Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-03-24 / 358. szám
ne füttessenek; mert úgy vélekedünk, mikép a hivatalnak nincs tekintetes asszonya; csak rab némberek számára 1 evén hely megy e házunkban ’sat.“ — Ha valakinek, azaz, ,Többen uraknak kedve van szerencsétlen klarinetjokat a megyeházi konyhákban, a kályhalyukban billegetni, nem törődünk vele, mert tudjuk, hogy bizonyos ur, mióta a maga konyhájára szorult, a kuktáskodást nagyon szereli, de ha bőszült kedvükben .Többen urak klarinetjukkal még verekesznek is, ott más emberekkel gyülend meg bajok. — Milly nemtelen hang ez: az adózók fájával ellátott tűzhelyről ne vendégeskedjenek a tekintetes urak; mintha 20 egész 60ig tradáltatnának alispánainknál a tekintetes urak, holott más megyékhez aránylag nálunk az alispáni hivatal végképen nyakát tővé a haszontalan czifra ebédeknek; ’s e megbukott eszmét és kigondolást csak a szerencsétlen klarinétosoknak köszönhetjük, kik a pausát d a capónak nézik. — Továbbá, „valamint a tekintetes asszonynak látogatói kedvéért az adózók fájával ne füttessenek. Ez nemtelenebb hang a másiknál, ne adjon illyformán a megye szobát elsőbbrendű hivatalnokainak, hanem dobálja ki őket utczára, vagy jégverembe zárja őket, önöknek ez mindegy leszen, és nem is veendik számításba, hogy a piszkolódás tárgyául kitűzött személy hozá be az idén a megye házánál eddig nem használt és tetemesen olcsóbb kőszén - fűtést. . . természetesen, önök fejbe is vernének valakit, csak volna elég bolond azt el is tűrni. Hordják fel a czifra pletykát a gyűlésen és verjenek a pazarlónak körmére, de a magokéra legjobban vigyázzanak. — Legnemtelenebb hang ez: „mert úgy vélekedünk, miképen a hivatalnak nincs tekintetes asszonya, — csak rab némberek számára lévén hely lakásul megyeházunknál.“ — Még azt gondolhatná az ember, hogy valamellyik megyei hivatalnok neje kényelmére még a rabtanyákat is elfoglaltatja. A czélzott főbb hivatalnok egész élete folytán megmutató, hogy jobban tudja bizonyos uraknál, meddig érjen a pokrócz; ’s nem is rugdalódzott annál tovább, bár jóval is hosszabb lába, mint bizonyosaké, kik rövidebb lábakkal is addig rugdalództak, mig békával együtt megbánták a deret. — Adott, mert csináltatott a megye főbb hivatalnokainak terjedelmes és kényelmesb lakást, minő nincs több tán a hazában, — ’s hogy azokban neje helyett rabasszonyoknak adjon lakást, tudtomra illy megyei határozat nincs. Alispánunknak megyeházunkban rendes lakásuk van; nejének is, úgy hiszem én és minden józan ember, hogy 5—6 szobában is adhat helyet.— Kár volt .Többen uraknak akkor nem lármázni, mikor még tulajdon fülükbe zúghatott volna a „cape nasum.“ — írjanak, beszéljenek önök; de maradjanak az Hiedelem és gyöngédség korlátai között, ’s ne feledjék : a miilyen vastag lesz soraikon a piszok, olly arányban készítendjük önöknek a szappant. — P á t a 1. BUDAPESTI HÍRHARANG. A tervezett Athenaeum czimű társaság nem igen akar lábra kapni, ámbár hasznait kétségbe vonni senki nem akarja; de hiába, minden tagnak fizetnie kellene évenként bizonyos összeget a társaság czélainak előmozdítására, már pedig nálunk száz még száz ember akad ugyan minden helyre, mellyel fizetés van kapcsolatban, de oda nem sokan sereglenek, hol fizetni kell, mégpedig csupa szellemi élvezetekért, és a dohány és kártyának ingyen kiszolgáltatása nélkül. — Luczenbacher János, nemzeti museumunk uj pénzőre, nádor ő fensége meghagyásából pár hónapra utazni menend, a külföld némelly jeles pénzgyűjteményeinek