Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-03-24 / 358. szám

ne füttessenek; mert úgy vélekedünk, mikép a hivatalnak nincs tekintetes asszonya; csak rab némberek számára 1 evén h­el­y megy e há­zun­k­b­a­n ’sat.“ — Ha valakinek, azaz, ,Többen­ uraknak kedve van szerencsétlen klarinetjokat a megyeházi konyhák­ban, a kályhalyukban billegetni, nem törődünk vele, mert tudjuk, hogy bizonyos ur, mióta a maga konyhájára szorult, a kuktáskodást nagyon szereli, de ha bőszült kedvükben .Többen­ urak klarinetjukkal még verekesznek is, ott más emberekkel gyülend meg bajok. — Milly nemte­len hang ez: az adózók fájával ellátott tűzhely­ről ne vendégeskedjenek a tekintetes urak; mintha 20 egész 60ig trad­áltatnának alispánainknál a tekin­tetes urak, holott más megyékhez aránylag nálunk az alis­­páni hivatal végképen nyakát tővé a haszontalan czifra ebédeknek; ’s e megbukott eszmét és kigondolást csak a szerencsétlen klarinétosoknak köszönhetjük, kik a pausát d a cap­ónak nézik. — Továbbá, „valamint a tekin­tetes asszonynak látogatói kedvéért az adó­zók fájával ne füttessenek. Ez nemtelenebb hang a másiknál, ne adjon illyformán a megye szobát elsőbb­rendű hivatalnokainak, hanem dobálja ki őket utczára, vagy jég­verembe zárja őket, önöknek ez mindegy leszen, és nem is veendik számításba, hogy a piszkolódás tárgyául kitűzött személy hozá be az idén a megye házánál eddig nem hasz­nált és tetemesen olcsóbb kőszén - fűtést. . . természetesen, önök fejbe is vernének valakit, csak volna elég bolond azt el is tűrni. Hordják fel a czifra pletykát a gyűlésen és ver­jenek a pazarlónak körmére, de a magokéra legjobban vi­gyázzanak. — Legnemtelenebb hang ez: „mert úgy vé­lekedünk, miképen a hivatalnak nincs tekin­tetes asszonya, — csak rab némb­er­ek számár­a lévén hely lakásul megyeházunknál.“ — Még azt gondolhatná az ember, hogy valamellyik megyei hiva­talnok neje kényelmére még a rabtanyákat is elfoglaltatja. A czélzott főbb hivatalnok egész élete folytán megmutató, hogy jobban tudja bizonyos uraknál, meddig érjen a pokrócz; ’s nem is rugdalódzott annál tovább, bár jóval is hosszabb lába, mint bizonyosaké, kik rövidebb lábakkal is addig rug­­dalództak, mig békával együtt megbánták a deret. — Adott, mert csináltatott a megye főbb hivatalnokainak terjedelmes és kényelmesb lakást, minő nincs több tán a hazában, — ’s hogy azokban neje helyett rabasszonyoknak adjon lakást, tudtomra illy megyei határozat nincs. Alispánunknak megye­házunkban rendes lakásuk van; nejének is, úgy hiszem én és minden józan ember, hogy 5—6 szobában is adhat helyet.— Kár volt .Többen­ uraknak akkor nem lármázni, mikor még tulajdon fülükbe zúghatott volna a „cape nasum.“ — írja­nak, beszéljenek önök; de maradjanak az Hiedelem és gyöngédség korlátai között, ’s ne feledjék : a miilyen vastag lesz soraikon a piszok, olly arányban készítendjük önöknek a szappant. — P á t a 1. BUDAPESTI HÍRHARANG. A tervezett Athenaeum czi­­mű társaság nem igen akar lábra kapni, ámbár hasznait két­ségbe vonni senki nem akarja; de hiába, minden tagnak fizetnie kellene évenként bizonyos összeget a társaság czélai­­nak előmozdítására, már pedig nálunk száz még száz ember akad ugyan minden helyre, mellyel fizetés van kapcsolatban, de oda nem sokan sereglenek, hol fizetni kell, mégpedig csupa szellemi élvezetekért, és a dohány és kártyának in­gyen kiszolgáltatása nélkül. — Luczenbacher János, nem­zeti museumunk uj pénzőre, nádor ő fensége meghagyásából pár hónapra utazni menend, a külföld némelly jeles­ pénz­­gyűjteményeinek megtekintése végett, hogy ebeli tapasz­talásait az itteni fölállításnál használhassa. — Egy bécsi nagykereskedő Bácsmegyében, mint mondják a hollandi király számára egy hetvenezer holdnyi területű uradalmat 1,800,000 pengő forinton megvett, ’s Würtembergből né­hány ezer gyarmatost fog leszállítani, hogy a vásárlott földet megtölthesse és becsét fölemelhesse.