsatok ellenünk sorompókat, hogy be ne vihessük portékáinkat hozzátok ! mert széles e világon senki sem lehet olly kába, ki azt hinné, vagy mással elhitetni akarná, hogy midőn én szomszédomat hajlékomba semmikép, vagy csak szigorú föltételek mellett bocsátom be, akkor ő engem birtokában keresztülkasul járni engedjen! — Quod mihi justum, altemi aequum. — A vámoknak lejebb szállniok ’s nem sokára elmulniok kell egészen, köztünk magyarok és az örökös tartományok között nincs más üdv, kereskedési politikánknak ez — alphája. — A régi barbar világ nemzeteket hóditott, hogy kereskedhessél, a legújabb időben mit tett egyebet az angol Chinában? — Nem föladata-e tehát a mai civilizáltabbnak , hogy kölcsönös egyetértés által egymásra mind anyagilag, mind szellemileg jótékonyan hasson, és nem szabadabb kereskedés az, mi ezt előállítandja? — Angliában, Skócziában még sohasem jutott senkinek eszébe, hogy Skóczia Anglia ellenében, vagy viszont vámot indítványozzon; jelenleg még a külföld ellenében is némelly czikkek ingyen-bevitele, mások várna ugyancsak devalváltatni, javasoltadnak. — Semmi a kerek ég alatt magát jobban nem boszulja meg, mint a vámok magasra emelése. Kereskedés, ipar kell, ezt kívánja a nemzet dísze, jólléte, de maga földművelő hazánk legszámosabb osztályának emelkedhetése is; ezt azonban védvámmal soha el nem éri surával; szükség tehát, hogy figyelmeztető szavakat halljanak az ellenkező valóságról.“ — — — „Magyarország jelenleg nagy zavarban van. Nagy méltóságod a tett embere akar lenni, nagyméltóságodnak terve van állapotunkat kellőbb rendbe hozni.“... „Egyedüli czélja e soroknak abból áll, szót emelni ön előtt a józan szabadság és valódi alkotmányos élet nevében, az istenért, tegyen a gróf e tekintetben valamit, mert különben kiskorú, homályban tévelygő, ’s annálfogva gyanakodó nép fogunk maradni továbbá is és örökké .Csak hogy e nagyméltósága a legjobb szándék daczára is nehezen tehetendi ildomosokká a hebehurgyákat, eszesekké az együgyűeket, tanultakká a tudatlanokat és valósággal rendszeretökké a nyelvüken rendet hordozó izgágákat.) Az lehetetlen, perse, hogy nagyméltóságod, minden alkotmányos státusférfiúval együtt, azon meggyőződésben ne legyen, miszerint a józan szabadságnak, a valódi alkotmányos életnek mellőzhetlen kelléke a sajtószabadság........ De nagy méltóságod conservativ (szerencsére!), és meglehet talán azt véli, hogy még elég idő van e téren valamit tenni. Ez igen sajnos dolog volna (azon rendkívüli kincsek miatt, mellyeknek a jelen állapot szerint t.ur téntatartója fenekén kellene maradni). Rendelje meg tehát legalább nagyméltóságod addig is, míg határozottabb lépéseket tenne, hogy a censorok minden törléseiket felterjeszszék.“ Szegény Nagyméltósága! csakugyan nem irigyelnék sorsát, ha még azt is hivatalosan el kellene mind olvasnia, mit a censor , I ur külföldi rovati fordításaiból hetenkint négyszer kitörölni, jónak lát. ’S ennyiből áll az egész , ’s még egyszer kérdjük, minek ezért ez a manifestum? mit használ az a sajtószabadságnak ? Csak annyi világos belőle , hogy soknak, ki magát írónak nevezi, nem hogy censorra , de még praeceptorra is van szüksége , hogy megtanulja a fogalmazás mesterségét, mielőtt világ elibe lépni merne. — J. ur , azt mondják, fiatal, még bajusztalan ember, de Irodalom és Tudomány. NÉMET- , FRANCZIA- ÉS ANGOLORSZÁGI UTIJEGYZETEK. Irta Irinyi József, ügyvéd, lső rész. A szerző tulajdona. 1846 Mit a közönségnek már szinte négy év óta hirdetnek, megjelent, még pedig censurát mellőzve, Hálában. Kellett-e már ennél több ajánlás? Azért a fővárosi ujdonságirók belé is fulnak mind egyszerre a hir trombitájába ’s nyakrafőre ajánlják a munkát még hölgyeinknek is, mint egy alkalmas politikai tanfolyamot nők számára. Még az elmés hírharangozó urnak isjól esik mondhatni, hogy a nagy várakozás, mit a már közlött töredékek gerjesztettek, teljesül:“ közben legyen mondva , a harangozó úr most az egyszer tagadhatlanul lupus testis, ki egy csepp hitelt sem érdemel. Ig ur őt a magyar Jules Jani - nak nevezvén , teljesleg lekenyerezte; mert ugyan mellyik magyar vitéze a hős ludtoll-rendnek nem szédülne el egy kissé , ha orra alatt illyen tömjént égetnének ! — Csupán ezen körülmények határozák el a kritikát is, hogy szorgosan dologhoz lásson , mert később a közönség semmi hasznot sem húzna elégetett fagygyúrából és verítékéből. Mivel a munka a külföldi sajtó terméke , tehát európai irodalmi igényei vannak , hangja is ollyan, millyet a publicisticának veteránjai is ritkán intonálnak: ezeknél fogva még szerző sem fog méltatlanságról vádolni, ha e szempontokból indulván ki, szigorú bírái leszünk, és meg vagyunk győződve, miután munkájának első darabját elolvastuk, hogy eljárásunk neki fog leghasznosabb lenni. A könyvnek nem lévén tartalma, mi sem adhatunk azt az átnézés könnyítése végett; ’s minthogy a szerző szavai szerint, az egész csak „egymással nem épen szorosan egybefüggő politikai czikkek gyűjteménye, mellyeknek akár melyikénél lehetne eleje vagy vége, ’s a szerkezetben nincs nagy gond fordítva az egységre“, mihez mi azt teszszük: még a phrasisokban sincs — tehát csak lapról lapra, sőt phrasisról phrasisra kellene követnünk a szerzőt, hasonlag azon hadviseléshez, mellyben az ellenség magvát sehol sem, csak elszórt diribdarabjait találhatni fel és támadhatni meg. Már az első lapon egy, meg kell vallanunk , nem igen édes meglepetésnek van kitéve az olvasó. — A „nyílt levél gróf Apponyi György úrhoz“ első soraiból megtanuljuk , hogy az író a censura ellen panaszol. Szeretnék e levelet egészen közölni; — a szerző úgy jelenik meg benne, leghívebb hasonlatossággal élve, mint a tollatlan madárfiú: neki neki indul repülni, é s mindannyiszor hasra esik. Minő várakozásokra van pedig jogosítva az ember egy ízó iránt, ki censorai ellen emel panaszos szót egy kormányférfiuhoz , és a világ hallatára ! Szerző azonban a legközönségesebb írási szabályokat sem tartja meg, ötször, hatszor neki fog a motivalionak, elbeszél és ujra elbeszél egybefüggés nélkül, úgy hogy panaszának, mint előszavában mondta , akármelyik phrasisnál lehetne eleje és vége. És milly magasztos stylus! „Másutt a censurai collegium olly testület, mellytől lehet valamit várni; nálunk oda van azon munka, melly a collegium elbe kerül.“ (Nesze neked magyar censurai collegium , ha még illy hatalmas csapás alatt sem roskadsz egybe, úgy örökké fogsz élni — mit, mellesleg legyen mondva, nem óhajtunk.)— ,, A magyar íróknak igen sok panaszuk volna a censura ellen, de a magyarral vele született büszkeség,’s azon igény, mellyel a sajtószabadság iránt vagyunk, mindeddig megakadályozának, egyenes lépéseket tenni e téren a kormány előtt“ — Milly érvényes indokok! „Én nem vagyok megbízva senki által, és csupán saját nevemben szólok, de mind jelen művem ügyében, mind pedig hírlapírói pályámon elegendő alkalmam volt a censurával bajlódni, hogy ezúttal kényszerítve érezzem magamat nagyméltóságod előtt egész tisztelettel szavamat emelni.“ Következik az igazi pathos: „Nagyméltóságtok ott fon talán azt vélik, hogy a ma- gyar írónak kevésnél kevesebb baja van a censurával; szükség tehát, hogy figyelmeztető szavakat halljanak az ellenkező valóságról.“ — — — „Magyarország jelenleg nagy zavarban van. Nagy méltóságod a tett embere akar lenni, nagyméltóságodnak terve van állapotunkat kellőbb rendbe hozni.“... „Egyedüli czélja e soroknak abból áll, szót emelni ön előtt a józan szabadság és valódi alkotmányos élet nevében, az istenért, tegyen a gróf e tekintetben valamit, mert különben kiskorú, homályban tévelygő, ’s annálfogva gyanakodó nép fogunk maradni továbbá is és örökké .Csak hogy e nagyméltósága a legjobb szándék daczára is nehezen tehetendi ildomosokká a hebehurgyákat, eszesekké az együgyüeket, tanultakká a tudatlanokat és valósággal rendszeretökké a nyelvüken rendet hordozó izgágákat.) Az lehetetlen, perse, hogy nagyméltóságod, minden alkotmányos státusférfiúval együtt, azon meggyőződésben ne legyen, miszerint a józan szabadságnak, a valódi alkotmányos életnek mellőzhetlen kelléke a sajtószabadság........ De nagy méltóságod conservativ (szerencsére!), és meglehet talán azt véli, hogy még elég idő van e téren valamit tenni. Ez igen sajnos dolog volna (azon rendkívüli kincsek miatt, mellyeknek a jelen állapot szerint t.ur téntatartója fenekén kellene maradni). Rendelje meg tehát legalább nagyméltóságod addig is, míg határozottabb lépéseket tenne, hogy a censorok minden törléseiket felt erjeszszék.“ Szegény Nagyméltósága! csakugyan nem irigyelnék sorsát, ha még azt is hivatalosan el kellene mind olvasnia, mit a censor , sgáz külföldi rovati fordításaiból hetenkint négyszer kitörölni, jónak lát. ’S ennyiből áll az egész , ’s még egyszer kérdjük, minek ezért ez a manifestum? mit használ az a sajtószabadságnak ? Csak annyi világos belőle , hogy soknak, ki magát írónak nevezi, nem hogy censorra , de még praeceptorra is van szüksége , hogy megtanulja a fogalmazás mesterségét, mielőtt világ elibe lépni merne. — J ur , azt mondják, fiatal, még bajusztalan ember, de