megtekintése végett, hogy ebeli tapasztalásait az itteni fölállításnál használhassa. — Egy bécsi nagykereskedő Bácsmegyében, mint mondják a hollandi király számára egy hetvenezer holdnyi területű uradalmat 1,800,000 pengő forinton megvett, ’s Würtembergből néhány ezer gyarmatost fog leszállítani, hogy a vásárlott földet megtölthesse és becsét fölemelhesse. Az élelmezési biztosság a most múlt vásár folytában az illető városi pénztárt büntetési díjakkal ugyancsak gyarapította, ’s legközelebb azon épületes fölfedezést téve, hogy Pesten a hordók is jobbadán szűk mértékűek. Ennyire vezérel a sok évi hanyag elnézés. — Különös újdonságul megemlíthetjük, hogy e vásár folytában hajóhidunkon semmi kár nem történt, mi azt bizonyítja, hogy a mostani hídbérlők több gondot fordítnak a felügyelésre, mellyel a károkat legtöbb esetben csakugyan kikerülhetni. Beszélik, sőt már írják is, hogy bizonyos nyilvános pénztárból kilenczvenezer pengő forintot loptak, és a lopás csak másfél nap múlva födözteték föl, miután a tettes a pénzládát egészen hasonló üres ládával cserélte föl. A lánczhid körüli munkák nagy élénkséggel folynak, ’s nyár végén már a budai oszlop is ki fog a vízből merülni; a központi vasút ellenben lassan halad,’s a Józsefnapi megnyitás csakugyan elmaradt. Most Boscoval vannak alkudozásban, mert azt hiszik, hogy bűvös segélye nélkül még igen sokára haladhatna e nagy munka. — Egy német költő „Mátyás király“ czímű magyar történeti szomorújátékot irt; nem akarunk ugyan fölötte elhamarkodva ítélni, de mégis borsózik hátunk, ha meggondoljuk, hogy Körner is német költő volt, ki által a hős „Zrinyi“ olly irtózatosan elhóbérultatott, hogy azóta nem is mer többé senki Zrínyit írni. — A budai új szinházbérlőnek kötelességül szabatott, hogy színpadát hetenkint kétszer magyar előadásnak is nyissa meg; igen valószínű azonban, hogy illy másodrangu kegyszerepet saját hazájának fővárosában egy magyar színész sem fog elfogadni, ki hivatását érzi s méltánylani tudja. — Reszler, egy pesti magyar polgár fia, ki mint Nemorino olly szerencsés sikerrel hallata magát nemzeti színpadunkon, már szerződve van, ’s további kiképeztetéséről az igazgatóság czélszerüleg gondoskodott, mi mindenesetre nagy nyereségül tekintendő, főkép miután Wolf huzamosb idő óta folyvást betegeskedik, ’s nem igen gyakran fog énekelni, ha a pesti levegő meg nem gyógyítja őt. — Lukács Pál, a gyermekek szorgalmas és szerencsés tapintata írója , legközelebb „Kis lant“ czimü versgyűjteményt bocsáta, közre gyermekek számára, Magyar Mihály költségén. Ara e hasznos gyermekmunkának finom kiadásban 30, közönségesben 20 ezüst krajczár, ’s ajánlásául még azt is megemlítjük, hogy József fiatal főherczeg annak egy példányát könyvtára számára elfogadta — Dreyschock a jótékony nőegyesületnek szegények számára hatvan pengő forintot ajándékozott. Uram, ez igen kevés, mondaná Zolky a vén diák, ’s mi sem sokaljuk ezen összeget azon sok pénzhez képest, mit Dreyschock úr bal keze Pesten összegyűjtött, de más művészek ennyit sem tesznek, ’s azért ő ezért is köszönetet érdemel; azonban nem ártana már, ha a város rendes adózás alá vetné az idegen művészeket, mikép az például Angliában történik. E rendszer minden évben pár ezer forintot jövedelmezne a városnak, mit jótékony czélokra, vagy szépítésekre fordíthatna, és ne gondolja azért senki, hogy illy adóztatás mellett majd elmaradnak a művészek , oh nem, a művészek olyanok, mint a költők, kik utoljára ingyen is fölolvassák verseiket. Kiváncsiak vagyunk tudni, hogy Bosco mennyit fog jótékony intézeteink pénztáraiba varázslani. Ismételjük, rendesen adóztatni kell az idegen művészeket, mert nagylelkűségükben bízni nem tanácsos, és például hat percent épen nem sok e czélra, ’s egész éven át mégis igen szép új jövedelmecskét fogna szerezni.