­­ Az élelmezési biz­tosság a most múlt vásár folytában az illető városi pénztárt büntetési díjakkal ugyancsak gyarapította, ’s legközelebb azon épületes fölfedezést téve, hogy Pesten a hordók is jobbadán szűk mértékűek. Ennyire vezérel a sok évi hanyag elnézés. — Különös újdonságul megemlíthetjük, hogy e vásár folytában hajóhidunkon semmi kár nem történt, mi azt bizonyítja, hogy a mostani hídbérlők több gondot fordít­­nak a felügyelésre, mellyel a károkat legtöbb esetben csak­ugyan kikerülhetni.­­ Beszélik, sőt már írják is, hogy bi­zonyos nyilvános pénztárból kilenczvenezer pengő forintot loptak, és a lopás csak másfél nap múlva födözteték föl, mi­után a tettes a pénzládát egészen hasonló üres ládával cse­rélte föl.­­ A lánczhid körüli munkák nagy élénkséggel folynak, ’s nyár végén már a budai oszlop is ki fog a vízből merülni; a központi vasút ellenben lassan halad,’s a Józsefnapi megnyitás csakugyan elmaradt. Most Boscoval vannak alku­dozásban, mert azt hiszik, hogy bűvös segélye nélkül még igen sokára haladhatna e nagy munka. — Egy német költő „Mátyás király“ czímű magyar történeti szomorújátékot irt; nem akarunk ugyan fölötte elhamarkodva ítélni, de mégis borsózik hátunk, ha meggondoljuk, hogy Körner is né­met költő volt, ki által a hős „Zrinyi“ olly irtózatosan elhó­­bérultatott, hogy azóta nem is mer többé senki Zrí­nyit írni. — A budai új szinházbérlőnek kötelességül szaba­­tott, hogy színpadát hetenkint kétszer magyar előadásnak is nyissa meg; igen valószínű azonban, hogy illy másodrangu kegyszerepet saját hazájának fővárosában egy magyar szí­nész sem fog elfogadni, ki hivatását érzi s méltánylani tudja. — Reszler, egy pesti magyar polgár fia, ki mint Nemorino olly szerencsés sikerrel hallata magát nemzeti színpadunkon, már szerződve van, ’s további kiképeztetéséről az igazgatóság czélszerüleg gondoskodott, mi mindenesetre nagy nyeresé­gül tekintendő, főkép miután Wolf huzamosb idő óta foly­vást betegeskedik, ’s nem igen gyakran fog énekelni, ha a pesti levegő meg nem gyógyítja őt. — Lukács Pál, a gyer­mekek szorgalmas és szerencsés tapintata írója , legköze­lebb „Kis lant“ czimü versgyűjteményt bocsáta, közre gyer­mekek számára, Magyar Mihály költségén. Ara e hasznos gyermekmunkának finom kiadásban 30, közönségesben 20 ezüst krajczár, ’s ajánlásául még azt is megemlítjük, hogy József fiatal főherczeg annak egy példányát könyvtára szá­mára elfogadta — Dreyschock a jótékony nőegyesületnek szegények számára hatvan pengő forintot ajándékozott. Uram, ez igen kevés, mondaná Zolky a vén diák, ’s mi sem so­kaljuk ezen összeget azon sok pénzhez képest, mit Drey­schock úr bal keze Pesten összegyűjtött, de más művészek ennyit sem tesznek, ’s azért ő ezért is köszönetet érdemel; azonban nem ártana már, ha a város rendes adózás alá vet­né az idegen művészeket, mikép az például Angliában tör­ténik. E rendszer minden évben pár ezer forintot jövedel­mezne a városnak, mit jótékony czélokra, vagy szépítésekre fordíthatna, és ne gondolja azért senki, hogy illy adóztatás mellett majd elmaradnak a művészek , oh nem, a művészek o­lyanok, mint a költők, kik utoljára ingyen is fölolvassák verseiket. Kiváncsiak vagyunk tudni, hogy Bosco mennyit fog jótékony intézeteink pénztáraiba varázslani. Ismételjük, rendesen adóztatni kell az idegen művészeket, mert nagy­lelkűségükben bízni nem tanácsos, és például hat percent épen nem sok e czélra, ’s egész éven át mégis igen szép új jövedelmecskét fogna szerezni.*­ — A kerepesi utat szeder­fákkal fogják beültetni, a nemzeti színház udvarát pedig kertté alakítják; ezen utóbbi körül gondos őrködés lesz szükséges, hogy csupa mű­kedvelésből nagyon meg ne öntözzék a fákat és virágokat azon erőtlen betegek, kik már annyira tönkre jutottak, hogy egy pár lépésnyire sem bír­nak bizonyos természeti ösztönnel megküzdeni. — Kemény Zsigmond nagy történeti regénye már kész, ’s rövid idő múlva Hartleben költségén sajtó alá menend, kinek jeles vállalkozó szelleme legközelebb Petőfi „Hóhér kötele“ és Jókay „Hétköznapok“ czimü regényét is az olvasó közönség kezeibe fogja juttatni. — Örömmel mondhatjuk, hogy Zürich madonnájára a hatvan arany már összegyűlt, ’s igy ezen becses szobor nemzeti museumunk tulajdonává válandik. — Marastoni Velenczében már bevégzé vásárlásait a pesti mű­vészeti akadémia számára, ’s jelenleg ugyan e czélból Flo­­renczben mulat. Visszatérte után köszhasznu intézetét rög­tön meg fogja nyitni. — Erdélyi népdalgyüjteménye olly ke­letnek örvend, hogy a második kiadás szükségét már bi­zonyosnak mondhatni, ámbár az első kiadás ötezer példány­ban jelent meg. — © PESTI JÓZSEFVÁSÁRUNK. Pest, martius 19dikén 1846. Az imént végződött józsefnapi vásárt a kézmű-árukra nézve különösen kedvezettnek mondhatni; igy igen élénk kelete volt a birkagyapjunak is, jóllehet csak két külföldi kereskedő látogató meg vásárunkat; a belföldiek úgyszólván mindent összevettek, kivévén néhány finomabb gyapjurész­­leteket’s azon egynyiretü gyapjút, melly még a tenyésztők kezei közt van kik t. i. követeléseiket igen magasra rugtatták. Mind az egy, mind a téli kétnyiretüt 1—2 fttal jutányosabban vették meg, a nyári kétnyiretü ellenben 2 egész 4 frttal is jobb áron kelt. —Viaszért eleinte megadtak 81—82 ftot, azonban a nagyobb mennyiségben történt szállítások később az árt 78 ftra nyomták le. Szerencsére azonban minden illy­­nemü áru szilárd kezekbe ment által ’s jobbféle viaszt az első áron alul már nem kaphatni. — Repczeolaj eleinte 15' 5 ftjával kelt, később azonban 14'/a ftra szállott le. — Rep­­czemag a kívánt áron alól kelt, miután a vetés állapotjáróli hírek igen kedvezők. — A luczerna és stájerországi ló­hermagot folyvást növekedő áron veszik.— A hamu­­z­s­i­r­nak és g­u­b­a­c­s­nak csak csökkent áron akadt vevője.— Disznózsír külön áron sok elkelt; a szerbiai zsírnak vá­sári ára 14/2 ft volt. Fagygyunak is sok vevője akadt. — Az első gyapjuvásár a kétnyirelyre nézve május kezdetén­­ esik Losonczon, a legközelebbi pesti vásár pedig június 1 jén. TESTGYAKORLÓ-ISKOLA. Ha az idő kedvezenb , szerdán 1. évi ápril­­se napján nyittatik meg a testgyakorló-iskola.­­ A férfi­növendékek mostan még kedden , csütörtökön és szomba­ton , a leány­növendékek pedig hétfőn, szerdán és pénteken délutáni 4­/a— 6 óráig oktattatnak a testgyakorlatokban. — Idősb növendékek naponkint egyéb órákban is nyerhetnek oktatást. — A beiratás april 1 —5ig napjáig történik. Az oktatás pedig april 6án veendi kezdetét. Pest, mart. 22én 1846. A pesti test­gyakorló intézet igazgatósága. AUSZTRIA. CA krakói zendülés. Vége.) Reggeli 4 órától 6ig min­den utczából lövöldözés hallatszott. A lázadók csapatjai minden utczán gyalog és lóháton benyomulni iparkodtak. Négy ház emeleteiből