* — A kerepesi utat szederfákkal fogják beültetni, a nemzeti színház udvarát pedig kertté alakítják; ezen utóbbi körül gondos őrködés lesz szükséges, hogy csupa műkedvelésből nagyon meg ne öntözzék a fákat és virágokat azon erőtlen betegek, kik már annyira tönkre jutottak, hogy egy pár lépésnyire sem bírnak bizonyos természeti ösztönnel megküzdeni. — Kemény Zsigmond nagy történeti regénye már kész, ’s rövid idő múlva Hartleben költségén sajtó alá menend, kinek jeles vállalkozó szelleme legközelebb Petőfi „Hóhér kötele“ és Jókay „Hétköznapok“ czimü regényét is az olvasó közönség kezeibe fogja juttatni. — Örömmel mondhatjuk, hogy Zürich madonnájára a hatvan arany már összegyűlt, ’s igy ezen becses szobor nemzeti museumunk tulajdonává válandik. — Marastoni Velenczében már bevégzé vásárlásait a pesti művészeti akadémia számára, ’s jelenleg ugyan e czélból Florenczben mulat. Visszatérte után köszhasznu intézetét rögtön meg fogja nyitni. — Erdélyi népdalgyüjteménye olly keletnek örvend, hogy a második kiadás szükségét már bizonyosnak mondhatni, ámbár az első kiadás ötezer példányban jelent meg. — © PESTI JÓZSEFVÁSÁRUNK. Pest, martius 19dikén 1846. Az imént végződött józsefnapi vásárt a kézmű-árukra nézve különösen kedvezettnek mondhatni; igy igen élénk kelete volt a birkagyapjunak is, jóllehet csak két külföldi kereskedő látogató meg vásárunkat; a belföldiek úgyszólván mindent összevettek, kivévén néhány finomabb gyapjurészleteket’s azon egynyiretü gyapjút, melly még a tenyésztők kezei közt van kik t. i. követeléseiket igen magasra rugtatták. Mind az egy, mind a téli kétnyiretüt 1—2 fttal jutányosabban vették meg, a nyári kétnyiretü ellenben 2 egész 4 frttal is jobb áron kelt. —Viaszért eleinte megadtak 81—82 ftot, azonban a nagyobb mennyiségben történt szállítások később az árt 78 ftra nyomták le. Szerencsére azonban minden illynemü áru szilárd kezekbe ment által ’s jobbféle viaszt az első áron alul már nem kaphatni. — Repczeolaj eleinte 15' 5 ftjával kelt, később azonban 14'/a ftra szállott le. — Repczemag a kívánt áron alól kelt, miután a vetés állapotjáróli hírek igen kedvezők. — A luczerna és stájerországi lóhermagot folyvást növekedő áron veszik.— A hamuzsirnak és gubacsnak csak csökkent áron akadt vevője.— Disznózsír külön áron sok elkelt; a szerbiai zsírnak vásári ára 14/2 ft volt. Fagygyunak is sok vevője akadt. — Az első gyapjuvásár a kétnyirelyre nézve május kezdetén esik Losonczon, a legközelebbi pesti vásár pedig június 1 jén. TESTGYAKORLÓ-ISKOLA. Ha az idő kedvezenb , szerdán 1. évi áprilse napján nyittatik meg a testgyakorló-iskola. A férfinövendékek mostan még kedden , csütörtökön és szombaton , a leánynövendékek pedig hétfőn, szerdán és pénteken délutáni 4/a— 6 óráig oktattatnak a testgyakorlatokban. — Idősb növendékek naponkint egyéb órákban is nyerhetnek oktatást. — A beiratás april 1 —5ig napjáig történik. Az oktatás pedig april 6án veendi kezdetét. Pest, mart. 22én 1846. A pesti testgyakorló intézet igazgatósága. AUSZTRIA. CA krakói zendülés. Vége.) Reggeli 4 órától 6ig minden utczából lövöldözés hallatszott. A lázadók csapatjai minden utczán gyalog és lóháton benyomulni iparkodtak. Négy ház emeleteiből sűrü