sűrü lövöldözés irányoztatott főkép a tábornokra és zászlós tisztekre. E tüzelés alatt Bernd, Krze­­szowiceba küldött hadnagy nehéz sebbe ejtve lóháton egy könnyűlovassal a főőrségnél megérkezett. Potozki grófné gazdatisztei idén a forradalmat a területen egész Krzeszowi­­ceig véghezvitték, annak élére állottak, és a könnyűlovasok csapatját éjjel istálóikban rohanták meg. A­ki le nem gyil­­koltatott és lóra kaphatott, Bernd hadnagygyal ellenszegült és a lázadók közé vágott. Menekülését a hadnagy csak jó lovának és egy legényének köszöni. Hogy a szabad terület tisztjeinek nagy része a forradalommal tartott, bizonyítja az, hogy a Krzeszowiceban levő krakói rendőri biztos még 1dén Berndet bizonyossá tette arról, hogy a vidék egészen *) De ez csak a közönség zsebéből kerülne , mert a művész ezen adót a bemeneti árra róná fel, és a­helyett, hogy most p. D. Dreyschockot 3 ft pengőért hallottuk, ezentúl 3 ft 15 krt vagy még többet fizetnénk. — Szerk. csendes, és hogy semmitől sem kell tartani, míg később ölet is látták a fegyveresek közt. Csakhamar ezután ugyan­ezen kiküldött csapatból egy altiszt és egy közlegény szinte megsebesítve szekéren jöttek be Egy másik csapatot hasonló módon egy krakói rendőri tisztviselő árult el. Ez Faldski földesúr elf­ogatására volt kiküldve. E helyett azonban neki az ausztriai seregek Krakóba jöttét és saját kiküldetését még 1dén hajnalban tudtára adta , mire Paldski e vidéken legott a vonakodók halálos büntetésseli fenyegetése által felkelést rendezett. Még az­nap estre egy számos lázadó sereggel tá­madta meg az erre nem számitott hadi szakaszt, melly alkal­masint megsemmittetett, 9 emberen kívül, kik fogságukból kiszabaldultak és a seregekhez visszatértek. Ezalatt tudósí­­­tások érkeztek, hogy Jaworzna, Trzebinia, Chrzanów és Lurszkban folyvást nagyobbodó tömegek, részből Mich­­niewski kerületi biztos közremunkálása alatt, alakultak és közelednek. Ez események alatt a városban a megtámadás szakadatlan élénk tüzelés közt minden utczában folytattatott. A stradomi hídon 60—70 lázadó egy 6 lovasból álló c­irká­­lóra ütött, de le nem győzhette. Egy legény, kinek lova a lövésekhez nem szokva, ágaskodott, földre hullott, de mégis, ámbár nehezen megsebesítve, kiszabadult a tolongásból. Ezután a lázadó tömegek az orosz követségi házat támadták meg. Rövid de véres vagdalkozás után az ottan felállított kis számú őrség ritka vitézséggel verte vissza őket. 7 óra felé a lövöldözés egészen megszűnt, és febr. 20. csendesen állott be. Következett azon házak motozása, honnan a tüze­lés jött, ’s bennük puskák, kardok, lőpor­o sat­ találtatott. A vétkesek felfödöztetvén a főörségre hozattak. Legsűrűbben lövödöztek Focht vendégfogadójából. Midőn Focht a motozó biztosokat szobájába lépni látta, pisztolyt sütött el, mire őt egy polgári katona szuronyával ledöfte, ő maga pedig még tőrét szúrta magába. Ekét megsebesítve a kórházba vitetett. Ez eljárás alatt nyugalom volt, de csak rövid ideig tartott. Már 10/2 órakor ismét felriasztanak a három nap óta nem nyugodott katonák. Midőn azonban a piaczon kiállottak, a közeledő zendülő csapatokat csakhamar visszaverték. Új szünet lévén ismét, Colfin tábornok megint hazaküldé a se­regeket, és ezek délutáni 3 órakor vigyázók kiállítása mel­lett ebédeltek és lovaikat abrakoltaták. Időközben a tanács rögtön törvényt hirdetett. — Minden oldalról tudósítások jöt­tek, hogy a szabad területen nagy tömegek gyülekeznek, különféle utakon közelednek, és élén éjjel a seregeket úton megtámadni akarják. Egyes csapatok láthatók is voltak, néhány lövések hallatára a seregeknek újra ki kellett állni a piaczra, mire a lődözés megszűnt. Ezt egyes lázadó csapatok többször ismétlék és a seregeket szünet nélkül nyugtalaníták. A főőrhelyről a rendőrség, a helyparancsnok és a vezér tábornok összevágó rendszabályokat tettek. Mint­egy 70 fogoly a börtönökben szétoszlatott. Hogy a seregeket meg ne rohanhassák, és ezek minden pillanatban összegyűjt­­­hetők legyenek. Colfin tábornok a gyalogságot századonként a piacz házaiba, a lovasságot pedig a vendéglőkbe szállásol­­ta lá. Ez délig tartott. Estre 7 óra után lövések hallattak, de támadás nélkül. Mintegy mértföldnyire a felkeltek számtalan tábori tüzei látszottak. Ennélfogva a tábornok ismét a piaczra állította hadát, ’s igy ez már a harmadik éjt töltötte fegy­verben. A városnak egész éjjel kivilágítva kellett lennie. 22én (vasárnap) tudósítás jött, hogy a lázadók 12 ezerre szaporodtak, ’s a toronyról látni lehetett, hogy az egész bielani erdő tömve van velök. Voltak köztök számos kéz­művesek, kalmárlegények és tanulók is, szóval, minden fegyverfogható egyének hozzájok állottak. Legnagyobb ré­­szök jól volt felfegyverkezve. A városban olly hit terjeszte­tett, hogy a ki a forradalomban részt nem vett, a város el­foglalása után halállal bűnhődik. Collín tábornok hovatovább nagyobbodni látta a veszedelmet, ’s mindenek előtt az ó várba vonulni határozó, magát abban addig védendő, mig a tanács által szinte kért orosz seregek, mellyeket közel gondok­ lenni, mentségéül jöhetnének. Ennélfogva a rendőrség igaz­gatósága, ámbár nagy bajjal, darát, burgonyát, kenyeret, lencsét szerzett és a várba hordatott. Midőn azonban 11­­/2 órakor az orosz residens által Kielcebe küldött futár olly hír­rel tért volna vissza, hogy az orosz seregek edeig az elin­dulásra készen nem állhatnak, a forradalmi tömegek pedig hovatovább felledeztek. Colfin tábornok lehetlennek látta a tovább maradást Krakóban , és tudtára adta az utalmazó ha­talmak residenseinek és a kormány többi tagjainak, hogy a várost elhagyni készül. Délutáni 5/2 órakor kezdődött a se­regek visszavonulása a hidon át Podgorceba, hova egy­szersmind sokan menekültek Krakóból a seregek uralma alatt. Coliin tábornok a Visztulapartot és hidat hadilag meg­szállotta és annak közepét elvontatá. 9 óra tájban a felkelők sűrű tömegekben minden oldalról Krakóba nyomultak és lüssint a híd helyreállításához kezdtek, de egy kartácslövés elegendő volt elkergetésekre. A partokon kölcsönös lövöl­dözés támadt; a hidat vissza nem foglalhatván a lázadók, éjjel krakói részét elégették. Ezzel végződött Krakó első megszállása ausztriai seregekkel. Ha meggondoljuk, hogy ez egész idő alatt alig 1200 ember egy 43,000 forradalmi állapotban levő lakost számláló várossal és a szabad terület 21 □ mfdjén még 100,000nél több, teljes lázadásban levő krakóiakkal állott szemközt, kiknek fegyeres felkeltjeit 20 ezerre tehetjük ; ha meggondoljuk, hogy e kis sereg min­den megtámadást kiállott, a kőszült pártosokat, a­hol csak mutatkoztak , visszaverte, öt nap és öt éjjel pillanatnyi nyu­galmat sem élvezett, ’s mig segély érkezett, Wadowice és Bochnia forradalmaival egyedül vivőit meg: csak csodál­nunk lehet a seregek példás magatartását és a körültekintő éltes Colfin tábornok nyugodt, meggondolt, hol szükséges vala, gyors és hatos rendszabályait. A veszteség Krakóban csekély volt. Egészben veve, és a kiküldött csapatokkal együtt 24 gyalogra és 37 lovasra tehe­tő , azonban a kikül­döttek közül még érkeznek egyes emberek. 105

Next