lövöldözés irányoztatott főkép a tábornokra és zászlós tisztekre. E tüzelés alatt Bernd, Krzeszowiceba küldött hadnagy nehéz sebbe ejtve lóháton egy könnyűlovassal a főőrségnél megérkezett. Potozki grófné gazdatisztei idén a forradalmat a területen egész Krzeszowiceig véghezvitték, annak élére állottak, és a könnyűlovasok csapatját éjjel istálóikban rohanták meg. Aki le nem gyilkoltatott és lóra kaphatott, Bernd hadnagygyal ellenszegült és a lázadók közé vágott. Menekülését a hadnagy csak jó lovának és egy legényének köszöni. Hogy a szabad terület tisztjeinek nagy része a forradalommal tartott, bizonyítja az, hogy a Krzeszowiceban levő krakói rendőri biztos még 1dén Berndet bizonyossá tette arról, hogy a vidék egészen *) De ez csak a közönség zsebéből kerülne , mert a művész ezen adót a bemeneti árra róná fel, és ahelyett, hogy most p. D. Dreyschockot 3 ft pengőért hallottuk, ezentúl 3 ft 15 krt vagy még többet fizetnénk. — Szerk. csendes, és hogy semmitől sem kell tartani, míg később ölet is látták a fegyveresek közt. Csakhamar ezután ugyanezen kiküldött csapatból egy altiszt és egy közlegény szinte megsebesítve szekéren jöttek be Egy másik csapatot hasonló módon egy krakói rendőri tisztviselő árult el. Ez Faldski földesúr elfogatására volt kiküldve. E helyett azonban neki az ausztriai seregek Krakóba jöttét és saját kiküldetését még 1dén hajnalban tudtára adta , mire Paldski e vidéken legott a vonakodók halálos büntetésseli fenyegetése által felkelést rendezett. Még aznap estre egy számos lázadó sereggel támadta meg az erre nem számitott hadi szakaszt, melly alkalmasint megsemmittetett, 9 emberen kívül, kik fogságukból kiszabaldultak és a seregekhez visszatértek. Ezalatt tudósítások érkeztek, hogy Jaworzna, Trzebinia, Chrzanów és Lurszkban folyvást nagyobbodó tömegek, részből Michniewski kerületi biztos közremunkálása alatt, alakultak és közelednek. Ez események alatt a városban a megtámadás szakadatlan élénk tüzelés közt minden utczában folytattatott. A stradomi hídon 60—70 lázadó egy 6 lovasból álló cirkálóra ütött, de le nem győzhette. Egy legény, kinek lova a lövésekhez nem szokva, ágaskodott, földre hullott, de mégis, ámbár nehezen megsebesítve, kiszabadult a tolongásból. Ezután a lázadó tömegek az orosz követségi házat támadták meg. Rövid de véres vagdalkozás után az ottan felállított kis számú őrség ritka vitézséggel verte vissza őket. 7 óra felé a lövöldözés egészen megszűnt, és febr. 20. csendesen állott be. Következett azon házak motozása, honnan a tüzelés jött, ’s bennük puskák, kardok, lőporo sat találtatott. A vétkesek felfödöztetvén a főörségre hozattak. Legsűrűbben lövödöztek Focht vendégfogadójából. Midőn Focht a motozó biztosokat szobájába lépni látta, pisztolyt sütött el, mire őt egy polgári katona szuronyával ledöfte, ő maga pedig még tőrét szúrta magába. Ekét megsebesítve a kórházba vitetett. Ez eljárás alatt nyugalom volt, de csak rövid ideig tartott. Már 10/2 órakor ismét felriasztanak a három nap óta nem nyugodott katonák. Midőn azonban a piaczon kiállottak, a közeledő zendülő csapatokat csakhamar visszaverték. Új szünet lévén ismét, Colfin tábornok megint hazaküldé a seregeket, és ezek délutáni 3 órakor vigyázók kiállítása mellett ebédeltek és lovaikat abrakoltaták. Időközben a tanács rögtön törvényt hirdetett. — Minden oldalról tudósítások jöttek, hogy a szabad területen nagy tömegek gyülekeznek, különféle utakon közelednek, és élén éjjel a seregeket úton megtámadni akarják. Egyes csapatok láthatók is voltak, néhány lövések hallatára a seregeknek újra ki kellett állni a piaczra, mire a lődözés megszűnt. Ezt egyes lázadó csapatok többször ismétlék és a seregeket szünet nélkül nyugtalaníták. A főőrhelyről a rendőrség, a helyparancsnok és a vezér tábornok összevágó rendszabályokat tettek. Mintegy 70 fogoly a börtönökben szétoszlatott. Hogy a seregeket meg ne rohanhassák, és ezek minden pillanatban összegyűjthetők legyenek. Colfin tábornok a gyalogságot századonként a piacz házaiba, a lovasságot pedig a vendéglőkbe szállásolta lá. Ez délig tartott. Estre 7 óra után lövések hallattak, de támadás nélkül. Mintegy mértföldnyire a felkeltek számtalan tábori tüzei látszottak. Ennélfogva a tábornok ismét a piaczra állította hadát, ’s igy ez már a harmadik éjt töltötte fegyverben. A városnak egész éjjel kivilágítva kellett lennie. 22én (vasárnap) tudósítás jött, hogy a lázadók 12 ezerre szaporodtak, ’s a toronyról látni lehetett, hogy az egész bielani erdő tömve van velök. Voltak köztök számos kézművesek, kalmárlegények és tanulók is, szóval, minden fegyverfogható egyének hozzájok állottak. Legnagyobb részök jól volt felfegyverkezve. A városban olly hit terjesztetett, hogy a ki a forradalomban részt nem vett, a város elfoglalása után halállal bűnhődik. Collín tábornok hovatovább nagyobbodni látta a veszedelmet, ’s mindenek előtt az ó várba vonulni határozó, magát abban addig védendő, mig a tanács által szinte kért orosz seregek, mellyeket közel gondok lenni, mentségéül jöhetnének. Ennélfogva a rendőrség igazgatósága, ámbár nagy bajjal, darát, burgonyát, kenyeret, lencsét szerzett és a várba hordatott. Midőn azonban 11/2 órakor az orosz residens által Kielcebe küldött futár olly hírrel tért volna vissza, hogy az orosz seregek edeig az elindulásra készen nem állhatnak, a forradalmi tömegek pedig hovatovább felledeztek. Colfin tábornok lehetlennek látta a tovább maradást Krakóban , és tudtára adta az utalmazó hatalmak residenseinek és a kormány többi tagjainak, hogy a várost elhagyni készül. Délutáni 5/2 órakor kezdődött a seregek visszavonulása a hidon át Podgorceba, hova egyszersmind sokan menekültek Krakóból a seregek uralma alatt. Coliin tábornok a Visztulapartot és hidat hadilag megszállotta és annak közepét elvontatá. 9 óra tájban a felkelők sűrű tömegekben minden oldalról Krakóba nyomultak és lüssint a híd helyreállításához kezdtek, de egy kartácslövés elegendő volt elkergetésekre. A partokon kölcsönös lövöldözés támadt; a hidat vissza nem foglalhatván a lázadók, éjjel krakói részét elégették. Ezzel végződött Krakó első megszállása ausztriai seregekkel. Ha meggondoljuk, hogy ez egész idő alatt alig 1200 ember egy 43,000 forradalmi állapotban levő lakost számláló várossal és a szabad terület 21 □ mfdjén még 100,000nél több, teljes lázadásban levő krakóiakkal állott szemközt, kiknek fegyeres felkeltjeit 20 ezerre tehetjük ; ha meggondoljuk, hogy e kis sereg minden megtámadást kiállott, a kőszült pártosokat, ahol csak mutatkoztak , visszaverte, öt nap és öt éjjel pillanatnyi nyugalmat sem élvezett, ’s mig segély érkezett, Wadowice és Bochnia forradalmaival egyedül vivőit meg: csak csodálnunk lehet a seregek példás magatartását és a körültekintő éltes Colfin tábornok nyugodt, meggondolt, hol szükséges vala, gyors és hatos rendszabályait. A veszteség Krakóban csekély volt. Egészben veve, és a kiküldött csapatokkal együtt 24 gyalogra és 37 lovasra tehető , azonban a kiküldöttek közül még érkeznek egyes emberek. 105